Az elektronikus befizetések lehetőségének megteremtése az adóhatóságnál az Elektronikus Fizetési és Elszámolási Rendszer (a továbbiakban: EFER) kialakításához kapcsolódik. Az  EFER a  szabályozott elektronikus  ügyintézési szolgáltatásokról és az  állam által kötelezően nyújtandó szolgáltatásokról szóló 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: SZEÜSZR.)  szerinti, az  állam által nyújtott szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás, amelyhez  a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) 2013. augusztusában a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséggel, mint az EFER akkori működtetőjével, megkötött Csatlakozási Szerződéssel csatlakozott.
Az elektronikus fizetési mód bevezetésének előfeltétele volt a vonatkozó jogszabályi háttér, tehát az adózás rendjéről szóló 2003. évi  XCII. törvény (továbbiakban: Art.)  38.  §-ának megfelelő módosítása, kiegészítése. A klasszikusnak tekinthető fizetési formák (pénzforgalmi/fizetési számláról történő átutalással, valamint készpénzátutalási megbízással – ún. sárga csekkel) mellett a NAV-hoz teljesítendő fizetési kötelezettségek EFER-en keresztül történő teljesítését az Art. hivatkozott passzusa 2011. január 1-jével tette lehetővé.
Az Art. rendelkezései az egyes fizetési módok alkalmazását  alapvetően az adózók pénzforgalmi számlanyitási kötelezettségétől teszik függővé.
Pénzforgalmi számlanyitásra kötelezettek: a belföldi jogi személyek és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek (ideértve az  egyéni vállalkozókat is),  a pénzügyi képviselővel rendelkező külföldi vállalkozások, az egyszerűsített vállalkozói adóalanyok.
Pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezettek: minden olyan adózó, amely nem minősül pénzforgalmi számlanyitásra kötelezettnek.
Az első fizetési mód, amelyet a NAV az EFER keretében bevezetett, az ún.  házibankos fizetés, amelyet a NAV-ban jelenleg is EFER-es fizetésként emlegetnek.
Az EFER alkalmazásának első kibővítése, a  NAV-nál  a kijelölt ügyfélszolgálatokon már működő, POS  terminálokon keresztüli bankkártyás fizetéseknek az EFER-be terelésével valósult meg, 2014. augusztusában.
Az EFER kiterjesztésének második lépését – a 2017. évben bevezetésre kerülő - online SZJA adóbevallási tervezetek kialakítása indukálta, mivel igényként  merült fel, hogy a fizetési  kötelezettséget  tartalmazó bevallási  tervezetek megtekintése során az érintett adózóknak legyen lehetőségük az internetes fizetéssel történő kiegyenlítésre is. Ennek az  igénynek a  teljesítésére az  adózók legszélesebb körét érintően az internetes bankkártyás fizetés (az ún. virtuális POS, a továbbiakban: VPOS) bevezetése nyújt lehetőséget. A VPOS fizetési mód kialakítása jelenleg folyamatban van. Az elektronikus fizetés fogalma tehát magában foglalja egyrészt a  készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyával), másrészt a  házibankon keresztüli átutalással történő fizetést egyaránt.
Az elektronikus fizetési módok előnye – a klasszikus fizetési módokhoz képest –, hogy lehetővé teszik az ún.  egyösszegben történő befizetést, tehát a különböző jogcímeken (adó-, illetve kötelezettség-nemeken) mutatkozó fizetési kötelezettségek egy fizetési tranzakcióba (csomagba) történő összevonását, így csökkentve a fizetési tranzakciók számát és a hozzájuk kapcsolódó díjfizetési terhet.
Miután tisztáztam az elektronikus fizetésekhez kapcsolódó  alapvető fogalmakat, folyamatokat, röviden összefoglalom az EFER-ben a NAV-nál jelenleg már működő fizetési módokat, majd rátérek a még kialakítás alatt lévő VPOS fizetési mód részletes bemutatására.

1. EFER házibankos fizetés

Az Art. 38.  § (1) és (1a) bekezdései alapján az EFER házibankos fizetési módot a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezettek és nem kötelezettek teljes köre, korlátozás nélkül alkalmazhatja.
Az EFER házibankos fizetési mód választása esetén követelmény, hogy az adózónak az EFER-hez csatlakozott pénzforgalmi szolgáltatónál megnyitott számlaszáma legyen.
Az EFER házibankos fizetési mód esetében korlátozó tényező, hogy a fizetési módhoz jelenleg a pénzforgalmi szolgáltatók szűkebb köre (MKB Bank Zrt., FHB Bank Zrt., UniCredit Bank Hungary Zrt.) csatlakozott.
Mivel a fizetési mód kizárólag az eBEV-EFER felületen  keresztül érhető el, a fizetés indításának további előfeltétele, hogy az érintett adózó vagy képviselője rendelkezzen ügyfélkapus regisztrációval, valamint az érintett menüpontok eléréséhez szükséges, megfelelő jogosultsággal (a 32.  számú Információs Füzet tartalmazza a részletes információkat).
Az EFER házibankos fizetési mód hátránya az adózók szempontjából, hogy az átutalás költsége az adózót terheli.
A házibankos fizetési mód során az adózó interneten  keresztül bejelentkezik az eBEV portálra, megadva azonosító adatait és az EFER menüponton belül a „Megbízási csomagok” almenüpontot választva összeállít egy fizetési csomagot, amelyben megjelöli az(oka)t az adónem(ek)et, amely(ek)re a fizetést teljesíteni kívánja (felosztási rendelkezés: az EFER igénybevételével történő házibankos befizetés adónemenkénti felosztásáról tett adózói nyilatkozat). Az így   összeállított csomag mentését és jóváhagyását követően a  felosztási rendelkezés  befogadásáról a NAV igazolást küld az adózó elektronikus tárhelyére. Az adózó vagy képviselője  ezután a  számlavezető bankja házibank felületén keresztül gondoskodik a részére megküldött fizetési megbízásban feltüntetett fizetendő összegnek az  EFER elszámolási számlára való  átutalásáról. Több felosztási rendelkezésben szereplő végösszeg egy fizetési tranzakcióvá történő összevonására vagy a fizetési kötelezettség teljesítése során részösszeg utalására nincs mód.

2. EFER POS fizetés

Az Art. 38. § (1) bekezdés és az adóügyek állami adóhatóság előtti elektronikus intézésének szabályairól és egyéb adózási tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 47/2013. (XI.  7.)  NGM  rendelet (a továbbiakban: Aei. r.) 20/A. § (2) bekezdése alapján a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezettek kizárólag a jogszabályokban nevesített, az alábbiakban felsorolt kötelezettségek kiegyenlítése  során alkalmazhatják az EFER POS fizetési módot:
a) a NAV-nál  kezdeményezett eljárásokért fizetendő eljárási illeték, igazgatási szolgáltatási díj,
b) bírósági, közigazgatási eljárási illeték,
c) adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatáshoz kapcsolódó regisztrációs díj,
d) egyszerűsített  foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteher-fizetési kötelezettség, továbbá
e) amennyiben végrehajtás alatt áll,  a végrehajtói letéti számlára történő befizetés során.
Az Art. 38. § (1a) bekezdés alapján az EFER POS fizetést a pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezett adózók a fizetési kötelezettségeik kiegyenlítésére adó-,  illetve kötelezettség-nem korlátozás nélkül alkalmazhatják.
A NAV-nál lehetőség van az árverési vételár, illetve vételár előleg EFER POS fizetéssel történő megfizetésére is.
EFER POS befizetést a NAV vezetője által kijelölt ügyfélszolgálatokon, nyitvatartási idő alatt teljesíthet az adózó, az egyébként rá irányadó, Art. szerinti illetékességi szabályoktól függetlenül.
Az EFER POS fizetés előfeltétele a bankkártya megléte. A fizetés során az ismert logókat (Visa, Visa Electron, American Express, MasterCard, MasterCard Electronic, és Maestro) viselő összes bankkártya elfogadott – függetlenül attól, hogy melyik kibocsátótól származik.
EFER POS befizetést teljesíthet a magánszemély saját nevében, továbbá egyéb szervezet, gazdasági társaság a képviselője, illetve meghatalmazott képviselője, meghatalmazottja, pénzügyi képviselője útján, amennyiben képviseleti jogosultságát igazolja.
EFER POS befizetés során a befizetést teljesítő – a végrehajtói letéti kartonra történő befizetés, illetőleg az árverési vételár és vételár előleg megfizetésének kivételével –  nyilatkozatot tesz  arról, hogy a  bankkártyával megfizetett összeget a NAV mely adónem(ek)re, milyen összeg(ek)ben számolja el. A NAV az adózó nyilatkozatának figyelembevételével teljesíti a befizetett összeg elszámolását. Az EFER POS befizetés előnye az adózó szempontjából,
hogy annak költségei az államot terhelik.

3. EFER VPOS fizetés

Az EFER VPOS fizetési módot a NAV ütemezetten tervezi bevezetni. Első lépésben szűkebb adózói és adónem körre, ezért 2017. január 1-től  kizárólag a magánszemély adózók alkalmazhatják (ideértve a  kizárólag adóazonosító jellel rendelkező magánszemélyeket, az egyéni vállalkozókat, az áfa fizetésre kötelezett adószámos magánszemélyeket és az egyéb adószámos magánszemélyeket egyaránt), a magánszemélyeknél jellemző adónemeket érintően. A tapasztalatok függvényében, második lépésként  a  fizetési mód – POS fizetéssel egyezően történő – kiterjesztése várható. Terveink szerint előreláthatólag 2017. július 1-jei hatállyal a pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezetteknél   adónem korlátozás nélkül, pénzforgalmi számlanyitásra kötelezetteknél a nevesített fizetési kötelezettségek esetében lesz  majd alkalmazható az új EFER-VPOS fizetési mód.

3.1. Jogszabályi, szerződési háttér

Az EFER VPOS fizetés bevezetésének első lépése a megfelelő jogszabályi háttér megteremtése annak érdekében, hogy az új fizetési mód az adózók által alkalmazhatóvá váljon.
A közelmúltban kihirdetett, az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvény 178. § (2) bekezdése az Art. 38. §-át egy (1b) bekezdéssel egészíti ki,  amely szerint a magánszemély adózó – pénzforgalmi számlanyitási kötelezettségétől függetlenül – az állami adó- és vámhatóságnál fennálló fizetési kötelezettségét a külön jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren  keresztül internetes  felületen  bankkártyás  (VPOS) fizetéssel  is teljesítheti. A jogszabály 318. § (2) bekezdése alapján a hivatkozott rendelkezés 2017. január 1-jén lép hatályba.
Az Art. módosítása tehát megteremti az EFER VPOS fizetés  törvényi szintű szabályozását, emellett ugyanakkor nélkülözhetetlen a rendeleti szintű szabályozás kiegészítése, illetve pontosítása is, melynek kapcsán a NAV a Nemzetgazdasági Minisztériumnál az alábbi jogszabály módosítási javaslatokat kezdeményezte.
A SZEÜSZR. 165. §-át  az EFER VPOS fizetés megvalósítására tekintettel az alábbi (5) bekezdéssel javasolta kiegészíteni:
„(5) Internetes  felületen  keresztül bankkártyával (VPOS) történő fizetés esetén a csatlakozott pénzforgalmi szolgáltató az (1) és  (2) bekezdés szerinti igazolást az EFER részére elektronikus úton küldi meg. Az EFER a csatlakozott pénzforgalmi szolgáltató által átadott igazolást a csatlakozott szervezet  részére   elektronikus úton  továbbítja.”
A 47/2013. (XI. 7.) NGM rendeletet érintően az alábbi módosítások szükségesek:
• a „bankkártyával bonyolított fizetési művelet” és a „felosztási  rendelkezés” fogalmát a rendelet 1. § 2. és 8. pontjában szükséges kiegészíteni az „internetes felületen bankkártyával (VPOS) bonyolított fizetés” lehetőségével,
• mivel a bankkártyával bonyolított fizetési művelet fogalma a módosítást követően a POS és VPOS fizetést egyaránt magában foglalja, a rendelet 17.  § (1) és (3) bekezdésében, valamint a 18. § (1) bekezdésében pontosítani szükséges, hogy annak rendelkezései kizárólag a POS terminálon keresztül bankkártyával bonyolított fizetési műveletre vonatkoznak,
• aVPOS fizetésnél is szükséges meghatározni az EFER részére átadásra kerülő adatok körét, ezért a rendelet 17.  §-ának egy új (4) bekezdéssel történő kiegészítése javasolt a következő szöveggel:
„(4) Az Art. 38.  § (1b) bekezdésében meghatározottak szerint internetes felületen bankkártyával (VPOS) bonyolított fizetési művelet során az utaláshoz szükséges adatokat a befizető rögzíti. Az állami adó- és vámhatóság a fizetés kezdeményezésekor az EFER részére a (3) bekezdés a)-c) pontjában foglalt adatok mellett a NAV EFER VPOS befizetések elszámolási számla számát adja át.”
A jogszabály módosítások kezdeményezésével párhuzamosan sor került a NAV és a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (röviden:  KEKKH, mint az EFER jelenlegi működtetője) közötti Csatlakozási szerződés 2. módosítására.
Az új  fizetési mód során alkalmazhatóak a MasterCard International S.A., illetve VISA International Inc, Amex Co. következő bankkártya termékei: MasterCard, Maestro, VISA, Electron, American Express.

3.2.  VPOS fizetés kialakításának formái

Az EFER-VPOS fizetést az alábbi formákban használhatják majd a magánszemély adózók:
1. eBEV-EFER  felületen, az  adózó által  összeállított megbízási csomagból VPOS fizetést indíthatnak (ún. „üres VPOS rögzítő”),
2. külső rendszerekből:
a) webNYK felületen jóváhagyott SZJA adóbevallási tervezetből, illetve kitöltött és elektronikusan beküldött SZJA bevallásból,
b) eBEV  adószámla lekérdezéskor, az  aktuális adószámla adónem adatok alapján  automatikusan 
összeállított, de  az adózó által módosítható fizetési csomagból szintén elérhető lesz a VPOS fizetés indítása.
Az „üres VPOS rögzítő” lehetőséggel az eBEV-EFER felületen – a jelenleg az EFER-Házibankos fizetési módnál már alkalmazott megoldásokkal – a magánszemély adózó összeállíthat egy fizetési csomagot, amelyre a felkínált listából a VPOS banki fizetési megoldást választva indíthatja a VPOS fizetést.
A webNYK felületen megnyitott SZJA adóbevallási tervezet jóváhagyását követően, illetve a webNYK felületen kitöltött SZJA bevallás elektronikus beküldését követően a program lehetőséget biztosít a jóváhagyott tervezetből, illetve a beküldött bevallásból eredő fizetési kötelezettség VPOS fizetéssel történő rendezésére.
Amennyiben az adózó az adóbevallási tervezet jóváhagyását, illetve a bevallás beküldését követően a „Bankkártyás fizetés” funkciót választja, úgy a program automatikusan megjeleníti a tervezetből, illetve bevallásból eredő fizetési kötelezettsége(ke)t tételesen, adónemkód és összeg megjelölésével. A megjelenítés  során a  program feltünteti a  170-es „Átvezetési és  kiutalási  kérelem” lapon  szereplő (terhelendő és jóváírandó adónem és összeg) adatokat  és az adónemenként fennmaradó fizetendő összegeket is. „Tovább” gombra kattintás után új felületen jelenik meg a részletfizetés választására szolgáló blokk, a  bevallásban szereplő adónemek és teljes fizetendő összegek, valamint az esetlegesen kitöltött részletek száma alapján számított – 16SZJA  bevallás esetében 2017. május 22-én esedékes –  összegek. Amennyiben a részletfizetést az adózó nem kívánja igénybe venni, úgy a program értelemszerűen a teljes kötelezettség összeget ajánlja fel megfizetésre. A befizetendő adó rendezése kétféle módon lehetséges:
• fizetési kötelezettségekkel  megegyező, teljes összeg kiegyenlítése – „Befizetem” funkció választásával,
• fizetési kötelezettségektől eltérő kiegyenlítés – „Befizetendő összeget módosítom” funkció választásával.
Ha az adózó a módosítást választja, akkor az automatikusan felajánlott fizetendő tételekből törölhet, módosíthatja azok összegét, illetve a bevallásban szereplő adónemeket  érintően  (16SZJA esetén 103, 152, 194, 305 adónemkódok) új tétel felvételére is lehetősége van.
„Befizetem” funkció választása esetén a fizetési kötelezettségek alapján összeállított megbízási csomag adatait (adózó és képviselője adóazonosító száma, csomag elnevezése, fizetési határidő, csomag összeg, fizetési tétel(ek) adónem kódja és összege, ügyleírás) a program átadja az eBEV-EFER részére, ahol ezzel egyidejűleg megképződnek a  csomaghoz tartozó pénzügyi és igazgatási ügyazonosítók. Az adatátadással párhuzamosan a program átirányítja az  adózót a  Bank felületére a  kártyaadatok megadása céljából. Ezt követően megindul a  3.3.  alcímben részletezett fizetési folyamat, amelynek végén a tranzakció sikeres vagy sikertelen megvalósulásáról a program megjeleníti a Bank visszajelzését.
Az eBEV portálon (Szolgáltatások/Adószámla és pótlékadatok/Adószámla útvonalon) történő adószámla lekérdezéshez kapcsolódóan nyitott adószámla időszakra vonatkozó lekérdezés esetén biztosítja a program a VPOS fizetési lehetőséget, ha  a lekérdezett időszak záró dátuma a lekérdezés időpontja, vagy annál későbbi (előre mutató) dátum. A VPOS fizetés részletes (Tételes/Lista), adónem egyenleges és adónemre szűrt adószámla lekérdezés esetén is indítható. A program az „Adószámlával kapcsolatos korábbi lekérdezések” táblázatban az „Eredmény” oszlopot követően egy új
„Hátralék információ” oszlopban fogja megjeleníteni  a lekérdezett adószámla hátralék tartalmára és annak rendezésére vonatkozó üzenetet az alábbiak szerint:
1. „Adószámlája  hátralékos adónem(ek)et tartalmaz, amelyet bankkártyás fizetéssel rendezhet!”
2. „Adószámlája  hátralékos adónem(ek)et tartalmaz, amelyet ’17-es átvezetési és kiutalási kérelem benyújtásával, illetve bankkártyás fizetéssel rendezhet!”
3. „A lekérdezett adónem(ek)en hátralék mutatkozik, amelyet bankkártyás fizetéssel rendezhet!”
4. „A lekérdezés nem tartalmaz fizetendő hátralékot!”
5. „A hátralékot tartalmazó lekérdezés fizetési lehetősége lejárt! Fizetés indításához indítson új lekérdezést!”

Hátralékosnak  a  program azt  az  adószámlát tekinti,
amelynél egy hátralékos adónemre vonatkozóan van 10 Ft, vagy azt meghaladó összegű hátralék, vagy több hátralékos adónem esetén a hátralékos adónemeken jelentkező tartozások összegzéseként legalább 10 forint hátralék mutatkozik. A program az 1-3. üzenetek esetén aktiválja az oszlopban  megjelenő alábbi menügombokat:
a) Bankkártyás fizetés, amelyet az adózó kizárólag a lekérdezés napján választhat.
b) Befizetés állapota, amely segítségével az adott lekérdezéshez kapcsolódóan korábban teljesített befizetések, azok eredménye  tekinthető meg. (A  menügomb kizárólag akkor lehet aktív, ha az adott lekérdezéshez kapcsolódóan az adózó már indított befizetést).
„Bankkártyás fizetés” választása esetén a program a lekérdezett hátralék és befizetendő összeg(ek)ről egy táblázatot  generál  „Befizetem”, illetve  „Befizetendő összeget módosítom” funkció felajánlásával.
Ha az adózó a „Befizetendő összeget módosítom” funkciót választja, akkor a befizetendő összeg mezőben szereplő összeg adato(ka)t az adózó tetszőlegesen felülírhatja/módosíthatja pozitív értékkel (felfelé-lefelé), illetve 0-ra.
A „Befizetem” funkció választása esetén  a  hátralékok figyelembe vételével megadott befizetendő összegekből összeállított megbízási csomag adatait (adózó és képviselője adóazonosító száma, csomag elnevezése,  fizetési határidő, csomag összeg, fizetési tétel(ek) adónem kódja és összege, ügyleírás) a program átadja az eBEV-EFER részére, ahol ezzel egyidejűleg megképződnek a csomaghoz tartozó pénzügyi és igazgatási ügyazonosítók. Az adatátadással párhuzamosan a program átirányítja az adózót a Bank felületére a kártyaadatok megadása céljából. Ezt követően megindul a  3.3.  alcímben részletezett fizetési folyamat, amelynek végén a tranzakció sikeres vagy sikertelen megvalósulásáról a program a „Befizetés állapota”  menügomb alatt megjeleníti a Tranzakció teljesülésére vonatkozó információt az alábbiak szerint
• Folyamatban: amennyiben az adózó a befizetést már elindította, de  az  eBEV-EFER programból még nem érkezett vissza a tranzakció teljesülésre vonatkozó információ;
• Igen: amennyiben az adózó a befizetést elindította és az eBEV-EFER programból a sikeres tranzakcióról megküldött elfogadó nyugta visszaérkezett;
• Nem: amennyiben az adózó a befizetést elindította és az eBEV-EFER programból a sikertelen tranzakcióról

​3.3.  VPOS fizetés  folyamata

A 3.2.  alcím szerinti formákban indított VPOS fizetések tranzakciós adatait az  arra kialakított program az  EFER rendszer közvetítésével automatikusan továbbítja a VPOS befizetések  lebonyolítására  szerződött  pénzforgalmi szolgáltató (OTP Bank Nyrt., továbbiakban: Bank) részére. A Bank válaszul visszaadja a  program részére a  tranzakciós azonosítót és URL-t, amely alapján a befizetést indító adózót átirányítják a bank fizetési oldalára, ahol az adózó megadhatja a terhelendő bankkártya adatait (kártyatípus, kártyán szereplő név,   kártyaszám, lejárat,  érvényességi kód) és a tranzakciót jóváhagyhatja.

A jóváhagyott tranzakciót érintően a sikeres engedélykérésről a Bank a program részére elfogadó, a sikertelenről elutasító nyugtát küld vissza, utóbbi esetben a hiba üzenetben történő megjelölésével együtt. A sikeresen indított (elfogadó nyugtás) VPOS  tranzakciók csomagés tételadatait a program tárolja, biztosítja lekérdezésüket és gondoskodik az adatoknak a NAV pénzforgalmi rendszere felé történő automatikus, azonnali továbbításáról is.
A Bank elvégzi a sikeres VPOS tranzakciók adatainak adott tranzakciós napra vonatkozó összesítését és annak eredményét eljuttatja a NAV pénzforgalmi rendszerébe, és ezzel egyidejűleg gondoskodik az  összegzés eredményeként adódó összegnek a Magyar Államkincstárnál külön erre a célra megnyitott NAV EFER VPOS befizetések elszámolási számlára történő beutalásáról.
A NAV pénzforgalmi rendszere napi rendszerességgel összesíti a programból kapott tranzakciós adatokat és összeveti az ugyanazon tranzakciós napra vonatkozóan a Banktól érkezett összesített analitikus adatokkal. Eltérés esetén fel kell venni a kapcsolatot a Bankkal az eltérés okának  tisztázása, és az esetleges hiba rendezése érdekében. Egyezőség esetén a NAV pénzforgalmi rendszere gondoskodik az  adott tranzakciós napra vonatkozóan jóváírt összegnek a jogosult adónemszámlákra (adónemenként egy összegben) történő átvezetéséről, majd ezt követően az országos szinten összesített analitika adatok alapján haladéktalanul elvégzi a VPOS fizetések adózói adószámlákra történő könyvelését a jogosult adónemeken.

3.4.  VPOS fizetés könyvelése az adózói adószámlákon

A VPOS befizetések adózói adószámlára könyvelése a jogosult adónemeken (pl.: 103-as SZJA, 152-es EHO stb.) egy külön erre a  célra kialakított, új  P02/VPO  „VPOS befizetés” bizonylat- és tételtípussal történik majd. A VPOS befizetés terhelési dátumaként az adózói adószámlák jogosult adónemén a fizetési tranzakció napjára vonatkozóan a Bank által teljesített egyösszegű beutalás NAV EFER VPOS befizetések elszámolási számlán történő  jóváírásának dátuma fog   megje-
lenni. 

Miután részletesen  bemutattam a  NAV-nál alkalmazott elektronikus fizetési módokat, összegzésként elmondható, hogy az adózók számára egyre népszerűbb elektronikus fizetés folyamatos bővítése zajlik a NAV-nál, és ennek a  kedvező folyamatnak előreláthatóan még nem értünk a végére. Hiszen az okos telefonok és az internet minél szélesebb körben történő elterjedésével további igények várhatók a fizetési módok területén is.

A 2016-os adóévre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallási kötelezettség teljesítéséhez 3 lehető­sé­get kínál a jogszabály. A korábbi évekből már jól is­mert munkáltatói adómegállapítás és az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallás mellett az idei évtől kezdődően egy teljesen új forma is elérhetővé válik az adózók számára: az adóhatóság által el­készített bevallási tervezet felhasználásával is elkészít­hetik adóbevallásukat.

A tavalyi évben bevezetett bevallási nyilatkozat, va­la­mint az évek óta alkalmazott egyszerűsített bevallás okafogyottá vált, ezért nem nyújtható be, hiszen az adóhatóság már külön kérés nélkül is elkészíti a be­val­lási tervezetet a magánszemélyek jelentős ré­szének.
Írásunkban számba vesszük az adózóktól, köny­ve­lőktől e témában érkezett kérdéseket és az ezekre adott válaszokat, a könnyebb áttekinthetőség ked­véért kérdés-válasz formában.

Mi a teendője annak a magánszemélynek, aki szeretné, hogy az adóhatóság készítse el számára a bevallást? Melyik nyomtatványt kell kitölteni és milyen határidővel?

A bevallási tervezet elkészítését nem kell külön kérel­mezni, az adóhatóság elkészíti azt mindenkinek, ki­véve a jogszabályban meghatározott azon adózókat, akik önmaguk kötelesek bevallásuk elkészítésére. Az ügyfélkapuval rendelkezők 2017. március 15-től te­kinthetik meg a bevallási tervezetet az ügyfélkapun keresztül. Akik nem rendelkeznek ügyfélkapuval, ám szeretnék a tervezetben szereplő adatokat megis­mer­ni, kérhetik a bevallási tervezet papír alapon tör­ténő megküldését. Hasznos lehet azonban akár március 15-ét követően is ügyfélkaput nyitni, mert ebben az esetben az erre a célra kialakított internetes felületen az elkészített tervezet láthatóvá, ezáltal szükség esetén könnyedén kiegészíthetővé, javíthatóvá és jóváhagyhatóvá is válik.

Hol lehet egyszerűen és gyorsan ügyfélkaput nyitni?

Ügyfélkapu létesítésre az állami adóhatóság központi ügy­félszolgálatain, Budapest Főváros Kormányhivatala Köz­pon­ti Okmányirodájában, a fővárosi és megyei kormány­hivataloknál, ezek járási hivatalainál, a Magyar Posta Zrt. hivatalaiban, valamint Magyarország diplomáciai és kon­zuli képviseletein van lehetőség.

Hogyan lehet a papír alapú bevallási tervezetet megkapni?

Papír alapú bevallási tervezet március 16-ig a következő módokon igényelhető:
• SMS-ben a 06-70/717-7878 telefonszámon az adózó adóazonosító jelének és születési dátumának köz­lésével (az üzenetet a következő formában kell el­küldeni: SZJA(szóköz)ADÓAZONOSÍTÓJEL(szóköz) ÉÉÉÉHHNN),
• a NAV honlapján elérhető űrlapon keresztül (www. nav.gov.hu/eszja/eszja),
• a NAV telefonos Ügyféltájékoztató és Ügyintéző Rend­szerén (telefonszám: 40/20-21-22) keresztül, melynek használatához ügyfélazonosító szám szükséges, amit a TEL elnevezésű adatlap kitöltésével és beküldésével lehet igényelni,
• a NAV Általános Tájékoztató Rendszerén keresztül (telefonszám:40/42-42-42),
• postai úton kötetlen levél formájában,
• postai úton a BEVTERVK elnevezésű formanyomtatványon, amely a NAV honlapjának Nyomtatvány­ki­töltő programok menüpontjából letölthető és ki­nyom­tatható,
• személyesen a NAV bármely ügyfélszolgálatán, illetőségtől függetlenül.
A kért bevallási tervezetet a magánszemély a NAV nyil­vántartásában szereplő címére 2017. május 2-ig kapja meg postán.
Március 16-át követően az ügyfélszolgálatokon lesz le­hetőség kérni az elkészült bevallási tervezet kinyom­tatását.
Hivatalból azon adózók számára kerül megküldésre a papír alapú tervezet, akik nem rendelkeznek ügyfél­ka­puval és bevallási tervezetük valamilyen ellentmondással érintett, vagy visszaigényelhető/befizetendő adót tartal­maz, pótlékmentes részletfizetés feltételei teljesülnek, a kont­roll adatszolgáltatások alapján az adózó több önkéntes pénztár felé is rendelkezhet.

Hova küldi az adóhatóság a papír alapú tervezetet? Van-e lehetőség egy tetszőlegesen megadott címre kérni a kipostázást?

Az adóhatóság a bevallási tervezetet elsődlegesen a NAV nyilvántartásában szereplő levelezési címre, ennek hiányában tartózkodási helyre, amennyiben ilyen nincs, az ál­landó lakóhelyre postázza. Azon adózók részére, akik fentiek közül egyikkel sem rendelkeznek, a tervezet a korábbi bevallásban szereplő címükre kerül kipostázásra. Nincs lehetőség egy szabadon megadott, fentiektől eltérő címre kérni a tervezetet. Amennyiben az adózó nem tud gondos­kodni a fenti címeken a tervezetet átvételéről, megoldás lehet az ügyfélkapu nyitása, vagy a 17T34-es nyomtat­vá­nyon egy új levelezési cím bejelentése.

Kaphatnak-e papír alapon bevallási tervezetet azok, akik rendelkeznek ügyfélkapuval, de nem használják?

Ezen adózói kör március 15-ét követően az ügyfélszol­gá­laton kérheti a bevallási tervezet kinyomtatását. Tekintettel arra, hogy mind a megtekintés, mind a tervezet kie­gészítése, javítása, módosítása az ügyfélkapu használatával a legegyszerűbb, célszerű megújítani az ügyfélkapus hozzáférést.

Kötelesek az adózók megvárni az adóhatóság által készített bevallási tervezetet?

Aki saját maga szeretné elkészíteni a személyi jövedelemadó bevallását, az továbbra is megteheti akár március 15. előtt is. A 16SZJA bevallás a NAV honlapján elérhető, a be­vallási tervezetet nem szükséges megvárni.

Kinek nem készül bevallási tervezet?

Nem készül bevallási tervezet az egyéni vállalkozók, mező­gazdasági őstermelők valamint az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek számára, továbbá azok számára sem, akikről nem érkezett az adóév vonat­kozásában havi adó-és járulékbevallás, kontrolladat-szol­gáltatás az adóhatóság felé. Annak a magánszemélynek sem készíti el az adóhatóság a bevallási tervezetet, aki munkáltatói adómegállapítást kért.

Készül-e bevallási tervezet annak a magánszemélynek, aki 2017. január 1-jét követően indította egyéni vállalkozását, vagy egyéni vállalkozó volt ugyan, de tevékenységét egész évben szüneteltette?

Az adóhatóság azt vizsgálja, hogy 2016. évben folytatott-e a magánszemély akár 1 napig is egyéni vállalkozói tevé­keny­séget, ha igen, adóbevallási tervezetet nem készít. Ha az egyéni vállalkozó a tevékenységét a 2016. év minden nap­ján szüneteltette, számára az adóhatóság elkészíti a bevallási tervezetet. Bevallási tervezet készül továbbá annak az adózónak, aki 2016. december 31-ét követően vált egyéni vállalkozóvá.

Áfa fizetésére kötelezett magánszemély, aki bérbeadásra váltotta ki az adószámot, de nem volt bérbeadásból jövedelme 2016-ban. Készül-e részére bevallási tervezet?

A magánszemély számára adóbevallási tervezet nem ké­szül, tekintettel arra, hogy az adószámos magánszemélyek esetében a tevékenység szüneteltetésére nincs mód úgy, mint az egyéni vállalkozóknál. Ha a magánszemély tevé­kenységét ténylegesen nem folytatja, de az adószáma él, és áfában adókötelessé tette a bérbeadást (áfa fizetésére kötelezett), a személyi jövedelemadó bevallás benyújtására nyitva álló határidő az ő esetében február 25-e (2017. évben február 27.), tehát számára bevallási tervezet már nem készül.

Kap-e bevallási tervezetet, akinek nem volt 2016-os évben bevallásköteles jövedelme? Készül-e „nullás” tervezet?

Azon magánszemélyek számára, akikre vonatkozóan az adó­hatóság nem rendelkezik jövedelemadattal – azaz nem érkezik rájuk vonatkozóan havi adó-és járulékbevallás és kontroll-adatszolgáltatás sem –, bevallási tervezet sem készül.

Ingatlan bérbeadásból származott jövedelme az adózónak, szerepel-e ez a bevallási tervezeten?

Abban az esetben, ha kifizetőnek történik a bérbeadás, úgy az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett adatok szerepelni fognak a tervezetben. Tekin­tettel arra, hogy év közben maximum 50 százalékos költséghányad vehető figyelembe, így abban az esetben, ha ennél több költsége merült fel a bérbeadónak, előfordulhat, hogy módosítania szükséges a feltüntetett adatokat. (A bevallási tervezetet abban az esetben is módosítani szükséges, ha az adózó a ki­fizetőnek korábban nem adott adóelőleg-nyilatko­za­tot, vagy 10 százalékos költséghányadról nyilatko­zott, de tételes költségelszámolással kíván élni.) Jel­lemző azonban, hogy nem kifizető, hanem magán­sze­mély részére történik a bérbeadás, ilyenkor – kont­rolladat nem lévén – nem tudja az adóhatóság az ebből származó jövedelmet feltüntetni a tervezet­ben. Ebben az esetben, amennyiben más jövedelme is volt az adózónak és készül számára tervezet, annak kiegészítése szükséges, amennyiben pedig nem volt más jövedelme, úgy tervezet nem készül, önadózás útján kell bevallási kötelezettségének eleget tennie.

Mi a teendő, miután megkapta az adózó a bevallási tervezetet?

A bevallási tervezetben szereplő adatokat 2017. má­jus 22-ig lehet ellenőrizni, javítani, kiegészíteni, jóváhagyni. Lényeges azonban, hogy a bevallási tervezet abban az esetben is bevallássá válhat, ha az adózó arra nem reagál, nem hagyja jóvá, vagy akár meg sem nézi a tervezetet. Megjegyezni kívánjuk, hogy ha az adózó május 22-ig az adóhatóság közreműködése nélkül, vagy munkáltatói adómegállapítás igénybevételével eleget tesz a bevallási kötelezettségének, nem válik érvényes bevallássá a tervezet. Amennyi­ben a tervezetet javítása, kiegészítése válik szüksé­ges­sé, a legegyszerűbb ezt az ügyfélkapun keresztül elérhető internetes felületen megtenni.
A papír alapú bevallási tervezetbe az adózó nem ír­hat bele. Ügyfélkapu hiányában konkrét feltételeknek megfelelő esetekben – ha hibátlan, ellentmondással nem érintett a tervezet, azonban az adóhatóság még valamilyen meghatározott adatközlést vár – május 2-ig a bevallási tervezettel együtt kiegészítő nyi­latkozat (16SZJAK) kerül megküldésre az adózó részére. Ilyen pótlólagos adatközlés szükséges például az alábbi esetekben:
• adott a részletfizetés lehetősége, ilyenkor ugyanis nyi­latkozhat a magánszemély, hogy kíván-e élni vele;
• a tervezet visszaigényelhető adót tartalmaz, emiatt meg kell jelölni a bankszámlaszámot, vagy postacímet, ahová a kiutalást kéri,
• több önkéntes pénztár felé is rendelkezhet, és nyilat­koznia szükséges, hogy melyik pénztárhoz kéri az utalást.
Ezen pótlólagos adatközlésre az ügyfélszolgálatokon, va­lamint előzetesen igényelt telefonos azonosító (PIN-kód) birtokában a NAV Ügyféltájékoztató és Ügyintéző Rend­szerén (NAV ÜCC, telefonszám: 40/20-21-22) keresztül is van mód.
Amennyiben a tervezet valamilyen ellentmondással érintett – például ugyanarra a gyermekre a szülők együttesen több családi kedvezményt vettek igénybe az adóév so­rán, mint amennyi jár –, úgy a 16SZJAK jelű nyom­tat­vány nem kerül megküldésre, ilyenkor a tervezet papír alapon jogszerűen csak a 16SZJA bevallás benyújtásával javítható.

Mikor áll be az adózók fizetési kötelezettsége, illetve mikor nyílik meg a joga a visszaigényléshez? Hogyan fognak értesülni róla?

A befizetési kötelezettséget május 22-ig kell teljesíteni, a visszaigényelt pénzösszeget pedig a bevallási tervezet jóváhagyásától számított 30 napon belül utalja ki az adóhatóság. (Amennyiben nem történik külön jóváhagyás, úgy május 22-én válik érvényes bevallássá válik a tervezet, ettől az időponttól kell számítani a 30 napos kiutalási határidőt.) A NAV május 2-ig értesítést küld a befizetendő vagy visszaigényelhető adó összegéről azoknak az ügyfél­kapu­val rendelkező adózóknak, akik bevallási tervezetüket nem javították, vagy nem egészítették ki. Az adóhatóság postán küld értesítést azoknak az ügyfélkapuval nem rendelkező magánszemélyeknek is, akiknek visszatérítendő vagy befizetendő adójuk keletkezett, és március 15-ig nem kértek papíralapú bevallási tervezetet, vagy bevallási kötelezett­ségüket más módon nem teljesítették.
Visszaigénylés esetén elengedhetetlen a bankszámlaszám, vagy a postacím közlése, ellenkező esetben az összeg az adózó adófolyószámláján marad, ahonnan elévülési időn belül a ’17-es nyomtatványon kérhető ki a későbbiek során.

Mi a teendő akkor, ha az adózó önhibáján kívül nem áll rendelkezésére minden igazolás a bevallás benyújtásához?

Az adóévet követő év május 20-ig (idén május 22-ig) bejelentést kell tennie az adózónak az adóhatóság felé arról, ha önhibáján kívül nem tudja elkészíteni az adóbevallási ter­vezet felhasználásával a személyi jövedelemadó bevallását. Ebben az esetben a tervezet május 22. napján nem válik az adózó bevallásává, a magánszemély pedig november 20. napjáig bevallási késedelem miatt nem bírságolható. Az adózó a bejelentéshez kapcsolódó adóbevallási kötelezett­ségét a bevallási késedelmet kimentő igazolási kérelemmel egyidejűleg teljesíti.

A személyi kedvezményt tartalmazni fogja-e a bevallási tervezet?

Abban az esetben, ha év közben az adóelőleg megállapí­tása során már kérte a kifizetőtől az adózó a személyi kedvezmény igénybevételét, akkor szerepelni fog a bevallási tervezeten is. Amennyiben nem kérte, úgy a bevallási tervezet nem fogja azt tartalmazni, azonban természetesen kiegészíthető vele.

Önkéntes pénztári rendelkezés fog-e szerepelni a tervezeten?

A bevallási tervezet az önkéntes pénztári rendelkező nyi­lat­kozatot is tartalmazni fogja., azonban több rendelkezésre jogosító önkéntes pénztári tagság esetén az adózó közreműködése válik szükségessé. Az adózó 2017. május 22-ig jelölheti meg, hogy melyik pénztárhoz kéri a kiutalást. Az összeg kiutalására a tervezet kiegészítésétől számított 30 napon belül kerül sor. Ha az adózó ügy­félkapuval rendelkezik, akkor a NAV honlapjáról elérhető internetes kitöltő felületen jelölheti meg azt a pénztárat, ahová a kiutalást kéri.
A papír alapú bevallási tervezet adataiban javítani nem lehet, azonban ha az adóhatóság nyilvántartása szerint több önkéntes pénztári tagsággal rendelkezik az adózó, úgy az ellentmondást nem tartalmazó bevallási tervezet­hez 16SZJAK elnevezésű – kiegészítő – nyomtatványt csatolnak, melyen megjelölhető az a pénztár, ahová az utalást kéri.
Ha az ügyfélkapuval nem rendelkező adózó a papír alapon megküldött bevallási tervezetet javítani, kiegészíteni kívánja, ezt a 16SZJA nyomtatvány kitöltésével teheti meg, amelyen az utalást fogadó önkéntes pénztárt is megjelöl­heti. Az üres nyomtatvány 2017. március 15-e után a NAV honlapjáról elérhető internetes felületen is megtalálható, melyet teljes körű kitöltést követően az adózónak ki kell nyomtatnia és eljuttatnia az adóhatóság részére.

Amennyiben bevallási tervezet útján tesz eleget az adózó bevallási kötelezettségének az adózó az 1+1%-os nyilatkozatot  milyen módon teheti meg?

Az adózó az adójának 1+1%-áróla az alábbi módokon ren­delkezhet:
• bevallási tervezet online jóváhagyása esetén az elektronikus felületen,
• a 16EGYSZA jelű nyomtatványon (ügyfélkapun ke­resz­tül elektronikusan vagy postai úton illetve a NAV ügy­félszolgálatain személyesen) lezárt, adóazonosító jellel ellátott borítékban,
• a 16EGYSZA jelű nyomtatvány adattartalmával egyező nyilatkozati lapként, önállóan lezárt, adóazonosító jelével ellátott borítékban postai úton vagy a NAV ügy­félszolgálatain személyesen.
Fontos, hogy a május 22-i határidő jogvesztő. Ez azt jelenti, hogy ha ezt követően rendelkezik befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról, a rendelkezése érvénytelen és késedelmét igazolási kérelemmel sem mentheti ki.

Abban az esetben, ha az adózó a bevallási kötelezettség teljesítésének ezen új formájával kíván élni, tartozik-e felelősséggel a bevallásában szereplő adatok helyességéért?

Az adóhatóság nem bevallást, hanem bevallási tervezetet készít. Az adózó felelőssége, hogy ezt megtekintse, amennyiben szükséges módosítsa, kiegészítse. A bevallási tervezet a jogkövetkezmények szempontjából a jóváhagyás időpontjától az adózó által benyújtott bevallásnak minősül, ha egyéb módon nem tesz eleget bevallási kötelezettségének. Ha az adózó a bevallási tervezetet nem tekinti meg, az május 22. napján ebben az esetben is a bevallásává válik.
Összességében elmondható, hogy igen kedvező le­he­tőséget kínál ettől az évtől kezdődően az adóhatóság, számos adózónak jelentősen csökkennek a bevallási kötelezettség miatti adminisztrációs terhei. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ezentúl a magán­sze­mé­lyeknek semmi teendője ne len­ne a személyi jövedelemadó bevallással kapcso­lat­ban. Tekintettel arra, hogy az adóhatóság által ké­szített és bevallássá vált tervezet a jogkövetkezmények szem­pontjából egyenértékűnek mi­nő­sül azzal, mintha adózó maga készítette volna el a bevallását, annyit mindenkinek célszerű megtennie, hogy meg­te­kinti a tervezetet, összeveti a rendelkezésére álló igazolásokkal, és átgondolja, hogy minden jövedelme feltüntetésre ke­rült-e, szerepel-e benne minden ked­vezmény melynek érvé­nye­sítésére jogosult, és amelyek igénybevételével szeretne élni vele.
 

Az előző évek gyakorlatához hasonlóan 2017-ben is szervezünk kötelező továbbképzést vállalkozói szakon.

A Számviteli előadást már hosszú évek óta dr. Zelenka Józsefné előadásában hallgathatják, ez idén sem lesz másképp.

Az előadások tervezett időpontjai:

 - május 24.

 - szeptember 27.

 - október 25.

 - november 22.

 - december 13.

Adó szakterületen a felmerült igényeket figyelembe véve bővítettük az adónemeket, mely az alábbiak szerint alakult:

SZJA - dr. Asztalos Zsuzsanna

Tása - Kiva - dr. Németh Nóra

ÁFA - dr. Szeöcs Kornél

Az előadások tervezett időpontjai: 

 - május 25.

 - szeptember 28.

 - október 26.

 - november 23.

 - december 14.

A tematikák és a jelentkezés, hamarosan elérhető lesz.

A törvényhozás a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.), valamint egyéb eljárásjogi és igazságügyi törvények módosításáról szóló 2015. évi CLXXX. törvény elfogadásával az eljárások gyorsítása érdekében meghatá­ro­zott bírósági eljárásokban és meghatározott felek részére kötelezővé tette az elektronikus kapcsolattartást. A tör­vény által megállapított rendelkezések alapján az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok már 2016. ja­nuár 1-től hatályosak, de az elektronikus ügyinté­zés­re való kötelezettséget előíró rendelkezéseket csak 2016. július 1. napjától induló perekben kellett alkalmazni.

Ugyanakkor az elektronikus kapcsolattartás – mint lehe­tőség – 2013. január 1-óta biztosított a tör­vényszék előtti eljárásokban, illetve 2015. január 1-től már valamennyi bí­ró­ságon.
Jelen cikk célja, hogy a bíróságokkal történő elektronikus kapcsolattartás szabályairól általános átte­kintést nyújtson a polgári és közigazgatási perekben részes felek számára.

I. Az elektronikus kapcsolattartás általános szabályai

1. Az elektronikus kapcsolattartás választásának lehetősége

A Pp. 394/B. §-a és 397/H. § értelmében 2016. január 1-étől bármely, még az ezt megelőzően indult és fo­lyamatban lévő polgári peres eljárásokban megilleti a felet az a jog, hogy a papír alapú kapcsolattartás helyett az elektronikus pervitelt válassza. A választás azon polgári eljárásokban nem lehetséges, amely eljárásra vonatkozó törvény nem tartalmaz kifejezett utalást a Pp. elektronikus kapcsolat­tartásra vonat­ko­zó szabályainak alkalmazására (pl.: végre­hajtási nem­peres eljárások)
Az elektronikus kapcsolattartásra tehát a folyamatban lévő perekben is, a per bármely szakaszában áttérhet a fél, így akár a perorvoslati eljárásokban (fellebbezés, felülvizsgálat, perújítás) is élhet ezzel a lehe­tő­séggel. A folyamatban lévő ügyben az átállás érdekében csupán egy beadványt kell a – az informatikai követel­mé­nyeknek megfele­lően – elektronikusan előterjeszteni a bíróságon. Ez a vállalás a másik félre természetesen nem hat ki, tehát a másik fél, felek ettől függetlenül továbbra is papír alapon kommunikálhatnak a bírósággal, ha szá­mukra egyébként nem kötelező az elektronikus kapcso­lattartás.
Az elektronikus út választása azonban nem csak az adott beadványra, hanem az egész peres eljárásra, annak minden szakaszára vonatkozik, tehát ezt követően a fél ebben az ügyben már kizárólag elektronikusan kap választ a bíróságtól, és a további beadványok, okirati bizonyítékok előterjesztése is csak elektronikusan történhet a részéről. A vállalást követően csak abban az esetben állhat át a perben az adott fél a papír alapú kommunikációra, ha nem jogi képviselővel jár el, és az erről szóló beadványában va­lószínűsíti, hogy körülményeiben bekövetkezett változás miatt az elektronikus úton történő eljárás aránytalan meg­terhelést jelentene számára. Ha a bíróság a fél ezen kérel­mét nem tartja megalapozottnak, akkor a kérelmet végzés­sel elutasítja, így a fél a továbbiakban is köteles az elektronikus kapcsolattartásra. Ezen felül jogutódlás esetén a perbe lépő, jogi képviselő nélküli jogutódra szintén nem hat ki a jogelőd elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó vállalása, tehát a jogutód szintén választhat a kapcso­lat­tartási módok között.

2. Az elektronikus kapcsolattartás mint kötelezettség

A Pp. 394/C. § -a a kötelező elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, tehát ez a § határozza meg, hogy mely ügyekben és mely felek esetén kö­telező a beadványok elektronikus benyújtása.

2.1. Kötelező elektronikus kapcsolattartással érintett ügyek

A Pp. 394/C. § (1) bekezdése alapján a 2016. július 1. nap­ján, vagy azt követően induló polgári peres eljárásokban kötelező az elektronikus kapcsolattartás, egyéb polgári el­já­rásokban viszont csak akkor, ha az adott eljárásra vonat­kozó törvény ezt kifejezetten előírja.
A jogszabályban megjelölt dátum fő szabály szerint a ke­resetlevél benyújtására vonatkozik, tehát ha a kereset­le­velet 2016. július 1. napját megelőzően postára adták, úgy a per jogerős lezárásáig, de még a rendkívüli per­orvos­latok esetén sem kötelező a feleknek a bírósággal elektronikusan kapcsolatot tartani. Ettől eltérően a fizetési meg­hagyásos eljárásból perré alakult eljárásoknál a fizetési meg­hagyás kibocsátása iránti kére­lem benyújtása, a jegyző birtokvédelmi eljárásban meghozott határozataival szem­beni kereset esetében pedig az eljárás megindulásának, és nem a perré alakulás vagy a határozattal szembeni kereset benyújtásának időpontja az irányadó. Ez a szabály irányadó a 2016. július 1. napján, vagy azt követően kezdemé­nye­zett felszámolási eljárásokra is, tehát ezen időponttól felszámolás iránti kérelem kizárólag elektronikusan terjeszthető elő. Emellett a közigazgatási pe­rekre is eltérő hatályba léptető rendelkezések vonat­koznak, erre azonban később részletesen kitérek.
A szabályozás tehát kifejezetten a polgári peres eljá­rásokra vonatkozik, a nemperes eljárások tekin­te­tében csak akkor van mód és egyben kö­tele­zett­ség az elektronikus ügy­intézésre, ha az adott nem­peres eljárásra vonatkozó törvény kifejezetten előírja az elektronikus kapcsolat­tar­tásra vonatkozó Pp. szabályok alkalmazását. Így például a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 6. § (5) bekezdése alapján csőd és felszámolási eljárásokban kötelező a Pp. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályainak alkalmazása, míg a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényen (Vht.) alapuló nemperes eljárásokban nincs elektronikus kommunikáció. Emel­lett a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végel­számolásról szóló 2006. évi V. tör­vény (Ctv.) szerinti eljárásokban – bár itt is biztosított az elektronikus ügyintézés – fő szabály szerint nem a Pp., hanem a Ctv. elektronikus kapcsolattartásra vonat­kozó sza­bályait kell alkalmazni, azonban a Ctv. a törvényes­ségi felügyeleti eljárásokban a Pp. 394/B. § (2), (6), (8) és (9) bekezdése, valamint 394/E. §-a szerinti elektronikus kom­munikációra vonatkozó szabályai­nak megfelelő alkalmazását írja elő. Ezen példák jól mutatják, hogy minden esetben a konkrét eljárásra vonatkozó szabályozás alapján ítél­hető meg, hogy az adott eljárásban van-e lehe­tőség/kötele­zett­ség a Pp. szerinti elektronikus kap­csolattartásra, és ha igen, azt melyik jogszabály biztosítja.
A fentiek mellett megjegyzem, hogy a kötelező elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések tekinte­tében már a hatályba lépéssel kapcsolatban is felmerültek a fentiektől eltérő jogértelmezések. Így például több felszámolási eljárásban előfordult, hogy az eljáró bíróság a felszámoló intézkedésével szemben a 2016. július 1. napját követően előterjesztett kifogást új keresetként, új ügyet keletkeztető iratként értelmezte, noha maga a felszámolási eljárás már évek óta folyamatban volt. Az adott bírósági jogértelmezés szerint ugyanis a felszámolási eljárásban előterjesztett kifogást a bíróság úgy ügyként, új ügyszámon kezeli, amely ügyben az alap felszámolási ügytől függetlenül kell döntést hoznia. Ezen jogértelmezést követve egyes bíróságok a 2016. július 1-ét követően papír alapon előterjesztett kifogást idézés kibocsátása nélkül elutasították, arra való hivatkozással, hogy azt a fél a kötelező elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályokkal szemben nem elektronikusan terjesztette elő. Az elutasító végzéssel szemben előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másod­fo­kú bíróság ugyanakkor nem osztotta ezt az érvelést, és döntéseiben azt rögzítette, hogy a kifogási eljárás nem tekint­hető elkülönült, teljesen önálló, új bírósági nemperes eljárásnak, a kifogás jogintézménye célját és tartalmát tekintve is a felszámolási eljáráson belül annak részeként igénybe vehető jogvédelmi eszköz. E néhány esetet leszámítva az eddigi tapasztalatok szerint a bírósági gyakorlat egységesnek mutatkozik abban, hogy kizárólag a 2016. július 1. napján vagy azt követően induló új ügyekben kötelesek az adott felek az iratok elektronikus benyújtására.

2.2. Kötelező elektronikus kapcsolattartással érintett felek, képviselők

A Pp. előírásai a fentebb megjelölt eljárásokban a belföldi székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezetek, a közigaz­gatási szervek, illetve a jogi képviselővel eljáró felek, vala­mint az ügyész számára írja elő kötelező jelleggel az elektronikus pervitelt.
A Pp. 396. §-ában található értelmező rendelkezés alapján gazdálkodó szervezetnek minősül a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi társulás, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a vízgazdál­ko­dási társulat, az erdőbirtokossági társulat, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a közös vállalat, a végre­haj­tói iroda, a közjegyzői iroda, az ügyvédi iroda, a sza­badalmi ügyvivői iroda, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíj­pénz­tár, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó.
Emellett a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó sza­bá­lyokat kell alkalmazni az állam, a helyi önkor­mányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köz­tes­tület, valamint az alapítvány esetében is, ha a per a gazdálkodási tevékeny­ségükkel van összefüggésben. Ez tehát adott esetben azt jelenti, hogy egy alapítvány vagy egyesület esetében a per tárgyától függ, hogy az adott perben köteles-e vagy sem az elektronikus kommunikációra. Ugyanígy azon természe­tes személyek, akik egyben egyéni vállalkozók is, csak ak­kor kötelesek az elektronikus kapcsolattartásra, ha az adott per az egyéni vállalkozói minőségükhöz kap­csolódik.
Ezen felül a jogi képviselők minden esetben elektronikus útra kötelesek, függetlenül attól, hogy a kép­viselt fél belföldi vagy külföldi, és attól is, hogy a fél gazdálkodó szervezet, közigazgatási szerv, vagy ter­mészetes személy. A jogi képviselő fogalmát a Pp. 73/C. §-a tartalmazza, így jogi képviselőnek minősül az ügyvéd, ügyvédi iroda, jogtanácsos, de az képvi­selő is, aki egyébként jogi szakvizsgával rendelkezik, vagy akit más jogszabály annak minősít.
Közigazgatási szervek számára minden esetben köte­lezető az elektronikus kapcsolattartás, függetlenül attól, hogy a perben gazdálkodó minőségben, vagy közigazga­tá­si szervi minőségben járnak el. Így például a NAV számára akkor is kötelezető az elektronikus kapcsolattartás, ha az adott per a NAV, illetve valamely szervének határozatát érinti, de akkor is, ha a NAV mint munkáltató, vagy mint költségvetési gazdálkodó szerv érintett a jogvitában.

3. Az elektronikus kapcsolattartás menete

Amennyiben a pert indító fél a fentiek szerint kö­te­les az elektronikus kapcsolattartásra, úgy a kereset­levelet kizárólag elektronikusan terjesztheti elő, el­len­kező esetben a bíróság a keresetet idézés kibo­csá­tása nélkül elutasítja. Az elektronikusan benyújtott kere­set­levelet a bíróság kinyomtatja, és azt a másik félnek minden esetben papír alapon kézbesíti, mert a bíróság és a fél közötti elektronikus kapcsolat létrejöttéhez szük­sé­ges, hogy a másik fél is egy elektronikus beadványt nyújt­son be a bírósághoz. Ezért a kereset kézbesítésekor a bíróság felhívja a figyelmet az elektronikus kapcsolattartás köte­lezettségére illetve en­nek lehetőségére, valamint a kötelezettség elmulasztásának következményeire. Ezt követően a perben az elektronikus útra kötelezett felek kizárólag elektronikusan, míg az elektronikus kapcsolat­tartásra nem köteles, illetve azt nem is választó felek papír alapon küldik meg a bíróság számára beadványaikat, okirati bizonyítékaikat.
Az olyan perekben, amikor az egyik fél papír alapon, a másik fél pedig elektronikusan tartja a bírósággal a kap­csolatot, a bíróság digitalizálja a papír alapú iratokat illetve nyomtatja ki az elektronikus küldeményeket, és így küldi meg – hitelesített másolatként – a kapcsolattartás módjá­nak megfelelő módon a másik fél részére. A papír alapú okiratok digitalizálására a bíróságnak legfeljebb öt mun­kanap áll rendelkezésére, a digitalizáláshoz szükséges időtartamot pedig a határidő számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Adott esetben tehát a bíróságoknak – különösen jelentős számú, a kapcsolattartás szem­pont­jából eltérő státuszú fél esetén – igen komoly munkaterhet jelenthet a külön­böző módon kapcsolatot tartó felek közötti iratforgalom biztosítása.
Megjegyzem, hogy a Pp. a felek egymás közötti kap­csolattartását ugyan nem szabályozza, de a bíróságok – az ügymenet gyorsítása érdekében – gyakran hívják fel a feleket arra, hogy beadványaikat közvetlenül a másik félnek is küldjék meg, akár email üzenet útján is. Noha az emailes levélváltás esetében a küldés és átvétel megtörténte hitelesen nem igazolható, és ez a bíróságot sem mentesíti a kéz­besítési kötelezettség alól, ez a gyakorlat az esetek több­ségében mégis elősegíti, hogy a tárgyalásokra a felek – a másik fél nyilatkozatának részletes áttanulmányozása, esetleg megválaszolása után – felkészültebben érkezhessenek.

4. Az elektronikus kapcsolattartás módja

4.1. A felek azonosítása

Az elektronikus kapcsolattartás kiindulópontja, hogy a kom­munikáció a küldő illetve a fogadó megbízható azonosítására alkalmas elektronikus elérhetőségek között tör­ténjen, ami az ügyfelek számára az ügyfélkapu, a hivatalok részéről pedig az hivatali kapu használatát jelenti. Ezen felül kifejezetten a peres elektronikus kapcsolattartás ér­de­kében került sor az ún. perkapu, vagy e-perkapu bevezetésére, amely elsősorban ügyvédek, ügyvédi irodák, gazdálkodó szervezetek részére lett kialakítva. A Pp. az ügy­félkapu, perkapu, hivatali kapu helyett az „űrlap benyújtási támogatási szolgáltatás” fordulatot alkalmazza, amely szol­gáltatást az állam által kötelezően nyújtandó szolgál­ta­tásokról 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet (SZEÜSZ rendelet) 120. § -a definiál. Ezen felül a SZEÜSZ rendelet 155/A – 155/M §-ai tartal­maz­nak értelmező rendelke­zése­ket arra vonatko­zó­an is, hogy a Pp. szerinti elektronikus kapcsolattartás során a felek melyik típusú kaput használhatják.
A bíróságok „kapuja” az Országos Bírósági Hivatal (OBH) hivatali kapuja, tehát az országban lévő bármelyik bíróság részére címzett elektronikus üzenete­ket az OBH fogadja, és a beérkező iratok innen ke­rülnek a címzett bíróságok felé továbbításra, és ugyanígy a bíróságok is az OBH hivatali kapuján keresztül küldik meg az ügyfelek „kapu­jára” a válasziratokat.
A felek illetve képviselőik számára – a közigaz­ga­tási szer­vek és az ügyészség kivételével – jellemzően ügyfélkapu és perkapu használatára van lehetőség, így a természetes személyek saját ügyfélkaput, illetve perkaput, gazdálkodó szervezetek a saját perkaput illetve a képviselő illetve (az ügyvéd kivételével) a jogi képviselő ügyfélkapuját, az ügy­vé­dek perkaput, a közigazgatási, állami szervek pedig hivatali kaput használhatnak az elektronikus kapcsolattartás során. A közigazgatási, állami szervek esetében a hivatali kapu helyett csak abban az esetben lehet perkaput használni, ha a szervet az adott ügyben ügyvéd képviseli.
A küldemények fogadása az azonosítást biztosító kapu mellé tartozó értesítési tárhelyre történik. Fon­tos, hogy a kapu, illetve az ahhoz tartozó tárhely kizárólag az üzenetek küldésére és fogadására szolgál, tehát a küldemények kül­dést megelőző, vagy átvételt követő kezelését, nyilván­tar­tását – hasonlóan a papír alapú iratok küldéséhez – már a kapu „tulajdono­sának” kell biztosítania, az általa megha­tározott rendben.
Az elektronikus úton kapcsolatot tartónak a per folyamán, annak minden szakaszában biztosítani kell, hogy az általa használt kapura a küldemények fogadása és küldése megoldott legyen. Ha a fél a per során ezen kötelezettségét nem teljesíti, tehát a bíróságtól amiatt nem tud külde­ményt fogadni, mert a kapu megszűnt, megszüntetésre ke­rült, akkor a bíróság a felet pénzbírsággal sújtja, és részére papír alapon kézbesít.

4.2. A beadvány előterjesztésének szabályai

A Pp. egyértelműen definiálja az elektronikus kapcso­lat­tartás tekintetében a beadvány fogalmát, amely szerint a beadvány: a keresetlevél, illetve minden egyéb beadványt, okirati bizonyíték és ezek melléklete.
A beadvány benyújtására az OBH által rendszeresített űrlapokat kell használni, amely űrlapok az általános nyomtatvány kitöltő program (ÁNYK) alkalmazásával tölthetők ki. A rendszeresített űrlapok valamennyi lehet­séges perbeli nyilatkozat előterjesztését biztosítják. Az adott űrlap használata természetesen nem zárja ki azt, hogy a beadványt annak tartalmára tekintettel utóbb a bíróság az űrlap típusától eltérő beadványként kezelje, ugyanakkor célszerű minden esetben az adott beadványra leginkább alkalmas űrlapot használni.
Az űrlapokat az OBH időnként felülvizsgálja, és ha szük­séges, módosítja, frissíti, és az űrlap módosításáról a köz­zétételt 30 nappal megelőzően honlapján tájékoztatást ad. A módosított űrlap közzétételét követően a régi űrlapon már nem terjeszthető elő kérelem, a lejárt űrlapon előterjesztett beadvány hatálytalan, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a hatályos űrlap használatára.
A kereseti kérelmet, ellenkérelmet, egyéb nyilatkozatot az űrlapon erre szolgáló oldalak kitöltése mellett is elő le­het terjeszteni, de lehetőség van arra is, hogy az előre meg­írt nyilatkozat az űrlap mellékleteként csatolva kerüljön megküldésre.
Az okirati bizonyítékokat fő szabály szerint kizárólag elektronikus formában, az űrlap mellékleteként lehet benyújtani. Ez alól kivételt jelent, ha az eredeti papír alapú bizonyíték bemutatása szükséges, vagy akkor, ha az okirati bizonyítékok nagy mennyisége, vagy speciális formája miatt a bíróság engedélyezi a papír alapú előterjesztést.
Az űrlaphoz mellékletként az OBH által elfogadott fájltípusok csatolhatók, a gyakorlatban ez e-dosszié (adott esetben több fájlt is tartalmazó tömörített állomány) ZIP, illetve a pdf. formátumok alkalmazását jelenti. Fontos feltétel, hogy a csatolmányok és az űrlap együttes mérete nem haladhatja meg a 300 MB-os mérethatárt, illetve nem lehet az űrlaphoz 150 MB-nál nagyobb méretű fájlt csatolni.
A bíróság speciális módszert biztosít arra az esetre, ha a küldemény és mellékletei a 300 MB-ot meg­ha­ladnák. Ebben az esetben egy erre a célra rendsze­re­sített űrlapot kell a bírósághoz benyújtani, amely űrlap befogadását követően, a bíróság által megkül­dött érkeztető szám birtokában a benyújtani kívánt állományt – hitelesítéssel ellátva – egy adathordozóra (CD, pendrive) lehet menteni, és ezt az adathordozót kell három munkanapon belül a bírósághoz – a felek számától függő darabszámban – benyújtani. Eb­ben az esetben a bíróság az adathordozót köz­vet­lenül küldi meg a másik félnek. Ha az adathordozó benyújtására nem az előírtak szerint kerül sor, vagy a mellékletek mérete nem haladja meg a 300 MB mé­ret­határt, akkor az adathordozón benyújtott nyilat­ko­zat vagy teljesített perbeli cselekmény hatálytalan.
A beadványt és a mellékleteit hitelesíteni kell. A Pp. a hitelesítés körében legalább minősített tanúsítvá­nyon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírás vagy elektronikus bélyegző használatát várja el, illetve a hitelesítéshez lehetőség van az ún. azonosításra vissza­ve­zetett dokumentum hitelesítési (AVDH) szolgáltatás igénybevételére. A bíróság a beadvány befogadását kö­ve­tően a hitelesítéseket ellenőrzi, és hiányos hitelesítés esetén hiánypótlásra hívja fel a felet.

4.3. A beadványok bíróság általi befogadása valamint a bíróságtól érkező iratok fogadása

Ha az elektronikus beadvány megfelel az informatikai követelményeknek, akkor a benyújtásról a fél rö­vid időn belül befogadás-visszaigazolási értesítést kap, amely tartalmazza az érkeztetés pontos időpontját (nap, óra perc pontossággal), az irat lényeges adatait és a bírósági érkeztető azonosító számot, vala­mint azt, hogy az illetéket hogyan kell megfizetni. Ezt követően, három munkanapon belül egy újabb érte­sí­tést küld a bíróság a beadvány érkeztetéséről, amely értesítés már a bíróság által az iratnak adott lajstrom­számát is tartalmazza.
Az eljárási határidők szempontból a befogadás-vissza­igazolási értesítésen szereplő érkeztetési időpontnak nagy jelentősége van, mert ezzel az időponttal tekinthető a be­advány a bírósághoz benyújtottnak. Nem lehet ugyanis a mulasztás következményeit alkalmazni ab­ban az esetben, ha a befogadás-visszaigazolási értesítésen rögzített időpont szerint az elektronikus útra köteles fél beadványát a határidő utolsó napját megelőzően az informatikai követelmé­nyeknek megfelelően előterjesztette.
A bíróság a fél részére az elektronikus küldeményeket a kapuhoz tartozó tárhelyre kézbesíti, amelynek beérkezéséről a rendszer automatikus értesítést küld az előre meg­adott email címre, az irat az iratra mutató internetes hivatkozás megnyitásával vehető át. A megnyitáskor a rendszer automatikusan az irat átvételét tanúsító elektronikus tértivevényt hoz létre, melyet megküld a bíróság részére.
Ha az értesítés ellenére az átvételre nem kerül sor, akkor a rendszer három nap elteltével ismételt értesítést küld az email címre. Amennyiben a fél/képviselő a második érte­sítést követően sem veszi át az iratot, úgy ezen második értesítés időpontjától számított 5 munkanapon beáll a kézbesítés vélelem, tehát az iratot ezen időponttól a címzett által átvettnek kell tekinteni. Az elektronikus külde­mények esetében a beállt kézbesítési vélelem megdön­té­sére azonban csak akkor kerülhet sor, ha a fél/képviselő igazolja, hogy a kézbesítési tárhelyhez való kizárólagos hozzáférési jogosultságát önhibáján kívüli okból nem tudta gyakorolni.
Az elektronikus úton kapcsolatot tartónak tehát gondoskodnia kell arról, hogy a kapuhoz tartozó tárhelyre érkező küldemények átvételre kerüljenek, hasonlóan a ha­gyományos postai úton érkező küldeményekhez.
A bíróságtól érkező elektronikus üzenetek – így a befogadás-visszaigazolás, érkeztetési igazolás, bírósági végzés – jellemzően pdf. formátumúak, a másik fél által benyújtott elektronikus beadványt viszont a bíróság változatlan formában és kiterjesztésben küldi meg a fél részére. Így az elektronikus úton kapcsolatot tartónak fel kell készülnie arra is, hogy az e-dosszié, és zip formátumú küldeményeket megfelelően kezelni tudja. A bíróság saját végzéseit, iratait elektronikus bélyegzővel hitelesíti.

5. Az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó kötelezettség megsértésének következményei

Mint már az egyes pontoknál rögzítettük, adott esetben igen komoly következményekkel kell számolnia annak a félnek, aki a jogszabályi kötelezettsége ellenére az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó előírásokat nem tartja be. Az egyik ilyen lényeges következmény, a kereset idézés kibocsátás nélküli elutasítása. Ha nem a kereset, hanem más beadvány esetében történik mulasztás, úgy a nem elektronikusan előterjesztett nyilatkozat hatálytalan, és a bíróság úgy tekinti, mintha a fél nyilatkozatot egyáltalán nem tett volna. Ezen felül a bíróság pénzbírságot is ki­szab­hat a mulasztó, nem megfelelően eljáró féllel szemben.
A Pp. szabályai természetesen nem zárják el a felet attól, hogy a tárgyaláson szóban tegyen nyilatkozatot, ugyan­ak­kor a gyakorlatban a felek, illetve a képvi­se­lők a kellően részletes, pontos megfo­galmazás érde­ké­ben jellemzően írásban terjesztik elő beadványaikat.
Emellett a Pp-ben arról sincs rendelkezés, hogy a tár­gyaláson, akár azon kívül – az elektronikus kap­csolat­tar­tásra vonatkozó követelmények megsérté­sé­vel – papír alapon előterjesztett okirati bizonyítékot a bíróságnak mel­lőznie, figyelmen kívül hagynia kellene, ugyanakkor ez eset­ben a félnek pénzbír­ság­gal kell számolnia.
Megjegyzem, hogy az elektronikus kapcsolattar­tás­ra vo­natkozó kötelezettség a bíróságokat is kötelezi, ugyan­ak­kor arra a Pp. nem tartalmaz arra az esetre rendelkezést, ha a bíróság e kötelezettség megsér­té­sével jár el, például ha az elektronikus kapcsolat­tar­tás ellenére –tévedésből – papír alapon kézbesíti az ítéletet.

II. Közigazgatási perek sajátosságai
Az elektronikus kapcsolattartás körében fentebb ismertetettek fő szabály szerint a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára irányuló eljárásokban is irányadók, bár e perek sajátosságából adódóan a jogszabály az egyes kér­désekben jelentős eltérést is tartalmaz. Így közigazgatási perekben ugyanazon fél és képviselő típusok számára kötelező az elektronikus kapcsolattartás, mint a polgári perekben, és a bíróságokkal történő elektronikus kapcso­lattartás informatikai előírásai is egy-két kivételtől eltekintve azonosak. Emellett 2016. január 1-től ugyanúgy meg­illeti a jog a felet, illetve a képviselőjét az elektronikus pervitelre, mint a polgári perekben.
A közigazgatási perek sajátosságaira tekintettel az eltérő szabályokat a 2016. január 1. napjától hatályos 340/B. §-a tartalmazza. Ezen szabályok kizárólag a per elején, a per indítása körében határoznak meg eltéréseket, a perindítást követően viszont már nincs eltérés a közigazgatási és pol­gá­ri perek elektronikus kapcsolattartási szabályai körében.

1. A kötelező elektronikus kapcsolattartás szabályainak hatályba lépése közigazgatási perekben

Az egyik fontos eltérés, hogy a kötelező elektronikus kap­cso­lattartásra vonatkozó szabályokat a 2016. július 1. nap­ját követően indult közigazgatási eljárásokban meghozott döntésekkel szemben indított perekben kell először alkalmazni. Tehát az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok kötelező alkalmazását nem a jogerős határozat keltéhez, nem is a kereset benyújtásához, hanem a határozatot megelőző ügy megindulásának dátumához kötötte a jogalkotó, annak érdekében, hogy mind az ügyfeleknek, mind a közigazgatási szerveknek kellő idő álljon rendel­kezésre az elektronikus kapcsolattartás biztosításához szükséges feladatok elvégzésére.
Az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó kötelezett­sé­get előíró jogszabály hatályba lépésének polgári pe­rektől eltérő módon történő meghatározása ugyanakkor további kérdéseket vetett fel a gyakorlatban. Egyrészt az ügyek többségében egyszerűen eldönthető, hogy az eljárás mikor indult (pl. bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés esetében az adóhatósági ellenőrzés esetében a megbízólevél kiállításának időpontja), azonban van­nak olyan ügyek, amikor az eljárás megindításának időpontja külön vizsgálatot igényel. Így például abban az esetben, ha egy folyamatban lévő ellenőrzés során az adózó az együttműködési kötelezettségét megszegi, vagy ha a már korábban indult, felszámolás alatt lévő céggel szembeni ellenőrzés során megállapításra kerül, hogy a volt vezető tiszt­ségviselő iratmegőrzési kötelezettségét nem teljesí­tet­te, úgy ezekben az esetekben a jogsértő magatartás meg­ál­lapítására és szankcionálására irányuló eljárás nyilvánva­ló­an nem az alapeljárással, az ellenőrzéssel indult (hiszen adott esetben maga a jogsértés is az ellenőrzés megin­du­lását követően következett be), hanem más, a konkrét jogsértés feltárására, vagy akár megállapítására irányuló köz­igazgatási cselekménnyel. Az ilyen esetekben ugyanis a mu­lasztási bírságot kiszabó határozattal szemben önálló kereset terjeszthető elő, amelynek elbírálása az alapügy, az ellenőrzés során esetlegesen meghozott határozat felülvizsgálatától függetlenül történik. Emiatt, a hasonló helyzetekben a közigazgatási szerveknek és az ügyfeleknek is különösen gondosan kell vizsgálnia a kereset benyújtását megelőzően, hogy a sérelmezett határozatot meg­előző közigazgatási eljárás mikor indult, hiszen a kereset idézés kibocsátás nélküli elutasításával jár, ha erre vonatkozó kö­telezettség ellenére a keresetet pa­pír alapon terjesztik elő.
A közigazgatási perekben elektronikus kapcsolat­tar­tásra kötelezettek a belföldi gazdálkodó szerve­zetek valamint a jogi képviselővel eljáró felek, illetve értelem­szerűen az a közigazgatási szerv, aki a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező határozatot hozta. Tehát a jogi képviselő nélkül eljáró, természetes sze­mély ügyfelek illetve külföldi gazdálkodók továbbra is jogszerűen nyújthatják be papír alapon keresetle­velüket, de lehetőségük van arra is, hogy ezen kérel­müket elektronikusan terjesszék elő. A kapcso­lat­tar­tás ezen perekben a polgári pereknél ismertetetteknek megfelelően űrlap támogatási szolgáltatás igénybevételével, tehát az ügyfélkapun, perkapun illetve hivatali kapun keresztül történhet, és a kereset iratainak hitelesítését is polgári pereknél írtak szerint kell elvégezni.
A hatályba léptető rendelkezésből következően a 2016. július 1. napján, vagy azt követően indult közi­gazgatási ügy­ben meghozott határozat esetén függetlenül attól, hogy a fél a keresetlevelét elektronikusan vagy papír alapon terjesztette elő az elsőfokú szervnél, a közigazgatási szerv köteles a bírósággal az elektronikus kapcsolat­tar­tásra. Viszont a 2016. július 1. napját megelőzően indult közigazgatási eljárásban meghozott határozatot támadó kereset esetében a közigazgatási szerv is jogosult a bírósággal papír alapon kapcsolatot tartani, még akkor is, ha az ügyfél a kapcsolattartásra az elektronikus utat választotta, il­letve a közigazgatási szerv is áttérhet az elektronikus kapcsolattartásra a korábban indult ügyei esetén is.
A továbbiakban kizárólag azon esetkörre térek ki, amikor az elektronikus kapcsolattartás a közigaz­ga­tási szerv részére kötelező.

2. A kereset benyújtása a közigazgatási szervekhez

Szemben a polgári perekkel, a közigazgatási a határozatokkal szembeni keresetet a felek nem a bíróságon, hanem az első fokon eljárt közigazgatási szerv­nél terjeszthetik elő, tehát itt nem a bíróságnak, hanem a közigazgatási szerv­nek kellet biztosítania azt, hogy az ügyfelek a kereset­le­velüket elektronikusan is elő tudják terjeszteni. Megje­gy­zem, hogy a Pp. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az elektronikus keresetek közigaz­ga­tási szerv általi fogadásának módját, feltételeit szabályozná, és a Pp.-ben még olyan rendelkezés sem található, amely kifejezetten előírná a közigazgatási szerveknek, hogy kö­telesek űrlapot rend­szeresíteni a határozatokkal szembeni keresetek benyújtására. Ezzel szemben a Pp. 394/G. § (6) bekezdése azt írja elő, hogy a beadványt az OBH által rendszeresített űrlapon kell benyújtani, és e tekintetben a Pp. 340/B. § -a sem fogalmaz meg eltérést. Ugyanakkor az űrlap támogatási szolgáltatás technikai kialakításából, valamint abból, hogy a közigazgatási perekben a Pp. a keresetlevél közigazgatási szervekhez történő benyújtást írja elő, egyértelműen az következik, hogy ez a feladat a közigazgatási szervekre hárul, hiszen az OBH-nak tech­ni­kailag nincs lehetősége olyan űrlap vagy űrlapok rend­sze­resítésére, amely a beadvány bármelyik közigazgatási szerv­hez történő benyújtását biztosíthatná. Tehát kizá­ró­lag maguk a közigazgatási szervek tudnak olyan űrlapot létrehozni, amely biztosítja a beadványok náluk történő előterjesztést, így az OBH által a kereset benyújtására rend­szeresített űrlapok mintájára a közigazgatási szerveknek kellett – legkésőbb 2016. július 1-éig – kereset benyújtására szolgáló űrlapot létrehozni és az ügyfelek számára elérhetővé tenni. Ebből viszont az is következik, hogy az adott közigazgatási szervnél használatos űrlapokat nem az OBH teszi közzé, és nem is az OBH frissíti, módosítja, hanem az adott közigazgatási szerv. Megjegyzem, hogy a kormány­hivatalok esetében a kereset benyújtása más módon, az ún. IKR rendszer használatával történhet, amelyet a SZEÜSZ rendelet 155/L. § -a űrlap benyújtási támogatási szolgálta­tásnak minősít.
Mint említettem, a Pp. egyáltalán nem tartalmaz – az űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás használatára vonat­kozó előírás kivételével – rendelkezést arra vonatko­zóan, hogy a közigazgatási szerveknek milyen feltételek mellett kell az elektronikus kereseteket befogadniuk, így a köz­igazgatási szervek saját adottságaiknak, informatikai rend­szerük kapacitásától függően határozhatják meg, hogy az általuk létrehozott űrlaphoz milyen fájltípusú, és milyen mérethatárú mellékletek zökkenőmentes kezelését tudják vállalni. Ez ugyanakkor nem okoz a polgári perek­hez ké­pest lényeges eltérést a gyakorlatban, hiszen minden közigazgatási szervnek azt kell biztosítania, hogy az ügyfél által elektronikusan előterjesztett beadványt változatlanul kerüljön a bíróságra, ezért a keresetek befogadására vonat­kozó hatósági gyakorlat igazodik az OBH elvárásaihoz. Az informatikai rendszerek kapacitásának és jellemzőinek eltérése okán ugyanakkor elképzelhető, hogy az adott köz­igazgatási szerv nem minden az OBH által elfogadott fájltípus benyújtását támogatja, és az is előfordul, hogy a mel­lékletként csatolható fájlok mérethatára nem éri el az OBH által megjelölt 300 MB méretha­tárt. A kisebb mérethatár biztosítása egyébként teljesen racionális okból is célszerű a közigazgatási szervek számára, hiszen nekik nem csak az ügyfél beadványát kell elektronikusan továbbítani a bíróságra, hanem egyéb iratokat is (legalább a kereseti ellenkérelmet, meghatalmazást, vagy ha maga az eljárás is elektronikusan folyt, akkor annak iratanyagát is), így az egyszerűbb, gyorsabb továbbítás érdeké­ben az ügyféltől befogadható mérethatár megállapí­tásánál azt is figyelembe veszik, hogy az ügyféli beadványon felül még a saját részről csatolt mellékletek is beférjenek a 300 MB-os keretbe. Emellett a közigaz­gatási perek gyakorlatában az ügyfelek a kereset­le­vélhez egyébként sem csatolnak jelentős számú mel­lékletet, hiszen a közigazgatási eljárás iratanyagát nem nekik, hanem a közigazgatási szervnek kell a bíróság rendelkezésére bocsátania.

3. A közigazgatási szerve

feladatai a beérkezett keresetlevél alapján
A Pp. alapján Amennyiben az ügyfél keresetlevelét papír alapon terjeszti elő, akkor az elsőfokú szerv gondoskodik annak digitalizálásáról, és köteles az eredeti papír alapú iratot megőrizni. Emiatt abban az esetben, ha a jogerős határozatot kétfokú közigaz­gatási eljárásban hozta meg a szerv, az elsőfokú szervnek értelemszerűen elektronikusan kell felterjesztenie a keresetet a másodfokú szervhez, a Pp. 330. § (2) bekezdésében megjelölt határidőn belül.
A keresettel támadott határozatot hozó közigazga­tási szerv ezt követően a keresetlevelet a bírósághoz elektronikus úton köteles beterjeszteni, amely beterjesztésre az OBH speciális, kizárólag a közigazgatási szervek által használható űrlapot rendszeresített. A közigazgatási eljárás iratanyagát azonban csak abban az esetben kell a bíróságra elektronikusan továb­bítani, ha maga a közigazgatási eljárás is kizárólag elektronikusan zajlott, egyéb esetben a hatóság az iratokat papír alapon vagy elektronikusan is to­vábbíthatja.
A közigazgatási eljárás iratanyagának papír alapú to­váb­bítása esetén a szervnek meg kell várnia, míg a keresetlevél beterjesztését követően megérkezik a befogadás-vissza­igazolási értesítés, mert a papír alapú iratanyagot az ezen értesítésben található érkeztetési szám feltüntetésével nyújt­hatja be a bíróságra. A benyújtásra a befogadás-vissza­igazolási értesítés visszaérkezésétől számított három mun­kanap áll rendelkezésre.
A keresetlevél beterjesztését követően a bíróság a felperes részére első alkalommal minden esetben papír alapon kézbesít, és egyúttal felhívja az elektronikus útra kötelezett felperest arra, hogy beadványait kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő. Ezen szabály alapján a bíróság még abban az esetben is papír alapon küldi ki a felperesnek az első iratot, ha a kereset elektronikusan került a közigaz­gatási szervnél előterjesztésre, mivel a bíróság és a fél/kép­viselő közötti elektronikus kapcsolat kizárólag a fél/kép­viselő elektronikus beadványa alapján jön létre.
Az első iratváltást követően a közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló peres eljárás már a polgári pernél ismerttetteknél azonos módon történik.

4. A NAV közigazgatási peres gyakorlata

A közigazgatási perekben a kötelező elektronikus kapcso­lattartás feltételeinek biztosítása jelentős feladatot jelentett a NAV számára, hiszen évente megközelítőleg 3000 ilyen per indul. Ez komoly iratelosztási nehézséget jelent, hiszen a korábbiakhoz képest a keresetek, illetve a perekben ke­letkező a bíróság által küldött iratok nem az ország több pontján található szervezeti egységekhez, hanem egy helyre, a NAV hivatali kapujára érkeznek be. A papír alapú kap­csolattartással szemben tehát a NAV-nak biztosítania kell, hogy ezen egy pontra beérkező elektronikus küldemények a lehető legrövidebb idő alatt kerüljenek az ország bármely pontján dolgozó ügyintézőhöz.
A NAV határozataival szemben előterjeszteni kívánt ke­re­setlevelek benyújtására az ún. NAVKPER űrlapot rend­szeresítette, melynek pontos kitöltése biztosítja, hogy a kereset – lényegében manuális beavatkozás nélkül – automatizmusok révén rövid idő alatt az adott ügyben eljárt elsőfokú szervhez kerüljön. Figyelemmel a jelentős permennyiségre, a NAV a csatolmányok méretha­tárát egyelőre 50 MB adatmennyiségben korlátozta. Ezen felül külön informatikai megoldás került kidol­gozásra annak érdekében, hogy a bíróságtól érkező elektronikus iratok is a lehető legmagasabb automatizáltság mellett jussanak el az adott perben eljáró ügyintézőhöz.
A keresetek továbbításakor a NAV egyre inkább az elektronikus továbbításra áll át, tehát az új keresetek esetében a NAV akkor is az elektronikus utat választ­ja, ha erre egyébként nem lenne köteles. Ugyanakkor figyelemmel arra, hogy a perek jelentős részét kitevő ügyek jelentős papír alapú iratanyaggal rendelkező ellenőrzési eljárásokat érintenek, így az esetek többségében – a kereset kivéte­lével – az ügy iratait a NAV papír alapon továbbítja a bíróságokra.

Összefoglalás

A fentebb leírtak alapján látható, hogy a jogszabályok az elektronikus kapcsolattartás érdekében a gazdálkodó szervezetekkel, jogi képviselőkkel, valamint a közigazga­tási szervekkel szemben jelentős technikai felkészültséget követelnek meg. Emellett az elektronikus kapcsolattar­tás­ra vonatkozó eljárási szabályok – mint minden egyéb jogszabály – esetén is felmerülhet eltérő jogértelmezés lehető­sége is, ezért a kötelező elektronikus kapcsolattartással érintett feleknek – a jogszabályok valamint az interneten is fellelhető technikai leírások alapján – javasolt előre felkészülni a lehetséges perekre.
 

A számviteli törvény¹ egyik 2015. évi módosításával² lehetővé vált, hogy a gazdálkodó szervezetek megha­tározott köre 2016-tól az éves beszámolóját a Nem­zetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok [Interna­tional Financial Reporting Standards (a továb­biak­ban: IFRS)] szerint állítsa össze. Sőt a gazdálkodó szervezetek meghatározott körénél 2017-től kötelező azok alkalmazása. Közismert, hogy az IFRS-ek rend­sze­re jelentősen eltér az Szt. előírásaitól. A legfonto­sabb elvi eltérés, hogy míg az Szt. szabályszerűségre épülő számviteli rendszer, ahol szoros kapcsolat van az adózással,³ ezzel szemben az IFRS-ek rendszere alap­elvekre épülő számviteli rendszer, amelynek nincs kapcsolata az adózással. A költségvetési érde­kek védelmében ezért az IFRS törvény újszerű elemeket épít be az adó (előleg) fizetés és az adatszolgáltatás rendszerébe. Cikkünkben az IFRS-eket alkalmazók sajátos adatszolgáltatási kötelezettségének tudnivalóiról lesz szó a Tao. tv. előírásai alapján.

1. Az adatszolgáltatások célja és elemei

A két számviteli rendszer adózást is érintő fő különb­ségei leginkább az árbevétel, a céltartalék, az érték­vesztés, a határidős pénzügyi ügyletek, a halasztott adófizetés elszámolásának, a tárgyi eszközök bekerülési értéke meghatározásának és költségként való elszámolásának eltéréseiben érhetők tetten.
Az IFRS-ekre történő átállás, illetve annak alkalmazása az előzőek miatt kockázatokat jelent a központi költségvetés, érintett adókból, elsősorban a társasági adóból befolyó bevételeire. A kockázatokat a jogszabályalkotás IFRS törvény keretében igyekezte mér­sé­kelni. Az IFRS törvény megalkotásakor az egyik fontos alapelv az adóztatás semlegességének elve volt, azaz, hogy az átállás ne jelentsen lényeges eltérést az adózás szem­pontjából az IFRS-t alkalmazók és az IFRS-t nem alkalmazók között.
A kockázatok mérséklése érdekében a Tao. tv. előírásokat tartalmaz az IFRS szerinti adózás előtti eredmény korrigá­lására, az IFRS-ek alkalmazására történő áttérés miatti átté­rési különbözetnek az adóalapnál való figyelembe vételére, adóelőleg minimum befizetésre (arra vonatkozó csökkentési kérelem kizárásával), minimumadó befizetésre (meg­en­gedve a kimentési lehetőségét).⁴
A kockázati tényezőkkel kapcsolatos előírások betartásának, illetve azok várható alakulásának folyamatos figyelemmel kisérése érdekében a Tao. tv. adatszolgáltatási köte­lezettségeket is előír az érintett adózóknak. A Tao. tv. alapján az IFRS-ek szerinti beszámolót készítő adózókat alapvetően három féle adatszolgáltatási kötelezettség terheli:
a.) egyszeri adatszolgáltatás a számviteli rendszerek eltéréséből fakadó adóalap-különbözet várható össze­géről, továbbá az IFRS-ek szerinti saját tőke és az Szt. szerinti saját tőke várható összegéről [Tao. tv. 18/D. § (6) bekezdés];
b.) egyszeri adatszolgáltatás az áttérést megelőző adóév IFRS-ek szerint meghatározott társasági adókötelezettségéről [Tao. tv. 18/D. § (5) bekezdés];
c.) két éven keresztül negyedévenkénti adatszolgáltatás a várható éves adózás előtti eredményről, adóalapról és fizetendő adóról [Tao. tv. 18/D. § (4) bekezdés].

2. Az adatszolgáltatások tartalma

Mint az előző pontban láttuk az IFRS-eket alkalmazó adózóknak három féle adatszolgáltatása keletkezik a Tao. tv. alapján. A Tao. tv-t két okból is hangsúlyozzuk:
• egyrészt, mert bár nem az adózás rendjéről szóló tör­vényben⁵ kerültek előírásra ezek az adatszolgáltatások, adókötelezettségnek minősülő adatszolgáltatásnak tekintendők, az összes esetleges jogkövetkez­ménnyel együtt [Art. 14. § (1) bekezdés, illetve Art. 172.§ (1) bekezdés a) pontja];
• másrészt a jelen cikkben, terjedelmi korlátok miatt nem térünk ki a helyi iparűzési adóról szóló tör­vényben⁶ az IFRS-eket alkalmazók adatszolgáltatási kö­tele­zettségére (Hatv. 40/M. §).
A következőkben a három féle Tao. tv. szerinti adatszolgáltatás tartalmát fogjuk ismertetni.

2.1. Adatszolgáltatás tartalma az IFRS-ekre való áttéréshez kapcsolódóan

Az IFRS törvény szerint a Szt. szerinti éves beszámolóról (könyvvezetésről) az IFRS-ek szerinti beszámolóra (könyv­vezetésre) áttérő adózó az áttérés adóévét megelőző adóévi társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettségről szóló be­vallás benyújtására nyitva álló határidő utolsó napjáig a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettségről szóló be­vallásban, vagy – ha adóelőleg-kiegészítésre nem köteles – az adóhatóság által rendszeresített külön nyomtatványon, elektronikus úton adatot szolgáltat
• a Tao. tv. 18/C. § (1) bekezdés b) pontja és
• a Tao. tv.18/C. § (2) bekezdése szerint (2016-ig), 2017-től a Tao. tv.18/C. § (2) bekezdés a) pontja szerint meg­határozott tétel várható összegéről;
• az IFRS-ek szerinti saját tőke és
• az Szt. szerinti saját tőke várható összegéről. [Tao. tv. 18/D. § (6) bekezdés].
Tehát négy adatról kell adatszolgáltatást teljesíteni, amely adatok tartalmát a következőkben fogjuk részle­te­seb­ben bemutatni.

a) A Tao. tv. 18/C. § (1) bekezdés b) pontjának tartalma 2016-ig
Ez a tétel tulajdonképpen az IFRS szerinti korrigált adózás előtti eredményt csökkentő tételeket jelenti.
A korrigált adózás előtti eredményt csökkenteni kellett az Szt. szerinti éves beszámolóról (könyvvezetésről) az IFRS-ek szerinti beszámolóra (könyvvezetésre) történő áttérés következtében az áttérés időpontját magában foglaló adóév (a továbbiakban: áttérés adóéve) első napján fennálló, az Szt. szerinti saját tőke és az IFRS-ek szerinti saját tőke eltérése és a mérlegtételek közötti átsorolás miatt meg­jelenő egyedi mérlegtételek veszteségjellegű különbözeté­nek összegéből azon résszel, amely az áttérés adóévében vagy az azt követő adóévekben az adózás előtti eredmény növekedéseként kerül – vagy amennyiben az adózó az IFRS-ek szerinti beszámolóra (könyvvezetésre) nem tért volna át, az adózás előtti eredmény csökkenéseként került volna – elszámolásra, kivéve azon tételeket, amelyeket az adózó a Tao. tv. más rendelkezése alapján az adóalap meg­állapítása során figyelembe vesz.
Az IFRS-eket alkalmazó vállalkozásnál a társasági adó alap kiszámításnál az IFRS-ek szerinti adózás előtti eredményből kell kiindulni, azt kell módosítani Tao. tv-ben meghatározott adóalap módosító tételekkel.⁷ A módosító tételek figyelembe vétele után kapjuk meg az IFRS szerinti korrigált adózás előtti eredményt, amelyet további téte­lekkel kell módosítani, külön kezelve az úgynevezett át­térési különbözetet.
Az áttérési különbözet az Szt. szerinti számviteli rendről az IFRS-ekre való áttérés során, az áttérés időpontjára vo­nat­kozóan, a két beszámolási rendszer alapján kimutatott saját tőke különbözete. Ehhez, a kétszeres adóztatás, illetve az egyszer sem adóztatás elkerülése érdekében sajátos adóalap kor­rekció kapcsolódott (adóztatás semlegessé­gé­nek elve).
Az áttérési különbözetből azon tételek összesített hatását (egyenlegét) kellett adóalap növelő, illetve adóalap csökkentő tételként figyelembe venni, amelyeket az áttérés adóévében, vagy az azt követő adóévekben az adózás előtti eredmény növekedéseként, vagy csökkenéseként számol­nak el és jövőbeni hatásuk adóalap módosító tételekkel nem került korrigálásra.

b) A Tao. tv. 18/C. § (1) bekezdés b) pontjának tartalma 2017-től
Ez a tétel továbbra is az IFRS szerinti korrigált adózás előtti eredményt csökkentő tételeket jelenti, de a 2016. évi őszi adócsomag⁸ keretében a szabályozást a korábbiakhoz képest egyszerűbbé és ezáltal világosabbá tették.
A módosított megfogalmazás szerint a korrigált adózás előtti eredményt csökkenteni kell az Szt. sze­rinti éves beszámolóról (könyvvezetésről) az IFRS-ek szerinti beszámolóra (könyvvezetésre) történő átté­rés esetében azzal az összeggel, amely az áttérés időpontját magában foglaló adóévben (a továbbiakban: áttérés adóéve) vagy az azt követő adóévekben ma­gasabb adóalapot eredményez annál, mintha az adózó az IFRS-ek szerinti beszámolóra (könyvveze­tés­re) nem tért volna át.
A módosított megfogalmazásban egyértelművé vált, hogy az áttérési különbözettel abban az esetben kell módosítani a korrigált adózás előtti eredményt, ha az IFRS-ek szerinti elszámolás eltérő adóalapot eredményez ahhoz képest, mintha az adózó nem tért volna át az IFRS-alapú éves beszámolóra. Vagyis az új megfogalmazás szerint az adóalap-korrekció összege az adóalapok eltérését veszi alapul és nem csupán a saját tőke különbözetet. Természetesen az áttéréskor a saját tőkében megjelenítendő különbségeket itt is végig kell vinni, de ezen különbségeken kívül, az áttérés során felmerülő, adóalap-eltérést okozó téte­le­ket is figyelembe kell venni.

c) A Tao. tv. 18/C. § (2) bekezdés tartalma 2016-ig
Ez a tétel tulajdonképpen az IFRS szerinti korrigált adózás előtti eredményt növelő tételeket jelenti, vagyis a Tao. tv. 18/C. § (1) bekezdés b) pontjának for­dított esetét.
A korrigált adózás előtti eredményt növelni kell az Szt. szerinti beszámolóról (könyvvezetésről) az IFRS-ek szerinti beszámolóra (könyvvezetésre) történő át­térés következtében az áttérés adóéve első napján fennálló, az Szt. szerinti saját tőke és az IFRS-ek sze­rinti saját tőke eltérése és a mérlegtételek közötti át­sorolás miatt megjelenő egyedi mérlegtételek nyere­ségjellegű különbözetének összegéből azon résszel, amely az áttérés adóévében vagy az azt követő adóévekben az adózás előtti eredmény csökkentéseként kerül – vagy amennyiben az adózó az IFRS-ek szerinti beszámolóra (könyvvezetésre) nem tért volna át, az adózás előtti eredmény növeléseként került volna – elszámolásra, kivéve azon tételeket, amelyeket az adó­zó e törvény más rendelkezése alapján az adóalap meg­állapítása során figyelembe vesz.

d) A Tao. tv. 18/C. § (2) bekezdés a) pontjának tartalma 2017-től
Ez a tétel továbbra is az IFRS szerinti korrigált adózás előtti eredményt növelő tételeket jelenti, de a 2016. évi őszi adócsomag⁹ keretében a szabályozást a korábbiakhoz képest egyszerűbbé és ezáltal világosabbá tették. A hivatkozott jogszabályhely a Tao. tv. 18/C. § (1) bekezdés b) pontjának fordított esetét írja le.
A korrigált adózás előtti eredményt növelni kell az Szt. szerinti éves beszámolóról (könyvvezetésről) az IFRS-ek szerinti beszámolóra (könyvvezetésre) történő áttérés esetében azzal az összeggel, amely az áttérés adóévében vagy az azt követő adóévekben alacsonyabb adóalapot eredményez annál, mintha az adózó az IFRS-ek szerinti beszámolóra (könyvvezetésre) nem tért volna át.

e) A saját tőkére vonatkozó várható adatok tartalma
Az IFRS-ek szerinti saját tőke tartalmában és szerkezetében is eltér az Szt. szerinti saját tőkétől. Az IFRS-ek a saját tőkére nem adnak konkrét definíciót, tulajdonképpen egy különbözetként értelmezik, mégpedig az eszközök és a kötelezettségek értékének különbözeteként. Az eszközökre és a kötelezettségekre viszont az IFRS-ek definíciót ad­nak, így ha a definícióval rendelkező eszköz értékből, le­vonjuk a szintén definícióval rendelkező kötelezettségek értékét, akkor kapunk egy „maradék”-ot, ez a saját tőke. Azt fejezi ki, hogy a tulajdonosoknak mennyi eszköz marad, ha az összes eszköz értékből levonjuk az összes kötelezettség értékét. Ezért érthető tehát, ha az új szabályozás alkalmazására vonatkozó visszacsatolás, illetve összehasonlíthatósá­guk érdekében adatot kell szolgáltatni az IFRS-ek szerinti saját tőke és az Szt. szerinti saját tőke éves várható összegéről.

2.2. Adatszolgáltatás tartalma az áttérést megelőző adóév IFRS-ek szerinti társasági adókötelezettségéről

Az IFRS-eket alkalmazó adózó az IFRS-ekre történő áttérést megelőző adóévről szóló társasági adóbevallásában, a be­vallással egyidejűleg adatot szolgáltat az áttérést megelőző adóév IFRS-ek szerint meghatározott társasági adókötelezettségéről, azaz
• az adózás előtti eredményéről;
• a korrigált adózás előtti eredményéről;
• az adóalap-módosító tételeiről;
• az adott évi adókötelezettségről.
Az adatszolgáltatás gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy tel­jes társasági adóalap levezetést és adó megállapítást kell készíteni adatszolgáltatási céllal, jelleggel.
Az IFRS-ek szerinti adózás előtti eredményéről, a korri­gált adózás előtti eredményről, az adóalap-módosító téte­lek­ről, ezen belül az áttérési különbözetről, mint adóalapot módosító tételről az előző pontokban már tettünk említést. Ezekről az elemekről részletesen olvashatnak a 4. láb­jegyzettben megjelölt cikkekben.
Az igazán izgalmas kérdés, hogy mi számít az áttérést meg­előző évnek, amelyről az adatokat szolgáltatni kell. Az Szt. szerint az IFRS-ek szerinti éves beszámolóra történő áttérés napja az első IFRS-ek szerint készült éves beszámoló üzleti évének első napja.
Ha az adózó például 2016. január 1-jétől tér át az IFRS-ek alkalmazására, akkor az IFRS-ek szerinti éves beszámolóra történő áttérés napja – ha az üzleti év megegyezik a naptári évvel- 2016. január 1-je. Ebben az esetben az IFRS-ek sze­rinti első beszámolási időszak 2016. januári 1. és 2016. de­cember 31. közötti időszak, azaz ez az áttérés adóéve. Az áttérést megelőző adóév pedig 2015. Adatot szolgáltatni a 2015. évi társasági adóbevallásban kell a 2015. évről.
Ha az adózó 2017. január 1-től tér át az IFRS-ek alkalmazására, akkor az IFRS-ek szerinti éves beszámolóra történő áttérés napja – ha az üzleti év megegyezik a naptári évvel- 2017. január 1-je. Ebben az esetben az IFRS-ek szerinti első beszámolási időszak 2017. januári 1. és 2017. december 31. közötti időszak, azaz ez az áttérés adóéve. Az áttérést mege­lőző adóév pedig 2016. adatot szolgáltatni a 2016. évi társa­sági adóbevallásban kell a 2016. évről.

2.3. Adatszolgáltatás tartalma a negyedéves adatszolgáltatásoknál

Az IFRS-eket alkalmazó adózó az áttérés adóévében és az áttérést követő adóévben negyedévente, a negyedévet követő hónap 20-ik napjáig teljesítendő adatszolgáltatásra köteles
• a várható éves adózás előtti eredményéről;
• a várható éves adóalapjáról és
• a várható éves fizetendő adójáról. [Tao. tv. 18/D. § (4) bekezdés].
Mint látható, ezek az adatok már nem az áttérést mege­lőző adóévvel, vagy éppenséggel az áttéréshez kapcso­lódnak, hanem az áttérés adóévére és az áttérést követő adóévére.
Három adatot kell közölni negyedévről negyedévre, im­már az IFRS-ek rendszere szerint két éven keresztül, ami annyit jelent, hogy összesen nyolc alkalommal ad adatot az adózó. Ezzel az adóhatóság és ezen keresztül a jogszabály előkészítő minisztérium folyamatosan nyomon tudja követni az IFRS-ek szerinti társasági adó alakulását.
A három adat megadásához azonban gyakorlatilag egy tel­jes várható társasági adóalap levezetést és várható adó megállapítást kell készíteni adatszolgáltatási céllal, jel­leggel.

3. Az adatszolgáltatások teljesítésének módja és határideje

Az előző pontokban láttuk, hogy az IFRS-eket alkalmazó adózóknak alapvetően három féle jogcímen, eltérő tar­talommal és eltérő időpontban kell adatokat szolgáltat­ni­uk. Ebben a pontban az adatszolgáltatások teljesítésének mód­ját és határidejét foglaljuk össze alapvetően abban a szerkezetben, hogy az egyes adózok milyen időpontban tértek át, illetve térnek át az IFRS-ek alkalmazására, mert ez látszik a legcélravezetőbb eljárásnak.

3.1. A 2016. január 1-től áttért adózók adatszolgáltatása

Elsőre talán feleslegesnek tűnik az Szt. szerinti éves beszámoló készítésről 2016. január 1-től az IFRS-ek szerinti be­számolóra áttért adózók adatszolgáltatásáról beszélni, hi­szen ők már a két eseti adatszolgáltatást és a negyedéves adatszolgáltatásokból a 2016. évieket is teljesítették. Ez igaz, viszont a negyedéves adatszolgáltatásokból a 2017. évieket még nem és ezért a teljesség érdekében talán nem felesleges teljes körűen áttekinteni, akár ellenőrzési céllal is. Az IFRS-ek alkalmazására 2016. január 1-től áttért adózók adatszolgáltatásainak összefoglalóját az 1. számú táblázat tartalmazza.
Az áttéréshez kapcsolódó adatszolgáltatás teljesítésének módjára és határidejére az IFRS-ek alkalmazására 2016. január 1-től áttérő adózókra átmeneti szabály volt érvény­ben. Az az adózó, amely az IFRS-eket a 2016. évben kezdő­dő adóévről készített beszámolójára alkalmazta először, a számviteli rendszerek eltéréséből fakadó adóalap-külön­bö­zet várható összegéről szóló adatszolgáltatását külön nyomtatványon, elektronikus úton az Szt-ben meg­ha­tározott határidőben kellett, hogy teljesítse. [Tao. tv. 29/D. § (1) bekezdés]
Az Szt. hivatkozott része pedig úgy szólt, hogy an­nak a vállalkozónak, amely az IFRS-eket a 2016. év­ben induló üzleti évről készített éves beszámolóra alkalmazza először, az adatszolgáltatást az áttérés nap­ját követő 15 napon belül kell megtennie, azaz 2016. január 15-éig. [Szt. 177. § (53) bekezdés]
Az adatszolgáltatás nyomtatványa a 16AIFRS számú nyomtatvány volt, amelynek (D) blokkjában kellett az adatokat szerepeltetni, a következők szerint:
• a 01-es sorba az Szt. szerinti saját tőke és az IFRS-ek szerinti saját tőke eltérése és a mérlegtételek közötti átsorolás miatt megjelenő egyedi mér­leg­tételek veszteségjellegű különbözetének várható összegét;
• a 02-es sorba az Szt. szerinti saját tőke és az IFRS-ek szerinti saját tőke eltérése és a mérlegtételek közötti átsorolás miatt megjelenő egyedi mérleg­tételek nyereségjellegű különbözetének várható összegét;
• a 03-as sorba az IFRS-ek szerinti saját tőke vár­ható összegét;
• a 04-es sorba az Szt. szerinti saját tőke várható összegét.
A 2016. január 1-jétől IFRS-eket alkalmazó adózó az áttérést megelőző adóév IFRS-ek szerint meghatáro­zott társasági adókötelezettségéről a 2015. évről szó­ló, 1529 számú társasági adóbevallásában tehetett ele­get az adatszolgáltatási kötelezettségének, 2016. május 31-éig.
Fontos tudni, hogy a 1529-es számú nyomtat­vá­nyon az IFRS-eket 2016. január 1-jétől alkalmazók az IFRS-ekkel kapcsolatban csak adatszolgáltatást tud­tak adni, úgynevezett IFRS adóelszámolást még nem, hiszen az első IFRS-es évük a 2016-os év volt. A 2016. évi társasági adóbevallásban, a 1629-es számú nyom­tatványban lesz először IFRS adóelszámolás, úgy, hogy ők ebben a bevallásban már adatot nem sze­repeltethetnek az említett jogcímen.
A 2016. január 1-jétől az IFRS-ek szerinti beszámolóra áttért adózónak a 1529-A-03, 1529-A-04 és 1529-A-05-ös lapok kitöltésével kellett adatot szolgáltatnia. A 1529-A-03-as lapok szolgáltak az adózás előtti eredmény, kor­rigált adózás előtti eredmény, valamint a társasági adó­kö­telezettség levezetésére. A 1529-A-04-es lapokon kellett szerepeltetni a korrigált adózás előtti eredményt csökkentő tételeket, valamint a 1529-A-05-ös lapokra kellett beírni a korrigált adózás előtti eredményt növelő jogcímeket.
A 2016. évvel kapcsolatos negyedéves adatszolgáltatást a 1601-es számú, a 2017. évvel kapcsolatos negyedéves adatszolgáltatást pedig a 1701-es számú nyomtatványokon kel­lett, illetve kell teljesíteni.
A 2016-os évvel kapcsolatos negyedéves adatszolgáltatás adatait a 1601-es számú nyomtatvány 1601-01-01 lapján le­he­tett megadni, úgy, hogy a 1601 Főlap (D) blokkjában lehetett jelölni egy lenyíló lista alapján, hogy az adott adatszolgáltatás éves, vagy negyedéves, jelen esetben ez egy negyedéves adatszolgáltatás, vagyis az adatokat a 1601-01-01 lap (B) blokkjában kellett szerepeltetni.
A 2017-es évvel kapcsolatos negyedéves adatszolgáltatás adatait a 1701-es számú nyomtatvány 1701-01-01 lapján le­het megadni, úgy, hogy a 1701 Főlap (D) blokkjában lehet jelölni egy lenyíló lista alapján, hogy az adott adatszolgáltatás éves, vagy negyedéves, jelen esetben ez egy negyed­éves adatszolgáltatás, vagyis az adatokat a 1701-01-01 lap (B) blokkjában kell szerepeltetni negyedévről negyedévre.

3.2. A 2017. január 1-től áttért adózók adatszolgáltatása

Az IFRS-ek alkalmazására 2017. január 1-étől áttért adózók adatszolgáltatásainak összefoglalóját az 2. számú táblázat tartalmazza.
Az áttéréshez kapcsolódó adatszolgáltatás határideje 2016. december 20-a volt és módja attól függött, hogy az adózó a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezett volt-e, vagy sem:
• a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezett adózónak a 1601-es számú nyomtatványon;
• a társasági adóelőleg-kiegészítésre nem kötelezett adózónak pedig a 16AIFRS számú nyomtatvány (D) blokkjában kellett az adatokat megadni.
A 1601-es számú nyomtatványon az adatszolgáltatást a 1601-01-01 lapján lehetett megadni, úgy, hogy a 1601 Főlap (D) blokkjában lehetett jelölni egy lenyíló lista alapján, hogy az adott adatszolgáltatás éves, vagy negyedéves, jelen esetben ez egy éves adatszolgáltatás, vagyis az adatokat a 1601-01-01 lap (A) blokkjában kellett szerepeltetni.
A 2017. január 1-jétől IFRS-eket alkalmazó adózó az át­té­rést megelőző adóév IFRS-ek szerint meghatározott tár­sasági adókötelezettségéről a 2016. évről szóló társasági adóbevallásában, a 1629 számú, nyomtatványban tehet ele­get az adatszolgáltatási kötelezettségének, 2017. május 31-éig, mégpedig a 1629-A-03, 1629-A-04 és 1629-A-05-ös lapok kitöltésével.
Fontos, hogy a 1629-NY-01 munkalap 34. rovatban az „1” kód megjelölésével jeleznie kell az adózónak, hogy „adatszolgáltatásként nyújtja be” a 1629-es számú nyomtatvány megfelelő munkalapjait. A 1629-A-03-as lapok szolgálnak az adózás előtti eredmény, korrigált adózás előtti eredmény, valamint a társasági adókötelezettség levezetésére. A 1629-A-04-es lapokon kell szerepeltetni a korrigált adózás előtti eredményt csökkentő tételeket, valamint a 1629-A-05-ös lapokra kell beírni a korrigált adózás előtti eredményt növelő jogcímeket.
A 2017. évvel kapcsolatos negyedéves adatszolgáltatást a már ismertetett 1701-es számú a 2018. évvel kapcsolatos negyedéves adatszolgáltatást a jelenlegi bevallási és számo­zási rendet feltételezve a 1801-es számú nyomtatványokon kell teljesíteni.
A 1701-es számú nyomtatványban a negyedéves adatokat a 1701-01-01 lapon kell szerepeltetni, úgy, hogy a 1701 Főlap (D) blokkjában kell jelölni egy lenyíló lista alapján, hogy az adott adatszolgáltatás éves, vagy negyedéves, jelen esetben ez egy negyedéves adatszolgáltatás, vagyis az adatokat a 1701-01-01 lap (B) blokkjában kell szerepeltetni.
A feltételezett 1801-es számú nyomtatványban a negyed­éves adatokat a 1801-01-01 kell szerepeltetni, úgy, hogy a 1801 Főlap (D) blokkjában lehet jelölni egy lenyíló lista alapján, hogy az adott adatszolgáltatás éves, vagy negyed­éves, jelen esetben ez egy negyedéves adatszolgáltatás, vagyis az adatokat a 1801-01-01 lap (B) blokkjában kell szerepeltetni.

3.3. A 2017. év közben és 2018. január 1-től áttérő adózók adatszolgáltatása

Az előző pontokban a 2016. január 1-től és a 2017. január 1-től, tehát naptári év kezdetétől áttért adózók adatszolgáltatásáról írtunk. De természetesen előfordulhat, hogy vala­mely adózó 2017. év közben tér át az IFRS-ek alkalmazására. Esetükben az áttéréshez kapcsolódó egyszeri és a ne­gyedévenkénti adatszolgáltatás merül fel 2017. évben. Az ő adatszolgáltatási kötelezettségük határidejét az általuk alkalmazott mérleg fordulónaphoz igazodóan az általános szabályok értelemszerű alkalmazásával kell meghatározni. Nyomtatványaik a 17AIFRS, illetve 1701-es számú nyom­tatvány.
Már most szólunk az IFRS-eket 2018. január 1-től alkalmazók egyszeri, a számviteli rendszerek eltéréséhez kap­csolódó adatszolgáltatásáról is, mert azt 2017.12.20-áig, te­hát még ebben az évben kell teljesíteniük. Az adatszolgáltatási kötelezettségük tartalma jelenleg egyébként meg­egye­zik a 2017. január 1-től áttért adózók adatszolgáltatási kötelezettségének tartalmával, összefoglalóját pedig a 3. számú táblázat tartalmazza.
A 2018.01.01-től áttérők, a számviteli rendszerek eltéréséhez kapcsolódó adatszolgáltatásának módja attól függ, hogy az adózó a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezett-e, vagy sem:
• a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezett adózónak a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettségről szóló bevallás benyújtására nyitva álló határidő utolsó nap­jáig, azaz 2017. december 20-áig a 1701-es számú nyom­tatványon;
• a társasági adóelőleg-kiegészítésre nem kötelezett adózónak 2017. december 20-áig a 17AIFRS számú nyom­tatvány (D) blokkjában kell az adatszolgáltatását meg­tenni.
A 1701-es számú nyomtatványban az adatszolgáltatáshoz kapcsolódó adatokat a 1701-01-01 lapon kell szerepeltetni, úgy, hogy a 1701 Főlap (D) blokkjában lehet jelölni egy lenyíló lista alapján, hogy az adott adatszolgáltatás éves, vagy negyedéves.
Umenhoffer Ferenc

1) 2000. évi C. törvény a számvitelről (rövidítve: Szt.)
2) 2015. évi CLXXVIII. törvény a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásának bevezetéséhez kapcsolódó, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról (röviden: IFRS törvény).
3) Konkrétan a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvénnyel (továbbiakban: Tao. tv.).
4) Erről részletesebben az ADÓVILÁG 2015/13-14 számában: Ácsné Molnár Judit Társasági adótörvény egyes rendelkezéseinek változása 2016., illetve az ADÓVILÁG 2016/13-14 számában: Dr. Németh Nóra A társasági adótörvény 2017-es változásai című cikkekben olvashatnak.
5) 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről (a továbbiakban: Art.)
6) 1990. évi C. törvény a helyi adókról (a továbbiakban: Hatv.)
7) Részletes leírásukat lásd 4. lábjegyzettben megjelölt cikkekben.
8) 2016. évi CXXV. törvény az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról (a továbbiakban: Mód. tv.)
9) 2016. évi CXXV. törvény az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról (a továbbiakban: Mód. tv.)

A számviteli törvényt 2016. év közben eddig már háromszor módosították. Cikkünkben a módosítá­so­kat foglaljuk össze.

1. A módosítások jogszabályi háttere

A számvitelről szóló 2000.évi C. törvényt (a továb­biakban: Szt.) 2016. év közben eddig a következő törvények keretében módosították:
• 2016. évi IX. törvény a behajtási költségáta­lányról;
• 2016. évi XLIV. törvény a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről va­la­mint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény és egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról (a továbbiakban: könyvvizsgálói törvény);
• 2016. évi LXVI törvény az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról (a továbbiakban: 2017. évi adótörvények).
A behajtási költségátalányról szóló törvényt az Or­szággyűlés 2016. 03.17-én fogadta el és a Magyar Köz­löny 2016. évi 39. számában jelent meg. A törvény­nek az Szt-ét érintő módosítását a törvény hatályba lépéstől, 2016.03.24-étől kell alkalmazni.
A könyvvizsgálói törvényt az Országgyűlés 2016. 05. 10-én fogadta el és a Magyar Közlöny 2016. évi 71. számában jelent meg. A törvénynek az Szt-ét érintő módosításait a 2016. június 16-át követően induló üzleti évről készített beszámolóra vonatkozó független könyvvizsgálói jelentésre kell először alkalmazni.
A 2017. évi adótörvényeket az Országgyűlés 2016. 06. 07-én fogadta el és a Magyar Közlöny 2016. évi 87. számában jelent meg. A törvénynek az Szt-ét érintő módosításait általában először a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni, azzal, hogy a 2016. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet azokat. A jogharmonizációs célú módosításokat pl. a nem pénzügyi ki­mutatás készítését, a kibővített tartalmú vállalatirá­nyí­tási nyilatkozatot a 2017. január 1-jén, vagy az azt kö­vetően induló üzleti évre vonatkozó éves beszámolókra, összevont (konszolidált) éves beszámolókra kell először alkalmazni.

2. A behajtási költségátalányról szóló törvény számvitelt érintő módosítása

A behajtási költségátalány az európai uniós jogban gyökerező jogintézmény, melyet a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv [a továbbiakban: Irányelv] szabályoz. Gyakori és komoly kö­vetkezményekkel járó probléma volt ugyanis az, hogy a gazdasági szereplők egymás közötti, vagy a gazdasági sze­replők és a velük szerződő hatóságok közötti kereskedelmi ügyletekben a fizetésre gyakran jelentős késedelemmel került sor. Ezért az Irányelv elsődleges célja az volt, hogy a szerződéses kapcsolatokban a fizetési fegyelmet erősítse.
Az Irányelv nemzeti jogba való átültetését hazánk a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény [a to­vábbiakban: régi Ptk.] módosításával végezte el, így a be­hajtási költségátalány jogintézménye, 2013. július 1-jei hatállyal bekerült a hazai jogrendbe.
A régi Ptk. 301/A. § (3) bekezdése szerint, ha a kötelezett fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelés behajtásával kapcsolatos költségei fedezetére legalább 40 eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmikamat-fizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza kö­zép­árfolyama szerint megfelelő forintösszeget megfizetni.
A régi Ptk.-t a polgári jog újrakodifikálása kapcsán, 2014. március 15-ei hatállyal felváltotta a Polgári Törvény­könyv­ről szóló 2013. évi V. törvény [a továbbiakban: Ptk.], mely a behajtási költségátalánnyal kapcsolatos előírásokat a régi Ptk.-val azonos tartalommal vette át.
A behajtási költségátalányra vonatkozó Ptk.-beli szabá­lyo­zással kapcsolatban azonban a vállalkozások és a szer­ződő hatóságok gyakorlatában kezdettől fogva számos prob­léma merült fel. Ezek között a leginkább vitatott kérdés a behajtási költségátalány esedékességének kérdése volt, vagyis az, hogy a korábbi szabályozásban a behajtási költségátalány a késedelem időpontjában, időpontjával automatikusan esedékessé vált. Az esedékes kötele­zett­sé­geket pedig a kötelezettnek a könyvviteli nyilvántar­tá­sai­ban ki kellet mutatnia. Ez egyrészt jelentősen megnövelte a kötelezett adminisztrációs terheit, másrészt befolyásolta az adott időszak eredményét egy olyan tétellel, amely várhatóan nem fog pénzügyileg teljesülni, hiszen a jogosult általában nem követelte azt.
A törvényalkotó, belátva, hogy a behajtási költségáta­lány­nak a jelen gazdasági és társadalmi körülményeiben gyökerező újszerű intézménye semmiképpen nem tartozik azon klasszikus magánjogi intézmények közé, amelynek feltétlenül a Ptk.-ban lenne a helye, önálló törvényt alkotott a behajtási költségátalány intézményére vonatkozóan. Ez az önálló törvény a 2016. évi IX. törvény a behajtási költ­ségátalányról (a továbbiakban: Törvény).
A Törvény hatálya az Irányelvnek megfelelően csak az érintett jogalanyok kereskedelmi ügyletekből eredő pénz­kö­veteléseinek teljesítésére vonatkozik. Kereskedelmi ügy­letnek, a törvény szerint a vállalkozások, illetve vállalkozá­sok és szerződő hatóságok között lebonyolított olyan ügy­letek minősülnek, amelyeknek tárgya fizetés ellenében áruk adásvétele vagy szolgáltatások nyújtása.
A számvitelt is érintő legfontosabb eleme az új szabá­lyozásnak mégis az, hogy a behajtási költségátalány össze­ge – a korábbi szabályozástól eltérően – nem válik automatikusan esedékessé a késedelem időpontjával, annak esedékessége fő szabályként a jogosultnak, a behajtási költ­ségátalány teljesítésére való első felszólításának időpontjával keletkezik. Számviteli szempontból is csak ekkor kell a kötelezettnek a könyvviteli nyilvántartásban azt rögzíte­nie, mint esedékes kötelezettséget.
A Törvény 2016.03.24-étől lépett hatályba és rendelke­zéseit a hatálybalépését megelőzően kötött kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének kése­delme esetén is alkalmazni kell azzal, hogy a törvény hatálybalépésekor fennálló késedelem esetén a behajtási költségátalány érvényesítésére megszabott jogvesztő határidőt a törvény hatálybalépésétől kell számítani. A behajtási költségátalányt az arra jogosult a késedelem bekövetkezésétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül köve­telheti. A követelés esedékességének időpontja a kötelezett önkéntes teljesítése esetén ennek időpontja, önkéntes teljesítés hiányában a jogosult teljesítésre való első felszólításának időpontja.
Ehhez kacsolódóan a számviteli törvényben is ren­del­kezni kellett a korábbi előírások szerint eljáró kötelezettek számviteli elszámolását illetően. A Törvény szerint a korábbi előírások szerint eljáró vállalkozások az új szabályok hatálybalépésekor kimutatott — a jogosult által ezen időpontig nem követelt — behajtási költségátalány miatti kötelezettségeiket az egyéb bevételekkel szemben meg kell, hogy szüntessék. Ezzel mentesülnek az ön­ellenőrzési kötelezettség alól, mind számviteli, mind adózási szempontból.
Ha a jogosult az elévülési időn belül később mégis érvé­nye­síti a behajtási költségátalány miatti követelését, akkor azt a kötelezettnek ezen igény esedékességekor kell kö­telezettségként kimutatni a könyveiben az egyéb ráfordításokkal szemben. [Szt. 177. § (56) bekezdés]

3. A könyvvizsgálói törvény számvitelt érintő módosításai

A könyvvizsgálói törvény a 2014-ben elfogadott uniós könyv­vizsgálati reformot építi be a magyar jogrendszerbe. A részletszabályokat két uniós jogszabály határozza meg
Az egyik uniós jogszabály a 2014. április 16-án elfogadott, az Európai Parlament és Tanács az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizs­gá­latáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításáról szóló 2014/56/ EU irányelve (a továbbiakban: irányelv).
A másik uniós jogszabály a szintén 2014. április 16-án el­fogadott, az Európai Parlament és a Tanács 537/2014/EU rendelete a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről és a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: Rendelet).
A módosított irányelvet a hatálybalépést követő két éven belül, 2016. június 17-ig kellett a tagállamoknak a nemzeti jogba átültetniük, a Rendeletet pedig 2016. június 17-től kell alkalmazni. A törvénymódosítás célja a módosított irányelv átülte­tése és a Rendelet alkalmazásának elősegítése a hazai jog­ban. A törvénymódosítás számviteli törvényt érintő, alap­ve­tően pontosító jellegű módosításait az alábbiakban foglaljuk össze.

3.1. A könyvvizsgálók feladatát, hatáskörét érintő pontosítás

Az Szt. szerint a vállalkozótól független könyvvizsgáló feladata
• az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló valódiságának és szabályszerűségének (a mérleg, az eredménykimutatás, a kiegészítő mel­léklet) felülvizsgálata,
• az Szt. és a létesítő okirat előírásai betartásának ellenőrzése, és
• az előzőek elvégzése alapján az éves beszámolóról, az egyszerűsített éves beszámolóról a könyv­vizs­gáló állásfoglalását tükröző vélemény kialakítá­sa,
• a független könyvvizsgálói jelentés elkészítése.
A könyvvizsgálói törvény módosítása egyértelműen rögzíti, hogy a könyvvizsgálat hatóköre nem ter­jedhet ki bizonyosság nyújtására a vállalkozó jövőbeli életké­pességére és a vállalkozó ügyvezetése vagy az irányító testülete tevékenységének hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan. [Szt. 156. § (1a) bekezdés]

3.2. Az összevont (konszolidált) éves beszámoló könyvvizsgálójának felelőssége

Az összevont (konszolidált) éves beszámoló könyv­vizs­gálója köteles együttműködni a konszolidálásba be­vont vállalkozás könyvvizsgálójával annak érde­ké­ben, hogy az összevont (konszolidált) éves beszámolóba összefoglalt beszámolók adatai megfeleljenek az össze­vont (konszolidált) éves beszámolókészítés köve­tel­ményeinek, és a konszolidálásba bevont vál­lalkozá­sok figyelembe vegyék az összevont (kon­szo­lidált) éves beszámoló készítésének a rájuk vo­nat­kozó előírásait
A könyvvizsgálói törvény módosítása alapján az össze­vont (konszolidált) éves beszámoló könyvvizs­gálója teljes mértékben viseli a felelősséget az össze­vont (konszolidált) éves beszámolóról kibocsátott könyv­vizsgálói jelentésért, továbbá az 537/2014/EU Rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 11. cikk szerinti audit bizottsághoz címzett kiegészítő jelentésért. A Rendelet szerint a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizs­gá­latát végző jogszabály szerint engedélyezett könyv­vizs­gálóknak vagy könyvvizsgáló cégeknek a vizsgált gazdálkodó egység auditbizottsága részére kiegészítő jelentést kell benyújtaniuk. [Szt. 156. § (2) bekezdés]

3.3. A könyvvizsgáló nyilatkozata a vállalkozás folytatására vonatkozó képességről

A 3.1. pontban leírtak szerint a könyvvizsgálat hatóköre nem terjedhet ki bizonyosság nyújtására a vál­lal­kozó jövőbeli életképességére és a vállalkozó ügyve­ze­tése vagy az irányító testülete tevékenységének hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan. Ugyanakkor a könyvvizsgálói törvény módosítása alapján a könyvvizs­gálónak a független könyvvizsgálói jelentésben nyilatkoz­nia kell az olyan eseményekkel vagy feltételekkel kapcso­latos lényeges bizonytalanságokról, amelyek jelentős két­séget támasztanak a gazdálkodónak a vállalkozás folytatására vonatkozó képességével kapcsolatosan. [Szt. 157. § (2a) bekezdés]

3.4. A módosítások alkalmazása

Az Szt. átmeneti rendelkezéseit a könyvvizsgálói törvény módosítása kiegészíti a törvénymódosítás előírásainak al­kalmazására vonatkozó szabállyal. Eszerint a törvény­mó­dosítás előírásait a 2016. június 16-át követően induló üz­leti évről készített beszámolóra vonatkozó független könyv­vizsgálói jelentésre kell először alkalmazni. [Szt. 177. § (57) bekezdés]

4. A 2017. évi adótörvények számvitelt érintő módosításai

A számviteli törvénynek a 2017. évi adótörvény változások keretében bevezetett módosításait, a jogharmonizációs célú módosítások kivételével először a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni azzal, hogy a 2016. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet.

4.1. Jogharmonizációs célú módosítások

A számviteli törvénynek, a 2016. üzleti évtől érvényes átfo­gó módosítása kapcsán figyelembe kellett venni az Eu­ró­pai Parlament és Tanács 2013/34/EU irányelvét (a továb­biakban: számviteli irányelv). Ez a számviteli irányelv a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi, az össze­vont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai par­lamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK (negyedik) és a 83/349/EGK (hetedik) tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szól. Az új számviteli irányelv lényegében felváltotta a korábbi az éves beszámolóra (78/660/EGK irányelv), valamint az össze­vont (konszolidált) éves beszámolóra (83/349/EGK irányelv) vonatkozó számviteli irányelvek rendelkezéseit.
A számviteli irányelvet időközben módosították. Így 2014. október 22-én kihirdetésre került a számviteli irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalat­cso­portok általi közzététele tekintetében történő módosítá­sá­ról szóló 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv. Az Szt. módosításainak egy része az irányelv hazai jogba történő átültetését szolgálja.

4.1.1. A nem pénzügyi kimutatás készítése

A számviteli irányelv módosítása a bizonyos nagyságrend feletti, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók üzleti jelentése vonatkozásában állapít meg nem pénzügyi információkat tartalmazó többlet közzétételi követelményeket. Az üzleti jelentés részeként ezeknek a gazdálkodóknak un. „Nem pénzügyi kimutatás”-t kell készíteniük.
Az a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minő­sülő vállalkozás, amelynél
• az üzleti évet megelőző két – egymást követő – üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladta az alábbi határértéket:
• a mérlegfőösszeg a 6 000 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 12 000 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt, és
• az adott üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma meghaladja az 500 főt,
üzleti jelentésében – a vállalkozás fejlődésének, teljesít­mé­nyé­nek, helyzetének és tevékenységei hatásának megérté­séhez szükséges mértékben – a környezetvédelmi, a szo­ciális és foglalkoztatási kérdésekre, az emberi jogok tisz­te­letben tartására, a korrupció elleni küzdelemre és a meg­vesz­tegetésre vonatkozó információkat tartalmazó nem pénzügyi kimutatást kell, hogy közzétegyen.
A nem pénzügyi kimutatásnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:
• a vállalkozás üzleti modelljének rövid leírása;
• a vállalkozásnak a környezetvédelemmel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jogok tisz­teletben tartásával, a korrupció elleni küzdelemmel és a megvesztegetéssel kapcsolatban követett politi­ká­inak leírása, utalva az alkalmazott átvilágítási eljárá­sokra;
• az előző pontok szerinti politikák eredményei;
• a vállalkozás tevékenységével, különösen üzleti kap­csolataival, termékeivel vagy szolgáltatásaival össze­füg­gésben a környezetvédelemmel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a korrupció elleni küzdelemmel és a meg­vesztegetéssel kapcsolatos azon lényeges kockáza­toknak az ismertetése, amelyek hátrányos hatásokkal járhatnak e területeken, továbbá annak leírása, hogy a vállalkozás ezeket a kockázatokat hogyan kezeli;
• azon kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegű telje­sít­ménymutatók, amelyek lényegesek az adott üzleti te­vékenység szempontjából.
Ha a vállalkozás nem rendelkezik a környezet­vé­de­lem­mel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jo­gok tiszteletben tartásával, a korrupció elleni küzde­lem­mel és a megvesztegetéssel kapcsolatban követett poli­tikái­nak leírásával, az alkalmazott átvilágítási eljárásokra vo­nat­kozó utalásokkal, akkor indokolnia kell annak hiányát.
A nem pénzügyi kimutatásból kihagyhatók azon aktuális fejleményekre vagy tárgyalás alatt álló kérdésekre vo­nat­kozó információk, amelyek közzététele a vállalkozás leg­főbb irányító (vezető), ügyvezető szerve és a felügyelő tes­tület tagjai megfelelő indoklást tartalmazó véleménye sze­rint súlyosan sértené a vállalkozás üzleti érdekét, feltéve, hogy e kihagyás nem befolyásolja a vállalkozás fejlődésének, teljesítményének, helyzetének és tevékenységei hatásának helyes és elfogulatlan megértését.
Mentesül a nem pénzügyi kimutatás készítési kötele­zett­ség alól az a leányvállalatnak minősülő vállalkozás, amelyre vonatkozóan a nem pénzügyi kimutatás szerinti információkat a közérdeklődésre számot tartó anyavállalat összevont (konszolidált) üzleti jelentésének nem pénzügyi kimutatása tartalmazza. [Szt. 95/C. §.]
A számviteli irányelv módosítása a bizonyos nagyság­rend feletti, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minő­sülő anyavállalat összevont (konszolidált) üzleti jelentése vo­natkozásában is állapít meg nem pénzügyi információkat tartalmazó többlet közzétételi követelményeket. Az összevont (konszolidált) üzleti jelentés részeként ezeknek a gazdálkodóknak szintén „Nem pénzügyi kimutatás”-t kell készíteniük.
Az az összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minősülő anyavállalat, amelynél
• az adott üzleti év mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladja az alábbi határértékeket:
• a mérlegfőösszeg a 6 000 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 12 000 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt, és
• az adott üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma meghaladja az 500 főt,
az összevont (konszolidált) üzleti jelentésében a kon­szolidálásba bevont vállalkozásokra vonatkozóan az éves beszámoló üzleti jelentése szerinti nem pénz­ügy kimutatást kell, hogy közzé tegyen.
A mutatóértékek meghatározásánál az anyavállalat és leányvállalatainak, valamint közös vezetésű vállal­kozásainak a konszolidálás előtt összesített adatait kell figyelembe venni. A közös vezetésű vállalkozás adatait a tőkerészesedés mértékében kell figyelembe venni. [Szt. 134. §-a (5) és (6) bekezdései]
A nem pénzügyi kimutatás előírásához kapcsoló­dóan kiegészítették a független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmát is. A független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell a könyvvizsgáló nyilatkoza­tát arról, hogy az üzleti jelentés, illetve az összevont (konszolidált) üzleti jelentés tartalmazza-e a törvény által előírt nem pénzügyi kimutatást. [Szt. 156. § (5) bekezdés n) pont]
Nem pénzügyi kimutatást először a 2017. évben induló üzleti évről készített éves, illetve összevont (konszolidált) beszámoló kapcsán kell készítenie az arra kötelezett közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak, illetve anyavállalatnak.

4.1.2. A vállalatirányítási nyilatkozat kibővítése

Az a vállalkozó, amelynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták, üzleti jelentésében vállalatirányítási nyilatkozatot kell, hogy közzétegyen. A számviteli irányelv módosítása implementációja okán a vállalatirányítási nyilatkozat tartalmát kiegészítették egy új elemmel.
A módosítás szerint a vállalatirányítási nyilatkozat­nak tartalmaznia kell a vállalkozás ügyviteli, ügyveze­tő és felügyelő testületei esetében alkalmazott, sokszínű­séggel kapcsolatos politika leírását, különös tekintettel az életkori, a nemi, a tanulmányi és a szakmai háttérrel kap­csolatos szempontokra, e sokszínűséggel kapcsolatos politika céljainak, megvalósítási módjának és a beszámolási időszakban elért eredményeknek a leírását.
Ha nem alkalmaznak sokszínűséggel kapcsolatos politi­kát, akkor a nyilatkozatnak tartalmaznia kell annak ma­gyarázatát, hogy miért nem. [Szt. 95/B. § (2) bekezdése h) pont]
A vállalatirányítási nyilatkozat tartalmának bővüléséhez kapcsolódóan kiegészítették a független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmát is. A független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell a könyvvizsgáló nyilatkozatát arról, hogy rendelkezésre bocsátották-e számára a vállal­ko­zás ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületei esetében alkal­mazott, sokszínűséggel kapcsolatos politika leírását. [Szt. 156. § (5) bekezdés j) pont]
A kibővített tartalmú vállalatirányítási nyilatkozatot először a 2017. évben induló üzleti évről készített éves beszámoló kapcsán kell készíteni, de a 2016. évben induló üzleti évről készített éves beszámoló kapcsán is el lehet készíteni.

4.1.3. A könyvvizsgáló kijelölését korlátozni tilos
A törvénymódosítás rögzíti, hogy tilos minden olyan szer­ződéses feltétel, jognyilatkozat, amely a könyvvizsgáló, könyv­vizsgáló cég által vizsgált gazdálkodó legfőbb szervét oly módon korlátozza a könyvvizsgáló kijelölésé­ben, hogy az csak meghatározott kamarai tag könyv­vizs­gálót, könyvvizsgáló céget, vagy cégcsoportot jelölhet ki.
A módosítás az Európai Parlament és Tanács az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosítá­sáról szóló 2014/56/ EU irányelv rendelkezéseinek átültetését jelenti.
A 2017. évi adótörvények hatálybalépésekor hatályban lévő szerződések és jognyilatkozatok esetében a módo­sítást a 2017. évi adótörvények hatálybalépését követően induló üzleti év első napjától kell alkalmazni.

4.2. Az IFRS-ekkel összefüggő módosítások

A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi be­számolási célokra történő hazai alkalmazásának bevezetéséhez kapcsolódó, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvé­nyek módosításáról szóló 2015. évi CLXXVIII. törvény (a továb­biakban: IFRS törvény) teszi lehetővé, hogy az Szt. hatálya alá tartozó gazdálkodók 2016-tól a törvény által meghatározott ütemezésben az éves beszámolójukat az IFRS-ek szerint állíthassák össze, vagy kell, hogy össze­állítsák.
Az IFRS-ek alatt a nemzetközi számviteli standardok al­kalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt eljárás alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában rendeleti formában kihirdetett nemzetközi számviteli standardokat kell érteni.
Nemzetközi standardok alatt pedig
• a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete [Inter­na­tional Accounting Standards Board (IASB)] által elfogadott vagy kibocsátott Keretelvek (Framework for the Preparation and Presentation of Financial Sta­tements),
• Nemzetközi Számviteli Standardok [International Acco­unting Standards (IAS)], Nemzetközi Pénzügyi Be­számolási Standardok [International Financial Reporting Standards (IFRS)],
• az IAS-ekhez és az IFRS-ekhez kapcsolódó Értelmezé­sek (SIC, IFRIC interpretations),
• a standardok módosításai és az azokhoz kapcsolódó értelmezések értendők.
Az IFRS törvény előírásait a törvénymódosítás keretében a következő témákban módosították, illetve egészítették ki:
• a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vál­lalkozások IFRS-ek alkalmazására való kötelező átté­rését 2017-ről 2018-ra halasztották;
• a saját tőke megfeleltetési táblában a saját tőke elemek közül az eredménytartalék tartalmát pontosították, kiegészítették;
• pontosításra került az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése, illetve felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás esetére;
• a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek áttérését az IFRS- ekre pontosították.
A törvénymódosítás előzőekben felsorolt témáit a kö­vetkezőkben részletesen kifejtjük.

4.2.1. Az IFRS-ek alkalmazására való kötelező áttérés halasztása

Az IFRS törvény szerint a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfe­lelő pénzügyi vállalkozások az éves beszámolójukat 2017-től az IFRS-ek szerint kell, hogy összeállítsák.
Mint időközben kiderült az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazására való áttérés a hitelintézetek és a hitelintézetekkel egyenértékű prudenciális szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozások számára jelentős anyagi és humán erőforrásokat, illetve informatikai fejlesztéseket igényel.
Az érintett hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások átté­résre vonatkozó felkészültsége jelentősen eltérő. Az IFRS-ekre való áttéréshez szükséges erőforrások maradéktalan biztosítása, az informatikai fejlesztések időigénye azt indokolja, hogy a kötelező alkalmazás egy évvel, azaz a 2018. évi üzleti évre elhalasztásra kerüljön azzal, hogy a már felkészült hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások számára az önkéntes alkalmazás a 2017. évi üzleti évre is megengedett.
A kötelező áttérés egy évvel történő elhalasztása azokra a hitelintézetekre és a hitelintézetekkel egyenértékű pru­denciális szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozá­sokra is vonatkozik, amelyek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség bármely államának szabályozott piacán forgalmazzák, valamint a Diákhitel Központ Zrt.-re.
A Diákhitel Központ Zrt. az MFB csoport tagja. Az MFB Zrt., mint tulajdonosi joggyakorló és az IFRS kapcsán érin­tett leányvállalata (Garantiqa Hitelgarancia Zrt.) is men­tességet kapott az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazása alól 2018-ig. Az MFB csoporton belüli egységes időpontban történő áttérés és az egységes beszámolás szempontjából indokolt a Diákhitel Központ Zrt. beemelése is a 2018-ig mentesíthetők körébe.
Az IFRS törvény vezette be az IFRS-ek alkalmazása szem­pontjából a „kisebb méretű hitelintézet” fogalmát. A kisebb méretű hitelintézet fogalmának definiálására azért volt szükség, hogy kiemeljék a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások közül.
A kisebb méretű hitelintézet ugyanis először a 2018. évben induló üzleti évről készített beszámolóra volt köte­les alkalmazni az IFRS-eket, azzal, hogy a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra történő IFRS alkalmazás, az erre vonatkozó saját döntés alapján megengedett volt. Mivel a hitelintézetekre, továbbá a hitelintézettel egyen­értékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénz­ügyi vállalkozásokra vonatkozó általános szabály a módo­sítás következtében megegyezik a különös szabállyal, így a kisebb méretű hitelintézet kiemelése és fogalmának meghatározása okafogyottá vált, azt törölték a fogalmak közül.

4.2.2. Az IFRS-ek szerinti eredménytartalék fogalmának pontosítása és kiegészítése

Az IFRS-ek szerinti éves beszámolót készítő gazdálkodó a beszámoló fordulónapjára vonatkozóan saját tőke megfeleltetési táblát kell, hogy összeállítson, amelyet a kiegészítő megjegyzések részeként kell be­mutatnia.

A saját tőke megfeleltetési tábla tartalmazza az IFRS ­-ek szerinti saját tőke egyes elemeinek nyitó és záró adatait. A saját tőke elemei közé tartozik az IFRS-ek szerinti jegyzett tőke, az eredménytartalék, az érté­ke­lé­si tartalék, az adózott eredmény és a lekötött tartalék.

Ezen saját tőke elemek közül az eredménytartalék tartalmát pontosították, kiegészítették. Az IFRS-ek szerinti eredménytartalék tételébe a kumulált adózott eredményen kívül további tételek is beleértendők, amelyek a jövőben osztalékfizetés forrásaként vehetők figyelembe. Ilyen tétel többek között:
• az áttérés éve előtti üzleti év mérlegfordu­lónap­ján a számviteli törvény szerint kimutatott eredménytartalék és adózott eredmény együttes összegének az IFRS-ekre való áttérés felhalmozott eredményre gyakorolt hatásával korrigált összege;
• az IFRS-ekre való áttérést követően a jegyzett tőkéből vagy a tőketartalékból a veszteségek fedezetére átvezetett bármely összeg;
• az egyéb tartalékokból átvezetett bármely olyan összeg, amelynek átvezetését az IFRS-ek előírják vagy megengedik.
Ide értendők továbbá azok a tételek is, amelyeket az IFRS-ek előírásai alapján a felhalmozott eredménnyel szemben kell vagy lehet elszámolni, így különösen az IAS 8 Számviteli politika, a számviteli becslések változásai és hibák című standard alapján a számviteli politikák változása vagy a hibajavítás miatt a felhalmozott eredményben megjelenített összegek.
A saját tőke megfeleltetési táblában, a törvénymó­dosítás szerint az IAS 40 Befektetési célú ingatlanok című standard alapján az eredménytartalékban elszámolt összeghez kapcsolódó, halasztott adóhatást is figyelembe kell venni.

4.2.3. Az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja

A törvénymódosítás pontosítja az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontját az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése, illetve a felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás esetére.
Az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése esetén az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő vissza­térés időpontja a feltételek bekövetkezését követő üzleti év első napja.
A felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás ese­tén az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja, a végelszámolás, a felszámolás, illetve a kényszertörlési eljárás kezdő időpontja.

4.2.4. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek áttérése az IFRS-ekre

A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseletéről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: fióktörvény) szerint a fióktelep a külföldi vállalkozásnak, jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdasági önállósággal felruházott olyan gazdasági egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban fióktelepként bejegyeztek. Ebből eredően a fióktelepet létrehozó külföldi székhelyű vállalkozás a fióktelepnek nem anyavállalata, így rájuk nem alkalmazható az a szabály, hogy az anyavállalati döntés alapján a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe 2016. január 1-jétől áttérhet az IFRS-ek alkalmazására.
Az IFRS törvény önálló pontban foglalkozott a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének az IFRS-ekre való áttérésének lehetőségéről.
Az IFRS törvény szerint az éves beszámolóját 2017. január 1. után induló üzleti évre az IFRS-ek szerint állíthatja össze azon külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, amely vállalkozás székhelye az Európai Unió valamely tagállamában található és így mentesül az Szt. szerinti letétbe helyezési, közzétételi, valamint a könyv­vizsgálati kötelezettség alól. Az IFRS törvény ezen ren­del­kezését pontosítja a törvénymódosítás azzal, hogy egyértelművé teszi, hogy a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóikat saját döntésük alapján a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei is összeállíthatják az IFRS-ek szerint, a letétbe helyezési, közzétételi, valamint a könyvvizsgálati kötelezettség alóli mentesítésre vonat­kozó kitétel nélkül.

4.3. A jegyzett, de még be nem fizetett tőke feltöltésére átvezetett összeg elszámolása

A Ptk. szerint, a korlátolt felelősségű társaságnál (a továb­biakban: kft.) a társasági szerződés úgy rendelkezhet, hogy
• a társaság nyilvántartásba vételi kérelme benyújtásáig valamelyik tag a pénzbetétének felénél kisebb összeget köteles csak befizetni;
• a társaság nyilvántartásba vételi kérelme benyújtásáig be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgál­ta­tására a nyilvántartásba vételtől számított egy évnél hosszabb határidőt is megállapíthat a tag számára.
Ezen könnyítéseknek azonban az osztalék kifizetésénél ára van, ugyanis a kft. mindaddig nem fizethet osztalékot a tagoknak, amíg a ki nem fizetett és a tagok törzsbetétére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereség a tagok által teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulással együtt el nem éri a törzstőke mértékét. Vagyis a tag osztalékra, csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.
A Ptk. előírásából következően a kft. törzstőkéje pénz­beli hozzájárulásként – mind a kft. alapításakor, mind pe­dig a törzstőke felemelése esetén – úgy is szolgáltatható, hogy a cégbíróság által bejegyzett törzstőkét a bejegyzésig a tagok ténylegesen nem fizetik be, hanem azt az alapításkor vagy a tőkeemeléskor meghatározott határidőig a kft. ki nem fizetett nyeresége terhére töltik fel.
A Ptk. előírásokból az is következik, hogy a kft. adózott nyereségét meg kell osztani a tagok között, azonban a nem teljesített vagyoni hozzájárulásra osztalék nem fizethető (nem hagyható jóvá). Az adózott nyereség megosztása a tagok döntési hatáskörébe tartozik, így a megosztás taggyűlési határozattal történhet, mely határozatban rögzítik, hogy a vagyoni hozzájárulást nem teljesítő tagra jutó nyereségnek megfelelő összeggel a jegyzett tőkét töltik fel.
Kérdésként merült fel azonban, hogy hogyan kell a szám­vitelben elszámolni a jegyzett tőke előzőekben leírt feltöltését. Azt tudjuk, hogy a 2016-tól induló üzleti évtől az adózott eredmény kerül az eredménytartalékba, így logikusan az a válasz adható a feltett kérdésünkre, hogy a jegyzett tőke előzőekben leírt feltöltését az eredménytartalék ter­hére kell elvégezni.
Problémaként merült fel azonban, hogy az Szt-ben az eredménytartalék csökkenési jogcímek között nem volt olyan jogcím, amely az előzőekben körülírt gazdasági eseményt tartalmazta volna.
A törvénymódosítás most rendezi ezt a kérdést, mert rögzíti, hogy a jegyzett tőkének az ilyen irányú feltöltését az eredménytartalék terhére, a jegyzett, de be még nem fizetett tőke tételével szemben kell elszámolni.

4.4. A mérlegkészítés időpontjáig elszámolt támogatások nyilvántartásba vétele

A vállalkozások uniós és hazai forrású pályázatok révén tá­mogatásokat kaphatnak. Ezen pályázatoknál jellemző az utófinanszírozás, így a vállalkozásoknak először a pályázat keretében vállalt kötelezettségeiket kell teljesíteniük, amelynek során költségek, ráfordítások merülnek fel. Az elszámolás a vállalt kötelezettségek teljesítését követően történik, majd ezt követően kerül sor a támogatás pénzügyi rendezésére, ami több hónapot is igénybe vehet. Ezért gyakran előfordul, hogy a költség, a ráfordítás az adott üzleti évben felmerül, de a hozzá kapcsolódó támogatási bevétel nem jelenik meg az adott üzleti évben, így a vállalkozó veszteséges lesz.
Az összemérés elvének teljesülése érdekében a törvény­módosítás új előírása szerint – ami nemcsak a pályázat keretében elszámolt támogatásokra vonatkozik –, ha a támogatással az elszámolás a mérlegkészítés időpontjáig megtörténik, akkor az elszámolás alapján járó támogatást az adott üzleti évre el kell számolni egyéb bevételként függetlenül a támogatás pénzügyi teljesítésétől.

4.5. A 2016. évi nyitást követően könyvelendő tételek

Az Szt. 2016. évi átfogó módosításának gyakorlati vég­rehajtása során nem volt egyértelmű, hogy a számviteli törvény hatályos átmeneti szabályai alapján milyen rende­ző tételeket kell figyelembe venni a 2016. évi nyitás során, az új mérleg- és eredménykimutatás-sémához kapcsoló­dóan, illetve a rendezésből mit kell, és mit nem kell a könyvviteli nyilvántartásokban is külön elszámolni. A törvénymódosítás a gyakorlati végrehajtás egyértelművé tétele érdekében tartalmaz erre vonatkozóan kiegé­szítő szabályozást.
A kiegészítés szerint a kapcsolt vállalkozásokkal és az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozá­sok­kal kapcsolatos eszköz és kötelezettség tételeket, a pénzügyi műveletek bevételeit – kivéve a kapott (járó) osztalékot – és ráfordításait, a jóváhagyott (fizetendő) osztalékkal kapcsolatos tételeket – ideértve az eredménytartalék igénybevételét is –, valamint a rendkívüli bevételeket és a rendkívüli ráfordításokat kell rendezni.
A 2016. évben induló üzleti év nyitását követően a rendezendő tételekből csak a kapcsolt vállalkozá­sok­kal és az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalko­zásokkal kapcsolatos eszköz és kötelezettség tételek rendezését kell könyvelni.

4.6. Az ellenőrzés megállapítása fogalmának pontosítása

A törvénymódosítás kimondja, hogy a szerződésmó­dosítás, a számviteli bizonylatok módosítása követ­kez­tében a könyvviteli nyilvántartásokban történő, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő utó­lagos módosítások nem minősülnek ugyan hibának, de azokat a számviteli elszámolás és bemutatás szem­pontjából a hibával azonos módon kell kezelni.
Az ellenőrzés megállapítása az ellenőrzés során feltárt, az eszközöket-forrásokat, az eredményt, a saját tőkét érintő hibák és hibahatások, amelyek a beszámolóval lezárt üzleti évvel (évekkel) kapcsolatosak, a hatályos jogszabályi előírások nem vagy nem megfelelő alkalmazásából, helytelen értelmezéséből, vagy nem megengedett, tiltott cselekmény elkövetéséből származnak.
A számviteli elszámolás szempontjából az ellenőrzés megállapításával egy tekintet alá esik a szerző­désmódosítással, a számviteli bizonylatok módosítá­sával dokumentált, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő gazdasági események könyvviteli elszámolásban rögzítendő jellemzőinek utólagos módosítása is.

4.7. A peresített követelések elszámolása

Az Szt. korábbi szabályai szerint az egyéb követelés mérlegtételnél kellett kimutatni – többek között – a peresített követelésekből a bíróság által az üzleti év mér­legfordulónapjáig jogerősen megítélt követeléseket is, függetlenül azok pénzügyi teljesítésétől.
A törvénymódosítás szerint az egyéb követelések között nem mutathatók ki a bíróság által az üzleti év mérleg­fordulónapjáig jogerősen megítélt peresített követe­lésekből
• a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételek;
• a kapott bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kama­tok, behajtási költségátalányok, kártérítések, sérelem­díjak összegei.
Ezen tételeket, amennyiben tárgyévhez vagy a tárgyévet megelőző üzleti év (ek) hez kapcsolódnak és azokat a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték egyéb bevételek között kell elszámolni a pénzeszközökkel szem­ben a pénzügyi rendezéssel egyidejűleg.

4.8. A saját jogú és a vásárolt követelésekkel kapcsolatos elszámolások

A számviteli törvénynek a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően érvényes előírásai szerint, a tartósnak minősü­lő (éven túli) követelésekkel (kölcsönökkel, bankbetétekkel), valamint a vásárolt követelésekkel kapcsolatos gazdasági eseményeket a pénzügyi műveletek között kell elszámolni, míg a vállalkozó által keletkeztetett, nem tartós követelésekkel kapcsolatos gazdasági eseményeket az egyéb ráfordítások között. Ezt a megkülönböztetést vezette keresztül a törvénymódosítás a következők szerint:
• Az Szt. korábbi előírása szerint az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni a behajthatatlannak nem minősülő, elengedett követelés könyv szerinti értékét, függetlenül attól, hogy az saját, vagy vásárolt követe­léssel volt kapcsolatos. A törvénymódosítás szerint, egyéb ráfordítások között, csak a behajthatatlannak nem minősülő, forgóeszközök között kimutatott – vá­sárolt követelésnek nem minősülő –elengedett köve­telés könyv szerinti értékét szabad kimutatni.[Szt. 81. § (2) bekezdés l) pont]
• Az Szt. korábbi előírása szerint az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni a behajthatatlan követelésnek a tárgy üzleti évben leírt összegét, függetlenül attól, hogy az saját, vagy vásárolt követeléssel volt kapcso­latos. A törvénymódosítás szerint, az egyéb ráfordí­tások között csak a forgóeszközök között kimutatott – vásárolt követelésnek nem minősülő – behajthatatlan követeléseknek az üzleti évben leírt összegét szabad kimutatni. [Szt. 81. § (3) bekezdés b) pont]
• Az Szt. szerint az egyéb ráfordítások között elkülönítetten kell kimutatni az értékvesztés összegét, ideértve a követelések, a készletek elszámolt értékvesztésének összegét. [Szt. 82. § (4) bekezdés a) pont] A törvény­módosítás egyértelművé teszi, hogy a tartósan adott kölcsönök, bankbetétek értékvesztései pedig a pénzügyi műveletek ráfordításai közé tartoznak. [Szt. 83. § (3) bekezdés]
• Az Szt. szerint az egyéb ráfordítások között kell elszámolni a térítés nélkül átadott, részesedésnek vagy érték­papírnak nem minősülő eszközök nyilvántartás sze­rinti értékét, valamint a nyújtott szolgáltatások bekerülési értékét a felszámított, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adóval növelt összegben, a hiányzó, illetve a tárgyévben megsemmisült, az állo­mányból kivezetett vásárolt és saját termelésű készlet könyv szerinti értékét.
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy a befektetett pénzügyi eszközök ráfordításaként, árfolyam­vesz­teségeként kell kimutatni a térítés nélkül átadott, hiányzó, megsemmisült, a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott értékpapírok, valamint a térítés nélkül átadott, elengedett, behajthatatlannak minősí­tett, a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott kölcsönök könyv szerinti értékét. [Szt. 85. § (1a) bekezdés b) pont]
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi azt is, hogy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni – többek között – a térítés nélkül átadott, elengedett, behajthatatlannak minősített, a forgóeszközök között kimutatott vásárolt követelés, valamint a hiányzó, megsemmisült, a forgóeszközök között kimu­tatott értékpapír könyv szerinti értékét. [Szt. 85. § (3) bekezdés m) pont]
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi továbbá, hogy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni a részesedésekből származó ráfordítások, árfo­lyamveszteségek, valamint a befektetett pénzügyi eszközök ráfordításai, árfolyamveszteségei között felsorolt jogcímeken keletkezett veszteségeket, ha azok a vásárolt követelésekhez kapcsolódnak. [Szt. 85. § (3) bekezdés v) pont]

4.9. Egyéb módosítások

A törvénymódosítás több olyan, elsősorban technikai szövegcserés módosításokat tartalmaz, amelyek a törvény egyes rendelkezései közötti, illetve a törvény mellékle­tében szereplő mérleg- és eredménykimutatás-sémák kö­zötti összhang megteremtését szolgálják. Ezeket foglaljuk össze a következőkben.
• Az Szt. 3. § (5) bekezdés 1. pontjában a „társaságért, an­nak üzletágáért, telephelyéért, üzlethálózatáért” szö­veg­rész helyébe az „üzletágért, telephelyért, üzlet­hálózatért” szöveg lépett. A számviteli törvény előírása szerint részesedés vásárláshoz kapcsolódóan üzleti vagy cégértéket nem lehet a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően kimutatni. A társaság megvásárlása valójában részesedés szerzést jelent, ezért az üzleti vagy cégérték megfogalmazást pontosítani kellett, mivel a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A negatív üzleti vagy cégérték megfogalmazását, döntően az előző bekezdésben leírt indokok miatt pon­tosították, illetve módosították. A számviteli törvény előírása szerint részesedés vásárláshoz kapcsolódóan negatív üzleti vagy cégértéket nem lehet a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően kimutatni. A társaság megvásárlása valójában részesedés szerzést jelent, ezért a negatív üzleti vagy cégérték megfogalmazást ponto­sítani kellett, mivel a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlet­hálózat vásárlása esetén lehet negatív üzleti vagy cégértéket kimutatni társaság vásárlását nem.
Továbbá törlésre került a negatív üzleti vagy cégérték bekerülési értékének megállapításánál a megszerzett immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek reális értékének arányos csökkentésére vonatkozó előírás. [Szt. 3. § (5) bekezdés 2 pont]
• Az üzleti vagy cégérték, mint mérlegtétel tartalmi leí­rását összhangba hozták az üzleti, vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy az Szt. 25. § (8) bekezdésében a „cégvásárlás esetén ” szövegrészt hatályon kívül he­lyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016. évben induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A negatív üzleti vagy cégértékhez kapcsolódóan a halasztott időbeli elhatárolás meghatározását összhangba hozták a negatív üzleti vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy az Szt. 45. § (3) bekezdésében a „cégvásárlás esetén” szövegrészt hatályon kívül helyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016. évben induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet negatív üzleti vagy cégértéket kimutatni halasztott időbeli elhatárolásként.
• A negatív üzleti vagy cégértékhez kapcsolódó halasztott időbeli elhatárolás feloldási szabályait összhangba hozták a negatív üzleti vagy cégérték fogalmi leírásával. A halasztott bevételként elhatárolt negatív üzleti vagy cégérték megszünteté­sét leíró szabályozásnál a „cégvásárlás esetén ” szö­vegrészt hatályon kívül helyezték. A negatív üzleti vagy cégértékként kimutatott halasztott bevételt legalább 5 év, de legfeljebb 10 év alatt lehet az egyéb bevételekkel szemben megszün­tetni. [Szt. 45. § (4) bekezdés]
• Az üzleti vagy cégérték bekerülési (beszerzési) értéke meghatározásánál a tartalmat összhangba hozták az üzleti, vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy Az Szt. 49. § (2) bekezdésében a „cégvásárlás esetén” szövegrészt hatályon kívül helyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A befejezett kísérleti fejlesztés, a befejezett alapítás-átszervezés aktivált értékét, az üzleti vagy cégértéket, amennyiben ezek hasznos élettartamát nem lehet megbecsülni a számviteli törvényben meghatározott időtartam szerint kell leírni. Ezért az Szt. 52. § (4) bekezdésében a „lehet leírni” szö­vegrész helyébe a „kell leírni” szöveg lépett. A befejezett kísérleti fejlesztés, a befejezett alapítás-átszervezés aktivált értékét 5 év vagy ennél rövidebb idő alatt, az üzleti vagy cégértéket leg­alább 5 év, de legfeljebb 10 év alatt kell leírni, amennyiben ezek hasznos élettartamát nem lehet megbecsülni.
• A kiegészítő mellékletben meg kell adni, többek kö­zött, a tárgyévben foglalkoztatott munkavállalók átla­gos statisztikai létszámát, bérköltségét és személyi jellegű egyéb kifizetéseit állománycsoportonként, vala­mint a bérjárulékokat jogcímenként megbontva.
• A bérjárulékok közül csak a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség az, amely személyhez kötött, a rehabilitációs hozzájárulás és a szakképzési hozzájárulás megállapítása nem személyhez kötött, ezért ezeket a tételeket nem lehet állománycsoportonként bemutatni. Emiatt a törvénymódosítás pontosítja a korábbi előírást azzal, hogy a bérjárulékokat csak jogcímenként kell a kiegészítő mellékletben részletezni és nem állománycsoportonként. [Szt. 91. § a) pont]
• Az Szt. egyszerűsített beszámolót leíró részeiben és a kapcsolódó mellékletekben az „egyszerűsített adózott eredmény” kifejezés helyébe az „adózott eredmény” kife­jezés lépett egyszerű szövegpontosításként. [Szt. 102. § (1) bekezdés; Szt. 102. § (3) bekezdés; Szt. 108. § (1) bekezdés; Szt. 163/A. § (3) bekezdés; Szt. 4. sz. melléklet]
• A törvénymódosítás a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény és a számviteli törvény közötti összhang megteremtését szolgálja azzal, hogy kimondja, hogy a beszámolót a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végel­számolásról szóló törvényben meghatározott módon kell a céginformációs szolgálat részére megküldeni. [Szt. 154. § (7) bekezdés]
• A törvénymódosítás kiegészítésként rögzíti, hogy az Szt. megfelel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénz­ügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek. Továbbá megfelel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módo­sításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/56/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek is.
• Az Szt. 1. számú mellékletének „Források (passzívák)” alcím „F. Kötelezettségek” pont „I. Hátrasorolt köte­lezettségek” pontjában a „2. Hátrasorolt kötelezett­ségek jelentős tulajdoni viszonyban lévő vállalkozással szemben” szövegrész helyébe a „2. Hátrasorolt kötelezettségek jelentős tulajdoni részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben” szöveg lép. A megnevezésből ugyanis az Szt. 2016. évi átfogó módosításakor a részesedési szó kimaradt.
• Az Szt. 1. számú melléklet „Források (passzívák)” alcím „F. Kötelezettségek” pont „III. Rövid lejáratú köte­lezettségek” pontjában a „7. Rövid lejáratú kötele­zettségek jelentős tulajdoni viszonyban lévő vállalko­zással szemben” szövegrész helyébe a „7. Rövid lejáratú kötelezettségek jelentős tulajdoni részesedési viszony­ban lévő vállalkozással szemben” szöveg lép. A meg­nevezésből ugyanis az Szt. 2016. évi átfogó módo­sításakor a részesedési szó kimaradt.
• Az Szt. 2. számú melléklet „21. Részesedések, érték­papí­rok, tartósan adott kölcsönök, bankbetétek érték­vesz­tése” pontjában a pénzügyi műveletek bevételei téte­leinél a részesedések, értékpapírok, bankbetétek érték­vesztése szövegrészt kiegészítették a tartósan adott kölcsönök értékvesztésének szövegrésszel.
• Az Szt. 5. számú, az eredménylevezetést tartalmazó mel­lékletében a 19. Jóváhagyott osztalék sort okafo­gyottság okán törölték, hiszen a 2016. évben induló üzleti évtől az eredménylevezetés csak az adózott eredményig tart. A jóváhagyott osztalék elszámolása, az arról szóló döntés évének gazdasági eseménye lesz, nem szerepelhet az előző üzleti év eredmény­ki­mu­ta­tásában. Az Szt. 2016. évi átfogó módosítása során ezt a sort elfelejtették kivenni, ezt most pó­tolták.

1. Adóbevallási tervezet 

2. Adófizetés internetes felületen bankkártyás fizetéssel

3. Pótlékmentes automatikus részletfizetés

4. Telefonos ügyféltájékoztató és ügyintéző rendszer

Tájékoztatás kérés:

Konkrét ügyintézés:

5. Adóhatósági támogató eljárás a feltárt kockázat megszüntetésére

6. Adózói minősítésre vonatkozó rendelkezések változása

7. Nyilvántartó szervek közötti adattovábbítás

8. Fizetési könnyítés esetén felszámított késedelmi pótlék 

9. Elévült adómegállapítási időszakra benyújtott önellenőrzés

10. Ingóvégrehajtásra vonatkozó szabályok

11. Összegzés

Milyen tevékenység folytatása esetén kötelező pénz­tárgép üzemeltetése? Hogyan történik a pénztárgép beszerzése? A gépi nyugtaadás csak üzletben köte­lező? Minden bevételt be kell ütni a pénztárgépbe? Mit kell bejelentenem, ha kitelepülök egy fesztiválra? Mentesülhetek-e a pénztárgéphasználati kötelezett­ség alól? Kell-e pénztárgépet vásárolnom, ha minden esetben számlát állítok ki? Mi a mozgóbolt? Milyen bejelenési, adatszolgáltatási kötelezettségeim lehet­nek? Az adózókban – többek között – ilyen kérdések merülhetnek fel a pénztárgéphasználati kötelezett­séggel kapcsolatban. Cikkünkben arra törekszünk, hogy a vonatkozó jogszabályi hátteret a gyakorlati ol­dal felől megközelítve mutassuk be számos példán ke­resztül.
Pénztárgéphasználati kötelezettségről akkor be­szél­he­tünk, ha az alább felsorolt TEÁOR számú te­vékenységet végző adózónak nyugtakibocsátási kötelezettsége keletkezik. Lássuk tehát elsőként, hogy mely esetben keletkezik az eladónak nyugta­adá­si kötelezettsége!

1. Bizonylatolási szabályok

1.1. Számlát vagy nyugtát?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezései alapján a termék értékesítőjének, a szolgáltatás nyújtó­jának az általa teljesített termékértékesítésről, szolgál­tatásnyújtásról – főszabály szerint – kötelező Áfa tv. szerinti bizonylatot kibocsátani. Áfa tv. szerinti bizonylatnak a számla és a nyugta minősül. Arra a kérdésre, hogy egy konkrét esetben e kettő közül melyik bizonylatot kell kiállítani, az Áfa tv. X. fejezetében találjuk a választ. Az adóalanynak az értékesí­téséről, szolgáltatásnyújtásáról főszabályként számlát kell kibocsátani. Ugyancsak számlát kell kibocsátani, ha az adóalany részére
a) adóalany, vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet
b) az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet legalább 900 ezer forint összegű előleget fizet, vagy összeghatártól függetlenül kéri a számla kibo­csátását.
Azonban az Áfa tv. 165. § (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése együttes olvasata alapján készpénzes értékesítési forgalomban, amennyiben a termék beszerzője, szolgál­tatás igénybe vevője
• nem adóalany (és nem is jogi személy), és
• a 900 000 Ft-ot el nem érő ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb az ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési időpontjáig
• készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártya, SZÉP-kártya, stb.) vagy pénzhelyettesítő eszközzel (pl. utalvány papír alapon) maradéktalanul megtéríti, és
• számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri,
akkor az értékesítő adóalany mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól. Ebben az esetben az adóalanyt nyug­ta­kibocsátási kötelezettség terheli az Áfa tv. 166. § (1) bekezdése értelmében.

1.2. Nyugta helyett számlát?

Az Áfa tv. a 166. § (2) bekezdésében kimondja, hogy az adóalany nyugta helyett számla kibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben az esetben mentesül a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugtakibocsátási kötelezettség alól. Amennyiben tehát az adózó gépi nyugta helyett számlát bocsát ki, akkor mentesül a pénztárgéphasználati köte­le­zettség alól. Ez esetben az adózót további adatszolgáltatási kötelezettség terheli (ld. cikkünk 4. pontja).
Az Áfa tv. fent hivatkozott szabályaiból következően egy ügyletről egyféle bizonylatot (számlát vagy annak adása alóli mentesülés esetén nyugtát) kell kibocsátani. A 2008. január 1-je előtt hatályos szabályozás alapján a számlával (egy­szerűsített adattartalmú, ún. készpénzes számlával) bizonylatolt értékesítés készpénzzel (készpénz-helyettesítő vagy pénzhelyettesítő eszközzel) teljesített ellenértékét is szerepeltetni kellett a pénztárgépben. Amennyiben az adóalany – döntése alapján – napjainkban is alkalmazza ezen – ma már nem hatályos jogszabályon alapuló – gyakorlatot, az nem kifogásolható, egy esetleges ellenőrzés során az adó­hatóság kizárólag emiatt szankciót nem alkalmaz, tekintettel arra, hogy ez a gyakorlat adó-, ezáltal pedig költségvetési kockázatot nem hordoz magában.

1. példa: Egy magánszemély vásárol egy terméket egy üz­letben, az ellenértékét kifizeti készpénzzel, számla kiállí­tását kéri az eladótól. A helyes bizonylatolás a következő. Tekintettel arra, hogy a vásárló számlát kért, az eladó nem mentesül a számlaadási kötelezettség alól. Az érté­kesítésről tehát számlát kell adni. Mivel ebben az esetben nyugtaadási kötelezettség nem merül fel, a pénztárgépbe az ellenértéket nem kell beütni.

2. Pénztárgéphasználati kötelezettség

A nyugtaadási kötelezettségét az adóalany a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizelé­séről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet (a továbbiakban: Ptg. rendelet) – alább idézett – 1. számú mellékletében meghatározott tevékeny­sé­gei körében kötelezően gépi kibocsátású nyugtával, vagyis a jogszabályban meghatározottaknak megfelelő pénztár­géppel köteles teljesíteni.
Az Áfa tv. 166. § (2) bekezdésében foglalt feltétel telje­sülése hiányában nyugtaadási kötelezettségüknek – 2017. január 1-től – kizárólag pénztárgéppel tehetnek eleget az alábbi adóalanyok, illetve üzletek:
a) a gyógyszertárak,
b) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ’08
1. a 45.20 szerinti gépjármű-javítási, karbantartási,
2. a 45.32 szerinti gépjárműalkatrész-kiskeres­ke­del­mi,
3. a 45.40 szerinti motorkerékpár, -alkatrész kereske­delmi, javítási,
4. a 47.1-47.7 és 47.91 szerinti kiskereskedelmi,
5. 49.32 szerinti taxis személyszállítási,
6. az 56.1 és 56.3 szerinti vendéglátási (kivéve a moz­gó szolgáltatásnyújtási),
7. az 55.1-55.3 szerinti szálláshely-szolgáltatási (kivéve a falusi szálláshely-szolgáltatási),
8. 66.12 szerinti értékpapír-, árutőzsdei ügynöki te­vé­kenységből kizárólag a pénzváltási,
9. a 77.1-77.2 és 77.33 szerinti kölcsönzési,
10. 86.10 szerinti fekvőbeteg-ellátási tevékenységből ki­zárólag plasztikai sebészeti,
11. 93.29 szerinti m.n.s. egyéb szórakoztatási, sza­badidős tevékenységből kizárólag táncteremi, diszkó működtetési,
12. a 95.1-95.2 szerinti javítási,
13. 96.01 szerinti textil, szőrme mosási, tisztítási te­vékenységből kizárólag mindenfajta ruházat (beleértve a szőrmét) és textil géppel, kézzel mo­sási és vegytisztítási, vasalási,
14. 96.04 szerinti fizikai közérzetet javító szolgáltatási, és
15. 93.13 szerinti testedzési szolgáltatási
tevékenységet folytató valamennyi adóalany, üzlet, mozgóbolt, kivéve:
ba) a betétdíjas göngyöleget visszaváltó üzlet,
bb) a csomagküldő kereskedelem, kivéve annak nyílt árusítást végző üzlete, bemutatóterme,
bc) az ipari – kivéve élelmiszeripari – tevé­keny­séget folytató egyéni vállalkozó, ha termelő és értékesítő tevékenységét ugyanabban a helyi­ség­ben folytatja,
bd) a termelői borkimérés,
be) az utazási iroda, utazási ügynökség, turisztikai szolgáltató iroda utazási szolgáltatásai tekinte­tében,
c) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ’08 46.2-46.7 szerinti nagykereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyok, üzletek, a kiskereskedelmi értéke­sí­té­sük tekintetében.
Az adózó gépi nyugtakibocsátási kötelezettsége attól függ, hogy a tevékenységét milyen TEÁOR szám alatt folytatja. Amennyiben az adóalany nincs meggyőződve az általa végzett gazdasági tevékenység TEÁOR szerinti ága­zati besorolásának helyességéről, állásfoglalási kérelemmel a Központi Statisztikai Hivatal Információszolgálatához for­dulhat (további információk: https://www.ksh.hu/informacioszolgalat_menu). Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. § (3) bekezdés d) pontja alapján az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó által vég­zett tevékenységeknek TEÁOR számát, vagy ÖVTJ számát (ez utóbbi első négy számjegye rendszerint megegyezik a TEÁOR számmal). Felhívjuk a figyelmet, hogy a pénztár­géphasználati kötelezettség szempontjából az adózó által ténylegesen folytatott tevékenység TEÁOR száma a meg­határozó. Ez azt jelenti, hogy a pénztárgéphasználati köte­lezettség abban az esetben is terheli az adóalanyt, ha nem, vagy nem megfelelően jelentette be az általa ténylegesen végzett – és egyben pénztárgép­haszná­lati kötelezettséget megalapozó – tevékenység TEÁOR számát. A gépi nyugtaadási kötelezettséget nem befolyásolja az sem, ha a tevékenység TEÁOR száma megváltozik/megváltozott a 2009. október 15. napján hatályos szabályozáshoz képest.
Az online pénztárgép használatára valamennyi, a meghatározott tevékenységet folytató adóalany kö­telezett, függetlenül attól, hogy tevékenységét üzlet­helyiségben, vagy azon kívül végzi. Bár szerepel a normaszövegben az „üzlet, mozgóbolt” nevesítetten, azonban az nem mint szűkítő feltétel értelmezhető, hanem legfeljebb egyfajta felsorolásként. Tehát a nem üzletben folytatott tevékenységek (helyszínen végzett szolgáltatás, kitelepülés, stb.) esetén is gépi nyugtaadási kötelezettség terheli az adóalanyt, amennyiben az általa végzett tevékenység TEÁOR száma szerepel a fenti felsorolásban.

3. Kitelepülés

A vásárokról, a piacokról, és a bevásárlóközpontokról szóló 55/2009. (III. 13.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés b) pontja szerinti alkalmi (ünnepi) vásár: ünnepekhez, rendezvényekhez, eseményekhez kap­cso­lódó alkalomszerű – legfeljebb 20, indokolt esetben 30 napig tartható – vásár a TEÁOR’08 47.8 Piaci kiskereskedelem alágazatába tartozik, függetlenül attól, hogy a rendezvényen milyen árusítóhelyen ér­tékesítik a termékeket. Ide tartozik a közterületi értékesítés is. Tekintettel arra, hogy ezen TEÁOR szám nem szerepel a Ptg. rendelet 1. számú mellék­letében, ezen tevékenység folytatása esetén nem kö­telező a gépi nyugtaadás.
A Ptg. rendelet 52. § (1) bekezdése alapján a pénz­tárgép üzemeltetője köteles a pénztárgép 44. § (2a) bekezdése szerint bejelentett adatának – vagyis a pénz­tárgép üzemeltetési helyének, illetve üzemelte­tési módjának – megváltozását az erre a célra rend­szeresített nyomtatványon az adat megváltoztatá­sá­nak időpontját megelőző 5. napig az állami adóhatósághoz bejelenteni. A bejelentésben meg kell jelölni az adat megváltoztatásának tervezett időpontját. A pénztárgép üzemeltetési helyének megváltoztatását azonban csak abban az esetben kell bejelenteni, ha az üze­mel­tetési hely tartós megváltozására kerül sor. Nem áll fenn tehát az üzemeltetési hely megváltozására vonatkozó bejelentési kötelezettség azon pénztárgép tekintetében, amelyet állandó jelleggel üzletben üzemeltetnek és azt alkalomszerűen kitelepülésre is kiviszik. Az állandó üze­melte­tési hely fogalmát ugyan nem határozza meg a Ptg. ren­delet, azonban az alkalmi kitelepülés – éppen annak át­meneti, ideiglenes jellege miatt – nem tekinthető a pénz­tárgép állandó üzemeltetési helyének, így kitelepü­lésen történő használat ilyenként történő bejelentése nem merül fel. Abban az esetben pedig, ha az üzemeltető on­line pénztárgépét kizárólag különböző rendezvényeken, vagyis kitelepüléseken kívánja használni, az online pénztárgép üzembe helyezéséhez szükséges regisztrációs kód igénylése során a PTGREG adatlap 01-es lap (B) blokkjában az üze­meltetőnek az „Üzemeltetés módja” mezőben azt kell jelölnie, hogy „Á”= állandó üzemeltetési hellyel rendel­kezik. Címként a vállalkozás székhelycíme tünte­tendő fel.
Pénztárgéppel kell nyugtát adni mozgóboltban illetve szolgáltatóhelyen történő értékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén is. A Ptg. rendelet a mozgóbolt fogalmát a keres­ke­delemről szóló törvény szerinti mozgóbolt fogalmára utalással határozza meg. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 17. pontja szerint mozgóbolt a kiske­reskedelmi tevékenység folytatására kialakított jármű, illetve járműre szerelt vagy általa vontatott eszköz. Például: mo­bil autómentés, mozgó húsbolt, stb.
Szolgáltatóhely: a szolgáltatási tevékenység folytatása cél­jából létesített vagy használt épület, illetve önálló ren­del­tetési egységet képező épületrész, helyiség vagy terület, ahol szolgáltatási tevékenységet folytatnak, ideértve a szol­gáltatási tevékenység folytatására kialakított járművet, illetve járműre szerelt vagy általa vontatott eszközt, illetve amennyiben a szolgáltatás jellege nem igényel külön helyiséget, akkor a pénzátvétel helye. A szolgáltatóhely fogalmának harmadik fordulata alapján abban az esetben, ha a szolgáltatás jellege nem igényel külön helyiséget, szolgál­tatóhelynek minősül a pénzátvétel helye is. Pénzátvételi hely­nek minősül minden olyan hely, ahol az adóalany nyugtaadási kötelezettségével járó fizetés történik. [Ptg. rendelet 67. § 13a. pont; 15. pont; 18a. pont].
2/a. példa: Egy német magánszemély átutazóban van Magyarországon. Gépjárműve meghibásodik, a szerviz­szolgáltatásról számlát kér egy német gmbh. részére. Ebben az esetben a szolgáltatás megrendelője adóalany, tehát a szolgáltatásnyújtásról csak és kizárólag számla bocsátható ki (a fordított adózás szabályai szerint), a nyugtakibocsátás feltételei nem állnak fenn.

2/b. példa: Ha a magánszemély nem kér számlát és helyben kifizeti az ellenértéket, akkor a szervizszol­gál­tatásról nyugtát kell adni. 2017. január 1-től erről a szol­gáltatásról kézi nyugta nem bocsátható ki, tehát a nyugtaadási kötelezettséget pénztárgéppel kell teljesíteni.

3. példa: A Ptg. rendelet 1. sz. melléklete alapján csomagküldő kereskedelem esetében csak nyílt árusítást vég­ző üzletben, bemutatóteremben kötelező a pénztárgép hasz­nálata. Amennyiben tehát az adóalany kizárólag webáruházon keresztül értékesít, tehát üzlethelyiség fenntartása nélkül végzi a fenti tevékenységet, akkor nem kötelezett gépi nyugtaadásra. Az adózó az ügyletről kiállított számlát a csomag részeként, a termékkel együtt is megküldheti a vásárló részére, vagy lehetővé teheti a számla – vásárló általi – online felületről történő letöltését.

4. példa: Amennyiben egy masszőr kizárólag házhoz jár, masszázsszalont nem üzemeltet, használhat-e kézi nyugtatömböt? A masszázstevékenység, mint fizikai közérzetet javító szolgáltatás a 96.04 TEÁOR szám alá sorolandó, amely TEÁOR szám 2017.01.01-től szerepel a Ptg. rendelet 1. sz. mellékletében. Amennyiben az adóalany nem üzletben végzi a tevékenységet, nyugtát csak hordozható pénztárgéppel állíthat ki.

5. példa: Egy balatoni nyaralót turisztikai céllal üze­meltető adószámos magánszemély az adóhatósághoz 55.9 TEÁOR szám alá tartozó „egyéb szálláshely-szol­gáltatás” tevékenységet jelentett be. A turisztikai célú szál­láshely-szolgáltatási tevékenység az 55.2 TEÁOR szám alá sorolandó, tehát függetlenül attól, hogy az adózó mit jelentett be az adóhatósághoz, mivel ténylegesen olyan tevékenységet folytat, aminek TEÁOR száma a Ptg. ren­delet 1. sz. mellékletében szerepel, nyugtát csak pénztár­géppel állíthat ki. Amennyiben az adózó a gépi nyugta helyett számlát bocsát ki, akkor a 4. pont szerinti adatszolgáltatási kötelezettséget kell teljesítenie. (Megjegyez­zük, hogy amennyiben a végzett tevékenység megfelel az 552011 ÖVTJ szám alá sorolandó falusi szálláshely-szol­gáltatásnak, akkor a pénztárgép használata nem kö­telező, tehát az adatszolgáltatási kötelezettséget sem kell teljesíteni 2017. január 1-jétől.)

4. Pénztárgépes nyugta helyetti számlakibocsátás

Ahogy arra már cikkünk 1.2 pontjában is utaltunk, az Áfa tv. 166. § (2) bekezdése alapján gépi nyugtaadás kötelezett­sége nem terheli az adóalanyt akkor, ha nyugta helyett szám­la kibocsátásáról gondoskodni tudott, mert módjá­ban állt a nem adóalany vevőtől a számla szabályszerű kiál­lításához szükséges vevői adatokat megkapni. Ezek az adatok: a vevő neve és címe. Hangsúlyozzuk, hogy a számlán kizárólag valós adat tüntethető fel. Nem felel meg a számla tehát az Áfa tv. szerinti feltételeknek akkor, ha azon vevői adatként valótlan adat, vagy név helyett pl. „készpénzes ve­vő” szövegezés kerül feltüntetésre. Látható tehát, hogy a pénztárgép beszerzésétől csak az a Ptg. rendelet 1. sz. mellékletében felsorolt tevékenységet folytató adózó tekinthet el, aki a tevékenységének jellege okán szert tesz a számlakibocsátáshoz szükséges adatokra. Ilyen tevé­keny­ség például a szálláshely-szolgáltatási, illetve a gépjármű-kölcsönzési tevékenység, de más tevékenységek esetén sem zárható ki az említett szabály alkalmazhatósága.
Amennyiben az adóalany gépi nyugta helyett számlát bocsát ki, akkor az ilyen számlával kapcsolatban adatszolgáltatási kötelezettsége keletkezik az 50/2013. (XI. 15.) NGM rendelet 9/C. §-a alapján. Az adóalany adatszolgáltatási kö­te­lezettségének pénztárgép használatra kötelezett tevékeny­sége tekintetében olyan módon köteles eleget tenni, hogy az e tevékenységéhez kapcsolódóan kibocsá­tott számlák keltét, sorszámát, a vevő nevét és címét, to­váb­bá az ellenérték adót is tartalmazó összegét, adómentesség esetén az ellenérték összegét a számla kibocsátá­sának kel­tét alapul véve, napon­kénti bontásban, havonta, a tárgy­hó­napot követő hónap 15. napjáig, elektronikus úton megküldi az állami adóhatóságnak. Az adózó adatszolgáltatási kötelezettségét a PTGSZLAH nyomtatványon tel­jesíti. Felhívjuk a figyelmet, hogy nem áll fenn az adatszolgáltatási kötelezettség abban az esetben, ha az adott ügylet jellemzői alapján kötelező a számlaadás (ld. cikkünk 1.1 pontja). Magát azt a tényt, hogy az adózó minden egyes ügyletéről számlát bocsát ki és emiatt nem vá­sárol pénztárgépet, nem kell az adóhatóság felé bejelenteni, elegendő a gépi nyugta helyett kibocsátott számlák adatairól az említett adatszolgáltatási kötele­zettséget teljesíteni.

6. példa: Amennyiben a 2/b. példa szerinti esetben a szerviz, valamint a 4. példa szerinti masszőr nem szerzett be a hatályos jogszabályi rendelkezé­sek­nek megfelelő pénztárgépet és a szolgáltatásról számlát bocsát ki, akkor a számla adatairól adatot kell szolgáltatnia a PTGSZLAH adatlapon a kibo­csátás hónapját követő hónap 15. napjáig.

5. Pénztárgéppel kapcsolatos bejelentési kötelezettségek

5.1. Pénztárgép beszerzése

A pénztárgép a PTGREG nyomtatványon az üzemel­tető által előzetesen megkért üzembehelyezési kód­dal helyezhető üzembe. A megszemélyesítési folyamat során a pénztárgép értékesítője az AP számot, és az üzembehelyezési kódot rögzíti a pénztárgépben. Ezt követően a pénztárgép felveszi a kapcsolatot az adóhatóság szerverével, amely az adózó – adóhatóságnál nyilvántartott – adatait és a PTGREG nyom­tatványon bejelentett egyéb adatokat online közli a pénztárgéppel. Ezzel megtörténik a pénztárgép megszemélyesítése.
A PTGREG nyomtatványon meg kell jelölni az adóalany nevét, adószámát, székhelyét, a pénztárgép üze­mel­tetési helyét, illetve üzemeltetési módját, a pénz­tárgép üzemeltetési helye szerinti üzlet nevét, amennyi­ben van ilyen, illetve az üzlet TEÁOR sze­rinti tevékenységét, az üzemeltetés célját, amennyiben a pénztárgépet cserepénztárgépként vagy bérbe­adási célból kívánják üzemeltetni.
Üzemeltetési helyként, illetve üzemeltetési mód­ként az üzemeltetőnek be kell jelentenie, hogy a pénz­tárgépet
a) állandó üzemeltetési hely esetén egy meghatá­ro­zott pénzátvételi helyen,
b) változó telephely esetén több meghatározott pénz­átvételi helyen,
c) mozgóboltban vagy mozgó szolgáltatóhelyen,
d) tartalék pénztárgépként (ld. 6.2. pont)
kívánja üzemeltetni.
Állandó üzemeltetési helyet kell bejelenteni akkor, ha az adózó üzletben üzemelteti a pénztárgépet, de akkor is, ha egy adott pénztárgépet kizárólag csak kitelepüléseken üzemeltet.
Változó üzemeltetési helyről akkor beszélhetünk, ha az adóalany ugyanazt a pénztárgépet több (állandó) üzemel­te­tési helyen is használja. Például egyik telephelyén a délelőtt folyamán, másik telephelyén pedig délután végez ter­mékértékesítést, és a két telephelyen felváltva használja a pénztárgépet. Ugyanez a helyzet, ha az adóalany csak hétvégén végez pénztárgép használatra köteles tevékenységet és szombaton az egyik helyen, vasárnap pedig egy másik helyen üzemelteti pénztárgépét. (Ugyanakkor az adóalanynak fennáll az a kötelezettsége, hogy a pénztárgép használatának feltételeit a nyitva tartás teljes időtartama alatt biztosítsa. Így abban az esetben, ha átfedés van a két vagy több üzemeltetési hely nyitva tartása között, egyazon pénztár­gép több telephelyen való üzemeltetése nem megen­gedett.)
A pénztárgép kiválasztásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy csak olyan pénztárgép helyezhető üzembe, amelynek forgalmazását a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal, illetve 2017. január 1-jétől jogutódja a Budapest Fő­város Kormányhivatala engedélyezte. 2017. január 1-jét kö­vetően kizárólag a Ptg. rendelet módosításáról szóló 9/2016. (III. 25.) NGM rendelet (a továbbiakban: Mód. rendelet) által megállapított követelményeknek megfelelő pénztárgép helyezhető üzembe. A változó telephelyen, mozgóboltban vagy mozgó szolgáltató helyen (pl. taxi) működő pénztárgépként csak hordozható pénztárgép helyezhető üzembe, illetve már működő pénztárgép üze­meltetési módja csak hordozható pénztárgép esetén vál­toztatható meg ezen módokra. Itt jegyezzük meg azt, hogy a már korábban (2016. 04. 02-át megelőzően) üzembe he­lyezett pénztárgépekre vonatkozóan a Ptg. rendelet nem ír elő lecserélési kötelezettséget, így azokat a továbbiakban is használhatja az üzemeltető a mozgóboltban. Az üze­mel­tetőnek a beszerzéshez kapcsolódó további kötele­zett­sége, hogy szerződést kell kötnie online adatkapcsolatot biztosító szolgáltatóval (ld. 8.4 pont).

5.2. Változás bejelentése

Az üzemeltetőnek be kell jelentenie az adóhatósághoz a PTGTAXUZ adatlapon azokat a pénztárgép üzemelte­tésé­ben bekövetkezett, vagy bekövetkező változásokat, amelyeket a Ptg. rendelet meghatároz. Ilyen események a kö­vetkezők:
• pénztárgép használatának szüneteltetése, illetve a szünetelést követő használata,
• pénztárgép használatból történő kivonásának ter­ve­zett időpontja,
• pénztárgép elvesztésének, eltulajdonításának, meg­sem­mi­sülésének ténye,
• üzlet nevének, üzemeltetés helyének, módjának, céljának megváltozása.
A PTGTAXUZ nyomtatványon kell bejelenteni azt is, ha az adózó megváltoztatja az üzletének elnevezését. Ekkor a VALT lap (B) blokkjában meg kell adni az új elnevezést és a tervezett időpont dátumát. Ha az adózó azt szeretné, hogy az üzlet új neve ne csak a NAV által vezetett nyilván­tartásban módosuljon a bejelentett új üzlet névvel, hanem a pénztárgép által kiadott nyugtán, illetőleg egyszerűsített számlán is megjelenjen, akkor a VALT lap (B) blokkjának kitöltése mellett ki kell töltenie a FEJ lap (C) blokkját is, ahol fel kell tüntetnie, hogy milyen új üzlet nevet szeretne megjeleníteni a pénztárgép által kiadott bizonylaton.
Nem kell azonban a PTGTAXUZ nyomtatványt beküldeni, ha megváltozik az üzemeltető adóalany neve, adószámának 9-11. karaktere, illetve a székhelyének címe. Ilyen esetekben ugyanis az adóhatóság szervere automatikusan – online – közli a pénztárgéppel a megváltozott adatokat.

5.3. Átszemélyesítés

Korábban, ha a pénztárgép üzemeltetőjének személyében változás következett be, az adóügyi ellenőrző egységet cserélni kellett. A Mód. rendelet azonban lehetővé tette a pénz­tárgép átszemélyesítését. Az átszemélyesítés az üzem­be he­lyezett pénztárgép más üzemeltetőhöz rendelését jelenti.
Átszemélyesítésre lehet szükség a pénztárgép üzemelte­tőjének megváltozásakor, például a pénztárgép eladásakor, vagy bérelt pénztárgép esetén a bérlés elején és végén. Ugyancsak szükség lehet az átszemélyesítésre akkor, ha megváltozik a pénztárgépet üzemeltető adózó törzsszáma (az adószám első nyolc számjegye), például a cég átala­kulása esetén. Az átszemélyesítést előírja a jogszabály a cserepénztárgép szerviz általi átadásakor és visszavételekor is.
Átszemélyesítéshez az üzemeltetőnek ún. átszemélye­sí­tési kódot szükséges beszereznie. A pénztárgép átszemé­lyesítéséhez szükséges kódra vonatkozó rendelkezések lényegében megegyeznek az üzembehelyezési kódra vonatkozó előírásokkal. A kód az erre rendszeresített PTGREG nyomtatványon igényelhető, a nyomtatvány az általános szabályok szerint elektronikusan vagy papír alapon nyújtható be. A nyomtatvány PTGREG-01 lapjának (A) blokkjában meg kell jelölni, hogy átszemélyesítési kód igénylése történik, tekintettel arra, hogy a pénztárgépek első üzembe helyezéséhez szükséges kód is ezen a nyom­tat­ványon igényelhető. Az átszemélyesítési kód igénylésére vo­natkozó nyomtatványt mindig annak az üzemel­tetőnek kell benyújtania, akire a pénztárgép átszemélye­sítésre kerül.
Ha a pénztárgép üzemeltetőjének személyében az AEE átszemélyesítésével következik be változás, az üzemeltetőt AEE megőrzési kötelezettség nem terheli, azonban az át­sze­mélyesítést megelőzően gondoskodnia kell az AEE adatainak kiolvasásáról. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az átszemélyesítés megkezdése előtt a régi üzemeltető idején keletkezett naplóállományokat a jogszabály szerint külső adathordozóra (pl. CD/DVD) kell írni, mert az átsze­mé­lye­sítés során ezek a naplóállományok törlődni fognak a pénz­tárgépről, és csak a NAV szerveren lesznek meg.
Az átszemélyesítést az adott pénztárgépről kell kezdemé­nyezni. A átszemélyesítés funkció a pénztárgépeken a szer­viz­menüben érhető el, ezért az átszemélyesítéshez az adott pénztárgép típus szervizelésére jogosult pénztárgép mű­szerész segítsége szükséges. Az átszemélyesítési kódról szóló, állami adóhatóság által megküldött értesítést az át­személyesítést végző műszerész részére kell átadni. A mű­szerész rögzíti a pénztárgépben az AP számot, valamint az állami adóhatóság által az adóalany részére megküldött átszemélyesítési kódot. Az AEE és a NAV szervere között lezajlik az átszemélyesítési folyamat, ami ha sikeresen lezá­rul, akkor a pénztárgép törli a régi üzemeltetőre vonatkozó naplóállományokat és készen áll arra, hogy az új üzemel­tető használja.
Fontos megjegyezni, hogy átszemélyesítésre műszakilag azok a pénztárgépek alkalmasak, amelyek már megfelel­nek a Mód. rendelettel megállapított új jogszabályi követel­ményeknek.

6. Bizonylatolás a pénztárgép meghibásodása esetén

A pénztárgéphasználatra kötelezett adóalany a pénztár­gép­pel történő nyugtaadási kötelezettsége alól a Ptg. rendelet 1. § (2) bekezdésében felsorolt események bekövet­ke­zé­se esetén mentesülhet. Az itt felsorolt események a következők: áramszünet, a pénztárgép meghibá­sodása, bevonása, eltulajdonítása, megsemmisülése, elvesztése. A mentesülés további feltétele, hogy nincs olyan más pénzátvételi hely, ahol a fizetések lebo­nyo­lítása aránytalan nehézség nélkül megoldható lenne. A továbbiakban a meghibásodás esetkörével foglalkozunk. Meghibásodás esetén az adóalany a pénztár­gép megjavításáig vagy cseregép biztosításáig, vagy tartalék pénztárgép üzembe helyezéséig, de legfel­jebb a meghibásodástól számított 15. napig mente­sül a gépi nyugtaadási kötelezettség alól.
Az üzemeltető köteles a pénztárgép meghibáso­dását haladéktalanul bejegyezni a pénztárgépnap­lóba. A pénztárgép javítási célú átvételéről, továbbá a javítás befejezését követően visszaadásáról a szerviz adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére (a PTGTAX nyomtatványon).

6.1. Cserepénztárgép biztosítása

Cserepénztárgépnek nevezzük az ilyenként üzembe helyezett pénztárgépet, amelyet az adózó kérésére a forgalmazó biztosít kizárólag a meghibásodott pénz­tár­gép javítási idejére. A cserepénztárgép a korábbi gyakorlattal szemben nem a szerviz, hanem a forgalmazó nevére kerül megszemélyesítésre. A cserepénztárgépet az üzemeltető nevére át kell személyesíteni a használat időtartamára. A cserepénztárgép 2017. január 1-től kizá­rólag online módon működtethető, tehát a forgalmazó (akár szervizen keresztül) már csak olyan pénztárgépet adhat ki cserepénztárgépként történő üzemeltetésre, amely pénztárgép átsze­mélyesíthető.

6.2. Tartalék pénztárgép üzembe helyezése

Tartalék pénztárgépet az üzemeltető szerezhet be abból a célból, hogy akkor is tudjon gépi nyugtát kibocsátani, ha az egyébként üzemeltetett pénztár­gépe meghibásodna. A tartalék pénztárgép az üze­mel­tető nevére kerül megszemélyesítésre, és kizáró­lag online módon üzemeltethető. A tartalék pénztár­géppel kapcsolatban fontos szabály, hogy a használatának szüneteltetését – az általános szabálytól eltérően – 3 munkanapon belül kell az adóhatósághoz bejelenteni, a használat – szünetelést követő – megkezdése kapcsán pedig nincs bejelentési kötelezettség.

7. példa: Adózó egy pénzátvételi hellyel rendelkezik, azonban két pénztárgépet vásárolt, annak érdekében, hogy egy esetleges meghibásodás a későbbiekben ne okozzon fennakadást az értékesítésben. A tartalék pénztárgépként megszemélyesített pénztárgépre vonatkozóan bejelentette a használat szüneteltetését, a másikat rendeltetésszerűen használni kezdte. Meghibásodik az üzemeltetett pénz­tár­gép. Az adózó erre vonatkozó bejelentés nélkül üzembe helyezi a tartalék pénztárgépet és folytatja a tevékeny­ségét. Ha majd a szerviztől visszakapja a megjavított gé­pet, a tartalék gépre vonatkozóan bejelenti a használat szüneteltetését 3 munkanapon belül. Az adózót nem terheli utólagos rögzítési kötelezettség.

6.3. Utólagos rögzítés

A nyugtakibocsátási kötelezettség pénztárgéppel történő teljesítése feltételeinek helyreálltakor a pénztárgépben el­ső tételként a Ptg. rendelet 1. § (2) bekezdésében felsorolt valamely esemény bekövetkeztétől a nyugtakibocsátási kö­te­lezettség pénztárgéppel történő teljesítése feltételeinek helyreálltáig bizonylatolt bevételt kell rögzíteni.
Az utólagos rögzítéshez külön adóügyi napot kell nyitni. Az utólagos rögzítéssel érintett időszak egy-egy adóügyi napjának bevételét egy nyugtán, forgalmi gyűjtőnként egy tételben kell rögzíteni. Amennyiben az összegek nagysága vagy egyéb körülmény indokolja, az utólagos rögzítéssel érin­tett időszak egy-egy adóügyi napjának bevételét több nyug­tán is lehet rögzíteni. Az utólagos rögzítés elvégzését kö­vetően az adóügyi napot le kell zárni, és az így keletkező forgalmi jelentést az utólagos rögzítéssel érintett időszak alatt kiállított adóügyi bizonylatokkal együtt meg kell őrizni. Nem kell azonban az utólagos rögzítés esetén figyelembe venni az olyan tételeket, amelyekről a meghibáso­dás időszaka alatt az adózó – átszemélyesített és online mű­ködtetett – cserepénztárgéppel, vagy tartalék pénztárgép­pel adott nyugtát.

7. Pénztárgép selejtezése, használatból történő kivonása

7.1. Selejtezés

Ha a szerviz és a pénztárgép forgalmazója által megálla­pí­tásra kerül, hogy a pénztárgép javíthatatlan, akkor az álta­luk felvett jegyzőkönyv alapján a pénztárgépet selejtezni kell. Az üzemeletető más esetben is dönthet a pénztárgép selejtezéséről. A selejtezés során a szerviz az AEE-t kiszereli. A kiszerelt AEE más pénztárgépbe nem szerelhető be, a selejtezett AEE nem személyesíthető át. Az AEE-t az üze­meltetőnek az adómegállapításhoz való jog elévülési idejéig meg kell őriznie. Selejtezéskor a pénztárgépnaplót le kell záratni a szervizzel. Kérdésként merülhet fel, hogy kit terhel a selejtezéssel kapcsolatosan bejelentési kötelezett­ség? A válasz: a szervizt. Ugyanis a Ptg. rendelet 39. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szerviz a műszerésze által végzett szervizelési tevékenységről, továbbá azokról az eseményekről, körülményekről, amelyekről e rendelet szerint jegyzőkönyvet kell felvennie, 3 munkanapon belül az erre rendszeresített PTGTAX nyomtatványon adatot szolgáltat az állami adóhatóság felé.

7.2. Használatból történő kivonás

Ha az üzemeletető úgy dönt, hogy a pénztárgépét a to­vábbiakban már nem kívánja üzemeltetni, akkor a használatból való kivonás tényét be kell jelentenie az adóhatósághoz, méghozzá előzetesen, a tervezett időpontot megelő­ző 5. napig (a PTGTAXUZ nyomtatványon). Amennyiben a használatból kivont pénztárgépét az adózó értékesíteni kívánja, akkor arra kell figyelemmel lenni, hogy a használatból kivont pénztárgép csak akkor személyesíthető át, ha azt az átszemélyesítést megelőzően ismételten üzembe helyezik.

8. Egyéb fontos szabályok

8.1. Kassza

A pénztárgéphez egyértelműen hozzárendelt pénztároló eszközt (tipikusan fiók vagy pénztárca) kell tartani. Az eb­ben levő pénzkészletnek összeg és összetétel szerint meg kell egyeznie a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és egyéb pénzmozgások egyenlegével, kivéve, ha az eltérést az üzemeltető működési sajátosságai okozzák és az eltérés mértéke e működési sajátossághoz igazodik. Pénznek kell tekinteni a készpénzt, a forgatható utalványt és a papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközt. Amennyiben a pénztárgépből nem értékesítéshez, illetve sztornó vagy visszáruhoz kapcsolódóan vesznek ki pénzt, akkor azt ún. pénzmozgás bizonylattal kell dokumentálni. Amennyiben az állami adó- és vámhatóság egy esetleges ellenőrzés során azt tapasztalja, hogy a vizsgált pénztárgéphez hozzárendelt pénztároló eszközben eltérés (többlet/hiány) mutatkozik a pénztárgép által kibocsátott bizonylatokon (ideértve a pénzmozgás bizonylatot is) szereplő összeghez képest, úgy a konkrét eset összes körülményének értékelését köve­tően – bizonylatkibocsátási kötelezettség elmulasztása mi­att – mulasztási bírság kiszabásáról is dönthet, tekintettel arra, hogy ezen adózói eljárás nem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek. [Ptg. rendelet 49/A. § (1)-(2) és (4) bekezdése, 4. számú mellékletének 6.5. pontja].

8.2. AP szám

Az AP szám az adóügyi ellenőrző egység és egyben a pénz­tárgép egyedi azonosító száma.
A pénztárgépen vagy a pénztárgéphez egyértelműen köt­hetően, a vásárló számára jól láthatóan, legalább 3 cm-es betűmagassággal, jól olvashatóan fel kell tüntetni pénztár­gép AP számát.

8.3. A pénztárgépnapló

A pénztárgépnaplót mindig az üzemeltetési helyen kell tar­tani, szigorú számadás alá kell vonni. Az üzemeltető köte­les a pénztárgép meghibásodásának, megsemmisülésének, elvesztésének, eltulajdonításának tényét haladéktalanul bejegyezni a pénztárgépnaplóba. Az üzemeltető köteles to­vábbá az üzemeltetési hely megváltoztatása esetén az üze­meltetési hely megváltozásának időpontját és az új üze­meltetési hely címét bejegyezni a pénztárgépnaplóba. Meg­határozott esetekben bejegyzést tehet továbbá a pénztár­gépnaplóba a műszerész, valamint a forgalmazó.

8.4. Az online adatkapcsolatot biztosító szolgáltató

Az online pénztárgép üzemeltetéséhez nem internetkapcsolatra, hanem speciális mobil adatkapcsolatra van szük­ség. Az adatkapcsolatot biztosító hírközlési szolgáltatóval az üzemeltetőnek szerződést kell kötni. Azt, hogy melyik szolgáltató jöhet szóba, a megvásárolt pénztárgépbe épí­tett SIM-chip határozza meg. Az adatkapcsolatot biztosító szolgáltatás hatósági áras, havidíja számítógép alapú pénztárgépek esetén 2500 Ft+áfa, nem számítógép alapú pénztárgépek esetén pedig havi 1500 Ft+áfa. A szolgál­ta­tási díj nem fizetése a szolgáltatás szüneteltetését vonhatja maga után. Ilyen esetben a szolgáltatót adatszolgáltatási kötelezettség terheli az adóhatóság felé, az adóhatóság pedig blokkolja a pénztárgépet. Ennek következ­mé­nye akár az is lehet, hogy az adózónak be kell zárnia az üzletet, ha az előírásoknak megfelelő más módon nem tudja teljesíteni bizonylatadási kötelezettségét.

8.5. Adóügyi bizonylat

A Ptg. rendelet – 2016. április 2-től hatályos – 67. § 2. pontja értelmében – a nyugta és más meghatározott bizonylatok mellett – már a napnyitás és a pénz­moz­gás bizonylat is adóügyi bizonylatnak minősül. Ebből következően ezen bizonylatok megőrzésére is az adóügyi bizonylatok megőrzésére vonatkozó rendelke­zé­sek irányadóak, vagyis azokat az üzemeltetőnek az adómegállapításhoz való jog elévülési idejéig kell megőrizni.

Végszó

A gépi nyugtaadási kötelezettséggel kapcsolatos jogszabályi rendelkezések 2013. óta folyamatosan igazodtak a gazdaság szereplőinek igényeihez, egyúttal segítették a kormányzati célok megvalósítását. Az on­line pénztárgépek bevezetése nagymértékben fehérítette a gazdaságot, amely kapcsán az állam jelentős többletbevételre tett szert és a bevételek növekedése továbbra is várható. Az adózónak, akik olyan tevé­kenységbe kezdenek, amely kapcsán pénztárgép használatára válnak kötelezetté, azt tanácsoljuk, hogy mindenekelőtt tájékozódjanak a hatályos jogszabályi előírásokkal kapcsolatban. Javasoljuk továbbá, hogy a számukra megfelelő tudású, méretű, ellenértékű, stb. pénztárgép kiválasztásakor minden esetben győződjenek meg arról, hogy a pénztárgép AEE-jét működtető szoftver verziószáma megfelel a hatályos jogszabályi előírásoknak.
 

      Idén ősszel is várjuk szeretettel 3 napos szakmai konferenciánkra, mely ezúttal a csodálatos Balaton partján kerül megrendezésre.

Időpont: 2017. november 27-30.

Helyszín: Zenit Hotel Balaton^****superior 8314. Vonyarcvashegy, Helikon u. 22.

       A három nap alatt értesülhet a legújabb változásokról, valamint előadóink készséggel megválaszolják kérdéseiket is.

       Részletes program és tematika hamarosan!

    Tisztelt Ügyfelünk!

    2017. július 14-21-e között irodánk ZÁRVA tart.

    Elérhetőek vagyunk e-mail címeinken!

    rendeles@kompkonzul.hu

    mari.andrea@kompkonzult.hu

    kovacs.zsuzsa@kompkonzult.hu

    Kellemes pihenést kívánunk!:)

2017. június 27-én jelent meg a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet módosításának tervezete, mely a számlázó programok adóhivatal felé történő adatszolgáltatásról szól. A rendelet tervezetben a hatályba lépés dátuma 2018. július 1., mely időpontig még számos ponton várhatóak pontosítások, kiegészíté­sek, valamint a műszaki követelményekkel kapcso­latos tájékoztatás megjelenése. A rendelet tervezet cél­jai között szerepel ugyanakkor, hogy az adózók tudjanak tervezni a számlázó programokkal szem­be­ni követelmények megváltoztatásának informatikai, fejlesztési hatásaival, megfelelően fel tudjanak ké­szül­ni a jövő nyári időpontra.

Adatszolgáltatás célja, adminisztratív hatása

A tervezet alapvető célja, hogy megváltoztassa a szám­lákról készült adatszolgáltatási kötelezettséget úgy, hogy ne okozzon jelentős többlet adminisztrációs terhet, ne kerüljön sokba sem az adózók sem pedig az állam részére, elősegítse a gazdaság fehérítését és összhangban legyen a közösségi szabályokkal is. Az online számla adatszolgáltatás megteremté­sé­vel az adóhivatal számára gyors és közvetlen rálátása lesz a gazdasági folyamatokra, mellyel a kockázat­e­lem­zés hatékonyságát tudja javítani. A számla kiállító adózók számára az adatszolgáltatás a napi munka­végzésben nem jelentkezne feladatként, hiszen azt automatizáltan a számlázó program végzi. Számlabe­fogadói oldalon átmenetileg megmaradna az adóbevallás melléklete alapján történő adatszolgáltatás, melyhez kap adóhivatali szolgáltatást is.
Az intézkedésnek van ad­minisztratív teher csökkentő hatása, mely a kezdeti költségeket hosszabb távon ellensúlyozhatja. Ugyan­akkor a vállalkozások számára előnyt jelenthet, hogy a kiál­lí­tott számla tényéről és tartalmáról közel valós időben érte­sülhetnek, függetlenül a számla megküldésének módjától.
Az adminisztratív teher csökkenés a tételes belföldi össze­sítő jelentés elkészítésével kapcsolatban érhető tet­ten. 2018. július 1-től a belföldi összesítő jelentés érték­határa a jelenlegi 1 millió forintról 100 ezer forintra csökken. Az ezzel együtt járó adminisztratív teher kiváltását jelenti a számlázó programok automatikus és elektronikus adatszolgáltatásának kialakítása. Lényegében ezzel a tech­nikával az adóhivatal a számla kiállítását követően szinte azonnal tudomást szerez a kiállított számla tényéről, tar­talmáról, nyilvántartásba veszi a számlát, mely nyilván­tar­tás helyettesíti a belföldi összesítő jelentést.

Számlázó program bejelentési kötelezettségének megszűnése

A rendelet tervezet alapján a jelenlegi számlázó program be­jelentési kötelezettség megszűnik. A számlázó progra­mokkal szemben követelmény lesz a számla és a számlával egy tekintet alá eső okirat adattartalmának adóhatóság felé történő továbbítása. Az adatszolgáltatási kötelezettség nem terjed ki a számlázó programból kiállított összes bizonylatra. Amennyiben a számlázó program egyéb számviteli bizonylatot vagy nyugtát is előállít, azoknak értékhatártól függetlenül nem kell szerepelniük az adatszolgáltatásban.

Adatszolgáltatással érintett számlák

Az Adózás rendjéről szóló törvény 31/B §-a 2018. július 1-től a következő bekezdéssel egészül ki várhatóan: „Az álta­lános forgalmi adó alanya külön jogszabályban meghatá­ro­zott elektronikus módon adatszolgáltatást teljesít az állami adó- és vámhatóság részére azon számlázási funkcióval rendelkező programmal kibocsátott számlák külön jogszabályban meghatározott adattartalmáról, amelyekben egy másik, belföldön nyilvántartásba vett adóalanyra áthárított adó összege a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja. Az adó­alany ezen számlákat érintő módosításról vagy érvény­te­lenítésről is külön jogszabályban meghatározott módon elektronikus adatszolgáltatást teljesít.”1
A gyakorlatban a fentiek azt jelentik, hogy a számlázó programnak ki kell válogatnia az alábbi feltételeknek meg­felelő bizonylatokat:
• A bizonylatnak számla vagy számlával egy tekintet alá eső bizonylatnak (pl. módosító számla, sztornó szám­la) kell lennie.
• A számlán szereplő vevőnek magyar adóalanynak kell lennie
• Az áthárított adó összegének a 100 ezer forintnak vagy annál magasabbnak kell lennie
• Az előző feltételtől függetlenül amennyiben egy jelentés köteles számlának a módosításáról, érvényteleníté­séről szól a bizonylat, akkor a számla is jelentés kö­telessé válik
A fenti feltételeket annyiban szükséges kiegészíteni, hogy 2017. január 1-től hatályba lépett az áfa törvényben a számlával szemben támasztott feltételként, hogy a 100 ezer forintot elérő vagy meghaladó bizonylatok esetében, amennyiben a számla befogadója szintén adóalany, akkor a számla befogadójának az adószámát fel kell tüntetni.

Előzetes regisztráció

A rendelet tervezet alapján az adatszolgáltatás megkez­dé­sének a feltétele az előzetes regisztráció. A regisztráció kettős regisztrációt jelent: számlázó program és végpont regisztrációja. A regisztráció célja, hogy az adóhivatal be tudja azonosítani azt a helyet és azt a számlázó programot, mely az adatot szolgáltatja. A számlázó program azonosításának akkor van jelentősége, ha egy számlázóprogram nem megfelelően kommunikál az adóhivatallal. Ekkor ugyanis az adóhivatal nem csak a szoftvert használókat tudja erre figyelmeztetni, hanem a probléma hatékonyabb elhárítása érdekében fel tudja venni a kapcsolatot a szoft­ver fejlesztőjével.
Az adatszolgáltató végpont minden esetben egyedi szám­lázó programot jelent. Például ha egy társaságnak van öt te­lep­helye, mely telephelyeken elkülönült számlázó prog­ra­mok futnak, akkor öt végpont regisztrációra van szükség. Ez független attól, hogy a számlázó programok az öt telep­helyén ugyan olyan típusú és verziószámú szoftver vagy sem, hiszen mindegyik önálló adatszolgáltató vég­pont­nak mi­nősül. Amennyiben az öt telephelyet egy köz­ponti számlázó rendszer szolgálja ki, akkor egy számlázó programnak minő­sül, így egy végponti regisztrációra van szükség.
Az adatszolgáltatás kizárólag a regisztráció elvégzését követően kezdhető meg, hiszen az adatszolgáltatás tech­nikájának részét képezi a regisztráció során kiadott egyedi azonosítók. Az egyedi azonosítók beazonosítják az adóhivatal számára az adózót, a számlázó programot, valamint a számlázó program helyét. Az előzetes regisztrációnak és az egyedi azonosítónak szerepe van az autentikációban és az esetlegesen előforduló hibák forrásának beazonosításában is.

Adatszolgáltatás technikája

Az adatszolgáltatást a számlázó programnak alapvetően au­to­matikusan kell elvégeznie, a jogszabályi rendelkezés alapján nem szükséges az emberi beavatkozás. A jogszabály is a számlázó programmal szembeni kötelezett­ség­ként írja le az adatszolgáltatást. Tehát a számlázó prog­ramnak szükséges alkalmasnak lennie arra, hogy az adatszolgáltatási kötelezettségnek emberi beavatkozás nélkül eleget tudjon tenni.
Az adatszolgáltatást az előzőekben leírt feltételeknek meg­felelő számlákról kell elvégeznie a számlázó program­nak akkor, amikor a számlát lezárta, a számlán további mó­dosí­tásnak nincs lehetősége. Tehát a kiállított számlákról szük­séges az adatszolgáltatást megtennie a programnak, függetlenül attól, hogy átadásra ténylegesen mikor kerül sor.
A számla kiállítás folyamatában előfordulhatnak olyan esetek, amikor a kiállított számla nem megfelelő adattartalommal készül el, ezért az érvénytelenítésre kerül és egy új számla kerül kiállításra. Amennyiben a nem megfelelő adat­tartalmú számla adatszolgáltatás köteles, akkor függetlenül attól, hogy mikor érzékeli a számla kiállító a prob­lé­mát, az adatszolgáltatásnak meg kell történnie. Ezt kö­vetően az érvénytelenítő számláról is szükséges adatot szolgáltatni, majd a helyes adattartalommal rendelkező számláról is (amennyiben megmarad az adatszolgáltatási kötelezettség, és nem összegelírás miatt kellett érvénytele­níteni a bizonylatot). Vállalatirányítási rendszereknél jellemző megoldás, hogy a kiállítás napján érvény­telenített számlák nem kerülnek bele a könyvelésbe, de ettől függetlenül az adatszolgáltatásnak meg kell történnie.
Az adatszolgáltatásnak a számla, számlával egy te­kintet alá eső okirat kiállítását követően haladéktalanul, de legfeljebb 24 órán belül kell megtörténnie. Az elsődleges adatszolgáltatási kötelezettség az azonnali adatküldés. Ugyanakkor vannak olyan számlázási rendszerek, ahol technikailag az azonnaliság követel­mé­nye nem tud teljesülni. Ilyen lehet például amikor a számlák nagy tömegben készülnek el, mely esetben techni­kailag az azonnali adatszolgáltatás nem kivite­lez­hető. A jogszabály tervezet ugyanakkor az ilyen tí­pusú rend­szerek esetében a 24 órán belüli adatszolgáltatás tartja még elfogadhatónak, tehát a számlázó rendszerek kialakításánál ezt a kötelezettséget figyelembe kell venni.
Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a számla kiál­lítását követő 24 órán belül sem tud megtörténni az adatszolgáltatás, például internet hálózati problémák adódhatnak, az adóhivatali fogadó rendszernél is előfordulhatnak üzemzavarok, tervezett karbantartá­sok, amikor a rendszer nem működik. Ezekben az ese­tekben a probléma elhárultát követően legfeljebb 24 órán belül szükséges az adatszolgáltatásnak meg­történnie. Ugyan ez vonatkozik azon esetekre is, amikor a számlázó program hibája miatt nem történik meg az adatszolgáltatás.
A számla kiállítását nem feltétlenül a számla ki­állí­tásra kötelezettnek kell elvégeznie. Ezt meg­te­heti a vevő is önszámlázás esetén, de a kiállításra kötelezett más társaságot is megbízhat a számlái­nak előállítására, megküldésére. Az adatszolgáltatási kötelezettség bár a számla kiállításra kötelezettet terheli, ugyan­ak­kor technikailag a számlázó program fogja teljesíteni ezt a kötelezettséget. Így ezekben az esetekben elválik egymástól az adójogi kötelezett és a kötelezett­séget teljesítő vállalkozás. Amennyiben a számlá­zás­sal meghatalmazott társa­ság nem Magyarországon talál­ható, akkor a kül­földi társaság számlázó rendsze­rét is fel kell készí­teni a számlaadat szolgáltatásra.
Előfordulhat, hogy a számla kiállításra kötelezett több számlázási szolgáltatóval is kapcsolatban van, de vannak olyan esetek is, amikor egy számla előállítási folyamatába több szolgáltató is bekapcsolódik. Ezekben az esetekben fontos meghatározni, mely szolgáltatónál található számlázó szoftver. Előfor­dulhat, hogy több sze­replőnél is találunk számlázó szoftvert, ugyanakkor a szám­la kiállítását csupán egy fogja elvégezni, a kiállítás folyamatában az azt megelőző szoftverek nem fognak számlázó szoftvernek minősülni. A számlázó szoftver nem feltétlenül a szolgál­tatási lánc utolsó szoftverét jelenti. A számlázó szoftvernek az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nyilvántartást vezet a kiállított számlákról, mely számlák sorszámait a jogszabályoknak megfelelően kezeli, így ga­ran­tálja például a kihagyásmentességet, ismétlődés men­tes­séget, folyamatos elszámolást. Ha megvizsgáljuk a kiállított számlát, az azon szereplő számla sorszám mutatja meg azt, mely szoftvert kell számlázó szoftvernek tekin­teni. A jogszabályi kötelezettségeknek ennek a szoftver­nek szükséges eleget tennie, tehát ettől a szoftvertől kell várnunk az adatszolgáltatást.
Komplex vállalatirányítási rendszereknél felmerülhet annak a kérdése is, hol kezdődik és hol végződik egy szám­lázó rendszer. De akár a vállalatirányítási rendszer határainak a megállapítása is kihívásokat jelenthet. Az adatszolgáltatásnál megfelelő megoldást jelenthet, ha a vállalatirá­nyítási rendszeren belül egy elkülönült modul végzi az adatszolgáltatást, vagy a vállalatirányítási rendszerhez szorosan kapcsolódó informatikai megoldáson keresztül érkezik az adóhivatalhoz a számlaadat.

Adatszolgáltatás struktúrája, formátuma

Az adatszolgáltatás XML alapú fájlra épül, melynek struk­túrája eltér az adatexport struktúrájától. Az adatszolgáltatás struktúrája több elemben épít az OECD ajánlásként megjelenő SAF-T szabványra, ugyanakkor számos helyen eltérést is mutat. A séma kialakításánál figyelembe vételre került a számlázó programok adatexportjával kapcsolatos tapasztalatok is.
Az adatszolgáltatás sémájának kialakítása során fontos szem­pont volt az időtállóság és a könnyű bővíthetőség is. Éppen ezért több olyan elem került nevesítésre a sémában, mely az áfa törvényben foglalt számla kötelező adattartalmának nem része. Az adatszolgáltatás jogszabályi kötele­zett­sége ugyanakkor az áfa törvényben a számlával szem­ben támasztott tartalmi követelményekre vonatkozik. Ez az adattartalom a jelenleg hatályos adatexportnál szűkebb adattartalmat jelent.
Az adatszolgáltatás alapelve, hogy egy XML adatállomány kizárólag egy darab számlát tartalmazhat. Amennyiben a számlázó program technikai okok miatt egyszerre több számlaadatot küld meg az adóhivatal részére, akkor nem teheti meg ezt egyetlen adatfájlban, mindenképp fel kell darabolnia külön adatállományokba a számlákat.
Az adatszolgáltatás a következő főbb adatköröket tar­tal­mazza:
• Adatszolgáltatás technikai adatai: pontos időpont, vég­ponti azonosító
• Számlázó szoftver adatai: gyártó neve, szoftver elnevezése, verzió száma
• Számla jellege
• Eredeti számla adatai
• Módosító számla adatai

Az adatexportot sok kritika érte, főleg a címadat kezelés területén. Az adatszolgáltatásnál a rendelet tervezet mel­lék­lete két típusú címadatot különböztet meg: egyszerű címet és összetett címet. Az egyszerű címnél elegendő az országkód, irányítószám, település név és a további címadatok megadása. Tehát ebben az esetben az utca, házszám, emelet, ajtó szerinti bontást nem kell elvégezni. Amennyiben ez utóbbi elérhető a számlázó programban önálló adatként, akkor az összetett címadat szolgáltatást kell majd használnia a programnak.
A tételsoroknál megjelenik az EKÁER bejelentés azonosító száma, melyet akkor lehet feltüntetni, amennyiben az adott tétel EKÁER bejelentés köteles.
Az adatexporttól eltérően a kedvezményt nem csak összeg­szerűen lehet megadni, hanem százalékos ért­ékben is. Hasonlóan az adatexporttól eltérő meg­oldása van az áfa értékének megadásának. Az adatstruktúra kü­lön elemként tartalmazza az adó összegét forintban, illetve a számla pénznemében történő megadását. Az adatexport összesítő adataiból tételsor adatba került az adatszolgáltatásnál a fordított adózás jelzése. Alapvető újdonsága az adatstruktúrának, hogy a felhasználók bővíthetik. Külön hely került kialakításra az adatfájl karakteres, nu­merikus és dátum jellegű adatokkal történő kiegészíté­sének, bővítésének.
Összességében elmondható, hogy az adatszolgáltatás adat­struktúrája alapvetően eltér az adatexportétól, ugyan­akkor számos olyan problémát, kihívást kijavít, ami a jelenleg hatályos adatexportban megtalálható. Ezen túlmenően kellően rugalmas, hogy a séma időtállósága biztosítható legyen. Ez a rugalmasság teremti meg annak a lehetőségét, hogy idővel az adóhivatal több szolgáltatást tudjon nyúj­tani annál, mint ami 2018-ban megjelenik.

Belföldi összesítő jelentés

A belföldi összesítő jelentést a számlázó programok adatszolgáltatása teljesen ki tudja váltani, hiszen a jelentéshez szükséges adatokat az adatszolgáltatás már tartalmazza. Amennyiben a társaság pénztárgéppel állít elő számlát, akkor abban az esetben sem keletkezik adatszolgáltatási kötelezettsége. Számla kiállítói oldalon egyedül a kézi szám­latömb esetén szükséges az adatszolgáltatást meg­ten­ni, melyre külön adatszolgáltatási felület kerül ki­alakításra.
A jelenlegi jogszabályi tervezetek alapján számla befogadói oldalon ugyanakkor megmarad az adatszolgáltatási kötelezettség, tehát a belföldi összesítő jelentés nem fog teljesen eltűnni. Ugyanakkor ezen kötelezettség nem ter­jed ki a számla összes adatára, csupán a jelenlegi adatokra:
• Kibocsátó adószámának első nyolc számjegye
• Áfa alapja
• Áfa összege
• Számla sorszáma
• Teljesítés dátuma (ennek hiányában a számla kelte)

A 2018. július 1-jén hatályba lépő jogszabály alapján az adózóknak lehetőségük lesz lekérdezni a számla kiállí­tóként és számla befogadóként az adatszolgáltatással érin­tett számláikat. Így az adóhivatali rendszeren keresztül meg­nézhetik, hogy a partnereik milyen számlákról küldtek adatszolgáltatást, melyeknél ők voltak a vevők. Ez a felület lehetőséget fog adni az adózók részére, hogy a belföldi összesítő jelentésüket könnyebben előállítsák.

Bevezetés ütemezése

A bevezetésre három lépcsőben kerül sor, melyek közül az első két lépcső a tesztelést szolgálják. A társaságoknak, de inkább a szoftver fejlesztőknek 1 évük van a felkészülésre, mely idő alatt szükséges áttekinteni a jelenleg működő számlázó szoftvert és a szükséges módo­sításo­kat kifejleszte­ni, letesztelni. A tesztelés folyamatában különböző adóhivatali szolgáltatások is meg­jelennek. A 2017. június 27-én megjelent rendelet tervezet mel­léklete tartalmazza az adatszolgáltatás struktúrá­ját. Ezzel párhuzamosan megkezdte működését 2017. július 3-tól a https://onlineszamla.nav.gov.hu webol­dal, melyen elérhetők a legfrissebb információk az adat­szol­gáltatással kap­csolatban, valamint letölthető a fejlesztéshez szük­séges XSD állomány is. Ezen túlme­nően a szoftver fejlesztők tesztelhetik az álta­luk előállított XML adatállományok sémának való megfe­lelését is. Ehhez a NAV Kül­ső Online Bejelentő és Adatszolgáltatási Keret­rend­szeréhez (KOBAK) szük­sé­ges egy regiszt­rációt elvégezniük, melyen ke­resztül lehet a teszte­léshez csatlakozni.
A tervek szerint 2018. január 1-vel lesz lehetőség arra, hogy ne egyedi adatfájl feltöltéssel, hanem a számlázó programok adatszolgáltatásán keresztül tudják a fejlesztők tesztelni az általuk fejlesztett prog­ramokat. Ettől az időponttól tesztelérésen keresztül meg tud történni az adatszolgáltatás, erről a jogszabályi működésnek megfelelően információt kap a küldő szoftver. Ugyanakkor ez az adatszolgáltatás nem váltja ki a belföldi összesítő jelentést kibocsátói oldalon, mivel 2018. január 1-től kizárólag rendszer tesztelésre nyílik lehetőség.
2018. július 1-jén fognak hatályba lépni a szám­lázó programok elektronikus adatszolgáltatási kö­telezett­ségét előíró jogszabályok, ezzel az időponttal fog vál­toz­ni az adatszolgáltatás összeghatára, így az adatszol­gáltatás 1 éves felkészülési időt követően éles üzemi kör­nyezetben fog működni, a beérkezett adatok már érvényes adatszolgáltatásnak fognak minősülni.

Az adatszolgáltatás hasznosulási lehetőségei

A számlaadatok online adatszolgáltatása az adóhivatal számára rendelkezésre álló adatokat jelentősen meg fogja növelni, mely adatokat elsősorban a koc­ká­zatelemzés során tudja hasznosítani. A szám­lázási adatokat más adatokkal összekapcsolva hatékonyabb kockázatelemzési és kiválasztási rend­szerek építhe­tőek fel, így várhatóan az adóhivatali ellenőrzések fókusza is egyre inkább a jelentős adózási kockázatot rejtő adózók irányába fog terelődni, és a jogkövető adózók ke­vesebb számú ellenőrzéssel számolhatnak. Például egy szám­lázási láncolat felderítése is gyorsabb lehet, és már a bevallás bea­dását mege­lőzően az adóhivatali rendszerek rálát­hat­nak az adózók tevékenységeire, adózási kocká­zata­ira. To­vábbi előnyként jelenik meg, hogy az adóhivatal az elemzéshez szükséges adatokhoz a gazdasági esemény megtör­téntével szinte egyidejűleg jut hozzá, így az esetleges prob­lémákra az adóhivatal korábban tud reagálni.
A számla adatszolgáltatás alapján adóhivatali szolgáltatá­sok is megjelennek. Ezek közé tartozik például elektronikus számlázás elterjedését segítő megoldások, a számla ada­tok adózói lekérdezésének lehetősége.

Összegzés

Európa több országában már van számla adatszolgáltatási rendszer, melyek működési elvük tekintetében kü­lönböz­nek. Magyarországon bevezetésre kerülő rendszer bár me­rít a nemzetközi tapasztalatokból, ugyanakkor a magyar sajátosságok megjelennek benne. A magyar rendszer to­vább­ra is kitart a bilaterális rendszer mellett, tehát nem elégszik meg az egyoldalú számlaadat szolgál­tatással. Je­len­leg a két oldal adatszolgáltatási technikája eltérő, ugyanak­kor látható olyan folyamat is, melynél a befogadói adatszolgáltatás adminisztratív terhe csökkenhet. A kibocsátói oldalon nem feltétele a számla ki­bocsátásának az adatszolgáltatás megtörténte, az adatszolgáltatás nem szól bele a számla kiállítás fő folyamataiba. Lényegében egyfajta utóla­gos adatszolgáltatásról beszélünk, melynek online és azonnal a kiállítást köve­tően kell megtörténnie.
A rendszer kiépítésének nem csak az a célja, hogy legyen online számla adatszolgáltatás, hanem ezeknek az adatoknak nagyon fontos felhasználási céljuk is van. Elsődleges cél az adóhivatali kockázatelemzési tevékenység hatékonyságának növelése, de ezen túlmenően további célok is meg­jelennek, melyeket nem biztos, hogy jövő év közepén, előfordulhat, hogy inkább azt követően fognak érezni az adózók. Ebből is lehet látni, hogy nem egy folyamat végét jelenti a jövő év közepe, hanem egy újabb lépcsőfokot az adóhivatali adatszolgáltatások fejlődésében, az adóhivatali szolgáltatások terjedésében.
Czöndör Szabolcs

1) 2016. évi LXVI. törvény az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról, melynek 161. §-nak és 200. § 15-16 hatályba lépését a 2017. évi LXXVII. törvény egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról 2018. július 1-re halasztotta el.

1. A megalakulás előzményei

2. Az EKB célja 

3. Az elektronikus kereskedelmi ellenőrzések tapasztalatai

4. Eddigi eredmények, távlati célok

1. Bevezetés

2. A közvetlen adók területén automatikus információcsere keretében érkező adatok köre

2.1. Pénzügyi számlainformációk

2.2. Jövedelemadatok

2.3. Feltételes adó megállapítás

2.4. Multinacionális vállalatcsoportok adatai

3. Az automatikus információcsere adattovábbítási folyamata

4. Az adatok hasznosításának egyik lehetséges, és hatékony eszköze a támogató eljárás 

5. Várható új kihívások- Adóalap erózió és profit áthelyezés (Base Erosion and Profit Shifting a továbbiakban: BEPS)

6. Összegzés

1. A tevékenység bejelentése

2. A tevékenység felügyelete

3. A felügyeleti szolgáltatás

4. Mentesülés az adatszolgáltatási kötelezettség alól

5. A felügyeleti szolgáltatás tartalma

6. Az automata üzembe helyezése

7. Fontosabb teendők összefoglalása

Az elmúlt években hangsúlyos kormányzati célkitűzésként fogalmazódott meg a bürokráciacsökkentés keretében az egyes eljárási törvények egyszerűbbé, közérthetőbbé tétele, illetve a kor elvárásainak meg­fe­le­lő eljárási szabályok megalkotása. Ezen kormány­zati célkitűzésekre is figyelemmel 2017. évben új adóeljárásokra vonatkozó szabályozás készült. Jelen össze­foglaló célja, hogy átfogó képet adjon az adóigazgatásra vonatkozó új szabályozás szerkezetéről, és a teljesség igénye nélkül bemutassa azokat a főbb vál­tozásokat, amelyek a hatályos jogszabályi rendelkezé­sekhez képest 2018. január 1-jétől az adóeljárásokban bekövetkeznek.

I. A szabályozás szerkezete

Mivel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tör­vény 2004. január 1-jei hatálybalépése óta számos módosításon esett át, és több technikai jellegű rész­letszabály került a törvénybe, így szükségessé vált egy a jelenleginél egyszerűbb, közérthetőbb, az adózók adminisztrációs terheit csökkentő, és az adóhatóság szolgáltató jellegét erősítő szabályrendszer kia­lakítása. Az újraszabályozás során fontos szempont volt, hogy a törvény biztosítsa az eljárások, ezen belül is különösen az ellenőrzési eljárások ésszerű határidőn belül történő lezárását úgy, hogy a költségvetési érdekek ne sérüljenek, illetve a szabályozás segítse elő az adózók önkéntes jogkövetését.
Elvárásként fogalmazódott meg továbbá, hogy a közigazgatási eljárások rendszerén belül egy önálló, speciálisan az adóeljárásokra vonatkozó szabályo­zás jöjjön létre. Ennek megfelelően a 2018. január 1-jével hatályba lépő általános közigazgatási rendtar­tásról szóló törvény (továbbiakban: Ákr.) hatálya az adó-, valamint a vámigazgatási eljárásokra már nem terjed ki, vagyis az új szabályozásnak önállóan és tel­jeskörűen kell tartalmaznia az adóeljárásokra vonat­kozó rendelkezéseket.
Az adóigazgatási eljárásra vonatkozó törvényi szin­tű szabályokat 2018. január 1-jétől az 
• az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény (Air.),
• az adózás rendjéről szóló törvény (Art.),
• az adóhatóság által foganatosítható végrehajtási eljárásokról szóló törvény (Avt.), valamint
• az egyes anyagi adójogszabályok
tartalmazzák.
Az Air. egy általános, az adóigazgatás egészére – tehát nem kizárólag az állami adó- és vámhatóság eljárásaira, hanem az önkormányzati adóhatóság eljárásaira is – vonatkozó törvény, amelynek célja, hogy keretet adjon az adóigazgatás szabályainak. Az Art. az adóigazgatás részletes szabá­lyait, illetve az egyes eljárásokra irányadó rendelke­zése­ket tartalmazó törvény.
A két törvény mellett az Avt. külön rögzíti az adóhatóság végrehajtási tevékenységére vonatkozó szabályozást. Az Avt.-vel összhangban ugyanakkor – az Air. és az Art. eltérő rendelkezése hiányában – a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt is alkalmazni kell. Az egyes törvényi rendelkezésekkel összefüggő részlet­sza­bályokat ugyanak­kor alacsonyabb szintű jogszabályok tartalmazzák.
Az Air. és az Art. a jelenleginél szélesebb körben hatalmazza fel a Kormányt kormányrendeletek megalkotására. Az Air. többek között az ellenőrzésre vonatkozó részletes szabályok meghatározása, illetve a hatósági zár alkalmazásának szabályai kapcsán ad felhatalmazást kormány­ren­de­let kiadására. Az Art. alapján továbbá mintegy húsz téma­kört érintően – például az adóbevallás kijavítása, az adóhatósági igazolás és az adóigazolvány kiadása, vagy a köztar­tozásmentes adózói adatbázisra vonatkozóan – kerül kor­mányrendelet kiadásra. Az Art. emellett fenntartja az adópolitikáért felelős miniszter részére jelenleg is biztosított, rendeletek kiadására vonatkozó felhatalmazásokat.
A továbbiakban az új törvények szabályozási köréhez igazodva mutatom be a főbb változásokat.

II. Az Air. szabályozási körét érintő változások

Ahogy erre már korábban is utaltam, az Air. az adóigazgatási eljárásban alkalmazandó általános szabályokat hivatott összefoglalni. Az Air.-ben szereplő joganyag eddig két kü­lön törvényben szerepelt.
Az Air. tartalmazza azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás álta­lános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényből (Ket.), illetve az ezt hatályon kívül helyező Ákr.-ből az adóigazgatási eljárásokban szükséges alkalmazni.
Így az Air.-be épült be a hatáskör és illetékesség vizs­gá­la­tára vonatkozó szabályozás, a nyelvhasználatra, a kizárásra, az adatok zárt kezelésére, a kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagyko­rú, valamint a fogyatékossággal élő személy eljárási vé­del­mére vonatkozó szabályozás, továbbá a kérelem visszau­tasítására, az ügyintézési határidőre, az igazolási kérelemre, a döntésre, az eljárás megszüntetésére, valamint a sem­misségre vonatkozó szabályozás is. Az Air. tartalmazza továb­bá a tényállás tisztázása körében a tanúra, a szemlére, a szakértőre, a tolmácsra, és a tárgyalásra vonatkozó ren­delkezéseket.  
Az Air. rögzíti továbbá azokat a témaköröket is, amelyek a jelenleg hatályos Art.-ben, mint általános adóigazgatási szabályok szerepelnek. Így az Air.-ben találhatóak az adóigazgatási eljárásokra vonatkozó egyes alapelvek, a kép­viselet, a kézbesítés, a biztosítási intézkedés, az ellenőrzés, a jogorvoslat, és az eljárási költség szabályai. Több ren­delkezés ugyanakkor módosul, illetve az egyes témakörök kapcsán új jogszabályi rendelkezések is beépülnek a törvénybe.
Az Air. adózói érdekeket előtérbe helyező személetmódja már az alapelvek között visszaköszön. A törvény ugyanis új alapelvként rögzíti a közérthetőség elvét, amelynek ér­telmében az adózókkal történő kapcsolatfelvétel nyelveze­tének egyszerűnek kell lennie, valamint a szakszerű és hatékony eljárás elvét, amely alapelv az eljárások lehető leggyorsabb lezárását és a költségtakarékosságot hivatott biztosítani. A törvényben rögzített egyéb alapelvek meg­feleltethetőek a hatályos Art.-ben foglalt alapelveknek.
A képviselet kapcsán új elemként jelenik meg, hogy az eseti meghatalmazásokra nézve kikerülnek a törvényből a képviselővel szemben támasztott szakmai követelmények. A kötelező szakmai képviselet három ügytípusra továbbra is fennmarad; az adó feltételes megállapítására, a feltételes adómegállapítás alkalmazhatóságának megállapítására, és a szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárásban. 
Az állandó meghatalmazásokra vonatkozó rendelke­zé­sek annyiban egyszerűsödnek, hogy természetes szemé­lyek esetében a kötelező szakmai képviseletre vonatkozó előírásokat a törvény már nem tartalmazza, tehát bármely képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú személy eljárhat magánszemély képviselőjeként az adóhatóság előtt. A jogi személyek vonatkozásában eddig is irányadó szakmai követelmények az állandó meghatalmazások kapcsán to­vábbra is fennállnak.
Az adózókkal való elektronikus kapcsolattartás terén a hatályos Art.-vel szemben új szemléletmód érvényesül. A jelenlegi szabályozás alapján ugyanis azokban az ügyekben van lehetőség elektronikus ügyintézésre, ahol azt jogszabály megengedi. Ezzel szemben az Air. alkalmazni rendeli az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényben foglaltakat, amely törvény már általános jelleggel írja elő az elektronikus ügyintézést biztosító szervek részére a feladat és hatáskörükbe tartozó ügyekben az elektronikus ügy­intézés biztosítását. A törvény alkalmazásával továbbá a ko­rábbinál szélesebb adózói kör részére lesz kötelező az elektronikus ügyintézés. Az ügyfélként eljáró gazdálkodó szervezetek és a jogi képviselők, valamint az ügyfélként eljáró közigazgatási szervek is elektronikus ügyintézésre lesznek kötelezettek. E mellett az Air. külön is előírja az elektronikus kapcsolattartást a havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezettek, valamint az Áfa törvény szerinti összesítő nyilatkozat, illetve összesítő jelentés benyújtására kötelezettek részére.
Az adatok zárt kezelésének körében biztosítja a törvény annak lehetőségét is, hogy az adózói érdekeket figyelembe véve, elsősorban a tanú befolyásolásának megakadályo­zá­sa miatt az adatok zárt kezelésére már kérelem hiányában, az adóhatóság döntése alapján hivatalból is sor kerüljön.   
Megjelenik a törvényben a támogatott döntéshozatal jogintézménye is, amelynek célja, hogy azok a személyek, akik bár nincsenek gondnokság alá helyezve, de támoga­tásra szorulnak (belátási képességük kisebb mértékben csökkent), döntéseiket egy számukra támogatást nyújtó személy közreműködésével hozhassák meg.
A jogintézmény nem ad önálló eljárási jogosultságot a támogatónak, vagyis a támogató személy a támogatói mi­nőségére tekintettel nem számít képviselőnek. A törvény biztosítja annak lehetőségét, hogy a támogató az eljárás során valamennyi eljárási cselekménynél jelen legyen, távolléte azonban az eljárási cselekmény teljesítésének, valamint az eljárás folytatásának nem akadálya. A támogatóra vonatkozó részletszabályokat a támo­ga­tott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény tartalmazza.
Az iratbetekintetésre vonatkozóan új korlát kerül a törvénybe a nemzetközi információcsere keretében más államból érkező megkereséseket érintően. Ezen megkeresésekbe az érintett adózó a jövőben már iratbetekintés keretében nem tekinthet be, mivel az ilyen típusú megkeresések esetén a megkereső állam adóhatósága engedélyezhetne iratbetekintést. Az új szabályozás megakadályozza tehát azt, hogy más államban folyó adóeljárások esetén az eljárás alá vont személy vagy szervezet a partnereitől előre értesül­hes­sen arról, hogy mely ügyletek tekintetében tör­tént nemzetközi megkeresés. Ezzel összhangban a magyar adóhatóság által küldött megkeresés esetén a nemzetközi információcsere irataiba (a megkere­sésbe, illetve az arra adott válasz irataiba) az adózó csak a válasz megérkezését követően tekinthet be.
A biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályozás egy új jogintézménnyel, a kifizetés engedélyezésével bővül. A törvény értelmében az adóellenőrzés során ideiglenes biztosítási intézkedés keretében elrendelt számlazárolással összefüggésben az állami adó- és vámhatóság az adózó erre irányuló kérelmére engedélyezheti meghatározott összegek törvényben meg­ha­tározott célra történő közvetlen kifizetését annak ér­de­kében, hogy az intézkedés ne lehetetlenítse el az adózó gazdasági tevékenységét. A kifizetések telje­sítése abban az esetben engedélyezhető, ha az adózó igazolja, hogy a zárolt vagyonán kívüli forrásból nem képes a kifi­zetéseit teljesíteni, vagy azzal tevékeny­sége aránytalan korlátozást szenvedne. A kifizetés ugyanakkor nem az adózó részére történik, hanem azt az adózó zárolt fizetési számláját vezető pénz­for­galmi szolgáltató teljesíti közvetlenül a jogosult sze­mélyek részére. A kifizetés engedélyezése mellett az állami adó- és vámhatóság mér­legelési jogkörében el­járva dönt a kifizetések sor­rendjéről és összeg­sze­rűségéről is.

Az ellenőrzéseket érintő véltozások

Az ellenőrzésekre vonatkozó szabályozás a jelenlegi rendszertől eltérő struktúra szerint épül fel.
Az Air. az ellenőrzések fajtáit újraszabályozza oly módon, hogy két ellenőrzési típust nevesít. Az ellenőrzés lehet egyrészt ellenőrzéssel lezárt időszakot keletkeztető adóellenőrzés, amikor az adóhatóság az adó, költségvetési támo­ga­tás alapját és összegét vizsgálja. Ez az ellenőrzés típus a je­lenlegi ellenőrzési típusok közül tulajdonképpen a bevallások utólagos ellenőrzésének felel meg.
Az adóellenőrzés másrészt lehet ellenőrzéssel lezárt időszakot nem keletkeztető jogkövetési vizsgálat, amelynek keretében az adóhatóság ellenőrizheti, hogy az adózó eleget tett-e egyes adókötelezettségeinek, adatokat gyűjthet a bevallásban szereplő adatok, tények, körülmények valóság­tartalmának, ezek hitelességének megállapítása érdeké­ben, továbbá vizsgálhatja a gazdasági események valódi­ságát, és adatokat gyűjthet a becslési adatbázishoz.
E két ellenőrzési típus mellett a törvény nevesíti az ismételt ellenőrzést és a felülellenőrzést.
Meg kell jegyezni továbbá, hogy az ellenőrzésekre vonat­kozó szabályozás nem kizárólag az Air.-ben lesz megtalál­ható, ugyanis az ellenőrzésre vonatkozó egyes részletsza­bá­lyokat kormányrendelet fogja tartalmazni. Így az ellenőrzés megindítására, annak lefolytatására, valamint a becslés alkalmazására vonatkozó szabályok, továbbá a központo­sított ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések is rendeletben szerepelnek majd.
Újdonság a jelenlegi szabályozáshoz képest, hogy vala­mennyi adózóra vonatkozóan megtalálható a törvényben egy objektív ellenőrzési határidő, mely szerint az adóellenőrzés időtartama nem haladhatja meg a 365 napot. A csoportos adóalany, valamint az áfa-regisztrált adóalany kivételével a cégbejegyzésre nem kötelezett adózó és a megbízható adózó esetén megmarad a hatályos törvény szerinti 180 napos maximális ellenőrzési határidő, mely csak abban az esetben léphető túl, ha az adózó az ellenőrzést akadályozza.
Az iratok fordításának átadása kivételével nem ad lehe­tő­séget a törvény az ellenőrzési határidő nyugvására (szü­ne­te­lésére). Ugyanakkor az ellenőrzési határidőt meg­hosszab­bíthatja indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság vezetője 90 nappal (jogkövetési vizsgálat esetében 30 nap­pal), a felettes szerv 90 nappal, valamint a NAV vezetője, illetve önkormányzati adóhatóság esetén a nem­zetgazdasági mi­niszter 90 nappal. Az ellenőrzési határidő azonban meg­hosszabbítás esetén sem haladhatja meg a 365 napot.
Az ellenőrzési határidő meghosszabbítására nem csak akkor van mód, ha az adózó az ellenőrzés lefolytatását – például megjelenési kötelezettség elmulasztásával – akadályozza, illetve ha iratanyagai hiányosak vagy rendezet­lenek, hanem lehetőséget ad a törvény a meghosszab­bításra abban az esetben is, ha a határidő a tényállás teljes körű feltáráshoz és a bizonyítási eljárás befejezéséhez nem elegendő.

A jogorvoslatokra vonatkozó új szabályok

Az adóhatóság döntéseivel szembeni fellebbezés, mint ren­des jogorvoslati forma továbbra is biztosított. Lényeges vál­tozás azonban, hogy a fellebbezésben, illetve a fellebbezés alapján indult eljárásban nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékot előadni, amelyről a fellebbezésre jogosultnak az elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban azt az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő. Ezzel összefüggésben az adóhatósági felhívásnak tartalmaznia kell azon megállapításoknak és körülményeknek a bemutatását, amelyekkel összefüg­gésben az adóhatóság az adózót a bizonyítékok előterjesztésére hívja fel. A szabályozás ilyen irányú módosítását elsősorban az indokolta, hogy az adózók sok esetben ellenérdekeltek az ellenőrzések lezárásában, így az eljárás során újabb bizonyítékok csatolásával érik el a vizsgált időszak elévülését. 
Az adózók számára előnyös új elem a jogorvoslati rend­szerben, hogy igazolási kérelem nélkül előterjesztett elkésett fellebbezés benyújtása esetén az elsőfokú adóhatóságnak minden esetben igazolási kérelem benyújtására kell felhívnia az adózót. A fellebbezés felterjesztésének határidejébe a felhívás elküldése és annak határideje közötti időtartam nem számít bele. Jelenleg az ilyen elkésett kérel­meket érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani. 
A jogorvoslattal összefüggő változás, hogy bővül a felettes szerv intézkedési lehetősége az elsőfokú döntés felülvizsgálata körében. Ha a fellebbezés alapján eljáró másod­fokú adóhatóságnak a döntéshozatalhoz nem áll elég adat a rendelkezésére, vagy a tényállás további tisztázása szük­séges, nem kell feltétlenül megsemmisítenie a felülvizsgált határozatot – és egyúttal az első fokon eljárt adóhatóságot nem kell új eljárásra utasítania, – hanem lehetőség lesz arra, hogy a felettes szerv a tényállás kiegészítése érdeké­ben maga intézkedjen. Ennek keretében a másodfokú adóhatóság az első fokon eljárt adóhatóságot a szükséges eljárási cselekmények elvégzésére utasíthatja anélkül, hogy az egész eljárás újrakezdődne. Az eljárás határideje a felettes szerv utasításának az első fokon eljárt adóhatósághoz érke­zését követő kilencven nap, ezen határidő meghosszab­bí­tásának nincs helye. Az eljárás időtartama a jogorvoslati eljárás határidejébe nem számít bele.
Szintén új szabály, hogy felügyeleti intézkedés iránti kére­lem ugyanazon határozat, illetve végzés ellen csak egy alkalommal, és csak a döntés jogerőre emelkedésétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül nyújtható be.
Az Ákr., valamint az új közigazgatási perrendtartásról szóló törvényben foglalt szabályozási elvekkel összhang­ban továbbá az adóeljárásokat érintően is bővül a bírósági felülvizsgálat (közigazgatási per) lehetősége. A határozatok mellett az önálló fellebbezéssel támadható végzések ellen is lehetőség nyílik közigazgatási per indítására.

III. Az Art. szabályozási körét érintő változások

Ahogy erre már korábban is utaltam, az új Art. az adóigazgatási eljárásra vonatkozó különös szabályokat tartal­mazza.
A törvény szerkezetét a jogalkotó a hatályos Art.-hez ké­pest átstrukturálta, az Air.-be átkerült szabályozás mellett is a törvény nyolc részből és 35 fejezetből épül fel.
A törvény szerkezete kapcsán – a teljesség igénye nélkül – annyit mindenképpen indokolt rögzíteni, hogy külön részben szerepel az egyes adókötelezettségekre vonatkozó szabályozás, az adatnyilvántartással és adatszolgáltatással összefüggő szabályozás, az egyes adóigazgatási eljárásokra vonatkozó szabályozás, a jogkövetkezmények, illetve az adó­tanácsadói, adószakértői tevékenységre vonatkozó rendelkezések.
Meg kell említeni továbbá, hogy a jelenlegi struktúrától eltérően az egyes adóigazgatási eljárások részben található a kockázatelemzési eljárásra, illetve az adózói minősítésre vonatkozó szabályozás, illetve az intézkedések között jelennek meg az adószám törlésére vonatkozó rendelkezések. A törvény mellékletében továbbra is szerepelnek az állami adó- és vámhatósághoz bejelentendő adatok körére, a bevallások benyújtásának időpontjaira, valamint a befizetésekre, azok határidejére vonatkozó szabályok.
A hatályos Art.-ből átvett szabályozáson túl több új ren­delkezés is bekerült a törvénybe.
A jelenlegi törvényben is szerepel, azonban csak 2018. január 1-jével lépett volna hatályba, vagyis az új Art. hatályba lépésével épül be az adóigazgatásba az adófizetési biztosíték. Az új jogintézmény lényege, hogy az adóregisztrációs eljárásban vizsgálandó szem­pontokon túl az adóhatóság vizsgálja azt a kö­rülményt is, hogy az érintett adózó valamely olyan vállalkozásban volt-e döntési pozíciót viselő személy, amely vállalkozás – az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napját megelőző öt éven belül – 1 millió forint (legnagyobb adóteljesítményű adózók esetén 2 millió forint) adótartozással szűnt meg. Az adószám megállapítását követően ebben az esetben a tartozás összegével megegyező biztosíték írható elő. A fenti feltételeket nem csak újonnan alakuló, hanem már működő cégbe belépő adózó esetében is vizsgálni kell.
A biztosíték összege teljesíthető egyösszegű befizetéssel, vagy bankgaranciával egyaránt. Az adófizetési biztosíték az adózó adótartozása megfizetésének tizenkét hónapon keresztül történő biztosítására szolgál. Ezen időszak alatt anélkül, hogy az adóhatóság külön felszólítaná az adózót adótartozásának megfizetésére, az adófizetési biztosítékot a fennálló adótartozás teljesítésére használhatja fel, amelyről az adózó részére elektronikus úton értesítést küld. Az adófizetési biztosíték összegét ebben az esetben tizenöt napon belül ki kell egészíteni az eredeti, biztosítékként előírt összegre. A tizenkét hónap leteltét követően a biztosíték összegét az adóhatóság visszafizeti az adózó részére.
Új jogintézmény a törvényben az önellenőrzési szándék bejelentése. A vonatkozó rendelkezés értel­mében, ha az adózó bejelenti önellenőrzési szándé­kát, az adóhatóság a bejelentéstől számított tizenöt napig a bejelentés szerinti adómegállapítási időszak és adónem tekintetében adóellenőrzést nem indíthat. Az új szabály tehát lehetőséget ad arra, hogy egy esetleges hiba feltárását követően az önellenőrzést nem szükséges rögtön az adóhatóság részére megkül­deni. A bejelentés ugyanakkor nem kötelező jellegű, vagyis nem feltétele az önellenőrzésnek. Ugyanazon adómegállapítási időszak és adónem tekintetében pe­dig csak egyszer tehető bejelentés.
Kedvezőbbé válik az automatikus részletfizetési kedvez­ményeket érintő szabályozás. Természetes személyek esetében – ideértve a vállalkozási tevékenységet folytató és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett természetes személyt is – kérelemre a jelenlegi kettőszázezer forint helyett ötszázezer forint tartozásig adható automatikusan kedvezmény, amelynek időtartama a jelenlegi 6 hónap helyett 12 hónapra nő. Emellett a személyi jövedelemadó bevallásban továbbra is megmarad a kettőszázezer forintot meg nem haladó személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettségre vonatkozó hat havi pótlékmentes részletfizetési lehetőség is.
A jogkövetkezmények körében az adóbírságra vonatozó szabályozás fontos rendelkezéssel bővül. A feltételes adóbírság kedvezményének értelmében, ha az adózó az utó­lagos adómegállapításról hozott első fokú határozat elleni fellebbezési jogáról lemond, és esedékességig a határozatban előírt adókülönbözetet megfizeti, mentesül a kisza­bott adóbírság ötven százalékának megfizetése alól. E rendelkezés elsősorban az időhúzást célzó fellebbezések visszaszorítása érdekében született.
Az adózók számára kedvező változás, hogy a törvény szerint a NAV – a jelenlegi kétezer forint helyett – az ötezer forintot el nem érő késedelmi pótlékot nem írja elő.
Az átláthatóbb szabályozás követelményének eleget téve változik a mulasztási bírságra irányadó szabályozás. Főszabályként meghatároz a törvény egy általános bírságszabályt, amely az Art.-ben vagy más adókötelezettséget megállapító törvényben meghatározott kötelezettségek megszegése esetére általános bírságmértéket ír elő. A hatályos szabályozással megegyezően a természetes személy esetén kettőszáz, nem természetes személy adózó pedig ötszázezer forintig terjedő bírsággal sújtható. Ehhez ké­pest az egyes speciális jogsértésekre eltérő bírságmértékek vonatkoznak. Néhány bírságtényállás kikerült a törvény­ből, így megszűnt a jogszerűtlen adóelőleg mérséklésre vonatkozó, és az üzletlezárást helyettesítő bírság is.
Új elem továbbá egyes mulasztások esetében a hiánypótlásra történő felhívás adóhatóság által történő kötelező alkalmazása. A törvény értelmében egyes bejelentési, válto­zásbejelentési, adatszolgáltatási, vagy regisztrációs kötele­zettség nem teljesítése, illetőleg hibás, vagy valótlan adattartalommal történő teljesítése esetén a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett az adóhatóság az adózót a kötelezettség jogszerű teljesítésére hívja fel. Ha az adózó a felhívásra irányadó tizenöt napos határidő alatt kötelezettségét nem, vagy nem jogszerűen teljesíti, úgy első alkalommal az általános bírságmértékhez képest csökkentett mértékű bírságot kell kiszabni, amely termé­szetes személyek esetében ötvenezer, nem természetes sze­mély adózó esetében százezer forint. Ezen bírság kisza­bása mellett az adózót ismételten fel kell hívni kötele­zettségének teljesítésére. Amennyiben a felszólításnak az adózó eleget tesz, a kiszabott bírság mérsékelhető, illetve elengedhető.
Ha az adózó az ismételt felszólításnak sem tesz eleget, úgy az általános bírságmértéknek megfelelő bírság kisza­básának van helye azzal, hogy ismételt felszólítás esetén sem az első felszólítás kapcsán kiszabott, sem az ismételten kiszabott bírság mérséklésének nincs helye.
A bejelentkezési kötelezettség, a foglalkoztatotti bejelentés, a gépjármű, illetve pótkocsi tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának megszerzésével kapcsolatos bejelentési kötelezettség, valamint az EKAER bejelentési kötelezettség továbbra is privilegizált kötelezettségnek tekintendő, így a hiánypótlásra történő felhívás, illetve a fenti kedvezőbb bírságmértékek e kötelezettségek tekintetében nem alkalmazhatóak.
Meghatározza a törvény a mulasztási bírság kiszabá­sának időbeli korlátját is oly módon, hogy a jogszabálysértésnek az adóhatóság tudomására jutásától számított egy év elteltét követően mulasztási bírság kiszabásának nincs helye. E rendelkezés azonban nem alkalmazható az ellenőrzés során feltárt jogsértésekre.
Új jogintézmény a jogkövetkezmények alóli mentesülés, amelynek értelmében az adózó terhére jogkövetkezmény nem állapítható meg, ha az adózó az adóhatóság honlapján erre a célra létrehozott felületen közzétett tájékoztatóban meghatározottak szerint járt el. A tájékoztatóban foglaltak alkalmazása ugyanakkor az adóhiány megfizetése alól az adózót nem mentesíti.
Az új Art. külön részben rögzíti az állami adó- és vámha­tóság által nyújtott szolgáltatásokat. Az itt felsorolt szol­gáltatások nagy részét a NAV már jelenleg is biztosítja, azonban a törvényi szintű felsorolás mégis kiemelt jelentőséggel bír amiatt, mivel e szolgáltatások ily módon már tör­vény­ben garantált szolgáltatásokká válnak, és nem az adóhatóság döntésén múlik, hogy a biztosítja-e azokat az adózók részére. E körben törvény által biztosított szolgáltatássá válik többek között a személyes adónaptár, a kalkulátorok, az ügyfélszolgálat kereső felület, vagy a mobilalkalmazás használatának biztosítása is.
Új szolgáltatásként jelenik meg a kezdő vállalkozások támogatása, amely egy önkéntes részvételen alapuló szak­mai támogatási időszak. Ennek keretében az adószám meg­állapítását követő harminc napon belül az adóhatóság szóban vagy írásban ingyenes tájékoztatást nyújt a vállal­kozás adókötelezettségeiről, az azok teljesítését segítő információk elérhetőségéről, adott esetben személyes kapcsolatfelvételt (mentorálást) kezdeményez, amelynek célja az adókötelezettségek teljesítéséhez történő segítség­nyújtás. Mentorálással az újonnan létrejövő egyéni vállal­kozókat, cégbejegyzésre kötelezett szervezeteket, illetve bíróság által nyilvántartott civil szervezeteket segíti az adóhatóság. A mentorálási időszak a kapcsolatfelvétel kezde­ményezésétől számított hat hónap.
A közzétételi szabályok között új elem az egyéni vál­lalkozók bevallási adatainak közzététele, amelynek kereté­ben a bevallási határidőt követő harminc napon belül az egyéni vállalkozók bevételi és jövedelmi adatait az adóhatóság honlapján közzéteszi.

IV. Az Avt. szabályozási körét érintő változások 

Az új Art.-ra vonatkozó koncepció kialakítása során egyrészt elvárásként fogalmazódott meg, hogy a végrehajtásra vonatkozó szabályok kerüljenek ki az adóeljárási törvény­ből. Másrészt az önálló adóvégrehajtásra vonatkozó szabá­lyozás kialakítását indokolta az a körülmény is, hogy az Ákr. kijelölése alapján az állami adóhatóság 2018. január 1-jétől általános közigazgatási végrehajtó hatósággá válik. Ezzel az állami adóhatóság feladatkörébe eddig tartozó adóvégrehajtáson, illetve az adók módjára behajtandó köztarto­zá­sok végrehajtásán túl új elemként jelenik meg az Ákr.-en alapuló közigazgatási hatósági döntésekben foglalt kötele­zettségek végrehajtása is, amely feladat a pénzkövetelések végrehajtása mellett kiterjed egyes meghatározott cselekmények végrehajtására is.
Az Avt. az adózás rendjéről szóló törvényben jelenleg is szereplő végrehajtásra vonatkozó szabályozás jelentős részét átveszi. A jelenlegivel azonos módon szerepelnek a törvényben például az árverésekre vonatkozó szabályok, vagy a külföldön tartózkodó személlyel szembeni végre­hajtásra vonatkozó rendelkezések.
A törvény külön felhatalmazza az adóhatóságot a végrehajtásban kezelt (végrehajtásra átvett) kötele­zett­ségek kapcsán elkülönített, egyedi, analitikus nyil­vántartás vezetésére. A befizetett összegek elszámolására – a hatályos Art.-ben alkalmazott szabályo­zás­nak megfelelő – elszámolási szabályt kell alkalmazni.
Az Air. és az Art. szabályrendszerével szemben az Avt. továbbra is biztosít lehetőséget az eljárás felfüggesztésére (kérelemre vagy hivatalból egyaránt), illetve a törvényben meghatározott esetekben lehetőség nyílik a végrehajtási eljárás szünetelésére is. Az Avt. a végrehajtásra vonatkozó elévülési szabályokat átve­szi, a végrehajtáshoz való jog elévülését továbbra is 4 évben határozza meg. Az egyes végrehajtási cselekmények alkalmazhatósága kapcsán is speciális sza­bályok épültek be a tör­vénybe.
Az állami adó- és vámhatóság 10 000 forintot meg nem haladó nettó adótartozással rendelkező adós esetében fizetési felhívást küld, e körben további végrehajtási cselekményt – kivéve a közösséget megillető hagyományos saját forrásból fennálló követelés tekintetében – a végrehajtási átvezetésen kívül nem foganatosít. A törvény emellett rögzíti, hogy a 10 000 forintot elérő, de a 100 ezer forintot meg nem haladó, ún. kis összegű követelés esetében a végrehajtási átvezeté­sen kívül az adóhatóság kizárólag hatósági átutalási megbízást és jövedelem letiltást foganatosít a behajtás érdekében.
A helyszíni kényszercselekmények, illetve az ingófoglalás foganatosítására így csak 100 ezer forint feletti tartozás esetén, az adós lakhatását közvetlenül szolgáló lakóingatlan esetén csak 500 ezer forint feletti tartozás esetén lesz lehetőség lefoglalásra.
A jogorvoslatot érintő új rendelkezés, hogy a végrehajtási kifogásban konkrétan meg kell jelölni a sérelmezett intézkedést, és azt, hogy a kifogást előterjesztő az intézkedés megsemmisítését vagy megvál­toz­tatását milyen okból kívánja. A végrehajtási kifo­gásnak ugyanakkor a további végrehajtási cselekményekre nincs halasztó hatálya, a lefoglalt vagyontárgy értékesítése iránt azonban csak az érintett va­gyontárgy foglalásával, becsértékének megálla­pításá­val szemben benyújtott végrehajtási kifogás végleges elbírálását követően lehet intézkedni.
Bevezeti az Avt. a fedezetcsere lehetőségét is. Az adóhatóság az adós kérelmére a lefoglalt ingó vagyontárgyat feloldhatja a foglalás alól, ha a tartozás megtérülése a feloldást követően is biztosított, illetve abban az esetben, ha az adós olyan vagyontárgyat ajánl fel a tartozás fedezetéül, amely a feloldani kért vagyontárgy piaci értékét eléri, vagy azt meg­haladja. A vagyontárgy feloldására és a felajánlott vagyon­tárgy lefoglalására egyidejűleg kerül sor.
Speciális szabályokat fogalmaz meg az Avt. a romlandó áruk értékesítése kapcsán. A törvény előírja, hogy a rom­landó áruk foglalása során figyelemmel kell lenni azok értékesíthetőségére, amely iránt 30 napon belül intézkedni kell. Speciális szabály, hogy a romlandó dolog jellegére tekintettel az adós a foglalási jegyzőkönyv lezárását követő 1 órán belül – mely határidő jogvesztő – kijelölhet olyan vevőt, aki számára a romlandó dolog becsértéken, árve­résen kívül, az árverési vétel hatályával értékesíthető.
A romlandó dolog foglalásával, annak jogalapjával, illetve ér­tékesítésével szemben előterjesztett végrehajtási kifogás­nak a dolog értékesítésére vonatkozóan halasztó hatálya nincs, és a romlandó dolgot a végrehajtási eljárás szünete­lésének, felfüggesztésének hatálya alatt is értékesíteni kell.
Az Avt. adók módjára behajtandó köztartozások meg­kül­désére, illetve az alkalmazható intézkedések körére vo­natkozó szabályozása gyakorlatilag megegyezik a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezésekkel. A megkeresések kapcsán ugyan­akkor fontos változás, hogy már az adóhatóság engedélyezi a fizetési kedvezményt a követelések kap­csán abban az esetben, ha az erre vonatkozó kérelmet a végrehajtási eljárás során nyújtották be. Ebben az esetben a kérelmet az adóhatóság az Art. fizetési kedvezmé­nyekről szóló fejezetében foglaltak szerint bírálja el azzal, hogy a tartozást kizárólag a vég­rehajtást elrendelő hatóság előzetes hozzájárulása alapján mér­sékelheti. Ha a kérelmet a végrehajtást kérő hatósághoz nyújtották be, akkor a kérelmet annak elbírálása érdekében haladéktalanul át kell tenni az adóhatósághoz, ha szükséges, egyúttal megküldve a tartozás mérséklésére vonatkozó hozzájáruló nyilat­kozatot is.

Az általános közigazgatási rendtartás alapján hozott döntésen alapuló végrehajtás szabályai

Külön fejezetben tárgyalja a törvény az általános közigaz­gatási rendtartás alapján hozott döntésen alapuló fizetési kötelezettség végrehajtását. Ezen követelések esetében az adók módjára behajtandó köztartozásokra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni azzal a különbséggel, hogy nem áll fenn a megkeresés összeghatára kapcsán egyébként irányadó 10 ezer forintos értékhatár, illetve nem kell megvárni, hogy a kötelezéstől számítva 30 nap eredménytelenül teljen el.  
Az adók módjára behajtandó köztartozásokra irányadó szabályozástól eltérően e kötelezettségek végrehajtása során az adóhatóság késedelmi pótlékot számít fel, ha szükséges felszámolási eljárást kezdeményez, hitelezői igényt jelent be, a követeléseket behajthatatlanként nyil­vántarthatja, illetve megállapítja a végrehajtáshoz való jog elévülését.
Ezen fizetési kötelezettségek kapcsán benyújtott fizetési kedvezmény elbírálása során továbbá a tartozás mérsék­lé­séhez nem szükséges a behajtást kérő hatóság hozzájárulása.
Szintén külön fejezetben szerepel az általános közi­gaz­gatási rendtartás alapján hozott döntésen alapuló megha­tározott cselekmény végrehajtására vonatkozó szabályozás. Ez arra az esetkörre vonatkozik, amikor egy Ákr.-en alapuló hatósági döntésben foglalt valamely cselekményt az adós nem teljesít. Ekkor a hatóság a döntés végrehajtása érdekében megkeresi az állami adó- és vámhatóságot.
Az adóhatóság elsődlegesen felhívja az adóst – bírság kilátásba helyezése mellett – az önkéntes teljesítésre. Ha az adós – az ismételten is kiszabható – bírság kiszabását kö­vetően sem teljesít, vagy ha a meghatározott cselekmény végrehajtása nem tűr halasztást, az adóhatóság a meg­határozott cselekményt az adós költségére és veszélyére – akár hivatásos állományú tag intézkedésével vagy kény­szerítő eszköz alkalmazásával – elvégzi.
Abban az esetben, ha a végrehajtási cselekmény foganatosításához olyan szakértelem, hatósági engedély vagy eszköz szükséges, amellyel a végrehajtást foganatosító adóhatóság nem rendelkezik, úgy erre vonatkozóan főszabály szerint közbeszerzési eljárást kell kezdeményezni. Azon feladatok esetében, amelyek nem tartoznak a közbeszerzési törvény hatálya alá, ott az adóhatóság a közreműködő szer­vezetek újonnan létrehozandó névjegyzékéből választja ki azt a szervezetet, amely az adott végrehajtási cselekményt foganatosítja.
Ennek során a végrehajtást foganatosító adóhatóság el­sőd­legesen három, a névjegyzékben szereplő szervet felkér árajánlatának megtételére, illetve a közreműködés díjának és a járulékos költségeinek meghatározására, majd az ajánlattételek alapján – végzéssel – azt az ajánlatot adó szervet jelöli ki az adott végrehajtási cselekmény foganatosítására, amelynek ajánlata az adós számára a legkisebb költség felszámításával jár. Az egyes meghatározott cselekmény foganatosítását követően a közreműködő szervezet által kiállított számla és az eljárásról felvett jegyzőkönyv alapján az adóhatóság intézkedik a kifizetés iránt. A közreműködő szervezet munkadíja pedig végrehajtási költségként az adós terhére felszámításra kerül.
Az Avt. felhatalmazó rendelkezései alapján a végrehajtási költségekre vonatkozó, továbbá a közreműködő szerveze­tekre, valamint a romlandó dolgok értékesítése kapcsán köz­reműködő kereskedők névjegyzékére, az ajánlatok tar­tal­mára és a kiválasztásra vonatkozó részletes szabályokat az adópolitikáért felelős miniszter rendeletben határozza meg.

V. Eljárásjogi szabályok az anyagi jogi törvényekben

Az adózás rendjének újraszabályozása kapcsán fontos, hogy a jelenleg hatályos Art.-ben található egyes szabályok átkerülnek a kapcsolódó anyagi jogi törvényekbe. A jogalkotó a szabályok átültetésekor azt az elvet követte, hogy egy adott adónemhez szorosan kapcsolódó szabály­rend­szer lehetőleg egy törvényben szerepeljen. Ezen sza­bá­lyozási elv mentén az alábbi eljárási szabályok kerültek át az anyagi jogi jogszabályokba.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényben lesz megtalálható;
• az eljárási illeték megfizetésének elmaradása, vagy nem szabályszerű teljesítése esetén a lelet felvételére vonat­kozó eljárási szabályok,
• az ingatlanszerzés bejelentésére vonatkozó szabá­lyozás.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tör­vényben szerepel;
• a személyi jövedelemadó bevallási kötelezettség öna­dó­zás, illetve adóbevallási tervezettel való teljesítésével összefüggő szabályozás,   
• a kifizető, a munkáltató által megállapított adó, adóelőleg módosítására vonatkozó szabályozás,
• a termőföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatásával kapcsolatos rendelkezések,
• a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának kü­lönös szabályai,
• az átalányadót, a tételes átalányadót fizetők adózásának rendje.
A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. tör­vénybe kerül;
• a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók adóelőleg fizetésére vonatkozó szabályozás,
• a bevallást helyettesítő nyilatkozatra vonatkozó szabályozás.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magán­nyug­díjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben szerepel;
• az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre vo­natkozó szabályozás,
• az adó- és járulék különbözet elszámolására vo­natkozó rendelkezések.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény rögzíti;
• az áfa hatálya alá történő bejelentkezésre vonat­kozó szabályokat,
• a közösségi adószámra vonatkozó részletes sza­bá­lyozást (az Art. nevesíti a jogintézményt, de alkal­ma­zásának részletszabályai az Áfa törvénybe kerülnek),
• az összesítő nyilatkozatra, és összesítő jelentésre vonatkozó szabályokat.

VI. Átmeneti rendelkezések – az új eljárási szabályok alkalmazása 

Mind az Air., mind az új Art. vonatkozásában főszabály, hogy a törvény rendelkezéseit a hatálybalépését köve­tően indult és a megismételt eljárásokban, illetve a ha­tálybalépést követően esedékessé váló kötele­zettsé­gekre kell alkalmazni. Ha azonban a jogszabály­sértés elkövetésének időpontjában hatályos rendel­ke­zések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, illetve pótlékfeltételeket határoztak meg, a köte­lezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos tör­vényben meg­határozott legmagasabb mérték alkalmazható. A 2017. december 31-ig hatályos rendel­ke­zések alapján hozott, az Air. és az új Art. hatálybalépésekor jogerős határozatokat az új törvényi ren­delkezések nem érintik.
Egyes eljárástípusokra vonatkozóan a törvény spe­ciális átmeneti szabályokat is meghatároz. A vagyon­szerzési illeték megállapítására irányuló eljárásokban az új szabályokat a hatálybalépést követően illetékkiszabásra be­jelentett vagy más módon az állami adó- és vámhatóság tudomására jutott ügyekben kell alkalmazni. Ha pedig az elhunyt természetes személy adójának megállapítása az új törvény hatálybalépését megelőzően megtörtént, úgy az örökösöket kötelező külön határozat meghozatalára irányuló eljárást a 2017. december 31. napján hatályos sza­bályok szerint kell lefolytatni. Külön átmeneti szabályokat kell figyelembe venni továbbá a megszűnő jogintézmények vonatkozásában is. Például a folyamatban lévő fokozott adóhatósági felügyeleti eljárást meg kell szüntetni, az adószám felfüggesztésére vonatkozó eljárást – ideértve az adószám felfüggesztést követő adószám törlésre vonat­kozó eljárást is – meg kell szüntetni. Az Avt. vonat­kozásában az átmeneti szabályozás kevésbé részletes, azt a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő végrehajtási eljárásokra kell alkalmazni.

VII. Megszűnő jogintézmények

Az adózói minősítés bevezetésére is figyelemmel, illetve az adóhatóság által végzett kockázatelemzési tevékenység egyre szélesebb körű alkalmazása miatt a fokozott adóhatósági felügyelet fenntartásának szükségessége megkér­dő­jeleződött. Tekintettel továbbá arra, hogy a jogintézmény nagy adminisztrációs terhet jelentett mind az érintett adózói kör, mind az adóhatóság részére, ezen eljárás típus 2018. január 1-jétől megszűnik. Megszűnik a minősített adózói, illetve a minősített adózói nyilvántartásra vonat­kozó szabályozás is. 
Megszűnik az adószám felfüggesztésének jogintézménye, mivel a gyakorlatban annak alkalmazása számos prob­lémát okozott. Az adószám a felfüggesztésének időtartama alatt ugyanis az adózók gazdasági tevékenységet végeztek, és ezen időszak alatt bonyolított gazdasági események adójogi kezelése sem volt megfelelően biztosított.
A jogintézmények közül megszűnik továbbá a munkálta­tói adómegállapítás is, amelyre vonatkozóan az Szja. törvény külön rögzíti, hogy a munkáltató már 2017. évre vonatkozóan sem készít munkáltatói adómegállapítást. Az adóbevallási tervezettel párhuzamosan –- amelyet az adóhatóság automatikusan elkészít a személyi jövedelemadó bevallás benyújtására kötelezett adózói kör részére – ugyanis már szükségtelen fenntartani egy a munkáltatók adminisztrációs kötelezettségeit növelő szabályozást.

VIII. Összegzés

Az a tény, hogy az adóeljárási szabályok mögött 2018. január 1-jétől nem áll egy általános közigazgatási eljárási tör­vény, és ezzel egy önálló adóigazgatási szabályozás jön létre, jelentős egyszerűsítésnek tekinthető. Az eljárási szabá­lyoknak a jelenleginél nagyobb mértékű egyszerűsítésére ugyanakkor csak a teljes adórendszer egyszerűsítésével pár­huzamosan kerülhetett volna sor. Egyszerű eljárási szabályokat ugyanis csak letisztult anyagi jogi szabályozás mellett lehet kialakítani.
Az új jogszabályi rendelkezések nagyrészt a korábbi sza­bályozást veszik át úgy, hogy más szerkezetben, közért­he­tőbb, áttekinthetőbb formában jelennek meg. Emellett az új jogszabályok számos előremutató, az adózói érdekeket előtérbe helyező rendelkezéseket tartalmaznak. Elsősor­ban a jogorvoslati rendszert érintően beiktatott új rendel­kezések nyomán pedig az adóhatósági tapasztalatok is be­épültek az új adóeljárásra vonatkozó szabályozásba. Az ön­álló adóvégrehajtásra vonatkozó törvény létjogosultságát az állami adó- és vámhatóság általános közigazgatási vég­rehajtó hatósággá történő kijelölése indokolja.

Tisztelt Ügyfeleink!

Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy 2017. december 22-től 2018. január 3-ig irodánk ZÁRVA tart.

Ez idő alatt kérem, hogy megkereséseiket e-mailben továbbítsák felénk a rendeles@kompkonzult.hu e-mail címre.

Megértésüket köszönjük!

Kompkonzult Kft.

Előzmények

Új szabályozási környezet 2018-tól

Az elektronikus ügyintézésre kötelezett adózói kör, a kapcsolattartás szabályai

A kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségek: 

cégkapu, hivatali tárhely, KÜNY tárhely

Rendelkezési nyilvántartás, RNY- EKNYI kapcsolat, kommunikáció az adózókkal

Általános célú elektronikus kérelem-űrlap, vagyis az ePapír szolgáltatás

Záró gondolatok

1. Adóbevallási tervezet 

2. Adófizetés internetes felületen bankkártyás fizetéssel

3. Pótlékmentes automatikus részletfizetés

4. Telefonos ügyféltájékoztató és ügyintéző rendszer

Tájékoztatás kérés:

Konkrét ügyintézés:

5. Adóhatósági támogató eljárás a feltárt kockázat megszüntetésére

6. Adózói minősítésre vonatkozó rendelkezések változása

7. Nyilvántartó szervek közötti adattovábbítás

8. Fizetési könnyítés esetén felszámított késedelmi pótlék 

9. Elévült adómegállapítási időszakra benyújtott önellenőrzés

10. Ingóvégrehajtásra vonatkozó szabályok

11. Összegzés