Adójogi alapszókincs külföldi jövedelmet szerzőknek

Az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve a mun­kavállalás szabadsága, mely gyakorlatilag azt jelenti, hogy – bizonyos feltételek teljesítése esetén – min­den­ki abban az országban vállal munkát, ahol szeretne, illetve ahol megfelelő foglalkoztatót talál. Az elmúlt években egyre több magyar vállalt munkát külföldön, nagyon sokan Ausztriában vagy Német­országban. A külföldi munkavállalás szükségszerűen azzal jár, hogy nemcsak a magyar, hanem a mun­kavégzés államának adóhivatalával is kapcsolatba kerülnek a munkavállalók. Mind a magyar, mind a külföldi adóhatóságnak szükségszerűen meg kell bi­zonyosodnia arról, hogy az adózó, adóköteles sze­mély valójában melyik országban rendelkezik állan­dó lakcímmel vagy ideiglenes lakcímmel, melyik or­szágban, milyen jövedelmet szerzett, milyen juttatásban részesült, és a keresménye után hol és mennyi adót vallott be, mennyi adóelőleg vont le a mun­káltató, illetve mennyi adót fizetett már meg vagy éppen mekkora összegű adó-visszatérítésben része­sült. A legtöbb államban ezeket az információkat kü­lönböző nyomtatványok, bevallások kitöltésével igazolják a hatóságok, illetve kérelmeket, nyomtat­vá­nyokat, bevallásokat kell kitöltenie a külföldön mun­kát vállalóknak is. Az adójogi, gazdasági szaknyelvi tudással nem rendelkezőknek problémát okozhat a munkavállaláshoz, jövedelemadózáshoz kapcsolódó nyomtatványok értelmezése, kitöltése. A következők­ben ehhez kívánok segítséget nyújtani a témához kap­csolódó alapvető adójogi kifejezések ismertetésével.

A jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóz­tatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezmények (Abkom­men zur Vermeidung der Doppelbesteuerung und zur Verhinderung der Steuerverkürzung auf dem Gebiet der Steuern vom Einkommen und vom Ver­mögen, röviden: Doppelbesteuerungsabkommen – DBA) elején mindig felsorolják azokat az adókat, amelyekre az adott egyezményt alkalmazni kell. A Németországgal kötött egyezmény például az alábbi adókat említi: (személyi) jövedelemadó (Einkommensteuer), társasági adó (Kör­per­schaftsteuer), vagyonadó (Vermögensteuer), telekadó (Grundsteuer), építményadó (Gebäudesteuer), ipari adó (Gewerbesteuer). Fontos megemlíteni még az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adók (Steuern vom Gewinn aus der Veräußerung beweglichen oder unbeweglichen Vermögens), a vállal­kozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adók (Lohnsummensteuern), a vagyonnövekedés adója (Steuern vom Vermögenszuwachs) és az adókra kivetett pótlékok (auf Steuern erhobenen Zuschläge) kifejezé­se­ket is. Az egyezményekben és a kapcsolódó nyomtat­vá­nyokban a Vertragsstaat kifejezés a szerződő államot jelöli. Az adófizetés helyével kapcsolatban felmerült vita ren­dezésre szolgál a kölcsönös egyeztetési eljárás (Verstän­digungsverfahren).

A natürliche Person a természetes személyt, a juristische Person a jogi személyt jelöli. Bár nem közvetlenül adójogi szakkifejezés, de a munkavállaláshoz kapcsolódóan fontos ismerni az Arbeitnehmer (munkavállaló), Arbeitgeber (mun­kaadó), Arbeitsvertrag (munkaszerződés), erster Einsatztag (első munkanap), Anzahl der Arbeitstage (mun­kanapok száma), Kalenderjahr (naptári év), Arbeitslohn (munkabér), Verdienst (kereset, keresmény), Sachbezüge (természetbeni juttatások), Gratifikationen (pénzjutalmak), Tantiemen (tiszteletdíjak, jogdíjak), Ho­norar (tiszteletdíj), Prämie (jutalom), Provision (jutalék) szavakat, kifejezéseket. Az ingázókra a Pendler, Grenz­pendler kifejezéseket használják, a korlátozás nélkül jövedelemadó-fizetésre kötelezett munkavállalók fordulat német megfelelője pedig az unbeschränkt einkommen­steuerpflichtiger Arbeitnehmer.
Az adóhatóságot a Steueramt, Finanzamt, Steuer­behörde, esetenként a Finanzverwaltung szavak jelölhetik. Ha a külföldi adóhatóságra utalnak, akkor az aus­ländisch jelző – értelemszerűen ragozott alakja – kerül az előző szavak elé. A Betriebsstättenfinanzamt des Arbeit­gebers a munkáltató telephelye szerinti adóhivatalt jelöli. Találkozhatunk még a zuletzt zuständiges inländisches Finanzamt kifejezéssel is, mely az utoljára illetékes belföldi adóhivatalra utal. Az adóztatást a Besteuerung szóval jelölik, ennek megfelelően a Besteuerungsland arra az országra vonatkozik, amelyik az adott jövedelmet adózás alá vonja.

A magyar adóhatóság a magánszemélyeket adóazonosító jellel, míg az egyéni vállalkozókat és társaságokat adószámmal tartja nyilván. A német nyelvű országokban nincs meg ez a magyarhoz hasonló éles terminológia elkülönülés, a Steuernummer, Steueridentifikationsnummer, steuer­liche Identifikationsnummer (rövidítve IdNr.) egyaránt jelölheti a magyar fogalmak szerinti adóazonosító jelet, illetve adószámot is. A német nyelvű adatlapoknak ezt a rovatát értelemszerűen kell kitölteni.

Az igazolások megnevezésében a Bescheinigung, Bestä­tigung szavakkal találkozhatunk, a kérelem címében pedig biztosan feltűnik az Antrag auf etwas (kérelem valami iránt) kifejezés. Ezeket az okmányokat általában több pél­dányban kell kitölteni. Ehhez kapcsolódóan a Bitte dem Finanzamt in zweifacher Ausfertigung vorlegen (Kérjük, az adóhatóság felé két példányban benyújtani!), illetve Ausfertigung für das deutsche Finanzamt (a német adóhatóság példánya) kifejezésekkel találkozhatunk. A pél­dány kifejezésére az Ausfertigung mellett az Exemplar kifejezést is használják. Az igazolás kiállítása németül az Ausstellung der Bescheinigung. Az Európai Unión belül használatos nyomtatványok címében találkozhatunk még a (Steuer)erklärung für Staatsangehörige von Mitglied­staaten der Europäischen Union kifejezéssel, amely az Európai Unió állampolgárainak (adó)bevallását jelöli; az Einkommensteuererklärung a személyi jövedelemadó bevallást jelöli. Az adóbevallásokra általában az Erklärung szót használják, de ez a szó más szövegkörnyezetben nyi­latkozatot is jelenthet. A formanyomtatványra használják még a Vordruck megjelölést is. A nyomtatványok mellék­letére az Anhang mellett a Beiblatt szót is használják. A Veranlagungsjahr az adóévet jelöli, míg hasonlóképpen a Veranlagunszeitraum az adókivetés időszakára vonat­kozik. A Steuerabzug vom Arbeitslohn fordulat a munka­bérből történő adólevonást jelöli.

A bevallásokon, nyomtatványokon először általában a személyes adatokat kell megadni. Ezeknél az alábbiakra kell figyelni: az adózó, adófizetésre kötelezett személy meg­jelölésére a steuerpflichtige Person (rövidítve stpfl. Person), Steuerzahler, Abgabepflichtige kifejezésekkel talál­kozhatunk leggyakrabban. Természetes személyek esetében gyakori, hogy az adózóknak nemcsak önma­gukról, hanem a házastársról, gyerekekről is nyilatkozni kell. Az Ehegatten jelöli a házastársakat, a férjet az Ehe­mann, a feleséget az Ehefrau, a gyerek(ek)et a Kind(er), a gyerekek számát a Zahl der Kinder jelöli. A személyes adatokat a persönliche Angaben, Angaben zur Person, Personalien elnevezésű rovatban kell megadni. A Name elsősorban a teljes névre utal, de ha a Vorname (utónév) kifejezéssel együtt szerepel, akkor a Name a vezetéknévre (Familienname, Nachname) utal, a Geburtsname a szü­letési nevet jelöli. Fontos a Staatsangehörigkeit (állam­pol­gárság) rovat helyes kitöltése. A magyar állampolgároknak ide az ungarisch kifejezést kell beírni. A családi állapot megjelölésére általában a verheiratet (házas), verwitwet (özvegy), geschieden (elvált) vagy a dauernd getrennt lebend (tartósan különélő), alleinstehend (egyedülálló) fogalmak közül lehet választani. Egyes nyomtatványokon a családi állapotot jelölő szó után a seit dem kifejezés is szerepel, ilyenkor a rovatba azt az időpontot kell beírni, amióta az adott családi állapot fennáll.

A címre (Adresse, Anschrift, Wohnanschrift), lakóhelyre (Wohnort, Wohnsitz, Wohnstätte) vonatkozó rovatoknál a település megnevezését vagy a Stadt vagy a Wohnort kife­jezéssel kérik. A Hauptwohnsitz az elsődleges lakóhelyet, állandó lakóhelyet jelöli; sok esetben önmagában a Wohnsitz jelenti az állandó lakhelyet, a gewöhnlicher Aufenthalt pedig az ideiglenesen bejelentett tartózkodási helyet. A genaue Angabe der Adresse elnevezésű vagy kezdetű rovatba mindig a teljes címet kell beírni. Az állandó lakóhelyre a Németországgal kötött kettős adózást elkerülő egyezmény a ständiger Wohnstätte kifejezést használja. Fontos még megemlíteni magánszemélyek esetén a létérdek központja (Mittelpunkt der Lebensinteressen), vállalkozások vonatkozásában pedig a telephely (Betriebs­stätte), a tényleges üzletvezetés helye (Ort der tatsächlicher Geschäftsleitung vagy egyszerűen Ort der Leitung), fióktelep (Zweigniederlassung), iroda (Geschäft­stelle), gyártelep (Fabrikationsstätte) és műhely (Wer­kstätte) kifejezéseket is. Európai uniós kon­textusban különösen oda kell figyelni, hogy mikor kérik az állandó bejelentett lakcímet és mikor a letelepedés helye szerinti lakcímet, illetve a levelezési címet. Az Ansässigkeitsstaat kifejezés az EU/EGT igazoláson például a lakóhely szerinti országra utal. Meg kell jegyezni azonban, hogy az Ansässigkeit az illetőséget jelöli. A lakóhely igazolására az Ansässig­keitsbestätigung (illetőségigazolás) elnevezésű nyom­tatványok szolgálnak. A genaue Angaben der Adresse, an der die/der Abgabepflichtige steuerlich ansässig ist kifejezés az adózó adójogi illetőség szerinti pontos lakcímére utal.
A nyomtatványok legtöbbjét aláírással kell ellátni. Az Unterschrift szó jelöli az aláírást, a Dienststempel des Finanzamtes, illetve a Dienstsiegel pedig az adóhivatal hivatalos pecsétjét.

Ha az egyik kitöltendő sorban visszautalnak egy másikra, akkor a Zeile (rovat) szót használják, és a sorszámot a szó mögé teszik. Az oszlopot a Spalte szóval jelölik. Több oldalas nyomtatványok esetében találkozhatunk az umseitig angegeben fordulattal, amely a nyomtatvány túloldalán megadott adatra utal vissza, például a die umseitig angegebenen Dividenden a túloldalon megjelölt osztalékot jelenti. A „nem kívánt rész törlendő” gyakori fordulata a nyom­tatványoknak, ez németül így hangzik: Nicht­zutreffendes streichen. A „Kérjük kitölteni vagy x-szel megjelölni” fordulat német megfelelője a Bitte ausfüllen und ankreuzen. A „helyes választ kérjük így jelölni” fordulat német megfelelője a Zutreffen­des bitte so kennzeichen. Találkozhatunk a Bitte an­geben felszólítással is, ez értelemszerűen a „kérjük megadni” vagy „kérjük megjelölni” utasítást jelöli.

Adózásról és munkavállalásról lévén szó, alapvetően fontos a Betrag (összeg), Währung (pénznem), Summe (összesen) Bruttoarbeitslohn (bruttó mun­kabér), Einkünfte (bevételek, jövedelmek) és Ein­kom­men (jövedelem, jövedelmek), Gesamtein­kommen (teljes jövedelem, összes jövedelem), Gesamt­vermögen (teljes vagyon), steuerpflichtig (adóköteles), abgabepflichtig (adóköteles), Beantragung eines Befreiungsbescheides (mentesség iránti kérelem), Gesamtbetrag (mindösszesen), insgesamt (összesen), Bruttogesamtbetrag (bruttó összeg, összesen bruttó), Steuervergünstigung (adókedvezmény), Steuerer­mäßi­gung (adókedvezmény), Kinderfreibeträge (gyermekek után járó adókedvezmény), Lohnsteuerbescheinigung (jö­vedelemigazolás), Gewinne aus der Veräußerung von Vermögen (vagyon elidegenítéséből származó nyereség), Gehalt, Gehälter (fizetés, fizetések), Lohn, Löhne (bér, bérek), Vergütung (díjazás), Arbeitnehmerüberlassung (munkaerő-kölcsönzés), Quellenbesteuerung (forrásadóztatás) szavak ismerete. Fontos kiemelni, hogy a magyar terminológiában – bár a hétköznapi nyelvhasználat során erre nem mindig figyelünk - a bevétel és a jövedelem egymásnak nem szinonimái, a jövedelem a bevétel költ­ségek­kel csökkentett része. A német terminológiában az Ein­kunft, többes számban Einkünfte, az Einkommen, az Ertrag, többes számban Erträge egyaránt jelenthet bevételt és jövedelmet is. Az egyes nyomtatványok kitöltése során tehát kellő gondossággal kell eljárni. A legfontosabb bevétel- és/vagy jövedelemfajták (Art der Einkünfte; Einkunftsart) német elnevezése a következő: Einkünfte aus Gewerbebetrieb (iparűzésből származó jövedelem); Einkünfte aus Kapitalvermögen (tőkevagyonból szárma­zó jövedelem); Einkünfte aus Vermietung und Ver­pachtung (bérbeadásból származó jövedelem); Einkünfte aus selbständiger Arbeit (önálló tevékenységből származó jövedelem); Einkünfte aus nichtselbständiger Arbeit vagy Einkünfte aus unselbständiger Arbeit (nem önálló tevékenységből, azaz munkaviszonyból származó jövedelem), Einkünfte aus unbeweglichem Vermögen (ingatlan vagyonból származó jövedelem), andere Einkünfte (egyéb jövedelem), Lizenzgebühr (jogdíj), Beratungs­honorar (tanácsadási díj), Zinserträge (kamatjövedelem, megtakarításokból származó kamatjövedelem), Dividen­den (osztalékok). A Németországgal kötött kettős adóztatást elkerülő egyezmény osztaléknak tekinti például a részvényekből, „élvezeti” részvényekből vagy „élvezeti” jogokból, bányarészjegyekből, alapítói érdekeltségből vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a hitelköveteléseket – származó jövedelmet (Ein­künfte aus Aktien, genussrechten oder Genussscheinen, Kuxen, Gründeranteilen oder anderen Rechten – ausge­nommen Forderungen – mit Gewinnbeteiligung). Ugyan­ebben az egyezményben a kamat (Zins, Zinsen) min­denfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nincs (Einkünfte aus Forde­rungen jeder Art, auch wenn die Forderungen durch Pfandrechte an Grundstücken gesichert sind). Ide tar­tozik többek között az állami értékpapírokból származó jövedelem (Einkünfte aus öffentlichen Anleihen), a kötvényekből származó jövedelem (Einkünfte aus Obligationen). A kamatot fizető személyt a Schuldner szóval, a haszonhúzot a Nutzungsberechtigte szóval jelölik. Jogdíjakkal kapcsolatosan a szerzői jogok (Urheber­rechten), szabadalmak (Patenten), védjegyek (Waren­zeichen), formatervezési vagy más minták (Mustern oder Modellen), tervek (Plänen), titkos formulák vagy eljárások (geheime Formeln oder Verfahren) kifejezések ismerete elengedhetetlen.

Az Einkünfte, die im Ansässigkeitsstaat der Besteue­rung unterliegen kifejezés a lakóhely szerinti országban adóztatás alá eső jövedelmet jelöli. A jövedelmet szerző személy megjelölésére használják férfiak vonatkozásában az Einkünfteempfänger, nők esetében pedig az Ein­künfteempfängerin szót, a Zahlstelle a kifizetőhelyet, a Zinsenzahlung pedig a kamatfizetést jelöli, a jogdíj haszonhúzóját pedig a Nutzungsberechtigten der Lizenz­gebühren rovatba kell beírni.

Fontos még tudni a jövedelem megszerzésének időpontját, ez a Zeitpunkt des Zuflusses der Einkünfte; a kifizetés napját a Zeitpunkt der Zahlung, az esedékességet pedig a Fälligkeit jelöli. Az adóztatás alól mentesítendő jövedelem megjelölésére a die von der Besteuerung zu entlastenden Einkünfte kifejezést használják. Az Einkünfte aus einer in Österreich ausgeübten nichtselbständigen Tätigkeit, für die in Österreich aufgrund der 183-Tage-Regelung des gegenständlichen Doppelbesteuerungsabkommens Steu­er­frei­heit besteht fordulat azt az ausztriai munka­vi­szonyból megszerzett jövedelmet jelöli, mely a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény 183-napos szabálya alapján mentes az adó alól. Előfordulhat, hogy arról is kell nyilatkozni, hogy az adott jövedelmet saját jogon sze­reztük: a die vorstehend bezeichneten Einkünfte werden für eigene Rechnung vereinnahmt, es besteht daher keine Verpflichtung, sie an andere Personen weiterzugeben fordulat szerint „a fent megjelölt jövedelmeket saját jogon szereztem, nem terhel olyan kötelezettség, hogy azokat más személynek átadjam”. Tevékenységet lehet végezni alkusz (Makler), bizományos (Kommissionär) vagy más független képviselő (andere unabhängiger Vertreter) útján is.

Előfordulhat, hogy valamely feltételeknek való megfe­lelést kell az adóhatóságnak igazolnia. Erre a Vorausset­zungen [von etwas] sind erfüllt fordulatot használják, és általában a Ja/Nein válasz közül kell megjelölni az adózóra vonatkozót.
A Grundfreibetrag az adómentes küszöbértéket jelöli. A der Betrag aus Zeile 12 (Spalte 2) den Grundfreibetrag nicht übersteigt fordulat azt jelenti, hogy a 12. sor 2. oszlopában szereplő összeg nem éri el a küszöbértéket, azaz nem kell utána adót fizetni. A die Beiträge aus Zeile 12 den doppelten Grundfreibetrag nicht übersteigen azt jelenti, hogy a 12. sorban szereplő összeg nem éri el az adómentes küszöbérték kétszeresét.
A külföldön levont forrásadót a jogszabályokban rögzített feltételek teljesítés esetén vissza lehet igényelni. Az erre vonatkozó formanyomtatvány elnevezés általában Antrag auf Rückzahlung der Abzugsteuer (Kérelem forrásadó visszaigénylésére). A kérelmet benyújtó adózót az Antragsteller szóval jelölik, a Vertreter a képviselőt, a bevollmächtigter Vertreter pedig a meghatalmazott képviselőt jelenti. Ha a Vertreter előtt az allfällig (esetleges) jelző arra utal, hogy a képviselő rovatot csak abban az esetben kell kitölteni, ha az adózó helyett képviselő jár el. A vom Antragsteller auszufüllen fordulat a nyomtatvány­nak azon a részén szerepel, amelyet a kérelmezőnek kell kitöltenie. A Rückzahlungsbetrag a visszafizetendő össze­get, a Höhe der deutschen/österreichischen Steuer a né­met/osztrák adó összegét, míg a Höhe der abkom­mensgemäß zu erhebenden Steuer pedig a megállapodás szerinti adó összegét jelöli. Az Erstattung, Rückerstattung szavak visszatérítést jelentenek, a visszatérítendő összeget pedig az Erstattungsbetrag szóval jelölik. A visszautalással kapcsolatosan – bár nem adójogi kifejezés –, de a teljesség érdekében fontos megemlíteni a következő szavakat is: Kontonummer (bankszámlaszám), Kontoinhaber (szám­la­tulajdonos), Geldinstitut (pénzintézet), Überweisung (átutalás), überweisen (átutal). Az Anspruchsverzinsung egyfajta késedelmi kamatot jelöl. Fontos, hogy egy bizonyos összegre vonatkozóan visszatérítést csak egyszer lehet kérni, erre figyelmeztet a következő fordulat: der Antragsteller ist darüber informiert, dass ein nochmaliges Verlangen einer Rückzahlung jener Steuerbeträge, die Gegenstand dieses Rück­zahlungs­antrages sind, finanzstrafrechtliche Folgen auslösen kann, azaz a kérelmezőt tájékoztattuk arról, hogy e visszaigénylésre vonatkozó igényben szereplő adók ismételt visszafizetésére irányuló kérelme büntetőjogi következményekkel járhat.

A munkavállaláshoz szorosan kapcsolódik a járulékfizetés is. Ezzel kapcsolatosan következik néhány alapvető kifejezés azzal a megjegyzéssel, hogy bár a német kifejezések magyar megfelelője formailag sokszor megegyezik a magyar jogrendszerben is használatos fogalmakkal, azonban ne felejtsük el, hogy az adózási szabályok országonként eltérően, így ennek megfelelően a szavak mögötti tartalom is eltérő lehet. A járulékfizetéssel, illetve a járulék meg nem fizetésével kapcsolatos legfontosabb kifejezések az alábbiak: Beiträgen der sozialen Sicherheit (társada­lombiztosítási járulékok), Beitrag (járulék), Beitrags­schuldner (a járulékkal tartozó személy), Kran­kenversicherung (egészségbiztosítás), Rentenver­sicherung (nyugdíjbiztosítás), Pflegeversicherung (ápolási biztosítás), Arbeitsförderung (foglalkoztatás-támogatás), Unfallversicherung (balesetbiztosítás), sonstige Forderung (egyéb követelés), sonstige Versicherung (egyéb biztosítás), Beitragszeitraum (járulékfizetés időtartama), Beitragsgrundlage (járulék alapja), Zeitraum sonstiger Zahlungspflicht (egyéb fizetési kötelezettség időtartama), Säumnis­zuschläge wegen rückständiger Beiträge (meg nem fizetett járulékok késedelmi kamata), für jeden angefallenen Monat (minden megkezdett hónapra), Mahnkosten (felszólítási díj), Vollstreckungs­kosten (végrehajtáshoz kapcsolódó költségek). Az öregségi ellátásokkal kapcsolatban figyelni kell arra, hogy a német nyelvet beszélők legtöbbje a nyugdíjas (Rentner) szóból kiindulva a nyugdíj német meg­felelőjének a Rente szót használja, adózási szem­pontból azonban figyelni kell arra, hogy a Németor­szággal kötött kettős adóztatást elkerülő egyezményben a nyugdíjat a Ruhegehalt szóval jelölik, míg a Rente a járadékot jelöli. Fontosnak tartom meg­je­gyezni, hogy a közszolgálatból nyugdíjba vonulók esetében a nyugdíj kifejezésére még a Pension szó is használatos.

Vállalkozások vonatkozásában meg kell említeni még a vállalkozási nyereség (Unternehmensgewinne), üzletveze­tési és általános ügyviteli költségek (Geschäftsführungs- und allgemeinen Verwaltungskosten), telephelynek be­tudható nyereség (die der Betriebsstätte zuzurechnenden Gewinne), kapcsolt vállalkozások (verbundene Unter­nehmen), osztalékot fizető társaság (Dividenden zahlende Gesellschaft), a nyereséget felosztó társaság (die aus­schüttende Gesellschaft), osztalék haszonhúzója (Nut­zungs­berechtigte der Dividenden) kifejezéseket is.
A téma iránt érdeklődők adózással kapcsolatos további szakkifejezéseket, tájékoztató anyagokat, nyomtatványokat és adózással kapcsolatos jogszabályokat a német és az osztrák adóhatóság honlapján (www.bzst.deés a www. bmf.gv.at) találnak. A német nyelven történő adózásban hasznos segítség lehet még a Bundesministerium der Finanzen nyomtatványletöltő portálja, a Formular-Mana­gement-System (FMS) der Bundesfinanzverwaltung, mely a www.formulare-bfinv.de címen érhető el, valamint a központi ügyfélszolgálat weboldala a www.steuerliches-info-center.de címen, melyen a leichte Sprache menüpont választásával egyszerű, hétköznapi nyelven találhatók adózással kapcsolatos információk, illetve egynyelvű szó­ma­gyarázatok a szaknyelvet kevésbé ismerők számára is.

Tisztelt Ügyfeleink!

2016. április 28-ától vezetékes telefonszámaink és fax számaink megszűnnek.

Elérhetőségeink az alábbiak szerint változnak:

Központi telefonszám, Adóvilággal kapcsolatos információk, megrendelések:

06-30/296-2062

vagy, ESBO programmal kapcsolatos kérdések, információk:

06-30/914-6819

Egyéb elérhetőségeink változatlanok!

Kompkonzult Kft.

Az általános forgalmi adó rendszerében a termék­értéke­sí­tések egyik speciális formája az ún. távolsági értékesítés. Ez az értékesítési forma, jellegéből adódóan elsősorban az in­ternetes kereskedelemben jellemző, és egyre gyakoribb, ter­mészetesen azonban nem korlátozódik csupán erre a szektorra.

Távolsági értékesítésről akkor beszélhetünk, ha a termék az Európai Közösség egyik tagállamából a másikba úgy jut el, hogy
• az értékesítő az áru rendeltetési helye szerinti tagál­lam­tól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany,
• a vevő az értékesítő tagállamától eltérő tagál­la­má­ban illetőséggel bíró nem adóalany (például magánsze­mély), vagy adóalany, azonban alanyi adómentes, vagy kizárólag adólevonásra nem jo­go­sító tevékenységet végez, vagy mezőgazdasági tevékenységet végző, kü­lönös jogállású adóalany, és
• a termék kiszállítását az értékesítő maga, vagy meg­bí­zásából más végzi.
Tapasztalataink szerint gyakori problémát jelent az adózók számára a távolsági értékesítés és az adómentes Közös­ségen belüli termékértékesítés közötti különbségtétel. Aho­gyan az a fenti összefoglalásból is kitűnik az Áfa tv.1 29-31. §-aiban szabályozott tá­vol­sá­gi értékesítés azonban alapvetően különbözik a 89. §-ban szereplő adómentes Közösségen belüli ter­mék­értékesítéstől, hiszen ez utóbbi ügylet résztvevői csak az általános forgalmi adó rend­szerében adóalanynak minősülő szerződő felek lehetnek, a fuvarozást, szál­lítást pedig bármelyik fél végezheti, illetve szervez­he­ti. Továbbá, míg adómentes Közösségen belüli ter­mékértékesítés esetében az adó megfizetésére a vevő kötelezett, távolsági értékesítéskor az adó megfize­té­sére a vevő – tekintve, hogy nem adóalany, vagy kü­lönleges jogállású adóalany – nem kötelezhető, így azt az eladónak kell megfizetnie, adott esetben az áru indulásának helyén, más esetben azonban a rendeltetési helyen. A távolsági értékesí­tésekről tehát mindig általános forgalmi adót tartalmazó számlát kell kiállítani, kérdés azonban, hogy a számlán az indulás vagy az érkezés szerinti tagállam adómértékét kell-e szerepeltetni.
Fontos szabály, hogy távolsági értékesítés tárgya nem lehet új közlekedési eszköz, illetve fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék, mert ezek értékesítésére speciális szabályok vonatkoznak.2 A távolsági értékesítés szabályai nem alkalmazhatóak továbbá a használt ingóságok, műalkotások, régiségek értékesítése esetén, de csak abban az esetben, ha az érékesítő e termékek értékesítése tekin­te­tében az Áfa tv. XVI. fejezetében szabályozott árrésadózást alkalmazza.3
A távolsági értékesítéseket vizsgálhatjuk a belföldön lete­lepedett adóalanyok, illetve az Európai Közösség valamely másik tagállamában letelepedett adóalanyok szem­szö­géből.

I. Belföldi adózók az Európai Közösség valamely más tagállamába irányuló termékértékesítései

Adófizetés helye

Fő szabály szerint a távolsági értékesítések teljesítési helye az áru rendeltetési helyén van, azaz az eladó adófizetési köte­lezettségét a vevő tagállamában teljesíti akkor, ha a naptári évben és az azt megelőző évben az adott tagál­lamba irányuló értékesítéseinek adó nélkül számított össz­értéke meghaladja az ebben a tagállamban a távolsági ér­té­kesítésekre meghatározott értékhatárt. Ezt az eladó úgy teheti meg, hogy az adott tagállamban is adóalanyként re­giszt­ráltatja magát, és így az ottani szabályok szerint állítja ki számláit és fizeti meg az ebben a tagországban érvényes általános forgalmi adót. A fő szabálytól eltérően azonban, ha az adott naptári évben, és az azt megelőző évben tel­jesített értékesítések adó nélküli összértéke nem haladja meg a célország által erre az esetre megállapított érték­határt, és az értékesített termék nem jövedéki termék, az adófizetés helye az áru indulásának helyén marad.4
Amennyiben tehát például egy magyar, ruházati ter­mé­kek forgalmazásával foglalkozó webáruház osztrák ma­gán­személyeknek értékesíti termékeit, adófizetési kötele­zett­ségeit fő szabály szerint Ausztriában köteles telje­sí­teni, ha a vonatkozó időszakban teljesített termék­érté­kesítéseinek adó nélkül számított összértéke például 38 000 euró, amely meghaladja a távolsági értékesítésekre Ausztria által meghatározott értékha­tárt. (Ez az értékhatár Ausztria esetében 35 000 eu­ró.) Amennyiben azonban a vonatkozó idő­szakban csak 30 000 euró értékben értékesített osztrák ma­gánszemélyeknek, a teljesítés helye Magyarországon ma­rad, azaz az értékesítéseket magyar adó terheli.
Megjegyzendő, hogy a törvény nem zárja ki a tá­volsági értékesítések köréből a jövedéki termékeket, azonban jövedéki termék értékesítése esetén a teljesítés helye érték­ha­tártól függetlenül minden esetben a rendeltetés helye szerinti tagállamban lesz.5 Amennyiben tehát, egy magyar gazdasági társa­ság interneten történő megrendelés alapján 30 pa­lack pezsgőt értékesít egy román magánszemélynek – tekintet nélkül arra, hogy a Romániába irányuló távolsági értékesítéseinek összértéke nem éri el a Románia esetében irányadó értékhatárt –, adófizetési kötelezettségét Romá­niá­ban kell teljesítenie.
Az értékhatárok meghatározásakor a tagálla­mok­nak a Héa Irányelvben6 lefektetett szabályok alapján kell eljárniuk. Az értékhatárt a Héa Irányelv 100 000 euróban határozza meg azzal, hogy a tagállamok azt 35 000 euróra vagy annak megfelelő nemzeti valu­tá­ban kifejezett összegre korlátozhatják, ha attól tar­tanak, hogy a magasabb összegű értékhatár a verseny súlyos torzulásához vezetne.7 Tekint­ve, hogy az egyes tagál­lamok eltérő értékhatárokat alkalmaznak, a távolsági értékesítést is végző vállalkozásoknak azon túl, hogy célszerű már a megrendeléskor lehe­tő­séget biztosítaniuk a vevőknek arra, hogy adóalanyként azonosítsák magukat, érdemes a szállítási címet, szállítási célországot kiemelten kezelniük, hi­szen több tagállamba irányuló értékesítés esetén az értékhatárokat tagállamon­ként kell figyelni. Az érték­határok naptári évre vonat­koznak, így ha például egy magyar adóalany október­ben kezd osztrák vevők felé tá­volsági értékesítés keretében értékesíteni, az értékhatár az ő esetében az október és december közé eső időszakban is 35 000 euró (ez az Ausztria ál­tal meghatá­rozott érték­határ). Az egyes tagállami érték­ha­tá­rokról az Európai Bizottság honlapján érhető el tájékoztató.8

Bejelentkezés az adóhatósághoz

Amennyiben tehát az értékesítő értékesítéseinek összege a fent részletezettek szerint átlépi a célországban irányadó értékhatárt, az adófizetés helye a rendeltetési helyen lesz, és a belföldön letelepedett értékesítőnek adóalanyként re­giszt­ráltatnia kell magát ebben a tagállamban. Ezen túl azonban a magyar állami adóhatósághoz is bejelentést kell tennie a ’T101, ’T101E vagy ’T201 számú bejelentő és válto­zásbejelentő lapon arról, hogy az adott tagállamba történő távolsági értékesítései után adófizetési kötelezettségét a másik tagállamban teljesíti. A bejelentést az értékhatár túl­lépését követő 15 napon belül kell megtenni.9
Lehetőség van ugyanakkor arra is, hogy az értékesítő az értékhatár túllépése nélkül úgy döntsön, hogy adókötelezettségeit a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban teljesíti.10 Figyelemmel kell lennie ugyanakkor arra, hogy választásától két évig nem térhet el11, és döntését a magyar adóhatósághoz is be kell jelentenie, az előzőekben említett, tevékenysége szerinti bejelentő és változásbejelentő lapok valamelyikén. A bejelentést tagállamonként kell meg­tenni, így több tagállamba irányuló értékesítés esetén az érték­határt tagállamonként kell figyelni.

Adóbevallás

Amennyiben az adófizetés helye belföldön van, akkor a távolsági értékesítés utáni adókötelezettség az általános szabályok szerint alakul, így a 65’ számú áfabevallás 05-07. sorát kell kitölteni, az alkalmazott adómértéktől függően. Amennyiben azonban az adóalany, akár az értékhatár túl­lépése, akár választása miatt másik tagállamban teljesíti adó­kötelezettségét, arról bevallást a másik tagállamban, az ottani szabályoknak megfelelően kell készítenie, hiszen az ügylet nem tartozik a magyar Áfa tv. hatálya alá. Az értékesítések nettó összegét azonban a belföldi áfa-bevallás részletező adatai között (90-95. sor) szere­peltetni kell. Az ’A60-as számú összesítő nyilatko­zaton ugyanakkor a távolsági értékesítések ellenértékét nem kell feltüntetni, akárhová essék is az adófizetés helye.12

II. Az Európai Közösség valamely másik tagállamában letelepedett adóalanyok belföldre irányuló értékesítései

Adófizetés helye

Magyarország a távolsági értékesítésekre vonatko­zó­an a 35 000 eurós értékhatárt alkalmazza.13 Az Euró­pai Kö­zös­ség más tagállamában illetőséggel bíró adó­alanyok tehát akkor kötelesek Magyarországon teljesíteni adókötelezettségeiket, ha belföldi magán­személyeknek, vagy különle­ges adózói körbe tartozó adóalanyoknak teljesített értéke­sí­téseik adó nélkül számított összesített ellenértéke a tárgy­évben vagy az azt megelőző évben meghaladta a 35 000 eurót. A forintra történő átszámítást az Európai Unióhoz való csatlakozás napján érvényes MNB árfolyamon kell el­végezni. (A csatlakozás időpontjában érvényes árfolya­mon számítva 35 000 euró 8 826 650 forintnak felel meg.)14

Bejelentkezés az adóhatósághoz

A jelzett értékhatár elérése esetén a külföldi adóalanyok kötelesek Magyarországon regisztráltatni magukat, azonban nekik is lehetőségük van arra, hogy adókötelezettségeiket Magyarországon teljesít­sék akkor is, ha értéke­sí­té­seinek ellenértéke 35 000 euró alatt marad. Ha a Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalany akár érték­határ túllépés, akár választás alapján teljesíti ezen ügyletei után belföldön az adókötelezettséget, a ’T201-es nyomtat­vá­nyon köteles bejelentkezni a Nemzeti Adó- és Vám­hivatal Kiemelt Adó- és Vámigazgatóságához. Amennyiben választás alapján teljesíti belföldön adókötelezettségét, választását a tárgyévre a tárgyé­vet megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelentenie. Az értékhatár túllépése esetén bejelentését azon termék­ér­tékesítését megelőzően kell teljesíteni, amelynek ellenértéke túllépi az értékhatárt.15
Az adókötelezettség teljesítéséhez elsődleges fontosságú a magyar adószám megléte, így bejelentő és változás­be­jelentő lap főlapján kötelezően kitöltendő az adószám igénylésre vonatkozó rovat is, hiszen a bejelentő és válto­zásbejelentő lap használatára elsősorban azért van szük­ség, hogy az adóalany Magyarországon regisztráltassa ma­gát. Érdekes kérdéseket vet fel azonban az az eset, ha egy olyan adóalany távolsági értékesítéseiről van szó, akinek (amelynek) székhelye Magyarországon van, azonban az Európai Közösség valamely más tagállamában is rendel­kezik áfa regisztrációval vagy telephellyel és termékeit távol­sági értékesítés keretében értékesíti e másik tag­államból magyarországi vevők számára. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben a belföldön letelepedett adóalany nyilvánvalóan már rendelkezik magyar adószámmal és mivel az Art.16 a távolsági értékesítés után keletkező adófizetési kötelezettség belföldön történő teljesítésére vonatkozóan nem ír elő bejelentési (és nyilvánvalóan bejelentkezési) kötelezettséget egy magyar adószámmal már rendelkező, azonban a Közösség valamely másik tagál­lamában is áfa regisztrált adóalany számára, ezért az adatlapon bejelentést nem kell tennie. Az adóalany tehát külön erre irányuló magyarországi bejelentés nélkül teljesítheti adókötelezettségeit belföldön és a távolsági értékesítésre vonatkozó bevallási kötelezettségét az áfa bevallás fő soraiban (05-07) köteles teljesíteni.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a kérdéses adóalanynak a Héa Irányelv rendelkezéseire figyelemmel feltehetően a magyar szabályokhoz hasonlóan bejelentési kötele­zettsége keletkezik az Európai Közösség másik érintett tagállamában arról, hogy távolsági értékesítései utáni adókötelezettségeit Magyarországon fogja teljesíteni.
Az előzőekhez hasonló a helyzet akkor is, ha egy olyan adóalany értékesíti termékeit távolsági értékesítés kereté­ben az Európai Közösség valamely másik tagállamából magyar vásárlóknak, akinek (amelynek) székhelye az Európai Közösség e másik tagállamában van, azonban magyar adószámmal is rendelkezik. Ebben az esetben is arról van szó, hogy az adóalany mind Magyarországon, mind az Európai Közösség valamely másik tagállamában rendelkezik adószámmal, így ha az irányadó értékhatár elérése miatt, vagy döntése szerint Magyarországon teljesíti adókötelezettségeit távolsági értékesítései után, a ’T201-es bejelentő és változásbejelentő lapon bejelentkezésre nincsen szükség. Ekkor is figyelemmel kell lenni ugyan­akkor arra, hogy az adóalanynak a másik érintett tagál­lamban feltehetően bejelentési kötele­zett­sége keletkezik arról, hogy távolsági értékesítései után Magyarországon fogja adókötelezettségeit teljesíteni.

Adóbevallás

Amennyiben az Európai Közösség valamely másik tagál­lamában illetőséggel bíró adóalany kötele­zett­sége vagy választása alapján adókötelezettségeit Magyarországon teljesíti, értékesítéseinek ellenértékét az áfa-bevallás megfelelő belföldi adómértékre vo­nat­kozó sorában (05-07) kell figyelembe vennie.

Összegzés

Összegzésként elmondható, hogy a távolsági érté­kesítés szabályai nem egyszerűek, és fokozott figyelmet követel­nek meg az eladóktól, már csak azért is, mert érté­ke­sítéseiket tagállamonként kell nyilvántartaniuk. Tekintve, hogy a tagállamok a távolsági értékesítésekre vonatkozó értékhatárokat úgy határozzák meg, hogy azokat folyamatos tevékenység mellett az értékesítők előbb-utóbb elérik, érdemes már a tevékenység megkezdésekor tájékozódni a külföldi adókötelezettségekről. 

1) Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
2) Áfa tv. 29. § (1) bekezdés ba), bb) pont
3) Áfa tv. 31. §
4) Áfa tv. 29-30. §
5) Áfa tv. 30. § (1) bekezdés a) pont
6) Az Európai Unió Tanácsának közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK Irányelve
7) Héa Irányelv 34. cikk
8) http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/vat/traders/vat_community/index_en.htm
9) Art. 22. § (13) bekezdés
10) Áfa tv. 30. § (4) bekezdés
11) Áfa tv. 31. § (5) bekezdés
12) Art. 8. számú melléklet
13) Áfa tv. 30. § (2) bekezdés
14) Áfa tv. 256. § (1) bekezdés
15) Art. 22. § (12) bekezdés
16) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény

Az állami adóhatóság tájékoztatási munkája során rendszeresen felmerülő adózói kérdés, hogy az Áfa tv-nek a fizetendő és a levonható adó utólagos korrekciójára irányadó rendelkezéseinek figyelembe vételével hogyan kell eljárnia a bevallás kitöltésekor az ügyletben részt vevő feleknek, ha a belföldi fordított adózás szabályainak alkalmazandóságában tévedtek? A kérdés a fordított adózás hatálya alá tar­tozó ügylettípusok utóbbi években történt bővülésére tekintettel potenciálisan egyre több adózót érint. A cikk ebben a kérdésben kíván jól hasznosítható gyakorlati segítséget nyújtani.

1. A probléma elméleti háttere:

Míg az Áfa tv. 2014. január 1-től hatályos módosításai az adózási mechanizmusban való tévedést a fizetendő adó vonatkozásában egyértelműen kezelhetővé tették [153/B.§], addig a tévesen megítélt ügylettel összefüggésben keletkezett levonható adó tekin­tetében a törvény korrekciós szabályai [153/C.§] nem minden esetre nézve látszottak alkalmazhatónak. Azokban az esetekben ugyanis, amikor az adott ügylettel összefüggésben levonható adó „összege” az érintett adómegállapítási időszakban a számlamó­dosítás eredményeként sem változott, „különbözet” hiányában úgy tűnhetett, hogy a levonható adót nem kell korrigálni.
A kérdésben a 153/C.§ kiterjesztő értelmezése te­remtett egyértelmű helyzetet, mely értelmezés alapján a „levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben” bekövetkező utólagos változásnak minősül az is, ha az adólevonási jog összege nem, csak a 120.§ szerinti „jogcíme” változik.
Ezzel egyértelművé vált az is, hogy a szóban forgó korrekciók rendező elve minden esetben a 153/C.§ (3) bekezdése foglalt rendelkezés, melynek értelmében az adózási mechanizmusban való tévedés esetén mind a fizetendő, mind a levonható adóban jelentkező különbö­zetet azonos időszakra kell elszámolni.
[Az adó- és vámhatóság az említett értelmezést – a Nem­zetgazdasági Minisztériummal való egyeztetést követően – az Adó- és Vámértesítő április 21-i 2016/4. számának Jogalkalmazás rovatában, a 30. kérdés-válasz alatt tette közzé.]

2. Jelmagyarázat:

• „ÖJ”: a januári bevallás önellenőrzése;
• „ÖF”: a februári bevallás önellenőrzése;
• „M”: a márciusi bevallás;
• számok (04; 07; 29; 66): a bevallás megfelelő sorai;
• +/- jelek a táblázatokban: az adott sorban szerepeltetendő összeg előjele;
• zárójelben: az eredeti bevallás adata;

3. Egyenes -----> fordított

Példa: Egy januárban teljesített ügyletről március­ban kiderül, hogy arra a fordított adózás szabályait kellett volna alkalmazni. Az eredeti számlát a megrendelő februárban vette kézhez, illetve ren­dezte pénzügyileg. A szolgáltatás nyújtója a módosító számlát márciusban juttatta el a megrendelőnek. A felek havi bevallók.
A számlakibocsátó fizetendő adója: A számla ki­bo­csátója januárban áfa-kötelezettséget vallott be, melyre he­lyes adózási mód alkalmazása esetén nem lett volna kö­teles. Ekkor az Áfa tv. 153/B.§ (1) bekezdését alkalmazza, azaz márciusi fizetendő adóját csökkenti [M 07. csökken].
Megjegyzendő azonban, hogy a fordított adózás alá eső ügyletek adóalapját a teljesítés időszaka szerinti bevallás 04-es sorában fel kell tüntetni, s ehhez kapcsolódóan, ha az ügylet az Áfa tv. 6/A-B. mellékleteiben felsorolt mező­gaz­dasági vagy acélipari termék értékesítésére irányul, az adózó a bevallásban az Art. 31/A.§-a alapján adatszolgáltatásra is kötelezett. Ez pedig azt jelenti, a számlaki­bo­csá­tónak a januári bevallását - adminisztratív okokból - mégis önellenőriznie kell [J 04 nő; részletező sorok]
A számlabefogadó fizetendő adója: A számla befogadójának a fordított adózás szabályai szerint fizetendő adója keletkezett volna az Áfa tv. 60.§-a szerinti időpontban, ami ebben a példában februárra esik. Mivel a köte­lezettsége nő, februári bevallását önellenőriznie kell, mely­nek során a bevallás megfelelő részletező sorait is ki kell töltenie [ÖF 29. nő; részletező sorok kitöltése].
A számlabefogadó levonható adója: Miután a meg­rendelőnek a fizetendő adót az előzőek szerint februárra kell megállapítania, az őt megillető adólevonási jogot is csak ugyanebben a hónapban gyakorolhatja az Áfa tv. 153/C. § (3) bekezdésének megfelelően [ÖF 66. nő].
Az adólevonási jog gyakorlása az eredeti számla alapján tehát januárban „idő előttinek” minősült, mely időszakot azonban a megrendelőnek az Áfa tv. 153/C.§ (1) bekezdése alapján nem kell önellenőriznie, hanem a levont áfát márciusban kell bevallania, fizetendő adót növelő tétel formájában [M 31. nő].

Megjegyzés a bevezetőben kifejtettekre visszautalva: abban az esetben, ha a megrendelőnek az Áfa tv. 60.§-a alapján nem februárban, hanem januárban keletkezne adófizetési kötelezettsége, az ő esetében a bevallás kitöltendő sorai az alábbiak szerint módosulnának: [ÖJ 29. és 66 nő; részletező sorok kitöltése], valamint [M 31 nő]. A korrekciós lépéseket tehát ebben az esetben sem lehet összevonni vagy elhagyni!

4. Fordított -----> egyenes

Példa: Egy januárban teljesített ügyletről már­ciusban kiderül, hogy a felek feltételezésével ellentétben nem tartozik a fordított adózás hatálya alá. Az eredeti számlát a megrendelő februárban vette kézhez, illetve rendezte pénzügyileg. A szolgáltatás nyújtója a módosító számlát márciusban juttatja el a megrendelőnek. A felek havi bevallók.
A számlakibocsátó fizetendő adója: A számla ki­bocsátója elmulasztotta januárban bevallani a fizetendő adót, így januári bevallását önellenőriznie kell, szükség esetén az adatszolgáltatásra szolgáló sorokban feltüntetett adatok törlésével [ÖJ 04. és a részletező sorok adata csökken, 07. nő].
A számlabefogadó fizetendő adója: A számla befogadója áfa-kötelezettséget vallott be februárra, melyre nem lett volna köteles. Az Áfa tv. 153/B.§ (1) bekezdése szerint a márciusi fizetendő adóját csökkentheti [M 07. csökken], így önellenőrzésre nem köteles.
Abban az esetben azonban, ha a februári bevallásban adatszolgáltatást is teljesített, ezen adatokat a bevallás helyesbítése útján törölnie kell [részletező sorok adata csökken]!
A számlabefogadó levonható adója: A számla befogadójának az eredetileg februárban levont áfát a 153/C.§ (3) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a fordított adózás szabályai szerint fizetendő adóval együtt, azaz márciusban kell fizetendő adót növelő tételként bevallania [M 31 nő].
A módosított számla alapján januárban keletkezett le­vonható adót – a módosító számla rendelkezésére állását követően – a 153/A.§ (1) bekezdés b) pontja alapján legkésőbb a teljesítés évét követően naptári évben érvényesítheti tetszőleges időpontban, azt követően - ha még nem évült el - csak a keletkezése időszakában, önellenőrzés útján. [A 2016. január 1. előtt keletezett adólevonási jog e korlátozás nélkül, elévülési időn belül gyakorolható.] A példában az adóalany a módosító számla kézhezvételének időpontjában állítja be a levonható áfát [M 66. nő].

A számviteli törvényt 2016. év közben eddig már háromszor módosították. Cikkünkben a módosítá­so­kat foglaljuk össze.

1. A módosítások jogszabályi háttere

A számvitelről szóló 2000.évi C. törvényt (a továb­biakban: Szt.) 2016. év közben eddig a következő törvények keretében módosították:
• 2016. évi IX. törvény a behajtási költségáta­lányról;
• 2016. évi XLIV. törvény a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről va­la­mint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény és egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról (a továbbiakban: könyvvizsgálói törvény);
• 2016. évi LXVI törvény az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról (a továbbiakban: 2017. évi adótörvények).
A behajtási költségátalányról szóló törvényt az Or­szággyűlés 2016. 03.17-én fogadta el és a Magyar Köz­löny 2016. évi 39. számában jelent meg. A törvény­nek az Szt-ét érintő módosítását a törvény hatályba lépéstől, 2016.03.24-étől kell alkalmazni.
A könyvvizsgálói törvényt az Országgyűlés 2016. 05. 10-én fogadta el és a Magyar Közlöny 2016. évi 71. számában jelent meg. A törvénynek az Szt-ét érintő módosításait a 2016. június 16-át követően induló üzleti évről készített beszámolóra vonatkozó független könyvvizsgálói jelentésre kell először alkalmazni.
A 2017. évi adótörvényeket az Országgyűlés 2016. 06. 07-én fogadta el és a Magyar Közlöny 2016. évi 87. számában jelent meg. A törvénynek az Szt-ét érintő módosításait általában először a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni, azzal, hogy a 2016. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet azokat. A jogharmonizációs célú módosításokat pl. a nem pénzügyi ki­mutatás készítését, a kibővített tartalmú vállalatirá­nyí­tási nyilatkozatot a 2017. január 1-jén, vagy az azt kö­vetően induló üzleti évre vonatkozó éves beszámolókra, összevont (konszolidált) éves beszámolókra kell először alkalmazni.

2. A behajtási költségátalányról szóló törvény számvitelt érintő módosítása

A behajtási költségátalány az európai uniós jogban gyökerező jogintézmény, melyet a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv [a továbbiakban: Irányelv] szabályoz. Gyakori és komoly kö­vetkezményekkel járó probléma volt ugyanis az, hogy a gazdasági szereplők egymás közötti, vagy a gazdasági sze­replők és a velük szerződő hatóságok közötti kereskedelmi ügyletekben a fizetésre gyakran jelentős késedelemmel került sor. Ezért az Irányelv elsődleges célja az volt, hogy a szerződéses kapcsolatokban a fizetési fegyelmet erősítse.
Az Irányelv nemzeti jogba való átültetését hazánk a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény [a to­vábbiakban: régi Ptk.] módosításával végezte el, így a be­hajtási költségátalány jogintézménye, 2013. július 1-jei hatállyal bekerült a hazai jogrendbe.
A régi Ptk. 301/A. § (3) bekezdése szerint, ha a kötelezett fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelés behajtásával kapcsolatos költségei fedezetére legalább 40 eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmikamat-fizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza kö­zép­árfolyama szerint megfelelő forintösszeget megfizetni.
A régi Ptk.-t a polgári jog újrakodifikálása kapcsán, 2014. március 15-ei hatállyal felváltotta a Polgári Törvény­könyv­ről szóló 2013. évi V. törvény [a továbbiakban: Ptk.], mely a behajtási költségátalánnyal kapcsolatos előírásokat a régi Ptk.-val azonos tartalommal vette át.
A behajtási költségátalányra vonatkozó Ptk.-beli szabá­lyo­zással kapcsolatban azonban a vállalkozások és a szer­ződő hatóságok gyakorlatában kezdettől fogva számos prob­léma merült fel. Ezek között a leginkább vitatott kérdés a behajtási költségátalány esedékességének kérdése volt, vagyis az, hogy a korábbi szabályozásban a behajtási költségátalány a késedelem időpontjában, időpontjával automatikusan esedékessé vált. Az esedékes kötele­zett­sé­geket pedig a kötelezettnek a könyvviteli nyilvántar­tá­sai­ban ki kellet mutatnia. Ez egyrészt jelentősen megnövelte a kötelezett adminisztrációs terheit, másrészt befolyásolta az adott időszak eredményét egy olyan tétellel, amely várhatóan nem fog pénzügyileg teljesülni, hiszen a jogosult általában nem követelte azt.
A törvényalkotó, belátva, hogy a behajtási költségáta­lány­nak a jelen gazdasági és társadalmi körülményeiben gyökerező újszerű intézménye semmiképpen nem tartozik azon klasszikus magánjogi intézmények közé, amelynek feltétlenül a Ptk.-ban lenne a helye, önálló törvényt alkotott a behajtási költségátalány intézményére vonatkozóan. Ez az önálló törvény a 2016. évi IX. törvény a behajtási költ­ségátalányról (a továbbiakban: Törvény).
A Törvény hatálya az Irányelvnek megfelelően csak az érintett jogalanyok kereskedelmi ügyletekből eredő pénz­kö­veteléseinek teljesítésére vonatkozik. Kereskedelmi ügy­letnek, a törvény szerint a vállalkozások, illetve vállalkozá­sok és szerződő hatóságok között lebonyolított olyan ügy­letek minősülnek, amelyeknek tárgya fizetés ellenében áruk adásvétele vagy szolgáltatások nyújtása.
A számvitelt is érintő legfontosabb eleme az új szabá­lyozásnak mégis az, hogy a behajtási költségátalány össze­ge – a korábbi szabályozástól eltérően – nem válik automatikusan esedékessé a késedelem időpontjával, annak esedékessége fő szabályként a jogosultnak, a behajtási költ­ségátalány teljesítésére való első felszólításának időpontjával keletkezik. Számviteli szempontból is csak ekkor kell a kötelezettnek a könyvviteli nyilvántartásban azt rögzíte­nie, mint esedékes kötelezettséget.
A Törvény 2016.03.24-étől lépett hatályba és rendelke­zéseit a hatálybalépését megelőzően kötött kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének kése­delme esetén is alkalmazni kell azzal, hogy a törvény hatálybalépésekor fennálló késedelem esetén a behajtási költségátalány érvényesítésére megszabott jogvesztő határidőt a törvény hatálybalépésétől kell számítani. A behajtási költségátalányt az arra jogosult a késedelem bekövetkezésétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül köve­telheti. A követelés esedékességének időpontja a kötelezett önkéntes teljesítése esetén ennek időpontja, önkéntes teljesítés hiányában a jogosult teljesítésre való első felszólításának időpontja.
Ehhez kacsolódóan a számviteli törvényben is ren­del­kezni kellett a korábbi előírások szerint eljáró kötelezettek számviteli elszámolását illetően. A Törvény szerint a korábbi előírások szerint eljáró vállalkozások az új szabályok hatálybalépésekor kimutatott — a jogosult által ezen időpontig nem követelt — behajtási költségátalány miatti kötelezettségeiket az egyéb bevételekkel szemben meg kell, hogy szüntessék. Ezzel mentesülnek az ön­ellenőrzési kötelezettség alól, mind számviteli, mind adózási szempontból.
Ha a jogosult az elévülési időn belül később mégis érvé­nye­síti a behajtási költségátalány miatti követelését, akkor azt a kötelezettnek ezen igény esedékességekor kell kö­telezettségként kimutatni a könyveiben az egyéb ráfordításokkal szemben. [Szt. 177. § (56) bekezdés]

3. A könyvvizsgálói törvény számvitelt érintő módosításai

A könyvvizsgálói törvény a 2014-ben elfogadott uniós könyv­vizsgálati reformot építi be a magyar jogrendszerbe. A részletszabályokat két uniós jogszabály határozza meg
Az egyik uniós jogszabály a 2014. április 16-án elfogadott, az Európai Parlament és Tanács az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizs­gá­latáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításáról szóló 2014/56/ EU irányelve (a továbbiakban: irányelv).
A másik uniós jogszabály a szintén 2014. április 16-án el­fogadott, az Európai Parlament és a Tanács 537/2014/EU rendelete a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről és a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: Rendelet).
A módosított irányelvet a hatálybalépést követő két éven belül, 2016. június 17-ig kellett a tagállamoknak a nemzeti jogba átültetniük, a Rendeletet pedig 2016. június 17-től kell alkalmazni. A törvénymódosítás célja a módosított irányelv átülte­tése és a Rendelet alkalmazásának elősegítése a hazai jog­ban. A törvénymódosítás számviteli törvényt érintő, alap­ve­tően pontosító jellegű módosításait az alábbiakban foglaljuk össze.

3.1. A könyvvizsgálók feladatát, hatáskörét érintő pontosítás

Az Szt. szerint a vállalkozótól független könyvvizsgáló feladata
• az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló valódiságának és szabályszerűségének (a mérleg, az eredménykimutatás, a kiegészítő mel­léklet) felülvizsgálata,
• az Szt. és a létesítő okirat előírásai betartásának ellenőrzése, és
• az előzőek elvégzése alapján az éves beszámolóról, az egyszerűsített éves beszámolóról a könyv­vizs­gáló állásfoglalását tükröző vélemény kialakítá­sa,
• a független könyvvizsgálói jelentés elkészítése.
A könyvvizsgálói törvény módosítása egyértelműen rögzíti, hogy a könyvvizsgálat hatóköre nem ter­jedhet ki bizonyosság nyújtására a vállalkozó jövőbeli életké­pességére és a vállalkozó ügyvezetése vagy az irányító testülete tevékenységének hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan. [Szt. 156. § (1a) bekezdés]

3.2. Az összevont (konszolidált) éves beszámoló könyvvizsgálójának felelőssége

Az összevont (konszolidált) éves beszámoló könyv­vizs­gálója köteles együttműködni a konszolidálásba be­vont vállalkozás könyvvizsgálójával annak érde­ké­ben, hogy az összevont (konszolidált) éves beszámolóba összefoglalt beszámolók adatai megfeleljenek az össze­vont (konszolidált) éves beszámolókészítés köve­tel­ményeinek, és a konszolidálásba bevont vál­lalkozá­sok figyelembe vegyék az összevont (kon­szo­lidált) éves beszámoló készítésének a rájuk vo­nat­kozó előírásait
A könyvvizsgálói törvény módosítása alapján az össze­vont (konszolidált) éves beszámoló könyvvizs­gálója teljes mértékben viseli a felelősséget az össze­vont (konszolidált) éves beszámolóról kibocsátott könyv­vizsgálói jelentésért, továbbá az 537/2014/EU Rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 11. cikk szerinti audit bizottsághoz címzett kiegészítő jelentésért. A Rendelet szerint a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizs­gá­latát végző jogszabály szerint engedélyezett könyv­vizs­gálóknak vagy könyvvizsgáló cégeknek a vizsgált gazdálkodó egység auditbizottsága részére kiegészítő jelentést kell benyújtaniuk. [Szt. 156. § (2) bekezdés]

3.3. A könyvvizsgáló nyilatkozata a vállalkozás folytatására vonatkozó képességről

A 3.1. pontban leírtak szerint a könyvvizsgálat hatóköre nem terjedhet ki bizonyosság nyújtására a vál­lal­kozó jövőbeli életképességére és a vállalkozó ügyve­ze­tése vagy az irányító testülete tevékenységének hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan. Ugyanakkor a könyvvizsgálói törvény módosítása alapján a könyvvizs­gálónak a független könyvvizsgálói jelentésben nyilatkoz­nia kell az olyan eseményekkel vagy feltételekkel kapcso­latos lényeges bizonytalanságokról, amelyek jelentős két­séget támasztanak a gazdálkodónak a vállalkozás folytatására vonatkozó képességével kapcsolatosan. [Szt. 157. § (2a) bekezdés]

3.4. A módosítások alkalmazása

Az Szt. átmeneti rendelkezéseit a könyvvizsgálói törvény módosítása kiegészíti a törvénymódosítás előírásainak al­kalmazására vonatkozó szabállyal. Eszerint a törvény­mó­dosítás előírásait a 2016. június 16-át követően induló üz­leti évről készített beszámolóra vonatkozó független könyv­vizsgálói jelentésre kell először alkalmazni. [Szt. 177. § (57) bekezdés]

4. A 2017. évi adótörvények számvitelt érintő módosításai

A számviteli törvénynek a 2017. évi adótörvény változások keretében bevezetett módosításait, a jogharmonizációs célú módosítások kivételével először a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni azzal, hogy a 2016. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet.

4.1. Jogharmonizációs célú módosítások

A számviteli törvénynek, a 2016. üzleti évtől érvényes átfo­gó módosítása kapcsán figyelembe kellett venni az Eu­ró­pai Parlament és Tanács 2013/34/EU irányelvét (a továb­biakban: számviteli irányelv). Ez a számviteli irányelv a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi, az össze­vont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai par­lamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK (negyedik) és a 83/349/EGK (hetedik) tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szól. Az új számviteli irányelv lényegében felváltotta a korábbi az éves beszámolóra (78/660/EGK irányelv), valamint az össze­vont (konszolidált) éves beszámolóra (83/349/EGK irányelv) vonatkozó számviteli irányelvek rendelkezéseit.
A számviteli irányelvet időközben módosították. Így 2014. október 22-én kihirdetésre került a számviteli irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalat­cso­portok általi közzététele tekintetében történő módosítá­sá­ról szóló 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv. Az Szt. módosításainak egy része az irányelv hazai jogba történő átültetését szolgálja.

4.1.1. A nem pénzügyi kimutatás készítése

A számviteli irányelv módosítása a bizonyos nagyságrend feletti, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók üzleti jelentése vonatkozásában állapít meg nem pénzügyi információkat tartalmazó többlet közzétételi követelményeket. Az üzleti jelentés részeként ezeknek a gazdálkodóknak un. „Nem pénzügyi kimutatás”-t kell készíteniük.
Az a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minő­sülő vállalkozás, amelynél
• az üzleti évet megelőző két – egymást követő – üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladta az alábbi határértéket:
• a mérlegfőösszeg a 6 000 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 12 000 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt, és
• az adott üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma meghaladja az 500 főt,
üzleti jelentésében – a vállalkozás fejlődésének, teljesít­mé­nyé­nek, helyzetének és tevékenységei hatásának megérté­séhez szükséges mértékben – a környezetvédelmi, a szo­ciális és foglalkoztatási kérdésekre, az emberi jogok tisz­te­letben tartására, a korrupció elleni küzdelemre és a meg­vesz­tegetésre vonatkozó információkat tartalmazó nem pénzügyi kimutatást kell, hogy közzétegyen.
A nem pénzügyi kimutatásnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:
• a vállalkozás üzleti modelljének rövid leírása;
• a vállalkozásnak a környezetvédelemmel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jogok tisz­teletben tartásával, a korrupció elleni küzdelemmel és a megvesztegetéssel kapcsolatban követett politi­ká­inak leírása, utalva az alkalmazott átvilágítási eljárá­sokra;
• az előző pontok szerinti politikák eredményei;
• a vállalkozás tevékenységével, különösen üzleti kap­csolataival, termékeivel vagy szolgáltatásaival össze­füg­gésben a környezetvédelemmel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a korrupció elleni küzdelemmel és a meg­vesztegetéssel kapcsolatos azon lényeges kockáza­toknak az ismertetése, amelyek hátrányos hatásokkal járhatnak e területeken, továbbá annak leírása, hogy a vállalkozás ezeket a kockázatokat hogyan kezeli;
• azon kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegű telje­sít­ménymutatók, amelyek lényegesek az adott üzleti te­vékenység szempontjából.
Ha a vállalkozás nem rendelkezik a környezet­vé­de­lem­mel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jo­gok tiszteletben tartásával, a korrupció elleni küzde­lem­mel és a megvesztegetéssel kapcsolatban követett poli­tikái­nak leírásával, az alkalmazott átvilágítási eljárásokra vo­nat­kozó utalásokkal, akkor indokolnia kell annak hiányát.
A nem pénzügyi kimutatásból kihagyhatók azon aktuális fejleményekre vagy tárgyalás alatt álló kérdésekre vo­nat­kozó információk, amelyek közzététele a vállalkozás leg­főbb irányító (vezető), ügyvezető szerve és a felügyelő tes­tület tagjai megfelelő indoklást tartalmazó véleménye sze­rint súlyosan sértené a vállalkozás üzleti érdekét, feltéve, hogy e kihagyás nem befolyásolja a vállalkozás fejlődésének, teljesítményének, helyzetének és tevékenységei hatásának helyes és elfogulatlan megértését.
Mentesül a nem pénzügyi kimutatás készítési kötele­zett­ség alól az a leányvállalatnak minősülő vállalkozás, amelyre vonatkozóan a nem pénzügyi kimutatás szerinti információkat a közérdeklődésre számot tartó anyavállalat összevont (konszolidált) üzleti jelentésének nem pénzügyi kimutatása tartalmazza. [Szt. 95/C. §.]
A számviteli irányelv módosítása a bizonyos nagyság­rend feletti, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minő­sülő anyavállalat összevont (konszolidált) üzleti jelentése vo­natkozásában is állapít meg nem pénzügyi információkat tartalmazó többlet közzétételi követelményeket. Az összevont (konszolidált) üzleti jelentés részeként ezeknek a gazdálkodóknak szintén „Nem pénzügyi kimutatás”-t kell készíteniük.
Az az összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minősülő anyavállalat, amelynél
• az adott üzleti év mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladja az alábbi határértékeket:
• a mérlegfőösszeg a 6 000 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 12 000 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt, és
• az adott üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma meghaladja az 500 főt,
az összevont (konszolidált) üzleti jelentésében a kon­szolidálásba bevont vállalkozásokra vonatkozóan az éves beszámoló üzleti jelentése szerinti nem pénz­ügy kimutatást kell, hogy közzé tegyen.
A mutatóértékek meghatározásánál az anyavállalat és leányvállalatainak, valamint közös vezetésű vállal­kozásainak a konszolidálás előtt összesített adatait kell figyelembe venni. A közös vezetésű vállalkozás adatait a tőkerészesedés mértékében kell figyelembe venni. [Szt. 134. §-a (5) és (6) bekezdései]
A nem pénzügyi kimutatás előírásához kapcsoló­dóan kiegészítették a független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmát is. A független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell a könyvvizsgáló nyilatkoza­tát arról, hogy az üzleti jelentés, illetve az összevont (konszolidált) üzleti jelentés tartalmazza-e a törvény által előírt nem pénzügyi kimutatást. [Szt. 156. § (5) bekezdés n) pont]
Nem pénzügyi kimutatást először a 2017. évben induló üzleti évről készített éves, illetve összevont (konszolidált) beszámoló kapcsán kell készítenie az arra kötelezett közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak, illetve anyavállalatnak.

4.1.2. A vállalatirányítási nyilatkozat kibővítése

Az a vállalkozó, amelynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták, üzleti jelentésében vállalatirányítási nyilatkozatot kell, hogy közzétegyen. A számviteli irányelv módosítása implementációja okán a vállalatirányítási nyilatkozat tartalmát kiegészítették egy új elemmel.
A módosítás szerint a vállalatirányítási nyilatkozat­nak tartalmaznia kell a vállalkozás ügyviteli, ügyveze­tő és felügyelő testületei esetében alkalmazott, sokszínű­séggel kapcsolatos politika leírását, különös tekintettel az életkori, a nemi, a tanulmányi és a szakmai háttérrel kap­csolatos szempontokra, e sokszínűséggel kapcsolatos politika céljainak, megvalósítási módjának és a beszámolási időszakban elért eredményeknek a leírását.
Ha nem alkalmaznak sokszínűséggel kapcsolatos politi­kát, akkor a nyilatkozatnak tartalmaznia kell annak ma­gyarázatát, hogy miért nem. [Szt. 95/B. § (2) bekezdése h) pont]
A vállalatirányítási nyilatkozat tartalmának bővüléséhez kapcsolódóan kiegészítették a független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmát is. A független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell a könyvvizsgáló nyilatkozatát arról, hogy rendelkezésre bocsátották-e számára a vállal­ko­zás ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületei esetében alkal­mazott, sokszínűséggel kapcsolatos politika leírását. [Szt. 156. § (5) bekezdés j) pont]
A kibővített tartalmú vállalatirányítási nyilatkozatot először a 2017. évben induló üzleti évről készített éves beszámoló kapcsán kell készíteni, de a 2016. évben induló üzleti évről készített éves beszámoló kapcsán is el lehet készíteni.

4.1.3. A könyvvizsgáló kijelölését korlátozni tilos
A törvénymódosítás rögzíti, hogy tilos minden olyan szer­ződéses feltétel, jognyilatkozat, amely a könyvvizsgáló, könyv­vizsgáló cég által vizsgált gazdálkodó legfőbb szervét oly módon korlátozza a könyvvizsgáló kijelölésé­ben, hogy az csak meghatározott kamarai tag könyv­vizs­gálót, könyvvizsgáló céget, vagy cégcsoportot jelölhet ki.
A módosítás az Európai Parlament és Tanács az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosítá­sáról szóló 2014/56/ EU irányelv rendelkezéseinek átültetését jelenti.
A 2017. évi adótörvények hatálybalépésekor hatályban lévő szerződések és jognyilatkozatok esetében a módo­sítást a 2017. évi adótörvények hatálybalépését követően induló üzleti év első napjától kell alkalmazni.

4.2. Az IFRS-ekkel összefüggő módosítások

A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi be­számolási célokra történő hazai alkalmazásának bevezetéséhez kapcsolódó, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvé­nyek módosításáról szóló 2015. évi CLXXVIII. törvény (a továb­biakban: IFRS törvény) teszi lehetővé, hogy az Szt. hatálya alá tartozó gazdálkodók 2016-tól a törvény által meghatározott ütemezésben az éves beszámolójukat az IFRS-ek szerint állíthassák össze, vagy kell, hogy össze­állítsák.
Az IFRS-ek alatt a nemzetközi számviteli standardok al­kalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt eljárás alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában rendeleti formában kihirdetett nemzetközi számviteli standardokat kell érteni.
Nemzetközi standardok alatt pedig
• a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete [Inter­na­tional Accounting Standards Board (IASB)] által elfogadott vagy kibocsátott Keretelvek (Framework for the Preparation and Presentation of Financial Sta­tements),
• Nemzetközi Számviteli Standardok [International Acco­unting Standards (IAS)], Nemzetközi Pénzügyi Be­számolási Standardok [International Financial Reporting Standards (IFRS)],
• az IAS-ekhez és az IFRS-ekhez kapcsolódó Értelmezé­sek (SIC, IFRIC interpretations),
• a standardok módosításai és az azokhoz kapcsolódó értelmezések értendők.
Az IFRS törvény előírásait a törvénymódosítás keretében a következő témákban módosították, illetve egészítették ki:
• a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vál­lalkozások IFRS-ek alkalmazására való kötelező átté­rését 2017-ről 2018-ra halasztották;
• a saját tőke megfeleltetési táblában a saját tőke elemek közül az eredménytartalék tartalmát pontosították, kiegészítették;
• pontosításra került az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése, illetve felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás esetére;
• a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek áttérését az IFRS- ekre pontosították.
A törvénymódosítás előzőekben felsorolt témáit a kö­vetkezőkben részletesen kifejtjük.

4.2.1. Az IFRS-ek alkalmazására való kötelező áttérés halasztása

Az IFRS törvény szerint a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfe­lelő pénzügyi vállalkozások az éves beszámolójukat 2017-től az IFRS-ek szerint kell, hogy összeállítsák.
Mint időközben kiderült az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazására való áttérés a hitelintézetek és a hitelintézetekkel egyenértékű prudenciális szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozások számára jelentős anyagi és humán erőforrásokat, illetve informatikai fejlesztéseket igényel.
Az érintett hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások átté­résre vonatkozó felkészültsége jelentősen eltérő. Az IFRS-ekre való áttéréshez szükséges erőforrások maradéktalan biztosítása, az informatikai fejlesztések időigénye azt indokolja, hogy a kötelező alkalmazás egy évvel, azaz a 2018. évi üzleti évre elhalasztásra kerüljön azzal, hogy a már felkészült hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások számára az önkéntes alkalmazás a 2017. évi üzleti évre is megengedett.
A kötelező áttérés egy évvel történő elhalasztása azokra a hitelintézetekre és a hitelintézetekkel egyenértékű pru­denciális szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozá­sokra is vonatkozik, amelyek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség bármely államának szabályozott piacán forgalmazzák, valamint a Diákhitel Központ Zrt.-re.
A Diákhitel Központ Zrt. az MFB csoport tagja. Az MFB Zrt., mint tulajdonosi joggyakorló és az IFRS kapcsán érin­tett leányvállalata (Garantiqa Hitelgarancia Zrt.) is men­tességet kapott az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazása alól 2018-ig. Az MFB csoporton belüli egységes időpontban történő áttérés és az egységes beszámolás szempontjából indokolt a Diákhitel Központ Zrt. beemelése is a 2018-ig mentesíthetők körébe.
Az IFRS törvény vezette be az IFRS-ek alkalmazása szem­pontjából a „kisebb méretű hitelintézet” fogalmát. A kisebb méretű hitelintézet fogalmának definiálására azért volt szükség, hogy kiemeljék a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások közül.
A kisebb méretű hitelintézet ugyanis először a 2018. évben induló üzleti évről készített beszámolóra volt köte­les alkalmazni az IFRS-eket, azzal, hogy a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra történő IFRS alkalmazás, az erre vonatkozó saját döntés alapján megengedett volt. Mivel a hitelintézetekre, továbbá a hitelintézettel egyen­értékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénz­ügyi vállalkozásokra vonatkozó általános szabály a módo­sítás következtében megegyezik a különös szabállyal, így a kisebb méretű hitelintézet kiemelése és fogalmának meghatározása okafogyottá vált, azt törölték a fogalmak közül.

4.2.2. Az IFRS-ek szerinti eredménytartalék fogalmának pontosítása és kiegészítése

Az IFRS-ek szerinti éves beszámolót készítő gazdálkodó a beszámoló fordulónapjára vonatkozóan saját tőke megfeleltetési táblát kell, hogy összeállítson, amelyet a kiegészítő megjegyzések részeként kell be­mutatnia.

A saját tőke megfeleltetési tábla tartalmazza az IFRS ­-ek szerinti saját tőke egyes elemeinek nyitó és záró adatait. A saját tőke elemei közé tartozik az IFRS-ek szerinti jegyzett tőke, az eredménytartalék, az érté­ke­lé­si tartalék, az adózott eredmény és a lekötött tartalék.

Ezen saját tőke elemek közül az eredménytartalék tartalmát pontosították, kiegészítették. Az IFRS-ek szerinti eredménytartalék tételébe a kumulált adózott eredményen kívül további tételek is beleértendők, amelyek a jövőben osztalékfizetés forrásaként vehetők figyelembe. Ilyen tétel többek között:
• az áttérés éve előtti üzleti év mérlegfordu­lónap­ján a számviteli törvény szerint kimutatott eredménytartalék és adózott eredmény együttes összegének az IFRS-ekre való áttérés felhalmozott eredményre gyakorolt hatásával korrigált összege;
• az IFRS-ekre való áttérést követően a jegyzett tőkéből vagy a tőketartalékból a veszteségek fedezetére átvezetett bármely összeg;
• az egyéb tartalékokból átvezetett bármely olyan összeg, amelynek átvezetését az IFRS-ek előírják vagy megengedik.
Ide értendők továbbá azok a tételek is, amelyeket az IFRS-ek előírásai alapján a felhalmozott eredménnyel szemben kell vagy lehet elszámolni, így különösen az IAS 8 Számviteli politika, a számviteli becslések változásai és hibák című standard alapján a számviteli politikák változása vagy a hibajavítás miatt a felhalmozott eredményben megjelenített összegek.
A saját tőke megfeleltetési táblában, a törvénymó­dosítás szerint az IAS 40 Befektetési célú ingatlanok című standard alapján az eredménytartalékban elszámolt összeghez kapcsolódó, halasztott adóhatást is figyelembe kell venni.

4.2.3. Az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja

A törvénymódosítás pontosítja az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontját az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése, illetve a felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás esetére.
Az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése esetén az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő vissza­térés időpontja a feltételek bekövetkezését követő üzleti év első napja.
A felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás ese­tén az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja, a végelszámolás, a felszámolás, illetve a kényszertörlési eljárás kezdő időpontja.

4.2.4. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek áttérése az IFRS-ekre

A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseletéről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: fióktörvény) szerint a fióktelep a külföldi vállalkozásnak, jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdasági önállósággal felruházott olyan gazdasági egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban fióktelepként bejegyeztek. Ebből eredően a fióktelepet létrehozó külföldi székhelyű vállalkozás a fióktelepnek nem anyavállalata, így rájuk nem alkalmazható az a szabály, hogy az anyavállalati döntés alapján a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe 2016. január 1-jétől áttérhet az IFRS-ek alkalmazására.
Az IFRS törvény önálló pontban foglalkozott a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének az IFRS-ekre való áttérésének lehetőségéről.
Az IFRS törvény szerint az éves beszámolóját 2017. január 1. után induló üzleti évre az IFRS-ek szerint állíthatja össze azon külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, amely vállalkozás székhelye az Európai Unió valamely tagállamában található és így mentesül az Szt. szerinti letétbe helyezési, közzétételi, valamint a könyv­vizsgálati kötelezettség alól. Az IFRS törvény ezen ren­del­kezését pontosítja a törvénymódosítás azzal, hogy egyértelművé teszi, hogy a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóikat saját döntésük alapján a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei is összeállíthatják az IFRS-ek szerint, a letétbe helyezési, közzétételi, valamint a könyvvizsgálati kötelezettség alóli mentesítésre vonat­kozó kitétel nélkül.

4.3. A jegyzett, de még be nem fizetett tőke feltöltésére átvezetett összeg elszámolása

A Ptk. szerint, a korlátolt felelősségű társaságnál (a továb­biakban: kft.) a társasági szerződés úgy rendelkezhet, hogy
• a társaság nyilvántartásba vételi kérelme benyújtásáig valamelyik tag a pénzbetétének felénél kisebb összeget köteles csak befizetni;
• a társaság nyilvántartásba vételi kérelme benyújtásáig be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgál­ta­tására a nyilvántartásba vételtől számított egy évnél hosszabb határidőt is megállapíthat a tag számára.
Ezen könnyítéseknek azonban az osztalék kifizetésénél ára van, ugyanis a kft. mindaddig nem fizethet osztalékot a tagoknak, amíg a ki nem fizetett és a tagok törzsbetétére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereség a tagok által teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulással együtt el nem éri a törzstőke mértékét. Vagyis a tag osztalékra, csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.
A Ptk. előírásából következően a kft. törzstőkéje pénz­beli hozzájárulásként – mind a kft. alapításakor, mind pe­dig a törzstőke felemelése esetén – úgy is szolgáltatható, hogy a cégbíróság által bejegyzett törzstőkét a bejegyzésig a tagok ténylegesen nem fizetik be, hanem azt az alapításkor vagy a tőkeemeléskor meghatározott határidőig a kft. ki nem fizetett nyeresége terhére töltik fel.
A Ptk. előírásokból az is következik, hogy a kft. adózott nyereségét meg kell osztani a tagok között, azonban a nem teljesített vagyoni hozzájárulásra osztalék nem fizethető (nem hagyható jóvá). Az adózott nyereség megosztása a tagok döntési hatáskörébe tartozik, így a megosztás taggyűlési határozattal történhet, mely határozatban rögzítik, hogy a vagyoni hozzájárulást nem teljesítő tagra jutó nyereségnek megfelelő összeggel a jegyzett tőkét töltik fel.
Kérdésként merült fel azonban, hogy hogyan kell a szám­vitelben elszámolni a jegyzett tőke előzőekben leírt feltöltését. Azt tudjuk, hogy a 2016-tól induló üzleti évtől az adózott eredmény kerül az eredménytartalékba, így logikusan az a válasz adható a feltett kérdésünkre, hogy a jegyzett tőke előzőekben leírt feltöltését az eredménytartalék ter­hére kell elvégezni.
Problémaként merült fel azonban, hogy az Szt-ben az eredménytartalék csökkenési jogcímek között nem volt olyan jogcím, amely az előzőekben körülírt gazdasági eseményt tartalmazta volna.
A törvénymódosítás most rendezi ezt a kérdést, mert rögzíti, hogy a jegyzett tőkének az ilyen irányú feltöltését az eredménytartalék terhére, a jegyzett, de be még nem fizetett tőke tételével szemben kell elszámolni.

4.4. A mérlegkészítés időpontjáig elszámolt támogatások nyilvántartásba vétele

A vállalkozások uniós és hazai forrású pályázatok révén tá­mogatásokat kaphatnak. Ezen pályázatoknál jellemző az utófinanszírozás, így a vállalkozásoknak először a pályázat keretében vállalt kötelezettségeiket kell teljesíteniük, amelynek során költségek, ráfordítások merülnek fel. Az elszámolás a vállalt kötelezettségek teljesítését követően történik, majd ezt követően kerül sor a támogatás pénzügyi rendezésére, ami több hónapot is igénybe vehet. Ezért gyakran előfordul, hogy a költség, a ráfordítás az adott üzleti évben felmerül, de a hozzá kapcsolódó támogatási bevétel nem jelenik meg az adott üzleti évben, így a vállalkozó veszteséges lesz.
Az összemérés elvének teljesülése érdekében a törvény­módosítás új előírása szerint – ami nemcsak a pályázat keretében elszámolt támogatásokra vonatkozik –, ha a támogatással az elszámolás a mérlegkészítés időpontjáig megtörténik, akkor az elszámolás alapján járó támogatást az adott üzleti évre el kell számolni egyéb bevételként függetlenül a támogatás pénzügyi teljesítésétől.

4.5. A 2016. évi nyitást követően könyvelendő tételek

Az Szt. 2016. évi átfogó módosításának gyakorlati vég­rehajtása során nem volt egyértelmű, hogy a számviteli törvény hatályos átmeneti szabályai alapján milyen rende­ző tételeket kell figyelembe venni a 2016. évi nyitás során, az új mérleg- és eredménykimutatás-sémához kapcsoló­dóan, illetve a rendezésből mit kell, és mit nem kell a könyvviteli nyilvántartásokban is külön elszámolni. A törvénymódosítás a gyakorlati végrehajtás egyértelművé tétele érdekében tartalmaz erre vonatkozóan kiegé­szítő szabályozást.
A kiegészítés szerint a kapcsolt vállalkozásokkal és az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozá­sok­kal kapcsolatos eszköz és kötelezettség tételeket, a pénzügyi műveletek bevételeit – kivéve a kapott (járó) osztalékot – és ráfordításait, a jóváhagyott (fizetendő) osztalékkal kapcsolatos tételeket – ideértve az eredménytartalék igénybevételét is –, valamint a rendkívüli bevételeket és a rendkívüli ráfordításokat kell rendezni.
A 2016. évben induló üzleti év nyitását követően a rendezendő tételekből csak a kapcsolt vállalkozá­sok­kal és az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalko­zásokkal kapcsolatos eszköz és kötelezettség tételek rendezését kell könyvelni.

4.6. Az ellenőrzés megállapítása fogalmának pontosítása

A törvénymódosítás kimondja, hogy a szerződésmó­dosítás, a számviteli bizonylatok módosítása követ­kez­tében a könyvviteli nyilvántartásokban történő, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő utó­lagos módosítások nem minősülnek ugyan hibának, de azokat a számviteli elszámolás és bemutatás szem­pontjából a hibával azonos módon kell kezelni.
Az ellenőrzés megállapítása az ellenőrzés során feltárt, az eszközöket-forrásokat, az eredményt, a saját tőkét érintő hibák és hibahatások, amelyek a beszámolóval lezárt üzleti évvel (évekkel) kapcsolatosak, a hatályos jogszabályi előírások nem vagy nem megfelelő alkalmazásából, helytelen értelmezéséből, vagy nem megengedett, tiltott cselekmény elkövetéséből származnak.
A számviteli elszámolás szempontjából az ellenőrzés megállapításával egy tekintet alá esik a szerző­désmódosítással, a számviteli bizonylatok módosítá­sával dokumentált, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő gazdasági események könyvviteli elszámolásban rögzítendő jellemzőinek utólagos módosítása is.

4.7. A peresített követelések elszámolása

Az Szt. korábbi szabályai szerint az egyéb követelés mérlegtételnél kellett kimutatni – többek között – a peresített követelésekből a bíróság által az üzleti év mér­legfordulónapjáig jogerősen megítélt követeléseket is, függetlenül azok pénzügyi teljesítésétől.
A törvénymódosítás szerint az egyéb követelések között nem mutathatók ki a bíróság által az üzleti év mérleg­fordulónapjáig jogerősen megítélt peresített követe­lésekből
• a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételek;
• a kapott bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kama­tok, behajtási költségátalányok, kártérítések, sérelem­díjak összegei.
Ezen tételeket, amennyiben tárgyévhez vagy a tárgyévet megelőző üzleti év (ek) hez kapcsolódnak és azokat a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték egyéb bevételek között kell elszámolni a pénzeszközökkel szem­ben a pénzügyi rendezéssel egyidejűleg.

4.8. A saját jogú és a vásárolt követelésekkel kapcsolatos elszámolások

A számviteli törvénynek a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően érvényes előírásai szerint, a tartósnak minősü­lő (éven túli) követelésekkel (kölcsönökkel, bankbetétekkel), valamint a vásárolt követelésekkel kapcsolatos gazdasági eseményeket a pénzügyi műveletek között kell elszámolni, míg a vállalkozó által keletkeztetett, nem tartós követelésekkel kapcsolatos gazdasági eseményeket az egyéb ráfordítások között. Ezt a megkülönböztetést vezette keresztül a törvénymódosítás a következők szerint:
• Az Szt. korábbi előírása szerint az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni a behajthatatlannak nem minősülő, elengedett követelés könyv szerinti értékét, függetlenül attól, hogy az saját, vagy vásárolt követe­léssel volt kapcsolatos. A törvénymódosítás szerint, egyéb ráfordítások között, csak a behajthatatlannak nem minősülő, forgóeszközök között kimutatott – vá­sárolt követelésnek nem minősülő –elengedett köve­telés könyv szerinti értékét szabad kimutatni.[Szt. 81. § (2) bekezdés l) pont]
• Az Szt. korábbi előírása szerint az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni a behajthatatlan követelésnek a tárgy üzleti évben leírt összegét, függetlenül attól, hogy az saját, vagy vásárolt követeléssel volt kapcso­latos. A törvénymódosítás szerint, az egyéb ráfordí­tások között csak a forgóeszközök között kimutatott – vásárolt követelésnek nem minősülő – behajthatatlan követeléseknek az üzleti évben leírt összegét szabad kimutatni. [Szt. 81. § (3) bekezdés b) pont]
• Az Szt. szerint az egyéb ráfordítások között elkülönítetten kell kimutatni az értékvesztés összegét, ideértve a követelések, a készletek elszámolt értékvesztésének összegét. [Szt. 82. § (4) bekezdés a) pont] A törvény­módosítás egyértelművé teszi, hogy a tartósan adott kölcsönök, bankbetétek értékvesztései pedig a pénzügyi műveletek ráfordításai közé tartoznak. [Szt. 83. § (3) bekezdés]
• Az Szt. szerint az egyéb ráfordítások között kell elszámolni a térítés nélkül átadott, részesedésnek vagy érték­papírnak nem minősülő eszközök nyilvántartás sze­rinti értékét, valamint a nyújtott szolgáltatások bekerülési értékét a felszámított, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adóval növelt összegben, a hiányzó, illetve a tárgyévben megsemmisült, az állo­mányból kivezetett vásárolt és saját termelésű készlet könyv szerinti értékét.
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy a befektetett pénzügyi eszközök ráfordításaként, árfolyam­vesz­teségeként kell kimutatni a térítés nélkül átadott, hiányzó, megsemmisült, a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott értékpapírok, valamint a térítés nélkül átadott, elengedett, behajthatatlannak minősí­tett, a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott kölcsönök könyv szerinti értékét. [Szt. 85. § (1a) bekezdés b) pont]
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi azt is, hogy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni – többek között – a térítés nélkül átadott, elengedett, behajthatatlannak minősített, a forgóeszközök között kimutatott vásárolt követelés, valamint a hiányzó, megsemmisült, a forgóeszközök között kimu­tatott értékpapír könyv szerinti értékét. [Szt. 85. § (3) bekezdés m) pont]
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi továbbá, hogy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni a részesedésekből származó ráfordítások, árfo­lyamveszteségek, valamint a befektetett pénzügyi eszközök ráfordításai, árfolyamveszteségei között felsorolt jogcímeken keletkezett veszteségeket, ha azok a vásárolt követelésekhez kapcsolódnak. [Szt. 85. § (3) bekezdés v) pont]

4.9. Egyéb módosítások

A törvénymódosítás több olyan, elsősorban technikai szövegcserés módosításokat tartalmaz, amelyek a törvény egyes rendelkezései közötti, illetve a törvény mellékle­tében szereplő mérleg- és eredménykimutatás-sémák kö­zötti összhang megteremtését szolgálják. Ezeket foglaljuk össze a következőkben.
• Az Szt. 3. § (5) bekezdés 1. pontjában a „társaságért, an­nak üzletágáért, telephelyéért, üzlethálózatáért” szö­veg­rész helyébe az „üzletágért, telephelyért, üzlet­hálózatért” szöveg lépett. A számviteli törvény előírása szerint részesedés vásárláshoz kapcsolódóan üzleti vagy cégértéket nem lehet a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően kimutatni. A társaság megvásárlása valójában részesedés szerzést jelent, ezért az üzleti vagy cégérték megfogalmazást pontosítani kellett, mivel a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A negatív üzleti vagy cégérték megfogalmazását, döntően az előző bekezdésben leírt indokok miatt pon­tosították, illetve módosították. A számviteli törvény előírása szerint részesedés vásárláshoz kapcsolódóan negatív üzleti vagy cégértéket nem lehet a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően kimutatni. A társaság megvásárlása valójában részesedés szerzést jelent, ezért a negatív üzleti vagy cégérték megfogalmazást ponto­sítani kellett, mivel a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlet­hálózat vásárlása esetén lehet negatív üzleti vagy cégértéket kimutatni társaság vásárlását nem.
Továbbá törlésre került a negatív üzleti vagy cégérték bekerülési értékének megállapításánál a megszerzett immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek reális értékének arányos csökkentésére vonatkozó előírás. [Szt. 3. § (5) bekezdés 2 pont]
• Az üzleti vagy cégérték, mint mérlegtétel tartalmi leí­rását összhangba hozták az üzleti, vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy az Szt. 25. § (8) bekezdésében a „cégvásárlás esetén ” szövegrészt hatályon kívül he­lyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016. évben induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A negatív üzleti vagy cégértékhez kapcsolódóan a halasztott időbeli elhatárolás meghatározását összhangba hozták a negatív üzleti vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy az Szt. 45. § (3) bekezdésében a „cégvásárlás esetén” szövegrészt hatályon kívül helyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016. évben induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet negatív üzleti vagy cégértéket kimutatni halasztott időbeli elhatárolásként.
• A negatív üzleti vagy cégértékhez kapcsolódó halasztott időbeli elhatárolás feloldási szabályait összhangba hozták a negatív üzleti vagy cégérték fogalmi leírásával. A halasztott bevételként elhatárolt negatív üzleti vagy cégérték megszünteté­sét leíró szabályozásnál a „cégvásárlás esetén ” szö­vegrészt hatályon kívül helyezték. A negatív üzleti vagy cégértékként kimutatott halasztott bevételt legalább 5 év, de legfeljebb 10 év alatt lehet az egyéb bevételekkel szemben megszün­tetni. [Szt. 45. § (4) bekezdés]
• Az üzleti vagy cégérték bekerülési (beszerzési) értéke meghatározásánál a tartalmat összhangba hozták az üzleti, vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy Az Szt. 49. § (2) bekezdésében a „cégvásárlás esetén” szövegrészt hatályon kívül helyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A befejezett kísérleti fejlesztés, a befejezett alapítás-átszervezés aktivált értékét, az üzleti vagy cégértéket, amennyiben ezek hasznos élettartamát nem lehet megbecsülni a számviteli törvényben meghatározott időtartam szerint kell leírni. Ezért az Szt. 52. § (4) bekezdésében a „lehet leírni” szö­vegrész helyébe a „kell leírni” szöveg lépett. A befejezett kísérleti fejlesztés, a befejezett alapítás-átszervezés aktivált értékét 5 év vagy ennél rövidebb idő alatt, az üzleti vagy cégértéket leg­alább 5 év, de legfeljebb 10 év alatt kell leírni, amennyiben ezek hasznos élettartamát nem lehet megbecsülni.
• A kiegészítő mellékletben meg kell adni, többek kö­zött, a tárgyévben foglalkoztatott munkavállalók átla­gos statisztikai létszámát, bérköltségét és személyi jellegű egyéb kifizetéseit állománycsoportonként, vala­mint a bérjárulékokat jogcímenként megbontva.
• A bérjárulékok közül csak a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség az, amely személyhez kötött, a rehabilitációs hozzájárulás és a szakképzési hozzájárulás megállapítása nem személyhez kötött, ezért ezeket a tételeket nem lehet állománycsoportonként bemutatni. Emiatt a törvénymódosítás pontosítja a korábbi előírást azzal, hogy a bérjárulékokat csak jogcímenként kell a kiegészítő mellékletben részletezni és nem állománycsoportonként. [Szt. 91. § a) pont]
• Az Szt. egyszerűsített beszámolót leíró részeiben és a kapcsolódó mellékletekben az „egyszerűsített adózott eredmény” kifejezés helyébe az „adózott eredmény” kife­jezés lépett egyszerű szövegpontosításként. [Szt. 102. § (1) bekezdés; Szt. 102. § (3) bekezdés; Szt. 108. § (1) bekezdés; Szt. 163/A. § (3) bekezdés; Szt. 4. sz. melléklet]
• A törvénymódosítás a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény és a számviteli törvény közötti összhang megteremtését szolgálja azzal, hogy kimondja, hogy a beszámolót a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végel­számolásról szóló törvényben meghatározott módon kell a céginformációs szolgálat részére megküldeni. [Szt. 154. § (7) bekezdés]
• A törvénymódosítás kiegészítésként rögzíti, hogy az Szt. megfelel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénz­ügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek. Továbbá megfelel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módo­sításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/56/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek is.
• Az Szt. 1. számú mellékletének „Források (passzívák)” alcím „F. Kötelezettségek” pont „I. Hátrasorolt köte­lezettségek” pontjában a „2. Hátrasorolt kötelezett­ségek jelentős tulajdoni viszonyban lévő vállalkozással szemben” szövegrész helyébe a „2. Hátrasorolt kötelezettségek jelentős tulajdoni részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben” szöveg lép. A megnevezésből ugyanis az Szt. 2016. évi átfogó módosításakor a részesedési szó kimaradt.
• Az Szt. 1. számú melléklet „Források (passzívák)” alcím „F. Kötelezettségek” pont „III. Rövid lejáratú köte­lezettségek” pontjában a „7. Rövid lejáratú kötele­zettségek jelentős tulajdoni viszonyban lévő vállalko­zással szemben” szövegrész helyébe a „7. Rövid lejáratú kötelezettségek jelentős tulajdoni részesedési viszony­ban lévő vállalkozással szemben” szöveg lép. A meg­nevezésből ugyanis az Szt. 2016. évi átfogó módo­sításakor a részesedési szó kimaradt.
• Az Szt. 2. számú melléklet „21. Részesedések, érték­papí­rok, tartósan adott kölcsönök, bankbetétek érték­vesz­tése” pontjában a pénzügyi műveletek bevételei téte­leinél a részesedések, értékpapírok, bankbetétek érték­vesztése szövegrészt kiegészítették a tartósan adott kölcsönök értékvesztésének szövegrésszel.
• Az Szt. 5. számú, az eredménylevezetést tartalmazó mel­lékletében a 19. Jóváhagyott osztalék sort okafo­gyottság okán törölték, hiszen a 2016. évben induló üzleti évtől az eredménylevezetés csak az adózott eredményig tart. A jóváhagyott osztalék elszámolása, az arról szóló döntés évének gazdasági eseménye lesz, nem szerepelhet az előző üzleti év eredmény­ki­mu­ta­tásában. Az Szt. 2016. évi átfogó módosítása során ezt a sort elfelejtették kivenni, ezt most pó­tolták.

Az elektronikus kereskedelem területén speciális helye van az elektronikus szolgáltatásoknak. Ezek a fajta tevé­kenységek elképzelhetetlenek internet nélkül, hiszen nincs olyan eleme a tevékenységnek, mely nem azon ke­resztül bonyolódna, vagy nem kapcsolódna közvetlenül az internethez, vagy az elektronikus világhoz. Ezek közé tartozik például az elektronikus adatok elérhetővé tétele, elektronikus hirdetések, játékok, szerencsejátékok. A ma­gán­sze­mé­lyek által folytatott ilyen jellegű tevékenysé­gek az elmúlt években egyre népszerűbbek lettek, ráadásul a technika fejlődésével egyre könnyebben elérhetőek. Ele­gendő csak arra gondolni, hogy egy okoste­le­fon segítsé­gével mennyi minden el tudunk érni az in­terneten, és mi­lyen alkalmazásokat tu­dunk futtatni.

Ebből a körből az internetes hirdetések világát, valamint az okostelefonokon futó alkalmazások fejlesztőit vesszük a vizsgálatunk alá. Ezen tevékeny­ségek speciális üzleti modellel rendelkeznek, mely üzleti modellek adójogszabályoknak való megfelelte­tése általában nagy nehézséget jelent. A legfontosabb kérdések a tevékenység jellegéhez kapcsolódnak. Mennyi­re tekintünk egy-egy internetes szolgáltatást egyáltalán önálló tevékenységnek, mikor válik üzlet­szerűvé, valamint ehhez kapcsolódóan mely esetekben kell adószámot kiváltania a magánszemélynek. Az általános forgalmi adó kérdésköre sem egyszerű, hiszen annak helyes meghatározása, vagy a megfe­le­lő bizonylat kiállítása sokszor nehézséget okoz.

1. Elektronikus hirdetések

Az eCommerce Europe 2014-es adatai alapján az Eu­ró­pában élő 816 millió emberből 565 millióan aktívan használják az internetet. Összehasonlítás képen a Földön lakó 7,2 milliárd emberből 2,6 milliárdan interneteznek, tehát az európai arány kifejezetten kedvező képet mutat. Az internetes mar­keting tehát nagyon széles rétegekhez tud eljutni, ezért is ez a piac az egyik kiemelt ­marketing piacnak tekinthető, mely az el­múlt években nagyon sokat fejlődött.
Amennyiben a fenti adatokhoz hozzávesszük, hogy egyes becslések szerint több mint 1,2 milliárd weboldal található az interneten, ezen kívül pedig az új technikák, mint például az okostelefonok megjelenése tovább bővítette a médiafogyasztásunkat, a helyzet már nem annyira egyszerű. Az internetes marketingnek tehát meg kell talál­nia a hatékony csatornát, amelyen el tud jutni az általa célzott emberekhez. Ehhez a hatékonysághoz járulhatnak hoz­zá a magánszemélyek is, akik weboldal üzemeltető­ként, vagy önkéntesen hirdetés fogyasztóként vesznek részt ezen a piacon. Természetesen mindezeket a tevékeny­sé­geket ellenérték fejében végzik, melyhez kötődik adófizetési kötelezettség is. Az adófizetési kötelezettség megha­táro­zásához azonban pontosan ismernünk szükséges, hogyan működnek ezek a piacok, hogyan történik a ma­gánszemélyeknek a pénz kifizetése, valamint ezek az össze­gek milyen tényezőktől függenek.

1.1. Affiliate marketing tevékenységek

Bár a szó nagyon idegenül hangozhat sokak számára, mégis ezzel a fajta hirdetéssel találkozhatunk az interneten a legnagyobb számban. Egyfajta marketing partnerprog­ramot jelent, melyben egy weboldal tulajdonosa engedélyezi, hogy a weboldalán hirdetések jelenjenek meg. A hirdető nincs közvetlenül kapcsolatban a weboldal tulajdo­nosával, egy szolgáltató végzi a hirdetések megfelelő olda­lon való elhelyezését.
Ezt a rendszert úgy kell elképzelnünk, mintha egy hirdetőtáblát adna bérbe a weboldal tulajdonosa. A weboldal tulajdonosa abban érdekelt, hogy minél többen megnéz­zék ezt a hirdetőtáblát, mely az internet világában az átkat­tintást jelenti. Természetesen annál több lesz az átkattintás, minél népszerűbb az oldal, azaz minél többen látogatják. A népszerűség növelését szintén internetes eszközökkel lehet növelni (pl. sokak számára érdekes tartalommal, SEO eszközökkel stb.). A weboldal tulajdonosa az átkattintások száma alapján kap ellenértéket.
Vizsgáljuk meg ezt egy gyakorlati példán keresztül. Egy társaság internetes marketing kampányt szeretne indítani, és nagyon sok weboldalon szeretné elhelyezni a hirdetéseit. Megteheti azt is, hogy az általa relevánsnak ítélt web­oldalak tulajdonosait egyenként felkeresi, de az internetes technológia erre a kérdésre egyszerűbb választ is tud adni. A Google AdWords szolgáltatás igénybe vételével a tár­saság ez könnyebben el tudja érni. A társaság fizet a Google számára egy meghatározott összeget, és feltölti a hirdetését, bannerjét, logóját. A weboldal üzemeltetője, a példánkban legyen egy ma­gánszemély, a Google AdSense szolgáltatás kere­té­ben kijelöli a weboldalán azokat a részeket, ahová a Google hirdetéseket helyezhet el. Vannak olyan webol­da­lak, ahol ez a weboldal szélét jelentik, de léteznek olyan web­oldalak is, ahol a tényleges tarta­lom a képernyő­fe­lületnek csupán a negyedét teszi ki, a képernyő háromnegyede pedig ilyen jellegű hirdetésekre van lefoglalva.
A szolgáltatás aktivizálását követően a weboldal tulajdo­nosának nincs más dolga, mint vár arra, hogy minél töb­ben kattintsanak rá a hirdetésekre. Az átkattintásokat a Google AdSense programja regiszt­rálja, mely alapján meg­történik a kifizetés.
Lényeges, hogy a Google az ügyletben nem a klasszikus ügynöki közvetítőként működik közre, hiszen a hirdető és a hirdetési felületet szolgáltató cég egymással nem kerül közvetlen szerződéses kapcsolatba. A Google a saját nevé­ben nyújtja a hirdetési szolgáltatást a hirdetni kívánó cégnek, illetve saját nevében veszi „bérbe” az ehhez szükséges hirdetési felületet a honlap-üzemeltetőktől. Ebből az következik – és az adózási szabályok szempontjából ennek van jelentősége –, hogy a honlap tulajdonosa nem nyújt közvetlenül hirdetési szolgáltatást a hirdetni vágyó társa­ságok számára, hanem pusztán a saját honlapjának szabad hirdetési felületeit bocsátja a Google rendelkezésre. A be­vé­tel tehát nem hirdetési szolgáltatás díja. A Google sze­repéből adódóan az AdSense szolgáltatásért fizetett díj adójogi szem­pontból nem minősül közvetítői jutaléknak sem (bár a Google maga annak nevezi), a „jutalék” meg­nevezés pusztán azon a körülményen alapul, hogy a Google által fizetett díj nem átalányjellegű, hanem forgalomarányosan (a honlap látogatók „kattintásai­nak” száma alapján) kerül megállapításra.
Meg kell említeni, hogy a Google AdSense üzleti mo­delljén kívül vannak más affiliate üzleti modellek is. Létez­nek olyan partner programok, ahol a weboldal tulajdo­nosa választhatja ki, kinek a hirdetését helyezi el a saját weboldalán. Itt is általában kattintás alapján történik a fizetés, de ettől eltérő módszerek is lehetségesek. Elő­fordul­hat, hogy egy adott cél elérését követően történik meg a fizetés. Ez lehet egy űrlap kitöltése, egy hírlevélre történő feliratkozás is. De léteznek olyan programok, ahol tény­leges értékesítéshez kötött a kifizetés. Amennyiben a web­oldal böngészője az adott weboldalon keresztül jut el egy termék vagy szolgáltatás megrendeléséhez, akkor a web­oldal tulajdonosa általában nagy arányú jutalékot kap.
A díj minősítése helyesen: a honlap-üzemeltető által nyúj­tott, és az affiliate szolgáltató által saját nevében igénybe vett szolgáltatás ellenértéke.

1.2. PTC oldalak útján szerzett jövedelem

Az interneten egyre több olyan hirdetéssel találkozhatunk, hogy „internetes pénzkeresés”, „internetes otthoni mun­ka” stb. Ezek általában az ún. paid to click, azaz PTC web­oldalakra utalnak. A PTC is alapvetően arról szól, hogy a hirdetésekre történő kattintással lehet pénzt keresni. A módszer azonban lényegesen különbözik az affiliate tevé­kenységtől. A magánszemélynek egy szoftvert kell telepí­tenie a számítógépére, és a szoftver bizonyos időközönként hirdetést helyez el a képernyőn. Erre történő kattintást regisztrálja a PTC szolgáltató. Egy-egy klikkelés általában nagyon alacsony értéket képvisel, általában 1 centet vagy még kevesebbet. A hirdetők számára ez a módszer azért előnyös, mivel viszonylag nagy és aktív tömeghez tud eljutni a hirdetése, azonban a hirdetésolvasó relevancia vonat­kozásában már nem annyira hatékony, mely a díjazás mér­tékében is megjelenik. Ráadásul a PTC-be bekapcsolódó magánszemélynek nem kell elolvasnia a hirdetést, sem­milyen interakciót sem vár el a PTC szolgáltató tőle.
A magánszemély szerepe tehát kettős: a hirdetést meg­rendelő vállalkozás szempontjából passzív fogyasztó, a PTC-oldalt üzemeltető vállalkozás szempontjából azonban olyan „teljesítési segéd”, aki a vállalkozás által nyújtott hirdetési szolgáltatás teljesítésében aktívan, ellenérték fejében mű­ködik közre. Szolgáltatása sajátos abból a szem­pontból, hogy a magánszemély fogyasztóként regisztrál, azaz nem vállal semmilyen kötelezettséget, a hirdetések megtekintése ugyanis teljességgel önkéntes. Pont ez a ket­tőség eredményezi az adójogi megítélésének a bizonytalanságát.

1.3. Elektronikus hirdetés, mint önálló tevékenység

Az Szja. törvény nem ad egyértelmű meghatározást az önálló tevékenységre vonatkozóan. Ezt levezet­het­jük az Önálló vállalkozók tevékenységi jegyzékéből (ÖVTJ), az Evtv-ből, valamint a jogszabályi környezet értelmezéséből. Már ebből a felsorolásból is látszik, hogy általában nem egyszerű az önálló tevékenység meghatározása sem, nem­hogy egy virtuális térben. Az önálló tevékenység szem­pontjából fontos, hogy a magánszemély aktívan, függetlenül működjön köz­re, és valós tevékenységet végezzen, mely tevékeny­sége ellenérték megszerzéséhez vezet.
Ezek alapján az affiliate tevékenység egyértelműen ön­álló tevékenység, hiszen a magánszemély aktivitása szük­séges hozzá, a tevékenységétől (is) függ a be­vétel nagysága, az ÖVTJ 631102 alatt pedig egyértelműen megtaláljuk ezt a tevékenységet: internetes hirdetési felület webgazda általi értékesítése.
A hirdetési-felület biztosítás az Szja tv. alkalmazásában az (ingó-) bérbeadással esik egy tekintet alá. A bérbeadási tevékenység az Szja tv. alkalmazásában ún. önálló tevé­kenységnek minősül1.
Az önálló tevékenységből származó jövedelem adó­ja 16%. A jövedelmet tevékenységenként2, az adó­évi összes bevételből az adóévben felmerült összes elismert költség3 tételes levonásával4, vagy az igazolás nélkül elszámolható 10 százalék költség­hányad5 figyelembe vételével kell kiszámítani. Té­teles költségelszámolás esetén a kiadásokat bizonylattal kell igazolni6 (kivéve azokat, amelyeket a tör­vény igazolás nélkül is enged elszámolni7).
Az önálló tevékenységből származó jövedelem után a magánszemélynek évközben (negyedévente, a negyedé­vet követő hónap 12. napjáig) adóelőleget kell fizetnie8, tekintettel arra, hogy a megrendelő (Google) jelen esetben nem belföldi illetőségű, és ezért az Art. szerint nem minősíthető olyan kifize­tőnek, aki az adóelőleg-levonásra kötelezhető lenne.
A költségelszámolást illetően a leggyakrabban előforduló kérdés, hogy a magánszemély jogosult-e valamilyen mér­tékben költségként elszámolni a tevékenységhez szüksé­ges internet-előfizetés díját. Az Szja tv. jelenleg csak a mezőgazdasági őstermelők, illetve az egyéni vállalkozók számára engedi (bizonyos keretek között) az internet díjának az elszámolását9. Az adószámos magánszemélyek esetében a költségelszámolás főszabályának10 figyelembe vételével erre általában nincs lehetőség. Ezen szabály szerint ugyanis az önálló tevékenységhez végzése során felmerült olyan kiadás, amely akár csak részben is a magán­személy személyes vagy családi szükségletét kielégítő szol­gáltatás igénybe vétele érdekében merül fel, nem minősül a tevékenység elismert költségének.
A PTC megítélése már ennél vitatottabb. Itt már nem min­denben teljesül az önállóság követelménye, hiszen bár a magánszemély aktivitására valóban szükség van, ugyan­akkor ez nem az a tevékenység, melyet ide sorolnánk. A PTC-t úgy kellene elképzelnünk, hogy az utcán egy szó­rólap elfogadásával kapnánk 5 forintot is. Ugyanakkor ezért az ellenértékért nem végeztünk más tevékenységet, mint passzív módon elfogadtuk a hirdetést, valamint egy csekély összeget annak átvételéért. A szórólap átadója nem is kér semmit sem cserébe, még a hirdetést sem kell, hogy elolvassuk. Ezért nem lehet önálló tevékenységként felfogni a PTC-t, inkább egyéb jövedelmek kategóriájába kell sorolnunk.
Amennyiben a hirdetést például értékelnie, vagy minősí­tenie is kellene az olvasójának (vannak ilyen internetes te­vékenységek is), akkor önálló tevékenységről beszélhetünk. Az internetes hirdetések világában szintén önálló tevé­kenységnek számítana a hirdetések fordítása, szerkesz­tése is, bár itt egyértelműen látható a magánszemély aktivitása, függetlensége, a tevékenység önálló jellege.
A PTC világában egy külön terület a linkmegosztásból származó jövedelmek kérdése. A magánszemély egy blo­gon, fórumon, vagy akár a honlapján elhelyez egy linket, mely egy linkelosztóhoz kapcsolódik. A böngésző erre a linkre rákattintva általában néhány másodpercig tartó hirdetést kap, és csak ezt követően tudja elérni a kívánt tar­talmat. A linkmegosztó minden egyes kattintás után bevételt kap. Ez a technika is a PTC-hez köthető, ugyan­akkor működési elv vonatkozásban közelebb áll az affiliate mar­ketinghez. A különbség annyi, hogy a magánszemélynek még csak nem is kell rendelkez­nie weboldallal. Mindezek ellenére még mindig egyéb jövedelemről beszélünk, mivel a magánsze­mély nem végez tényleges tevékenységet. Amennyi­ben a ma­gánszemély egy általa szerkesztett webol­dalon, vagy a saját blogjában helyezi el ezeket a lin­ke­ket, valamint van arra utaló aktív tevékenysége, mely­nek célja a látogatottság növelése, akkor már önálló tevékeny­séghez kapcsolódó bevételről beszélhetünk.
A fentiekből is látható, hogy nagyon szűk az a határvonal, mely alapján be tudnánk sorolni az egyik vagy a másik kategóriába az internetes hirdetésekkel kapcsolatos ma­gánszemélyi tevékenységeket. Fon­tos megérteni az üzleti modellt, a tevékenység jellegét, a magánszemély tényleges tevékenységét vala­mint mindezekből levonni az adójogi konzek­venciákat.

1.4. Elektronikus hirdetés, mint gazdasági tevékenység

A fentiekből adódóan a PTC hirdetéseket nem so­rolhatjuk az Áfa tv. gazdasági tevékenysége közé11. Bár az Áfa tv. szerinti tartósság, rendszeresség, ellenérték elérése megva­lósul, azonban mindez nem független formában történik meg. A magánszemély inkább fogyasztója a hirdetéseknek, nincs tényleges tevékenysége sem, valamint a regisztráció önkéntes kitöltésén kívül semmilyen önálló döntést nem hozhat. Még azt sem döntheti el például, mikor folytatja a tevékenységét (amennyiben tevékenységnek ne­vez­hető), mivel a PTC szolgáltatótól függ a hirdetések megjelenése. Így a PTC tevékenység esetében a magánszemélynek nincs bejelentési kötelezettsége az adóhivatal felé, nem kell adószámot kiváltania, nem válik az áfa alanyává sem. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy mindezektől függetlenül szja. fizetési kötelezettsége megjelenik, mint egyéb jövedelem be kell vallania ezen tevékenységből szár­mazó bevételt.
Az affiliate marketing tevékenységre azonban már min­den olyan jellemzőt rá lehet húzni, mely az Áfa tv. gazdasági tevékenységét jellemzi. Így a tartósság, rendsze­resség, ellenérték elérése, független forma mind jellemzői ennek. A ma­gánszemély ebben az esetben a weboldalának tartalmán, népszerűségén, népszerűsítésén keresztül egyértelmű hatást tud gyakorolni a bevételére. Ugyanakkor a tevékenységének nem minden része képezi a bevételének a növelését, vagy sok esetben eléggé közvetett ez a kap­csolat.

1.5. Általános forgalmi adó és bizonylat-kiállítás

A fentiekből következően ez a kérdéskör kizárólag az affi­liate marketingnél jelenik meg. Az első tudnivaló, hogy az adózó a bejelentkezéssel egyidejűleg közösségi adószámot is köteles váltani12, tekintettel arra, hogy a megrendelő egy másik tagállambeli adóalany (Európában a Google Ireland Ltd).
Az Áfa tv. teljesítési helyre vonatkozó szabályai alapján a külföldi adóalanynak nyújtott szolgáltatás a megrendelő székhelye, illetve állandó telephelye szerinti államban minősül teljesítettnek13, azaz az ügylettel összefüggésben keletkező forgalmi adót is ezen államban kell megfizetni. Az adó megfizetésére az uniós áfa-szabályozás14 szerint ilyenkor a megrendelő – jelen esetben a Google Ireland Ltd. – köteles15.
A magyar webgazdának tehát áfa-fizetési kötelezettsége nem keletkezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar adóalanynak ne lennének egyéb adókötelezettségei: a szol­gáltatásnyújtást fel kell tüntetni az áfa-bevallás részletező adatai között, valamint az áfa-bevallással egyidejűleg be kell nyújtani az ’A60-as Összesítő nyilatkozatot is16.
Ezen kötelezettségek a belföldön alanyi adómentes adó­alanyt is terhelik17. Az alanyi adómentes adóalanyok a bevallási, illetve az adatszolgáltatási kötelezettségüknek havi gyakorisággal18 kötelesek eleget tenni, kizárólag arról a hónapról, melyben szolgáltatás-nyújtás történt vétel történt.
Felhívjuk továbbá a figyelmet arra, hogy a honlap tulaj­donosa köteles számla kibocsátásáról gondoskodni ab­ban az esetben is, ha az Áfa tv. területi hatályán kívül teljesít szolgáltatásnyújtást19. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a Google Ireland Ltd. nem tart igényt a számlára, azonban a magyar adóalanyoknál a számla példányának megléte egy adóhatósági ellenőrzés so­rán ettől függetlenül vizsgálható. A számlán szere­peltetendő a saját, illetve a partner közösségi adószáma, a „fordított adózás” kifejezés20, illetve célszerű rajta utalni a területi hatályon kívüliségre.

1.6. Elektronikus hirdetés járulékkötelezettségei

A Tbj. alapján biztosítottnak csak a nem önálló mun­kavégzést megalapozó jogviszonyban (pl. munka­vi­szonyban), illetve a díjazás ellenében munka­vég­zésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalko­zó­nak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) sze­mélyesen munkát végző személy minősülhet; az ilyen személy is csak annyiban, amennyiben az e tevékenységéből származó havi jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét21.
A fentiek szerint sem a PTC, sem pedig az affiliate nem tekinthető olyan munkavégzésre irányuló jogviszonynak, amely alapján a kötelezett „személyes mun­kavégzésre” lenne köteles, ezért a magánsze­mély e tevékenysége alapján – a bevétel összegétől függetlenül – nem válik biztosítottá, így nem kell a Tbj. szerinti járulékokat fizetni.
A jogviszony szociális hozzájárulási adófizetési kötele­zettséget eredményező voltát a biztosítási jogviszony hiányától függetlenül vizsgálni kell, még akkor is, ha nem belföldi kifizetőről van szó, miután a szocho szabályai szerint a külföldi kifizető is az adó alanyává válik, ha a magán­személy az önálló tevé­kenységét Magyarországon végzi22. Az affiliate esetében arra kell rámutatni, hogy a bérbeadási tevékeny­ség a szociális hozzájárulási adó szabályai szerint olyan önálló tevékenység, amely ki van véve a szoc­ho-fizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyok köréből23. A jogszabály szövege nem tesz különbséget in­gó- és ingatlan-bérbeadás között, így szocho-köte­lezettség az online hirdetési felület bérbeadására tekin­tettel sem keletkezik.
Biztosítási jogviszony, illetve szocho-kötelezettség hiányában24 az összevont adóalapba tartozó adóköteles jövedelmek után 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Ezen kötelezettség – belföldi kifizető hiányában – a jövedelmet szerző magánszemélyt terheli. Az eho-fizetést a magánszemélynek ugyancsak előleg formájában, az adóelőleggel egyidejűleg kell teljesítenie, és az éves ’53-as Szja bevallásban kell bevallania.
A magánszemélyt terhelő eho – mint a központi költ­ségvetést megillető adó – az önálló tevékenység költ­sé­ge­ként elszámolható (illetve a 10% költséghányad alkalmazása esetén elszámoltnak kell tekinteni)25.
Amennyiben a magánszemély egyéb jövedelmet szerez, akkor nincs lehetősége a 27 százalékos eho költségként történő elszámolására. Ebben az esetben az szja és az eho alapja a jövedelem 78 szá­zaléka26.

2. Okostelefon alkalmazások fejlesztése

Az okostelefonok megjelenése alapvetően változtatta meg az azokat használó emberek technikához való viszony­rendszerét. Például ha tőzsde árfolyamokra vagyunk kí­váncsiak, vagy meg szeretnénk nézni a menetrendet, könnyen telepíthetünk a telefonunkra egy alkalmazást. Ezen alkalmazások fejlesztői lehetnek profi informatikai szakemberek, társaságok, de akár hobbi szoftverfejlesztők is. Ezen alkalmazások fejlesztéséből árbevételük is szár­maz­hat, mely lehet egy fizetős alkalmazás letöltése, az alkalmazásba épített (in-app) fizetős szolgáltatás, de akár hirdetés elhelyezése is.
Az alkalmazásba épített fizetős szolgáltatással kapcsola­tosan meg kell említeni, hogy az Európai Bizottság ezt a fajta modellt nem nézi jó szemmel. Ennek alapvető oka, hogy a magáról ingyenességet sugárzó alkalmazáson be­lül tetemes összegű pénz elkölthető. Ez súlyosan igaz például a játékoknál, ahol az okostelefont használó gyerek a szülő tudta nélkül tud különböző vásárlásokat eszközölni.
Amennyiben az alkalmazás felületén hirdetés jelenik meg, az abból befolyó árbevétel adózási szem­pont­ból megegyezik az előbb bemutatottakkal. Annyi különbség van a kettő között, hogy ebben az esetben nem egy honlapról, hanem egy alkalmazás felületről beszélünk.
A fizetős alkalmazások, vagy pedig az alkalmazásba beé­pített fizetési konstrukciók esetében át kell gondolni ezen fejlesztések adózási kérdéseit is. Amint látni fogjuk ezen tevékenység adójogi megítélése a tevékenység sajátos­ságaiból adódóan némileg eltérnek az affiliate tevé­kenységtől.
A cikkünkben a GooglePlay példáján keresztül illusztráljuk, hogyan működik ez a piac, illetve az adózási kör­nye­zet. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ugyan ezen el­vek mentén kell minősíteni a Mac AppStore, a Windows Mar­ketplace, vagy a Black­Berry World alkalmazás áruházát is.

2.1. Okostelefon alkalmazás üzleti modellje

2014 márciusa jelentős fordulatot hozott, ugyanis ettől az időponttól a Google magyarországi fejlesztők számára is lehetővé teszi fizetős android alkalmazások feltöltését a GooglePlay-re. Ennek hatásaként az utóbbi időben jelentősen megnövekedett az e tevékenység tekintetében alkalmazandó adózási szabályok felőli érdeklődés. Ez azért is érthető, mivel a 2015. január 1-jén életbe lépett elektronikus szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó szabályok meg is bolygatták a Google-val való elszámolásokat.
A fejlesztőnek az általa fejlesztett alkalmazás publikálását megelőzően regisztrálni szükséges ma­gát. A regisztráció­hoz az alkalmazásboltok általában egy fix összegű regiszt­rációs díjat is felszámítanak. A Google esetében ez a díj 25 USD, melynek befizetéséről a Google e-mailt küld. Az e-mail tartalmazza a bizonylatot is, melyet a fejlesztő döntésétől függően költségként elszámolhat. A regisztráció so­rán a fejlesztő megadja saját adatait, valamint bankkártya számát, országát. A Google esetében a regisztrációval automatikusan megtörténik a GoogleWallet (virtu­ális pénztár­ca) megnyitása is a fejlesztő nevére. A feltöltött alkalmazásnál a fejlesztő határozza meg az ellenértéket. Az ellenérték meghatározása országonként, pénzne­menként eltérhet egymástól. Az ellenérték meghatá­ro­zásánál kiemelt szere­pe van az adott ország áfa kulcsának (amennyiben az or­szágban létezik áfa adónem), mivel az ellenértéknek tartal­maznia kell az adó összegét is.
Az alkalmazásbolt pénzügyi közvetítőként is funkcionál, azaz a program feltöltője és letöltője között nem történik közvetlen fizetés. A Google rendszerében az alkalmazások letöltői egy külön regisztrációt igénylő szolgáltatás, a GoogleWallet útján fizetnek, az ott lehetővé tett fizetési módokon (bankkártya, hitelkártya, mobiltelefon, ajándékutalványok, PayPal), melyről „nyugta” kerül kiállításra. Ez a regisztráció az első vásárlásnál automatikusan megtör­ténik. A Google a fejlesztőt megillető befizetéseket összesí­ti, és meghatározott időszakonként (euróban) kifizeti a fejlesztő által megadott számlára. A fizetési formák között megtalálhatjuk a mobilszámlázás lehetőségét is. Itt azonban nem a hagyományos mobiltelefon számla ellenében történő fizetésről van szó, hanem végső soron egy bankkártyához kötődő vásárlásról.
Függetlenül attól, hogy a vevő milyen forrásból töltötte fel a GoogleWallet-jét, kizárólag ezt a virtuális pénztárcát tudja használni fizetésre. A fejlesztőnek ez azért is előnyös, mivel kizárólag egy forrásból történő pénzfogadásra kell felkészülnie.
A vételárnak azonban nem teljes része lesz a fejlesztő bevétele. A fejlesztő a regisztrációs díjon felül minden egyes értékesített alkalmazás után díjat kell, hogy fizessen az alkalmazásbolt számára. A hatályos GooglePlay Fejlesz­tői Terjesztési Megállapodás szerint a Google például 30%-ot tart vissza a kifizetésből Tranzakciós Díj címén. A fejlesztő az elszámolása végén tehát a vételár maximum 70%-kát kaphatja meg.

2.2. A fejlesztő tevékenységének minősítése

A mobiltelefon alkalmazások fejlesztése és értékesítése – amennyiben nem kifejezetten erre irányuló megbízás, vagy munkaköri kötelesség alapján végzi azt a magán­személy – olyan jogügyletet takar, amelynek lényege az elkészült szerzői jogi védelem alatt álló szoftvertermék felhasználói jogának átengedése. E jogügylet a szerzői jogi szabályok szerint minden esetben a fejlesztő és a prog­ra­mot letöltő felhasználók között teljesül, az alkalmazásbolt csak az ügyletkötés virtuális fórumaként mű­ködik.
A tevékenység rendszeressége, üzletszerű jellege miatt áfa-alanyiságot eredményez. Ennek megfelelően a ma­gán­személy adószámot köteles kiváltani. A tevékenység ÖVTJ-kódja 620101 – Egyedi szoftverfejlesztés.
A szerzői jogi védelem alatt álló mű felhasználói jogának átengedése ellenértékeként kifizetett díj a sze­mélyi jövedelemadóban önálló tevékenység bevétele.

2.3. A fejlesztő járulékkötelezettségei

Amennyiben a fejlesztő a tevékenységét adószámos ma­gánszemélyként folytatja, akkor „járulékok” te­kintetében azon törvényi rendelkezések érvényesül­nek, melyek szerint az ilyen jövedelem a nem képez járulékalapot27, valamint nem alapja a szocho-nak sem28, még akkor sem, ha a vevő belföldi ki­fizető.
A jövedelmet tehát a személyi jövedelemadón kí­vül ebben az esetben is eho terheli, melyet belföldi kifizető hiányában a magánszemély, egyéb esetben pedig a kifizető köteles megfizetni. A magánszemély az őt terhelő eho összegét az önálló tevékenység be­vételével szemben költségként elszámolhatja.

2.4. Általános forgalmi adó meghatározása

Ami a szóban forgó szolgáltatás nyújtását terhelő álta­lános forgalmi adót illeti, 2015. január 1-től jelentős változások történtek az elektronikus szolgálta­tá­sok, így a szoftver­termékek online rendszeren ke­resztül történő rendelke­zés­re bocsátására és frissítésére irányuló szolgáltatások forgalmi adóztatásának helyét meghatározó szabályokban. Az idei évtől függetlenül attól, hogy az alkalmazást magán­személy vagy társaság vásárolja meg és tölti le, a vevő szék­helye, lakóhelye lesz a teljesítés helye.
A magyar magánszemély vevők részére történő ér­té­ke­sítés belföldön áfa-köteles (alanyi adómentesség termé­sze­tesen választható). Ha pedig a vevő a Kö­zösség más tagál­lamában vagy a Közösség területén kívül rendelkezik lakóhellyel, úgy az ügylet teljesítés helye ezen államban van. Ez azt jelenti, hogy ez utób­bi esetekben magyar áfát felszámítani nem kell, azonban az értékesítést terhelő forgalmi adó a letöltő lakóhelye szerinti államot illeti. Az adófizetési köte­lezett­ség teljesítése érdekében – amennyiben a külföldi állam szabályai ezt előírják – felmerül az adószám kiváltá­sának kötelezettsége ezen állam adóhatóságánál. [A félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy az Áfa tv. az uniós szabályozással összhangban29 a szoftverter­mékek online értékesítését nem termékértékesítésnek, hanem szol­gálta­tás­nyújtásnak tekinti30, ezért az ún. tá­volsági érté­kesítés szabálya31 – mely szerint csak a vevő lakó­helye sze­rinti tagállam által meghatározott értékhatár feletti volu­me­nű értékesítés keletkeztet adószám-kiváltási kötele­zett­séget – ebben az esetben nem alkalmazható.]
A külföldön keletkező adófizetési kötelezettség teljesí­tése érdekében főszabály szerint a fejlesztőnek valamennyi olyan tagállamban be kellene jelentkeznie, ahol a szoftvert letöltő magánszemély vevők lakóhelye van.Magánszemély vevők esetében a  külföldi adó bevallását és megfizetését a közösségi tagállamok vonatkozásában lényegesen egyszerűsíti az ún. MOSS-rendszer (Mini One Stop Shop), mely­nek alkalmazása révén a más tagállamban fizetendő adót 2015. január 1-től Magyarországon lehet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által erre a célra létrehozott felületen keresztül negyedévente (euróban) bevallani és megfizetni32, mellyel a fejlesztő mentesül külföldön az adóalanyként történő regisztráció alól. A rendszer használata nem köte­lező, de alkalmazása jelentősen csökkenti a fejlesztő adminisztrációs terheit.
Tekintettel arra, hogy az üzletmodell alapján egyedül a Google rendelkezésére áll a vevő országával kapcsolatos információ, ezért a Google szolgáltatásai közé tartozik az adó mértékére vonatkozó információ nyújtása is. Az értékesí­tő­nek így nem kell külön nyilvántartást vezetnie, ezt a Google átvállalja. Mivel az árnak a legtöbb ország előírásai alapján tartalmazniuk kell az adót, ezért az árképzésnél erre is figyelmezteti a fejlesztőt a Google alkalmazása.

2.5. Bizonylat-kiállítási kötelezettség

A kifejtettekből következik az is, hogy a feltöltőnek a le­töltő lakóhelye szerinti állam bizonylat-kiállításra irányadó szabályait kell alkalmaznia33. Az alábbiakban a számlázásra vonatkozó magyar szabályozás leglénye­ge­sebb elemeire mutatunk rá:
Az Áfa törvény előírásai alapján az egyes letöl­té­sekről (vásárlásokról) a fejlesztőnek a letöltő részére kell bizonylatot kiállítani. A Google Ireland Ltd. a letöltőnek kiállít a vásárlásáról egy elektronikus bizonylatot, mely tartalmaz­za az értékesítő nevét, a letöltött program megnevezését, ellenértékét. Ezt a fajta bizonylatot a magyar adójogszabályok alapján akkor sem lehetne nyugtának tekinteni, amennyiben a fejlesztő és a Google Ireland Ltd. között lenne megállapodás a bizonylat kibocsátási szolgáltatás nyújtásáról.
A fejlesztő az üzleti modell alapján ugyanakkor nincs feltétlenül annak az információnak a birtokában, hogy pon­tosan ki volt a vásárló, ki vásárolta meg a szoftverét és milyen elérhetősége van. Az alkalmazásbolt ugyanis csak elszámolási kapcsolatban van a fejlesztővel, mely kapcso­laton keresztül a befolyó bevétel 30%-át megtartja magá­nak, 70%-ot pedig továbbít a fejlesztő elektronikus pénz­tárcájába. Természetesen a fejlesztő adófizetési kötelezett­sége a vevő által a letöltésért fizetett összeg 100%-a után keletkezik, függetlenül attól, hogy a Google részére a 30% (tranz­akciós díj, jutalék) levonása utáni részt (70%-ot) utalja át, a pénzforgalom egyszerűsítése érdekében. A 30% tranzakciós díj feltehetően jutalék címén a Google bevétele, neki ezen összeg után kell adóznia.
Az Áfa tv. rendelkezik a nyugtakibocsátási köte­le­zettség alóli mentesülés eseteiről34. Ezek között ta­lálható a ke­zelőszemélyzet nélküli automata berendezés útján teljesí­tett értékesítés, szolgáltatás nyúj­tás. A mindennapi élet­ben ezt olyan automatákra értjük, melyeknél készpénz bedobásával valamilyen terméket (pl. üdítőitalt) kapunk, vagy pedig szol­gáltatást (pl. parkolás, autópálya díj) tudunk igénybe venni. A virtuális világban ilyennek kell tekintetni az alkalmazásboltot is. A szolgáltatás igénybe vétele, az alkalmazás letöltése, a fizetés programozottan tör­ténik meg. Nincs olyan interakció, ahol a fejlesztő bea­vatkozhatna.
A hangsúly éppen az előre programozáson, az interakció hiányán van. Hiszen itt egy szolgáltató üzemeltet egy plat­formot, ahol egyrészt megtörténik a szolgáltatás igénybe vétele, valamint az elszámolás. Minden egyes alkalmazás letöltése, annak kifizetése magával hozza a Google Ireland Ltd. elszámolását.
A fentiekből fakadóan a fejlesztő mentesül a bizonylat kiállítási kötelezettsége alól. Természetesen ettől függetlenül az adófizetési kötelezettsége megmarad a fejlesztőnek. Ugyanakkor mégis van egy olyan pont, ahol felmerül a bizonylat kiállításának a kérdése. Tegyük fel, hogy a vevő egy társaság, és költségként el szeretné számolni a GooglePlay-ből letöltött alkalmazás ellenértékét. Ekkor a Google Wallet rendszere alkalmas arra, hogy ne csak nyug­tát, hanem számlát is tudjon adni. Ehhez a megrendelőnek elegendő az „Áfás számla letöltése” menüpontot kivá­lasztani, melyet követően kiállításra kerül a számla. Ekkor lényegében a fejlesztő felhatalmazása alapján történik meg a számla kiállítása.
Amennyiben az alkalmazásbolt nem támogatja a számla kiállítását, akkor a fejlesztőnek a kötelezettsége a számla kiállítása. A vevő az alkalmazásbolton keresztül fel tudja venni a kapcsolatot a fejlesztővel és kérheti a számla kiál­lítását. Kedvező változás e tekintetben, hogy 2015. január 1-jétől az Áfa törvény a kezelőszemélyzet nélküli automata berendezések útján igénybe vett termékértékesítés és szolgáltatás nyújtás esetén 15 napja van az értékesítőnek a számla kiállítására.

2.6. A Tranzakciós Díj áfája

A Google által felszámított Tranzakciós Díjat kizárólag, mint a közvetítői szolgáltatás ellenértékét (jutalékot) lehet értelmezni; melyről a GooglePlay a székhelye szerinti állam joga szerint (a Google esetében ez Írország) állít ki bizonylatot. E kiadást a magánszemély a tevékenységének bevételével szemben költségként elszámolhatja.
A magyar áfa-szabályok érvényesítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az alkalmazásbolt állít-e ki számlát vagy sem: a fejlesztőnek, mint belföldön nyilván­tartásba vett adóalanynak a külföldi adóalanytól igénybe vett szolgáltatásai után ettől függetlenül Magyaror­szá­gon áfa-fizetési kötelezettsége keletkezik35. A tevékeny­ségét áfa-körös adóalanyként végző magánszemé­lyek az így felszámított és bevallott áfát az adólevonási jog ál­talános szabályai szerint egyidejűleg jogosultak le­vonásba is helyezni, mégpedig ugyanazon okiratok alapján, melyek az adó megállapításának alapjául szol­gáltak36.
Közösségi adóalanyoktól - így a Google-től - igénybe vett szolgáltatás utáni áfa-kötelezettség bevallása mellett a szolgáltatásról az ’A60-as Összesítő nyilat­kozaton is adatot kell szolgáltatni, melyet a bevallással egyidejűleg kell (azonos gyakorisággal) benyújtani. E kötelezettségek teljesítése érdekében a magán­sze­mély­nek közösségi adószámmal is rendelkeznie kell.
A Google az elszámoló bizonylatnál a tranzakciós díjat, valamint az ahhoz kapcsolódó adó összegét feltünteti. Mivel az adó mértéke a fentiek alapján a fejlesztő lakóhelye, letelepedési helye szerinti ország adójogszabályaitól függ, ezért a Google a regisztráció során megadott adatok alapján fogja az adó összegét megállapítani. Így a fejlesztőnek ezen bizonylaton szereplő áfa összeget szükséges a bevallásában feltüntetnie.

2.7. Az alanyi adómentes jogállás választásával összefüggő tudnivalók

Tekintettel arra, hogy a fejlesztők a tevékenység bejelentésekor – annak jellegéből adódóan – leggyak­rab­ban alanyi adómentességet választanak az áfa tekin­tetében, az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet:
• A bizonylat-kiállítási kötelezettség az alanyi adómentes adóalanyokat is terheli.
• Az alanyi adómentes minőség kizárólag belföldön ér­vényesül, a külföldi letöltések után külföl­dön fizetendő adó tekintetében nem37.
• A MOSS-rendszer használata csak a külföldön fize­tendő adó bevallására és megfizetésére ad le­hető­sé­get, a tagállamok szabályai szerint esetlegesen érvé­nyesíthető adómentes státusz kizáró­lag akkor választ­ható, ha a fejlesztő teljesíti az adóalanyként történő regisztrációt az adott tagállamban.
• A Tranzakciós Díj után az alanyi adómentes adóalanynak ténylegesen meg kell fizetnie a magyar áfát38 (le­vonási joga ugyanis nincs); melyet az áfa-bevallásban be is kell vallania, valamint ’A60-as Összesítő nyi­latko­zaton fel kell tüntetnie; ennek érdekében közösségi adószámmal is kell rendelkeznie. A bevallást, illetve az adatszolgáltatást havi gyakorisággal kell benyújtani, kizárólag arról a hónapról, melyben szol­gál­tatás-igénybe vétel történt.
A le nem vont áfát a magánszemély költségei között érvé­nyesítheti.

3. Összefoglalás

Amennyiben magánszemélyek internetes tevékenysé­gé­ből származó jövedelemről beszélünk, akkor általában az aukciós portálok, apróhirdetése világa van előttünk. A ma­gánszemélyek által végzett internetes szolgáltatások világa ugyanakkor nagyon változatos, színes képet mutat. Alap­vetően eltér az internetes termékértékesítéstől, mivel itt nem csak a megrendelés, hanem a szolgáltatás nyújtás és a fizetés is elektronikus úton zajlik. Nem mindig jellemző a nagy profit, ugyanakkor egy-egy jól eltalált weboldallal, az internetes technikák ismeretével, vagy egy-egy alkalmazással, jelentős összegű bevételhez lehet jutni.
Az adózási kérdések általában ekkor merülnek fel, me­lyek megválaszolása nem egyszerű. Ehhez nem elegendő jól ismerni az adójogszabályainkat, ugyan olyan fontos ismerni az üzleti modellt, a magánszemély tényleges tevé­keny­ségét. Ennek megértése vezethet el bennünket ezen tevékenységek helyes adójogi megítélése felé. Ráadásul egy olyan környezettel van dolgunk, mely folyamatosan vál­tozik, ezért az új üzleti modellekhez mindig meg kell találni a megfelelő adójogszabályokat. Ezen internetes szol­gáltatásokat az teszi még izgalmasabbá, hogy az adóhivatal az internetes jövedelemszerzés különféle módjait az elmúlt években az ellenőrzési célterületévé tette, mely ellenőrzési tevékenysége a jövőben várhatóan fokozódni fog.

1) Szja tv. 16.§ (1) bekezdés
2) Szja tv. 17.§ (3) bekezdés első mondata
3) Szja tv. 3. számú melléklet
4) Szja tv. 17.§ (3) bekezdés a) pont

5) Szja tv. 17.§ (3) bekezdés b) pont

6) Szja tv. 4.§ (3) bekezdés második mondata
7) Szja tv. 3. számú melléklet II. pont
8) Szja tv. 46.§ (9) bekezdés első tagmondata
9) Szja tv. 3. számú melléklet 12. pont, illetve 11. számú melléklet 12. pont
10) Szja tv. 4.§ (3) bekezdés harmadik mondata
11) Áfa tv. 6. § (1) bekezdés
12) Art. 22.§ (4) bekezdés
13) Áfa tv. 37.§ (1) bekezdés
14) Az Európai Unió Tanácsának a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK Irányelve (Héa-irányelv)
15) Héa-irányelv 44. és 196. cikk
16) Art. 8. számú melléklet 1. A) pont e) alpont
17) Áfa tv. 193.§ (1) bekezdés d) pont
18) Art. 1. számú melléklet, I/B/3/d) pont
19) Áfa tv. 158/A.§ (2) bekezdés a) pont
20) Áfa tv. 169.§ c), da), illetve n) pont
21) Tbj. 5.§ (1) bekezdés g) pont
22) Szocho tv. 455.§ (2) bekezdés h) pont
23) Szocho tv. 455.§ (2) bekezdés h) pontjának zárójeles szövege
24) Eho tv. 3.§ (5) bekezdés a)-b) pont
25) Szja tv. 3. számú melléklet I/10. pont
26) Szja tv. 29. § utolsó mondat
27) Tbj, 21.§ d) pont
28) Szocho tv. 455.§ (4) bekezdés f) pont
29) Az Európai Unió Tanácsának a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i 282/2011/EU Végrehajtási Rendeletének 7. cikke
30) Áfa tv. 46.§ (5) bekezdés b) pont
31) Áfa tv. 29.§
32) Art. 10. számú melléklet
33) Áfa tv. 158/A.§ (1) bekezdés4
34) Áfa tv. 167. §
35) Áfa tv. 140.§ a) pont
36) Áfa tv. 127.§ (1) bekezdés bb) pont
37) Áfa tv. 193.§ (1) bekezdés d) pont
38) Áfa tv. 193.§ (3) bekezdés

Az Országgyűlés által 2016. november 22-én elfogadott, az egyes adótörvények és más kapcsolódó tör­vények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvény (őszi adócsomag) keretében hatályba lépő szabály­változások továbbviszik és kiegészítik a korábbi adó­intézkedések által kijelölt szabályozási irányt, így a versenyképesség növelésen túl az adóbürokrácia csökkentését és a gazdaságfehérítést jelölhetjük meg a 2017-től hatályba lépő változások főbb elemeinek.
A vállalkozások versenyképességének növekedését elő­segítendő a társasági adó szabályai több területet érintően is módosultak, így a jövőben kedvezményben részesülhetnek azok a vállalkozások, amelyek energiafelhasználásuk hatékonyabbá tétele érdekében beruházást valósítanak meg, emellett társaságiadó-kedvez­mény­ben részesülhetnek az innovatív, korai fázisú vál­lalkozásokat támogató befektetők is. A vendéglátóipari szektor erősítését célozza, hogy kedvezményt érvénye­sít­hetnek azok a vendéglátóhelyek és azok a vállal­ko­zások, amelyek élőzenei szolgáltatást vesznek igénybe.
A gyors növekedésű középvállalkozások is jobban járnak, hiszen a kisvállalati adó tekintetében 1 milliárd forintra emelkedik az adóalanyiság megszűnésének be­vételi értékhatára. A legkisebb vállalkozások verseny­ké­pes­ségének ösz­tönzése érdekében a kisadózó vállal­kozások tételes adója (KATA) esetében 6 millió forintról 12 millió forintra emelkedik az a bevételi értékhatár, ameddig kizárólag tételesadó-fizetési kötelezettséggel teljesíthető az adókötelezettség. Az intézkedéstől a jelenleg 160 ezer KATA-t választó kisadózó lehetősé­geinek bővülése, illetve jelentős számú új belépő várható. Az adminisztrációs terhek csökkentése érde­ké­ben, illetve részben a KATA választására jogosító értékhatár emeléséhez is kapcsolódóan 6 millió forintról 8 millió forintra emelkedik az általános forgalmi adó alanyi adómentességének értékhatára. Ez a lépés a jelenlegi mintegy 580 ezer adóalany mellett további vállalkozások számára nyitja meg az alanyi adómentesség választásának lehetősségét.
Az adócsomag a személyi jövedelemadóban számos egyszerűsítő, illetve adminisztrációs kötelezettséget csökkentő intézkedést tartalmaz, melyek az adózók számára kedvező változást jelentenek. Ezen intézkedések közül megemlíthető, hogy a jövőben az első házasok kedvezménye – a családi kedvezmény megnyílta esetén is – 24 hónapon át érvényesíthető. A tartós befektetési számlák esetében lehe­tővé válik, hogy a számlatulajdonos az ötéves lekötési időszak végén ne csak az állomány egészére vonatkozóan köthesse újra a lekötési szerződést (a kedvező adózási feltételek fenntartása mellett), hanem a befektetés egy részét adómentesen felvehesse, a többit pedig továbbra is lekötésben tartsa. Emel­lett az érintettek által régóta kezdeményezett változás értel­mében a saját gépkocsijukat hivatalos célra használó magán­személyek számára lehetővé válik, hogy az üzemanyag­költ­ségen kívüli egyéb költségek vonatkozásában az eddigi ki­lométerenként 9 forint helyett 15 forintot számolhassanak el.
Az adminisztráció csökkentése érdekében jelentősen egyszerűsödik az egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötele­zett­ség rendszere. Az eddigi öt kulcs helyett 2017-től csak két kul­csot fog tartalmazni a szabályozás. Kiemelendő, hogy meg­szűnik a kamatjövedelmeket, valamint a tartós befektetésből származó jövedelem lekötési hozamát terhelő 6 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség. To­vábbá, a fizetővendéglátó tevékenységet végzők jövőre már egy csatornán fizethetik meg az őket terhelő közterheket, meg­szűnik ugyanis a tevékenységet terhelő egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség, viszont a szobánként fizetendő, tételes személyi jövedelemadó a megszűnő egészségügyi hozzájárulással azonos összegben összeggel nő.
A módosítás egyértelműsíti a reklámadó szabályait, misze­rint az interneten közzétett reklámok esetén a reklám köz­zétevőjének (vagyis a reklámadó alanyának) a reklámfe­lü­let­tel (így az azon történő tartalom-elhelyezés jogával) ren­del­kezni jogosult személy vagy szervezet minősül. Az adóadminisztráció a reklámadóban akként csökken, hogy nem lesz szükség a reklámközzétevő kapcsolt vállalkozások adóalapjának összeszámítására.
Az érintett gazdálkodók kérésének eleget téve, az új jövedéki törvény 2017. április 1-jei hatálybaléptetésével lehetővé válik, hogy elegendő idő álljon az adóraktár-engedélyesek és a vámhatóság rendelkezésére az elektronikus adatszolgáltatáshoz szükséges fejlesztések és tesztelések elvégzéséhez. Mind­azonáltal a hatályos jövedéki törvény módosításával, a dohánytermékek vonatkozásában a gazdálkodók számára előnyös intézkedések már a jövő év január 1-jétől megva­lósulnak. Így a rugalmas ármeghatározás érdekében január 1-jétől lekerül az ár a termékről, azzal, hogy az adójegy rend­szere megmarad és a zárjegyre történő átállás pedig az új jövedéki törvény április 1-jei hatálybalépésével valósul meg. A dohánytermékek esetében a tervezett háromlépcsős adómérték-emelés második üteme szintén a hatályos jövedéki törvény módosítása révén valósul meg.
Gazdaságfehérítő intézkedés keretében a személygép­ko­csik­kal, személygépkocsi-értékesítésekkel elkövetett általá­nos forgalmi adó csalások visszaszorítása érdekében az álta­lá­nos forgalmi adó-bevallás egy olyan adatszolgáltatási kötele­zettséggel bővül, melynek értelmében az általános forgalmi adó alanyok kötelesek adatot szolgáltatni azon személy­gép­kocsik alvázszámát illetően, amelyek után fizetendő adót vallottak be bevallásukban.
Az adminisztráció csökkentése érdekében 2017-től (már a 2016-os adóévre vonatkozóan) a magánszemélyek személyi jövedelemadó-bevallását a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) készíti el, amennyiben a magánszemély munkáltatói adó­meg­állapítást nem kért, vagy azt a munkáltató nem vállalta.
Az adóbevallási tervezetet az állami adó- és vámhatóság köz­zéteszi az ügyfélkapu használatával, egy erre a célra lét­re­ho­zott elektronikus felületen. Az ügyfélkapuval nem ren­del­kező magánszemély pedig postai úton, sms-ben vagy elektronikus úton kérheti, hogy a NAV a bevallási tervezetet pa­pír­alapon, postán küldje el részére. A NAV szolgáltatói jellegét erő­síti, hogy értesíti mindazokat, akiknek visszajáró vissza­té­rítendő adója, vagy esetleg befizetendő adója keletkezett.
Az adóhivatal szemléletének változását is jelzi az a mó­do­sítás, miszerint az adóhivatal ún. támogató eljárás keretében – amennyiben az adózónál kockázatot észlel – önellenőrzést javasol, és ha szükséges, akkor – igény esetén – közvetlen szak­mai támogatást nyújt a hibák, hiányosságok kiküszöbölése érdekében az adózók számára.
Gazdaságfehérítő intézkedésként kerül előírásra a székhely­szolgáltatás igénybevételének bejelentése, így a jövőben koc­ká­zatos adózóvá minősülnek azok az adózók, akik szék­hely­szolgáltatóhoz vannak bejegyezve és az adóigazgatási eljárás akadályozása miatt az adóhatóság jogerősen, mulasztási bírságot szabott ki a terhükre. Az Elektronikus Közúti Áru­for­galom Ellenőrző Rendszerrel (EKAER) összefüggésben a jogszabály biztosítékadási kötelezettséget ír elő azon új kö­te­le­zettek részére, akik még nem tettek EKAER bejelentést, vagy az első bejelentésüktől számított 180 nap alatt a bejelentéseik száma nem érte el a tizet. A módosítással visszaszoríthatóvá válik az a csalárd adózói magatartás, amely az EKAER koc­kázati-biztosíték megfizetésének kötelezettségét úgy igyekszik kikerülni, hogy olyan alvó, létező, de gazdaságilag nem működő cégeket vásárolnak fel, amelyek megfelelnek a biztosítékfizetési kötelezettség alóli mentesség szabályainak.
Szintén a gazdaságfehérítést szolgálja a hatósági felügyelet intézményének bevezetése is, amely egy olyan intézkedés, melynek segítségével a vélelmezhetően jogsértéssel érintett áru címzettjének, az árubeszerzése körülményeinek, illetve a felette rendelkezési joggal bíró személynek a kiléte tisztáz­ható, emellett az áru elidegenítése, elszállítása megaka­dá­lyozható és így a szankciók, illetve költségek kielégítése biztosítható.
A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Sztenderdek, vagy más néven az IFRS-ek hazai alkalmazását lehetővé tevő szabá­lyokat és új számviteli beszámolási lehetőséget különösen a nemzetközi háttérrel rendelkező befektetők, vállalkozások fogadták rendkívül pozitívan, melynek eredményeként egyre több vállalkozás jelzi, hogy át kíván térni ennek a beszámolási módnak az alkalmazására. A számviteli törvény javasolt módosítása több olyan, az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazásával összefüggő módosítást tartalmaz, amelyek ezt az áttérést segítik elő. Így többek között a nemzetközi szten­derdekre történő áttérés bejelentési határidejét a törvény­javaslat a jelenlegi – az áttérést megelőző – 90 napról 30 napra rövidíti. Ezáltal lehetővé válik, hogy az érintettek a mindenkori adóváltozások ismeretében dönthessenek az áttérésről. Azok esetében pedig, akik még a módosítás hatálybalépését megelőzően, a korábbi 90 napos szabály alapján már bejelentették áttérési szándékukat, de a törvényja­vas­latban szereplő adóváltozások ismeretében megváltoztatnák e döntésüket, lehetőség nyílik az áttérési szándékuk visszavonására. Emellett a módosítás alapján a jogelőd nélkül alapított vállalkozások is alkalmazhatják az új beszámolási lehetőséget, illetve azt a szabályt is, miszerint a tőzsdére év közben bevezetett vállalkozások csak a tőzsdei bevezetés évét követő üzleti évtől kötelesek az IFRS-eket alkalmazni.
Szintén a nemzetközi számviteli előírásokkal függnek össze a számviteli törvény származékos ügyletekre, illetve a fedezeti ügyletekre vonatkozó módosításai. E módosítások egyrészt figyelembe veszik a pénzpiaci folyamatok fejlődésének az igényeit, másrészt a módosításokkal tovább folytatódik a hazai előírások közelítése a nemzetközi előírásokhoz. A módosítások elsősorban a több üzleti évet is érintő származékos ügyletek eredményének egyes évek közötti egyenletesebbé tételét, másrészt a fedezeti ügyletek hatékonyabb elszámolását eredményezik.

A személyi jövedelemadózás rendszere 2017. január 1-től jelentős változáson megy keresztül, amelynek célja, hogy a magánszemély bevallási kötelezettségét egyszerűbben, kevesebb adminisztrációval tudja teljesíteni.
Az szja reformja kapcsán 2016-ban – a 2015. adóévre vonatkozó bevallási kötelezettségre – az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továb­biak­ban: Art.) már bevezette a bevallási nyilatkozat jogintézményét, amikor a magánszemély megbízhatta az állami adó- és vámhatóságot (a továbbiakban: NAV) a személyijövedelemadó-bevallásának elkészítésével (adóhatósági adómegállapítás), ha a jogszabályban felsorolt feltételeknek megfelelt.
2017-től bevallási reformra kerül sor az adóbevallási tervezet bevezetésével, amellyel a magánsze­mé­lyek adókötelezettségének teljesítése jelentősen egyszerűbbé válik.
Ezzel megszűnik az egyszerűsített bevallás, a csök­kentett adattartalmú személyijövedelemadó-be­vallás benyújtásának a lehetősége, az adónyilatkozat és a bevallási nyilatkozat, mint adózási forma, azonban a magánszemély 2017. január 31-éig továbbra is nyilatkozhat munkahelyén arról, hogy munkáltatója állapítsa meg 2016. évi személyi jövedelemadóját, ha megfelel a munkáltatói adómegállapítás feltételeinek, és munkáltatója vállalja az adó megállapítását.
Természetesen az adózóknak továbbra is lehetősé­gük van bevallás benyújtására az adóhatóság közre­mű­ködése nelkül, ezt 2017-től a webalapú kitöltő-el­lenőrző programmal (WebNYK) tehetik meg a leg­egyszerűbb módon, amely különböző segédprog­ra­mok letöltése nélkül, egyszerű használattal segíti az adózót a kitöltés során. 
Amennyiben a magánszemély a részére elkészített adóbevallási tervezet adatait kiegészíteni, vagy mó­do­sítani szeretné, vagy bevallást kíván benyújtani, a hatályos jogszabályokkal és a bevallás kitöltési módjával is tisztában kell lennie ahhoz, hogy hibátlan bevallást juttathasson el a NAV-hoz. Cikkem célja az adóbevallási terve­zettel kapcsolatos legfontosabb tudnivalók, valamint a személyijövedelemadó-bevallást érintő, 2016. adóévre vonatkozó jelentősebb változások bemutatása.

I. Az adóbevallási tervezet

Az adóbevallási tervezet részletes szabályait az Art. 2017. január 1-jétől hatályos 26/B. §-a foglalja össze.
2017-ben a NAV minden magánszemély részére – közel 4 millió ember – adóbevallási tervezetet készít a munkáltatók, kifizetők által benyújtott adatszolgáltatások alapján.
Érdemes ügyfélkaput nyitni, mivel az ügyfélkapu re­giszt­rációval rendelkező magánszemély az adóbevallási tervezetét 2017. március 15-étől könnyedén meg tudja te­kinteni az erre a célra kialakított online felületen. Ezt követően is érdemes ügyfélkaput nyitni, hiszen ha a ma­gánszemély csak 2017. március 15. után regisztrál, akkor sem marad le semmiről, hiszen az adóbevallási tervezete elektronikus formában az ügyfélkapus regisztráció után válik elérhetővé számára.
Ha az adózónak nincs ügyfélkapuja, vagy nem is kíván nyitni, és nem kért munkáltatói adómegállapítást, vagy adójának megállapítását a munkáltatója nem vállalta, 2017. március 15-éig kérheti, hogy a NAV postán küldje meg részére az adóbevallási tervezetet. Az adóazonosító jel és a születési dátum megadásával a tervezet kérhető:
• SMS-ben,
• a NAV honlapjáról elérhető webes űrlapon,
• levélben kötetlen formában,
• a NAV telefonos tájékoztató rendszerén keresztül,
• a NAV honlapjáról kinyomtatható „Kérelem az adóbevallási tervezet papír alapon történő átvételéhez” elnevezésű formanyomtatványon vagy
• személyesen a NAV ügyfélszolgálatain.
A tervezeteket tértivevényes levélként küldjük meg az adózók részére, legkésőbb 2017. május 2-áig. Március 15-e után az adóbevallási tervezet személyesen vehető át a NAV ügyfélszolgálatain vagy ügyfélkapu nyitásával elérhetővé válik az új online felületen. Annak a magánszemélynek, aki a 2015. évi személyi­jö­vedelemadó-bevallását a NAV által rendszeresített nyom­dai nyomtatványon nyújtotta be, és nem rendelkezik ügy­félkapu regisztrációval, az adóbevallási tervezete kipostá­zá­sát nem kell külön kérnie, azt számára előzetes kérés nélkül küldjük meg május 2-áig.
Fontos megjegyezni, hogy amennyiben az ügyfélkapu­val nem rendelkező magánszemély a személyijövede­lem­adó-bevallásának elkészítésére más – ügyfélkapu regiszt­rációval rendelkező – személynek (pl. könyvelőnek) ál­landó meghatalmazást ad, és ezt a meghatalmazást a kép­viselője a NAV-hoz bejelentette, akkor a magánszemély adó­bevallási tervezetét állandó meghatalmazottja is megtekintheti, módosíthatja és jóváhagyhatja.
A magánszemélynek nincs további teendője, amennyi­ben az adóbevallási tervezetét nem kívánja módo­sítani, valamint a tervezete nem tartalmaz visszai­gé­nyel­hető vagy befizetendő adót, további teendője nincs. Az adóbevallási tervezetet az online felületen nem kell külön jóváhagyni, illetve a postán kézhez kapott tervezetet sem kell visszaküldeni a NAV-hoz. A magánszemély adóbevallási kötelezettsége ebben az esetben május 22-ével teljesí­tettnek minősül, mert a tervezet érvényes személyijö­vede­lemadó-bevallássá válik.
Ha a magánszemélynek önhibáján kívül nem állnak rendelkezésére az adóbevallási tervezet felülvizsgálatához szükséges igazolások, erről május 22-éig bejelentést tehet – ez esetben az adóbevallási tervezet nem válik bevallássá.

A NAV szükség esetén értesítést küld

Ha a magánszemély április 30-ig az online felületen nem tekinti meg adóbevallási tervezetét vagy nem kéri annak kipostázását és nem nyújt be más módon bevallást, de a részére elkészített adóbevallási tervezet adatai szerint visszaigényelhető vagy befizetendő adója keletkezett, illetve az elkészített adóbevallási tervezete kiegészítésre szorul, a NAV elektronikus vagy postai úton tájékoztatást küld a visszaigényelhető vagy a befizetendő adó összegéről, illetve az ügyfélkapuval nem rendelkező magánszemély részére kipostázza az adóbevallási tervezetet is.
Az adóbevallási tervezet módosítható, kiegészíthető
Az ügyfélkapuval rendelkező adózó adóbevallási terve­zetét az online felületen szükség esetén módosíthatja, kie­gé­szítheti, melyhez az új webalapú kitöltő-ellenőrző prog­ram (WebNYK) nyújt segítséget.
Fontos, hogy az adatok módosítása után az adóbevallási tervezetet jóvá kell hagyni. Ennek hiányában május 22-ével az eredeti, módosítások nélküli tervezet válik a magán­személy érvényes személyijövedelemadó-bevallásává, ha addig nem nyújtott be az adóhatóság közreműködése nél­kül elkészített 16SZJA jelű bevallást, nem érkezett rá vonat­kozóan munkáltatói adómegállapítás, vagy nem tett bejelentést a NAV felé.
Ha az ügyfélkapuval nem rendelkező magánsze­mély a részére megküldött adóbevallási tervezet adataival nem ért egyet, a NAV közreműködése nélkül elkészített 16SZJA jelű bevallást kell benyújtania. Ezt megteheti pa­píron, amelyhez a nyomtatvány letölthető a NAV honlapjáról vagy beszerezhető a NAV ügyfélszolgálatain, illetve ügy­félkapu nyitásával elektronikusan is beküldhető az ÁNYK vagy az új WebNYK program segítségével.
Amennyiben az adózónak visszaigényelhető vagy befizetendő adója keletkezett, vagy a NAV rendelkezésére álló adatok alapján adójáról több önkéntes pénztár felé rendel­kezhet, a postán megküldött adóbevallási tervezetek mel­lék­leteként egy úgynevezett kiegészítő nyilatkozatot csatolunk, amelyet a magánszemélynek lehetősége van kitöl­te­ni és visszaküldeni a NAV részére abban az esetben, ha a ré­szére elkészített adóbevallási tervezet adataival egyetért. A lapon a következő kiegészítő információk tüntethetők fel:
• visszaigényelhető adót tartalmazó adóbevallási ter­ve­zet esetén az utalási adatok (cím vagy bankszámlaszám);
• befizetendő adó esetén a magánszemély nyilatkozhat arról, hogy fizetési kötelezettségét legfeljebb 6 hónapon keresztül, egyenlő részletekben teljesíti, ha a fizetendő személyi jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulás együttes összege nem haladja meg a 200 ezer forintot;
• ha a NAV-hoz érkezett adatok alapján a magánszemély több önkéntes pénztár felé is rendelkezhet, akkor le­hetősége van feltüntetni, hogy melyik pénztárhoz kéri az utalást.
• itt lehet jelezni azt is, ha a magánszemély nyugdíj­szol­gáltatást igényelt;
• ha az adóbevallási tervezet visszaigényelhető adót tartalmaz, a külön lapon az adó más, a sze­mélyijövedelemadó-bevallásban is szereplő adónemre történő átvezetéséről is lehetőség van ren­delkezni. Fontos, hogy a kiegészítő nyilatkozaton olyan adónemre nem lehet a visszaigényelhető adót vagy annak egy részét átvezettetni, amely nem kapcsolódik az szja bevalláshoz.

Az adó visszaigénylése

Ha az adóbevallási tervezet visszaigényelhető adót tar­talmaz, azt az utalási adatokkal mindenképpen ki kell egészíteni ahhoz, hogy az adót kiutalhassa a NAV. Az ügyfélkapuval rendelkező adózók postai utalási címüket vagy bankszámlaszámukat megadhatják az online felületen, az ügyfélkapuval nem rendelkezők­nek pedig az ezen adatokat tartalmazó kiegészítő nyilatkozatot kell visszaküldeniük a NAV-hoz. Az uta­lást a kiegészített adóbevallási tervezet online felületen történő jóváhagyásától, illetve a kiegészítő nyilat­kozat NAV-hoz történő beérkezésétől számított 30 napon belül teljesítjük. Ha az adózó nem juttatja el a NAV-hoz az utalási adatait tartalmazó kiegészítő nyi­latkozatot, akkor a visszaigényelhető összeg az adószámláján marad, amelynek kiutalását vagy más adónemre történő átvezetését a későbbiekben a ’17 szá­mú átvezetési és kiutalási kérelem benyújtásával kérheti.

Az adó megfizetése

Ha a magánszemélynek bármely adónemen 1000 fo­rintot meghaladó befizetendő adója keletkezett, az online felületen lehetősége van a tervezet jóváhagyását követően az összeg azonnali online bankkártyás (VPOS) fizetéssel történő teljesítésére. Ez a lehe­tőség opcionális, a magánszemély a már megszokott módok valamelyikével (átutalással, csekken, a NAV ügyfélszolgálatain bankkártyás fizetéssel) is teljesít­heti adókötelezettségét.

Rendelkezés az adó 1+1%-áról

Az adóbevallási tervezet bevezetésével a magánsze­mé­lyeknek természetesen továbbra is lehetőségük van rendelkezni adójuk 1+1%-áról. Ezt a 2017. évtől megtehetik az új, WebNYK program használatával is, a ko­rábbi években már megszokott rendelkezési módok mellett.

Ha a magánszemély munkáltatói adómegállapítást kér

Az a magánszemély, aki megfelel a munkáltatói adómeg­ál­lapítás feltételeinek és munkáltatója vállalja a munkáltatói adómegállapítás elkészítését, január 31-éig tett nyilatko­za­tával továbbra is kérheti, hogy munkáltatója állapítsa meg a 2016. évi személyi jövedelemadóját.
Fontos, hogy munkáltatói adómegállapítás választása ese­tén a magánszemély részére adóbevallási tervezetet nem postázunk.

Egyéb tudnivalók

Az az ügyfélkapu regisztrációval rendelkező magánsze­mély, akire vonatkozóan nem állnak rendelkezésre mun­kál­tatóktól, kifizetőktől származó adatok, március 15-e után a személyes adataival feltöltött, üres tervezetet talál az online felületen, amelyet szükség esetén kiegészíthet a jö­vedelemadataival a birtokában lévő igazolások alapján.
Nem készítünk adóbevallási tervezetet az egyéni vál­lal­kozók, a mezőgazdasági őstermelők és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek részére, ne­kik 16SZJA jelű bevallást kell benyújtaniuk.

II. A 2016. évi személyijövedelemadó-bevallás szabályai

A 2017. évben a NAV számos újdonsággal segíti a ma­gánszemélyeket a személyijövedelemadó-bevallás kap­csán. Ugyanakkor az SZJA törvény is az adózók szem­pontjából kedvezően változik

A bevallás elnevezése és elérhetősége

A rutinos önadózók az évek során megszokhatták, hogy ha személyi jövedelemadó bevallási kötelezettségüket kíván­ták teljesíteni, akkor az ’53 számú bevallást kellett beszerezni, letölteni, illetve kitölteni. Az új bevallók számára azonban, vagy azok számára, akik korábban könyvelőjüket, adózásban jártasabb ismerősüket vagy munkáltatójukat bízták meg bevallásuk elkészítésével, az szja bevallás ko­rábbi elnevezése nem beszédes, ezért a 2017. évtől a bevallás rövid neve 16SZJA-ra változott.
Az adóbevallási tervezet jogintézményének bevezetésével bevallási egységcsomagok továbbra is rendelkezésre állnak az adózók részére, azok szükség esetén a NAV ügy­félszolgálatain érhetőek el, továbbá a személyijövede­lem­adó-bevallás a NAV honlapjáról is letölthető.

A bevallás benyújtására kötelezettek köre, a benyújtás módja és a benyújtási határidők

Az egyéni vállalkozóknak, a mezőgazdasági őstermelőknek és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánsze­mélyeknek mindenképpen a 16SZJA jelű bevallást kell benyújtaniuk.
A magánszemélyek és a mezőgazdasági ős­ter­melők be­val­lási kötelezettségüket elektronikusan és pa­pír alapon, postai úton is teljesíthetik – számukra bevallási egységcsomagok is elérhetőek a NAV ügyfélszolgálatain –, az egyéni vállalkozók azonban 2017. január 1-től kizárólag elektronikus úton nyújthatják be bevallásukat, hiszen az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosí­tásáról szóló 2016. évi CXXV. Törvény (a továbbiakban: Módtv.) 205. § 32. pontja alapján már a kiegészítő tevé­kenységet foly­tató egyéni vállalkozók számára sem biztosított a papíron történő beküldés lehetősége.
A személyijövedelemadó-bevallás benyújtásának és az adó megfizetésének általános határideje az adóévet követő év május 20. (tekintettel arra, hogy ez a nap 2017-ben mun­kaszüneti napra esik, a bevallási határidő 2017. május 22-re tolódik). A Módtv. 5. számú melléklete pontosította a 2016. december 31-én vállalkozási tevékenységet nem folytató, vagy az e tevékenységüket 2016. december 31-én szünetel­tető magánszemélyek bevallási határidejét – nekik szintén május 22-ig kell teljesíteniük bevallási kötelezettségüket. Az egyéni vállalkozók és az általános forgalmi adó fize­tésére kötelezett ma­gán­sze­mélyek bevallási határideje az adóévet követő év február 25. (2017-ben február 27.).

A bevallást érintő jelentősebb változások

Az adó mértéke

Az egyik legfontosabb változás, hogy a személyi jövedelemadó mértéke 2016-tól a korábbi 16 százalékról 15 szá­zalékra csökkent.

Kedvezmények

Első házasok kedvezménye

Első házasok kedvezményére jogosult az a pár, aki 2014. de­cember 31. után kötött házasságot, és a házasfelek vala­melyike az első házasságát kötötte.
Az adó mértékének változása miatt az első házasok kedvezménye jogcímén az összevont adóalap összege jogosultsági hónaponként a korábbi 31 250 forint helyett 33 335 forinttal csökkenthető. A kedvezmény adóban kifejezett, havi 5000 forintos összege azonban nem változott.
Fontos változás, hogy a 2017. január 1-jétől hatályos sza­bályozás értelmében az első házasok kedvezménye a családi kedvezményre való jogosultság megnyíltától függetlenül tovább érvényesíthető a házasságkötést követő 24 hónapig. Ez azt jelenti, hogy a családi kedvezmény és az első házasok kedvezménye már nemcsak akkor érvé­nyesíthető együttesen, ha a házasfelek valamelyike vagy mindkét fél már a házasságkötést megelőzően is jogosult volt családi kedvezményre, hanem akkor is, ha a jogosultság csak a házasságkötést követően nyílik meg. A szabá­lyozáshoz átmeneti rendelkezés kapcsolódik, amely alapján a módosítás már a 2014. december 31-ét követően meg­kötött házasságok esetében is alkalmazható, ezért az érin­tettek számára a 2015. évi személyijövedelemadó-bevallás önellenőrzéssel módosítható.
A 2016. évtől a 16SZJA jelű bevallás 03-as lap (A) blokkjában havonként kell megjelölni, hogy az első házasok kedvezményét az adott hónapban melyik fél érvényesítette. Azt is jelölni kel, ha a kedvezmény érvényesítésére a pár az adott hónapban még/már nem volt jogosult.

Családi kedvezmény

A 2016. évi személyijövedelemadó-bevallásban családi ked­vezményt már csak az eltartottak adóazonosító jelének feltüntetésével lehet érvényesíteni. Ahhoz, hogy a kedvez­ményt minden jogosult érvényesíteni tudja, a NAV 2016. július 1-ig megállapította azon eltartottak adóazonosító jelét, akik 2006. január 1-jét megelőzően szü­lettek, 2016. december 31-ig nem töltötték be a 25. életévüket és adóazonosító jellel még nem rendel­keztek. A NAV az adóazonosító jelről értesítést kül­dött, továbbá 2016. november 30-ig az adókártyát is kiállította és megküldte az érintettek részére. A ko­rábbi szabályozás szerint adóazonosító jel hiányában fel lehetett tüntetni az eltartottak természetes személyazonosító adatait is, de a 2016. adóévtől erre már nincs lehetőség, az erre szolgáló mezők lekerül­tek a bevallás 03-as lapjának (B) blokkjáról.

A családi kedvezmény mértéke a 2016. évben ked­vezményezett eltartottanként a következőképpen változott:
• egy eltartott esetén 62 500 forintról 66 670 fo­rintra,
• két eltartott esetén 62 500 forintról 83 330 fo­rintra,
• három és minden további eltartott esetén 206 250 forintról 220 000 forintra.
Az adóalap-kedvezmény összegének növelésére egy és három eltartott esetén azért volt szükség, hogy az adókulcs csökkenése miatt ne csökkenjen az érvé­nyesíthető családi kedvezmény összege, így egy eltartott esetén továbbra is 10 ezer forint, három eltartott esetén pedig 33 ezer forint maradt az adózók zsebé­ben a 2016. évben. A két eltartott után járó kedvez­mény összege azonban ténylegesen emelkedett, a korábbi 10 ezer forint helyett eltartottanként 12 500 forinttal kell kevesebb adót fizetni a kedvezményt érvényesítőknek.
Bővült a családi kedvezmény érvényesítésére jogosultak köre is. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2016. január 1-jétől hatályos szabá­lyozása alapján a szülővel együtt élő élettárs is jogosult lehet a családi pótlékra akkor, ha az ellátással érintett gyermekkel közös lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkezik és a szülővel élettársként legalább 1 éve szerepel az Élet­társi Nyilatkozatok Nyilvántartásában, vagy a szülővel fennálló élettársi kapcsolatát az ellátás megállapítására irányuló kérelmet legalább egy évvel megelőzően kiállított közokirattal igazolja. Tekintettel arra, hogy családi kedvez­ményt az a magánszemély érvényesíthet, aki családi pót­lékra jogosult, így a fenti feltételeknek megfelelő élettárs is jogosulttá vált.

Megszűnő kedvezmények

A lakáscélú hitel tör­lesztéséhez kap­csolódó adóked­vez­mény 2007. ja­nu­ár 1-jével meg­szűnt, azonban át­meneti szabályok alapján azok, akik a hitel törlesztését ezen időpontot meg­előzően megkezdték, a kedvezményt – a 2006. évi tör­vényi feltételek teljesülése esetén – áthúzódó kedvez­ményként egészen a 2015. adóévvel bezárólag igénybe vehették.
A felsőoktatási tandíjként (képzési költségként), felnőttképzés költségeként 2010. január 1-jét megelőzően befizetett összegek halasztott kedvezményét – a meg­felelő igazolás birtokában – utoljára szintén a 2015. adóévi jövedelmek tekintetében lehetett érvényesíteni. A lakáscélú hiteltörlesztés és a tandíj kedvezményének is volt jövedelemkorlátja, amelyhez szükséges volt meg­határozni a magánszemély adóévi összes jöve­delmét.
Mivel a lakáscélú hiteltörlesztés áthúzódó kedvez­mé­nye, illetve a tandíj, felnőttképzési díj halasztott ked­vezménye a 2016. adóévre már nem érvényesíthető, az éves összes jövedelem (amelynek fogalma már meg­szűnt 2013. január 1-jétől, csak a halasztott kedvez­ményekre vonatkozó átme­ne­ti rendelkezések miatt szerepelt a bevalláson) feltüntetése is okafogyottá vált a személyijövedelemadó-bevallásban.

Bevételt csökkentő tételek a lakás bérbeadásából származó jövedelem esetén

A lakást bérbeadó magánszemélynek lehetősége van arra, hogy a lakás bérbeadásából származó bevételéből levonja az általa más településen bérbevett lakás ugyanazon évben igazoltan megfizetett bérleti díját. A bevétel ilyen címen azonban csak abban az esetben csökkenthető, ha a bérbeadás, illetve a bérbevétel időtartama meghaladja a 90 napot és a bérbevett lakással összefüggésben a magánszemély más tevékenységből származó bevételével szemben nem számol el költséget, vagy az igazoltan megfizetett bérleti díjat számára még részben sem térítik meg.
A 16SZJA jelű bevallás „B” lap­jának IV. Egyéb adatok blokkjában kialakítottunk egy új (58.) sort, ahol – amennyiben a ma­gánszemély érintett – fel kell tün­tetni a bevételt csökkentő tételeket. Fontos, hogy az önálló tevékeny­ségből szár­mazó jövedelem bevallására szolgáló 7. sorban a már ily módon csökkentett bevételt kell feltüntetni, illetve a 8. sorban – mintegy tájékoztató adatként – továbbra is szerepeltetni kell a 7. sorból azt a jövedelmet, amely ingatlan bérbeadásából származott.

Kamatjövedelem

A kamatjövedelemmel kapcsolatban az adókulcs csökkenése miatt átmeneti szabályozást iktatott be a jogalkotó. Ha a kamatjövedelem juttatását megalapozó időszak 2016. ja­nuár 1-jét megelőzően kezdődött, de a kamatjövedelem kifizetésére csak 2016. január 1. után került sor, akkor a 15 százalékos adómértéket csak a 2016. január 1-jét követően keletkezett kamatjövedelmek esetében lehet alkalmazni. Ha a kamat juttatójának nyilvántartásából nem határozható meg egyértelműen a 2016. január 1-jétől megszolgált kamatjövedelem összege, akkor a jövedelmet a kamat­jöve­delem juttatását megalapozó időszak 2016. január 1-jét követő részének és az időszak teljes időtartamának napok­ban számolt aránya alapján kell megállapítani.
A 16SZJA jelű bevallás elkülönülten adózó jövedelmek levezetésére szolgáló lapján (04-es lap), valamint a kül­földről származó jövedelmek feltüntetésére szolgáló lapon (05-ös lap) fentieknek megfelelően egy új blokkot alakítottunk ki. Itt az adózó fel tudja tüntetni – ha ismert -, hogy a ka­mat­jövedelem összegéből mekkora összeget terhel 16 szá­zalékos adó (ez esetben nem kell arányszámítást vé­gezni), továbbá lehetőség van feltüntetni a kamatjöve­de­lem juttatását megalapozó időszakot is, amelyből a kitöltő-ellenőrző program kiszámítja a kamatjövedelmet terhelő adót.

Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) mér­téke 35%, amelyből 15% a magánszemélyt, míg 20% a kifizetőt terheli. A 15%-os adóból 9,5% személyi jövedelemadónak, 1,6% termé­szet­beni egészségbiztosítási járuléknak, 3,9% pedig nyugdíjjá­rulék­nak minősül. A magán­sze­mélyt terhelő ekhót a kifizető állapítja meg és vonja le. Ha az ekhót választó magánszemély az adóévben 183 napot megha­la­dóan nyugdíjas, és erről a tényről a kifizetést megelőzően nyilatkozik, akkor a kifizető tőle csak 11,1%-os ekhót von le, mivel ebben az esetben nyugdíjjárulékot nem kell fizetni.
Ha a nyugdíjas magánszemély a nyilatkozattételi lehetőségével nem élt, és a kifizető tőle a nyugdíjjárulékot is tartalmazó 15%-os ekhót vonta le, akkor a magánszemély az ekhó nyugdíjjárulék részének megfelelő különbözetet – új szabályként – a személyijövedelemadó-bevallásában igényelheti vissza.
Fentieknek megfelelően átalakítottuk a 16SZJA jelű be­vallás 08-01-es, az ekho elszámolására szolgáló lapját. A lap kiegészült egy új blokkal, ahol a magánszemély nyi­lat­kozhat arról, hogy a 2016. évben 183 napot meg­ha­ladóan nyugdíjas volt, de a kifizetést mege­lőzően az erről szóló nyilatkozattételi lehetőségével nem élt. Ezt követően a kifizetőtől kapott igazolásainak meg­felelően kell kitölteni a lapot, majd fel kell tüntetni az ekho különbözetet is, amely a bevallás benyújtásával egyidejűleg a NAV-tól visszaigé­nyelhető.

Az ellenőrzött külföldi társaság fogalmának kivezetése az szja törvényből

A közteherviselést és az állami szervek feladatellátását érintő egyes törvények módosításáról szóló T/13268. számú törvényjavaslat alapján a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényből 2017. január 1-jei hatállyal kivezették az ellenőrzött külföldi társaság fogalmát. Átmeneti rendelkezést azon­ban beiktattak, mely szerint az adózó választ­hatja, hogy a 2016. évben vagy az azt megelőző években keletkezett, egyéb jövedelmeit terhelő adókötelezettségét már a 2017-es szabályozás szerint állapítja meg. Ennek vonatkozásában a 2016. adóévet megelőző évekre benyújtott személyijövedelemadó-bevallások önellenőrzéssel módosíthatók.

III. Összegzés

Írásom célja, hogy minden érintett könnyedén eligazodjon a személyi jövedelemadózás újdonságaiban, és megis­mer­je a 2017. évben alkalmazható bevallási formákat, lehető­sé­geket és az szja bevallást érintő legfontosabb változásokat. Bízom benne, hogy segítséget tudtam nyújtani abban, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb be­vallási mó­dot ahhoz, hogy kötelezettségét a legkisebb idő- és energiaráfordítással, de annál nagyobb pontossággal tudja teljesíteni.
 

Az előző évekhez hasonlóan 2017-ben is elérhetővé tesszük e-learning anyagainkat ADÓ és SZÁMVITEL témákban.
Várhatóan áprilistól válik elérhetővé és rendelhetővé honlapunkon a 2017 évre vonatkozó e-learning tananyag.
Kísérjék figyelemmel ezzel kapcsolatos híreinket!

Közeleg a 2016. évi személyi jövedelemadó bevallás benyújtásának határideje, ezért különösen fontos azok­nak az alapvető szabályoknak az áttekintése, ame­lyek meghatározzák, hogy a magánszemélyek mely feltételek alapján milyen típusú bevallást nyújt­hatnak be, és milyen határidőkre kell figyelemmel lenniük.
A legfontosabb változás az idei évben a bevallási rend­szer átfogó átalakítása, melynek lényege, az a be­vallásifilozófia-váltás, hogy a bevallási folyamat irányának megfordításával az állami adóhatóság elkészíti a magánszemélyek éves adóbevallásának tervezetét.

A személyi jövedelemadó bevallási rendszeréről általában

Már 2016-ban elkezdődött a személyi jövedelemadó bevallás reformja, bevezetésre került a bevallási nyi­lat­kozat, ezzel párhuzamosan pedig a magánsze­mé­lyek utoljára a 2015. évi jövedelmükkel összefüg­gés­ben teljesíthették bevallási kötelezettségüket egyszerűsített bevallással, illetőleg adónyilatkozattal.
Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás kia­lakításával szükségtelenné vált a bevallási nyilatkozat további fenntartása, így a magánszemélyek 2017. ja­nuár hónapjában nem tehetnek az adóhatósági adó­megállapításra irányuló bevallási nyilatkozatot a mun­káltatójuk felé, mivel az adóhatóság nyilatkozat nélkül is elkészíti a rendelkezésére álló információkat felhasználva a bevallási tervezetet.
Összességében a személyi jövedelemadó bevallási rendszer jelenleg háromféle bevallási formát foglal magában:
1. adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás
2. munkáltatói adómegállapítás
3. bevallás adóhatósági közreműködés nélkül (önadózás)
Az egyes bevallási lehetőségekre vonatkozó leg­fontosabb tudnivalók áttekintése előtt fontos felhívni a figyelmet az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás kialakítása miatt végrehajtott, változásokra, amelyek jelentőséggel bírnak a 2016. évi bevallás benyújtása szempontjából.
Elsőként kell megemlíteni, hogy az adóhatóság csak ab­ban az esetben várja a magánszemély aktív közremű­kö­désével a bevallása benyújtását, ha a bevallási tervezet adataihoz képest eltérő a tényleges adókötelezettsége.
A technikai jellegű változások közé tartozik, hogy a 2016. évi személyi jövedelemadó bevallási kötelezettség teljesíté­sére az adóhatóság által rendszeresített nyomtatvány elnevezése ’53-as bevallásról ’SZJA bevallásra módosul.
A másik lényeges változás, hogy a személyi jövedelemadó bevallási nyomtatvány 2017. március 15-ét követő­en egy, az adóhatóság honlapján újonnan kialakított we­bes kitöltő (WebNYK) program használatával is el­ké­szíthető és ügyfélkapun keresztül beküldhető lesz. Az ügyfélkapuval nem rendelkező magánszemélyek részé­re a WebNYK nyomtatványkitöltőben egy üres nyom­tat­vány áll rendelkezésre, amelyet a bevallás elektronikus be­ol­vasását segítő 2D formátumban nyomtathat­nak ki és papír alapon küldhetnek be az adóhatósághoz. Ezen időpontot követően a WebNYK program segít­ségével is össze tudják állítani önadózóként a bevallásukat azok a magán­személyek, akik rendelkeznek ugyan ügyfélkapuval, de nem kívánják azon keresztül meg­tekin­teni az adóhatóság által elkészített bevallási ter­vezetet. Esetükben egy, a törzs­adatokkal feltöltött üres adó­bevallás válik elérhetővé az online felületen, ezt tölthetik ki és nyújthatják be elektronikusan. A 2017-es év átmenetnek tekinthető a hagyományos és a web-alapú kitöltés szempontjából, mindkét lehe­tő­ség adott lesz, azaz az ÁNYK program is elérhető marad.
Most pedig ismerkedjünk meg a három bevallási mód­szer alapvető jellemzőivel.

1. Adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás

Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás keretében az állami adó- és vámhatóság gyakorlatilag minden olyan ma­gánszemély részére elkészíti az adóbevallási tervezetet, akire vonatkozóan 2016. évben érkezett az adóhatósághoz munkáltatói, kifizetői bevallás, adatszolgáltatás. Ez alól kivételt képeznek a tevékenységet folytató, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozók, mezőgazdasági őstermelők és általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek.1
Az eljárás első lépéseként az állami adó- és vámhatóság 2017. január 31-ig tájékoztató levelet küld minden magánszemély részére a személyi jövedelemadó bevallási rendszer 2017. évi változásairól, a legfontosabb teendőkről és az azokhoz kapcsolódó határidőkről. A tájékoztató levél­hez az adóhatóság ettől az évtől kezdve nem mellékeli a nyomdai gyártású bevallási egységcsomagot, azonban  amennyiben a magánszemély ragaszkodik a papír alapú kiöltéshez, azt az adózók kérésére biztosítja.
Az adóbevallási tervezet alapját a munkáltatók, kifi­ze­tők által 2016. évre benyújtott havi adó- és járulékbevallások, valamint a kontroll adatszolgáltatások2 képezik. Az elkészített tervezet tartalmazza az adóhatóság nyilvántar­tásában szereplő, a magánszemély által az adóévben meg­szerzett, az Szja tv. hatálya alá tartozó jövedelmet, továbbá az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás szabályai szerint adózó jövedelmet, az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyból származó adóköteles jövedelmet, a magánszemé­lyek egyes jövedelmeinek különadója hatálya alá tartozó jövedelmet, és az ezen jövedelmek utáni adót, valamint a százalékos mértékű egészségügyi hoz­zájárulás alapját ké­pező jövedelmet és a fizetendő egészségügyi hozzájárulást.
Ezen eljárás keretében az adóhatóság tulajdonképpen kitölti a személyi jövedelemadó bevallás azon sorait, amelyekre vonatkozóan a kifizetői bevallások, adatszolgáltatások adatokat tartalmaztak, ideértve az összevont adóalapot csökkentő kedvezményeket, az adó feletti rendelkezést és az elkülönülten adózó jövedelmeket is. Az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján figyelembe veszi az év közben levont adóelőleg, adó összegét is, továbbá feltünteti az esetlegesen fizetendő, illetve visszaigényelhető adót is a tervezetben.

Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás további lépései eltérően alakulnak attól függően, hogy a magánsze­mély rendelkezik-e ügyfélkapuval vagy sem.

1.1. Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás menete ügyfélkapuval rendelkező magánszemély esetében

Ha a magánszemélynek van ügyfélkapus regisztrációja, akkor az adóhatóság által elkészített bevallási tervezetet 2017. március 15-étől megtekintheti a www.nav.gov.hués a www.magyarorszag.hu oldalakon elérhető elektronikus felületen. Az ügyfélkapuval rendelkező magánszemély ezt a tervezetet megtekintheti, megtekintést követően jóváhagyhatja, illetőleg javíthatja, módosíthatja is.
Abban az esetben, ha a magánszemély nem szerzett olyan jövedelmet, amely nem munkáltatótól, kifizetőtől származott, nem szeretne módosítani a kiajánlott adatokon, továbbá nem keletkezett fizetendő vagy visszaigényel­hető adója, akkor tulajdonképpen nem kell aktívan részt vennie a bevallás kitöltésében, tennivalója nincs, a tervezet a közreműködése nélkül bevallássá válik 2017. május 22-én.
A tervezet kiegészítésének van helye ugyanakkor ab­ban az esetben, ha a magánszemély olyan adóköteles jövedelmet szerzett, amelyről nem érkezett az adóhatósághoz munkáltatói, kifizetői bevallás, adatszolgáltatás. Így például fel kell tüntetni a bevallásban, ha a magánszemély ingatlan átruházásból származó adóköteles bevételre tett szert 2016-ban, vagy magánszemélynek adott bérbe ingatlant és ebből jövedelme származott. Tájékoztató adatként szerepeltetni kell a bevallásban továbbá azt a külföldről származó, egyébként az összevont adóalapba beszámítandó jövedelmet, amely az adott állammal kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény alapján Magyarorszá­gon mentes az adó alól (pl. szlovákiai munkaviszonyból szár­mazó, Szlovákiában adóköteles munkabér).
Az online felületen a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig van lehetőség az adóbevallási terve­zet javítására, kiegészítésére, ha az abban foglalt adatokkal a magánszemély nem ért egyet. Természetesen a magánszemély azt a megoldást is választhatja, hogy adóhatósági közreműködés nélkül készíti el a személyi jövedelemadó bevallást.
Ezekben az esetekben a javított, kiegészített, vagy az ön­adó­zással összeállított bevallás válik a magánszemélyi adóbevallásává.3
Ha az ügyfélkapuval rendelkező magánszemély 2017. április 30-ig nem tekinti meg a bevallási tervezetet, azonban a tervezetben foglaltak szerint fizetendő vagy visszaigényelhető adója kelet­ke­zett, és/vagy az adóhatóság rendelkezésére álló adatokban olyan ellentmondás tapasztalható, amely az adózó közreműködése nélkül nem rendez­hető, akkor az adóhatóság ügyfélkapun keresz­tül értesítést küld a magánszemély részére a terve­zet megtekintésének, felülvizsgálatának szükséges­ségé­ről, a visszatérítendő vagy befizetendő adó össze­géről, és az esetleges ellentmondásokról.4
Abban az esetben, ha a magánszemély 2017. má­jus 22-éig nem hagyja jóvá a bevallási terve­zetet, vagy annak módosított változatát az on­line felületen, illetőleg bevallási kötelezettségét más módon nem teljesíti, akkor az adóhatóság által eredetileg összeállított adóbevallási terve­zet 2017. május 22-én az adózó által benyújtott bevallásnak minősül, a tervezetben megállapított és az adózóval közölt adó pedig az adózó által bevallott adónak számít.5

1.2. Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás menete, ha a magánszemély nem rendelkezik ügyfélkapuval

Az a magánszemély, akinek nincs ügyfélkapus re­giszt­rációja, 2017. március 15-éig többféle módon igényelheti az adóhatóságtól a papír alapú bevallási tervezet megküldését.

A tervezet megküldése iránti kérelem előterjeszthető:
a) a „Kérelem az adóbevallási tervezet papír alapon történő átvételéhez” elnevezésű,  BEVTERVK jelű formanyomtatványon;
b) formai kötöttségek nélkül, postai úton (a ké­re­lemben fel kell tüntetni a magánszemély adóazonosító jelét és születési dátumát);
c) az állami adóhatóság ügyfélszolgálati irodáiban személyesen;
d) az Ügyintéző és Ügyféltájékoztató Rendszeren keresz­tül telefonon;
e) 2017. február 1-jétől a 06-70/717-7878-as telefon­szám­ra továbbított SMS-ben, a magánszemély születési dá­tumának és adóazonosító jelének megadásával [az SMS formátuma a következő: SZJA(szóköz)adóazonosító jel(szóköz)ééééhhnn];
f) 2017. február 1-jétől az adóhatóság honlapján elérhető űrlapon – a nyomtatvány elérési útvonala: www.nav. gov.hu/eszja/eszja
Az elektronikus úton, vagy SMS-ben benyújtott kérelem nyilvántartásba vételéről az állami adó- és vámhatóság az adózó által a kérelem benyújtására választott kapcso­lattartási formában tájékoztatja az adózót.
2017. március 15. után kizárólag az adóhatóság ügyfélszolgálatain személyesen igényelhető az adóbevallási tervezet, ahol az adóhatóság munkatársai az összeállított tervezet alapján segítséget nyújtanak az adózók számára az adóbevallási tervezet áttekintéséhez, mó­dosításához, és felvilágosítást nyújtanak a további teen­dőkről.
Abban az esetben, ha a magánszemély nem személyesen kérte az adóbevallási tervezetet, akkor azt részére az adóhatóság 2017. május 2-ig továbbítja postai úton, tértivevényes küldeményként.
Ha a magánszemély összeveti a bevallási tervezetben fog­laltakat a rendelkezésére álló igazolásokkal, és egyetért a tervezet tartalmával, azon nem kíván módosítani és visszaigényelhető/befizetendő adója sem keletkezett, akkor további teendője nincs, azt nem kell vissza­kül­denie, a tervezet 2017. május 22-én az általa benyújtott bevallássá válik.
Az adóhatóság tájékoztató levelet is mellékel az adóbevallási tervezethez, ha az adóhatóság által nyilván­tartott adatok hiányosak, azokban ellentmondás ta­pasztalható (pl. esetlegesen felmerült a családi kedvez­mény jogosulatlan érvényesítése, vagy hiányoznak olyan adatok, amelyeket csak az adózó pótolhat), amely a magán­sze­mélyrészéről a tervezet kiegészítését, javítását igényli.
Az adóhatóság kiegészítő nyilatkozatot (16SZJAK) és az azzal kapcsolatos teendőket tartalmazó levelet csatol a tervezethez, ha például:
• az adózónak befizetendő adója keletkezett, és jogosult arra, hogy az együttesen 200 ezer forintot meg nem haladó személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettségét legfeljebb hat hónapon keresztül, pótlékmentes részletfizetés keretében tel­jesítse (a magánszemély nyilatkozhat, hogy hány hó­nap alatt fizeti meg a tartozást),
• visszaigényelhető adója keletkezett, és azt szeretné visszaigényelni vagy átvezettetni valamely másik adónemben fennálló tartozása rendezése érdekében (meg kell adni a postai utalási címet vagy a pénzforgal­mi/fi­zetési számlaszámot a nyilatkozatban),
• a magánszemélyre nézve több önkéntes kölcsönös pénztártól érkezett kontroll adatszolgáltatás az adóhatósághoz, mert ilyenkor a magánszemélynek kell meg­ha­tároznia, hogy melyik pénztárhoz kéri a rendelkező nyilatkozatban meghatározott összeg átutalását,
• a kontroll adatszolgáltatások alapján a magánszemély önkéntes kölcsönös pénztári tagsági jogviszonya nyug­díjszolgáltatás miatt megszűnt, mert ilyen esetben az adózónak meg kell jelölnie a rendelkező nyilatkozat szerinti összeg kiutalásához szükséges postai utalási címet vagy bankszámlaszámot.
A kiegészítő nyilatkozatot a magánszemélynek 2017. május 22-éig kell kitöltve, aláírva postai úton vissza­küldenie az adóhatósághoz, vagy a kiegészítő nyilatko­zat megtehető az ÜCC rendszeren keresztül telefonon, illetőleg személyesen az ügyfélszolgálati irodákban is.
Fontos tudni, hogy a papír alapú adóbevallási terve­zetben szereplő adatok nem módosíthatók oly mó­don, hogy a magánszemély a kiküldött adóbevallási ter­vezetben közölt adatokat felülírja az általa helyesnek vélt, vagy a tervezetből hiányzó adatokkal (pl. a terve­zetben adatai mellett feltünteti az ingatlan átruházásból származó adóköteles jövedelmet). Ilyenkor a magánsze­mélynek az adóbevallási tervezetben szereplő adatok, a munkáltatói, kifizetői igazolások (16M30-as összesített igazolás, valamely kedvezmény igénybevételére, az adó feletti rendelkezésre jogosító igazolások) és a saját nyilvántartása adatainak felhasználásával ki kell töltenie egy 16SZJA bevallási nyomtatványt és azt kell eljuttatnia az adóhatósághoz, papír alapon vagy elektronikus úton az ügyfélkapu használatával, utóbbi esetben feltéve, hogy időközben nyitott ügyfélkaput.6
Az adóhatóság 2017. május 2-áig postai úton azoknak az ügyfélkapuval nem rendelkező adózóknak is értesítést küld, akik nem igényelték papír alapon az elkészített bevallási tervezet, azonban visszatérítendő vagy befizetendő adójuk keletkezett, vagy bevallási kötele­zett­sé­güket más módon nem teljesítették. Az adóhatóság tájékoztatja ezen adózókat a visszaigényelhető vagy befizetendő adatokról, továbbá a tervezetben szereplő, róluk nyilvántartott adatok esetleges ellentmondásairól.

1.3. Az adó 1+1 %-áról történő rendelkezés szabályai

A magánszemély az összevont adóalap adójának a kedvez­mények és az adó feletti rendelkezés szerinti átutalások levo­nása után fennmaradó része 1+1 %-ának felajánlásáról az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárásban is ren­delkezhet. Az adó 1+1 %-ának felajánlásáról szóló nyilat­kozatot a magánszemélynek 2017. május 22-ig kell eljuttatnia az adóhatósághoz.

Ha az adózó ügyfélkapuval rendelkezik és a bevallási tervezetet az online felületen tekintette meg, akkor a fenti jogvesztő határidőig a nyilatkozatot is az online felületen készítheti el. Egyéb esetben a rendelkezés megtételére a 16SZJA nyomtatvány EGYSZA lapján, illetve az erre a célra kialakított 16EGYSZA jelű nyomtatványon is lehetőség van, mely nyilatkozatot postán vagy elektronikus űrlap­ként, elektronikus úton kell megküldenie a NAV-hoz, akár a bevallás részeként, akár külön.

1.4. Az adófizetés, visszaigénylés szabályai

Az adóbevallásban kiszámított adókötelezettség megfizeté­sére vonatkozó szabályokban alapvetően nincs változás, vagyis az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig, 2017. május 22-éig kell megfizetni. A fizetési kötelezett­ség teljesíthető készpénz-átutalási megbízással (csekken), az adózó belföldi fizetési számlájáról átutalással, továbbá az állami adó- és vámhatóság ügyfélszolgálati irodáiban POS terminálon keresztül bankkártyás befizetéssel.

Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárással bevezetett újdonság, hogy az adóbevallási tervezet webes nyomtatványkitöltő alkalmazással történő megtekin­tése, módosítása esetén az adózóknak a tervezet jóváhagyását követően lehetőségük nyílik azonnali online bankkártyás (VPOS) fizetésre is.
Az állami adó- és vámhatóságnak a visszatérítendő adót a visszaigényléshez szükséges adatok (a postai utalási cím, vagy a belföldi fizetési számla adatait tar­talmazó kiegészítő nyilatkozat) beérkezésétől számí­tott 30 napon belül kell kiutalnia.
Ha az adózó a visszaigénylésre vonatkozó adatokat a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig nem nyújtja be az állami adó- és vámhatósághoz, akkor a 2017. május 22-én bevallásává vált adóbevallási ter­vezet­ben szereplő visszaigényelhető adó nem kerül kiutalásra, azt a magánszemély külön kiutalási kére­lem benyújtásával kérheti vissza.

1.5. Az adóbevallási tervezethez kapcsolódó egyéb tudnivalók

Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás során a magánszemély helyett törvényes képviselője vagy meghatalmazottja is eljárhat. Az adóbevallási terve­zet papír alapon történő megküldése iránti kérelem előterjesztésére eseti meghatalmazás alapján is lehe­tőség van. Ezen túlmenően a magánszemély törvé­nyes képviselője, vagy állandó meghatalmazottja meg­tekintheti, módosíthatja az elektronikus felületen az adóbevallási tervezetet, ha a megbízott sze­mély (pl. könyvelő) bejelentésre került az állami adóhatósághoz.

Az adózó a bevallásnak minősülő adóbevallási ter­ve­zetet, illetve az adóbevallási tervezet alapján elkészített bevallást az erre a célra kialakított elektronikus felületen önellenőrzéssel helyesbítheti, vagy a 16SZJA nyomtatványon nyújthatja be önellenőrzését.
Az új bevallási rendszerrel kapcsolatban további részletes információk találhatók az állami adó- és vám­hatóság honlapjának új, a www.nav.gov.hu/szja/szja aloldalán.

2. A munkáltatói adómegállapítás

A magánszemély munkáltatói adómegállapításra vo­natko­zó nyilatkozatot tehet, ha esetében teljesülnek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a to­vábbiakban: Szja tv.) 14. §-ában foglalt feltételek és nem állnak fenn a munkáltatói elszámolást kizáró körül­mények. Általánosságban véve munkáltatói adómegálla­pí­tást kér­het a magánszemély, ha kizárólag az adó elszámolását vállaló munkáltatótól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában önadózóként kellene bevallania.

A magánszemélyek 2017. január 31-éig tehetnek nyilatkozatot a munkáltató felé arról – feltéve, hogy a munkáltató vállalja a munkáltatói adómegállapítást –, hogy kérnek-e munkáltatói adómegállapítást (16NY29) vagy sem (16NY30).7
Ha a magánszemély adó(alap)kedvezményt kíván érvé­nye­síteni, az adójáról önkéntes kölcsönös pénztári nyilat­kozatban, nyugdíjbiztosítási nyilatkozatban szeretne rendelkezni, akkor az adókedvezményre jogosító igazolást, valamint a rendelkező nyilatkozatát 2017. már­cius 20-ig át kell adnia a munkáltatónak. Az szja 1+1 %-os rendelkező nyilatkozatok leadásának határideje 2017. május 10-e.
A munkáltatónak az adóalapot és az adót 2017. május 1-jéig kell megállapítania és erről igazolást adnia a munkavállalónak, továbbá 2017. május 22-éig elektronikus úton továbbítania kell az adómegállapítást az állami adó- és vámhatósághoz.
Az Art. 26/B. § (1) bekezdésében foglaltak szerint azon adózók is ki vannak zárva az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárásból, akik munkáltatói adómegállapítást kértek és a munkáltató vállalta az adóbevallás elkészítését. Az adóhatóság ugyanakkor ezen adózók adóbevallási tervezetét is összeállítja, melyet az ügyfélkapuval rendel­kező adózók megtekinthetnek az erre a célra létrehozott elektronikus felületen, azonban annak módosítására nem lesz lehetőségük.
Ha a munkáltató nem vállalja a magánszemélyek adójának megállapítását, a kiadott összesített igazoláson köteles tájékoztatni a magánszemélyt arról, hogy részére az adóhatóság adóbevallási tervezetet készít.

3. Az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallás

Az Szja tv. 13. §-a határozza meg azon magánszemélyek kö­rét, akik bevallásukat önadózással kötelesek elkészíteni. Ide tartoznak például azok a magánszemélyek, akik az adóévben egyéni vállalkozók voltak (kivéve, ha az adóév egészében szüneteltették a tevékenységüket), továbbá azok is, akik az adóévben mezőgazdasági őstermelőként végeztek tevékenységet, és ezen tevékenységükből adóköteles bevételük származott (kivéve, ha a munkáltatói elszámolásban nemleges nyilatkozatot adtak vagy egyébként a bevételükből nem kellett jövedelmet megállapítani).

A fentiek azt is jelentik tehát, hogy az állami adóhatóság nem készíti el az adóbevallási tervezetet az egyéni vállalkozók, mezőgazdasági őstermelők, valamint az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek részére.
Itt kell megjegyezni, hogy az adóév utolsó napján vállal­kozási tevékenységet folytató magánszemélyeknek és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemé­lyeknek 2017. február 27-éig kell benyújtaniuk a személyi jövedelemadó bevallást és megfizetniük az adót. A me­zőgazdasági őstermelőknek pedig 2017. május 22-éig kell benyújtaniuk a személyi jövedelemadó bevallást, ha nem kötelezettek általános forgalmi adó fizetésére.8

1) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 26/B. § (3) bekezdése

2) A kifizetői kontroll adatszolgáltatások alapján az adóbevallási tervezetben szerepelni fognak például az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre, a tartós befektetési szerződésből származó jövedelemre vonatkozó adatok, illetőleg az adó feletti rendelkezéshez szükséges adatok is.
3) Ide kell érteni azt az esetet is, ha a magánszemély a bevallási határidőt követően benyújtott bevallással együtt előterjesztett igazolási kérelmét az adóhatóság elfogadja.
4) Ha az ügyfélkapus regisztrációval rendelkező adózó javította az online felületen a bevallási tervezetet, azonban azt nem hagyja jóvá 2017. május 10-éig, akkor az adóhatóság elektronikus úton felhívja a figyelmét arra, hogy amennyiben a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig nem fogadja el a változtatásokat, akkor az eredeti adóbevallási tervezet fog az adózó bevallásának minősülni 2017. május 22-én. 
5) Ez alól kivételt jelent, ha a magánszemély 2017. május 22-ig bejelenti, hogy a bevallás elkészítéséhez, a bevallási tervezet felülvizsgálatához szükséges iratok, igazolások önhibáján kívül nem állnak rendelkezésére és ezért bevallását előreláthatóan nem tudja határidőben benyújtani, illetve a bevallási tervezetet nem tudja határidőben felülvizsgálni.
6) A 16SZJA bevallás és a hozzá tartozó kitöltési útmutató letölthető a NAV honlapjáról vagy beszerezhető az ügyfélszolgálati irodákban.
7) A fenti időpontig munkahelyet változtató adózó az új munkáltató felé teheti meg a nyilatkozatot azzal, hogy a nyilatkozathoz az előző munkáltatótól kapott jövedelemigazolást is csatolni kell. A magánszemély által a munkáltató felé megtett nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából az adóbevallással egyenértékű.
8) Art. 1. számú melléklet B) pont 2/b) alpontja

Az elektronikus befizetések lehetőségének megteremtése az adóhatóságnál az Elektronikus Fizetési és Elszámolási Rendszer (a továbbiakban: EFER) kialakításához kapcsolódik. Az  EFER a  szabályozott elektronikus  ügyintézési szolgáltatásokról és az  állam által kötelezően nyújtandó szolgáltatásokról szóló 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: SZEÜSZR.)  szerinti, az  állam által nyújtott szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás, amelyhez  a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) 2013. augusztusában a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséggel, mint az EFER akkori működtetőjével, megkötött Csatlakozási Szerződéssel csatlakozott.
Az elektronikus fizetési mód bevezetésének előfeltétele volt a vonatkozó jogszabályi háttér, tehát az adózás rendjéről szóló 2003. évi  XCII. törvény (továbbiakban: Art.)  38.  §-ának megfelelő módosítása, kiegészítése. A klasszikusnak tekinthető fizetési formák (pénzforgalmi/fizetési számláról történő átutalással, valamint készpénzátutalási megbízással – ún. sárga csekkel) mellett a NAV-hoz teljesítendő fizetési kötelezettségek EFER-en keresztül történő teljesítését az Art. hivatkozott passzusa 2011. január 1-jével tette lehetővé.
Az Art. rendelkezései az egyes fizetési módok alkalmazását  alapvetően az adózók pénzforgalmi számlanyitási kötelezettségétől teszik függővé.
Pénzforgalmi számlanyitásra kötelezettek: a belföldi jogi személyek és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek (ideértve az  egyéni vállalkozókat is),  a pénzügyi képviselővel rendelkező külföldi vállalkozások, az egyszerűsített vállalkozói adóalanyok.
Pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezettek: minden olyan adózó, amely nem minősül pénzforgalmi számlanyitásra kötelezettnek.
Az első fizetési mód, amelyet a NAV az EFER keretében bevezetett, az ún.  házibankos fizetés, amelyet a NAV-ban jelenleg is EFER-es fizetésként emlegetnek.
Az EFER alkalmazásának első kibővítése, a  NAV-nál  a kijelölt ügyfélszolgálatokon már működő, POS  terminálokon keresztüli bankkártyás fizetéseknek az EFER-be terelésével valósult meg, 2014. augusztusában.
Az EFER kiterjesztésének második lépését – a 2017. évben bevezetésre kerülő - online SZJA adóbevallási tervezetek kialakítása indukálta, mivel igényként  merült fel, hogy a fizetési  kötelezettséget  tartalmazó bevallási  tervezetek megtekintése során az érintett adózóknak legyen lehetőségük az internetes fizetéssel történő kiegyenlítésre is. Ennek az  igénynek a  teljesítésére az  adózók legszélesebb körét érintően az internetes bankkártyás fizetés (az ún. virtuális POS, a továbbiakban: VPOS) bevezetése nyújt lehetőséget. A VPOS fizetési mód kialakítása jelenleg folyamatban van. Az elektronikus fizetés fogalma tehát magában foglalja egyrészt a  készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyával), másrészt a  házibankon keresztüli átutalással történő fizetést egyaránt.
Az elektronikus fizetési módok előnye – a klasszikus fizetési módokhoz képest –, hogy lehetővé teszik az ún.  egyösszegben történő befizetést, tehát a különböző jogcímeken (adó-, illetve kötelezettség-nemeken) mutatkozó fizetési kötelezettségek egy fizetési tranzakcióba (csomagba) történő összevonását, így csökkentve a fizetési tranzakciók számát és a hozzájuk kapcsolódó díjfizetési terhet.
Miután tisztáztam az elektronikus fizetésekhez kapcsolódó  alapvető fogalmakat, folyamatokat, röviden összefoglalom az EFER-ben a NAV-nál jelenleg már működő fizetési módokat, majd rátérek a még kialakítás alatt lévő VPOS fizetési mód részletes bemutatására.

1. EFER házibankos fizetés

Az Art. 38.  § (1) és (1a) bekezdései alapján az EFER házibankos fizetési módot a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezettek és nem kötelezettek teljes köre, korlátozás nélkül alkalmazhatja.
Az EFER házibankos fizetési mód választása esetén követelmény, hogy az adózónak az EFER-hez csatlakozott pénzforgalmi szolgáltatónál megnyitott számlaszáma legyen.
Az EFER házibankos fizetési mód esetében korlátozó tényező, hogy a fizetési módhoz jelenleg a pénzforgalmi szolgáltatók szűkebb köre (MKB Bank Zrt., FHB Bank Zrt., UniCredit Bank Hungary Zrt.) csatlakozott.
Mivel a fizetési mód kizárólag az eBEV-EFER felületen  keresztül érhető el, a fizetés indításának további előfeltétele, hogy az érintett adózó vagy képviselője rendelkezzen ügyfélkapus regisztrációval, valamint az érintett menüpontok eléréséhez szükséges, megfelelő jogosultsággal (a 32.  számú Információs Füzet tartalmazza a részletes információkat).
Az EFER házibankos fizetési mód hátránya az adózók szempontjából, hogy az átutalás költsége az adózót terheli.
A házibankos fizetési mód során az adózó interneten  keresztül bejelentkezik az eBEV portálra, megadva azonosító adatait és az EFER menüponton belül a „Megbízási csomagok” almenüpontot választva összeállít egy fizetési csomagot, amelyben megjelöli az(oka)t az adónem(ek)et, amely(ek)re a fizetést teljesíteni kívánja (felosztási rendelkezés: az EFER igénybevételével történő házibankos befizetés adónemenkénti felosztásáról tett adózói nyilatkozat). Az így   összeállított csomag mentését és jóváhagyását követően a  felosztási rendelkezés  befogadásáról a NAV igazolást küld az adózó elektronikus tárhelyére. Az adózó vagy képviselője  ezután a  számlavezető bankja házibank felületén keresztül gondoskodik a részére megküldött fizetési megbízásban feltüntetett fizetendő összegnek az  EFER elszámolási számlára való  átutalásáról. Több felosztási rendelkezésben szereplő végösszeg egy fizetési tranzakcióvá történő összevonására vagy a fizetési kötelezettség teljesítése során részösszeg utalására nincs mód.

2. EFER POS fizetés

Az Art. 38. § (1) bekezdés és az adóügyek állami adóhatóság előtti elektronikus intézésének szabályairól és egyéb adózási tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 47/2013. (XI.  7.)  NGM  rendelet (a továbbiakban: Aei. r.) 20/A. § (2) bekezdése alapján a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezettek kizárólag a jogszabályokban nevesített, az alábbiakban felsorolt kötelezettségek kiegyenlítése  során alkalmazhatják az EFER POS fizetési módot:
a) a NAV-nál  kezdeményezett eljárásokért fizetendő eljárási illeték, igazgatási szolgáltatási díj,
b) bírósági, közigazgatási eljárási illeték,
c) adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatáshoz kapcsolódó regisztrációs díj,
d) egyszerűsített  foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteher-fizetési kötelezettség, továbbá
e) amennyiben végrehajtás alatt áll,  a végrehajtói letéti számlára történő befizetés során.
Az Art. 38. § (1a) bekezdés alapján az EFER POS fizetést a pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezett adózók a fizetési kötelezettségeik kiegyenlítésére adó-,  illetve kötelezettség-nem korlátozás nélkül alkalmazhatják.
A NAV-nál lehetőség van az árverési vételár, illetve vételár előleg EFER POS fizetéssel történő megfizetésére is.
EFER POS befizetést a NAV vezetője által kijelölt ügyfélszolgálatokon, nyitvatartási idő alatt teljesíthet az adózó, az egyébként rá irányadó, Art. szerinti illetékességi szabályoktól függetlenül.
Az EFER POS fizetés előfeltétele a bankkártya megléte. A fizetés során az ismert logókat (Visa, Visa Electron, American Express, MasterCard, MasterCard Electronic, és Maestro) viselő összes bankkártya elfogadott – függetlenül attól, hogy melyik kibocsátótól származik.
EFER POS befizetést teljesíthet a magánszemély saját nevében, továbbá egyéb szervezet, gazdasági társaság a képviselője, illetve meghatalmazott képviselője, meghatalmazottja, pénzügyi képviselője útján, amennyiben képviseleti jogosultságát igazolja.
EFER POS befizetés során a befizetést teljesítő – a végrehajtói letéti kartonra történő befizetés, illetőleg az árverési vételár és vételár előleg megfizetésének kivételével –  nyilatkozatot tesz  arról, hogy a  bankkártyával megfizetett összeget a NAV mely adónem(ek)re, milyen összeg(ek)ben számolja el. A NAV az adózó nyilatkozatának figyelembevételével teljesíti a befizetett összeg elszámolását. Az EFER POS befizetés előnye az adózó szempontjából,
hogy annak költségei az államot terhelik.

3. EFER VPOS fizetés

Az EFER VPOS fizetési módot a NAV ütemezetten tervezi bevezetni. Első lépésben szűkebb adózói és adónem körre, ezért 2017. január 1-től  kizárólag a magánszemély adózók alkalmazhatják (ideértve a  kizárólag adóazonosító jellel rendelkező magánszemélyeket, az egyéni vállalkozókat, az áfa fizetésre kötelezett adószámos magánszemélyeket és az egyéb adószámos magánszemélyeket egyaránt), a magánszemélyeknél jellemző adónemeket érintően. A tapasztalatok függvényében, második lépésként  a  fizetési mód – POS fizetéssel egyezően történő – kiterjesztése várható. Terveink szerint előreláthatólag 2017. július 1-jei hatállyal a pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezetteknél   adónem korlátozás nélkül, pénzforgalmi számlanyitásra kötelezetteknél a nevesített fizetési kötelezettségek esetében lesz  majd alkalmazható az új EFER-VPOS fizetési mód.

3.1. Jogszabályi, szerződési háttér

Az EFER VPOS fizetés bevezetésének első lépése a megfelelő jogszabályi háttér megteremtése annak érdekében, hogy az új fizetési mód az adózók által alkalmazhatóvá váljon.
A közelmúltban kihirdetett, az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvény 178. § (2) bekezdése az Art. 38. §-át egy (1b) bekezdéssel egészíti ki,  amely szerint a magánszemély adózó – pénzforgalmi számlanyitási kötelezettségétől függetlenül – az állami adó- és vámhatóságnál fennálló fizetési kötelezettségét a külön jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren  keresztül internetes  felületen  bankkártyás  (VPOS) fizetéssel  is teljesítheti. A jogszabály 318. § (2) bekezdése alapján a hivatkozott rendelkezés 2017. január 1-jén lép hatályba.
Az Art. módosítása tehát megteremti az EFER VPOS fizetés  törvényi szintű szabályozását, emellett ugyanakkor nélkülözhetetlen a rendeleti szintű szabályozás kiegészítése, illetve pontosítása is, melynek kapcsán a NAV a Nemzetgazdasági Minisztériumnál az alábbi jogszabály módosítási javaslatokat kezdeményezte.
A SZEÜSZR. 165. §-át  az EFER VPOS fizetés megvalósítására tekintettel az alábbi (5) bekezdéssel javasolta kiegészíteni:
„(5) Internetes  felületen  keresztül bankkártyával (VPOS) történő fizetés esetén a csatlakozott pénzforgalmi szolgáltató az (1) és  (2) bekezdés szerinti igazolást az EFER részére elektronikus úton küldi meg. Az EFER a csatlakozott pénzforgalmi szolgáltató által átadott igazolást a csatlakozott szervezet  részére   elektronikus úton  továbbítja.”
A 47/2013. (XI. 7.) NGM rendeletet érintően az alábbi módosítások szükségesek:
• a „bankkártyával bonyolított fizetési művelet” és a „felosztási  rendelkezés” fogalmát a rendelet 1. § 2. és 8. pontjában szükséges kiegészíteni az „internetes felületen bankkártyával (VPOS) bonyolított fizetés” lehetőségével,
• mivel a bankkártyával bonyolított fizetési művelet fogalma a módosítást követően a POS és VPOS fizetést egyaránt magában foglalja, a rendelet 17.  § (1) és (3) bekezdésében, valamint a 18. § (1) bekezdésében pontosítani szükséges, hogy annak rendelkezései kizárólag a POS terminálon keresztül bankkártyával bonyolított fizetési műveletre vonatkoznak,
• aVPOS fizetésnél is szükséges meghatározni az EFER részére átadásra kerülő adatok körét, ezért a rendelet 17.  §-ának egy új (4) bekezdéssel történő kiegészítése javasolt a következő szöveggel:
„(4) Az Art. 38.  § (1b) bekezdésében meghatározottak szerint internetes felületen bankkártyával (VPOS) bonyolított fizetési művelet során az utaláshoz szükséges adatokat a befizető rögzíti. Az állami adó- és vámhatóság a fizetés kezdeményezésekor az EFER részére a (3) bekezdés a)-c) pontjában foglalt adatok mellett a NAV EFER VPOS befizetések elszámolási számla számát adja át.”
A jogszabály módosítások kezdeményezésével párhuzamosan sor került a NAV és a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (röviden:  KEKKH, mint az EFER jelenlegi működtetője) közötti Csatlakozási szerződés 2. módosítására.
Az új  fizetési mód során alkalmazhatóak a MasterCard International S.A., illetve VISA International Inc, Amex Co. következő bankkártya termékei: MasterCard, Maestro, VISA, Electron, American Express.

3.2.  VPOS fizetés kialakításának formái

Az EFER-VPOS fizetést az alábbi formákban használhatják majd a magánszemély adózók:
1. eBEV-EFER  felületen, az  adózó által  összeállított megbízási csomagból VPOS fizetést indíthatnak (ún. „üres VPOS rögzítő”),
2. külső rendszerekből:
a) webNYK felületen jóváhagyott SZJA adóbevallási tervezetből, illetve kitöltött és elektronikusan beküldött SZJA bevallásból,
b) eBEV  adószámla lekérdezéskor, az  aktuális adószámla adónem adatok alapján  automatikusan 
összeállított, de  az adózó által módosítható fizetési csomagból szintén elérhető lesz a VPOS fizetés indítása.
Az „üres VPOS rögzítő” lehetőséggel az eBEV-EFER felületen – a jelenleg az EFER-Házibankos fizetési módnál már alkalmazott megoldásokkal – a magánszemély adózó összeállíthat egy fizetési csomagot, amelyre a felkínált listából a VPOS banki fizetési megoldást választva indíthatja a VPOS fizetést.
A webNYK felületen megnyitott SZJA adóbevallási tervezet jóváhagyását követően, illetve a webNYK felületen kitöltött SZJA bevallás elektronikus beküldését követően a program lehetőséget biztosít a jóváhagyott tervezetből, illetve a beküldött bevallásból eredő fizetési kötelezettség VPOS fizetéssel történő rendezésére.
Amennyiben az adózó az adóbevallási tervezet jóváhagyását, illetve a bevallás beküldését követően a „Bankkártyás fizetés” funkciót választja, úgy a program automatikusan megjeleníti a tervezetből, illetve bevallásból eredő fizetési kötelezettsége(ke)t tételesen, adónemkód és összeg megjelölésével. A megjelenítés  során a  program feltünteti a  170-es „Átvezetési és  kiutalási  kérelem” lapon  szereplő (terhelendő és jóváírandó adónem és összeg) adatokat  és az adónemenként fennmaradó fizetendő összegeket is. „Tovább” gombra kattintás után új felületen jelenik meg a részletfizetés választására szolgáló blokk, a  bevallásban szereplő adónemek és teljes fizetendő összegek, valamint az esetlegesen kitöltött részletek száma alapján számított – 16SZJA  bevallás esetében 2017. május 22-én esedékes –  összegek. Amennyiben a részletfizetést az adózó nem kívánja igénybe venni, úgy a program értelemszerűen a teljes kötelezettség összeget ajánlja fel megfizetésre. A befizetendő adó rendezése kétféle módon lehetséges:
• fizetési kötelezettségekkel  megegyező, teljes összeg kiegyenlítése – „Befizetem” funkció választásával,
• fizetési kötelezettségektől eltérő kiegyenlítés – „Befizetendő összeget módosítom” funkció választásával.
Ha az adózó a módosítást választja, akkor az automatikusan felajánlott fizetendő tételekből törölhet, módosíthatja azok összegét, illetve a bevallásban szereplő adónemeket  érintően  (16SZJA esetén 103, 152, 194, 305 adónemkódok) új tétel felvételére is lehetősége van.
„Befizetem” funkció választása esetén a fizetési kötelezettségek alapján összeállított megbízási csomag adatait (adózó és képviselője adóazonosító száma, csomag elnevezése, fizetési határidő, csomag összeg, fizetési tétel(ek) adónem kódja és összege, ügyleírás) a program átadja az eBEV-EFER részére, ahol ezzel egyidejűleg megképződnek a  csomaghoz tartozó pénzügyi és igazgatási ügyazonosítók. Az adatátadással párhuzamosan a program átirányítja az  adózót a  Bank felületére a  kártyaadatok megadása céljából. Ezt követően megindul a  3.3.  alcímben részletezett fizetési folyamat, amelynek végén a tranzakció sikeres vagy sikertelen megvalósulásáról a program megjeleníti a Bank visszajelzését.
Az eBEV portálon (Szolgáltatások/Adószámla és pótlékadatok/Adószámla útvonalon) történő adószámla lekérdezéshez kapcsolódóan nyitott adószámla időszakra vonatkozó lekérdezés esetén biztosítja a program a VPOS fizetési lehetőséget, ha  a lekérdezett időszak záró dátuma a lekérdezés időpontja, vagy annál későbbi (előre mutató) dátum. A VPOS fizetés részletes (Tételes/Lista), adónem egyenleges és adónemre szűrt adószámla lekérdezés esetén is indítható. A program az „Adószámlával kapcsolatos korábbi lekérdezések” táblázatban az „Eredmény” oszlopot követően egy új
„Hátralék információ” oszlopban fogja megjeleníteni  a lekérdezett adószámla hátralék tartalmára és annak rendezésére vonatkozó üzenetet az alábbiak szerint:
1. „Adószámlája  hátralékos adónem(ek)et tartalmaz, amelyet bankkártyás fizetéssel rendezhet!”
2. „Adószámlája  hátralékos adónem(ek)et tartalmaz, amelyet ’17-es átvezetési és kiutalási kérelem benyújtásával, illetve bankkártyás fizetéssel rendezhet!”
3. „A lekérdezett adónem(ek)en hátralék mutatkozik, amelyet bankkártyás fizetéssel rendezhet!”
4. „A lekérdezés nem tartalmaz fizetendő hátralékot!”
5. „A hátralékot tartalmazó lekérdezés fizetési lehetősége lejárt! Fizetés indításához indítson új lekérdezést!”

Hátralékosnak  a  program azt  az  adószámlát tekinti,
amelynél egy hátralékos adónemre vonatkozóan van 10 Ft, vagy azt meghaladó összegű hátralék, vagy több hátralékos adónem esetén a hátralékos adónemeken jelentkező tartozások összegzéseként legalább 10 forint hátralék mutatkozik. A program az 1-3. üzenetek esetén aktiválja az oszlopban  megjelenő alábbi menügombokat:
a) Bankkártyás fizetés, amelyet az adózó kizárólag a lekérdezés napján választhat.
b) Befizetés állapota, amely segítségével az adott lekérdezéshez kapcsolódóan korábban teljesített befizetések, azok eredménye  tekinthető meg. (A  menügomb kizárólag akkor lehet aktív, ha az adott lekérdezéshez kapcsolódóan az adózó már indított befizetést).
„Bankkártyás fizetés” választása esetén a program a lekérdezett hátralék és befizetendő összeg(ek)ről egy táblázatot  generál  „Befizetem”, illetve  „Befizetendő összeget módosítom” funkció felajánlásával.
Ha az adózó a „Befizetendő összeget módosítom” funkciót választja, akkor a befizetendő összeg mezőben szereplő összeg adato(ka)t az adózó tetszőlegesen felülírhatja/módosíthatja pozitív értékkel (felfelé-lefelé), illetve 0-ra.
A „Befizetem” funkció választása esetén  a  hátralékok figyelembe vételével megadott befizetendő összegekből összeállított megbízási csomag adatait (adózó és képviselője adóazonosító száma, csomag elnevezése,  fizetési határidő, csomag összeg, fizetési tétel(ek) adónem kódja és összege, ügyleírás) a program átadja az eBEV-EFER részére, ahol ezzel egyidejűleg megképződnek a csomaghoz tartozó pénzügyi és igazgatási ügyazonosítók. Az adatátadással párhuzamosan a program átirányítja az adózót a Bank felületére a kártyaadatok megadása céljából. Ezt követően megindul a  3.3.  alcímben részletezett fizetési folyamat, amelynek végén a tranzakció sikeres vagy sikertelen megvalósulásáról a program a „Befizetés állapota”  menügomb alatt megjeleníti a Tranzakció teljesülésére vonatkozó információt az alábbiak szerint
• Folyamatban: amennyiben az adózó a befizetést már elindította, de  az  eBEV-EFER programból még nem érkezett vissza a tranzakció teljesülésre vonatkozó információ;
• Igen: amennyiben az adózó a befizetést elindította és az eBEV-EFER programból a sikeres tranzakcióról megküldött elfogadó nyugta visszaérkezett;
• Nem: amennyiben az adózó a befizetést elindította és az eBEV-EFER programból a sikertelen tranzakcióról

​3.3.  VPOS fizetés  folyamata

A 3.2.  alcím szerinti formákban indított VPOS fizetések tranzakciós adatait az  arra kialakított program az  EFER rendszer közvetítésével automatikusan továbbítja a VPOS befizetések  lebonyolítására  szerződött  pénzforgalmi szolgáltató (OTP Bank Nyrt., továbbiakban: Bank) részére. A Bank válaszul visszaadja a  program részére a  tranzakciós azonosítót és URL-t, amely alapján a befizetést indító adózót átirányítják a bank fizetési oldalára, ahol az adózó megadhatja a terhelendő bankkártya adatait (kártyatípus, kártyán szereplő név,   kártyaszám, lejárat,  érvényességi kód) és a tranzakciót jóváhagyhatja.

A jóváhagyott tranzakciót érintően a sikeres engedélykérésről a Bank a program részére elfogadó, a sikertelenről elutasító nyugtát küld vissza, utóbbi esetben a hiba üzenetben történő megjelölésével együtt. A sikeresen indított (elfogadó nyugtás) VPOS  tranzakciók csomagés tételadatait a program tárolja, biztosítja lekérdezésüket és gondoskodik az adatoknak a NAV pénzforgalmi rendszere felé történő automatikus, azonnali továbbításáról is.
A Bank elvégzi a sikeres VPOS tranzakciók adatainak adott tranzakciós napra vonatkozó összesítését és annak eredményét eljuttatja a NAV pénzforgalmi rendszerébe, és ezzel egyidejűleg gondoskodik az  összegzés eredményeként adódó összegnek a Magyar Államkincstárnál külön erre a célra megnyitott NAV EFER VPOS befizetések elszámolási számlára történő beutalásáról.
A NAV pénzforgalmi rendszere napi rendszerességgel összesíti a programból kapott tranzakciós adatokat és összeveti az ugyanazon tranzakciós napra vonatkozóan a Banktól érkezett összesített analitikus adatokkal. Eltérés esetén fel kell venni a kapcsolatot a Bankkal az eltérés okának  tisztázása, és az esetleges hiba rendezése érdekében. Egyezőség esetén a NAV pénzforgalmi rendszere gondoskodik az  adott tranzakciós napra vonatkozóan jóváírt összegnek a jogosult adónemszámlákra (adónemenként egy összegben) történő átvezetéséről, majd ezt követően az országos szinten összesített analitika adatok alapján haladéktalanul elvégzi a VPOS fizetések adózói adószámlákra történő könyvelését a jogosult adónemeken.

3.4.  VPOS fizetés könyvelése az adózói adószámlákon

A VPOS befizetések adózói adószámlára könyvelése a jogosult adónemeken (pl.: 103-as SZJA, 152-es EHO stb.) egy külön erre a  célra kialakított, új  P02/VPO  „VPOS befizetés” bizonylat- és tételtípussal történik majd. A VPOS befizetés terhelési dátumaként az adózói adószámlák jogosult adónemén a fizetési tranzakció napjára vonatkozóan a Bank által teljesített egyösszegű beutalás NAV EFER VPOS befizetések elszámolási számlán történő  jóváírásának dátuma fog   megje-
lenni. 

Miután részletesen  bemutattam a  NAV-nál alkalmazott elektronikus fizetési módokat, összegzésként elmondható, hogy az adózók számára egyre népszerűbb elektronikus fizetés folyamatos bővítése zajlik a NAV-nál, és ennek a  kedvező folyamatnak előreláthatóan még nem értünk a végére. Hiszen az okos telefonok és az internet minél szélesebb körben történő elterjedésével további igények várhatók a fizetési módok területén is.

A 2016-os adóévre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallási kötelezettség teljesítéséhez 3 lehető­sé­get kínál a jogszabály. A korábbi évekből már jól is­mert munkáltatói adómegállapítás és az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallás mellett az idei évtől kezdődően egy teljesen új forma is elérhetővé válik az adózók számára: az adóhatóság által el­készített bevallási tervezet felhasználásával is elkészít­hetik adóbevallásukat.

A tavalyi évben bevezetett bevallási nyilatkozat, va­la­mint az évek óta alkalmazott egyszerűsített bevallás okafogyottá vált, ezért nem nyújtható be, hiszen az adóhatóság már külön kérés nélkül is elkészíti a be­val­lási tervezetet a magánszemélyek jelentős ré­szének.
Írásunkban számba vesszük az adózóktól, köny­ve­lőktől e témában érkezett kérdéseket és az ezekre adott válaszokat, a könnyebb áttekinthetőség ked­véért kérdés-válasz formában.

Mi a teendője annak a magánszemélynek, aki szeretné, hogy az adóhatóság készítse el számára a bevallást? Melyik nyomtatványt kell kitölteni és milyen határidővel?

A bevallási tervezet elkészítését nem kell külön kérel­mezni, az adóhatóság elkészíti azt mindenkinek, ki­véve a jogszabályban meghatározott azon adózókat, akik önmaguk kötelesek bevallásuk elkészítésére. Az ügyfélkapuval rendelkezők 2017. március 15-től te­kinthetik meg a bevallási tervezetet az ügyfélkapun keresztül. Akik nem rendelkeznek ügyfélkapuval, ám szeretnék a tervezetben szereplő adatokat megis­mer­ni, kérhetik a bevallási tervezet papír alapon tör­ténő megküldését. Hasznos lehet azonban akár március 15-ét követően is ügyfélkaput nyitni, mert ebben az esetben az erre a célra kialakított internetes felületen az elkészített tervezet láthatóvá, ezáltal szükség esetén könnyedén kiegészíthetővé, javíthatóvá és jóváhagyhatóvá is válik.

Hol lehet egyszerűen és gyorsan ügyfélkaput nyitni?

Ügyfélkapu létesítésre az állami adóhatóság központi ügy­félszolgálatain, Budapest Főváros Kormányhivatala Köz­pon­ti Okmányirodájában, a fővárosi és megyei kormány­hivataloknál, ezek járási hivatalainál, a Magyar Posta Zrt. hivatalaiban, valamint Magyarország diplomáciai és kon­zuli képviseletein van lehetőség.

Hogyan lehet a papír alapú bevallási tervezetet megkapni?

Papír alapú bevallási tervezet március 16-ig a következő módokon igényelhető:
• SMS-ben a 06-70/717-7878 telefonszámon az adózó adóazonosító jelének és születési dátumának köz­lésével (az üzenetet a következő formában kell el­küldeni: SZJA(szóköz)ADÓAZONOSÍTÓJEL(szóköz) ÉÉÉÉHHNN),
• a NAV honlapján elérhető űrlapon keresztül (www. nav.gov.hu/eszja/eszja),
• a NAV telefonos Ügyféltájékoztató és Ügyintéző Rend­szerén (telefonszám: 40/20-21-22) keresztül, melynek használatához ügyfélazonosító szám szükséges, amit a TEL elnevezésű adatlap kitöltésével és beküldésével lehet igényelni,
• a NAV Általános Tájékoztató Rendszerén keresztül (telefonszám:40/42-42-42),
• postai úton kötetlen levél formájában,
• postai úton a BEVTERVK elnevezésű formanyomtatványon, amely a NAV honlapjának Nyomtatvány­ki­töltő programok menüpontjából letölthető és ki­nyom­tatható,
• személyesen a NAV bármely ügyfélszolgálatán, illetőségtől függetlenül.
A kért bevallási tervezetet a magánszemély a NAV nyil­vántartásában szereplő címére 2017. május 2-ig kapja meg postán.
Március 16-át követően az ügyfélszolgálatokon lesz le­hetőség kérni az elkészült bevallási tervezet kinyom­tatását.
Hivatalból azon adózók számára kerül megküldésre a papír alapú tervezet, akik nem rendelkeznek ügyfél­ka­puval és bevallási tervezetük valamilyen ellentmondással érintett, vagy visszaigényelhető/befizetendő adót tartal­maz, pótlékmentes részletfizetés feltételei teljesülnek, a kont­roll adatszolgáltatások alapján az adózó több önkéntes pénztár felé is rendelkezhet.

Hova küldi az adóhatóság a papír alapú tervezetet? Van-e lehetőség egy tetszőlegesen megadott címre kérni a kipostázást?

Az adóhatóság a bevallási tervezetet elsődlegesen a NAV nyilvántartásában szereplő levelezési címre, ennek hiányában tartózkodási helyre, amennyiben ilyen nincs, az ál­landó lakóhelyre postázza. Azon adózók részére, akik fentiek közül egyikkel sem rendelkeznek, a tervezet a korábbi bevallásban szereplő címükre kerül kipostázásra. Nincs lehetőség egy szabadon megadott, fentiektől eltérő címre kérni a tervezetet. Amennyiben az adózó nem tud gondos­kodni a fenti címeken a tervezetet átvételéről, megoldás lehet az ügyfélkapu nyitása, vagy a 17T34-es nyomtat­vá­nyon egy új levelezési cím bejelentése.

Kaphatnak-e papír alapon bevallási tervezetet azok, akik rendelkeznek ügyfélkapuval, de nem használják?

Ezen adózói kör március 15-ét követően az ügyfélszol­gá­laton kérheti a bevallási tervezet kinyomtatását. Tekintettel arra, hogy mind a megtekintés, mind a tervezet kie­gészítése, javítása, módosítása az ügyfélkapu használatával a legegyszerűbb, célszerű megújítani az ügyfélkapus hozzáférést.

Kötelesek az adózók megvárni az adóhatóság által készített bevallási tervezetet?

Aki saját maga szeretné elkészíteni a személyi jövedelemadó bevallását, az továbbra is megteheti akár március 15. előtt is. A 16SZJA bevallás a NAV honlapján elérhető, a be­vallási tervezetet nem szükséges megvárni.

Kinek nem készül bevallási tervezet?

Nem készül bevallási tervezet az egyéni vállalkozók, mező­gazdasági őstermelők valamint az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek számára, továbbá azok számára sem, akikről nem érkezett az adóév vonat­kozásában havi adó-és járulékbevallás, kontrolladat-szol­gáltatás az adóhatóság felé. Annak a magánszemélynek sem készíti el az adóhatóság a bevallási tervezetet, aki munkáltatói adómegállapítást kért.

Készül-e bevallási tervezet annak a magánszemélynek, aki 2017. január 1-jét követően indította egyéni vállalkozását, vagy egyéni vállalkozó volt ugyan, de tevékenységét egész évben szüneteltette?

Az adóhatóság azt vizsgálja, hogy 2016. évben folytatott-e a magánszemély akár 1 napig is egyéni vállalkozói tevé­keny­séget, ha igen, adóbevallási tervezetet nem készít. Ha az egyéni vállalkozó a tevékenységét a 2016. év minden nap­ján szüneteltette, számára az adóhatóság elkészíti a bevallási tervezetet. Bevallási tervezet készül továbbá annak az adózónak, aki 2016. december 31-ét követően vált egyéni vállalkozóvá.

Áfa fizetésére kötelezett magánszemély, aki bérbeadásra váltotta ki az adószámot, de nem volt bérbeadásból jövedelme 2016-ban. Készül-e részére bevallási tervezet?

A magánszemély számára adóbevallási tervezet nem ké­szül, tekintettel arra, hogy az adószámos magánszemélyek esetében a tevékenység szüneteltetésére nincs mód úgy, mint az egyéni vállalkozóknál. Ha a magánszemély tevé­kenységét ténylegesen nem folytatja, de az adószáma él, és áfában adókötelessé tette a bérbeadást (áfa fizetésére kötelezett), a személyi jövedelemadó bevallás benyújtására nyitva álló határidő az ő esetében február 25-e (2017. évben február 27.), tehát számára bevallási tervezet már nem készül.

Kap-e bevallási tervezetet, akinek nem volt 2016-os évben bevallásköteles jövedelme? Készül-e „nullás” tervezet?

Azon magánszemélyek számára, akikre vonatkozóan az adó­hatóság nem rendelkezik jövedelemadattal – azaz nem érkezik rájuk vonatkozóan havi adó-és járulékbevallás és kontroll-adatszolgáltatás sem –, bevallási tervezet sem készül.

Ingatlan bérbeadásból származott jövedelme az adózónak, szerepel-e ez a bevallási tervezeten?

Abban az esetben, ha kifizetőnek történik a bérbeadás, úgy az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett adatok szerepelni fognak a tervezetben. Tekin­tettel arra, hogy év közben maximum 50 százalékos költséghányad vehető figyelembe, így abban az esetben, ha ennél több költsége merült fel a bérbeadónak, előfordulhat, hogy módosítania szükséges a feltüntetett adatokat. (A bevallási tervezetet abban az esetben is módosítani szükséges, ha az adózó a ki­fizetőnek korábban nem adott adóelőleg-nyilatko­za­tot, vagy 10 százalékos költséghányadról nyilatko­zott, de tételes költségelszámolással kíván élni.) Jel­lemző azonban, hogy nem kifizető, hanem magán­sze­mély részére történik a bérbeadás, ilyenkor – kont­rolladat nem lévén – nem tudja az adóhatóság az ebből származó jövedelmet feltüntetni a tervezet­ben. Ebben az esetben, amennyiben más jövedelme is volt az adózónak és készül számára tervezet, annak kiegészítése szükséges, amennyiben pedig nem volt más jövedelme, úgy tervezet nem készül, önadózás útján kell bevallási kötelezettségének eleget tennie.

Mi a teendő, miután megkapta az adózó a bevallási tervezetet?

A bevallási tervezetben szereplő adatokat 2017. má­jus 22-ig lehet ellenőrizni, javítani, kiegészíteni, jóváhagyni. Lényeges azonban, hogy a bevallási tervezet abban az esetben is bevallássá válhat, ha az adózó arra nem reagál, nem hagyja jóvá, vagy akár meg sem nézi a tervezetet. Megjegyezni kívánjuk, hogy ha az adózó május 22-ig az adóhatóság közreműködése nélkül, vagy munkáltatói adómegállapítás igénybevételével eleget tesz a bevallási kötelezettségének, nem válik érvényes bevallássá a tervezet. Amennyi­ben a tervezetet javítása, kiegészítése válik szüksé­ges­sé, a legegyszerűbb ezt az ügyfélkapun keresztül elérhető internetes felületen megtenni.
A papír alapú bevallási tervezetbe az adózó nem ír­hat bele. Ügyfélkapu hiányában konkrét feltételeknek megfelelő esetekben – ha hibátlan, ellentmondással nem érintett a tervezet, azonban az adóhatóság még valamilyen meghatározott adatközlést vár – május 2-ig a bevallási tervezettel együtt kiegészítő nyi­latkozat (16SZJAK) kerül megküldésre az adózó részére. Ilyen pótlólagos adatközlés szükséges például az alábbi esetekben:
• adott a részletfizetés lehetősége, ilyenkor ugyanis nyi­latkozhat a magánszemély, hogy kíván-e élni vele;
• a tervezet visszaigényelhető adót tartalmaz, emiatt meg kell jelölni a bankszámlaszámot, vagy postacímet, ahová a kiutalást kéri,
• több önkéntes pénztár felé is rendelkezhet, és nyilat­koznia szükséges, hogy melyik pénztárhoz kéri az utalást.
Ezen pótlólagos adatközlésre az ügyfélszolgálatokon, va­lamint előzetesen igényelt telefonos azonosító (PIN-kód) birtokában a NAV Ügyféltájékoztató és Ügyintéző Rend­szerén (NAV ÜCC, telefonszám: 40/20-21-22) keresztül is van mód.
Amennyiben a tervezet valamilyen ellentmondással érintett – például ugyanarra a gyermekre a szülők együttesen több családi kedvezményt vettek igénybe az adóév so­rán, mint amennyi jár –, úgy a 16SZJAK jelű nyom­tat­vány nem kerül megküldésre, ilyenkor a tervezet papír alapon jogszerűen csak a 16SZJA bevallás benyújtásával javítható.

Mikor áll be az adózók fizetési kötelezettsége, illetve mikor nyílik meg a joga a visszaigényléshez? Hogyan fognak értesülni róla?

A befizetési kötelezettséget május 22-ig kell teljesíteni, a visszaigényelt pénzösszeget pedig a bevallási tervezet jóváhagyásától számított 30 napon belül utalja ki az adóhatóság. (Amennyiben nem történik külön jóváhagyás, úgy május 22-én válik érvényes bevallássá válik a tervezet, ettől az időponttól kell számítani a 30 napos kiutalási határidőt.) A NAV május 2-ig értesítést küld a befizetendő vagy visszaigényelhető adó összegéről azoknak az ügyfél­kapu­val rendelkező adózóknak, akik bevallási tervezetüket nem javították, vagy nem egészítették ki. Az adóhatóság postán küld értesítést azoknak az ügyfélkapuval nem rendelkező magánszemélyeknek is, akiknek visszatérítendő vagy befizetendő adójuk keletkezett, és március 15-ig nem kértek papíralapú bevallási tervezetet, vagy bevallási kötelezett­ségüket más módon nem teljesítették.
Visszaigénylés esetén elengedhetetlen a bankszámlaszám, vagy a postacím közlése, ellenkező esetben az összeg az adózó adófolyószámláján marad, ahonnan elévülési időn belül a ’17-es nyomtatványon kérhető ki a későbbiek során.

Mi a teendő akkor, ha az adózó önhibáján kívül nem áll rendelkezésére minden igazolás a bevallás benyújtásához?

Az adóévet követő év május 20-ig (idén május 22-ig) bejelentést kell tennie az adózónak az adóhatóság felé arról, ha önhibáján kívül nem tudja elkészíteni az adóbevallási ter­vezet felhasználásával a személyi jövedelemadó bevallását. Ebben az esetben a tervezet május 22. napján nem válik az adózó bevallásává, a magánszemély pedig november 20. napjáig bevallási késedelem miatt nem bírságolható. Az adózó a bejelentéshez kapcsolódó adóbevallási kötelezett­ségét a bevallási késedelmet kimentő igazolási kérelemmel egyidejűleg teljesíti.

A személyi kedvezményt tartalmazni fogja-e a bevallási tervezet?

Abban az esetben, ha év közben az adóelőleg megállapí­tása során már kérte a kifizetőtől az adózó a személyi kedvezmény igénybevételét, akkor szerepelni fog a bevallási tervezeten is. Amennyiben nem kérte, úgy a bevallási tervezet nem fogja azt tartalmazni, azonban természetesen kiegészíthető vele.

Önkéntes pénztári rendelkezés fog-e szerepelni a tervezeten?

A bevallási tervezet az önkéntes pénztári rendelkező nyi­lat­kozatot is tartalmazni fogja., azonban több rendelkezésre jogosító önkéntes pénztári tagság esetén az adózó közreműködése válik szükségessé. Az adózó 2017. május 22-ig jelölheti meg, hogy melyik pénztárhoz kéri a kiutalást. Az összeg kiutalására a tervezet kiegészítésétől számított 30 napon belül kerül sor. Ha az adózó ügy­félkapuval rendelkezik, akkor a NAV honlapjáról elérhető internetes kitöltő felületen jelölheti meg azt a pénztárat, ahová a kiutalást kéri.
A papír alapú bevallási tervezet adataiban javítani nem lehet, azonban ha az adóhatóság nyilvántartása szerint több önkéntes pénztári tagsággal rendelkezik az adózó, úgy az ellentmondást nem tartalmazó bevallási tervezet­hez 16SZJAK elnevezésű – kiegészítő – nyomtatványt csatolnak, melyen megjelölhető az a pénztár, ahová az utalást kéri.
Ha az ügyfélkapuval nem rendelkező adózó a papír alapon megküldött bevallási tervezetet javítani, kiegészíteni kívánja, ezt a 16SZJA nyomtatvány kitöltésével teheti meg, amelyen az utalást fogadó önkéntes pénztárt is megjelöl­heti. Az üres nyomtatvány 2017. március 15-e után a NAV honlapjáról elérhető internetes felületen is megtalálható, melyet teljes körű kitöltést követően az adózónak ki kell nyomtatnia és eljuttatnia az adóhatóság részére.

Amennyiben bevallási tervezet útján tesz eleget az adózó bevallási kötelezettségének az adózó az 1+1%-os nyilatkozatot  milyen módon teheti meg?

Az adózó az adójának 1+1%-áróla az alábbi módokon ren­delkezhet:
• bevallási tervezet online jóváhagyása esetén az elektronikus felületen,
• a 16EGYSZA jelű nyomtatványon (ügyfélkapun ke­resz­tül elektronikusan vagy postai úton illetve a NAV ügy­félszolgálatain személyesen) lezárt, adóazonosító jellel ellátott borítékban,
• a 16EGYSZA jelű nyomtatvány adattartalmával egyező nyilatkozati lapként, önállóan lezárt, adóazonosító jelével ellátott borítékban postai úton vagy a NAV ügy­félszolgálatain személyesen.
Fontos, hogy a május 22-i határidő jogvesztő. Ez azt jelenti, hogy ha ezt követően rendelkezik befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról, a rendelkezése érvénytelen és késedelmét igazolási kérelemmel sem mentheti ki.

Abban az esetben, ha az adózó a bevallási kötelezettség teljesítésének ezen új formájával kíván élni, tartozik-e felelősséggel a bevallásában szereplő adatok helyességéért?

Az adóhatóság nem bevallást, hanem bevallási tervezetet készít. Az adózó felelőssége, hogy ezt megtekintse, amennyiben szükséges módosítsa, kiegészítse. A bevallási tervezet a jogkövetkezmények szempontjából a jóváhagyás időpontjától az adózó által benyújtott bevallásnak minősül, ha egyéb módon nem tesz eleget bevallási kötelezettségének. Ha az adózó a bevallási tervezetet nem tekinti meg, az május 22. napján ebben az esetben is a bevallásává válik.
Összességében elmondható, hogy igen kedvező le­he­tőséget kínál ettől az évtől kezdődően az adóhatóság, számos adózónak jelentősen csökkennek a bevallási kötelezettség miatti adminisztrációs terhei. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ezentúl a magán­sze­mé­lyeknek semmi teendője ne len­ne a személyi jövedelemadó bevallással kapcso­lat­ban. Tekintettel arra, hogy az adóhatóság által ké­szített és bevallássá vált tervezet a jogkövetkezmények szem­pontjából egyenértékűnek mi­nő­sül azzal, mintha adózó maga készítette volna el a bevallását, annyit mindenkinek célszerű megtennie, hogy meg­te­kinti a tervezetet, összeveti a rendelkezésére álló igazolásokkal, és átgondolja, hogy minden jövedelme feltüntetésre ke­rült-e, szerepel-e benne minden ked­vezmény melynek érvé­nye­sítésére jogosult, és amelyek igénybevételével szeretne élni vele.
 

Az általános forgalmi adó rendszerében a termék­értéke­sí­tések egyik speciális formája az ún. távolsági értékesítés. Ez az értékesítési forma, jellegéből adódóan elsősorban az in­ternetes kereskedelemben jellemző, és egyre gyakoribb, ter­mészetesen azonban nem korlátozódik csupán erre a szektorra.

Távolsági értékesítésről akkor beszélhetünk, ha a termék az Európai Közösség egyik tagállamából a másikba úgy jut el, hogy
• az értékesítő az áru rendeltetési helye szerinti tagál­lam­tól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany,
• a vevő az értékesítő tagállamától eltérő tagál­la­má­ban illetőséggel bíró nem adóalany (például magánsze­mély), vagy adóalany, azonban alanyi adómentes, vagy kizárólag adólevonásra nem jo­go­sító tevékenységet végez, vagy mezőgazdasági tevékenységet végző, kü­lönös jogállású adóalany, és
• a termék kiszállítását az értékesítő maga, vagy meg­bí­zásából más végzi.
Tapasztalataink szerint gyakori problémát jelent az adózók számára a távolsági értékesítés és az adómentes Közös­ségen belüli termékértékesítés közötti különbségtétel. Aho­gyan az a fenti összefoglalásból is kitűnik az Áfa tv.1 29-31. §-aiban szabályozott tá­vol­sá­gi értékesítés azonban alapvetően különbözik a 89. §-ban szereplő adómentes Közösségen belüli ter­mék­értékesítéstől, hiszen ez utóbbi ügylet résztvevői csak az általános forgalmi adó rend­szerében adóalanynak minősülő szerződő felek lehetnek, a fuvarozást, szál­lítást pedig bármelyik fél végezheti, illetve szervez­he­ti. Továbbá, míg adómentes Közösségen belüli ter­mékértékesítés esetében az adó megfizetésére a vevő kötelezett, távolsági értékesítéskor az adó megfize­té­sére a vevő – tekintve, hogy nem adóalany, vagy kü­lönleges jogállású adóalany – nem kötelezhető, így azt az eladónak kell megfizetnie, adott esetben az áru indulásának helyén, más esetben azonban a rendeltetési helyen. A távolsági értékesí­tésekről tehát mindig általános forgalmi adót tartalmazó számlát kell kiállítani, kérdés azonban, hogy a számlán az indulás vagy az érkezés szerinti tagállam adómértékét kell-e szerepeltetni.
Fontos szabály, hogy távolsági értékesítés tárgya nem lehet új közlekedési eszköz, illetve fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék, mert ezek értékesítésére speciális szabályok vonatkoznak.2 A távolsági értékesítés szabályai nem alkalmazhatóak továbbá a használt ingóságok, műalkotások, régiségek értékesítése esetén, de csak abban az esetben, ha az érékesítő e termékek értékesítése tekin­te­tében az Áfa tv. XVI. fejezetében szabályozott árrésadózást alkalmazza.3
A távolsági értékesítéseket vizsgálhatjuk a belföldön lete­lepedett adóalanyok, illetve az Európai Közösség valamely másik tagállamában letelepedett adóalanyok szem­szö­géből.

I. Belföldi adózók az Európai Közösség valamely más tagállamába irányuló termékértékesítései

Adófizetés helye

Fő szabály szerint a távolsági értékesítések teljesítési helye az áru rendeltetési helyén van, azaz az eladó adófizetési köte­lezettségét a vevő tagállamában teljesíti akkor, ha a naptári évben és az azt megelőző évben az adott tagál­lamba irányuló értékesítéseinek adó nélkül számított össz­értéke meghaladja az ebben a tagállamban a távolsági ér­té­kesítésekre meghatározott értékhatárt. Ezt az eladó úgy teheti meg, hogy az adott tagállamban is adóalanyként re­giszt­ráltatja magát, és így az ottani szabályok szerint állítja ki számláit és fizeti meg az ebben a tagországban érvényes általános forgalmi adót. A fő szabálytól eltérően azonban, ha az adott naptári évben, és az azt megelőző évben tel­jesített értékesítések adó nélküli összértéke nem haladja meg a célország által erre az esetre megállapított érték­határt, és az értékesített termék nem jövedéki termék, az adófizetés helye az áru indulásának helyén marad.4
Amennyiben tehát például egy magyar, ruházati ter­mé­kek forgalmazásával foglalkozó webáruház osztrák ma­gán­személyeknek értékesíti termékeit, adófizetési kötele­zett­ségeit fő szabály szerint Ausztriában köteles telje­sí­teni, ha a vonatkozó időszakban teljesített termék­érté­kesítéseinek adó nélkül számított összértéke például 38 000 euró, amely meghaladja a távolsági értékesítésekre Ausztria által meghatározott értékha­tárt. (Ez az értékhatár Ausztria esetében 35 000 eu­ró.) Amennyiben azonban a vonatkozó idő­szakban csak 30 000 euró értékben értékesített osztrák ma­gánszemélyeknek, a teljesítés helye Magyarországon ma­rad, azaz az értékesítéseket magyar adó terheli.
Megjegyzendő, hogy a törvény nem zárja ki a tá­volsági értékesítések köréből a jövedéki termékeket, azonban jövedéki termék értékesítése esetén a teljesítés helye érték­ha­tártól függetlenül minden esetben a rendeltetés helye szerinti tagállamban lesz.5 Amennyiben tehát, egy magyar gazdasági társa­ság interneten történő megrendelés alapján 30 pa­lack pezsgőt értékesít egy román magánszemélynek – tekintet nélkül arra, hogy a Romániába irányuló távolsági értékesítéseinek összértéke nem éri el a Románia esetében irányadó értékhatárt –, adófizetési kötelezettségét Romá­niá­ban kell teljesítenie.
Az értékhatárok meghatározásakor a tagálla­mok­nak a Héa Irányelvben6 lefektetett szabályok alapján kell eljárniuk. Az értékhatárt a Héa Irányelv 100 000 euróban határozza meg azzal, hogy a tagállamok azt 35 000 euróra vagy annak megfelelő nemzeti valu­tá­ban kifejezett összegre korlátozhatják, ha attól tar­tanak, hogy a magasabb összegű értékhatár a verseny súlyos torzulásához vezetne.7 Tekint­ve, hogy az egyes tagál­lamok eltérő értékhatárokat alkalmaznak, a távolsági értékesítést is végző vállalkozásoknak azon túl, hogy célszerű már a megrendeléskor lehe­tő­séget biztosítaniuk a vevőknek arra, hogy adóalanyként azonosítsák magukat, érdemes a szállítási címet, szállítási célországot kiemelten kezelniük, hi­szen több tagállamba irányuló értékesítés esetén az értékhatárokat tagállamon­ként kell figyelni. Az érték­határok naptári évre vonat­koznak, így ha például egy magyar adóalany október­ben kezd osztrák vevők felé tá­volsági értékesítés keretében értékesíteni, az értékhatár az ő esetében az október és december közé eső időszakban is 35 000 euró (ez az Ausztria ál­tal meghatá­rozott érték­határ). Az egyes tagállami érték­ha­tá­rokról az Európai Bizottság honlapján érhető el tájékoztató.8

Bejelentkezés az adóhatósághoz

Amennyiben tehát az értékesítő értékesítéseinek összege a fent részletezettek szerint átlépi a célországban irányadó értékhatárt, az adófizetés helye a rendeltetési helyen lesz, és a belföldön letelepedett értékesítőnek adóalanyként re­giszt­ráltatnia kell magát ebben a tagállamban. Ezen túl azonban a magyar állami adóhatósághoz is bejelentést kell tennie a ’T101, ’T101E vagy ’T201 számú bejelentő és válto­zásbejelentő lapon arról, hogy az adott tagállamba történő távolsági értékesítései után adófizetési kötelezettségét a másik tagállamban teljesíti. A bejelentést az értékhatár túl­lépését követő 15 napon belül kell megtenni.9
Lehetőség van ugyanakkor arra is, hogy az értékesítő az értékhatár túllépése nélkül úgy döntsön, hogy adókötelezettségeit a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban teljesíti.10 Figyelemmel kell lennie ugyanakkor arra, hogy választásától két évig nem térhet el11, és döntését a magyar adóhatósághoz is be kell jelentenie, az előzőekben említett, tevékenysége szerinti bejelentő és változásbejelentő lapok valamelyikén. A bejelentést tagállamonként kell meg­tenni, így több tagállamba irányuló értékesítés esetén az érték­határt tagállamonként kell figyelni.

Adóbevallás

Amennyiben az adófizetés helye belföldön van, akkor a távolsági értékesítés utáni adókötelezettség az általános szabályok szerint alakul, így a 65’ számú áfabevallás 05-07. sorát kell kitölteni, az alkalmazott adómértéktől függően. Amennyiben azonban az adóalany, akár az értékhatár túl­lépése, akár választása miatt másik tagállamban teljesíti adó­kötelezettségét, arról bevallást a másik tagállamban, az ottani szabályoknak megfelelően kell készítenie, hiszen az ügylet nem tartozik a magyar Áfa tv. hatálya alá. Az értékesítések nettó összegét azonban a belföldi áfa-bevallás részletező adatai között (90-95. sor) szere­peltetni kell. Az ’A60-as számú összesítő nyilatko­zaton ugyanakkor a távolsági értékesítések ellenértékét nem kell feltüntetni, akárhová essék is az adófizetés helye.12

II. Az Európai Közösség valamely másik tagállamában letelepedett adóalanyok belföldre irányuló értékesítései

Adófizetés helye

Magyarország a távolsági értékesítésekre vonatko­zó­an a 35 000 eurós értékhatárt alkalmazza.13 Az Euró­pai Kö­zös­ség más tagállamában illetőséggel bíró adó­alanyok tehát akkor kötelesek Magyarországon teljesíteni adókötelezettségeiket, ha belföldi magán­személyeknek, vagy különle­ges adózói körbe tartozó adóalanyoknak teljesített értéke­sí­téseik adó nélkül számított összesített ellenértéke a tárgy­évben vagy az azt megelőző évben meghaladta a 35 000 eurót. A forintra történő átszámítást az Európai Unióhoz való csatlakozás napján érvényes MNB árfolyamon kell el­végezni. (A csatlakozás időpontjában érvényes árfolya­mon számítva 35 000 euró 8 826 650 forintnak felel meg.)14

Bejelentkezés az adóhatósághoz

A jelzett értékhatár elérése esetén a külföldi adóalanyok kötelesek Magyarországon regisztráltatni magukat, azonban nekik is lehetőségük van arra, hogy adókötelezettségeiket Magyarországon teljesít­sék akkor is, ha értéke­sí­té­seinek ellenértéke 35 000 euró alatt marad. Ha a Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalany akár érték­határ túllépés, akár választás alapján teljesíti ezen ügyletei után belföldön az adókötelezettséget, a ’T201-es nyomtat­vá­nyon köteles bejelentkezni a Nemzeti Adó- és Vám­hivatal Kiemelt Adó- és Vámigazgatóságához. Amennyiben választás alapján teljesíti belföldön adókötelezettségét, választását a tárgyévre a tárgyé­vet megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelentenie. Az értékhatár túllépése esetén bejelentését azon termék­ér­tékesítését megelőzően kell teljesíteni, amelynek ellenértéke túllépi az értékhatárt.15
Az adókötelezettség teljesítéséhez elsődleges fontosságú a magyar adószám megléte, így bejelentő és változás­be­jelentő lap főlapján kötelezően kitöltendő az adószám igénylésre vonatkozó rovat is, hiszen a bejelentő és válto­zásbejelentő lap használatára elsősorban azért van szük­ség, hogy az adóalany Magyarországon regisztráltassa ma­gát. Érdekes kérdéseket vet fel azonban az az eset, ha egy olyan adóalany távolsági értékesítéseiről van szó, akinek (amelynek) székhelye Magyarországon van, azonban az Európai Közösség valamely más tagállamában is rendel­kezik áfa regisztrációval vagy telephellyel és termékeit távol­sági értékesítés keretében értékesíti e másik tag­államból magyarországi vevők számára. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben a belföldön letelepedett adóalany nyilvánvalóan már rendelkezik magyar adószámmal és mivel az Art.16 a távolsági értékesítés után keletkező adófizetési kötelezettség belföldön történő teljesítésére vonatkozóan nem ír elő bejelentési (és nyilvánvalóan bejelentkezési) kötelezettséget egy magyar adószámmal már rendelkező, azonban a Közösség valamely másik tagál­lamában is áfa regisztrált adóalany számára, ezért az adatlapon bejelentést nem kell tennie. Az adóalany tehát külön erre irányuló magyarországi bejelentés nélkül teljesítheti adókötelezettségeit belföldön és a távolsági értékesítésre vonatkozó bevallási kötelezettségét az áfa bevallás fő soraiban (05-07) köteles teljesíteni.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a kérdéses adóalanynak a Héa Irányelv rendelkezéseire figyelemmel feltehetően a magyar szabályokhoz hasonlóan bejelentési kötele­zettsége keletkezik az Európai Közösség másik érintett tagállamában arról, hogy távolsági értékesítései utáni adókötelezettségeit Magyarországon fogja teljesíteni.
Az előzőekhez hasonló a helyzet akkor is, ha egy olyan adóalany értékesíti termékeit távolsági értékesítés kereté­ben az Európai Közösség valamely másik tagállamából magyar vásárlóknak, akinek (amelynek) székhelye az Európai Közösség e másik tagállamában van, azonban magyar adószámmal is rendelkezik. Ebben az esetben is arról van szó, hogy az adóalany mind Magyarországon, mind az Európai Közösség valamely másik tagállamában rendelkezik adószámmal, így ha az irányadó értékhatár elérése miatt, vagy döntése szerint Magyarországon teljesíti adókötelezettségeit távolsági értékesítései után, a ’T201-es bejelentő és változásbejelentő lapon bejelentkezésre nincsen szükség. Ekkor is figyelemmel kell lenni ugyan­akkor arra, hogy az adóalanynak a másik érintett tagál­lamban feltehetően bejelentési kötele­zett­sége keletkezik arról, hogy távolsági értékesítései után Magyarországon fogja adókötelezettségeit teljesíteni.

Adóbevallás

Amennyiben az Európai Közösség valamely másik tagál­lamában illetőséggel bíró adóalany kötele­zett­sége vagy választása alapján adókötelezettségeit Magyarországon teljesíti, értékesítéseinek ellenértékét az áfa-bevallás megfelelő belföldi adómértékre vo­nat­kozó sorában (05-07) kell figyelembe vennie.

Összegzés

Összegzésként elmondható, hogy a távolsági érté­kesítés szabályai nem egyszerűek, és fokozott figyelmet követel­nek meg az eladóktól, már csak azért is, mert érté­ke­sítéseiket tagállamonként kell nyilvántartaniuk. Tekintve, hogy a tagállamok a távolsági értékesítésekre vonatkozó értékhatárokat úgy határozzák meg, hogy azokat folyamatos tevékenység mellett az értékesítők előbb-utóbb elérik, érdemes már a tevékenység megkezdésekor tájékozódni a külföldi adókötelezettségekről. 

1) Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
2) Áfa tv. 29. § (1) bekezdés ba), bb) pont
3) Áfa tv. 31. §
4) Áfa tv. 29-30. §
5) Áfa tv. 30. § (1) bekezdés a) pont
6) Az Európai Unió Tanácsának közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK Irányelve
7) Héa Irányelv 34. cikk
8) http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/vat/traders/vat_community/index_en.htm
9) Art. 22. § (13) bekezdés
10) Áfa tv. 30. § (4) bekezdés
11) Áfa tv. 31. § (5) bekezdés
12) Art. 8. számú melléklet
13) Áfa tv. 30. § (2) bekezdés
14) Áfa tv. 256. § (1) bekezdés
15) Art. 22. § (12) bekezdés
16) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény

Az állami adóhatóság tájékoztatási munkája során rendszeresen felmerülő adózói kérdés, hogy az Áfa tv-nek a fizetendő és a levonható adó utólagos korrekciójára irányadó rendelkezéseinek figyelembe vételével hogyan kell eljárnia a bevallás kitöltésekor az ügyletben részt vevő feleknek, ha a belföldi fordított adózás szabályainak alkalmazandóságában tévedtek? A kérdés a fordított adózás hatálya alá tar­tozó ügylettípusok utóbbi években történt bővülésére tekintettel potenciálisan egyre több adózót érint. A cikk ebben a kérdésben kíván jól hasznosítható gyakorlati segítséget nyújtani.

1. A probléma elméleti háttere:

Míg az Áfa tv. 2014. január 1-től hatályos módosításai az adózási mechanizmusban való tévedést a fizetendő adó vonatkozásában egyértelműen kezelhetővé tették [153/B.§], addig a tévesen megítélt ügylettel összefüggésben keletkezett levonható adó tekin­tetében a törvény korrekciós szabályai [153/C.§] nem minden esetre nézve látszottak alkalmazhatónak. Azokban az esetekben ugyanis, amikor az adott ügylettel összefüggésben levonható adó „összege” az érintett adómegállapítási időszakban a számlamó­dosítás eredményeként sem változott, „különbözet” hiányában úgy tűnhetett, hogy a levonható adót nem kell korrigálni.
A kérdésben a 153/C.§ kiterjesztő értelmezése te­remtett egyértelmű helyzetet, mely értelmezés alapján a „levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben” bekövetkező utólagos változásnak minősül az is, ha az adólevonási jog összege nem, csak a 120.§ szerinti „jogcíme” változik.
Ezzel egyértelművé vált az is, hogy a szóban forgó korrekciók rendező elve minden esetben a 153/C.§ (3) bekezdése foglalt rendelkezés, melynek értelmében az adózási mechanizmusban való tévedés esetén mind a fizetendő, mind a levonható adóban jelentkező különbö­zetet azonos időszakra kell elszámolni.
[Az adó- és vámhatóság az említett értelmezést – a Nem­zetgazdasági Minisztériummal való egyeztetést követően – az Adó- és Vámértesítő április 21-i 2016/4. számának Jogalkalmazás rovatában, a 30. kérdés-válasz alatt tette közzé.]

2. Jelmagyarázat:

• „ÖJ”: a januári bevallás önellenőrzése;
• „ÖF”: a februári bevallás önellenőrzése;
• „M”: a márciusi bevallás;
• számok (04; 07; 29; 66): a bevallás megfelelő sorai;
• +/- jelek a táblázatokban: az adott sorban szerepeltetendő összeg előjele;
• zárójelben: az eredeti bevallás adata;

3. Egyenes -----> fordított

Példa: Egy januárban teljesített ügyletről március­ban kiderül, hogy arra a fordított adózás szabályait kellett volna alkalmazni. Az eredeti számlát a megrendelő februárban vette kézhez, illetve ren­dezte pénzügyileg. A szolgáltatás nyújtója a módosító számlát márciusban juttatta el a megrendelőnek. A felek havi bevallók.
A számlakibocsátó fizetendő adója: A számla ki­bo­csátója januárban áfa-kötelezettséget vallott be, melyre he­lyes adózási mód alkalmazása esetén nem lett volna kö­teles. Ekkor az Áfa tv. 153/B.§ (1) bekezdését alkalmazza, azaz márciusi fizetendő adóját csökkenti [M 07. csökken].
Megjegyzendő azonban, hogy a fordított adózás alá eső ügyletek adóalapját a teljesítés időszaka szerinti bevallás 04-es sorában fel kell tüntetni, s ehhez kapcsolódóan, ha az ügylet az Áfa tv. 6/A-B. mellékleteiben felsorolt mező­gaz­dasági vagy acélipari termék értékesítésére irányul, az adózó a bevallásban az Art. 31/A.§-a alapján adatszolgáltatásra is kötelezett. Ez pedig azt jelenti, a számlaki­bo­csá­tónak a januári bevallását - adminisztratív okokból - mégis önellenőriznie kell [J 04 nő; részletező sorok]
A számlabefogadó fizetendő adója: A számla befogadójának a fordított adózás szabályai szerint fizetendő adója keletkezett volna az Áfa tv. 60.§-a szerinti időpontban, ami ebben a példában februárra esik. Mivel a köte­lezettsége nő, februári bevallását önellenőriznie kell, mely­nek során a bevallás megfelelő részletező sorait is ki kell töltenie [ÖF 29. nő; részletező sorok kitöltése].
A számlabefogadó levonható adója: Miután a meg­rendelőnek a fizetendő adót az előzőek szerint februárra kell megállapítania, az őt megillető adólevonási jogot is csak ugyanebben a hónapban gyakorolhatja az Áfa tv. 153/C. § (3) bekezdésének megfelelően [ÖF 66. nő].
Az adólevonási jog gyakorlása az eredeti számla alapján tehát januárban „idő előttinek” minősült, mely időszakot azonban a megrendelőnek az Áfa tv. 153/C.§ (1) bekezdése alapján nem kell önellenőriznie, hanem a levont áfát márciusban kell bevallania, fizetendő adót növelő tétel formájában [M 31. nő].

Megjegyzés a bevezetőben kifejtettekre visszautalva: abban az esetben, ha a megrendelőnek az Áfa tv. 60.§-a alapján nem februárban, hanem januárban keletkezne adófizetési kötelezettsége, az ő esetében a bevallás kitöltendő sorai az alábbiak szerint módosulnának: [ÖJ 29. és 66 nő; részletező sorok kitöltése], valamint [M 31 nő]. A korrekciós lépéseket tehát ebben az esetben sem lehet összevonni vagy elhagyni!

4. Fordított -----> egyenes

Példa: Egy januárban teljesített ügyletről már­ciusban kiderül, hogy a felek feltételezésével ellentétben nem tartozik a fordított adózás hatálya alá. Az eredeti számlát a megrendelő februárban vette kézhez, illetve rendezte pénzügyileg. A szolgáltatás nyújtója a módosító számlát márciusban juttatja el a megrendelőnek. A felek havi bevallók.
A számlakibocsátó fizetendő adója: A számla ki­bocsátója elmulasztotta januárban bevallani a fizetendő adót, így januári bevallását önellenőriznie kell, szükség esetén az adatszolgáltatásra szolgáló sorokban feltüntetett adatok törlésével [ÖJ 04. és a részletező sorok adata csökken, 07. nő].
A számlabefogadó fizetendő adója: A számla befogadója áfa-kötelezettséget vallott be februárra, melyre nem lett volna köteles. Az Áfa tv. 153/B.§ (1) bekezdése szerint a márciusi fizetendő adóját csökkentheti [M 07. csökken], így önellenőrzésre nem köteles.
Abban az esetben azonban, ha a februári bevallásban adatszolgáltatást is teljesített, ezen adatokat a bevallás helyesbítése útján törölnie kell [részletező sorok adata csökken]!
A számlabefogadó levonható adója: A számla befogadójának az eredetileg februárban levont áfát a 153/C.§ (3) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a fordított adózás szabályai szerint fizetendő adóval együtt, azaz márciusban kell fizetendő adót növelő tételként bevallania [M 31 nő].
A módosított számla alapján januárban keletkezett le­vonható adót – a módosító számla rendelkezésére állását követően – a 153/A.§ (1) bekezdés b) pontja alapján legkésőbb a teljesítés évét követően naptári évben érvényesítheti tetszőleges időpontban, azt követően - ha még nem évült el - csak a keletkezése időszakában, önellenőrzés útján. [A 2016. január 1. előtt keletezett adólevonási jog e korlátozás nélkül, elévülési időn belül gyakorolható.] A példában az adóalany a módosító számla kézhezvételének időpontjában állítja be a levonható áfát [M 66. nő].

A számviteli törvényt 2016. év közben eddig már háromszor módosították. Cikkünkben a módosítá­so­kat foglaljuk össze.

1. A módosítások jogszabályi háttere

A számvitelről szóló 2000.évi C. törvényt (a továb­biakban: Szt.) 2016. év közben eddig a következő törvények keretében módosították:
• 2016. évi IX. törvény a behajtási költségáta­lányról;
• 2016. évi XLIV. törvény a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről va­la­mint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény és egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról (a továbbiakban: könyvvizsgálói törvény);
• 2016. évi LXVI törvény az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról (a továbbiakban: 2017. évi adótörvények).
A behajtási költségátalányról szóló törvényt az Or­szággyűlés 2016. 03.17-én fogadta el és a Magyar Köz­löny 2016. évi 39. számában jelent meg. A törvény­nek az Szt-ét érintő módosítását a törvény hatályba lépéstől, 2016.03.24-étől kell alkalmazni.
A könyvvizsgálói törvényt az Országgyűlés 2016. 05. 10-én fogadta el és a Magyar Közlöny 2016. évi 71. számában jelent meg. A törvénynek az Szt-ét érintő módosításait a 2016. június 16-át követően induló üzleti évről készített beszámolóra vonatkozó független könyvvizsgálói jelentésre kell először alkalmazni.
A 2017. évi adótörvényeket az Országgyűlés 2016. 06. 07-én fogadta el és a Magyar Közlöny 2016. évi 87. számában jelent meg. A törvénynek az Szt-ét érintő módosításait általában először a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni, azzal, hogy a 2016. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet azokat. A jogharmonizációs célú módosításokat pl. a nem pénzügyi ki­mutatás készítését, a kibővített tartalmú vállalatirá­nyí­tási nyilatkozatot a 2017. január 1-jén, vagy az azt kö­vetően induló üzleti évre vonatkozó éves beszámolókra, összevont (konszolidált) éves beszámolókra kell először alkalmazni.

2. A behajtási költségátalányról szóló törvény számvitelt érintő módosítása

A behajtási költségátalány az európai uniós jogban gyökerező jogintézmény, melyet a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv [a továbbiakban: Irányelv] szabályoz. Gyakori és komoly kö­vetkezményekkel járó probléma volt ugyanis az, hogy a gazdasági szereplők egymás közötti, vagy a gazdasági sze­replők és a velük szerződő hatóságok közötti kereskedelmi ügyletekben a fizetésre gyakran jelentős késedelemmel került sor. Ezért az Irányelv elsődleges célja az volt, hogy a szerződéses kapcsolatokban a fizetési fegyelmet erősítse.
Az Irányelv nemzeti jogba való átültetését hazánk a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény [a to­vábbiakban: régi Ptk.] módosításával végezte el, így a be­hajtási költségátalány jogintézménye, 2013. július 1-jei hatállyal bekerült a hazai jogrendbe.
A régi Ptk. 301/A. § (3) bekezdése szerint, ha a kötelezett fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelés behajtásával kapcsolatos költségei fedezetére legalább 40 eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmikamat-fizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza kö­zép­árfolyama szerint megfelelő forintösszeget megfizetni.
A régi Ptk.-t a polgári jog újrakodifikálása kapcsán, 2014. március 15-ei hatállyal felváltotta a Polgári Törvény­könyv­ről szóló 2013. évi V. törvény [a továbbiakban: Ptk.], mely a behajtási költségátalánnyal kapcsolatos előírásokat a régi Ptk.-val azonos tartalommal vette át.
A behajtási költségátalányra vonatkozó Ptk.-beli szabá­lyo­zással kapcsolatban azonban a vállalkozások és a szer­ződő hatóságok gyakorlatában kezdettől fogva számos prob­léma merült fel. Ezek között a leginkább vitatott kérdés a behajtási költségátalány esedékességének kérdése volt, vagyis az, hogy a korábbi szabályozásban a behajtási költségátalány a késedelem időpontjában, időpontjával automatikusan esedékessé vált. Az esedékes kötele­zett­sé­geket pedig a kötelezettnek a könyvviteli nyilvántar­tá­sai­ban ki kellet mutatnia. Ez egyrészt jelentősen megnövelte a kötelezett adminisztrációs terheit, másrészt befolyásolta az adott időszak eredményét egy olyan tétellel, amely várhatóan nem fog pénzügyileg teljesülni, hiszen a jogosult általában nem követelte azt.
A törvényalkotó, belátva, hogy a behajtási költségáta­lány­nak a jelen gazdasági és társadalmi körülményeiben gyökerező újszerű intézménye semmiképpen nem tartozik azon klasszikus magánjogi intézmények közé, amelynek feltétlenül a Ptk.-ban lenne a helye, önálló törvényt alkotott a behajtási költségátalány intézményére vonatkozóan. Ez az önálló törvény a 2016. évi IX. törvény a behajtási költ­ségátalányról (a továbbiakban: Törvény).
A Törvény hatálya az Irányelvnek megfelelően csak az érintett jogalanyok kereskedelmi ügyletekből eredő pénz­kö­veteléseinek teljesítésére vonatkozik. Kereskedelmi ügy­letnek, a törvény szerint a vállalkozások, illetve vállalkozá­sok és szerződő hatóságok között lebonyolított olyan ügy­letek minősülnek, amelyeknek tárgya fizetés ellenében áruk adásvétele vagy szolgáltatások nyújtása.
A számvitelt is érintő legfontosabb eleme az új szabá­lyozásnak mégis az, hogy a behajtási költségátalány össze­ge – a korábbi szabályozástól eltérően – nem válik automatikusan esedékessé a késedelem időpontjával, annak esedékessége fő szabályként a jogosultnak, a behajtási költ­ségátalány teljesítésére való első felszólításának időpontjával keletkezik. Számviteli szempontból is csak ekkor kell a kötelezettnek a könyvviteli nyilvántartásban azt rögzíte­nie, mint esedékes kötelezettséget.
A Törvény 2016.03.24-étől lépett hatályba és rendelke­zéseit a hatálybalépését megelőzően kötött kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének kése­delme esetén is alkalmazni kell azzal, hogy a törvény hatálybalépésekor fennálló késedelem esetén a behajtási költségátalány érvényesítésére megszabott jogvesztő határidőt a törvény hatálybalépésétől kell számítani. A behajtási költségátalányt az arra jogosult a késedelem bekövetkezésétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül köve­telheti. A követelés esedékességének időpontja a kötelezett önkéntes teljesítése esetén ennek időpontja, önkéntes teljesítés hiányában a jogosult teljesítésre való első felszólításának időpontja.
Ehhez kacsolódóan a számviteli törvényben is ren­del­kezni kellett a korábbi előírások szerint eljáró kötelezettek számviteli elszámolását illetően. A Törvény szerint a korábbi előírások szerint eljáró vállalkozások az új szabályok hatálybalépésekor kimutatott — a jogosult által ezen időpontig nem követelt — behajtási költségátalány miatti kötelezettségeiket az egyéb bevételekkel szemben meg kell, hogy szüntessék. Ezzel mentesülnek az ön­ellenőrzési kötelezettség alól, mind számviteli, mind adózási szempontból.
Ha a jogosult az elévülési időn belül később mégis érvé­nye­síti a behajtási költségátalány miatti követelését, akkor azt a kötelezettnek ezen igény esedékességekor kell kö­telezettségként kimutatni a könyveiben az egyéb ráfordításokkal szemben. [Szt. 177. § (56) bekezdés]

3. A könyvvizsgálói törvény számvitelt érintő módosításai

A könyvvizsgálói törvény a 2014-ben elfogadott uniós könyv­vizsgálati reformot építi be a magyar jogrendszerbe. A részletszabályokat két uniós jogszabály határozza meg
Az egyik uniós jogszabály a 2014. április 16-án elfogadott, az Európai Parlament és Tanács az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizs­gá­latáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításáról szóló 2014/56/ EU irányelve (a továbbiakban: irányelv).
A másik uniós jogszabály a szintén 2014. április 16-án el­fogadott, az Európai Parlament és a Tanács 537/2014/EU rendelete a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről és a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: Rendelet).
A módosított irányelvet a hatálybalépést követő két éven belül, 2016. június 17-ig kellett a tagállamoknak a nemzeti jogba átültetniük, a Rendeletet pedig 2016. június 17-től kell alkalmazni. A törvénymódosítás célja a módosított irányelv átülte­tése és a Rendelet alkalmazásának elősegítése a hazai jog­ban. A törvénymódosítás számviteli törvényt érintő, alap­ve­tően pontosító jellegű módosításait az alábbiakban foglaljuk össze.

3.1. A könyvvizsgálók feladatát, hatáskörét érintő pontosítás

Az Szt. szerint a vállalkozótól független könyvvizsgáló feladata
• az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló valódiságának és szabályszerűségének (a mérleg, az eredménykimutatás, a kiegészítő mel­léklet) felülvizsgálata,
• az Szt. és a létesítő okirat előírásai betartásának ellenőrzése, és
• az előzőek elvégzése alapján az éves beszámolóról, az egyszerűsített éves beszámolóról a könyv­vizs­gáló állásfoglalását tükröző vélemény kialakítá­sa,
• a független könyvvizsgálói jelentés elkészítése.
A könyvvizsgálói törvény módosítása egyértelműen rögzíti, hogy a könyvvizsgálat hatóköre nem ter­jedhet ki bizonyosság nyújtására a vállalkozó jövőbeli életké­pességére és a vállalkozó ügyvezetése vagy az irányító testülete tevékenységének hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan. [Szt. 156. § (1a) bekezdés]

3.2. Az összevont (konszolidált) éves beszámoló könyvvizsgálójának felelőssége

Az összevont (konszolidált) éves beszámoló könyv­vizs­gálója köteles együttműködni a konszolidálásba be­vont vállalkozás könyvvizsgálójával annak érde­ké­ben, hogy az összevont (konszolidált) éves beszámolóba összefoglalt beszámolók adatai megfeleljenek az össze­vont (konszolidált) éves beszámolókészítés köve­tel­ményeinek, és a konszolidálásba bevont vál­lalkozá­sok figyelembe vegyék az összevont (kon­szo­lidált) éves beszámoló készítésének a rájuk vo­nat­kozó előírásait
A könyvvizsgálói törvény módosítása alapján az össze­vont (konszolidált) éves beszámoló könyvvizs­gálója teljes mértékben viseli a felelősséget az össze­vont (konszolidált) éves beszámolóról kibocsátott könyv­vizsgálói jelentésért, továbbá az 537/2014/EU Rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 11. cikk szerinti audit bizottsághoz címzett kiegészítő jelentésért. A Rendelet szerint a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizs­gá­latát végző jogszabály szerint engedélyezett könyv­vizs­gálóknak vagy könyvvizsgáló cégeknek a vizsgált gazdálkodó egység auditbizottsága részére kiegészítő jelentést kell benyújtaniuk. [Szt. 156. § (2) bekezdés]

3.3. A könyvvizsgáló nyilatkozata a vállalkozás folytatására vonatkozó képességről

A 3.1. pontban leírtak szerint a könyvvizsgálat hatóköre nem terjedhet ki bizonyosság nyújtására a vál­lal­kozó jövőbeli életképességére és a vállalkozó ügyve­ze­tése vagy az irányító testülete tevékenységének hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan. Ugyanakkor a könyvvizsgálói törvény módosítása alapján a könyvvizs­gálónak a független könyvvizsgálói jelentésben nyilatkoz­nia kell az olyan eseményekkel vagy feltételekkel kapcso­latos lényeges bizonytalanságokról, amelyek jelentős két­séget támasztanak a gazdálkodónak a vállalkozás folytatására vonatkozó képességével kapcsolatosan. [Szt. 157. § (2a) bekezdés]

3.4. A módosítások alkalmazása

Az Szt. átmeneti rendelkezéseit a könyvvizsgálói törvény módosítása kiegészíti a törvénymódosítás előírásainak al­kalmazására vonatkozó szabállyal. Eszerint a törvény­mó­dosítás előírásait a 2016. június 16-át követően induló üz­leti évről készített beszámolóra vonatkozó független könyv­vizsgálói jelentésre kell először alkalmazni. [Szt. 177. § (57) bekezdés]

4. A 2017. évi adótörvények számvitelt érintő módosításai

A számviteli törvénynek a 2017. évi adótörvény változások keretében bevezetett módosításait, a jogharmonizációs célú módosítások kivételével először a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni azzal, hogy a 2016. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet.

4.1. Jogharmonizációs célú módosítások

A számviteli törvénynek, a 2016. üzleti évtől érvényes átfo­gó módosítása kapcsán figyelembe kellett venni az Eu­ró­pai Parlament és Tanács 2013/34/EU irányelvét (a továb­biakban: számviteli irányelv). Ez a számviteli irányelv a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi, az össze­vont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai par­lamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK (negyedik) és a 83/349/EGK (hetedik) tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szól. Az új számviteli irányelv lényegében felváltotta a korábbi az éves beszámolóra (78/660/EGK irányelv), valamint az össze­vont (konszolidált) éves beszámolóra (83/349/EGK irányelv) vonatkozó számviteli irányelvek rendelkezéseit.
A számviteli irányelvet időközben módosították. Így 2014. október 22-én kihirdetésre került a számviteli irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalat­cso­portok általi közzététele tekintetében történő módosítá­sá­ról szóló 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv. Az Szt. módosításainak egy része az irányelv hazai jogba történő átültetését szolgálja.

4.1.1. A nem pénzügyi kimutatás készítése

A számviteli irányelv módosítása a bizonyos nagyságrend feletti, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók üzleti jelentése vonatkozásában állapít meg nem pénzügyi információkat tartalmazó többlet közzétételi követelményeket. Az üzleti jelentés részeként ezeknek a gazdálkodóknak un. „Nem pénzügyi kimutatás”-t kell készíteniük.
Az a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minő­sülő vállalkozás, amelynél
• az üzleti évet megelőző két – egymást követő – üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladta az alábbi határértéket:
• a mérlegfőösszeg a 6 000 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 12 000 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt, és
• az adott üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma meghaladja az 500 főt,
üzleti jelentésében – a vállalkozás fejlődésének, teljesít­mé­nyé­nek, helyzetének és tevékenységei hatásának megérté­séhez szükséges mértékben – a környezetvédelmi, a szo­ciális és foglalkoztatási kérdésekre, az emberi jogok tisz­te­letben tartására, a korrupció elleni küzdelemre és a meg­vesz­tegetésre vonatkozó információkat tartalmazó nem pénzügyi kimutatást kell, hogy közzétegyen.
A nem pénzügyi kimutatásnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:
• a vállalkozás üzleti modelljének rövid leírása;
• a vállalkozásnak a környezetvédelemmel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jogok tisz­teletben tartásával, a korrupció elleni küzdelemmel és a megvesztegetéssel kapcsolatban követett politi­ká­inak leírása, utalva az alkalmazott átvilágítási eljárá­sokra;
• az előző pontok szerinti politikák eredményei;
• a vállalkozás tevékenységével, különösen üzleti kap­csolataival, termékeivel vagy szolgáltatásaival össze­füg­gésben a környezetvédelemmel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a korrupció elleni küzdelemmel és a meg­vesztegetéssel kapcsolatos azon lényeges kockáza­toknak az ismertetése, amelyek hátrányos hatásokkal járhatnak e területeken, továbbá annak leírása, hogy a vállalkozás ezeket a kockázatokat hogyan kezeli;
• azon kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegű telje­sít­ménymutatók, amelyek lényegesek az adott üzleti te­vékenység szempontjából.
Ha a vállalkozás nem rendelkezik a környezet­vé­de­lem­mel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jo­gok tiszteletben tartásával, a korrupció elleni küzde­lem­mel és a megvesztegetéssel kapcsolatban követett poli­tikái­nak leírásával, az alkalmazott átvilágítási eljárásokra vo­nat­kozó utalásokkal, akkor indokolnia kell annak hiányát.
A nem pénzügyi kimutatásból kihagyhatók azon aktuális fejleményekre vagy tárgyalás alatt álló kérdésekre vo­nat­kozó információk, amelyek közzététele a vállalkozás leg­főbb irányító (vezető), ügyvezető szerve és a felügyelő tes­tület tagjai megfelelő indoklást tartalmazó véleménye sze­rint súlyosan sértené a vállalkozás üzleti érdekét, feltéve, hogy e kihagyás nem befolyásolja a vállalkozás fejlődésének, teljesítményének, helyzetének és tevékenységei hatásának helyes és elfogulatlan megértését.
Mentesül a nem pénzügyi kimutatás készítési kötele­zett­ség alól az a leányvállalatnak minősülő vállalkozás, amelyre vonatkozóan a nem pénzügyi kimutatás szerinti információkat a közérdeklődésre számot tartó anyavállalat összevont (konszolidált) üzleti jelentésének nem pénzügyi kimutatása tartalmazza. [Szt. 95/C. §.]
A számviteli irányelv módosítása a bizonyos nagyság­rend feletti, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minő­sülő anyavállalat összevont (konszolidált) üzleti jelentése vo­natkozásában is állapít meg nem pénzügyi információkat tartalmazó többlet közzétételi követelményeket. Az összevont (konszolidált) üzleti jelentés részeként ezeknek a gazdálkodóknak szintén „Nem pénzügyi kimutatás”-t kell készíteniük.
Az az összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő, közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minősülő anyavállalat, amelynél
• az adott üzleti év mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladja az alábbi határértékeket:
• a mérlegfőösszeg a 6 000 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 12 000 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt, és
• az adott üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma meghaladja az 500 főt,
az összevont (konszolidált) üzleti jelentésében a kon­szolidálásba bevont vállalkozásokra vonatkozóan az éves beszámoló üzleti jelentése szerinti nem pénz­ügy kimutatást kell, hogy közzé tegyen.
A mutatóértékek meghatározásánál az anyavállalat és leányvállalatainak, valamint közös vezetésű vállal­kozásainak a konszolidálás előtt összesített adatait kell figyelembe venni. A közös vezetésű vállalkozás adatait a tőkerészesedés mértékében kell figyelembe venni. [Szt. 134. §-a (5) és (6) bekezdései]
A nem pénzügyi kimutatás előírásához kapcsoló­dóan kiegészítették a független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmát is. A független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell a könyvvizsgáló nyilatkoza­tát arról, hogy az üzleti jelentés, illetve az összevont (konszolidált) üzleti jelentés tartalmazza-e a törvény által előírt nem pénzügyi kimutatást. [Szt. 156. § (5) bekezdés n) pont]
Nem pénzügyi kimutatást először a 2017. évben induló üzleti évről készített éves, illetve összevont (konszolidált) beszámoló kapcsán kell készítenie az arra kötelezett közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak, illetve anyavállalatnak.

4.1.2. A vállalatirányítási nyilatkozat kibővítése

Az a vállalkozó, amelynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták, üzleti jelentésében vállalatirányítási nyilatkozatot kell, hogy közzétegyen. A számviteli irányelv módosítása implementációja okán a vállalatirányítási nyilatkozat tartalmát kiegészítették egy új elemmel.
A módosítás szerint a vállalatirányítási nyilatkozat­nak tartalmaznia kell a vállalkozás ügyviteli, ügyveze­tő és felügyelő testületei esetében alkalmazott, sokszínű­séggel kapcsolatos politika leírását, különös tekintettel az életkori, a nemi, a tanulmányi és a szakmai háttérrel kap­csolatos szempontokra, e sokszínűséggel kapcsolatos politika céljainak, megvalósítási módjának és a beszámolási időszakban elért eredményeknek a leírását.
Ha nem alkalmaznak sokszínűséggel kapcsolatos politi­kát, akkor a nyilatkozatnak tartalmaznia kell annak ma­gyarázatát, hogy miért nem. [Szt. 95/B. § (2) bekezdése h) pont]
A vállalatirányítási nyilatkozat tartalmának bővüléséhez kapcsolódóan kiegészítették a független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmát is. A független könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell a könyvvizsgáló nyilatkozatát arról, hogy rendelkezésre bocsátották-e számára a vállal­ko­zás ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületei esetében alkal­mazott, sokszínűséggel kapcsolatos politika leírását. [Szt. 156. § (5) bekezdés j) pont]
A kibővített tartalmú vállalatirányítási nyilatkozatot először a 2017. évben induló üzleti évről készített éves beszámoló kapcsán kell készíteni, de a 2016. évben induló üzleti évről készített éves beszámoló kapcsán is el lehet készíteni.

4.1.3. A könyvvizsgáló kijelölését korlátozni tilos
A törvénymódosítás rögzíti, hogy tilos minden olyan szer­ződéses feltétel, jognyilatkozat, amely a könyvvizsgáló, könyv­vizsgáló cég által vizsgált gazdálkodó legfőbb szervét oly módon korlátozza a könyvvizsgáló kijelölésé­ben, hogy az csak meghatározott kamarai tag könyv­vizs­gálót, könyvvizsgáló céget, vagy cégcsoportot jelölhet ki.
A módosítás az Európai Parlament és Tanács az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosítá­sáról szóló 2014/56/ EU irányelv rendelkezéseinek átültetését jelenti.
A 2017. évi adótörvények hatálybalépésekor hatályban lévő szerződések és jognyilatkozatok esetében a módo­sítást a 2017. évi adótörvények hatálybalépését követően induló üzleti év első napjától kell alkalmazni.

4.2. Az IFRS-ekkel összefüggő módosítások

A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi be­számolási célokra történő hazai alkalmazásának bevezetéséhez kapcsolódó, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvé­nyek módosításáról szóló 2015. évi CLXXVIII. törvény (a továb­biakban: IFRS törvény) teszi lehetővé, hogy az Szt. hatálya alá tartozó gazdálkodók 2016-tól a törvény által meghatározott ütemezésben az éves beszámolójukat az IFRS-ek szerint állíthassák össze, vagy kell, hogy össze­állítsák.
Az IFRS-ek alatt a nemzetközi számviteli standardok al­kalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt eljárás alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában rendeleti formában kihirdetett nemzetközi számviteli standardokat kell érteni.
Nemzetközi standardok alatt pedig
• a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete [Inter­na­tional Accounting Standards Board (IASB)] által elfogadott vagy kibocsátott Keretelvek (Framework for the Preparation and Presentation of Financial Sta­tements),
• Nemzetközi Számviteli Standardok [International Acco­unting Standards (IAS)], Nemzetközi Pénzügyi Be­számolási Standardok [International Financial Reporting Standards (IFRS)],
• az IAS-ekhez és az IFRS-ekhez kapcsolódó Értelmezé­sek (SIC, IFRIC interpretations),
• a standardok módosításai és az azokhoz kapcsolódó értelmezések értendők.
Az IFRS törvény előírásait a törvénymódosítás keretében a következő témákban módosították, illetve egészítették ki:
• a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vál­lalkozások IFRS-ek alkalmazására való kötelező átté­rését 2017-ről 2018-ra halasztották;
• a saját tőke megfeleltetési táblában a saját tőke elemek közül az eredménytartalék tartalmát pontosították, kiegészítették;
• pontosításra került az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése, illetve felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás esetére;
• a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek áttérését az IFRS- ekre pontosították.
A törvénymódosítás előzőekben felsorolt témáit a kö­vetkezőkben részletesen kifejtjük.

4.2.1. Az IFRS-ek alkalmazására való kötelező áttérés halasztása

Az IFRS törvény szerint a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfe­lelő pénzügyi vállalkozások az éves beszámolójukat 2017-től az IFRS-ek szerint kell, hogy összeállítsák.
Mint időközben kiderült az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazására való áttérés a hitelintézetek és a hitelintézetekkel egyenértékű prudenciális szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozások számára jelentős anyagi és humán erőforrásokat, illetve informatikai fejlesztéseket igényel.
Az érintett hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások átté­résre vonatkozó felkészültsége jelentősen eltérő. Az IFRS-ekre való áttéréshez szükséges erőforrások maradéktalan biztosítása, az informatikai fejlesztések időigénye azt indokolja, hogy a kötelező alkalmazás egy évvel, azaz a 2018. évi üzleti évre elhalasztásra kerüljön azzal, hogy a már felkészült hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások számára az önkéntes alkalmazás a 2017. évi üzleti évre is megengedett.
A kötelező áttérés egy évvel történő elhalasztása azokra a hitelintézetekre és a hitelintézetekkel egyenértékű pru­denciális szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozá­sokra is vonatkozik, amelyek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség bármely államának szabályozott piacán forgalmazzák, valamint a Diákhitel Központ Zrt.-re.
A Diákhitel Központ Zrt. az MFB csoport tagja. Az MFB Zrt., mint tulajdonosi joggyakorló és az IFRS kapcsán érin­tett leányvállalata (Garantiqa Hitelgarancia Zrt.) is men­tességet kapott az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazása alól 2018-ig. Az MFB csoporton belüli egységes időpontban történő áttérés és az egységes beszámolás szempontjából indokolt a Diákhitel Központ Zrt. beemelése is a 2018-ig mentesíthetők körébe.
Az IFRS törvény vezette be az IFRS-ek alkalmazása szem­pontjából a „kisebb méretű hitelintézet” fogalmát. A kisebb méretű hitelintézet fogalmának definiálására azért volt szükség, hogy kiemeljék a hitelintézetek, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások közül.
A kisebb méretű hitelintézet ugyanis először a 2018. évben induló üzleti évről készített beszámolóra volt köte­les alkalmazni az IFRS-eket, azzal, hogy a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóra történő IFRS alkalmazás, az erre vonatkozó saját döntés alapján megengedett volt. Mivel a hitelintézetekre, továbbá a hitelintézettel egyen­értékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénz­ügyi vállalkozásokra vonatkozó általános szabály a módo­sítás következtében megegyezik a különös szabállyal, így a kisebb méretű hitelintézet kiemelése és fogalmának meghatározása okafogyottá vált, azt törölték a fogalmak közül.

4.2.2. Az IFRS-ek szerinti eredménytartalék fogalmának pontosítása és kiegészítése

Az IFRS-ek szerinti éves beszámolót készítő gazdálkodó a beszámoló fordulónapjára vonatkozóan saját tőke megfeleltetési táblát kell, hogy összeállítson, amelyet a kiegészítő megjegyzések részeként kell be­mutatnia.

A saját tőke megfeleltetési tábla tartalmazza az IFRS ­-ek szerinti saját tőke egyes elemeinek nyitó és záró adatait. A saját tőke elemei közé tartozik az IFRS-ek szerinti jegyzett tőke, az eredménytartalék, az érté­ke­lé­si tartalék, az adózott eredmény és a lekötött tartalék.

Ezen saját tőke elemek közül az eredménytartalék tartalmát pontosították, kiegészítették. Az IFRS-ek szerinti eredménytartalék tételébe a kumulált adózott eredményen kívül további tételek is beleértendők, amelyek a jövőben osztalékfizetés forrásaként vehetők figyelembe. Ilyen tétel többek között:
• az áttérés éve előtti üzleti év mérlegfordu­lónap­ján a számviteli törvény szerint kimutatott eredménytartalék és adózott eredmény együttes összegének az IFRS-ekre való áttérés felhalmozott eredményre gyakorolt hatásával korrigált összege;
• az IFRS-ekre való áttérést követően a jegyzett tőkéből vagy a tőketartalékból a veszteségek fedezetére átvezetett bármely összeg;
• az egyéb tartalékokból átvezetett bármely olyan összeg, amelynek átvezetését az IFRS-ek előírják vagy megengedik.
Ide értendők továbbá azok a tételek is, amelyeket az IFRS-ek előírásai alapján a felhalmozott eredménnyel szemben kell vagy lehet elszámolni, így különösen az IAS 8 Számviteli politika, a számviteli becslések változásai és hibák című standard alapján a számviteli politikák változása vagy a hibajavítás miatt a felhalmozott eredményben megjelenített összegek.
A saját tőke megfeleltetési táblában, a törvénymó­dosítás szerint az IAS 40 Befektetési célú ingatlanok című standard alapján az eredménytartalékban elszámolt összeghez kapcsolódó, halasztott adóhatást is figyelembe kell venni.

4.2.3. Az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja

A törvénymódosítás pontosítja az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontját az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése, illetve a felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás esetére.
Az IFRS-ek alkalmazási feltételeinek megszűnése esetén az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő vissza­térés időpontja a feltételek bekövetkezését követő üzleti év első napja.
A felszámolás, végelszámolás és kényszertörlési eljárás ese­tén az IFRS-ekről a hazai számviteli szabályozásra történő visszatérés időpontja, a végelszámolás, a felszámolás, illetve a kényszertörlési eljárás kezdő időpontja.

4.2.4. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek áttérése az IFRS-ekre

A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseletéről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: fióktörvény) szerint a fióktelep a külföldi vállalkozásnak, jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdasági önállósággal felruházott olyan gazdasági egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban fióktelepként bejegyeztek. Ebből eredően a fióktelepet létrehozó külföldi székhelyű vállalkozás a fióktelepnek nem anyavállalata, így rájuk nem alkalmazható az a szabály, hogy az anyavállalati döntés alapján a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe 2016. január 1-jétől áttérhet az IFRS-ek alkalmazására.
Az IFRS törvény önálló pontban foglalkozott a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének az IFRS-ekre való áttérésének lehetőségéről.
Az IFRS törvény szerint az éves beszámolóját 2017. január 1. után induló üzleti évre az IFRS-ek szerint állíthatja össze azon külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, amely vállalkozás székhelye az Európai Unió valamely tagállamában található és így mentesül az Szt. szerinti letétbe helyezési, közzétételi, valamint a könyv­vizsgálati kötelezettség alól. Az IFRS törvény ezen ren­del­kezését pontosítja a törvénymódosítás azzal, hogy egyértelművé teszi, hogy a 2017. évben induló üzleti évről készített beszámolóikat saját döntésük alapján a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei is összeállíthatják az IFRS-ek szerint, a letétbe helyezési, közzétételi, valamint a könyvvizsgálati kötelezettség alóli mentesítésre vonat­kozó kitétel nélkül.

4.3. A jegyzett, de még be nem fizetett tőke feltöltésére átvezetett összeg elszámolása

A Ptk. szerint, a korlátolt felelősségű társaságnál (a továb­biakban: kft.) a társasági szerződés úgy rendelkezhet, hogy
• a társaság nyilvántartásba vételi kérelme benyújtásáig valamelyik tag a pénzbetétének felénél kisebb összeget köteles csak befizetni;
• a társaság nyilvántartásba vételi kérelme benyújtásáig be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgál­ta­tására a nyilvántartásba vételtől számított egy évnél hosszabb határidőt is megállapíthat a tag számára.
Ezen könnyítéseknek azonban az osztalék kifizetésénél ára van, ugyanis a kft. mindaddig nem fizethet osztalékot a tagoknak, amíg a ki nem fizetett és a tagok törzsbetétére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereség a tagok által teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulással együtt el nem éri a törzstőke mértékét. Vagyis a tag osztalékra, csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.
A Ptk. előírásából következően a kft. törzstőkéje pénz­beli hozzájárulásként – mind a kft. alapításakor, mind pe­dig a törzstőke felemelése esetén – úgy is szolgáltatható, hogy a cégbíróság által bejegyzett törzstőkét a bejegyzésig a tagok ténylegesen nem fizetik be, hanem azt az alapításkor vagy a tőkeemeléskor meghatározott határidőig a kft. ki nem fizetett nyeresége terhére töltik fel.
A Ptk. előírásokból az is következik, hogy a kft. adózott nyereségét meg kell osztani a tagok között, azonban a nem teljesített vagyoni hozzájárulásra osztalék nem fizethető (nem hagyható jóvá). Az adózott nyereség megosztása a tagok döntési hatáskörébe tartozik, így a megosztás taggyűlési határozattal történhet, mely határozatban rögzítik, hogy a vagyoni hozzájárulást nem teljesítő tagra jutó nyereségnek megfelelő összeggel a jegyzett tőkét töltik fel.
Kérdésként merült fel azonban, hogy hogyan kell a szám­vitelben elszámolni a jegyzett tőke előzőekben leírt feltöltését. Azt tudjuk, hogy a 2016-tól induló üzleti évtől az adózott eredmény kerül az eredménytartalékba, így logikusan az a válasz adható a feltett kérdésünkre, hogy a jegyzett tőke előzőekben leírt feltöltését az eredménytartalék ter­hére kell elvégezni.
Problémaként merült fel azonban, hogy az Szt-ben az eredménytartalék csökkenési jogcímek között nem volt olyan jogcím, amely az előzőekben körülírt gazdasági eseményt tartalmazta volna.
A törvénymódosítás most rendezi ezt a kérdést, mert rögzíti, hogy a jegyzett tőkének az ilyen irányú feltöltését az eredménytartalék terhére, a jegyzett, de be még nem fizetett tőke tételével szemben kell elszámolni.

4.4. A mérlegkészítés időpontjáig elszámolt támogatások nyilvántartásba vétele

A vállalkozások uniós és hazai forrású pályázatok révén tá­mogatásokat kaphatnak. Ezen pályázatoknál jellemző az utófinanszírozás, így a vállalkozásoknak először a pályázat keretében vállalt kötelezettségeiket kell teljesíteniük, amelynek során költségek, ráfordítások merülnek fel. Az elszámolás a vállalt kötelezettségek teljesítését követően történik, majd ezt követően kerül sor a támogatás pénzügyi rendezésére, ami több hónapot is igénybe vehet. Ezért gyakran előfordul, hogy a költség, a ráfordítás az adott üzleti évben felmerül, de a hozzá kapcsolódó támogatási bevétel nem jelenik meg az adott üzleti évben, így a vállalkozó veszteséges lesz.
Az összemérés elvének teljesülése érdekében a törvény­módosítás új előírása szerint – ami nemcsak a pályázat keretében elszámolt támogatásokra vonatkozik –, ha a támogatással az elszámolás a mérlegkészítés időpontjáig megtörténik, akkor az elszámolás alapján járó támogatást az adott üzleti évre el kell számolni egyéb bevételként függetlenül a támogatás pénzügyi teljesítésétől.

4.5. A 2016. évi nyitást követően könyvelendő tételek

Az Szt. 2016. évi átfogó módosításának gyakorlati vég­rehajtása során nem volt egyértelmű, hogy a számviteli törvény hatályos átmeneti szabályai alapján milyen rende­ző tételeket kell figyelembe venni a 2016. évi nyitás során, az új mérleg- és eredménykimutatás-sémához kapcsoló­dóan, illetve a rendezésből mit kell, és mit nem kell a könyvviteli nyilvántartásokban is külön elszámolni. A törvénymódosítás a gyakorlati végrehajtás egyértelművé tétele érdekében tartalmaz erre vonatkozóan kiegé­szítő szabályozást.
A kiegészítés szerint a kapcsolt vállalkozásokkal és az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozá­sok­kal kapcsolatos eszköz és kötelezettség tételeket, a pénzügyi műveletek bevételeit – kivéve a kapott (járó) osztalékot – és ráfordításait, a jóváhagyott (fizetendő) osztalékkal kapcsolatos tételeket – ideértve az eredménytartalék igénybevételét is –, valamint a rendkívüli bevételeket és a rendkívüli ráfordításokat kell rendezni.
A 2016. évben induló üzleti év nyitását követően a rendezendő tételekből csak a kapcsolt vállalkozá­sok­kal és az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalko­zásokkal kapcsolatos eszköz és kötelezettség tételek rendezését kell könyvelni.

4.6. Az ellenőrzés megállapítása fogalmának pontosítása

A törvénymódosítás kimondja, hogy a szerződésmó­dosítás, a számviteli bizonylatok módosítása követ­kez­tében a könyvviteli nyilvántartásokban történő, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő utó­lagos módosítások nem minősülnek ugyan hibának, de azokat a számviteli elszámolás és bemutatás szem­pontjából a hibával azonos módon kell kezelni.
Az ellenőrzés megállapítása az ellenőrzés során feltárt, az eszközöket-forrásokat, az eredményt, a saját tőkét érintő hibák és hibahatások, amelyek a beszámolóval lezárt üzleti évvel (évekkel) kapcsolatosak, a hatályos jogszabályi előírások nem vagy nem megfelelő alkalmazásából, helytelen értelmezéséből, vagy nem megengedett, tiltott cselekmény elkövetéséből származnak.
A számviteli elszámolás szempontjából az ellenőrzés megállapításával egy tekintet alá esik a szerző­désmódosítással, a számviteli bizonylatok módosítá­sával dokumentált, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő gazdasági események könyvviteli elszámolásban rögzítendő jellemzőinek utólagos módosítása is.

4.7. A peresített követelések elszámolása

Az Szt. korábbi szabályai szerint az egyéb követelés mérlegtételnél kellett kimutatni – többek között – a peresített követelésekből a bíróság által az üzleti év mér­legfordulónapjáig jogerősen megítélt követeléseket is, függetlenül azok pénzügyi teljesítésétől.
A törvénymódosítás szerint az egyéb követelések között nem mutathatók ki a bíróság által az üzleti év mérleg­fordulónapjáig jogerősen megítélt peresített követe­lésekből
• a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételek;
• a kapott bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kama­tok, behajtási költségátalányok, kártérítések, sérelem­díjak összegei.
Ezen tételeket, amennyiben tárgyévhez vagy a tárgyévet megelőző üzleti év (ek) hez kapcsolódnak és azokat a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték egyéb bevételek között kell elszámolni a pénzeszközökkel szem­ben a pénzügyi rendezéssel egyidejűleg.

4.8. A saját jogú és a vásárolt követelésekkel kapcsolatos elszámolások

A számviteli törvénynek a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően érvényes előírásai szerint, a tartósnak minősü­lő (éven túli) követelésekkel (kölcsönökkel, bankbetétekkel), valamint a vásárolt követelésekkel kapcsolatos gazdasági eseményeket a pénzügyi műveletek között kell elszámolni, míg a vállalkozó által keletkeztetett, nem tartós követelésekkel kapcsolatos gazdasági eseményeket az egyéb ráfordítások között. Ezt a megkülönböztetést vezette keresztül a törvénymódosítás a következők szerint:
• Az Szt. korábbi előírása szerint az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni a behajthatatlannak nem minősülő, elengedett követelés könyv szerinti értékét, függetlenül attól, hogy az saját, vagy vásárolt követe­léssel volt kapcsolatos. A törvénymódosítás szerint, egyéb ráfordítások között, csak a behajthatatlannak nem minősülő, forgóeszközök között kimutatott – vá­sárolt követelésnek nem minősülő –elengedett köve­telés könyv szerinti értékét szabad kimutatni.[Szt. 81. § (2) bekezdés l) pont]
• Az Szt. korábbi előírása szerint az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni a behajthatatlan követelésnek a tárgy üzleti évben leírt összegét, függetlenül attól, hogy az saját, vagy vásárolt követeléssel volt kapcso­latos. A törvénymódosítás szerint, az egyéb ráfordí­tások között csak a forgóeszközök között kimutatott – vásárolt követelésnek nem minősülő – behajthatatlan követeléseknek az üzleti évben leírt összegét szabad kimutatni. [Szt. 81. § (3) bekezdés b) pont]
• Az Szt. szerint az egyéb ráfordítások között elkülönítetten kell kimutatni az értékvesztés összegét, ideértve a követelések, a készletek elszámolt értékvesztésének összegét. [Szt. 82. § (4) bekezdés a) pont] A törvény­módosítás egyértelművé teszi, hogy a tartósan adott kölcsönök, bankbetétek értékvesztései pedig a pénzügyi műveletek ráfordításai közé tartoznak. [Szt. 83. § (3) bekezdés]
• Az Szt. szerint az egyéb ráfordítások között kell elszámolni a térítés nélkül átadott, részesedésnek vagy érték­papírnak nem minősülő eszközök nyilvántartás sze­rinti értékét, valamint a nyújtott szolgáltatások bekerülési értékét a felszámított, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adóval növelt összegben, a hiányzó, illetve a tárgyévben megsemmisült, az állo­mányból kivezetett vásárolt és saját termelésű készlet könyv szerinti értékét.
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy a befektetett pénzügyi eszközök ráfordításaként, árfolyam­vesz­teségeként kell kimutatni a térítés nélkül átadott, hiányzó, megsemmisült, a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott értékpapírok, valamint a térítés nélkül átadott, elengedett, behajthatatlannak minősí­tett, a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott kölcsönök könyv szerinti értékét. [Szt. 85. § (1a) bekezdés b) pont]
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi azt is, hogy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni – többek között – a térítés nélkül átadott, elengedett, behajthatatlannak minősített, a forgóeszközök között kimutatott vásárolt követelés, valamint a hiányzó, megsemmisült, a forgóeszközök között kimu­tatott értékpapír könyv szerinti értékét. [Szt. 85. § (3) bekezdés m) pont]
• A törvénymódosítás egyértelművé teszi továbbá, hogy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni a részesedésekből származó ráfordítások, árfo­lyamveszteségek, valamint a befektetett pénzügyi eszközök ráfordításai, árfolyamveszteségei között felsorolt jogcímeken keletkezett veszteségeket, ha azok a vásárolt követelésekhez kapcsolódnak. [Szt. 85. § (3) bekezdés v) pont]

4.9. Egyéb módosítások

A törvénymódosítás több olyan, elsősorban technikai szövegcserés módosításokat tartalmaz, amelyek a törvény egyes rendelkezései közötti, illetve a törvény mellékle­tében szereplő mérleg- és eredménykimutatás-sémák kö­zötti összhang megteremtését szolgálják. Ezeket foglaljuk össze a következőkben.
• Az Szt. 3. § (5) bekezdés 1. pontjában a „társaságért, an­nak üzletágáért, telephelyéért, üzlethálózatáért” szö­veg­rész helyébe az „üzletágért, telephelyért, üzlet­hálózatért” szöveg lépett. A számviteli törvény előírása szerint részesedés vásárláshoz kapcsolódóan üzleti vagy cégértéket nem lehet a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően kimutatni. A társaság megvásárlása valójában részesedés szerzést jelent, ezért az üzleti vagy cégérték megfogalmazást pontosítani kellett, mivel a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A negatív üzleti vagy cégérték megfogalmazását, döntően az előző bekezdésben leírt indokok miatt pon­tosították, illetve módosították. A számviteli törvény előírása szerint részesedés vásárláshoz kapcsolódóan negatív üzleti vagy cégértéket nem lehet a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően kimutatni. A társaság megvásárlása valójában részesedés szerzést jelent, ezért a negatív üzleti vagy cégérték megfogalmazást ponto­sítani kellett, mivel a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlet­hálózat vásárlása esetén lehet negatív üzleti vagy cégértéket kimutatni társaság vásárlását nem.
Továbbá törlésre került a negatív üzleti vagy cégérték bekerülési értékének megállapításánál a megszerzett immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek reális értékének arányos csökkentésére vonatkozó előírás. [Szt. 3. § (5) bekezdés 2 pont]
• Az üzleti vagy cégérték, mint mérlegtétel tartalmi leí­rását összhangba hozták az üzleti, vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy az Szt. 25. § (8) bekezdésében a „cégvásárlás esetén ” szövegrészt hatályon kívül he­lyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016. évben induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A negatív üzleti vagy cégértékhez kapcsolódóan a halasztott időbeli elhatárolás meghatározását összhangba hozták a negatív üzleti vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy az Szt. 45. § (3) bekezdésében a „cégvásárlás esetén” szövegrészt hatályon kívül helyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016. évben induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet negatív üzleti vagy cégértéket kimutatni halasztott időbeli elhatárolásként.
• A negatív üzleti vagy cégértékhez kapcsolódó halasztott időbeli elhatárolás feloldási szabályait összhangba hozták a negatív üzleti vagy cégérték fogalmi leírásával. A halasztott bevételként elhatárolt negatív üzleti vagy cégérték megszünteté­sét leíró szabályozásnál a „cégvásárlás esetén ” szö­vegrészt hatályon kívül helyezték. A negatív üzleti vagy cégértékként kimutatott halasztott bevételt legalább 5 év, de legfeljebb 10 év alatt lehet az egyéb bevételekkel szemben megszün­tetni. [Szt. 45. § (4) bekezdés]
• Az üzleti vagy cégérték bekerülési (beszerzési) értéke meghatározásánál a tartalmat összhangba hozták az üzleti, vagy cégérték fogalmi leírásával, azzal, hogy Az Szt. 49. § (2) bekezdésében a „cégvásárlás esetén” szövegrészt hatályon kívül helyezték. A szövegpontosítással valósul meg, hogy a 2016-ban induló üzleti évtől kezdődően csak az üzletág, a telephely és az üzlethálózat vásárlása esetén lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.
• A befejezett kísérleti fejlesztés, a befejezett alapítás-átszervezés aktivált értékét, az üzleti vagy cégértéket, amennyiben ezek hasznos élettartamát nem lehet megbecsülni a számviteli törvényben meghatározott időtartam szerint kell leírni. Ezért az Szt. 52. § (4) bekezdésében a „lehet leírni” szö­vegrész helyébe a „kell leírni” szöveg lépett. A befejezett kísérleti fejlesztés, a befejezett alapítás-átszervezés aktivált értékét 5 év vagy ennél rövidebb idő alatt, az üzleti vagy cégértéket leg­alább 5 év, de legfeljebb 10 év alatt kell leírni, amennyiben ezek hasznos élettartamát nem lehet megbecsülni.
• A kiegészítő mellékletben meg kell adni, többek kö­zött, a tárgyévben foglalkoztatott munkavállalók átla­gos statisztikai létszámát, bérköltségét és személyi jellegű egyéb kifizetéseit állománycsoportonként, vala­mint a bérjárulékokat jogcímenként megbontva.
• A bérjárulékok közül csak a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség az, amely személyhez kötött, a rehabilitációs hozzájárulás és a szakképzési hozzájárulás megállapítása nem személyhez kötött, ezért ezeket a tételeket nem lehet állománycsoportonként bemutatni. Emiatt a törvénymódosítás pontosítja a korábbi előírást azzal, hogy a bérjárulékokat csak jogcímenként kell a kiegészítő mellékletben részletezni és nem állománycsoportonként. [Szt. 91. § a) pont]
• Az Szt. egyszerűsített beszámolót leíró részeiben és a kapcsolódó mellékletekben az „egyszerűsített adózott eredmény” kifejezés helyébe az „adózott eredmény” kife­jezés lépett egyszerű szövegpontosításként. [Szt. 102. § (1) bekezdés; Szt. 102. § (3) bekezdés; Szt. 108. § (1) bekezdés; Szt. 163/A. § (3) bekezdés; Szt. 4. sz. melléklet]
• A törvénymódosítás a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény és a számviteli törvény közötti összhang megteremtését szolgálja azzal, hogy kimondja, hogy a beszámolót a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végel­számolásról szóló törvényben meghatározott módon kell a céginformációs szolgálat részére megküldeni. [Szt. 154. § (7) bekezdés]
• A törvénymódosítás kiegészítésként rögzíti, hogy az Szt. megfelel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénz­ügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek. Továbbá megfelel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módo­sításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/56/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek is.
• Az Szt. 1. számú mellékletének „Források (passzívák)” alcím „F. Kötelezettségek” pont „I. Hátrasorolt köte­lezettségek” pontjában a „2. Hátrasorolt kötelezett­ségek jelentős tulajdoni viszonyban lévő vállalkozással szemben” szövegrész helyébe a „2. Hátrasorolt kötelezettségek jelentős tulajdoni részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben” szöveg lép. A megnevezésből ugyanis az Szt. 2016. évi átfogó módosításakor a részesedési szó kimaradt.
• Az Szt. 1. számú melléklet „Források (passzívák)” alcím „F. Kötelezettségek” pont „III. Rövid lejáratú köte­lezettségek” pontjában a „7. Rövid lejáratú kötele­zettségek jelentős tulajdoni viszonyban lévő vállalko­zással szemben” szövegrész helyébe a „7. Rövid lejáratú kötelezettségek jelentős tulajdoni részesedési viszony­ban lévő vállalkozással szemben” szöveg lép. A meg­nevezésből ugyanis az Szt. 2016. évi átfogó módo­sításakor a részesedési szó kimaradt.
• Az Szt. 2. számú melléklet „21. Részesedések, érték­papí­rok, tartósan adott kölcsönök, bankbetétek érték­vesz­tése” pontjában a pénzügyi műveletek bevételei téte­leinél a részesedések, értékpapírok, bankbetétek érték­vesztése szövegrészt kiegészítették a tartósan adott kölcsönök értékvesztésének szövegrésszel.
• Az Szt. 5. számú, az eredménylevezetést tartalmazó mel­lékletében a 19. Jóváhagyott osztalék sort okafo­gyottság okán törölték, hiszen a 2016. évben induló üzleti évtől az eredménylevezetés csak az adózott eredményig tart. A jóváhagyott osztalék elszámolása, az arról szóló döntés évének gazdasági eseménye lesz, nem szerepelhet az előző üzleti év eredmény­ki­mu­ta­tásában. Az Szt. 2016. évi átfogó módosítása során ezt a sort elfelejtették kivenni, ezt most pó­tolták.

Az elektronikus kereskedelem területén speciális helye van az elektronikus szolgáltatásoknak. Ezek a fajta tevé­kenységek elképzelhetetlenek internet nélkül, hiszen nincs olyan eleme a tevékenységnek, mely nem azon ke­resztül bonyolódna, vagy nem kapcsolódna közvetlenül az internethez, vagy az elektronikus világhoz. Ezek közé tartozik például az elektronikus adatok elérhetővé tétele, elektronikus hirdetések, játékok, szerencsejátékok. A ma­gán­sze­mé­lyek által folytatott ilyen jellegű tevékenysé­gek az elmúlt években egyre népszerűbbek lettek, ráadásul a technika fejlődésével egyre könnyebben elérhetőek. Ele­gendő csak arra gondolni, hogy egy okoste­le­fon segítsé­gével mennyi minden el tudunk érni az in­terneten, és mi­lyen alkalmazásokat tu­dunk futtatni.

Ebből a körből az internetes hirdetések világát, valamint az okostelefonokon futó alkalmazások fejlesztőit vesszük a vizsgálatunk alá. Ezen tevékeny­ségek speciális üzleti modellel rendelkeznek, mely üzleti modellek adójogszabályoknak való megfelelte­tése általában nagy nehézséget jelent. A legfontosabb kérdések a tevékenység jellegéhez kapcsolódnak. Mennyi­re tekintünk egy-egy internetes szolgáltatást egyáltalán önálló tevékenységnek, mikor válik üzlet­szerűvé, valamint ehhez kapcsolódóan mely esetekben kell adószámot kiváltania a magánszemélynek. Az általános forgalmi adó kérdésköre sem egyszerű, hiszen annak helyes meghatározása, vagy a megfe­le­lő bizonylat kiállítása sokszor nehézséget okoz.

1. Elektronikus hirdetések

Az eCommerce Europe 2014-es adatai alapján az Eu­ró­pában élő 816 millió emberből 565 millióan aktívan használják az internetet. Összehasonlítás képen a Földön lakó 7,2 milliárd emberből 2,6 milliárdan interneteznek, tehát az európai arány kifejezetten kedvező képet mutat. Az internetes mar­keting tehát nagyon széles rétegekhez tud eljutni, ezért is ez a piac az egyik kiemelt ­marketing piacnak tekinthető, mely az el­múlt években nagyon sokat fejlődött.
Amennyiben a fenti adatokhoz hozzávesszük, hogy egyes becslések szerint több mint 1,2 milliárd weboldal található az interneten, ezen kívül pedig az új technikák, mint például az okostelefonok megjelenése tovább bővítette a médiafogyasztásunkat, a helyzet már nem annyira egyszerű. Az internetes marketingnek tehát meg kell talál­nia a hatékony csatornát, amelyen el tud jutni az általa célzott emberekhez. Ehhez a hatékonysághoz járulhatnak hoz­zá a magánszemélyek is, akik weboldal üzemeltető­ként, vagy önkéntesen hirdetés fogyasztóként vesznek részt ezen a piacon. Természetesen mindezeket a tevékeny­sé­geket ellenérték fejében végzik, melyhez kötődik adófizetési kötelezettség is. Az adófizetési kötelezettség megha­táro­zásához azonban pontosan ismernünk szükséges, hogyan működnek ezek a piacok, hogyan történik a ma­gánszemélyeknek a pénz kifizetése, valamint ezek az össze­gek milyen tényezőktől függenek.

1.1. Affiliate marketing tevékenységek

Bár a szó nagyon idegenül hangozhat sokak számára, mégis ezzel a fajta hirdetéssel találkozhatunk az interneten a legnagyobb számban. Egyfajta marketing partnerprog­ramot jelent, melyben egy weboldal tulajdonosa engedélyezi, hogy a weboldalán hirdetések jelenjenek meg. A hirdető nincs közvetlenül kapcsolatban a weboldal tulajdo­nosával, egy szolgáltató végzi a hirdetések megfelelő olda­lon való elhelyezését.
Ezt a rendszert úgy kell elképzelnünk, mintha egy hirdetőtáblát adna bérbe a weboldal tulajdonosa. A weboldal tulajdonosa abban érdekelt, hogy minél többen megnéz­zék ezt a hirdetőtáblát, mely az internet világában az átkat­tintást jelenti. Természetesen annál több lesz az átkattintás, minél népszerűbb az oldal, azaz minél többen látogatják. A népszerűség növelését szintén internetes eszközökkel lehet növelni (pl. sokak számára érdekes tartalommal, SEO eszközökkel stb.). A weboldal tulajdonosa az átkattintások száma alapján kap ellenértéket.
Vizsgáljuk meg ezt egy gyakorlati példán keresztül. Egy társaság internetes marketing kampányt szeretne indítani, és nagyon sok weboldalon szeretné elhelyezni a hirdetéseit. Megteheti azt is, hogy az általa relevánsnak ítélt web­oldalak tulajdonosait egyenként felkeresi, de az internetes technológia erre a kérdésre egyszerűbb választ is tud adni. A Google AdWords szolgáltatás igénybe vételével a tár­saság ez könnyebben el tudja érni. A társaság fizet a Google számára egy meghatározott összeget, és feltölti a hirdetését, bannerjét, logóját. A weboldal üzemeltetője, a példánkban legyen egy ma­gánszemély, a Google AdSense szolgáltatás kere­té­ben kijelöli a weboldalán azokat a részeket, ahová a Google hirdetéseket helyezhet el. Vannak olyan webol­da­lak, ahol ez a weboldal szélét jelentik, de léteznek olyan web­oldalak is, ahol a tényleges tarta­lom a képernyő­fe­lületnek csupán a negyedét teszi ki, a képernyő háromnegyede pedig ilyen jellegű hirdetésekre van lefoglalva.
A szolgáltatás aktivizálását követően a weboldal tulajdo­nosának nincs más dolga, mint vár arra, hogy minél töb­ben kattintsanak rá a hirdetésekre. Az átkattintásokat a Google AdSense programja regiszt­rálja, mely alapján meg­történik a kifizetés.
Lényeges, hogy a Google az ügyletben nem a klasszikus ügynöki közvetítőként működik közre, hiszen a hirdető és a hirdetési felületet szolgáltató cég egymással nem kerül közvetlen szerződéses kapcsolatba. A Google a saját nevé­ben nyújtja a hirdetési szolgáltatást a hirdetni kívánó cégnek, illetve saját nevében veszi „bérbe” az ehhez szükséges hirdetési felületet a honlap-üzemeltetőktől. Ebből az következik – és az adózási szabályok szempontjából ennek van jelentősége –, hogy a honlap tulajdonosa nem nyújt közvetlenül hirdetési szolgáltatást a hirdetni vágyó társa­ságok számára, hanem pusztán a saját honlapjának szabad hirdetési felületeit bocsátja a Google rendelkezésre. A be­vé­tel tehát nem hirdetési szolgáltatás díja. A Google sze­repéből adódóan az AdSense szolgáltatásért fizetett díj adójogi szem­pontból nem minősül közvetítői jutaléknak sem (bár a Google maga annak nevezi), a „jutalék” meg­nevezés pusztán azon a körülményen alapul, hogy a Google által fizetett díj nem átalányjellegű, hanem forgalomarányosan (a honlap látogatók „kattintásai­nak” száma alapján) kerül megállapításra.
Meg kell említeni, hogy a Google AdSense üzleti mo­delljén kívül vannak más affiliate üzleti modellek is. Létez­nek olyan partner programok, ahol a weboldal tulajdo­nosa választhatja ki, kinek a hirdetését helyezi el a saját weboldalán. Itt is általában kattintás alapján történik a fizetés, de ettől eltérő módszerek is lehetségesek. Elő­fordul­hat, hogy egy adott cél elérését követően történik meg a fizetés. Ez lehet egy űrlap kitöltése, egy hírlevélre történő feliratkozás is. De léteznek olyan programok, ahol tény­leges értékesítéshez kötött a kifizetés. Amennyiben a web­oldal böngészője az adott weboldalon keresztül jut el egy termék vagy szolgáltatás megrendeléséhez, akkor a web­oldal tulajdonosa általában nagy arányú jutalékot kap.
A díj minősítése helyesen: a honlap-üzemeltető által nyúj­tott, és az affiliate szolgáltató által saját nevében igénybe vett szolgáltatás ellenértéke.

1.2. PTC oldalak útján szerzett jövedelem

Az interneten egyre több olyan hirdetéssel találkozhatunk, hogy „internetes pénzkeresés”, „internetes otthoni mun­ka” stb. Ezek általában az ún. paid to click, azaz PTC web­oldalakra utalnak. A PTC is alapvetően arról szól, hogy a hirdetésekre történő kattintással lehet pénzt keresni. A módszer azonban lényegesen különbözik az affiliate tevé­kenységtől. A magánszemélynek egy szoftvert kell telepí­tenie a számítógépére, és a szoftver bizonyos időközönként hirdetést helyez el a képernyőn. Erre történő kattintást regisztrálja a PTC szolgáltató. Egy-egy klikkelés általában nagyon alacsony értéket képvisel, általában 1 centet vagy még kevesebbet. A hirdetők számára ez a módszer azért előnyös, mivel viszonylag nagy és aktív tömeghez tud eljutni a hirdetése, azonban a hirdetésolvasó relevancia vonat­kozásában már nem annyira hatékony, mely a díjazás mér­tékében is megjelenik. Ráadásul a PTC-be bekapcsolódó magánszemélynek nem kell elolvasnia a hirdetést, sem­milyen interakciót sem vár el a PTC szolgáltató tőle.
A magánszemély szerepe tehát kettős: a hirdetést meg­rendelő vállalkozás szempontjából passzív fogyasztó, a PTC-oldalt üzemeltető vállalkozás szempontjából azonban olyan „teljesítési segéd”, aki a vállalkozás által nyújtott hirdetési szolgáltatás teljesítésében aktívan, ellenérték fejében mű­ködik közre. Szolgáltatása sajátos abból a szem­pontból, hogy a magánszemély fogyasztóként regisztrál, azaz nem vállal semmilyen kötelezettséget, a hirdetések megtekintése ugyanis teljességgel önkéntes. Pont ez a ket­tőség eredményezi az adójogi megítélésének a bizonytalanságát.

1.3. Elektronikus hirdetés, mint önálló tevékenység

Az Szja. törvény nem ad egyértelmű meghatározást az önálló tevékenységre vonatkozóan. Ezt levezet­het­jük az Önálló vállalkozók tevékenységi jegyzékéből (ÖVTJ), az Evtv-ből, valamint a jogszabályi környezet értelmezéséből. Már ebből a felsorolásból is látszik, hogy általában nem egyszerű az önálló tevékenység meghatározása sem, nem­hogy egy virtuális térben. Az önálló tevékenység szem­pontjából fontos, hogy a magánszemély aktívan, függetlenül működjön köz­re, és valós tevékenységet végezzen, mely tevékeny­sége ellenérték megszerzéséhez vezet.
Ezek alapján az affiliate tevékenység egyértelműen ön­álló tevékenység, hiszen a magánszemély aktivitása szük­séges hozzá, a tevékenységétől (is) függ a be­vétel nagysága, az ÖVTJ 631102 alatt pedig egyértelműen megtaláljuk ezt a tevékenységet: internetes hirdetési felület webgazda általi értékesítése.
A hirdetési-felület biztosítás az Szja tv. alkalmazásában az (ingó-) bérbeadással esik egy tekintet alá. A bérbeadási tevékenység az Szja tv. alkalmazásában ún. önálló tevé­kenységnek minősül1.
Az önálló tevékenységből származó jövedelem adó­ja 16%. A jövedelmet tevékenységenként2, az adó­évi összes bevételből az adóévben felmerült összes elismert költség3 tételes levonásával4, vagy az igazolás nélkül elszámolható 10 százalék költség­hányad5 figyelembe vételével kell kiszámítani. Té­teles költségelszámolás esetén a kiadásokat bizonylattal kell igazolni6 (kivéve azokat, amelyeket a tör­vény igazolás nélkül is enged elszámolni7).
Az önálló tevékenységből származó jövedelem után a magánszemélynek évközben (negyedévente, a negyedé­vet követő hónap 12. napjáig) adóelőleget kell fizetnie8, tekintettel arra, hogy a megrendelő (Google) jelen esetben nem belföldi illetőségű, és ezért az Art. szerint nem minősíthető olyan kifize­tőnek, aki az adóelőleg-levonásra kötelezhető lenne.
A költségelszámolást illetően a leggyakrabban előforduló kérdés, hogy a magánszemély jogosult-e valamilyen mér­tékben költségként elszámolni a tevékenységhez szüksé­ges internet-előfizetés díját. Az Szja tv. jelenleg csak a mezőgazdasági őstermelők, illetve az egyéni vállalkozók számára engedi (bizonyos keretek között) az internet díjának az elszámolását9. Az adószámos magánszemélyek esetében a költségelszámolás főszabályának10 figyelembe vételével erre általában nincs lehetőség. Ezen szabály szerint ugyanis az önálló tevékenységhez végzése során felmerült olyan kiadás, amely akár csak részben is a magán­személy személyes vagy családi szükségletét kielégítő szol­gáltatás igénybe vétele érdekében merül fel, nem minősül a tevékenység elismert költségének.
A PTC megítélése már ennél vitatottabb. Itt már nem min­denben teljesül az önállóság követelménye, hiszen bár a magánszemély aktivitására valóban szükség van, ugyan­akkor ez nem az a tevékenység, melyet ide sorolnánk. A PTC-t úgy kellene elképzelnünk, hogy az utcán egy szó­rólap elfogadásával kapnánk 5 forintot is. Ugyanakkor ezért az ellenértékért nem végeztünk más tevékenységet, mint passzív módon elfogadtuk a hirdetést, valamint egy csekély összeget annak átvételéért. A szórólap átadója nem is kér semmit sem cserébe, még a hirdetést sem kell, hogy elolvassuk. Ezért nem lehet önálló tevékenységként felfogni a PTC-t, inkább egyéb jövedelmek kategóriájába kell sorolnunk.
Amennyiben a hirdetést például értékelnie, vagy minősí­tenie is kellene az olvasójának (vannak ilyen internetes te­vékenységek is), akkor önálló tevékenységről beszélhetünk. Az internetes hirdetések világában szintén önálló tevé­kenységnek számítana a hirdetések fordítása, szerkesz­tése is, bár itt egyértelműen látható a magánszemély aktivitása, függetlensége, a tevékenység önálló jellege.
A PTC világában egy külön terület a linkmegosztásból származó jövedelmek kérdése. A magánszemély egy blo­gon, fórumon, vagy akár a honlapján elhelyez egy linket, mely egy linkelosztóhoz kapcsolódik. A böngésző erre a linkre rákattintva általában néhány másodpercig tartó hirdetést kap, és csak ezt követően tudja elérni a kívánt tar­talmat. A linkmegosztó minden egyes kattintás után bevételt kap. Ez a technika is a PTC-hez köthető, ugyan­akkor működési elv vonatkozásban közelebb áll az affiliate mar­ketinghez. A különbség annyi, hogy a magánszemélynek még csak nem is kell rendelkez­nie weboldallal. Mindezek ellenére még mindig egyéb jövedelemről beszélünk, mivel a magánsze­mély nem végez tényleges tevékenységet. Amennyi­ben a ma­gánszemély egy általa szerkesztett webol­dalon, vagy a saját blogjában helyezi el ezeket a lin­ke­ket, valamint van arra utaló aktív tevékenysége, mely­nek célja a látogatottság növelése, akkor már önálló tevékeny­séghez kapcsolódó bevételről beszélhetünk.
A fentiekből is látható, hogy nagyon szűk az a határvonal, mely alapján be tudnánk sorolni az egyik vagy a másik kategóriába az internetes hirdetésekkel kapcsolatos ma­gánszemélyi tevékenységeket. Fon­tos megérteni az üzleti modellt, a tevékenység jellegét, a magánszemély tényleges tevékenységét vala­mint mindezekből levonni az adójogi konzek­venciákat.

1.4. Elektronikus hirdetés, mint gazdasági tevékenység

A fentiekből adódóan a PTC hirdetéseket nem so­rolhatjuk az Áfa tv. gazdasági tevékenysége közé11. Bár az Áfa tv. szerinti tartósság, rendszeresség, ellenérték elérése megva­lósul, azonban mindez nem független formában történik meg. A magánszemély inkább fogyasztója a hirdetéseknek, nincs tényleges tevékenysége sem, valamint a regisztráció önkéntes kitöltésén kívül semmilyen önálló döntést nem hozhat. Még azt sem döntheti el például, mikor folytatja a tevékenységét (amennyiben tevékenységnek ne­vez­hető), mivel a PTC szolgáltatótól függ a hirdetések megjelenése. Így a PTC tevékenység esetében a magánszemélynek nincs bejelentési kötelezettsége az adóhivatal felé, nem kell adószámot kiváltania, nem válik az áfa alanyává sem. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy mindezektől függetlenül szja. fizetési kötelezettsége megjelenik, mint egyéb jövedelem be kell vallania ezen tevékenységből szár­mazó bevételt.
Az affiliate marketing tevékenységre azonban már min­den olyan jellemzőt rá lehet húzni, mely az Áfa tv. gazdasági tevékenységét jellemzi. Így a tartósság, rendsze­resség, ellenérték elérése, független forma mind jellemzői ennek. A ma­gánszemély ebben az esetben a weboldalának tartalmán, népszerűségén, népszerűsítésén keresztül egyértelmű hatást tud gyakorolni a bevételére. Ugyanakkor a tevékenységének nem minden része képezi a bevételének a növelését, vagy sok esetben eléggé közvetett ez a kap­csolat.

1.5. Általános forgalmi adó és bizonylat-kiállítás

A fentiekből következően ez a kérdéskör kizárólag az affi­liate marketingnél jelenik meg. Az első tudnivaló, hogy az adózó a bejelentkezéssel egyidejűleg közösségi adószámot is köteles váltani12, tekintettel arra, hogy a megrendelő egy másik tagállambeli adóalany (Európában a Google Ireland Ltd).
Az Áfa tv. teljesítési helyre vonatkozó szabályai alapján a külföldi adóalanynak nyújtott szolgáltatás a megrendelő székhelye, illetve állandó telephelye szerinti államban minősül teljesítettnek13, azaz az ügylettel összefüggésben keletkező forgalmi adót is ezen államban kell megfizetni. Az adó megfizetésére az uniós áfa-szabályozás14 szerint ilyenkor a megrendelő – jelen esetben a Google Ireland Ltd. – köteles15.
A magyar webgazdának tehát áfa-fizetési kötelezettsége nem keletkezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar adóalanynak ne lennének egyéb adókötelezettségei: a szol­gáltatásnyújtást fel kell tüntetni az áfa-bevallás részletező adatai között, valamint az áfa-bevallással egyidejűleg be kell nyújtani az ’A60-as Összesítő nyilatkozatot is16.
Ezen kötelezettségek a belföldön alanyi adómentes adó­alanyt is terhelik17. Az alanyi adómentes adóalanyok a bevallási, illetve az adatszolgáltatási kötelezettségüknek havi gyakorisággal18 kötelesek eleget tenni, kizárólag arról a hónapról, melyben szolgáltatás-nyújtás történt vétel történt.
Felhívjuk továbbá a figyelmet arra, hogy a honlap tulaj­donosa köteles számla kibocsátásáról gondoskodni ab­ban az esetben is, ha az Áfa tv. területi hatályán kívül teljesít szolgáltatásnyújtást19. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a Google Ireland Ltd. nem tart igényt a számlára, azonban a magyar adóalanyoknál a számla példányának megléte egy adóhatósági ellenőrzés so­rán ettől függetlenül vizsgálható. A számlán szere­peltetendő a saját, illetve a partner közösségi adószáma, a „fordított adózás” kifejezés20, illetve célszerű rajta utalni a területi hatályon kívüliségre.

1.6. Elektronikus hirdetés járulékkötelezettségei

A Tbj. alapján biztosítottnak csak a nem önálló mun­kavégzést megalapozó jogviszonyban (pl. munka­vi­szonyban), illetve a díjazás ellenében munka­vég­zésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalko­zó­nak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) sze­mélyesen munkát végző személy minősülhet; az ilyen személy is csak annyiban, amennyiben az e tevékenységéből származó havi jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét21.
A fentiek szerint sem a PTC, sem pedig az affiliate nem tekinthető olyan munkavégzésre irányuló jogviszonynak, amely alapján a kötelezett „személyes mun­kavégzésre” lenne köteles, ezért a magánsze­mély e tevékenysége alapján – a bevétel összegétől függetlenül – nem válik biztosítottá, így nem kell a Tbj. szerinti járulékokat fizetni.
A jogviszony szociális hozzájárulási adófizetési kötele­zettséget eredményező voltát a biztosítási jogviszony hiányától függetlenül vizsgálni kell, még akkor is, ha nem belföldi kifizetőről van szó, miután a szocho szabályai szerint a külföldi kifizető is az adó alanyává válik, ha a magán­személy az önálló tevé­kenységét Magyarországon végzi22. Az affiliate esetében arra kell rámutatni, hogy a bérbeadási tevékeny­ség a szociális hozzájárulási adó szabályai szerint olyan önálló tevékenység, amely ki van véve a szoc­ho-fizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyok köréből23. A jogszabály szövege nem tesz különbséget in­gó- és ingatlan-bérbeadás között, így szocho-köte­lezettség az online hirdetési felület bérbeadására tekin­tettel sem keletkezik.
Biztosítási jogviszony, illetve szocho-kötelezettség hiányában24 az összevont adóalapba tartozó adóköteles jövedelmek után 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Ezen kötelezettség – belföldi kifizető hiányában – a jövedelmet szerző magánszemélyt terheli. Az eho-fizetést a magánszemélynek ugyancsak előleg formájában, az adóelőleggel egyidejűleg kell teljesítenie, és az éves ’53-as Szja bevallásban kell bevallania.
A magánszemélyt terhelő eho – mint a központi költ­ségvetést megillető adó – az önálló tevékenység költ­sé­ge­ként elszámolható (illetve a 10% költséghányad alkalmazása esetén elszámoltnak kell tekinteni)25.
Amennyiben a magánszemély egyéb jövedelmet szerez, akkor nincs lehetősége a 27 százalékos eho költségként történő elszámolására. Ebben az esetben az szja és az eho alapja a jövedelem 78 szá­zaléka26.

2. Okostelefon alkalmazások fejlesztése

Az okostelefonok megjelenése alapvetően változtatta meg az azokat használó emberek technikához való viszony­rendszerét. Például ha tőzsde árfolyamokra vagyunk kí­váncsiak, vagy meg szeretnénk nézni a menetrendet, könnyen telepíthetünk a telefonunkra egy alkalmazást. Ezen alkalmazások fejlesztői lehetnek profi informatikai szakemberek, társaságok, de akár hobbi szoftverfejlesztők is. Ezen alkalmazások fejlesztéséből árbevételük is szár­maz­hat, mely lehet egy fizetős alkalmazás letöltése, az alkalmazásba épített (in-app) fizetős szolgáltatás, de akár hirdetés elhelyezése is.
Az alkalmazásba épített fizetős szolgáltatással kapcsola­tosan meg kell említeni, hogy az Európai Bizottság ezt a fajta modellt nem nézi jó szemmel. Ennek alapvető oka, hogy a magáról ingyenességet sugárzó alkalmazáson be­lül tetemes összegű pénz elkölthető. Ez súlyosan igaz például a játékoknál, ahol az okostelefont használó gyerek a szülő tudta nélkül tud különböző vásárlásokat eszközölni.
Amennyiben az alkalmazás felületén hirdetés jelenik meg, az abból befolyó árbevétel adózási szem­pont­ból megegyezik az előbb bemutatottakkal. Annyi különbség van a kettő között, hogy ebben az esetben nem egy honlapról, hanem egy alkalmazás felületről beszélünk.
A fizetős alkalmazások, vagy pedig az alkalmazásba beé­pített fizetési konstrukciók esetében át kell gondolni ezen fejlesztések adózási kérdéseit is. Amint látni fogjuk ezen tevékenység adójogi megítélése a tevékenység sajátos­ságaiból adódóan némileg eltérnek az affiliate tevé­kenységtől.
A cikkünkben a GooglePlay példáján keresztül illusztráljuk, hogyan működik ez a piac, illetve az adózási kör­nye­zet. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ugyan ezen el­vek mentén kell minősíteni a Mac AppStore, a Windows Mar­ketplace, vagy a Black­Berry World alkalmazás áruházát is.

2.1. Okostelefon alkalmazás üzleti modellje

2014 márciusa jelentős fordulatot hozott, ugyanis ettől az időponttól a Google magyarországi fejlesztők számára is lehetővé teszi fizetős android alkalmazások feltöltését a GooglePlay-re. Ennek hatásaként az utóbbi időben jelentősen megnövekedett az e tevékenység tekintetében alkalmazandó adózási szabályok felőli érdeklődés. Ez azért is érthető, mivel a 2015. január 1-jén életbe lépett elektronikus szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó szabályok meg is bolygatták a Google-val való elszámolásokat.
A fejlesztőnek az általa fejlesztett alkalmazás publikálását megelőzően regisztrálni szükséges ma­gát. A regisztráció­hoz az alkalmazásboltok általában egy fix összegű regiszt­rációs díjat is felszámítanak. A Google esetében ez a díj 25 USD, melynek befizetéséről a Google e-mailt küld. Az e-mail tartalmazza a bizonylatot is, melyet a fejlesztő döntésétől függően költségként elszámolhat. A regisztráció so­rán a fejlesztő megadja saját adatait, valamint bankkártya számát, országát. A Google esetében a regisztrációval automatikusan megtörténik a GoogleWallet (virtu­ális pénztár­ca) megnyitása is a fejlesztő nevére. A feltöltött alkalmazásnál a fejlesztő határozza meg az ellenértéket. Az ellenérték meghatározása országonként, pénzne­menként eltérhet egymástól. Az ellenérték meghatá­ro­zásánál kiemelt szere­pe van az adott ország áfa kulcsának (amennyiben az or­szágban létezik áfa adónem), mivel az ellenértéknek tartal­maznia kell az adó összegét is.
Az alkalmazásbolt pénzügyi közvetítőként is funkcionál, azaz a program feltöltője és letöltője között nem történik közvetlen fizetés. A Google rendszerében az alkalmazások letöltői egy külön regisztrációt igénylő szolgáltatás, a GoogleWallet útján fizetnek, az ott lehetővé tett fizetési módokon (bankkártya, hitelkártya, mobiltelefon, ajándékutalványok, PayPal), melyről „nyugta” kerül kiállításra. Ez a regisztráció az első vásárlásnál automatikusan megtör­ténik. A Google a fejlesztőt megillető befizetéseket összesí­ti, és meghatározott időszakonként (euróban) kifizeti a fejlesztő által megadott számlára. A fizetési formák között megtalálhatjuk a mobilszámlázás lehetőségét is. Itt azonban nem a hagyományos mobiltelefon számla ellenében történő fizetésről van szó, hanem végső soron egy bankkártyához kötődő vásárlásról.
Függetlenül attól, hogy a vevő milyen forrásból töltötte fel a GoogleWallet-jét, kizárólag ezt a virtuális pénztárcát tudja használni fizetésre. A fejlesztőnek ez azért is előnyös, mivel kizárólag egy forrásból történő pénzfogadásra kell felkészülnie.
A vételárnak azonban nem teljes része lesz a fejlesztő bevétele. A fejlesztő a regisztrációs díjon felül minden egyes értékesített alkalmazás után díjat kell, hogy fizessen az alkalmazásbolt számára. A hatályos GooglePlay Fejlesz­tői Terjesztési Megállapodás szerint a Google például 30%-ot tart vissza a kifizetésből Tranzakciós Díj címén. A fejlesztő az elszámolása végén tehát a vételár maximum 70%-kát kaphatja meg.

2.2. A fejlesztő tevékenységének minősítése

A mobiltelefon alkalmazások fejlesztése és értékesítése – amennyiben nem kifejezetten erre irányuló megbízás, vagy munkaköri kötelesség alapján végzi azt a magán­személy – olyan jogügyletet takar, amelynek lényege az elkészült szerzői jogi védelem alatt álló szoftvertermék felhasználói jogának átengedése. E jogügylet a szerzői jogi szabályok szerint minden esetben a fejlesztő és a prog­ra­mot letöltő felhasználók között teljesül, az alkalmazásbolt csak az ügyletkötés virtuális fórumaként mű­ködik.
A tevékenység rendszeressége, üzletszerű jellege miatt áfa-alanyiságot eredményez. Ennek megfelelően a ma­gán­személy adószámot köteles kiváltani. A tevékenység ÖVTJ-kódja 620101 – Egyedi szoftverfejlesztés.
A szerzői jogi védelem alatt álló mű felhasználói jogának átengedése ellenértékeként kifizetett díj a sze­mélyi jövedelemadóban önálló tevékenység bevétele.

2.3. A fejlesztő járulékkötelezettségei

Amennyiben a fejlesztő a tevékenységét adószámos ma­gánszemélyként folytatja, akkor „járulékok” te­kintetében azon törvényi rendelkezések érvényesül­nek, melyek szerint az ilyen jövedelem a nem képez járulékalapot27, valamint nem alapja a szocho-nak sem28, még akkor sem, ha a vevő belföldi ki­fizető.
A jövedelmet tehát a személyi jövedelemadón kí­vül ebben az esetben is eho terheli, melyet belföldi kifizető hiányában a magánszemély, egyéb esetben pedig a kifizető köteles megfizetni. A magánszemély az őt terhelő eho összegét az önálló tevékenység be­vételével szemben költségként elszámolhatja.

2.4. Általános forgalmi adó meghatározása

Ami a szóban forgó szolgáltatás nyújtását terhelő álta­lános forgalmi adót illeti, 2015. január 1-től jelentős változások történtek az elektronikus szolgálta­tá­sok, így a szoftver­termékek online rendszeren ke­resztül történő rendelke­zés­re bocsátására és frissítésére irányuló szolgáltatások forgalmi adóztatásának helyét meghatározó szabályokban. Az idei évtől függetlenül attól, hogy az alkalmazást magán­személy vagy társaság vásárolja meg és tölti le, a vevő szék­helye, lakóhelye lesz a teljesítés helye.
A magyar magánszemély vevők részére történő ér­té­ke­sítés belföldön áfa-köteles (alanyi adómentesség termé­sze­tesen választható). Ha pedig a vevő a Kö­zösség más tagál­lamában vagy a Közösség területén kívül rendelkezik lakóhellyel, úgy az ügylet teljesítés helye ezen államban van. Ez azt jelenti, hogy ez utób­bi esetekben magyar áfát felszámítani nem kell, azonban az értékesítést terhelő forgalmi adó a letöltő lakóhelye szerinti államot illeti. Az adófizetési köte­lezett­ség teljesítése érdekében – amennyiben a külföldi állam szabályai ezt előírják – felmerül az adószám kiváltá­sának kötelezettsége ezen állam adóhatóságánál. [A félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy az Áfa tv. az uniós szabályozással összhangban29 a szoftverter­mékek online értékesítését nem termékértékesítésnek, hanem szol­gálta­tás­nyújtásnak tekinti30, ezért az ún. tá­volsági érté­kesítés szabálya31 – mely szerint csak a vevő lakó­helye sze­rinti tagállam által meghatározott értékhatár feletti volu­me­nű értékesítés keletkeztet adószám-kiváltási kötele­zett­séget – ebben az esetben nem alkalmazható.]
A külföldön keletkező adófizetési kötelezettség teljesí­tése érdekében főszabály szerint a fejlesztőnek valamennyi olyan tagállamban be kellene jelentkeznie, ahol a szoftvert letöltő magánszemély vevők lakóhelye van.Magánszemély vevők esetében a  külföldi adó bevallását és megfizetését a közösségi tagállamok vonatkozásában lényegesen egyszerűsíti az ún. MOSS-rendszer (Mini One Stop Shop), mely­nek alkalmazása révén a más tagállamban fizetendő adót 2015. január 1-től Magyarországon lehet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által erre a célra létrehozott felületen keresztül negyedévente (euróban) bevallani és megfizetni32, mellyel a fejlesztő mentesül külföldön az adóalanyként történő regisztráció alól. A rendszer használata nem köte­lező, de alkalmazása jelentősen csökkenti a fejlesztő adminisztrációs terheit.
Tekintettel arra, hogy az üzletmodell alapján egyedül a Google rendelkezésére áll a vevő országával kapcsolatos információ, ezért a Google szolgáltatásai közé tartozik az adó mértékére vonatkozó információ nyújtása is. Az értékesí­tő­nek így nem kell külön nyilvántartást vezetnie, ezt a Google átvállalja. Mivel az árnak a legtöbb ország előírásai alapján tartalmazniuk kell az adót, ezért az árképzésnél erre is figyelmezteti a fejlesztőt a Google alkalmazása.

2.5. Bizonylat-kiállítási kötelezettség

A kifejtettekből következik az is, hogy a feltöltőnek a le­töltő lakóhelye szerinti állam bizonylat-kiállításra irányadó szabályait kell alkalmaznia33. Az alábbiakban a számlázásra vonatkozó magyar szabályozás leglénye­ge­sebb elemeire mutatunk rá:
Az Áfa törvény előírásai alapján az egyes letöl­té­sekről (vásárlásokról) a fejlesztőnek a letöltő részére kell bizonylatot kiállítani. A Google Ireland Ltd. a letöltőnek kiállít a vásárlásáról egy elektronikus bizonylatot, mely tartalmaz­za az értékesítő nevét, a letöltött program megnevezését, ellenértékét. Ezt a fajta bizonylatot a magyar adójogszabályok alapján akkor sem lehetne nyugtának tekinteni, amennyiben a fejlesztő és a Google Ireland Ltd. között lenne megállapodás a bizonylat kibocsátási szolgáltatás nyújtásáról.
A fejlesztő az üzleti modell alapján ugyanakkor nincs feltétlenül annak az információnak a birtokában, hogy pon­tosan ki volt a vásárló, ki vásárolta meg a szoftverét és milyen elérhetősége van. Az alkalmazásbolt ugyanis csak elszámolási kapcsolatban van a fejlesztővel, mely kapcso­laton keresztül a befolyó bevétel 30%-át megtartja magá­nak, 70%-ot pedig továbbít a fejlesztő elektronikus pénz­tárcájába. Természetesen a fejlesztő adófizetési kötelezett­sége a vevő által a letöltésért fizetett összeg 100%-a után keletkezik, függetlenül attól, hogy a Google részére a 30% (tranz­akciós díj, jutalék) levonása utáni részt (70%-ot) utalja át, a pénzforgalom egyszerűsítése érdekében. A 30% tranzakciós díj feltehetően jutalék címén a Google bevétele, neki ezen összeg után kell adóznia.
Az Áfa tv. rendelkezik a nyugtakibocsátási köte­le­zettség alóli mentesülés eseteiről34. Ezek között ta­lálható a ke­zelőszemélyzet nélküli automata berendezés útján teljesí­tett értékesítés, szolgáltatás nyúj­tás. A mindennapi élet­ben ezt olyan automatákra értjük, melyeknél készpénz bedobásával valamilyen terméket (pl. üdítőitalt) kapunk, vagy pedig szol­gáltatást (pl. parkolás, autópálya díj) tudunk igénybe venni. A virtuális világban ilyennek kell tekintetni az alkalmazásboltot is. A szolgáltatás igénybe vétele, az alkalmazás letöltése, a fizetés programozottan tör­ténik meg. Nincs olyan interakció, ahol a fejlesztő bea­vatkozhatna.
A hangsúly éppen az előre programozáson, az interakció hiányán van. Hiszen itt egy szolgáltató üzemeltet egy plat­formot, ahol egyrészt megtörténik a szolgáltatás igénybe vétele, valamint az elszámolás. Minden egyes alkalmazás letöltése, annak kifizetése magával hozza a Google Ireland Ltd. elszámolását.
A fentiekből fakadóan a fejlesztő mentesül a bizonylat kiállítási kötelezettsége alól. Természetesen ettől függetlenül az adófizetési kötelezettsége megmarad a fejlesztőnek. Ugyanakkor mégis van egy olyan pont, ahol felmerül a bizonylat kiállításának a kérdése. Tegyük fel, hogy a vevő egy társaság, és költségként el szeretné számolni a GooglePlay-ből letöltött alkalmazás ellenértékét. Ekkor a Google Wallet rendszere alkalmas arra, hogy ne csak nyug­tát, hanem számlát is tudjon adni. Ehhez a megrendelőnek elegendő az „Áfás számla letöltése” menüpontot kivá­lasztani, melyet követően kiállításra kerül a számla. Ekkor lényegében a fejlesztő felhatalmazása alapján történik meg a számla kiállítása.
Amennyiben az alkalmazásbolt nem támogatja a számla kiállítását, akkor a fejlesztőnek a kötelezettsége a számla kiállítása. A vevő az alkalmazásbolton keresztül fel tudja venni a kapcsolatot a fejlesztővel és kérheti a számla kiál­lítását. Kedvező változás e tekintetben, hogy 2015. január 1-jétől az Áfa törvény a kezelőszemélyzet nélküli automata berendezések útján igénybe vett termékértékesítés és szolgáltatás nyújtás esetén 15 napja van az értékesítőnek a számla kiállítására.

2.6. A Tranzakciós Díj áfája

A Google által felszámított Tranzakciós Díjat kizárólag, mint a közvetítői szolgáltatás ellenértékét (jutalékot) lehet értelmezni; melyről a GooglePlay a székhelye szerinti állam joga szerint (a Google esetében ez Írország) állít ki bizonylatot. E kiadást a magánszemély a tevékenységének bevételével szemben költségként elszámolhatja.
A magyar áfa-szabályok érvényesítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az alkalmazásbolt állít-e ki számlát vagy sem: a fejlesztőnek, mint belföldön nyilván­tartásba vett adóalanynak a külföldi adóalanytól igénybe vett szolgáltatásai után ettől függetlenül Magyaror­szá­gon áfa-fizetési kötelezettsége keletkezik35. A tevékeny­ségét áfa-körös adóalanyként végző magánszemé­lyek az így felszámított és bevallott áfát az adólevonási jog ál­talános szabályai szerint egyidejűleg jogosultak le­vonásba is helyezni, mégpedig ugyanazon okiratok alapján, melyek az adó megállapításának alapjául szol­gáltak36.
Közösségi adóalanyoktól - így a Google-től - igénybe vett szolgáltatás utáni áfa-kötelezettség bevallása mellett a szolgáltatásról az ’A60-as Összesítő nyilat­kozaton is adatot kell szolgáltatni, melyet a bevallással egyidejűleg kell (azonos gyakorisággal) benyújtani. E kötelezettségek teljesítése érdekében a magán­sze­mély­nek közösségi adószámmal is rendelkeznie kell.
A Google az elszámoló bizonylatnál a tranzakciós díjat, valamint az ahhoz kapcsolódó adó összegét feltünteti. Mivel az adó mértéke a fentiek alapján a fejlesztő lakóhelye, letelepedési helye szerinti ország adójogszabályaitól függ, ezért a Google a regisztráció során megadott adatok alapján fogja az adó összegét megállapítani. Így a fejlesztőnek ezen bizonylaton szereplő áfa összeget szükséges a bevallásában feltüntetnie.

2.7. Az alanyi adómentes jogállás választásával összefüggő tudnivalók

Tekintettel arra, hogy a fejlesztők a tevékenység bejelentésekor – annak jellegéből adódóan – leggyak­rab­ban alanyi adómentességet választanak az áfa tekin­tetében, az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet:
• A bizonylat-kiállítási kötelezettség az alanyi adómentes adóalanyokat is terheli.
• Az alanyi adómentes minőség kizárólag belföldön ér­vényesül, a külföldi letöltések után külföl­dön fizetendő adó tekintetében nem37.
• A MOSS-rendszer használata csak a külföldön fize­tendő adó bevallására és megfizetésére ad le­hető­sé­get, a tagállamok szabályai szerint esetlegesen érvé­nyesíthető adómentes státusz kizáró­lag akkor választ­ható, ha a fejlesztő teljesíti az adóalanyként történő regisztrációt az adott tagállamban.
• A Tranzakciós Díj után az alanyi adómentes adóalanynak ténylegesen meg kell fizetnie a magyar áfát38 (le­vonási joga ugyanis nincs); melyet az áfa-bevallásban be is kell vallania, valamint ’A60-as Összesítő nyi­latko­zaton fel kell tüntetnie; ennek érdekében közösségi adószámmal is kell rendelkeznie. A bevallást, illetve az adatszolgáltatást havi gyakorisággal kell benyújtani, kizárólag arról a hónapról, melyben szol­gál­tatás-igénybe vétel történt.
A le nem vont áfát a magánszemély költségei között érvé­nyesítheti.

3. Összefoglalás

Amennyiben magánszemélyek internetes tevékenysé­gé­ből származó jövedelemről beszélünk, akkor általában az aukciós portálok, apróhirdetése világa van előttünk. A ma­gánszemélyek által végzett internetes szolgáltatások világa ugyanakkor nagyon változatos, színes képet mutat. Alap­vetően eltér az internetes termékértékesítéstől, mivel itt nem csak a megrendelés, hanem a szolgáltatás nyújtás és a fizetés is elektronikus úton zajlik. Nem mindig jellemző a nagy profit, ugyanakkor egy-egy jól eltalált weboldallal, az internetes technikák ismeretével, vagy egy-egy alkalmazással, jelentős összegű bevételhez lehet jutni.
Az adózási kérdések általában ekkor merülnek fel, me­lyek megválaszolása nem egyszerű. Ehhez nem elegendő jól ismerni az adójogszabályainkat, ugyan olyan fontos ismerni az üzleti modellt, a magánszemély tényleges tevé­keny­ségét. Ennek megértése vezethet el bennünket ezen tevékenységek helyes adójogi megítélése felé. Ráadásul egy olyan környezettel van dolgunk, mely folyamatosan vál­tozik, ezért az új üzleti modellekhez mindig meg kell találni a megfelelő adójogszabályokat. Ezen internetes szol­gáltatásokat az teszi még izgalmasabbá, hogy az adóhivatal az internetes jövedelemszerzés különféle módjait az elmúlt években az ellenőrzési célterületévé tette, mely ellenőrzési tevékenysége a jövőben várhatóan fokozódni fog.

1) Szja tv. 16.§ (1) bekezdés
2) Szja tv. 17.§ (3) bekezdés első mondata
3) Szja tv. 3. számú melléklet
4) Szja tv. 17.§ (3) bekezdés a) pont

5) Szja tv. 17.§ (3) bekezdés b) pont

6) Szja tv. 4.§ (3) bekezdés második mondata
7) Szja tv. 3. számú melléklet II. pont
8) Szja tv. 46.§ (9) bekezdés első tagmondata
9) Szja tv. 3. számú melléklet 12. pont, illetve 11. számú melléklet 12. pont
10) Szja tv. 4.§ (3) bekezdés harmadik mondata
11) Áfa tv. 6. § (1) bekezdés
12) Art. 22.§ (4) bekezdés
13) Áfa tv. 37.§ (1) bekezdés
14) Az Európai Unió Tanácsának a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK Irányelve (Héa-irányelv)
15) Héa-irányelv 44. és 196. cikk
16) Art. 8. számú melléklet 1. A) pont e) alpont
17) Áfa tv. 193.§ (1) bekezdés d) pont
18) Art. 1. számú melléklet, I/B/3/d) pont
19) Áfa tv. 158/A.§ (2) bekezdés a) pont
20) Áfa tv. 169.§ c), da), illetve n) pont
21) Tbj. 5.§ (1) bekezdés g) pont
22) Szocho tv. 455.§ (2) bekezdés h) pont
23) Szocho tv. 455.§ (2) bekezdés h) pontjának zárójeles szövege
24) Eho tv. 3.§ (5) bekezdés a)-b) pont
25) Szja tv. 3. számú melléklet I/10. pont
26) Szja tv. 29. § utolsó mondat
27) Tbj, 21.§ d) pont
28) Szocho tv. 455.§ (4) bekezdés f) pont
29) Az Európai Unió Tanácsának a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i 282/2011/EU Végrehajtási Rendeletének 7. cikke
30) Áfa tv. 46.§ (5) bekezdés b) pont
31) Áfa tv. 29.§
32) Art. 10. számú melléklet
33) Áfa tv. 158/A.§ (1) bekezdés4
34) Áfa tv. 167. §
35) Áfa tv. 140.§ a) pont
36) Áfa tv. 127.§ (1) bekezdés bb) pont
37) Áfa tv. 193.§ (1) bekezdés d) pont
38) Áfa tv. 193.§ (3) bekezdés

Az Országgyűlés által 2016. november 22-én elfogadott, az egyes adótörvények és más kapcsolódó tör­vények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvény (őszi adócsomag) keretében hatályba lépő szabály­változások továbbviszik és kiegészítik a korábbi adó­intézkedések által kijelölt szabályozási irányt, így a versenyképesség növelésen túl az adóbürokrácia csökkentését és a gazdaságfehérítést jelölhetjük meg a 2017-től hatályba lépő változások főbb elemeinek.
A vállalkozások versenyképességének növekedését elő­segítendő a társasági adó szabályai több területet érintően is módosultak, így a jövőben kedvezményben részesülhetnek azok a vállalkozások, amelyek energiafelhasználásuk hatékonyabbá tétele érdekében beruházást valósítanak meg, emellett társaságiadó-kedvez­mény­ben részesülhetnek az innovatív, korai fázisú vál­lalkozásokat támogató befektetők is. A vendéglátóipari szektor erősítését célozza, hogy kedvezményt érvénye­sít­hetnek azok a vendéglátóhelyek és azok a vállal­ko­zások, amelyek élőzenei szolgáltatást vesznek igénybe.
A gyors növekedésű középvállalkozások is jobban járnak, hiszen a kisvállalati adó tekintetében 1 milliárd forintra emelkedik az adóalanyiság megszűnésének be­vételi értékhatára. A legkisebb vállalkozások verseny­ké­pes­ségének ösz­tönzése érdekében a kisadózó vállal­kozások tételes adója (KATA) esetében 6 millió forintról 12 millió forintra emelkedik az a bevételi értékhatár, ameddig kizárólag tételesadó-fizetési kötelezettséggel teljesíthető az adókötelezettség. Az intézkedéstől a jelenleg 160 ezer KATA-t választó kisadózó lehetősé­geinek bővülése, illetve jelentős számú új belépő várható. Az adminisztrációs terhek csökkentése érde­ké­ben, illetve részben a KATA választására jogosító értékhatár emeléséhez is kapcsolódóan 6 millió forintról 8 millió forintra emelkedik az általános forgalmi adó alanyi adómentességének értékhatára. Ez a lépés a jelenlegi mintegy 580 ezer adóalany mellett további vállalkozások számára nyitja meg az alanyi adómentesség választásának lehetősségét.
Az adócsomag a személyi jövedelemadóban számos egyszerűsítő, illetve adminisztrációs kötelezettséget csökkentő intézkedést tartalmaz, melyek az adózók számára kedvező változást jelentenek. Ezen intézkedések közül megemlíthető, hogy a jövőben az első házasok kedvezménye – a családi kedvezmény megnyílta esetén is – 24 hónapon át érvényesíthető. A tartós befektetési számlák esetében lehe­tővé válik, hogy a számlatulajdonos az ötéves lekötési időszak végén ne csak az állomány egészére vonatkozóan köthesse újra a lekötési szerződést (a kedvező adózási feltételek fenntartása mellett), hanem a befektetés egy részét adómentesen felvehesse, a többit pedig továbbra is lekötésben tartsa. Emel­lett az érintettek által régóta kezdeményezett változás értel­mében a saját gépkocsijukat hivatalos célra használó magán­személyek számára lehetővé válik, hogy az üzemanyag­költ­ségen kívüli egyéb költségek vonatkozásában az eddigi ki­lométerenként 9 forint helyett 15 forintot számolhassanak el.
Az adminisztráció csökkentése érdekében jelentősen egyszerűsödik az egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötele­zett­ség rendszere. Az eddigi öt kulcs helyett 2017-től csak két kul­csot fog tartalmazni a szabályozás. Kiemelendő, hogy meg­szűnik a kamatjövedelmeket, valamint a tartós befektetésből származó jövedelem lekötési hozamát terhelő 6 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség. To­vábbá, a fizetővendéglátó tevékenységet végzők jövőre már egy csatornán fizethetik meg az őket terhelő közterheket, meg­szűnik ugyanis a tevékenységet terhelő egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség, viszont a szobánként fizetendő, tételes személyi jövedelemadó a megszűnő egészségügyi hozzájárulással azonos összegben összeggel nő.
A módosítás egyértelműsíti a reklámadó szabályait, misze­rint az interneten közzétett reklámok esetén a reklám köz­zétevőjének (vagyis a reklámadó alanyának) a reklámfe­lü­let­tel (így az azon történő tartalom-elhelyezés jogával) ren­del­kezni jogosult személy vagy szervezet minősül. Az adóadminisztráció a reklámadóban akként csökken, hogy nem lesz szükség a reklámközzétevő kapcsolt vállalkozások adóalapjának összeszámítására.
Az érintett gazdálkodók kérésének eleget téve, az új jövedéki törvény 2017. április 1-jei hatálybaléptetésével lehetővé válik, hogy elegendő idő álljon az adóraktár-engedélyesek és a vámhatóság rendelkezésére az elektronikus adatszolgáltatáshoz szükséges fejlesztések és tesztelések elvégzéséhez. Mind­azonáltal a hatályos jövedéki törvény módosításával, a dohánytermékek vonatkozásában a gazdálkodók számára előnyös intézkedések már a jövő év január 1-jétől megva­lósulnak. Így a rugalmas ármeghatározás érdekében január 1-jétől lekerül az ár a termékről, azzal, hogy az adójegy rend­szere megmarad és a zárjegyre történő átállás pedig az új jövedéki törvény április 1-jei hatálybalépésével valósul meg. A dohánytermékek esetében a tervezett háromlépcsős adómérték-emelés második üteme szintén a hatályos jövedéki törvény módosítása révén valósul meg.
Gazdaságfehérítő intézkedés keretében a személygép­ko­csik­kal, személygépkocsi-értékesítésekkel elkövetett általá­nos forgalmi adó csalások visszaszorítása érdekében az álta­lá­nos forgalmi adó-bevallás egy olyan adatszolgáltatási kötele­zettséggel bővül, melynek értelmében az általános forgalmi adó alanyok kötelesek adatot szolgáltatni azon személy­gép­kocsik alvázszámát illetően, amelyek után fizetendő adót vallottak be bevallásukban.
Az adminisztráció csökkentése érdekében 2017-től (már a 2016-os adóévre vonatkozóan) a magánszemélyek személyi jövedelemadó-bevallását a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) készíti el, amennyiben a magánszemély munkáltatói adó­meg­állapítást nem kért, vagy azt a munkáltató nem vállalta.
Az adóbevallási tervezetet az állami adó- és vámhatóság köz­zéteszi az ügyfélkapu használatával, egy erre a célra lét­re­ho­zott elektronikus felületen. Az ügyfélkapuval nem ren­del­kező magánszemély pedig postai úton, sms-ben vagy elektronikus úton kérheti, hogy a NAV a bevallási tervezetet pa­pír­alapon, postán küldje el részére. A NAV szolgáltatói jellegét erő­síti, hogy értesíti mindazokat, akiknek visszajáró vissza­té­rítendő adója, vagy esetleg befizetendő adója keletkezett.
Az adóhivatal szemléletének változását is jelzi az a mó­do­sítás, miszerint az adóhivatal ún. támogató eljárás keretében – amennyiben az adózónál kockázatot észlel – önellenőrzést javasol, és ha szükséges, akkor – igény esetén – közvetlen szak­mai támogatást nyújt a hibák, hiányosságok kiküszöbölése érdekében az adózók számára.
Gazdaságfehérítő intézkedésként kerül előírásra a székhely­szolgáltatás igénybevételének bejelentése, így a jövőben koc­ká­zatos adózóvá minősülnek azok az adózók, akik szék­hely­szolgáltatóhoz vannak bejegyezve és az adóigazgatási eljárás akadályozása miatt az adóhatóság jogerősen, mulasztási bírságot szabott ki a terhükre. Az Elektronikus Közúti Áru­for­galom Ellenőrző Rendszerrel (EKAER) összefüggésben a jogszabály biztosítékadási kötelezettséget ír elő azon új kö­te­le­zettek részére, akik még nem tettek EKAER bejelentést, vagy az első bejelentésüktől számított 180 nap alatt a bejelentéseik száma nem érte el a tizet. A módosítással visszaszoríthatóvá válik az a csalárd adózói magatartás, amely az EKAER koc­kázati-biztosíték megfizetésének kötelezettségét úgy igyekszik kikerülni, hogy olyan alvó, létező, de gazdaságilag nem működő cégeket vásárolnak fel, amelyek megfelelnek a biztosítékfizetési kötelezettség alóli mentesség szabályainak.
Szintén a gazdaságfehérítést szolgálja a hatósági felügyelet intézményének bevezetése is, amely egy olyan intézkedés, melynek segítségével a vélelmezhetően jogsértéssel érintett áru címzettjének, az árubeszerzése körülményeinek, illetve a felette rendelkezési joggal bíró személynek a kiléte tisztáz­ható, emellett az áru elidegenítése, elszállítása megaka­dá­lyozható és így a szankciók, illetve költségek kielégítése biztosítható.
A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Sztenderdek, vagy más néven az IFRS-ek hazai alkalmazását lehetővé tevő szabá­lyokat és új számviteli beszámolási lehetőséget különösen a nemzetközi háttérrel rendelkező befektetők, vállalkozások fogadták rendkívül pozitívan, melynek eredményeként egyre több vállalkozás jelzi, hogy át kíván térni ennek a beszámolási módnak az alkalmazására. A számviteli törvény javasolt módosítása több olyan, az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazásával összefüggő módosítást tartalmaz, amelyek ezt az áttérést segítik elő. Így többek között a nemzetközi szten­derdekre történő áttérés bejelentési határidejét a törvény­javaslat a jelenlegi – az áttérést megelőző – 90 napról 30 napra rövidíti. Ezáltal lehetővé válik, hogy az érintettek a mindenkori adóváltozások ismeretében dönthessenek az áttérésről. Azok esetében pedig, akik még a módosítás hatálybalépését megelőzően, a korábbi 90 napos szabály alapján már bejelentették áttérési szándékukat, de a törvényja­vas­latban szereplő adóváltozások ismeretében megváltoztatnák e döntésüket, lehetőség nyílik az áttérési szándékuk visszavonására. Emellett a módosítás alapján a jogelőd nélkül alapított vállalkozások is alkalmazhatják az új beszámolási lehetőséget, illetve azt a szabályt is, miszerint a tőzsdére év közben bevezetett vállalkozások csak a tőzsdei bevezetés évét követő üzleti évtől kötelesek az IFRS-eket alkalmazni.
Szintén a nemzetközi számviteli előírásokkal függnek össze a számviteli törvény származékos ügyletekre, illetve a fedezeti ügyletekre vonatkozó módosításai. E módosítások egyrészt figyelembe veszik a pénzpiaci folyamatok fejlődésének az igényeit, másrészt a módosításokkal tovább folytatódik a hazai előírások közelítése a nemzetközi előírásokhoz. A módosítások elsősorban a több üzleti évet is érintő származékos ügyletek eredményének egyes évek közötti egyenletesebbé tételét, másrészt a fedezeti ügyletek hatékonyabb elszámolását eredményezik.

Az előző évekhez hasonlóan 2017-ben is elérhetővé tesszük e-learning anyagainkat ADÓ és SZÁMVITEL témákban.
Várhatóan áprilistól válik elérhetővé és rendelhetővé honlapunkon a 2017 évre vonatkozó e-learning tananyag.
Kísérjék figyelemmel ezzel kapcsolatos híreinket!

Közeleg a 2016. évi személyi jövedelemadó bevallás benyújtásának határideje, ezért különösen fontos azok­nak az alapvető szabályoknak az áttekintése, ame­lyek meghatározzák, hogy a magánszemélyek mely feltételek alapján milyen típusú bevallást nyújt­hatnak be, és milyen határidőkre kell figyelemmel lenniük.
A legfontosabb változás az idei évben a bevallási rend­szer átfogó átalakítása, melynek lényege, az a be­vallásifilozófia-váltás, hogy a bevallási folyamat irányának megfordításával az állami adóhatóság elkészíti a magánszemélyek éves adóbevallásának tervezetét.

A személyi jövedelemadó bevallási rendszeréről általában

Már 2016-ban elkezdődött a személyi jövedelemadó bevallás reformja, bevezetésre került a bevallási nyi­lat­kozat, ezzel párhuzamosan pedig a magánsze­mé­lyek utoljára a 2015. évi jövedelmükkel összefüg­gés­ben teljesíthették bevallási kötelezettségüket egyszerűsített bevallással, illetőleg adónyilatkozattal.
Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás kia­lakításával szükségtelenné vált a bevallási nyilatkozat további fenntartása, így a magánszemélyek 2017. ja­nuár hónapjában nem tehetnek az adóhatósági adó­megállapításra irányuló bevallási nyilatkozatot a mun­káltatójuk felé, mivel az adóhatóság nyilatkozat nélkül is elkészíti a rendelkezésére álló információkat felhasználva a bevallási tervezetet.
Összességében a személyi jövedelemadó bevallási rendszer jelenleg háromféle bevallási formát foglal magában:
1. adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás
2. munkáltatói adómegállapítás
3. bevallás adóhatósági közreműködés nélkül (önadózás)
Az egyes bevallási lehetőségekre vonatkozó leg­fontosabb tudnivalók áttekintése előtt fontos felhívni a figyelmet az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás kialakítása miatt végrehajtott, változásokra, amelyek jelentőséggel bírnak a 2016. évi bevallás benyújtása szempontjából.
Elsőként kell megemlíteni, hogy az adóhatóság csak ab­ban az esetben várja a magánszemély aktív közremű­kö­désével a bevallása benyújtását, ha a bevallási tervezet adataihoz képest eltérő a tényleges adókötelezettsége.
A technikai jellegű változások közé tartozik, hogy a 2016. évi személyi jövedelemadó bevallási kötelezettség teljesíté­sére az adóhatóság által rendszeresített nyomtatvány elnevezése ’53-as bevallásról ’SZJA bevallásra módosul.
A másik lényeges változás, hogy a személyi jövedelemadó bevallási nyomtatvány 2017. március 15-ét követő­en egy, az adóhatóság honlapján újonnan kialakított we­bes kitöltő (WebNYK) program használatával is el­ké­szíthető és ügyfélkapun keresztül beküldhető lesz. Az ügyfélkapuval nem rendelkező magánszemélyek részé­re a WebNYK nyomtatványkitöltőben egy üres nyom­tat­vány áll rendelkezésre, amelyet a bevallás elektronikus be­ol­vasását segítő 2D formátumban nyomtathat­nak ki és papír alapon küldhetnek be az adóhatósághoz. Ezen időpontot követően a WebNYK program segít­ségével is össze tudják állítani önadózóként a bevallásukat azok a magán­személyek, akik rendelkeznek ugyan ügyfélkapuval, de nem kívánják azon keresztül meg­tekin­teni az adóhatóság által elkészített bevallási ter­vezetet. Esetükben egy, a törzs­adatokkal feltöltött üres adó­bevallás válik elérhetővé az online felületen, ezt tölthetik ki és nyújthatják be elektronikusan. A 2017-es év átmenetnek tekinthető a hagyományos és a web-alapú kitöltés szempontjából, mindkét lehe­tő­ség adott lesz, azaz az ÁNYK program is elérhető marad.
Most pedig ismerkedjünk meg a három bevallási mód­szer alapvető jellemzőivel.

1. Adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás

Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás keretében az állami adó- és vámhatóság gyakorlatilag minden olyan ma­gánszemély részére elkészíti az adóbevallási tervezetet, akire vonatkozóan 2016. évben érkezett az adóhatósághoz munkáltatói, kifizetői bevallás, adatszolgáltatás. Ez alól kivételt képeznek a tevékenységet folytató, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozók, mezőgazdasági őstermelők és általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek.1
Az eljárás első lépéseként az állami adó- és vámhatóság 2017. január 31-ig tájékoztató levelet küld minden magánszemély részére a személyi jövedelemadó bevallási rendszer 2017. évi változásairól, a legfontosabb teendőkről és az azokhoz kapcsolódó határidőkről. A tájékoztató levél­hez az adóhatóság ettől az évtől kezdve nem mellékeli a nyomdai gyártású bevallási egységcsomagot, azonban  amennyiben a magánszemély ragaszkodik a papír alapú kiöltéshez, azt az adózók kérésére biztosítja.
Az adóbevallási tervezet alapját a munkáltatók, kifi­ze­tők által 2016. évre benyújtott havi adó- és járulékbevallások, valamint a kontroll adatszolgáltatások2 képezik. Az elkészített tervezet tartalmazza az adóhatóság nyilvántar­tásában szereplő, a magánszemély által az adóévben meg­szerzett, az Szja tv. hatálya alá tartozó jövedelmet, továbbá az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás szabályai szerint adózó jövedelmet, az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyból származó adóköteles jövedelmet, a magánszemé­lyek egyes jövedelmeinek különadója hatálya alá tartozó jövedelmet, és az ezen jövedelmek utáni adót, valamint a százalékos mértékű egészségügyi hoz­zájárulás alapját ké­pező jövedelmet és a fizetendő egészségügyi hozzájárulást.
Ezen eljárás keretében az adóhatóság tulajdonképpen kitölti a személyi jövedelemadó bevallás azon sorait, amelyekre vonatkozóan a kifizetői bevallások, adatszolgáltatások adatokat tartalmaztak, ideértve az összevont adóalapot csökkentő kedvezményeket, az adó feletti rendelkezést és az elkülönülten adózó jövedelmeket is. Az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján figyelembe veszi az év közben levont adóelőleg, adó összegét is, továbbá feltünteti az esetlegesen fizetendő, illetve visszaigényelhető adót is a tervezetben.

Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás további lépései eltérően alakulnak attól függően, hogy a magánsze­mély rendelkezik-e ügyfélkapuval vagy sem.

1.1. Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás menete ügyfélkapuval rendelkező magánszemély esetében

Ha a magánszemélynek van ügyfélkapus regisztrációja, akkor az adóhatóság által elkészített bevallási tervezetet 2017. március 15-étől megtekintheti a www.nav.gov.hués a www.magyarorszag.hu oldalakon elérhető elektronikus felületen. Az ügyfélkapuval rendelkező magánszemély ezt a tervezetet megtekintheti, megtekintést követően jóváhagyhatja, illetőleg javíthatja, módosíthatja is.
Abban az esetben, ha a magánszemély nem szerzett olyan jövedelmet, amely nem munkáltatótól, kifizetőtől származott, nem szeretne módosítani a kiajánlott adatokon, továbbá nem keletkezett fizetendő vagy visszaigényel­hető adója, akkor tulajdonképpen nem kell aktívan részt vennie a bevallás kitöltésében, tennivalója nincs, a tervezet a közreműködése nélkül bevallássá válik 2017. május 22-én.
A tervezet kiegészítésének van helye ugyanakkor ab­ban az esetben, ha a magánszemély olyan adóköteles jövedelmet szerzett, amelyről nem érkezett az adóhatósághoz munkáltatói, kifizetői bevallás, adatszolgáltatás. Így például fel kell tüntetni a bevallásban, ha a magánszemély ingatlan átruházásból származó adóköteles bevételre tett szert 2016-ban, vagy magánszemélynek adott bérbe ingatlant és ebből jövedelme származott. Tájékoztató adatként szerepeltetni kell a bevallásban továbbá azt a külföldről származó, egyébként az összevont adóalapba beszámítandó jövedelmet, amely az adott állammal kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény alapján Magyarorszá­gon mentes az adó alól (pl. szlovákiai munkaviszonyból szár­mazó, Szlovákiában adóköteles munkabér).
Az online felületen a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig van lehetőség az adóbevallási terve­zet javítására, kiegészítésére, ha az abban foglalt adatokkal a magánszemély nem ért egyet. Természetesen a magánszemély azt a megoldást is választhatja, hogy adóhatósági közreműködés nélkül készíti el a személyi jövedelemadó bevallást.
Ezekben az esetekben a javított, kiegészített, vagy az ön­adó­zással összeállított bevallás válik a magánszemélyi adóbevallásává.3
Ha az ügyfélkapuval rendelkező magánszemély 2017. április 30-ig nem tekinti meg a bevallási tervezetet, azonban a tervezetben foglaltak szerint fizetendő vagy visszaigényelhető adója kelet­ke­zett, és/vagy az adóhatóság rendelkezésére álló adatokban olyan ellentmondás tapasztalható, amely az adózó közreműködése nélkül nem rendez­hető, akkor az adóhatóság ügyfélkapun keresz­tül értesítést küld a magánszemély részére a terve­zet megtekintésének, felülvizsgálatának szükséges­ségé­ről, a visszatérítendő vagy befizetendő adó össze­géről, és az esetleges ellentmondásokról.4
Abban az esetben, ha a magánszemély 2017. má­jus 22-éig nem hagyja jóvá a bevallási terve­zetet, vagy annak módosított változatát az on­line felületen, illetőleg bevallási kötelezettségét más módon nem teljesíti, akkor az adóhatóság által eredetileg összeállított adóbevallási terve­zet 2017. május 22-én az adózó által benyújtott bevallásnak minősül, a tervezetben megállapított és az adózóval közölt adó pedig az adózó által bevallott adónak számít.5

1.2. Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás menete, ha a magánszemély nem rendelkezik ügyfélkapuval

Az a magánszemély, akinek nincs ügyfélkapus re­giszt­rációja, 2017. március 15-éig többféle módon igényelheti az adóhatóságtól a papír alapú bevallási tervezet megküldését.

A tervezet megküldése iránti kérelem előterjeszthető:
a) a „Kérelem az adóbevallási tervezet papír alapon történő átvételéhez” elnevezésű,  BEVTERVK jelű formanyomtatványon;
b) formai kötöttségek nélkül, postai úton (a ké­re­lemben fel kell tüntetni a magánszemély adóazonosító jelét és születési dátumát);
c) az állami adóhatóság ügyfélszolgálati irodáiban személyesen;
d) az Ügyintéző és Ügyféltájékoztató Rendszeren keresz­tül telefonon;
e) 2017. február 1-jétől a 06-70/717-7878-as telefon­szám­ra továbbított SMS-ben, a magánszemély születési dá­tumának és adóazonosító jelének megadásával [az SMS formátuma a következő: SZJA(szóköz)adóazonosító jel(szóköz)ééééhhnn];
f) 2017. február 1-jétől az adóhatóság honlapján elérhető űrlapon – a nyomtatvány elérési útvonala: www.nav. gov.hu/eszja/eszja
Az elektronikus úton, vagy SMS-ben benyújtott kérelem nyilvántartásba vételéről az állami adó- és vámhatóság az adózó által a kérelem benyújtására választott kapcso­lattartási formában tájékoztatja az adózót.
2017. március 15. után kizárólag az adóhatóság ügyfélszolgálatain személyesen igényelhető az adóbevallási tervezet, ahol az adóhatóság munkatársai az összeállított tervezet alapján segítséget nyújtanak az adózók számára az adóbevallási tervezet áttekintéséhez, mó­dosításához, és felvilágosítást nyújtanak a további teen­dőkről.
Abban az esetben, ha a magánszemély nem személyesen kérte az adóbevallási tervezetet, akkor azt részére az adóhatóság 2017. május 2-ig továbbítja postai úton, tértivevényes küldeményként.
Ha a magánszemély összeveti a bevallási tervezetben fog­laltakat a rendelkezésére álló igazolásokkal, és egyetért a tervezet tartalmával, azon nem kíván módosítani és visszaigényelhető/befizetendő adója sem keletkezett, akkor további teendője nincs, azt nem kell vissza­kül­denie, a tervezet 2017. május 22-én az általa benyújtott bevallássá válik.
Az adóhatóság tájékoztató levelet is mellékel az adóbevallási tervezethez, ha az adóhatóság által nyilván­tartott adatok hiányosak, azokban ellentmondás ta­pasztalható (pl. esetlegesen felmerült a családi kedvez­mény jogosulatlan érvényesítése, vagy hiányoznak olyan adatok, amelyeket csak az adózó pótolhat), amely a magán­sze­mélyrészéről a tervezet kiegészítését, javítását igényli.
Az adóhatóság kiegészítő nyilatkozatot (16SZJAK) és az azzal kapcsolatos teendőket tartalmazó levelet csatol a tervezethez, ha például:
• az adózónak befizetendő adója keletkezett, és jogosult arra, hogy az együttesen 200 ezer forintot meg nem haladó személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettségét legfeljebb hat hónapon keresztül, pótlékmentes részletfizetés keretében tel­jesítse (a magánszemély nyilatkozhat, hogy hány hó­nap alatt fizeti meg a tartozást),
• visszaigényelhető adója keletkezett, és azt szeretné visszaigényelni vagy átvezettetni valamely másik adónemben fennálló tartozása rendezése érdekében (meg kell adni a postai utalási címet vagy a pénzforgal­mi/fi­zetési számlaszámot a nyilatkozatban),
• a magánszemélyre nézve több önkéntes kölcsönös pénztártól érkezett kontroll adatszolgáltatás az adóhatósághoz, mert ilyenkor a magánszemélynek kell meg­ha­tároznia, hogy melyik pénztárhoz kéri a rendelkező nyilatkozatban meghatározott összeg átutalását,
• a kontroll adatszolgáltatások alapján a magánszemély önkéntes kölcsönös pénztári tagsági jogviszonya nyug­díjszolgáltatás miatt megszűnt, mert ilyen esetben az adózónak meg kell jelölnie a rendelkező nyilatkozat szerinti összeg kiutalásához szükséges postai utalási címet vagy bankszámlaszámot.
A kiegészítő nyilatkozatot a magánszemélynek 2017. május 22-éig kell kitöltve, aláírva postai úton vissza­küldenie az adóhatósághoz, vagy a kiegészítő nyilatko­zat megtehető az ÜCC rendszeren keresztül telefonon, illetőleg személyesen az ügyfélszolgálati irodákban is.
Fontos tudni, hogy a papír alapú adóbevallási terve­zetben szereplő adatok nem módosíthatók oly mó­don, hogy a magánszemély a kiküldött adóbevallási ter­vezetben közölt adatokat felülírja az általa helyesnek vélt, vagy a tervezetből hiányzó adatokkal (pl. a terve­zetben adatai mellett feltünteti az ingatlan átruházásból származó adóköteles jövedelmet). Ilyenkor a magánsze­mélynek az adóbevallási tervezetben szereplő adatok, a munkáltatói, kifizetői igazolások (16M30-as összesített igazolás, valamely kedvezmény igénybevételére, az adó feletti rendelkezésre jogosító igazolások) és a saját nyilvántartása adatainak felhasználásával ki kell töltenie egy 16SZJA bevallási nyomtatványt és azt kell eljuttatnia az adóhatósághoz, papír alapon vagy elektronikus úton az ügyfélkapu használatával, utóbbi esetben feltéve, hogy időközben nyitott ügyfélkaput.6
Az adóhatóság 2017. május 2-áig postai úton azoknak az ügyfélkapuval nem rendelkező adózóknak is értesítést küld, akik nem igényelték papír alapon az elkészített bevallási tervezet, azonban visszatérítendő vagy befizetendő adójuk keletkezett, vagy bevallási kötele­zett­sé­güket más módon nem teljesítették. Az adóhatóság tájékoztatja ezen adózókat a visszaigényelhető vagy befizetendő adatokról, továbbá a tervezetben szereplő, róluk nyilvántartott adatok esetleges ellentmondásairól.

1.3. Az adó 1+1 %-áról történő rendelkezés szabályai

A magánszemély az összevont adóalap adójának a kedvez­mények és az adó feletti rendelkezés szerinti átutalások levo­nása után fennmaradó része 1+1 %-ának felajánlásáról az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárásban is ren­delkezhet. Az adó 1+1 %-ának felajánlásáról szóló nyilat­kozatot a magánszemélynek 2017. május 22-ig kell eljuttatnia az adóhatósághoz.

Ha az adózó ügyfélkapuval rendelkezik és a bevallási tervezetet az online felületen tekintette meg, akkor a fenti jogvesztő határidőig a nyilatkozatot is az online felületen készítheti el. Egyéb esetben a rendelkezés megtételére a 16SZJA nyomtatvány EGYSZA lapján, illetve az erre a célra kialakított 16EGYSZA jelű nyomtatványon is lehetőség van, mely nyilatkozatot postán vagy elektronikus űrlap­ként, elektronikus úton kell megküldenie a NAV-hoz, akár a bevallás részeként, akár külön.

1.4. Az adófizetés, visszaigénylés szabályai

Az adóbevallásban kiszámított adókötelezettség megfizeté­sére vonatkozó szabályokban alapvetően nincs változás, vagyis az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig, 2017. május 22-éig kell megfizetni. A fizetési kötelezett­ség teljesíthető készpénz-átutalási megbízással (csekken), az adózó belföldi fizetési számlájáról átutalással, továbbá az állami adó- és vámhatóság ügyfélszolgálati irodáiban POS terminálon keresztül bankkártyás befizetéssel.

Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárással bevezetett újdonság, hogy az adóbevallási tervezet webes nyomtatványkitöltő alkalmazással történő megtekin­tése, módosítása esetén az adózóknak a tervezet jóváhagyását követően lehetőségük nyílik azonnali online bankkártyás (VPOS) fizetésre is.
Az állami adó- és vámhatóságnak a visszatérítendő adót a visszaigényléshez szükséges adatok (a postai utalási cím, vagy a belföldi fizetési számla adatait tar­talmazó kiegészítő nyilatkozat) beérkezésétől számí­tott 30 napon belül kell kiutalnia.
Ha az adózó a visszaigénylésre vonatkozó adatokat a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig nem nyújtja be az állami adó- és vámhatósághoz, akkor a 2017. május 22-én bevallásává vált adóbevallási ter­vezet­ben szereplő visszaigényelhető adó nem kerül kiutalásra, azt a magánszemély külön kiutalási kére­lem benyújtásával kérheti vissza.

1.5. Az adóbevallási tervezethez kapcsolódó egyéb tudnivalók

Az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás során a magánszemély helyett törvényes képviselője vagy meghatalmazottja is eljárhat. Az adóbevallási terve­zet papír alapon történő megküldése iránti kérelem előterjesztésére eseti meghatalmazás alapján is lehe­tőség van. Ezen túlmenően a magánszemély törvé­nyes képviselője, vagy állandó meghatalmazottja meg­tekintheti, módosíthatja az elektronikus felületen az adóbevallási tervezetet, ha a megbízott sze­mély (pl. könyvelő) bejelentésre került az állami adóhatósághoz.

Az adózó a bevallásnak minősülő adóbevallási ter­ve­zetet, illetve az adóbevallási tervezet alapján elkészített bevallást az erre a célra kialakított elektronikus felületen önellenőrzéssel helyesbítheti, vagy a 16SZJA nyomtatványon nyújthatja be önellenőrzését.
Az új bevallási rendszerrel kapcsolatban további részletes információk találhatók az állami adó- és vám­hatóság honlapjának új, a www.nav.gov.hu/szja/szja aloldalán.

2. A munkáltatói adómegállapítás

A magánszemély munkáltatói adómegállapításra vo­natko­zó nyilatkozatot tehet, ha esetében teljesülnek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a to­vábbiakban: Szja tv.) 14. §-ában foglalt feltételek és nem állnak fenn a munkáltatói elszámolást kizáró körül­mények. Általánosságban véve munkáltatói adómegálla­pí­tást kér­het a magánszemély, ha kizárólag az adó elszámolását vállaló munkáltatótól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában önadózóként kellene bevallania.

A magánszemélyek 2017. január 31-éig tehetnek nyilatkozatot a munkáltató felé arról – feltéve, hogy a munkáltató vállalja a munkáltatói adómegállapítást –, hogy kérnek-e munkáltatói adómegállapítást (16NY29) vagy sem (16NY30).7
Ha a magánszemély adó(alap)kedvezményt kíván érvé­nye­síteni, az adójáról önkéntes kölcsönös pénztári nyilat­kozatban, nyugdíjbiztosítási nyilatkozatban szeretne rendelkezni, akkor az adókedvezményre jogosító igazolást, valamint a rendelkező nyilatkozatát 2017. már­cius 20-ig át kell adnia a munkáltatónak. Az szja 1+1 %-os rendelkező nyilatkozatok leadásának határideje 2017. május 10-e.
A munkáltatónak az adóalapot és az adót 2017. május 1-jéig kell megállapítania és erről igazolást adnia a munkavállalónak, továbbá 2017. május 22-éig elektronikus úton továbbítania kell az adómegállapítást az állami adó- és vámhatósághoz.
Az Art. 26/B. § (1) bekezdésében foglaltak szerint azon adózók is ki vannak zárva az adóbevallási tervezettel összefüggő eljárásból, akik munkáltatói adómegállapítást kértek és a munkáltató vállalta az adóbevallás elkészítését. Az adóhatóság ugyanakkor ezen adózók adóbevallási tervezetét is összeállítja, melyet az ügyfélkapuval rendel­kező adózók megtekinthetnek az erre a célra létrehozott elektronikus felületen, azonban annak módosítására nem lesz lehetőségük.
Ha a munkáltató nem vállalja a magánszemélyek adójának megállapítását, a kiadott összesített igazoláson köteles tájékoztatni a magánszemélyt arról, hogy részére az adóhatóság adóbevallási tervezetet készít.

3. Az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallás

Az Szja tv. 13. §-a határozza meg azon magánszemélyek kö­rét, akik bevallásukat önadózással kötelesek elkészíteni. Ide tartoznak például azok a magánszemélyek, akik az adóévben egyéni vállalkozók voltak (kivéve, ha az adóév egészében szüneteltették a tevékenységüket), továbbá azok is, akik az adóévben mezőgazdasági őstermelőként végeztek tevékenységet, és ezen tevékenységükből adóköteles bevételük származott (kivéve, ha a munkáltatói elszámolásban nemleges nyilatkozatot adtak vagy egyébként a bevételükből nem kellett jövedelmet megállapítani).

A fentiek azt is jelentik tehát, hogy az állami adóhatóság nem készíti el az adóbevallási tervezetet az egyéni vállalkozók, mezőgazdasági őstermelők, valamint az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek részére.
Itt kell megjegyezni, hogy az adóév utolsó napján vállal­kozási tevékenységet folytató magánszemélyeknek és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemé­lyeknek 2017. február 27-éig kell benyújtaniuk a személyi jövedelemadó bevallást és megfizetniük az adót. A me­zőgazdasági őstermelőknek pedig 2017. május 22-éig kell benyújtaniuk a személyi jövedelemadó bevallást, ha nem kötelezettek általános forgalmi adó fizetésére.8

1) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 26/B. § (3) bekezdése

2) A kifizetői kontroll adatszolgáltatások alapján az adóbevallási tervezetben szerepelni fognak például az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre, a tartós befektetési szerződésből származó jövedelemre vonatkozó adatok, illetőleg az adó feletti rendelkezéshez szükséges adatok is.
3) Ide kell érteni azt az esetet is, ha a magánszemély a bevallási határidőt követően benyújtott bevallással együtt előterjesztett igazolási kérelmét az adóhatóság elfogadja.
4) Ha az ügyfélkapus regisztrációval rendelkező adózó javította az online felületen a bevallási tervezetet, azonban azt nem hagyja jóvá 2017. május 10-éig, akkor az adóhatóság elektronikus úton felhívja a figyelmét arra, hogy amennyiben a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig nem fogadja el a változtatásokat, akkor az eredeti adóbevallási tervezet fog az adózó bevallásának minősülni 2017. május 22-én. 
5) Ez alól kivételt jelent, ha a magánszemély 2017. május 22-ig bejelenti, hogy a bevallás elkészítéséhez, a bevallási tervezet felülvizsgálatához szükséges iratok, igazolások önhibáján kívül nem állnak rendelkezésére és ezért bevallását előreláthatóan nem tudja határidőben benyújtani, illetve a bevallási tervezetet nem tudja határidőben felülvizsgálni.
6) A 16SZJA bevallás és a hozzá tartozó kitöltési útmutató letölthető a NAV honlapjáról vagy beszerezhető az ügyfélszolgálati irodákban.
7) A fenti időpontig munkahelyet változtató adózó az új munkáltató felé teheti meg a nyilatkozatot azzal, hogy a nyilatkozathoz az előző munkáltatótól kapott jövedelemigazolást is csatolni kell. A magánszemély által a munkáltató felé megtett nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából az adóbevallással egyenértékű.
8) Art. 1. számú melléklet B) pont 2/b) alpontja