Elektronikus ügyintézés, elektronikus szolgáltatások, elektronikus tárhelyek

January 7, 2019, 12:11 am

≫ Next: Változások és újdonságok 2019-ben

I. Bevezetés

Az információs technológia fejlődése és a digitális eszközök térnyerése alapjaiban változtatta meg a jelenkori közigazgatás működését. A döntéshozók felismerték, hogy ezen eszközök bevonása az állami működésbe alkalmas lehet az információs kor követelményeihez igazodó, hatékony és modern közigazgatás alapjainak megteremtésére, valamint egy új típusú és országosan egységes elvek mentén történő ügyintézési szemlélet meghonosítására, melyben az ügyfél a közszférával kapcsolatos valamennyi ügyét egységes felületen, egységes feltételek mellett és egységes eszközökkel jogosult és képes elintézni. A közigazgatás digitalizációja egyaránt szolgálja az ügyfelek és a közszféra szerveinek érdekeit, ugyanis új, magasabb szintre emeli a kommunikációs folyamatokat a felek között, olyan lehetőségeket biztosít, ami a korábbi papír alapú ügyintézés során nem, vagy csak jelentős adminisztrációs terhek, illetve költségek árán volt megvalósítható.

A jogalkotó a hatékony közszolgáltatások biztosítására olyan működési modell kialakítását tűzte célul, amelyben az ügyfél bármely jognyilatkozatot elektronikus úton is megtehet, továbbá bármely eljárási cselekményt elektronikus úton is elvégezhet abban az esetben, ha személyes jelenléte nem szükséges, továbbá ha a benyújtandó okirat eredetisége elektronikus formában is biztosítható.

A fenti működés jogi és elméleti megalapozása érdekében 2016. január 1-jén hatályba lépett az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.), amely valamennyi, közfeladatot ellátó szerv tekintetében egységesen, keret jelleggel határozza meg az elektronikus ügyintézés biztosításának garanciális jellegű követelményeit. Az egyes részletszabályokat a 2017. január 1-jén hatályba lépett, az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Eüsztv. vhr.) tartalmazza.

A modern e-közigazgatás megteremtéséhez szükséges egységes technikai háttér biztosítása érdekében a döntéshozó elektronikus azonosítási- és biztonságos kézbesítési szolgáltatásokat (így különösen: elektronikus azonosítás a Központi Azonosítási Ügynökön (KAÜ) keresztül, e-személyigazolvány (e-SZIG), részleges kódú telefonos azonosítás (RKTA), Központi Ügyfél-regisztrációs Nyilvántartáshoz kapcsolódó tárhely (KÜNY tárhely), cégkapu, hivatali tárhely) tett, valamint a kormányzati szándék szerint általános érvényű, az elektronikus ügyintézés mintegy személyre szabására szolgáló Rendelkezési Nyilvántartást (RNY) tett elérhetővé.

2018. január 1-jétől a közigazgatás teljes szférájában, így a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) tekintetében is általánossá, főszabállyá vált a kétirányú elektronikus úton történő ügyintézés. A NAV esetében ez egyrészt azt jelentette, hogy a korábbiaktól eltérően elektronikus ügyintézésre nem csak azon ügyekben nyílt lehetőség, amelyek vonatkozásában jogszabály ezt megengedte, hanem általános jelleggel, valamennyi ügytípust és eljárási cselekményt érintően az Eüsztv. és az Eüsztv. vhr. általános érvényű szabályainak megfelelően. A megfelelő kommunikációs csatornák kialakítása, valamint az adókötelezettségek teljesítésének zökkenőmentes biztosítása érdekében az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó ügyekben (a továbbiakban: adóügyek) tekintetében 2018. december 31-éig úgynevezett átmeneti időszak lépett érvénybe, ami a cégkapu használatra kötelezett ügyfélkörrel folytatott kommunikáció során lehetővé tette az eljáró képviselő személyes KÜNY tárhelyének használatát. 2019. január 1-jét követően a cégkapu használatra kötelezett ügyfelek már nem használhatják képviselőik KÜNY tárhelyét az elektronikus ügyintézés során, esetükben a cégkapu kizárólagos kommunikációs platformmá vált.

II. A NAV előtti elektronikus ügyintézéshez és kapcsolattartáshoz kapcsolódó alapvető elektronikus szolgáltatások

a) Azonosítási szolgáltatások

Az érdemi elektronikus ügyintézéshez elengedhetetlen a természetes személy ügyfél elektronikus azonosítása, figyelemmel arra, hogy csak az autentikációt követően biztosítható a személyhez kötött ügyintézés. Magyarország Kormánya által biztosított elektronikus azonosítási módok az alábbiak lehetnek:

1. a tároló elemet tartalmazó személyazonosító igazolvány (eSZIG) útján biztosított elektronikus azonosítás

2. az ügyfélkapu

3. a részleges kódú telefonos azonosítás (RKTA)

Az elektronikus azonosítással rendelkező természetes személyekről az erre feljogosított szervezet (NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.1) Központi Ügyfél-regisztrációs Nyilvántartást (KÜNY) vezet. Az ügyfélkapuhoz és az e-személyi igazolványhoz elektronikus tárhely szolgáltatás kapcsolódik, melynek pontos elnevezése: Központi Ügyfél-regisztrációs Nyilvántartáshoz kapcsolódó tárhely (KÜNY tárhely).

A gazdálkodó szervezet nevében eljáró természetes személy elektronikus azonosítása elengedhetetlen a gazdálkodó szervezet cégkapujának használatához.

Azonosítási szolgáltatás igénybevétele külföldi személyek által

A Magyarországon bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező külföldi természetes személyek az elektronikus ügyintézés igénybevételéhez önkéntes alapon kérhetik regisztrációjukat a külföldi személyek nyilvántartásába. A nyilvántartásba a fővárosi és megyei kormányhivataloknál, a fővárosi és megyei kormányhivatalok járási (fővárosi kerületi) hivatalainál, a kormányablakoknál, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, valamint Magyarország diplomáciai és konzuli képviseleteinél lehet regisztrálni. A nyilvántartásba vételt követően nincs akadálya az elektronikus azonosítási szolgáltatások igénybevételéhez szükséges ügyfél-regisztráció elvégzésének, mely során a regisztrált külföldi személy KÜNY-regisztrációhoz kapcsolódó tárhelyet igényelhet. A két regisztráció iránti kérelem egyidejűleg is előterjeszthető a regisztrációs szervnél.

A Részleges Kódú Telefonos Azonosítás szolgáltatás (RKTA) lehetővé teszi a telefonos ügyintézés során a felhasználó természetes személy beazonosítását, ennek köszönhetően telefonon keresztül (Kormányzati Ügyfélvonal: 1818) a beazonosított személy meghatározott ügyek intézését is. A szolgáltatás a NAV előtti ügyek tekintetében is alkalmazható, figyelemmel arra, hogy az RKTA szolgáltatás integrálásra került a NAV által üzemeltetett telefonos ügyintézési rendszerébe (ÜCC). Az RKTA azonosítással párhuzamosan továbbra is használható a személyes adóügyek telefonos intézéséhez a NAV ÜCC rendszerének PIN kód alapú azonosítása, ennek megfelelően RKTA regisztrációval nem rendelkező ügyfelek továbbra is igényelhetnek az ÜCC rendszer használatához PIN kód alapú hozzáférést a NAV ügyfélszolgálatain, illetve TEL adatlap benyújtásával.

Fontos megjegyezni, hogy az RKTA azonosításhoz külön elektronikus tárhely nem igényelhető, az azonosítási mód csak a telefonos ügyintézés során alkalmazható.

b) Biztonságos kézbesítési szolgáltatás és a kapcsolódó tárhelyek

Az elektronikus iratforgalom megfelelő kezelése érdekében a szolgáltatás a mögöttes informatikai rendszerek útján biztosítja az elektronikus küldeményt sértetlen, változatlan formában történő továbbítását a címzett részére, igazolja a feladás, az átvétel, valamint az esetleges sikertelen kézbesítés tényét.2

A tároló elemet tartalmazó személyazonosító igazolvány (eSZIG) útján biztosított elektronikus azonosításhoz, valamint az ügyfélkapus azonosításhoz (regisztrációhoz) egységesen kapcsolódik a biztonságos kézbesítési szolgáltatás, valamint a már említett elektronikus tárhely (KÜNY tárhely), mely alapján KÜNY tárhelyek biztonságos kézbesítési szolgáltatási címnek minősülnek.3 Az Eüsztv. 14. § (1) bekezdés b) pontjának felhatalmazása alapján a gazdálkodó szervezetek számára kijelölt cégkapu, illetve az együttműködő szervek részére biztosított hivatali tárhely szintén biztonságos kézbesítési szolgáltatási címnek minősül.4

Az elektronikus ügyintézés és kapcsolattartás során hivatalos elérhetőségként csak biztonságos kézbesítési szolgáltatási címnek minősülű tárhely, illetve a Kormány által rendeletben meghatározott egyéb típusú elektronikus elérhetőség jelölhető ki. Jelenleg hivatalos elérhetőségként – figyelemmel a hivatalos elérhetőséggel kapcsolatban támasztott jogszabályi követelményekre5 – az alábbi tárhelyek jelölhetőek ki:

1. KÜNY tárhely

2. cégkapu

3. hivatali tárhely

c) Általános Célú Kérelem Űrlap szolgáltatás (ePapír) és ÁNYK űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás

Az ügyfelek a Kormány által biztosított elektronikus azonosítási módok segítségével vehetik igénybe az Általános Célú Kérelem Űrlap szolgáltatást (ePapír szolgáltatás), melyen keresztül szabadon szövegezett beadvány, illetve ahhoz csatolt dokumentum terjeszthető elő a NAV felé.

Az ePapír szolgáltatás kizárólag azon ügyekben vehető igénybe, melyekre a NAV nem rendszeresített ÁNYK űrlapot.6

Az ePapír szolgáltatással kapcsolatos tájékoztató az alábbi weboldalon érhető el: https://epapir.gov.hu/

Az ÁNYK (Általános Nyomtatványkitöltő Keretprogram) űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás lehetővé teszi, hogy az elektronikus úton azonosított ügyfél az ÁNYK programból közvetlenül benyújthassa a program által kezelt űrlapokat (például bevallásokat, adatlapokat) az űrlapot rendszeresítő, elektronikus ügyintézést biztosító szervhez.7

A www.nav.gov.hu oldalról ingyenesen letölthető ÁNYK program segítségével az elektronikus tárhelyen keresztül lehetséges az egyes NAV által rendszeresített űrlapok, bevallások benyújtása.

III. Elektronikus ügyintézés, kapcsolattartás

Vállalkozási tevékenységet nem folytató természetes személyek

A vállalkozási tevékenységet nem folytató természetes személy ügyfelek esetében a jogalkotó nem teszi kötelezővé az elektronikus ügyintézést, így esetükben elsődlegesen papír alapú kommunikációt folytat a NAV. Ezen ügyfelek a Rendelkezési Nyilvántartásba8 bejegyzett nyilatkozatukkal szabadon rendelkezhetnek arról, hogy a NAV előtt elektronikus úton kívánnak eljárni, vagy kifejezetten elutasítják, hogy velük a NAV elektronikus úton tartson kapcsolatot. Az ügyfél bármikor kérheti a NAV-tól, hogy vele elektronikus úton tartson kapcsolatot azon nyilatkozatok esetében, ahol az elektronikus kapcsolattartás értelmezhető és kivitelezhető. Ilyen irányú kérésnek (ráutaló magatartásnak) kell tekinteni azt is, ha az ügyfél kérelmét saját döntéséből eredően eleve elektronikus úton nyújtja be a KÜNY tárhelyén keresztül valamely a NAV által erre a célra rendszeresített ÁNYK űrlapon, vagy az ePapír szolgáltatáson keresztül.9

Amennyiben az elektronikus ügyintézésre nem kötelezett természetes személy a Rendelkezési Nyilvántartásban nem tiltja az elektronikus ügyintézést, továbbá megjelöli hivatalos elérhetőségét (hivatalos elérhetőségként jelenleg csak a KÜNY tárhely jelölhető ki), akkor a NAV a hivatalos küldeményeit – eljárni jogosult meghatalmazott hiányában – az ügyfél hivatalos elérhetőségére helyezi ki, az Eüsztv. általános kézbesítési szabályait alkalmazva.10

A NAV az eljárás során úgy értékeli,11 hogy az általa küldött iratot a KÜNY tárhelyen fogadó személy azonos a tárhelyhez regisztrált természetes személlyel, illetve a KÜNY tárhelyről érkezett elektronikus iratot a tárhelyhez regisztrált természetes személy nyújtotta be.

Amennyiben az elektronikus ügyintézésre nem kötelezett természetes személy a Rendelkezési Nyilvántartásban kifejezetten arról rendelkezik, hogy megtiltja az elektronikus ügyintézés lehetőségét, akkor – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában12 – a NAV papír alapú kommunikációt folytat az ügyféllel, az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) általános kézbesítési szabályait alkalmazva.13

Speciális helyzetet teremt, ha az elektronikus ügyintézésre nem kötelezett természetes személy a Rendelkezési Nyilvántartásban nem tesz tiltó rendelkezést, vagy egyáltalán nem tesz rendelkezést, továbbá hivatalos elérhetőségét sem jelöli ki, ugyanakkor a NAV-nak a jogszabályi keretek között kapott adatszolgáltatás alapján hivatalos tudomása van arról, hogy az ügyfél rendelkezik KÜNY tárhellyel.14

Ilyen az esetben a NAV kihelyezi a küldeményt az ügyfél KÜNY tárhelyére. Amennyiben az ügyfél a küldeményt átveszi, vagy az átvételt megtagadja, beállnak a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények. A tárhelyre helyezés meghiúsulása, illetve a sikertelen kézbesítés azon eseteiben, melyek bekövetkezte esetén általában az irat átvettnek tekintendő (az ügyfél a küldeményt kétszeri kiértesítés ellenére nem vette át) az elektronikus küldeménynél nem alkalmazható a kézbesítési vélelem, a NAV papír alapon ismételten megküldi a természetes személy ügyfél számára az iratot, melynek kézbesítésére már az általános szabályok15 vonatkoznak.

Félreértésre adhat okot, hogy a Rendelkezési Nyilvántartásban az ügyfélnek lehetősége nyílik elektronikus levelezési cím (e-mail cím) bejelentésére.

Az elektronikus levelezési címmel kapcsolatban az Eüsztv. nem támaszt biztonságos kézbesítési szolgáltatással azonos követelményeket, ezért hivatalos ügyintézésre nem alkalmas. Az elektronikus levelezési címre a NAV nem küld hivatalos küldeményeket, kizárólag az ügyfél hivatalos elérhetőségeként bejelentett KÜNY tárhelyen keresztül kommunikál.16

A Rendelkezési Nyilvántartással kapcsolatos tájékoztató az alábbi weboldalon érhető el: https://rendelkezes. kekkh.gov.hu/rny-public/

Egyéni vállalkozók, adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személyek17

Az egyéni vállalkozási tevékenységet folytató természetes személyek 2018. január 1-jétől a bevallási kötelezettségükön kívül általánosságban is elektronikus kapcsolattartásra és elektronikus ügyintézésre kötelezettek a NAV irányában.18

Az egyéni vállalkozók és az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személyek a NAV irányában az elektronikus kapcsolattartást a KÜNY tárhelyükön keresztül kötelesek gyakorolni, ezért kötelezően az elektronikus azonosításra alkalmas ügyfélkapu-regisztrációval kell rendelkezniük.

Egyéni vállalkozók cégkapu-regisztrációra nem jogosultak, cégkaput egyéni vállalkozásukhoz kapcsolódóan nem nyithatnak. Az egyéni vállalkozó hivatalos elérhetősége a KÜNY tárhelye.19 A NAV a hivatalos küldeményeit – eljárni jogosult meghatalmazott hiányában – az egyéni vállalkozók KÜNY tárhelyére helyezi ki. Az elektronikus ügyintézési kötelezettségük megszegése esetén a NAV az Eüsztv. 14. § (8) bekezdés alapján jár el, hatósági ellenőrzés lefolytatását kezdeményezi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél.

A KÜNY tárhely használatával kapcsolatban ismételten szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a NAV az eljárás során úgy értékeli,20 hogy az általa küldött iratot a KÜNY tárhelyen fogadó személy azonos a tárhelyhez regisztrált természetes személlyel, illetve a KÜNY tárhelyről érkezett elektronikus iratot a tárhelyhez regisztrált természetes személy nyújtotta be.

Speciális helyzetben vannak a kamarai jogtanácsosok, valamint az alkalmazott szabadalmi ügyvivők, akik e tevékenységük során választásuk szerint vagy saját KÜNY tárhelyüket, vagy munkáltatójuk hivatali tárhelyét használhatják ún. gépi interfészen (a szervezet hivatali tárhelyre csatlakoztatott belső számítógépes iratkezelési programján, felhasználói felületén) keresztül. KÜNY tárhelyük használatához az egyéni vállalkozókkal megegyező követelményeknek kell megfelelniük, kiegészítve azzal a további feltétellel, hogy eljárásukat megelőzően munkáltatójuk irányában fennálló képviseleti jogviszonyukat kötelesek előzetesen bejelenteni (EGYKE adatlap benyújtásával) a NAV-hoz, csak a bejelentést követően kommunikálhatnak munkáltatójuk ügyeiben saját személyes tárhelyükön keresztül. Amennyiben az elektronikus ügyintézés során munkáltatójuk hivatali tárhelyét használják, úgy a képviseleti jogviszony bejelentésére nincs szükség, a hivatali tárhelyhez adott hozzáférés birtokában a gépi interfészen keresztül jogosult eljárni21. Fontos megjegyezni, hogy a NAV elsődlegesen a munkáltató hivatali tárhelyén keresztül tart kapcsolatot a kamarai jogtanácsosokkal, valamint az alkalmazott szabadalmi ügyvivőkkel, amennyiben munkáltatójuk képviseletében járnak el. Amennyiben saját ügyükben járnak el, a NAV a hivatalos küldeményeit kizárólag a KÜNY tárhelyükre helyezi ki.

Kizárólag elektronikus kapcsolattartásra kötelezett szervezetek

Az Eüsztv. rendelkezésein túl az adóigazgatási eljárásra vonatkozó szabályok is tartalmaznak előírásokat az elektronikus kapcsolattartásra kötelezettek köre tekintetében. Az Air. 36. § (4) bekezdés a)-d) pontjainak rendelkezése alapján az állami adó- és vámhatóság előtt elektronikus kapcsolattartásra kötelezett szervezetek egy tágabb halmazt képeznek az elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra is kötelezett gazdálkodó szervezetekhez képest, egyes szervezetek ugyanis kizárólag az állami adó és vámhatóság előtt kötelezettek az Air. 36. § (4) bekezdés a)-c) pontjai alapján elektronikus kapcsolattartásra.

Az Eüsztv. 1. § 23. pontja alapján gazdálkodó szervezetnek minősülő ügyfelek az Eüsztv. 9. § (1) bekezdés a) pontja alapján elektronikus ügyintézésre, továbbá az Air. 36. § (4) bekezdés d) pontja alapján elektronikus kapcsolattartásra is kötelezettek a NAV előtt, míg az Air. 36. § (4) bekezdés a)-c) pontja olyan szervezetekre is kiterjeszti az elektronikus kapcsolattartási kötelezettséget, melyek nem tartoznak az Eüsztv. hatálya alá, ezért az elektronikus kommunikáció során esetükben eltérő szabályok alkalmazandóak.

Azok az Eüsztv. rendelkezése alapján gazdálkodó szervezetnek nem minősülő, ezáltal elektronikus ügyintézésre nem kötelezett szervezetek, melyek az Air. 36. § (4) bekezdés a)-c) pontjai alapján – adókötelezettségükre tekintettel – elektronikus kapcsolattartásra kötelezettek, 2019. január 1-jét követően is képviselőik KÜNY tárhelyén keresztül tartanak kapcsolatot a NAV-val, tekintettel arra, hogy nem jogosultak cégkapu nyitására.22

A NAV a hivatalos küldeményeit – eljárni jogosult meghatalmazott hiányában – az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett szervezet törvényes képviselőjének KÜNY tárhelyére helyezi ki. A szervezet törvényes képviselőjének KÜNY tárhelyén folytatott kommunikációval kapcsolatban természetesen jelen esetben is fennáll a korábban vázolt működési elvek.

Elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra kötelezett gazdálkodó szervezetek

A gazdálkodó szervezetek, valamint a cégkapu nyitásra kötelezett egyéb személyek23 (a továbbiakban gazdálkodó szervezetek) 2018. január 1-jétől bevallási kötelezettségükön kívül általánosságban is elektronikus kapcsolattartásra és elektronikus ügyintézésre kötelezettek a NAV előtti eljárásuk során.24

A gazdálkodó szervezetek számára biztosított, hivatalos elérhetőségnek minősülő elektronikus tárhely a cégkapu,25 melyet az ügyfelek a NAV-val való elektronikus kapcsolattartáshoz, dokumentum (pl. bevallás) beküldéshez és részükre szóló hivatalos dokumentum letöltéséhez használhatnak. A NAV a hivatalos küldeményeit – eljárni jogosult meghatalmazott hiányában – a gazdálkodó szervezet cégkapujára helyezi ki. A gazdálkodó szervezet csak egyetlen26 cégkaput nyithat. Amennyiben a gazdálkodó szervezet együttműködő szervnek minősül,27 ezáltal hivatali tárhely használatára kötelezett, nem rendelkezhet egyidejűleg cégkapuval is.

A cégkapura minden arra kötelezett ügyfélnek regisztrálnia kell az erre kijelölt szervnél. A regisztrációval kapcsolatos tájékoztató az alábbi weboldalon érhető el: https://tarhely.gov.hu/ckp-regisztracio/tajekoztato.html

Az Eüsztv. vhr. 89. § (9) bekezdésében meghatározott rendelkezéssel összhangban a NAV által küldött iratot a gazdálkodó szervezet saját cégkapuján fogadó személyt az adózó nevében küldemény átvételére jogosult személynek kell tekinteni, illetve a gazdálkodó szervezet saját cégkapujáról érkezett elektronikus iratot a gazdálkodó szervezet saját dokumentumának kell tekinteni.

Amennyiben a gazdálkodó szervezet saját ügyében, saját cégkapuján keresztül jár el (küldeményt ad fel, illetve adóhatósági iratot fogad), a NAV elfogadja az elektronikus küldeményt a cégkaput használó természetes személytől. A gazdálkodó szervezet cégkapujára küldött adóhatósági iratok bármely a cégkapuhoz hozzáféréssel rendelkező személy számára átvehetőek, hozzáférhetőek. A kézbesítés joghatásai az első átvételhez kapcsolódnak28. Ebben az esetben a gazdálkodó szervezet feladata és felelőssége annak biztosítása, hogy a folyamatos kommunikáció érdekében a cégkapuhoz hozzáférjen olyan személy, aki küldeni és fogadni tudja az iratokat. A gazdálkodó szervezet felelőssége annak eldöntése is, hogy mely konkrét – elektronikus azonosításra alkalmas – természetes személy részére biztosít hozzáférést a cégkapuhoz.

Fontos megjegyezni, hogy az állami adó- és vámhatósághoz meghatalmazottként be nem jelentett természetes személy fentebb meghatározott eljárása kizárólag az adózó ügyében keletkezett dokumentumok adózói cégkapun keresztüli beküldésére és fogadására terjed ki. Ahhoz, hogy az adózó nevében eljáró természetes személy használhassa az adóhatóság elektronikus szolgáltatásait (eBEV felületre belépés és különböző lekérdezések, EKAER, Online Számlaadat-szolgáltatás), vagy személyes ügyintézés szükségessége esetén személyesen eljárjon, továbbra is szükség van a képviseleti jogosultságának igazolására, állandó meghatalmazás esetén az EGYKE adatlap benyújtására, vagy a jogviszony bejelentésére az eBEV portálon keresztül.

IV. A meghatalmazottak kezelése az elektronikus kapcsolattartás során

A meghatalmazottakkal folytatott kommunikációs során az elektronikus kapcsolattartási forma elsődlegessé vált. A jogszabályi rendelkezések értelmében, ha a meghatalmazó, vagy a meghatalmazott saját jogállása alapján elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, akkor a meghatalmazott elektronikus úton köteles kapcsolatot tartani a NAV-val29. Az elektronikus kapcsolattartás elsődlegességét erősíti a rendelkezés, miszerint a gazdasági, illetve jogi tevékenységük miatt elektronikus ügyintézésre kötelezett természetes személyek, amennyiben tevékenységüktől függetlenül kívánnak eljárni a NAV előtt, akkor is elektronikus úton kötelesek kapcsolatot tartani30. Utóbbi rendelkezés elsődlegesen az egyéni vállalkozókat, az egyéni ügyvédeket, az európai közösségi jogászokat, valamint az egyéni szabadalmi ügyvivőket érinti azzal a megjegyzéssel, hogy a cégkapu nyitására kötelezett egyéni ügyvédek, európai közösségi jogászok, egyéni szabadalmi ügyvivők cégkapujuk helyett KÜNY tárhelyet is használhatnak.

A kapcsolódó jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel az alábbi, meghatalmazó-meghatalmazott kapcsolatrendszer vázolható fel:

a) Elektronikus ügyintézésre és kapcsolattartásra nem kötelezett természetes személy állandó meghatalmazottja, megbízottja (a továbbiakban együtt: meghatalmazott)

1. elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra nem kötelezett természetes személy, akkor a NAV előtt papír alapú ügyintézést folytathat, vagy KÜNY tárhely birtokában szabadon dönthet az elektronikus kapcsolattartásról, a NAV a küldeményeit a meghatalmazott Rendelkezési Nyilvántartásban tett rendelkezése alapján a meghatalmazott KÜNY tárhelyére helyezi ki, vagy postai úton kézbesíti;

2. egyéni vállalkozó, adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személy, akkor a NAV előtt elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, mely során saját KÜNY tárhelyét használhatja, a NAV a küldeményeit a meghatalmazott KÜNY tárhelyére helyezi ki;31

3. elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra kötelezett (ebből adódóan cégkapu nyitására kötelezett) gazdálkodó szervezet tagja, alkalmazottja, törvényes képviselője, akkor a cégkapu nyitásra kötelezett gazdálkodó szervezethez köthető meghatalmazott személy32 elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, mely során a mögöttes képviselő szervezet cégkapuját (meghatalmazotti cégkaput) használja, a NAV a küldeményeit a meghatalmazotti cégkapura helyezi ki.

b) Egyéni vállalkozó, adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személy meghatalmazottja

1. elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra nem kötelezett természetes személy, akkor a NAV előtt elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, mely során saját KÜNY tárhelyét használja, a NAV a küldeményeit a meghatalmazott KÜNY tárhelyére helyezi ki;

2. egyéni vállalkozó, adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személy, akkor a NAV előtt elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, mely során saját KÜNY tárhelyét használhatja, a NAV a küldeményeit a meghatalmazott KÜNY tárhelyére helyezi ki;33

3. elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra kötelezett (ebből adódóan cégkapu nyitására kötelezett) gazdálkodó szervezet tagja, alkalmazottja, törvényes képviselője, akkor a cégkapu nyitásra kötelezett gazdálkodó szervezethez köthető meghatalmazott személy34 elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, mely során a mögöttes képviselő szervezet cégkapuját (meghatalmazotti cégkaput) használja, a NAV a küldeményeit a meghatalmazotti cégkapura helyezi ki.

c) Kizárólag elektronikus kapcsolattartásra kötelezett szervezet meghatalmazottja

3. elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra kötelezett (ebből adódóan cégkapu nyitására kötelezett) gazdálkodó szervezet tagja, alkalmazottja, törvényes képviselője, akkor a cégkapu nyitásra kötelezett gazdálkodó szervezethez köthető meghatalmazott személy36 elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, mely során a mögöttes képviselő szervezet cégkapuját (meghatalmazotti cégkaput) használja, a NAV a küldeményeit a meghatalmazotti cégkapura helyezi ki.

d) Elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra kötelezett gazdálkodó szervezet meghatalmazottja

1. elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra nem kötelezett természetes személy, akkor a NAV előtt elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, mely során saját KÜNY tárhelyét használja, a NAV a válaszküldeményeit a meghatalmazott KÜNY tárhelyére helyezi ki;37

2. egyéni vállalkozó, adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személy, akkor a NAV előtt elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, mely során saját KÜNY tárhelyét használja, a NAV a válaszküldeményeit a meghatalmazott KÜNY tárhelyére helyezi ki;38

3. elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra kötelezett (ebből adódóan cégkapu nyitására kötelezett) gazdálkodó szervezet tagja, alkalmazottja, törvényes képviselője, akkor a NAV előtt a cégkapu nyitásra kötelezett gazdálkodó szervezethez köthető meghatalmazott személy39 elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, mely során a mögöttes képviselő szervezet cégkapuját (meghatalmazotti cégkaput) használja, a NAV a válaszküldeményeit a meghatalmazotti cégkapura helyezi ki;

4. a meghatalmazó gazdálkodó szervezet saját alkalmazottja, tagja, akkor a NAV előtt a meghatalmazott személy elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, mely során a meghatalmazó szervezet cégkapuját használja, a NAV a küldeményeit a meghatalmazó szervezet cégkapujára helyezi ki. Fontos, hogy ezzel a megoldással kizárólag a dokumentumok cégkapun keresztül történő küldése és fogadása egyszerűsödik az adózók számára, a saját alkalmazott/tag az „egyéb eljárások” (pl. ellenőrzési eljárás, eBEV felületen történő lekérdezések, stb.) során továbbra is akkor járhat el az adózó nevében, ha meghatalmazást kap és azt bejelentik.

Az a)-d) bekezdések 1-3. pontja szerint minősülő meghatalmazott személy (szervezet) a meghatalmazó ügyében a dokumentumok küldése/fogadása során is kizárólag a képviseleti jogviszonyának az állami adó- és vámhatósághoz történő előzetes bejelentését követően járhat el (EGYKE adatlap benyújtásával, illetve eBEV felületen adott meghatalmazással). A korábban bejelentett képviseleti jogosultságok ismételt bejelentésére nincs szükség, azonban olyan esetben, amikor a meghatalmazott természetes személy egy gazdálkodó szervezet (pl. könyvelő iroda, adótanácsadó cég) tagja, alkalmazottja, vagy törvényes képviselőjeként jár el és a korábban benyújtott EGYKE adatlapon a mögöttes képviselő szervezet adószáma nem került feltüntetésre, akkor a mögöttes képviselő szervezet cégkapujának használatához elengedhetetlen az adószám bejelentése az eBEV felületen keresztül, vagy új EGYKE adatlap benyújtásával.

V. Záró gondolatok

A NAV informatikai szakrendszereinek több éves fejlesztése eredményeként 2019. január 1-jéig lényegében megvalósult az Eüsztv. alapvető rendelkezéseinek gyakorlati átültetése a NAV ügyintézési folyamataiba. A NAV szakrendszerei alkalmasak az elektronikus ügyintézés, valamint az elektronikus kapcsolattartás biztosítására.

Az elektronikus szolgáltatások fejlesztési folyamatai azonban ezen a ponton nem állhatnak meg. A NAV kiterjedt feladat- és hatásköréből, az eltérő kezelést igénylő ügytípusok sokszínűségéből, az érintett ügyfelek számából, valamint az éves több milliós nagyságrendű iratforgalomból adódóan egyértelmű, hogy a NAV számára az elkövetkező időszakban a „szolgáltató adóhatóság” eszmeiségének megfelelve tovább kell dolgoznia az elektronikus szolgáltatások adóügyekhez igazításán.

Az adózóbarát szolgáltatási környezet megteremtése érdekében a NAV a jövőben is aktív közreműködő kíván maradni az elektronikus ügyintézést érintő jogi szabályozás kialakításában, érdemi javaslatokkal élve a jogalkotó irányába.

A NAV célja, hogy az elektronikus ügyintézés és az elektronikus kapcsolattartás intézményét a használatára kötelezett adózók ne kötelezettségként éljék meg, hanem olyan innovatív kommunikációs megoldásként, melynek használata alapvető, személyes érdekük.

1) Az egyes, az elektronikus ügyintézéshez kapcsolódó szervezetek kijelöléséről szóló 84/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet 7. § (3) bekezdés

2) Eüsztv. vhr. 73. § (1) bekezdés

3) Eüsztv. vhr. 88. § (1) bekezdés

4) Eüsztv. vhr. 84. § (1) bekezdés, 89. § (1) bekezdés

5) Eüsztv. 14. § (6) bekezdés, 15. § (1) bekezdés

6) Az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet 27. § (1) bekezdés

7) Eüsztv. vhr. 115. § (1) bekezdés

8) Rendelkezési Nyilvántartás (RNY): elektronikus azonosítást követően elérhető személyes felület, amely a természetes személyek elektronikus ügyintézésére vonatkozó rendelkezéseit tartja nyilván – többek között – elérhetőségekkel, képviselettel és a kapcsolattartás formájával, módjával kapcsolatban. A nyilvántartást nem a NAV vezeti.

9) Eüsztv. 25. § (6) bekezdés b)-c) pont

10) Eüsztv. 14. § (4) bekezdés

11) Eüsztv. vhr. 88. § (1) bekezdés

12) Eüsztv. 22. § (6) bekezdés

13) Air. 79. § (2) bekezdés

14) Eüsztv. 15. § (3) bekezdés

15) Air. 79. § (2) bekezdés

16) Eüsztv. 108. § (15) bekezdés

17) Eüsztv. vhr. 91. § (2) bekezdés; Air. 36. § (4) bekezdés a)-c) pont

18) Air. 36. § (4) bekezdés d) pont; Eüsztv. 1. § 23. pont, 9. § (1) bekezdés a) pont; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 7. § (1) bekezdés 6. pont

19) Eüsztv. vhr. 88/A. §

20) Eüsztv. vhr. 88. § (1) bekezdés

21) Eüsztv. vhr. 85. § (1) bekezdés b) pont

22) Eüsztv. vhr. 89. § (1) bekezdés

23) Eüsztv. vhr. 91. § (1) bekezdés értelmében: egyéni ügyvéd, európai közösségi jogász, egyéni szabadalmi ügyvivő

24) Air. 36. § (4) bekezdés d) pont; Eüsztv. 1. § 23. pont, 9. § (1) bekezdés a) pont; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 7. § (1) bekezdés 6. pont

25) Eüsztv. vhr. 89-91. §

26) Eüsztv. vhr. 89. § (1) bekezdés

27) Eüsztv. 51. § (1) bekezdés

28) Eüsztv. 14. § (4) bekezdés, Air. 79. § (3) bekezdés

29) Air. 36. § (5) bekezdés

30) Air. 36. § (6) bekezdés

31) állandó meghatalmazással meghatározott képesítési követelményeknek megfelelő egyéni vállalkozó, adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személy járhat el

32) Air. 17. § (1) bekezdés c), d), e) és g) pontjai

33) állandó meghatalmazással meghatározott képesítési követelményeknek megfelelő egyéni vállalkozó, adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személy járhat el

34) Air. 17. § (1) bekezdés c), d), e) és g) pontjai

35) állandó meghatalmazással meghatározott képesítési követelményeknek megfelelő egyéni vállalkozó, adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személy járhat el

36) Air. 17. § (1) bekezdés c), d) e) és g) pontjai

37) Fontos kiemelni, hogy az Air. képviseleti szabályai okán ebben az esetben a gazdálkodó szervezetet kizárólag eseti meghatalmazással képviselheti az 1. pont szerinti személy, állandó meghatalmazással kizárólag a d) pont 2. számmal jelzett esetében járhat el (azaz akkor, ha megfelelő képesítéssel rendelkező egyéni vállalkozó, vagy adóköteles tevékenységet végző).

38) állandó meghatalmazással meghatározott képesítési követelményeknek megfelelő egyéni vállalkozó, adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személy járhat el

39) Air. 17. § (1) bekezdés c), d), e) és g) pontjai

Szerző:

dr. Tóth Bálint

Évfolyam:

2019. január:01

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Változások és újdonságok 2019-ben

January 17, 2019, 6:42 am

≫ Next: Változások az eSZJA webes kitöltő programjában

≪ Previous: Elektronikus ügyintézés, elektronikus szolgáltatások, elektronikus tárhelyek

2019 tavaszán is várjuk szeretettel 3 napos szakmai konferenciánkra, melynek helyszíne ezúttal Siklós.

Időpont: 2019. március 26-28.

Helyszín: Hotel Castello & Thermal Spa^**** 7800. Siklós, Baross Gábor utca 8.

Előadásokat hallhatnak a az Áfa, a munkajog a bevallások és a cégkapu használatának aktualitásairól.

Előadóink készséggel megválaszolják felmerülő kérdéseiket is!

Részletes program és tematika hamarosan!

↧

Változások az eSZJA webes kitöltő programjában

January 28, 2019, 2:29 am

≫ Next: Adat- és változásbejelentés az új Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazással

≪ Previous: Változások és újdonságok 2019-ben

A személyi jövedelemadó rendszere folyamatosan fejlődik. Az utóbbi évek reformjának fő célja – az államháztartás bevételeinek változatlan biztosítása mellett – a bürokrácia és az adminisztráció csökkentése. Forradalmi változást a 2016-ban bevezetett adóbevallási tervezet hozott, amely az emberek nagy többségének válláról levette az adóbevallás elkészítésével járó terhet. Segítségével ma már sokak számára jelent könnyebbséget az adóbevallás internetes felületen való gyors lebonyolítása.
A felhasználók túlnyomó többsége jellemzően évi egy-két alkalommal használja a rendszert, így érdemes áttekinteni az eSZJA rendszer idei változásainak ismertetése mellett, a webes program működésének újdonságait és a használatot megkönnyítő funkciókat is. Egyúttal ajánlom az interneten elérhető felület használatát professzionális felhasználók – könyvelők, adótanácsadók – számára is, hiszen hozzáértő kezekben a webes alkalmazás többlet szolgáltatásaival jelentősen csökkenthető a kitöltésre fordított idő.

Adóbevallási tervezet készítése

Az adóbevallási tervezetek a munkáltatók, illetve kifizetők által havi rendszerességgel – 2019. február végéig – benyújtott járulékbevallások, valamint egyéb adatszolgáltatások adatai alapján készülnek. Ahhoz, hogy az adóbevallási tervezetek hibátlanok legyenek, elengedhetetlen, hogy a munkáltatók, kifizetők, adatszolgáltatók pontos adatokat közöljenek. Ebben a magánszemély is segíthet azzal, ha figyelemmel kíséri a bérjegyzékén, vagy a kapott igazolásán az adatok helyes feltüntetését. Ha időben jelzi az esetleges hibát, még az adóbevallási tervezet készítése előtt megtörténhet a korrekció, így minimalizálható a tervezettel kapcsolatos teendő, nincs szükség annak módosítására.
Az idén már az egyéni vállalkozók számára is készül adóbevallási tervezet. Ezzel összefüggésben a bevallási határidő minden adóalanyra vonatkozóan egységesen 2019. május 20-a.

A bevallási kötelezettség teljesítésének módozatai

Ha a magánszemély az adóévben nem szerzett bevételt, vagy kizárólag olyan bevételt szerzett, amelyet nem kell bevallania, akkor adóbevallást sem kell benyújtania. Egyéb esetben az adót, amennyiben azt nem a kifizető állapítja meg, önadózással kell megállapítani. Minden adózó saját felelőssége, hogy az összes adóköteles jövedelem szerepeljen a bevallásában, ideértve azt is, amelyet az adóhatóság nem, vagy csak részben ismer és az adatok hiánya miatt nem közöl az adóbevallási tervezetben.
Az önadózás keretein belül a bevallási kötelezettség teljesítésének egyik módja az adóhatóság közreműködése nélküli adóbevallás benyújtás, melyre 2019. január 7-től már lehetőség van a teljes szja adóalanyi kör számára. Elektronikus úton erre a célra használható az eSZJA webes programja, amely törzsadatokkal feltöltött üres szja bevallás kitöltését teszi lehetővé, valamint szintén beazonosítás mellett továbbra is beküldhető a bevallás ÁNYK program segítségével.
Az elektronikus kapcsolattartásra kötelezettek kivételével a bevallás beadható postai úton vagy ügyfélszolgálaton személyesen is. Elkészítése történhet a beazonosítás nélküli, úgynevezett publikus felületű WebNYK program vagy az ÁNYK segítségével kinyomtatva, valamint kézzel kitöltött, pdf formátumban letölthető vagy ügyfélszolgálaton átvehető nyomtatvány felhasználásával.
Másik bevallási mód az adóbevallási tervezet alapján történő bevallási kötelezettség teljesítés, amely történhet a tervezet adatainak kiegészítésével, javításával vagy módosítás nélküli elfogadásával. Erre 2019. március 15-e és 2019. május 20-a között kerülhet sor. Ha a magánszemély az adóbevallási tervezet adatait a bevallási határidő lejáratáig nem javítja, nem egészíti ki és bevallási kötelezettségét más módon sem teljesíti, úgy tekintendő, hogy egyetért annak tartalmával. Ilyen esetben az adóbevallási tervezet az adózó bevallásává válik. Fontos tudni azonban, hogy az áfa fizetésére kötelezett magánszemély, a mezőgazdasági őstermelő, valamint az egyéni vállalkozó számára ez a lehetőség nem biztosított, vagyis aki ebbe a körbe tartozik, annak adóbevallást kell benyújtania, amely kényelmesen megtehető az adóbevallási tervezet kiegészítésével, szerkesztésével. A felület üzenetben jelzi az említett adózói körhöz tartozó számára, hogy nem válhat bevallássá a tervezete a bevallási határidő leteltével. Ilyen esetben az eSZJA internetes felület adóbevallási tervezet megtekintő módjában a „Módosítás” gomb megnyomásával nyílik lehetőség az adatok megváltoztatására.

Adóbevallási tervezettel kapcsolatos nyilatkozatok, kérelmek

Az adóbevallási tervezet postai kézbesítés útján is elérhető. Kiküldését az az adózó kérheti, aki nem rendelkezik Központi Ügyfélregisztrációs Nyilvántartáshoz (KÜNY) tartozó tárhellyel, vagyis ügyfélkapu regisztrációval és nem kötelezett elektronikus kapcsolattartásra. Kérelem benyújtása esetén a NAV adatvédelmi okokból a nyilvántartásában szereplő címre postai úton, tértivevénnyel kézbesíti az adóbevallási tervezetet. A kérelem benyújtása történhet SMS-ben, webes űrlapon, BEVTERVK jelű formanyomtatványon, kötetlen formátumú levélben 2019. március 18-án éjfélig. A kérelemhez az adóazonosító jelre és a születési dátumra van szükség. A postai kiküldés az ügyfélszolgálatokon a határidő előtt és azt követően is kérhető, utóbbi esetben a kérelmező részére egyúttal kiadják a kinyomtatott adóbevallási tervezet példányát.
Az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében postai kiküldés esetén a jóváhagyható tervezet mellé egy kiegészítő nyilatkozat is érkezik, melyen az adózó nyilatkozhat arról, hogy az adóbevallási tervezet adataival egyetért és azt a hiányzó információk megadásával kiegészíti. Újdonság, hogy nyilatkozatot lehet tenni arról is, hogy nem keletkezett őstermelésből származó bevallásköteles bevétel. Ebben az esetben az adóbevallási tervezet érvényes bevallássá válik, amely által nincs további teendő. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy amennyiben ez a nyilatkozat nincs bejelölve, úgy továbbra is önálló bevallást kell benyújtani az őstermelőnek, családi gazdálkodónak.
A külföldi illetőségű magánszemély 2019. április 30-ig 18NYK jelű formanyomtatványon nyilatkozhat arról, hogy őt külföldi illetőségére tekintettel nem terhelte Magyarországon adókötelezettség. A nyilatkozat megtétele esetén az adóbevallási tervezet nem válik bevallássá a bevallási határidő lejáratakor.

Az adóbevallási tervezet megtekintő módja

2019. március 15-től elérhető az adóbevallási tervezet. A bejelentkezést követően a „Bevallás 2018. évről” csempe felirata szolgáltat információt arról, hogy mi az adózó bevallásának aktuális állapota, így például arról is, hogy készült-e az adózó részére adóbevallási tervezet. A csempére kattintva a megtekintő mód jelenik meg, ahol lehetőség van minden fontos adat, információ átnézésére. Ellenőrizni kell, hogy a kapott igazolások megegyeznek-e a felkínált adatokkal. Ha az adózó mindent rendben talál, és nem tartozik a bevallás benyújtására kötelezettek körébe, módosítás nélkül elfogadhatja a tervezetet, amely az adó visszaigénylésének mielőbbi teljesülése szempontjából előnyös.
A következő információk láthatók a megtekintő nézetben:
• Egyenleg: összegszerűen megmutatja, hogy az adónemre vonatkozóan mennyi a befizetendő vagy visszaigényelhető adó, vagy ha nincs elszámolni való összeg.
• A fontos üzenetek jelzik, hogy az adóbevallási tervezet összeállítása során valamilyen ellentmondást tapasztalt a rendszer, vagy hiányzik valamilyen adat, melyet az adózónak általában pótolni kell. Ezt a részt mindenképpen fontos ellenőrizni és szükség esetén a „Módosítás” gombbal a szerkesztésbe belépve kiegészíteni, javítani kell az adatokat.
• „A teljes bevallás” megmutatja az ÁNYK programban megismert kivonatolt bevallási képet, melyen minden kitöltött adat megtalálható, miközben rejtve maradnak a kitöltetlen részek. Itt megtekinthetők a tervezetek összeállításához felhasznált adatforrások is, amely módot ad a részletes ellenőrzésre.
• A megtekintő mód alsó részében lévő színes csempék fő témakörökre bontják a teljes bevallást (1. ábra, a következő oldalon). A „részletek megjelenítése” feliratra kattintva a webes bevallási kép soraiba rendezve találhatjuk meg adatainkat. Kizárólag azok a csempék jelennek meg, amelyek az adott felhasználóra vonatkozóan aktuálisan tartalmaznak adatokat.

Az eSZJA webes kitöltő menüjének változása

Jogszabályváltozás miatt az eSZJA főmenüjében már nem szerepel a megszűnt különadó menüpontja. A webes menüben kisebb változtatások is történtek, ilyen például „az adóhatóság által hibásnak minősített bevallás vonalkódja” beviteli mezőjének átkerülése az „Önellenőrzés, helyesbítés, javítás” menü utolsó mezőcsoportjába.

1. ábra – Példa a megtekintő mód csempéire

Használati tanácsok, könyvelők számára is

Azok a felhasználók, akik más adózókat képviselnek, a bejelentkezést követően kiválaszthatják, hogy mely meghatalmazó adatait kívánják szerkeszteni. Sok ügyfél esetén túl hosszú lehet a lista, azonban a kereső funkció segítségével azonnal megtalálható a kívánt adózó. A meghatalmazott önmagát eltérő színnel jelölve láthatja.
A felületet látássérültek is használhatják, részükre javasolt a JAWS képernyőolvasó használata. Az akadálymentesítés előnyeit mindenki élvezheti, hiszen a navigáció nemcsak egérrel lehetséges, billentyűzetről is teljes körűen bejárható a felület. Ez a nagyobb adatmennyiség beviteléhez szokott professzionális felhasználók számára is fontos előny. A bal oldali menüben lehet tájékozódni a billentyű kombinációkról, a használt szimbólumok jelentéséről. Itt található az adóév választása, mindig az aktuális adóév az alapértelmezett, korábbi évek megtekintése, önrevíziója esetén azonban váltani kell.
A jobb oldali beúszó menü két fő eleme a dokumentumkezelő és a kitöltési segédlet. A bevallás hibaellenőrző ablaka az ellenőrzés ikon segítségével indítható. Szerkesztés közben érdemes az ablakot bezárni, ilyen esetben ugyanis mezőelhagyás esetén a felugró üzenetek jelennek meg, melyek súlyos vagy normál hibák, illetve figyelmeztetések lehetnek.
Az adatok kinyomtathatók, kivonatolt formában megtekinthetők, kimenthetők XML formátumban, amelyet akár be is lehet tölteni szerkesztésre.
A nézetváltás funkció segítségével eldönthető, hogy menü alábontásban kíván-e eljutni a bevallási sorokhoz a felhasználó (normál nézet), vagy a menüpontok összes mezőcsoportjában lévő valamennyi bevallás sor legyen látható egy görgethető képernyőn (kompakt nézet). Abban az esetben, ha csak néhány sort szükséges hozzáadni az adóbevallási tervezethez kiegészítés céljából, úgy a normál nézet ajánlott. Ez segít minimalizálni a szükséges sorokat és a bevallás minden részéből egyidejűleg láthatók az adatok. Professzionális felhasználóknak javasolt a kompakt nézetreátváltás abban az esetben, ha egy bevallási terület minden mezőjének egyidejű megtekintése segíti a munkát. Kompakt nézetben megváltozik a menü struktúrája is (2. ábra). A ceruza ikon jelzi, hogy mely menüpont összes mezője jelenik meg. Olyan helyen is találhatunk az ikon segítségével jelölt összevonási pontot, ahol az adott menüpont alatt további almenük szerepelnek. Ilyen esetben az alábontásban szereplő összes mező egyidejűleg látható. Ezen a módon érhető el valamennyi jövedelem, az őstermelők vagy az egyéni vállalkozók összes bevallási sora.

2. ábra - Összevonási pont kompakt nézetben

Kompakt nézetben a menüsor a képernyő felső részéhez tapad. Lenyitás után megjelennek benne a mezőcsoportok, amelyek adatmezői közvetlenül a látótérbe hívhatók akár billentyűzettel, akár egérkattintással. Ez segíti annak megválasztását, hogy éppen mire fókuszáljon a program (3. ábra).

3. ábra - Kompakt nézet tapadó menüje megnyitott állapotban

A jobbról beúszó menü kitöltési segédlet részében alul található a kitöltési útmutató. Az szja esetében négy különböző, a webes kitöltéshez igazodó útmutató áll rendelkezésre, melyek pdf formátumban letölthetők. A tartalomjegyzékükben az egyes témák gyorsan elérhetők rákattintással.
A bevallás kitöltése során, két módon is megtalálhatók az adatok, vagy a kitöltendő részek. A bevallás formátumának teljes szövegezését vizsgáló „Keresés a hozzáadható mezők között” funkció segítségével gyorsan megjelenik egy szövegrészlet vagy sor hivatkozás. A jobb oldali menü tetején lévő fekete nagyító ikonnal előhívható kereső viszont a saját összeállított bevalláson belül keres, amely azt jelenti, hogy azokban a mezőcsoportokban, amelyeket előzetesen a felhasználó már kiválasztott, vagy adatot tartalmaz. Ezekben akár konkrét összegre is lehet keresni.
A kitöltés során ugrási helyek (linkek) találhatók, amelyek egy adott téma tekintetében a kapcsolódó területre helyezik át a vezérlést. Ha a felhasználó vissza kíván jutni a kiindulási pontra, akkor az a jobb oldali menüben szereplő „Előző mező” ikonra kattintva tehető meg.
A beazonosított szja felület felső menüjében található az „Aktuális bevallás” nyomógomb. Segítéségével olyan szja bevallás adatai is elérhetők, amelyeket az ÁNYK program segítségével nyújtott be az adózó. A program megvizsgálja, hogy hibátlanul feldolgozott, vagy javításra kiértesített bevallással rendelkezik-e az igényt benyújtó. A belső rendszerekből történő sikeres lekérést követően aktívvá válik az „Adatok megtekintése gomb” és a bevallás betölthető akár javítás, önellenőrzés, helyesbítés céljára is. Hasznos funkció, sok idő takarítható meg a használatával (4. ábra).

4. ábra - Bevallás lekérése

1+1%-os rendelkezés az adóról

A nyilatkozat képernyője logikailag 4 részre tagozódik, az adóazonosító jel, hozzájárulás a név- és címadatok átadásához, a civil kedvezményezett, valamint az egyházi kedvezményezett részére történő rendelkezés részekre.
Az adóazonosító jel a beazonosított felületen automatikusan kitöltött, publikus felületen kötelezően kitöltendő mező. Ha valaki hozzájárul az adatai átadásához, jelölnie kell annak tényét a név és cím adatok megadása mellett, hozzájárulás hiányában viszont az adatokat nem kell kitölteni.
A civil kedvezményezettnél a kereső átkerült a kiválasztott értéket rögzítő mezők elé, így könnyebben ellenőrizhető, hogy valóban a megjelölni kívánt civil szervezet adószáma került a megfelelő helyre.
A választott kedvezményezettek lenyíló mezőjének listájában a regisztrált egyházak és a Nemzeti Tehetség Program szerepelnek. Csak egyház jelölése esetén, akár több éven át is mindaddig érvényben marad a megtett választás, amíg azt az adózó nem módosítja, vagy vissza nem vonja. A visszavonás lehetőségére egy új nyilatkozati rész vonatkozik (5. ábra).

5. ábra - Egyházra szóló rendelkezés visszavonása

Az eSZJA rendszer webes kitöltő programját érdemes a NAV honlapjáról elérni, ugyanis a http://nav.gov.hu/nav/ szja/szja oldalon több hasznos információ is megtalálható. A beazonosított felület használatához csak internet kapcsolat és KÜNY tárhely regisztráció (ügyfélkapu) szükséges, ezek birtokában akár mobil eszközön is jóváhagyható az adóbevallási tervezet. A beazonosítás nélküli felület érdemi használatához internet kapcsolat és nyomtató szükséges, mivel a bevallást 2D pontkóddal kinyomtatva, aláírva kell benyújtani postai úton vagy személyesen. Probléma esetén, vagy éppen annak megelőzésére, érdemes használat előtt a böngésző gyorsítótárát (cache) törölni. A böngészők a webhelyekről származó adatok egy részét a gyorsítótárban és a sütikben (cookie) tárolják. Az adatok törlése megoldhatja az esetleges betöltési és formázási problémákat.

Szerző:

Szabó Gábor

Évfolyam:

2019. február:02

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Adat- és változásbejelentés az új Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazással

February 27, 2019, 2:38 am

≫ Next: Családi kedvezmény - Példatár

≪ Previous: Változások az eSZJA webes kitöltő programjában

Újabb mérföldkövet hagyott maga mögött 2019 januárjában a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazás (ONYA) nyilvánossá tételével. Hivatalunk élen jár abban hogy az korszerű informatikai lehetőségeket az ügyfelek szolgálatába állítsa, továbbá abban is, hogy az adó- és vámhatósági nyilvántartásban már szereplő adatok felhasználásával megkönnyítse ügyfelei adókötelezettségeinek teljesítését. Erre az új ONYA mellett jó példa a már több éves eSZJA-felület és a bevallási tervezet NAV által történő évenkénti elkészítése a személyi jövedelemadó esetén.

Az adózó az ONYA használatával sem egy régi szolgáltatás új köntösbe történő öltöztetésével találkozik, nem azzal, hogy egy újabb felületen töltheti ki a NAV bevallásra vagy adatbejelentésre szolgáló, már az Általános Nyomtatványkitöltő Programban (ÁNYK) is elérhető űrlapját. Hanem azt tapasztalhatja, hogy a szolgáltató adó- és vámhatóság minden rendelkezésére álló eszközzel megkönnyíti számára azt, hogy az adott űrlap kitöltése, adatváltozás bejelentése gyors, ellenőrzött és hiánytalan lehessen. Ezen eszközökről az alábbiakban részletesen szólok, röviden azonban már előzetesen is érdemes felsorolnom őket: azonnali, valósidejű hibavizsgálat és visszajelzés már az űrlap kitöltése és az adatváltozások bejelentése során, mégpedig a NAV számára már rendelkezésre álló adatok segítségével; haladéktalan visszajelzés az elküldött űrlap vagy bejelentés sorsáról; a bejelentéssel módosított nyilvántartási adatok lekérdezhetősége.

A jövőben lépcsőzetesen sokasodnak majd az új felületen közzétett űrlapok és adatbejelentési opciók, emellett a felület használatával kapcsolatos tapasztalatokra is figyelő folyamatos fejlesztés eredményeként fokozatosan bővülni fognak az ONYA által biztosított kényelmi funkciók is.

Milyen újdonságot nyújt valójában az ONYA?

Az Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazás (ONYA) a NAV teljesen saját fejlesztésű, immár nyilvánosan elérhető informatikai alkalmazása. Az ONYA-portál a NAV internetes oldalán, az „Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazás” menüpontból, valamint a „https://onya.nav.gov.hu„-linken érhető el. Az ONYA lehetőséget ad egyes nyomtatványok (űrlapok) webes felületen történő kitöltésére és benyújtására, továbbá – idővel egyre több – adat- és változás-bejelentési kötelezettség teljesítésére is. Az ONYA útján kitölthető űrlapok, illetve bejelenthető adatok köre folyamatosan bővül. Jelenleg az alábbi szolgáltatások érhetők el ezen a webes felületen:

• A természetes személy adóazonosító jellel, adóigazolvánnyal, vámazonosító számmal és levelezési címmel kapcsolatos bejelentése;

• Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettséggel kapcsolatos bejelentések teljesítése;

• Természetes személyek adószám-igénylése, változásbejelentése;

• Egyéni vállalkozók adat- és változásbejelentése;

• A környezetvédelmi termékdíj-kötelezettség bejelentése;

• A BEV_J01-es és BEV_J02-es nyomtatványon teljesíthető jövedéki adóbevallások és adó-visszaigénylések kitöltése és benyújtása;

• A Jöt. 80. § (1) bekezdés szerinti adóalanyok esetében az adóbevallás tervezet megtekintése, elfogadása vagy módosítása és benyújtása.

Az ONYA főbb funkciói, különös tekintettel az adat- és változásbejelentésre

Az online adat- és változásbejelentési kötelezettség teljesítésére is szolgáló web-es alkalmazás, az ONYA előnye, hogy használatához nem szükséges nyomtatvány kitöltő-program előzetes letöltése, telepítése. A bejelentőt azonosítja az informatikai felület, saját vagy képviseltjei bejelentései érhetőek el. Igen lényeges, hogy a bejelentés megtétele során az ügyfél láthatja a NAV nyilvántartásában szereplő, esetlegesen korábban bejelentett adatait, ezekre figyelemmel nyilatkozhat adatainak, nyilatkozatainak módosulásáról. A bejelentő egyes esetekben előtöltve láthatja ezeket, máskor a kitöltendő rovat alatt, az erre a célra szolgáló speciális mezőben. A bejelentésre, változás-bejelentésre szolgáló adatmezők tehát tartalmazzák az ügyfélről nyilvántartott, adóhatóság által ismert, érvényes adatokat. A feltöltött, kiajánlott adatokat az adózók szerkeszthetik, azaz lehetőség van azok módosítására, törlésére, valamint a korábbi bejelentés további adatokkal történő kiegészítésére.

Az adózó a bejelentés megtétele előtt, és benyújtása után is lekérdezheti a NAV nyilvántartásában szereplő adatait, a hibátlan bejelentés feldolgozását követően természetesen már a módosult adatokat láthatja és ilyen módon is ellenőrizheti a bejelentés sikerességét. Egy külön menüpontban teljes körűen lekérdezhetők, megtekinthetők és letölthetők a NAV által nyilvántartott aktuális, érvényes adóalany-nyilvántartási adatok. Így az adózó ugyanazon felületen kap információt a változásbejelentés szükségességének elbírálásához: eldöntheti, hogy szükséges-e korábbi bejelentéseit, nyilatkozatait módosítania, továbbá azonnal ellenőrizheti az újonnan kezdeményezett adatmódosítás eredményét is.

Az adat- és változásbejelentést valós idejű, azonnali hibavizsgálat segíti. Az ONYA abban is különleges, hogy lehetőséget ad a közölt adatoknak a nyilvántartási adatokkal való azonnali összevetésére. Ezzel sokkal többet nyújt, mint egy előzetesen kitöltött űrlap, amelyen a közölt adatok helyessége csak az űrlapon egyidejűleg szereplő adatokkal vethető össze, a bejelentő nyilvántartási adataival nem. Az ONYA előre hozza az eddig a bejelentések utólagos feldolgozása során elvégzett hibavizsgálatokat, ez az adminisztrációs teher jelentős csökkenését eredményezi mind az adózók, mind a NAV számára. Az ügyfél azonnali visszajelzést kap a bejelentés eredményéről is.

Az adózók az általuk megfelelőnek tartott adatokat, nyilatkozatokat az alkalmazáson keresztül azonnal visszajuttathatják a NAV részére. A bejelentés feldolgozásáról és nyilvántartásbavételéről, vagy esetlegesen fennmaradt hiányosságairól az adó- és vámhatóság haladéktalanul visszajelzést küld a felhasználó részére. Az adatbejelentés, nyilatkozat jellegétől függően szükséges lehet, hogy a bejelentést, nyilatkozatot, vagy az ehhez kapcsolt csatolmányt a NAV ügyintézője ellenőrizze, felülvizsgálja. A bejelentő ebben az esetben is nyomon követheti bejelentése sorsát, a bejelentés aktuális státusza és ennek változása egyértelműen jelzi a benyújtott adat- és változásbejelentés állapotát. A bejelentéssel, változásbejelentéssel kapcsolatban esetlegesen felmerülő fizetési kötelezettség azonnal, elektronikus fizetéssel teljesíthető. Az adózó a felületen elektronikus fizetéssel eleget tehet a bejelentésével, változás-bejelentésével kapcsolatban esetlegesen felmerülő fizetési kötelezettségének is (például: igazgatási szolgáltatási díj fizetése, amennyiben az adókártya elveszett, megsemmisült, vagy megrongálódott; az egészségügyi szolgáltatási járulék befizetése).

Lényeges, hogy az ONYA bevezetése nem tette lehetetlenné a „hagyományos” úton elérhető űrlapok, adat- és változásbejelentések használatát, az ONYÁ-n elérhetővé tett űrlapok, adat- és változásbejelentések „ÁNYK-párjai” továbbra is elérhetők, elektronikus és – amennyiben az adott adózó számára lehetséges – postai vagy személyes úton továbbra is benyújthatók.

Ki használhatja az ONYA szolgáltatásait?

Az adózó, vagy a nevében eljárni szándékozó természetes személy azonosítást követően érheti el az ONYA felületét. Az azonosított ügyfél részére választási lehetőségként jelentkezik, hogy saját (természetes személyi minőségéhez kapcsolódó), vagy általa képviselt adózó adóügyében kíván eljárni. Az is jelentős támogatás, hogy az ügyfél számára kizárólag azok az űrlapok, bejelentési lehetőségek érhetők el, amelyek speciális adózói minőségéhez kapcsolhatók, és természetesen ha más nevében jár el, akkor jogosultsággal rendelkezik azok kitöltésére, benyújtására.

Ha a felhasználó nem képvisel más adózót, akkor kizárólag saját profiloldalát látja az ONYÁ-ba történő belépést követően. Ha az ügyfél más adózót is képvisel, akkor a „Képviseltek” oldalra jut, és itt választhatja ki, hogy melyik képviseltje ügyében kíván eljárni, kinek a részére tölt ki bevallást, egyéb űrlapot, vagy tesz adatbejelentést. Tehát ha a bejelentkezett felhasználó meghatalmazás alapján más adózó ügyében is benyújthat online bizonylatot, vagy teljesíthet bejelentést, akkor az ONYA-portálon használhatja a „Képviseltek” (a képviselt adózó választása) menüt, ahol kiválaszthatja, melyik képviselt adózója helyett szeretne ügyet intézni. A képviseltek között kizárólag azokat az adózókat láthatja, választhatja ki, akikre, mint bejelentkezett felhasználó – az ONYA portálon elérhető bizonylatok, adat- és változásbejelentések tekintetében – meghatalmazással rendelkezik.

Milyen űrlapok, bejelentési lehetőségek érhetők el jelenleg az ONYÁ-ban?

Az online adat- és változásbejelentés lehetőségének törvényi alapját az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 2019. január 1-jétől hatályos 256. § 10. pontja adja, ennek alapján hozhatja létre az állami adó- és vámhatóság a bejelentési, változás-bejelentési kötelezettség teljesítéséhez az online felületet. A törvényi rendelkezés célja az adat- és változás-bejelentés adminisztrációs terheinek csökkentése. A NAV először a természetes személyek részére biztosítja az online felületet a bejelentési, változás-bejelentési kötelezettség teljesítéséhez, az ONYA többek között ezen lehetőség kereteit teremti meg.

Az ONYA keretei között jelen pillanatban már egyszerűen elvégezhető az adóazonosító jellel, adóigazolvánnyal, vámazonosító számmal és levelezési címmel, valamint az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésével kapcsolatos bejelentés, a környezetvédelmi termékdíj fizetésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos bejelentés, az adóköteles tevékenységet folytató természetes személy bejelentkezése és változásbejelentése, valamint az egyéni vállalkozó változásbejelentése.

Az ONYA már a BEV_J01 és BEV_J02 jelű nyomtatványon teljesíthető jövedéki adóbevallások és adó-visszaigénylések kitöltéséhez és benyújtásához is biztosítja az online felületet. Azok a jövedéki adóalanyok, akik a tárgyhót követő hónap 10. napjáig tájékoztatást kapnak a jövedékiadó-bevallás alapját képező adatokról, az online felületen hozzáférnek a NAV által készített adóbevallási tervezethez. Az ebben szereplő adatok ellenőrzése és szükség esetén javítása után a bevallási kötelezettség egy gombnyomással teljesíthető. Mindezek mellett az online felületen lehetőség van az említett nyomtatványokon teljesíthető valamennyi adóbevallás és adó-visszaigénylés kitöltésre és benyújtására is.

Az adóigazolvánnyal, adóazonosító jellel kapcsolatos, az ONYÁ-n kezdeményezett bejelentés során lehetőség van az adóigazolvány pótlására, cseréjére, a levelezési cím közlésére és módosítására, vámazonosító szám igénylésére és a vámazonosító számhoz szorosan kapcsolódó adatok változtatásának bejelentésére. Nincs azonban mód adóazonosító jel igénylésére, ha az ügyfél még nem rendelkezik ezzel az azonosítóval, és a kifizető, önkormányzati adóhatóság sem kérhet adóazonosító jelet saját foglalkoztatottja, adózója számára, hiszen adóazonosító jel hiányában az egyértelmű azonosítás elektronikusan nem végezhető el. Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettséggel kapcsolatos bejelentések körében lehetőség nyílik a kötelezettség létrejöttének és megszűnésének bejelentésére, a jogviszony visszamenőleges hatályú, utólagos bejelentésére, továbbá a járulékfizetés átvállalásának közlésére. A természetes személy és az egyéni vállalkozó adóköteles tevékenységével kapcsolatos adat- és változásbejelentés bejelenthető adatköre pedig zömmel megegyezik az ÁNYK-s űrlapon közzétett adatkörökkel.

Az ONYA főbb funkciói, használata az adat- és változásbejelentés során

A „Belépés”-gombra kattintva a felhasználó, vagy a nevében eljárni szándékozó természetes személy azonosítást követően érheti el a felületet.

A nyitóoldalról a „Belépés”-gombra kattintva a Központi Azonosítási Ügynök oldala érhető el. Itt a választott azonosítási módszer szerint (ügyfélkapus azonosítás, eSZIG-gel történő azonosítás stb.) történik meg a felhasználó azonosítása. Ügyfélkapus azonosítás esetén a felhasználónak meg kell adnia felhasználónevét és a jelszavát.

Abban az esetben, ha a felhasználó más adózót nem képvisel és saját minőségéhez kapcsolódó adóügyében kíván eljárni, a belépést követően a saját profiloldalát látja. A belépett felhasználó – amennyiben más magánszemély adózónak is olyan képviselője, aki teljesíthet a más magánszemély nevében az alkalmazással támogatott (változás)bejelentési kötelezettséget – a „Képviseltek”-oldalra jut. Itt kiválaszthatja, hogy mely képviseltjével kapcsolatban kíván a portálon tevékenykedni. A képviseltek között csak azok az adózók jelennek meg, akikre vonatkozóan az ONYA-portálon elérhető bizonylatok tekintetében meghatalmazással rendelkezik. A bejelentkezett felhasználó által választható képviseltek csempés nézetben listázódnak.

A felhasználó az adózó kiválasztása után az „Új nyomtatvány / bejelentés” vagy „Dokumentumok” választófelület láthatja. Az Új nyomtatvány / Adat- és változásbejelentés „Tovább”-gombjának megnyomásakor az adózó által kiválasztható nyomtatvány- és bejelentéstípusok jelennek meg a képernyőn.

Az „Adat- és változásbejelentés” választása után az adózó a felhasználó az adott adózó által kitölthető adat- és változásbejelentések közül választhat, jelenleg az „Adóigazolvány-igénylés”, az „Eüszolg. járulékfiz-bejelentés”, az „Adószámos személy bejelentése”, az „Egyéni vállalkozó bejelentése” és a „Környvéd. termékdíj-bejelentés” választható, az elérhető adat- és változásbejelentések köre a későbbiekben bővülni fog.

A bejelentésre, változásbejelentésre szolgáló adatmezők tartalmazzák az adózóról nyilvántartott, adóhatóság által ismert, érvényes adatokat. A megjelenített, kiajánlott adatokat – ahol azt jogszabály lehetővé teszi – a felhasználó szerkesztheti, azaz lehetősége van azok módosítására, törlésére, valamint további adatokkal történő kiegészítésére. A NAV által nyilvántartott, aktuális azonosító adatokat a felhasználó az „Azonosító adatok” menüpont választásával tekintheti meg. Az itt közölt adatok nem módosíthatók.

A bejelentés adatainak rögzítését követően a felhasználónak először az „Ellenőrzés”-gomb megnyomásával ellenőriznie, majd a „Mentés”-gombra történő kattintással mentenie kell a bejelentését. A felhasználó lista formájában, a hiba súlyossága szerinti csoportosításban láthatja a dokumentumában, bejelentése során esetleg keletkezett hibákat, hiányosságokat. A csoportokat – súlyos hibák, normál hibák, figyelmeztetések – kinyitva láthatók a hibaüzenetek, melyek minden esetben tartalmazzák a hiba szöveges kifejtését, továbbá hibák esetén a „Javítom”-gombot is, figyelmeztetésnél pedig a „Megnézem”-gombot, amely a megfelelő mezőcsoporton belüli mezőre navigál, így az adózó azonnal láthatja, hogy melyik bejelentését, nyilatkozatát minősíti a program hibásnak, hiányosnak.

Természetesen alapvető követelmény, hogy a felhasználó ne felejtse el beküldeni a kitöltött, közölt adatokat, nyilatkozatokat.

A kitöltő szándékának megfelelő, ellenőrzött, hibátlan űrlapot, illetve bejelentést az adózó az ONYA útján nyújthatja be. Az űrlapon feltüntetni, illetve az adatbejelentésként közölni kívánt adatok rögzítésének befejezése után a „Véglegesítés”-funkciógombbal lehet az űrlap, bejelentés benyújtását kezdeményezni. A tényleges beküldéshez a „Véglegesítés”-funkciógomb megnyomására megjelenő áttekintő képernyő „Beadás”-gombjára kattintva következhet az űrlap vagy adatbejelentés benyújtása. A „Beadás”-gomb megnyomását követően az űrlap, illetve adat- és változásbejelentés benyújtása – egy rövid megerősítést követően – megtörténik.

A bejelentés státuszáról, feldolgozásáról és nyilvántartásba vételéről, vagy esetleges hibáiról az adóhatóság visszajelzést küld, amelyet a felhasználó a „Dokumentumok”-menüpontban, a „Részletek”-gombra kattintva tekinthet meg. Ezen az oldalon – a képviselői jogosultság figyelembe vételével – listázódnak az adott adózóhoz kapcsolódó, korábban elkezdett vagy véglegesített nyomtatványok, adatbejelentések. Ezek felhasználói beállítástól függően csempés vagy listás szerkezetben láthatók, görgethető módon.

A „Dokumentumok”-csempe „Tovább”-gombjára történő kattintással az adózó által már szerkesztett, benyújtott, illetve törölt dokumentumok tekinthetők meg a képernyőn.

A ONYA természetesen lehetővé teszi mellékletek csatolását is az adott űrlaphoz, vagy adatbejelentéshez, ha ez annak tartalma alapján indokolt. Ha a bejelentés, változás-bejelentés során okirat csatolására van szükség (pl. járulékfizetési kötelezettség megszűnése esetén egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot igazoló okirat, vagy átvállalás esetén az átvállalással kapcsolatos hozzájárulás), az ügyfél azt a „Mellékletek”-gomb megnyomásával, a „Mellékletek kezelése”-menüpontban teheti meg. Amennyiben a melléklet csatolását biztosító funkció elérhető, akkor a „Mellékletek kezelése”-panel minden szükséges információt közöl arról, hogy milyen fájl-típus lehet a melléklet, és mekkora lehet a csatolmány mérete egyenként és összesítve.

A „Törzsadat” elnevezésű menüpont szolgál arra, hogy az adózó teljes körűen lekérdezhesse – megtekinthesse és letölthesse – a NAV által nyilvántartott aktuális, érvényes adóalany-nyilvántartási adatait. Így lehetősége van eldönteni, hogy szükséges-e az adatokat módosítania, és ellenőrizheti a korábban kezdeményezett módosítások, hibátlanul elküldött bejelentések eredményét is. A funkció lehetőséget biztosít a NAV által nyilvántartott aktuális törzsadatok teljes körű lekérdezésére, és megtekintésére pdf-formátumban. A képviselt adózó adatainak megismeréséhez természetesen megfelelő jogosultság szükséges, mely törvényen alapul vagy meghatalmazás előzetes bejelentését feltételezi.

A „Fizetés”-menüpontban a felhasználó elektronikus úton teljesítheti a bejelentésével, változás-bejelentésével kapcsolatban esetlegesen felmerülő fizetési kötelezettségét. Példaként említhető az igazgatási szolgáltatási díj fizetése, ha az adókártyája elvesztése, megsemmisülése vagy megrongálódása miatt igényelt új adóigazolványt; vagy épp az egészségügyi szolgáltatási járulék befizetésének lehetősége.

Az „Információk”-menüpontban a NAV ügyfélszolgálatok eléréséhez, az oldal használatához szükséges és az akadálymentesítésre vonatkozó információk találhatók. A „Bejelentkezés”- illetve a „Főoldal”-oldalakon a lap alján lévő menü felett található a „Közlemények”-blokk. Ebben a blokkban csempés formában jelenti meg a program a rendszerhez kapcsolódó általános híreket, információkat. A felhasználó az „Értesítések”-funkció útján szerezhet tudomást a saját magára vagy képviselt adózójára vonatkozó dokumentumaival kapcsolatos, vagy egyéb, a rendszer működéséhez kapcsolódó tudnivalókról, történésekről, információkról. Értesítés várható például, ha az adózóra vonatkozóan egy adott dokumentumhoz tartozó elektronikus fizetés sikeresen vagy sikertelenül befejeződött. Léteznek egyéb, a program működésére, például az ellenőrzés kikapcsolására vonatkozó értesítések is. Az egyes, az adott felhasználó részére szóló értesítések görgethető listás nézetben tekinthetők meg.

Az ONYA és az online adat- és változásbejelentés jövője

Ahogy a fentiekben is szóltam róla, az ONYA keretprogramja 2019 elején egyes bevallás, illetve adat- és változásbejelentés esetén biztosítja az online kitöltés, ellenőrzés és benyújtás lehetőségét. Az űrlapok, bejelentések hibavizsgálata lényegében azonnal megtörténik, a NAV-ügyintézői felülvizsgálat az összetettebb nyilvántartási hibákra, hiányosságokra koncentrálódhat ezért különösen fontos az előzetes, körültekintő szakmai és informatikai fejlesztés, tesztelés. A további űrlapok, adatbejelentési lehetőségek elérhetőségének publikálása ütemezetten történik.

Az adat- és változásbejelentés terén, ahogy már említettem, elsőként a természetes személyek és egyéni vállalkozók adat- és változásbejelentései teljesíthetők online, majd fokozatosan bevezetve valamennyi adat- és változás bejelentés. 2019 végétől várhatóan elérhető lesz az ONYA keretein belül cégek adat- és változásbejelentése, majd a külföldi szervezetek, egyházak, társasházak és egyéb szervezetek, továbbá az alapítványok, egyesületek és egyéb civil szervezetek, illetve költségvetési szervek bejelentése. A munka a foglalkoztatói, biztosítotti bejelentésekkel és valamennyi egyéb adat- és változásbejelentéssel folytathódhat a későbbiekben.

A NAV reményei szerint az ONYA, mint keretrendszer, továbbá a ONYA keretein belül elérhető új bevallás-kitöltési, űrlap-kitöltési, valamint adat- és változásbejelentési funkciók valóban megkönnyítik a bevallási, adat- és változásbejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségek gyors és hiánytalan teljesítését, és ez valódi adminisztrációs tehercsökkentést jelent a NAV ügyfelei számára.

Szerző:

dr. Ács István

Évfolyam:

2019. március:03

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Családi kedvezmény - Példatár

March 25, 2019, 6:03 am

≫ Next: Az innovációs járulék szabályai 2019.

≪ Previous: Adat- és változásbejelentés az új Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazással

1. Bevezető

Az állami adóhatóság minden évben elkészíti a magánszemélyek számára a személyi jövedelemadó bevallási tervezeteket. A kiajánlott tervezetek módosítására, kiegészítésére leggyakrabban a családi kedvezményre vonatkozó blokk esetében kerül sor. Ennek oka egyrészt, hogy a törvény lehetőséget biztosít az év közben igénybe vett kedvezménytől való eltérésre, másrészt vannak olyan személyek, akik év közben nem érvényesíthetnek kedvezményt, csak a bevallásukban. A magánszemélyek egy része pedig nem kéri az adóelőleg megállapításakor a kedvezmény figyelembe vételét, azt inkább a bevallásban egy összegben igényli vissza.

A családi kedvezményrendszer alapelvei 2014-től változatlanok, ennek ellenére a bonyolultabb élethelyzetek megítélése a magánszemélyek és gyakran a szakemberek számára is nehézséget okoz.

Cikkünknek nem célja a szabályozás teljes körű bemutatása, az alapesetek ismertetése. Az egyes rendelkezések gyakorlatban való helyes alkalmazását a NAV ügyfélszolgálatain felmerült speciális esetekből összeállított példatárral kívánjuk elősegíteni, különös tekintettel a jogosultságra, az eltartotti státuszra, a közös érvényesítés és megosztás közötti különbségre, valamint a járulékból igénybe vehető kedvezményre.

2. Jogosultság

Mind az Szja tv.¹, mind a Tbj.² rendelkezései szerint családi kedvezményt az a személy érvényesíthet, aki jogosultnak minősül. Az utóbbi időben a jogosultság megítélése leginkább a nemzetközi elemeket is tartalmazó esetekben jelent problémát.

2.1. Kérdés:

Kétgyermekes magyar család 2017-ben Németországba költözött, mindkét szülő rendszeres jövedelemmel rendelkezik német munkáltatótól. Gyermekeik után új lakóhelyük állama folyósítja a családi pótlékot (Kindergeld). A szülők a házaspárokra vonatkozó szabályok szerint adóznak, a gyermekekre tekintettel nem érvényesítenek kedvezményt (Kinderfreibetrag-ot), mivel a családi pótlék kedvezőbb számukra. (Német szabályozás szerint a gyermekek után vagy családi pótlék jár, vagy adóalap-kedvezmény érvényesíthető.)

Budapesti lakásukat – megállapodásuk szerint – az édesanya adja bérbe. A bérbeadásból származó jövedelme az összes jövedelmének 20%-a.

Az édesanya családi kedvezménnyel csökkentheti-e a bérbeadásból származó magyar jövedelmét?

Válasz:

A kedvezmény megítélése során két feltétel együttes teljesülését kell vizsgálni. Egyrészt a gyermekek kedvezményre jogosító eltartottaknak minősülnek-e, másrészt az édesanya adóügyi illetőségét is figyelembe véve, jogosult-e az érvényesítésre.

Az Szja tv. rendelkezései szerint a kedvezmény – a magyar családi pótlékra jogosultak mellett – megilleti azokat a magánszemélyeket is, akik bármely külföldi állam jogszabálya alapján családi pótlékra, vagy más hasonló ellátásra jogosultak, azzal hogy családi kedvezményre jogosító gyermekként az az eltartott vehető figyelembe, akire tekintettel a Cst.³ megfelelő alkalmazásával családi pótlék megállapítható lenne.

Ebben az esetben a gyermekek kedvezményezett eltartottnak minősülnek, mivel az édesanya német családi pótlékra való jogosultsága fennáll, és életkoruk alapján megfelelnek a magyar nevelési ellátás feltételeinek. [Szja tv. 29/B. § (5) bekezdés]

Az Szja tv. értelmező rendelkezése alapján – magyar állampolgárságra tekintettel – belföldinek minősülő, de külföldön élő személyek számára nem jár automatikusan a kedvezmény, mivel az Szja. tv.-ben szereplő kedvezmények érvényesíthetőségét az irányadó kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény szerinti illetőség határozza meg. [Szja. tv 1/A. § (3) bekezdés]

Az édesanya a német-magyar kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény⁴ szerint – állandó lakóhelyére, valamint létérdekének központjára tekintettel – a kiköltözéstől, 2017-től német adóügyi illetőségű, emiatt a külföldi illetőségű személyekre vonatkozó szabályokat kell esetében alkalmazni.

Az Szja tv. a külföldi illetőségűek számára is lehetővé teszi a törvényben szereplő kedvezmények érvényesítését, azonban korlátozó feltételekhez köti.

Külföldi adóügyi illetőségűnek minősülő magánszemély kedvezményt abban az esetben érvényesíthet, ha a magyar adóztatás alá eső összes jövedelme eléri az adóévben megszerzett összes jövedelmének (belföldi és külföldi jövedelem) 75%-át. Összes jövedelem alatt a nem önálló tevékenységből és az önálló tevékenységből származó jövedelmet (ideértve különösen a vállalkozói jövedelmet és a vállalkozói osztalékalapot vagy az átalányadó alapját), valamint a nyugdíj és más hasonló, a korábbi foglalkoztatásra tekintettel megszerzett jövedelmet kell érteni. További feltétel még, hogy azonos vagy hasonló kedvezmény ugyanazon időszakra a másik adóztatásra jogosult (illetőség szerinti) államban ne illesse meg. Ilyen „rokon kedvezménynek” kell tekinteni minden olyan külföldi adó- vagy adóalap kedvezményt, eltérő adókulcsot, más hasonló szabályt, amelyet a magánszemély arra tekintettel vehet igénybe, hogy gyermekekről, eltartottakról gondoskodik.

A vonatkozó egyezmény szerint az anya ingatlan bérbeadásból származó jövedelme az ingatlan fekvése szerinti államban, tehát Magyarországon adóztatható azzal, hogy a kedvezmény megítélésekor alkalmazni kell a külföldiekre vonatkozó korlátozó rendelkezéseket is.

Bár a gyermekekre vonatkozóan a kedvezmény feltételei teljesülnek, azonban az édesanya magyar jövedelme nem éri el az összes jövedelmének (beleértve a német jövedelmet is) 75%-át, ezért a két gyermekre vonatkozó családi kedvezményt magyar adóbevallásában nem érvényesítheti.

2.2. Kérdés:

Magyar házaspár egy kiskorú gyermeket nevel. Az apa 2018-ban osztrák munkáltatóval állt munkaviszonyban, jövedelme Ausztriában adóköteles, magyar adóztatás alá eső jövedelme nem keletkezett. Az anya kizárólag magyar munkaviszonyból származó jövedelemmel rendelkezett. A szociális biztonsági koordinációs rendeletek⁵ alapján a gyermek után járó családi pótlékot a gyermek lakóhelye szerinti állam, magyar hatóság folyósította. Az ausztriai magasabb összegű ellátásra tekintettel, az osztrák államtól családi pótlék kiegészítést kaptak. Az apa osztrák jövedelmének adózásakor családi kedvezményhez hasonló kedvezményt (Kinderfreibetrag) vesz figyelembe. Az anya érvényesíthet-e családi kedvezményt abban az esetben, ha az apa ugyanarra az időszakra és gyermekre tekintettel hasonló kedvezménnyel él Ausztriában?

Válasz:

A családi kedvezmény érvényesíthetőségére vonatkozóan két releváns korlátozó rendelkezést tartalmaz az Szja tv.

Családi kedvezmény ugyanazon gyermek után egyszeresen vehető igénybe, továbbá, ha a belföldi magánszemély az adóévben másik államban is szerez jövedelmet, akkor kedvezményt csak annyiban érvényesíthet, ha azonos vagy hasonló kedvezmény ugyanarra az időszakra – a jövedelmének adóztatására jogosult – másik államban nem illeti meg. [Szja tv. 29/B. § (1) bekezdés, Szja tv. 1/A. § (1) bekezdés]

Ez utóbbi korlátozó rendelkezést nem kell az anyának alkalmaznia, mivel 2018-ban csak belföldről származó jövedelme volt, ebből adódóan másik államban nem keletkezett azonos, illetve hasonló kedvezményre jogosultsága.

Az osztrák szabályok szerinti kedvezményt az apa veszi igénybe, aki Magyarországon adóztatható jövedelem hiányában, valamint a hasonló kedvezmény érvényesítése miatt az Szja tv. rendelkezései szerinti családi kedvezménnyel nem tud élni.

Az anya – az osztrák kedvezménytől függetlenül – érvényesítheti a teljes családi kedvezményt a családi pótlékra jogosító gyermeke után.

2.3. Kérdés:

Romániában élő család három gyermeket nevel. Édesanya nem dolgozik, jövedelemmel nem rendelkezik. A gyermekek Romániában élnek, ott járnak iskolába. Az édesapa 2018 áprilisától Magyarországon dolgozik, ami után a román-magyar kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény⁶ szerint magyar adókötelezettséget kell teljesítenie. Magyar jövedelméből tartja fenn a Romániában élő családját. Családi pótlékot az év első felében a román, a továbbiakban a magyar hatóság folyósította⁷.

Román állampolgárságú apa magyarországi munkavállalásának időtartamától függetlenül, egész évre érvényesíthet-e családi kedvezményt 2018-ban?

Válasz:

Az érvényesíthető családi kedvezmény éves keretösszege a jogosultsági hónapok, a kedvezményezett, valamint az összes eltartott számától függ.

Jogosultsági hónapok száma a családi pótlékra, illetve bármely állam hasonló ellátására vonatkozó jogosultság hónapjaival egyezik meg, ami fő szabály szerint független a jövedelem szerzésének hónapjaitól.

A Romániában élő gyermekek a Cst. megfelelő alkalmazásával egész évben kedvezményre jogosító eltartottak, ugyanakkor az édesapa a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény szerint személyes és családi kapcsolatai alapján román adóügyi illetőségű, ezért magyar adókötelezettsége korlátozott, kizárólag a magyarországi munkavállalás időszaka alatt áll fenn. Ebből adódóan a kedvezményekkel is csak a magyar adókötelezettség időtartamára (áprilistól decemberig) élhet, feltéve, hogy a külföldiekre vonatkozó speciális feltételek teljesülnek.

A magyarországi munkavállalás időszakára, abban az esetben érvényesíthet családi kedvezményt, ha az éves összes jövedelmének legalább 75%-a Magyarországon adóztatható és Romániában ugyanazon időszakra nem jogosult azonos vagy hasonló kedvezményre.

Abban az esetben, ha az éves összes jövedelmének legalább 75%-a magyar adóztatás alá esne, de áprilistól decemberig tartó időszakra a román jövedelmével szemben azonos vagy hasonló kedvezmény illetné meg, akkor csak a román kedvezménnyel nem érintett hónapokra lenne jogosult családi kedvezményt figyelembe venni.

Amennyiben a magyar jövedelem (mint korlátozott adóztatás alá eső jövedelem) nem érné el az éves összes jövedelem 75%-át, akkor a családi pótlékra való jogosultságtól függetlenül, nem lenne érvényesíthető a kedvezmény.

2.4. Kérdés:

Ukrán állampolgár 2018-ban egész évben Magyarországon dolgozott összevont engedéllyel, más jövedelme nem volt. Feleségével két kiskorú gyermeket nevelnek Ukrajnában, itt tartózkodása alatt munkásszálláson lakik. Jövedelmével hozzájárul a család fenntartási költségeihez, rendszeresen hazautazik, a hétvégéket otthon tölti.

Az ukrán magánszemély figyelembe veheti-e a családi kedvezményt magyarországi jövedelmének adóztatása során?

Válasz:

Az ukrán munkavállaló az ukrán-magyar kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény⁸ alapján ukrán adóügyi illetőségű, mivel állandó lakóhelye és létérdekeinek központja Ukrajnában van.

Családi kedvezményt akkor érvényesíthet, ha a külföldiekre vonatkozó korlátozó feltételek teljesülnek, és a gyermekek után, mint kedvezményezett eltartottak után megállapítható a jogosultság.

Mivel az ukrán munkavállalónak csak magyar adóztatás alá eső jövedelme volt 2018-ban, ezért a 75%-os jövedelemkorlátra és a más országban nem érvényesített hasonló kedvezményre vonatkozó rendelkezésnek is megfelel, így az Szja tv. szerinti kedvezmények alkalmazására jogosult. (Utóbbi feltételnek igazolása nem szükséges, tekintettel arra, hogy az adóév egészében kizárólag Magyarországon állt fenn foglalkoztatása.)

Családi kedvezményt azonban csak akkor érvényesíthet, ha magyar családi pótlékot vagy ahhoz hasonló ukrán ellátást igényelhet az Ukrajnában élő gyermekei után.

Cst. szabályai szerint ukrán állampolgárként abban az esetben jogosult magyar családi pótlékra, ha bevándorolt vagy letelepedett jogállású, illetőleg összevont engedéllyel⁹rendelkező harmadik országbeli állampolgárként legalább hat hónapig tartózkodik Magyarországon. További feltétel, hogy gyermekeivel egy háztartásban éljen és azok megfeleljenek a támogatás előírásainak (például: 16 év alattiak vagy közoktatási intézményben tanulnak). [Cst. 2. § ab) és af) pont]

A Cst. szerinti első kritérium megvalósul, mivel hat hónapot meghaladó munkavállalásra és tartózkodásra jogosító összevont engedéllyel él és dolgozik Magyarországon, ezért magyar családi pótlékra jogosult lehet. A jogosultsághoz igazolni kell továbbá a gyermekekre, és a közös háztartásra vonatkozó feltételek teljesülését is. Igazolásként elsősorban hivatalos szervek által kiállított dokumentumok fogadhatóak el, például: születési anyakönyvi kivonat, iskolalátogatási igazolás, közös címet tartalmazó lakcímkártyák, vagy amennyiben ilyen kártya az adott országban nincsen, akkor a lakcímnyilvántartó intézménytől kért igazolás, illetve elfogadható bármely – akár más célból kiállított – olyan okirat, amely tartalmazza a gyermek lakcímét. A közös háztartás fennállását igazolhatják a háztartással vagy gyermekekkel összefüggő költségek kifizetését tanúsító bizonylatok, például a gyermek étkezési térítési díjáról, tandíjáról, közüzemi díjról a nevére kiállított számla, bankbizonylat, vagy más hasonló bizonylat.

A közös háztartás megléte tehát akkor is igazolható, ha a gyermekek nem Magyarországon élnek. Az apa éppen a közös háztartás fedezetének biztosítása érdekében tartózkodik ideiglenesen munkásszálláson, onnét rendszeres jelleggel látogatja a külföldi állandó lakóhelyén élő családját és hozzájárul a közös háztartásban felmerült költségekhez azzal, hogy a bérét eljuttatja a családtagjai részére.

Amennyiben a Cst. szerinti családi pótlékra való jogosultsági feltételek megvalósulnak, de a családi pótlék folyósítására ténylegesen nem kerül sor, a családi kedvezmény akkor is érvényesíthető. A fenti igazolásoknak, iratoknak azonban ebben az esetben is rendelkezésre kell állni, a vendégmunkás nyilatkozata nem elegendő.

3. Eltartotti státusz

Különbséget kell tenni az eltartottak és a kedvezményezett eltartottak között. Az eltartottak száma határozza meg a kedvezmény mértékét, amely a kedvezményezett eltartott után, jogosultsági hónaponként vehető igénybe.

3.1. Kérdés:

Háromgyermekes családban a legfiatalabb gyermek 12 éves. A középső gyermek 16 éves, aki állapota miatt ápolást-gondozást nyújtó bentlakásos intézményben van elhelyezve, az utána járó családi pótlékot az intézmény vezetője kapja. A legidősebb gyermek 23 éves főiskolai hallgató, aki tanulmányai miatt a szülőktől eltérő városban lakik, rendszeresen hazautazik. A legidősebb gyermeket alapvetően a szülők tartják el, de anyagi terheik mérséklésére a gyermek nyelviskolában megbízási szerződéssel rendszeres oktatást vállalt, díjazása havonta 90.000 forint.

A szülők milyen összegű családi kedvezményre jogosultak? Eltartottként figyelembe vehető-e a két idősebb testvér?

Válasz:

A kedvezményezett eltartott után érvényesíthető családi kedvezmény összegének meghatározása szempontjából eltartottnak számít az is, aki a Cst. szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vehető. Az ellátás megállapításakor többek között az vehető figyelembe, aki felsőoktatási intézményben első felsőfokú szakképzésben, első alapképzésben, első mesterképzésben vagy első egységes, osztatlan (nappali, esti, levelező) képzésben hallgatói jogviszonyban áll, és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik. Mivel a Cst. csak a három egymást követő hónapban keletkezett, minimálbér havi összegét meghaladó bevételt tekinti rendszeres jövedelemnek, ezért a támogatás megítélése szempontjából az egyetemista testvér jövedelemmel nem rendelkezőnek minősül.

Az sem kizáró tényező, ha a főiskolás gyermek nem otthon lakik, mivel a Cst. saját háztartásban nevelt, gondozott gyermeknek minősíti azt a gyermeket (személyt) is, aki kül- és belföldi tanulmányai folytatása vagy gyógykezelése okán átmeneti jelleggel tartózkodik a háztartáson kívül. [Cstv. 4. § i) és j) pont, Cst. 12. § (1) bekezdés]

A családi pótlék összegének megállapítása szempontjából szintén figyelembe kell venni azt a gyermeket, aki fogyatékos, és szociális intézményi ellátásban részesül, feltéve, hogy őt a gyámhivatal nem vette átmeneti vagy tartós nevelésbe, és a családi pótlékot igénylő a gyermekkel rendszeresen találkozik. A kapcsolattartás tényéről a szociális intézmény vezetője évente igazolást állít ki.

Annak megítélése, hogy egy gyermek után jár-e családi pótlék, vagy figyelembe vehető-e a családi pótlék meghatározása során, nem tartozik az adóhatóság hatáskörébe. E kérdéssel javasolt megkeresni a szülő lakóhelye szerinti fővárosi, megyei kormányhivatalt.

Amennyiben a legkisebb gyermek után járó családi pótlék összegének meghatározása során mindkét testvért figyelembe veszik, akkor 12 x 220.000 forint az évente járó családi kedvezmény.

3.2. Kérdés:

A szülők két kiskorú gyermeket nevelnek, velük él a 28 éves gyermekük is, aki 60%-os egészségkárosodása miatt 2018. júniusáig saját jogú családi pótlékban részesült, júliustól pedig a saját jogú családi pótlék helyett fogyatékossági támogatást vett igénybe, mivel annak összege magasabb, emellett foglalkoztatási munkadíjat szerzett, melynek havi összege 103.500 forint.

A legidősebb gyermek 2018-ban egész évben kedvezményezett eltartottnak minősül-e?

Válasz:

A 18. életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy részére járó saját jogú családi pótlék és a fogyatékossági támogatás egyidejűleg nem folyósítható. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 24. § (3) bekezdése rögzíti, hogy nem jogosult fogyatékossági támogatásra az a személy, aki magasabb összegű családi pótlékban részesül. Emiatt a fogyatékossági támogatás igénybevételének előfeltétele, hogy a családi pótlék összegének folyósításáról az érintett személy lemondjon. A családi kedvezmény érvényesíthetősége szempontjából azonban nem a családi pótlék folyósítása a releváns, hanem az arra való jogosultság. [Cst. 4. § fb) pont, Cst. 7. § (2) bekezdés]

Az Szja tv. 29/A § (4) bekezdés c) pontja értelmében a legidősebb gyermek azokban a hónapokban minősül kedvezményezett eltartottnak, amelyekben a családi pótlékra való jogosultsága fennáll. A tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy részére járó magasabb összegű családi pótlék annak a hónapnak a végéig járna, ameddig a betegség, a súlyos fogyatékosság fennállását rehabilitációs szakértői szerv vagy jogelődjének hatályos határozatával, szakhatósági állásfoglalással igazolták.

A kedvezmény érvényesítésére – az adóelőlegnél adott nyilatkozattal egyezően – vagy a legidősebb gyermek jogosult az érintett hónapokra vonatkozóan 66.670 forint összegben, vagy a vele közös háztartásban élő egyik szülő 220.000 forint összegben. A döntés kihatással van a másik két gyermekre tekintettel igénybe vehető kedvezmény összegére is. Az első esetben a szülőknél jogosultsági hónaponként 2 x 116.670 forinttal csökkenthető közös érvényesítéssel az összevont adóalap. A második esetben a kedvezmény jogosultjának kijelölt szülő 3 x 220.000 forinttal rendelkezhet, míg a másik szülő kedvezménye a közös érvényesítésre ebből 2 x 220.000 forint lehet. Év végén a bevallásban a szülők megosztással mindhárom gyermekre jogosultsági hónaponként 220.000 forint csökkentést alkalmazhatnak.

A legidősebb gyermek, a fogyatékossági támogatásra tekintettel személyi kedvezmény érvényesítésére is jogosult. Ez utóbbi adókedvezmény más személlyel nem osztható meg. [Szja. tv. 40. § (2) bekezdés]

4. Közös érvényesítés – megosztás

Közös érvényesítésről akkor beszélhetünk, ha ugyanazon kedvezményezett eltartott után több jogosult van, akik – döntésük szerint – együttesen veszik igénybe a családi kedvezményt. Amennyiben egy jogosult személy van, akkor meghatározott feltételek teljesülése esetén megosztással átengedheti más, jogosultnak nem minősülő személynek az őt megillető kedvezményt, vagy annak egy részét. Lényeges különbség, hogy a jogosultak már év közben az adóelőleg megállapítása során is igénybe vehetik közösen a kedvezményt, míg a megosztással csak az adóbevallásban lehet élni.

4.1. Kérdés:

Egy édesanya 2018. február közepétől két gyermekével férjétől külön él, de az egyedülálló emelt összegű családi pótlékát nem vette igénybe. Szeptembertől új élettársával lakik albérletben. A lakástulajdonos hozzájárulásának hiányában erre a közös lakcímre nem tudnak bejelentkezni.

Az élettárs az SZJA bevallásában érvényesítheti-e teljes évre vonatkozóan az anyának járó családi kedvezményt?

Válasz:

Január és február hónapban a családi pótlékra, és ebből kifolyólag a gyermekek után járó családi kedvezmény érvényesítésére a házaspár mindkét tagja jogosult volt. Ezekre a hónapokra járó kedvezményt a házastársak döntésük szerint közösen érvényesíthetik, az anya a rá eső részt nem oszthatja meg élettársával.

Márciustól kizárólag az anya jogosult a családi pótlékra, illetve a családi kedvezményre. Erre az időszakra járó kedvezményt az adóbevallásban már megoszthatja a vele közös háztartásban élő, jogosultnak nem minősülő élettársával (ideértve azt az esetet is, ha a családi kedvezményt az anya egyáltalán nem tudja érvényesíteni). Tehát az anya csak azokra a jogosultsági hónapokra nézve oszthatja meg az őt megillető családi kedvezményt élettársával, amelyekben a férj már nem volt jogosult a kedvezményre. A megosztás feltétele, hogy az anya a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát ne vegye igénybe. (A bevallás 22. sorában az anya kedvezménykerete: 2 x 12 x 116.670 forint, az élettárs kedvezménykerete: 2 x 10 x 116.670 forint)

A közös háztartásban élés feltételének 2019-ben, az adóbevallás benyújtásakor kell megfelelni. Nem zárja ki a kedvezmény megosztással történő érvényesítését a 2018. adóév március-december hónapjaira nézve az, hogy az anya és az élettársa 2018. március és augusztus között még nem éltek élettársi kapcsolatban, illetve nem rendelkeznek a lakcímnyilvántartásba bejegyzett azonos lakcímmel.

Bejelentett közös lakcímnek nem kell feltétlen megvalósulnia a közös háztartás fennállásához. Ez utóbbi fogalmat sem az Szja tv., sem a Cst. nem határozza meg, ezért a szó hétköznapi értelmében vett érzelmi-gazdasági életközösséget értjük alatta, amelyben a család a rendelkezésre álló anyagi javakat az együttélés során közösen használja fel. Az életközösség meglétét elsődlegesen bizonyíthatja a családtagok közös lakcíme, de egy esetleges ellenőrzés keretében a konkrét eset összes körülményét figyelembe kell venni, például a magánszemélyek egybehangzó nyilatkozatát, amelynek valódiságát lakcímkártyán kívül másként (pl. tanukkal) is alá lehet támasztani.

4.2. Kérdés:

2018. novemberétől élettársi kapcsolatban élő pár közös háztartásban neveli az édesanya korábbi kapcsolatából született két gyermekét, akik után családi pótlékra jogosult. Az édesanya közös gyermekükkel várandós. Orvosi igazolás szerint a fogantatás 91. napja 2018. október 10-e. Az édesanya gyermekei után egész évben az egyedülálló emelt összegű családi pótlékát vette igénybe.

Az anya megoszthatja-e az egész évre vonatkozó családi kedvezményét a vele közös háztartásban élő élettársával?

Válasz:

Eltartott gyermek után megállapítható családi kedvezmény esetében az a magánszemély minősül jogosultnak, aki a Cst. szerint jogosult a családi pótlék folyósítására, illetve magzatra tekintettel – a fogantatásának 91. napjától – a várandós nő és a vele közös háztartásban élő házastársa.

A gyermekekre és a magzatra vonatkozó kedvezményre tehát kizárólag az édesanya jogosult. Az élettárs a közös magzatra tekintettel sem válik jogosulttá.

[Cst. 7. § (1) bekezdés, Szja tv. 29/A. § (3) bekezdés a) és b) pont, Szja tv. 29/B. § (1b) bekezdés]

Mivel az élettárs egyik eltartott esetében sem minősül jogosultnak, ezért csak az anya kedvezményéből érvényesíthet bevallásában családi kedvezményt, amennyiben a megosztás alkalmazható.

Az élettársnak átadható kedvezmény meghatározásakor a kedvezményezett eltartottakat egymástól függetlenül, külön-külön kell vizsgálni.

A korábbi kapcsolatból származó gyermekek után érvényesíthető kedvezmény esetében figyelemmel kell lenni az egyedülálló szülőnek járó családi pótlék folyósítására is, melynek következtében az anyát saját gyermekeire tekintettel megillető kedvezmény nem engedhető át.

Magzatra vonatkozóan nem történt családi pótlék folyósítás, így nem áll fenn az átengedést kizáró körülmény, ezért a magzatra járó kedvezmény megosztható. A kedvezmény összegének megállapításakor a kedvezményre jogosult (anya) eltartottainak számát kell alapul venni. Mivel az anya átengedett kedvezményéről van szó, ezért egy kedvezményezett eltartott után, a három eltartottra vonatkozó (havonta 220.000 forint) összeggel számolva érvényesíthet kedvezményt az élettárs.

Az anya adóbevallásábanév elejétől szeptemberig kettő, október és december közötti időszakra három kedvezményezett eltartottat kell szerepeltetni „1”-es jogcímkóddal, valamint fel kell tüntetni az október, november és december havi megosztás tényét és az élettárs adatait. Családi kedvezményének keretösszege (9 hó x 2 x 116.670 + 3 hó x 3 x 220.000) = 4.080.060 forint, amiből (3 hó x 1 x 220.000) = 660.000 forintot érvényesíthet megosztással a vele közös háztartásban élő élettársa.

Az élettárs bevallásában– a megoszthatóságtól függetlenül – szerepeltetni kell a két gyermekre, továbbá a magzatra vonatkozó adatokat. A kedvezményre nem jogosító hónapokban, januártól szeptemberig „0”-ás, a megosztható időszakra, október, november és december hónapra „1”-es jogcímkódot kell jelölni mindhárom eltartott esetében. Az édesanya adatait is szerepeltetni kell a bevallásban a megosztásra vonatkozó hónapok jelölésével. A bevallás 22. sorába megosztással érvényesíthető kedvezménykeretként 660.000 forint kerülhet be, eltérően az anya keretétől.

Megjegyezzük, hogy az anya decemberre jogosulatlanul vette igénybe az egyedülálló családi pótlékát, de a kedvezmény megoszthatóságát ez nem befolyásolja.

4.3. Kérdés:

Rokkantsági ellátásban részesülő édesanya korábbi kapcsolatából született gyermekét együtt neveli élettársával. Az édesanya a rokkantsági ellátáson kívüli jövedelemmel nem rendelkezik, ezért az egyedülállók családi pótlékát folyósítják számára.

Az édesanya – mivel adóköteles jövedelemmel nem rendelkezik – átengedheti-e élettársának a gyermeke után járó családi kedvezményt?

Az édesanya rokkantsági ellátása miatt kedvezményezett eltartottként figyelembe vehető-e?

Válasz:

Az édesanya élettársi kapcsolatától függetlenül az egyedülálló emelt összegű családi pótlékát jogszerűen igényelhette gyermekére, mivel Cst. 12. § (3) bekezdése szerint a ténylegesen egyedülállók (hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön élő és élettárssal nem rendelkező) mellett, a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is, aki saját maga, illetve akinek a házastársa, élettársa – többek között – megváltozott munkaképességű személyek ellátásában részesül és egyéb jövedelme nincs.

2018-ban érvényes szabályozás szerint nem alkalmazható megosztás abban az esetben, ha a jogosult az egyedülálló emelt összegű családi pótlékát kapta, így az édesanya 2018. évre vonatkozó családi kedvezményét nem adhatja át élettársának.

Az édesanya nem vehető figyelembe kedvezményezett eltartottként, mivel a családi kedvezmény érvényesítésére az egészségkárosodott magánszemélyeknek járó ellátások közül a rokkantsági járadék folyósítása ad jogalapot, a rokkantsági ellátás viszont nem.

Megjegyezzük, hogy 2019-től a megosztásra vonatkozó szabályozás megváltozott. Jogosultnak nem minősülő élettársnak megosztással akkor is átengedhető a családi kedvezmény, ha a jogosult nem tényleges egyedülállóként, hanem a Cst. 12. § (3) bekezdésében szereplő egyedülállónak tekintendőként vált jogosulttá a magasabb összegű családi pótlékra.

Egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is, aki saját maga vagy házastársa, élettársa

• köznevelési intézmény tanulója, felsőoktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és jövedelme nincs,

• vakok személyi járadékában vagy fogyatékossági támogatásban részesül,

• megváltozott munkaképességű személyek ellátásában részesül és egyéb jövedelme nincs,

• nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesül, feltéve, ha nyugdíjának, ellátásának összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, és egyéb jövedelme nincs,

• időskorúak járadékában, rokkantsági járadékban, hadigondozási járadékban részesül, és egyéb jövedelme nincs, illetve az aktív korúak ellátására való jogosultságát megállapították,

• a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és jövedelme nincs.

4.4. Kérdés:

Szülők jogerős bírósági döntés alapján felváltva gondozzák két kiskorú gyermeküket. Az édesapa a családi pótlék rá vonatkozó részét átengedte az édesanyának, aki a két gyermekre az általános mértékű támogatást igényelte.

Felváltva gondozásra tekintettel érvényesíthet-e családi kedvezményt az édesapa? Családi kedvezmény címén milyen összeggel csökkentheti adóalapját az édesanya?

Válasz:

Szja tv. rendelkezése szerint, ha jogerős bírósági döntés, egyezség, közös nyilatkozat alapján a szülők felváltva gondozzák gyermeküket, és ezért családi pótlékra 50-50%-os arányban mindkét szülő jogosult, akkor a gyermek mindkét szülő esetében kedvezményezett eltartottnak minősül.

A szülők ebben az esetben a rájuk vonatkozó mértékű családi kedvezmény 50-50%-át érvényesíthetik. [Szja tv. 29/B. § (1e) bekezdés]

A Cst. 2017. január 1-jétől hatályos szabályozása alapján a családi pótlék 50-50%-os mértékű folyósítására a szülők akkor jogosultak, ha azt közös kérelemben igénylik is. [Cst. 9. § (4) bekezdés]

Amennyiben a szülők közötti megállapodás alapján csak az egyikőjük igényli a teljes támogatást, akkor a másik szülő nem lesz jogosult a családi pótlék 50%-os összegére. Ebben az esetben nem alkalmazható az Szja tv. felváltva gondozott gyermekekre vonatkozó rendelkezése. A családi pótlékról másik szülő javára lemondó apa a támogatás mellett, a családi kedvezményre való jogosultságát is elveszítette.

Az anya pedig az általános szabályok szerint folyósított családi pótlékra tekintettel, érvényesítheti a kedvezményezett eltartottak után járó teljes kedvezményt.

Amennyiben az apa nem az anya javára engedte volna át a családi pótlékot, hanem a felváltva gondozás ellenére, lemondott volna a számára megállapított 50%-os családi pótlék folyósításáról akkor a családi kedvezményre való jogosultsága nem szűnt volna meg. A Cst. rendelkezése szerint a folyósításról való lemondás az Szja tv. szerinti családi kedvezmény érvényesítésére nem bír joghatással. [Cst. 6. § (1) bekezdés]

5. Járulékkedvezmény

A családi adóalap-kedvezmény járulékra történő kiterjesztése tette lehetővé, hogy a több gyermekkel és/vagy alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők számára is teljes, (vagy a lehető legnagyobb) mértékben kihasználható legyen a kedvezmény.

5.1. Kérdés:

Magyarországon élő házaspár két középiskolás gyermeket nevel. Az apa 2017-től magyar munkáltatójának szlovák telephelyén, kiküldetésben dolgozik. Szlovák-magyar kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény¹⁰ alapján az apa munkaviszonyból származó jövedelme, a kiküldetés időtartamára tekintettel, Szlovákiában adózik, egyéb jövedelemmel nem rendelkezik. Társadalombiztosítás szempontjából a kiküldetés ideje alatt is a magyar joghatóság hatálya alá tartozik, így magyar társadalombiztosítással rendelkezik. Járulékokat a munkaszerződésben meghatározott alapbére után fizeti meg Magyarországon. Gyermekek után az iskoláztatási támogatást a biztosítás helye szerinti tagállam, a magyar hatóság folyósítja.

Családi pótlékra jogosító gyermekei után érvényesíthet-e az apa családi járulékkedvezményt?

Válasz:

Szja tv., valamint a Tbj. rendelkezései szerint, amennyiben az adóalap nem nyújt elegendő fedezetet a családi kedvezmény érvényesítésére, akkor a biztosítási jogviszony alapján szerzett adóköteles jövedelmet terhelő egyéni járulékok (egészségbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék) is csökkenthetők. Az érvényesíthető kedvezmény a családi járulékkedvezmény, melynek összege az adóalap csökkentése után megmaradt családi kedvezmény 15%-a.

Járulékkedvezmény nem érvényesíthető az adómentes, a bevételnek nem minősülő, továbbá a biztosítási jogviszonnyal nem járó kifizetések után megállapított járulékokból (például: GYES vagy GYET, öregségi nyugdíjas társas vállalkozó díjazása). [Tbj. 24/A. § (6) bekezdés]

Kiküldetés alatt az apa továbbra is a magyar társadalombiztosítás hatálya alá tartozik, ebből adódóan egyéni járulékfizetési kötelezettsége áll fenn, annak ellenére, hogy munkabére Szlovákiában adóköteles. A Szlovákiában szerzett jövedelmét Magyarország mentesíti az adóztatás alól. Amennyiben belföldi adókötelezettség alá eső jövedelme is lenne, akkor az arról benyújtandó bevallásában csak tájékoztató adatként kellene szerepeltetnie a kiküldetésből származó jövedelmét.

Mivel az apa által fizetendő járulékok alapja nem képez belföldön adóztatható jövedelmet, ezért családi kedvezmény járulékkedvezményként sem érvényesíthető.

5.2. Kérdés:

Hogyan vehet igénybe három óvodáskorú gyermeke után családi kedvezményt az a lelkész, aki a 18M30-as igazolásai alapján egyházi jogi személytől munkaviszonyból származó jövedelmet, más nem önálló tevékenységből származó jövedelmet, valamint megbízási jogviszony alapján önálló tevékenységből származó jövedelmet szerzett?

Válasz:

A kérdés megválaszolása során az egyes jogviszonyokat külön-külön kell megvizsgálni.

Speciális szabályok vonatkoznak az egyházi szolgálatot sajátos egyházi szolgálati viszonyban ellátó egyházi személyre. Az Art.¹¹ 7. § 38. c) pontja alapján ezen egyházi személyt munkaviszonyban állónak kell tekinteni, ezért e jogviszonyával összefüggésben az Szja tv. munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezései az irányadóak. A Tbj. szerint az egyházi személy ugyan biztosított, de a nyugdíjjárulékot és a természetbeni egészségbiztosítási járulékot az adott egyház – a minimálbér alapul vételével – havonta központilag fizeti meg, vagyis a járulékot nem az érintett járandóságából kell levonni. E jogviszonyhoz pénzbeli egészségbiztosítási-járulékfizetési kötelezettség nem kapcsolódik. [Tbj. 5. § (1) bekezdés h) pont és a Tbj. 26. § (3) bekezdés]

Fentiek alapján az egyházi személynek e jogviszonyból származó összevont adóalapot képező jövedelmével szemben a családi kedvezmény az általános szabályok szerint érvényesíthető, azonban járulékkedvezményre – biztosítottat terhelő járulék hiányában – nem jogosult.

Amennyiben az egyház a lelkészt az egyházi szolgálat mellett külön munkaszerződés alapján, vagy megbízási szerződéssel is foglalkoztatja, úgy ezekhez a jogviszonyokhoz kapcsolódó biztosítási kötelezettséget az adott jogviszonyra irányadó általános szabályok szerint kell elbírálni. Ha a lelkész által megszerzett, összevont adóalapba tartozó jövedelem nem fedi le a családi kedvezmény rá eső részét, akkor a fennmaradó összeg 15%-a után családi járulékkedvezményt is igény vehet az utóbbi jogviszonyokból származó jövedelmet terhelő, általa megfizetett 7%-os (4+3) egészségbiztosítási és 10%-os nyugdíjjárulék összegéig.

5.3. Kérdés:

Betéti társaság beltagja személyes közreműködésre kötelezett, amit főfoglalkozású társas vállalkozóként végez. Személyes közreműködésért havonta 100 ezer forint díjazást kap. Járulékokat a garantált bérminimum alapul vételével állapítják meg. Élettársával két közös gyermeket nevelnek. A gyermekek után járó családi kedvezményt (havi 2 x 116.670 forintot) 2018-ban csak ő veszi igénybe, aminek évközi érvényesítéséről nyilatkozott.

2018-ban a társaság 2017. évi adózott eredményéből 4 millió forint összegű osztalékot fizettek ki részére.

Figyelembe véve az érvényesített járulékkedvezményt, mekkora összeggel csökkenthető – megfizetett egészségbiztosítási járulék címén – az osztalék után fizetendő egészségügyi hozzájárulás?

Válasz:

2019. január 1-jétől hatályát vesztett, de a 2018. évben keletkezett jövedelmekre még alkalmazandó Eho tv.¹² alapján, az osztalékot terhelő egészségügyi hozzájárulás felső határa (450.000 forint) csökkenthető a megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékkal.

A megfizetett egészségbiztosítási járulék a beltagot terhelő egészségbiztosítási járuléknak a járulékkedvezmény levonása után fennmaradó része, feltéve, hogy azt meg is fizették.

Főfoglalkozású társas vállalkozó a személyes közreműködői díjazása után, de legalább a garantált bérminimum alapulvételével meghatározott járulékalap alsó határa után kötelezett járulékfizetésre. Az így megállapított egyéni járulékokból érvényesíthető az adóalap csökkentésére még fel nem használt kedvezmény 15%-ának megfelelő összegű járulékkedvezmény. A figyelembe vett járulékkedvezmény azonban nem haladhatja meg a személyes közreműködés után kifizetett díjazást – mint adóalapot képező jövedelmet – terhelő járulékok összegét.

Járulékkedvezmény felhasználása a Tbj. által meghatározott sorrend betartásával történhet. Először a biztosítottat terhelő természetbeni egészségbiztosítási járulékot, majd ha az nem nyújt fedezetet a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot kell csökkenteni. Amennyiben az egészségbiztosítási járulékok nem elegendőek a kedvezmény érvényesítéséhez, akkor az a nyugdíjjárulék összegéből is levonható. [Tbj. 51. § (3) bekezdés]

A beltag által érvényesíthető járulékkedvezmény tehát a családi kedvezmény adóalap-csökkentés után megmaradó részének 15%-a, 20.001 forint [((2 x 116.670) – 100.000) x 15%], de nem több, mint a személyes közreműködés után kifizetett díjazást terhelő járulékok összege, 17.000 forint [100.000 x (4% és 3% egészségbiztosítási járulék+10% nyugdíjjárulék)]. Az előzőek alapján havonta 17.000 forint járulékkedvezmény érvényesítésére volt lehetőség.

A kötelező sorrendre tekintettel, a személyes közreműködés díját terhelő járulékoknak megfelelő összegű járulékkedvezményt először a járulékalap alsó határa utáni, és nem a ténylegesen kifizetett díjazás után számított egészségbiztosítási járulékokra kellett felhasználni.

A következőképpen alakult a beltag havi járulékkötelezettsége:

Mindezek alapján (12 hó x 1.953) = 23.436 forint összegű egészségbiztosítási járulék tekinthető megfizetettnek, így a beltag (450.000 – 23.436) = 426.564 forint összegű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni osztaléka után.

6. Egyéb eljárási és technikai kérdések

A családi kedvezményt a jogosultak év közben is kérhetik, de a végleges elszámolásra a személyi jövedelemadó bevallásban kerül sor, amelynek kiindulópontját jelentheti az évközi érvényesítés adatait tartalmazó tervezet. Szakértő bevonására jellemzően akkor kerül sor, ha a családi viszonyokban, élethelyzetekben a korábbi évektől eltérő körülmény adódott, vagy ha az érintettek adóalapot képező jövedelme a kedvezmények kihasználását nem teszi közvetlenül lehetővé. Utóbbi esetben akár komoly számítást is feltételez a jogszerűen érvényesíthető kedvezménykeret magánszemélyek közötti arányának meghatározása.

6.1. Kérdés:

Élettársi kapcsolatban élő szülők egy közös gyermeket nevelnek. Döntésük szerint a gyermek után járó családi kedvezményt csak az apa veszi igénybe. Az apa bevallásában a gyermek adatai mellett, közös érvényesítés jelölésével szerepelteti az anya adatait is. Amennyiben az apa érvényesíti a kedvezmény teljes összegét, akkor az anya köteles-e bevallásában a családi kedvezmény érvényesítéséről 1853-03 lapot kitöltve nyilatkozni?

Válasz:

Amennyiben csak az apa érvényesít kedvezményt, akkor az anya adóbevallásában nem kell kitölteni sem a főlap családi kedvezményre vonatkozó sorait, sem a 1853-03-as pótlapot.

6.2. Kérdés:

Egy házaspár két gyermeket nevel. Az apa éves bérjövedelme 1.656.000 forint, az anya bérjövedelme 824.000 forint. Az apa 82.800 forint összegű személyi kedvezmény igénybevételére is jogosult.

A szülők év közben – az adóelőleg megállapítása során – nem nyilatkoztak kedvezményről, azt a bevallásban egy összegben szeretnék visszakérni.

A gyermekek után járó éves 2.800.080 forintos családi kedvezménykeret összegét hogyan kellene az apa és az anya között úgy „szétosztani”, hogy a személyi kedvezményt is érvényesíteni tudják? (18SZJA bevallás 26. sorának optimális kitöltése)

Válasz:

A különböző kedvezmények érvényesítésére a törvény kötött sorrendet határoz meg. Elsőként az összevont adóalapot lehet csökkenteni az első házasok kedvezményével, ezt követően a családi kedvezménnyel. Pozitív adóalap esetén a fizetendő adó tovább csökkenthető a személyi kedvezménnyel. Végezetül a kedvezménnyel csökkentett összevont adóalap után fizetendő adó mértékéig lehet rendelkezni az adóról önkéntes pénztári befizetés, nyugdíjbiztosítás, NYESZ-R számla esetén.

A családi kedvezmény közös érvényesítése, megosztása során arra érdemes figyelemmel lenni, hogy egyik, vagy mindkét fél jogosult-e egyéb kedvezményre, továbbá járulékkedvezményt év közben vettek-e igénybe, illetve milyen összeg érvényesíthető még ezen a jogcímen.

A házaspár együttes jövedelme 2.480.000 forint, azaz ekkora összeget tudnak adóalap kedvezményként figyelembe venni. A fennmaradó 320.080 forint 15%-a, 48.012 forint járulékból kérhető vissza, amelyre fedezetet nyújt a levont járulék.

Adott személy vonatkozásában járulékkedvezmény igénybe vételének feltétele, hogy az adóalapját a családi kedvezménnyel kimerítse. Az apa személyi kedvezményének érvényesíthetősége érdekében erre az anya esetében kerülhet sor. A bevallásban figyelembe vehető járulékkedvezmény összegét úgy kell kiszámolni, hogy a 31. sorösszegét elosztjuk 0,15-tel.

A kedvezménykeretből az anya által érvényesíthető rész 824.000+(140.080/0,15) = 1.757.867 lehet. Az apa által igénybe venni kívánt rész 2.800.080-1.757.867 = 1.042.213. Ezek az összegek kerülnek a házaspár által benyújtandó bevallások 26. sorbába. Ilyen kedvezmény elosztás mellett az apa családi kedvezménnyel csökkentett adóalapja 613.787 forint, amelynek 92.068 forint összegű adóját a személyi kedvezmény csökkenti. A házaspár részére összesen 502.812 forintot utal ki az adóhatóság.

Megjegyezzük, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező szülőknek megfontolandó a családi kedvezmény (különösen a járulékkedvezmény) évközi igénybevétele. Az év közben jogszerűen igénybe vett családi járulékkedvezmény ugyanis véglegessé válik. A bevallásban ennek figyelembevételével kerül megállapításra, alacsonyabb összegben a 25. sorban szereplő adóalapból érvényesíthető kedvezménykeret.

6.3. Kérdés:

Az adózó adóbevallásában csak az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba befizetett összeg 20%-áról rendelkezett. Utólag önellenőrzéssel érvényesíthet-e családi kedvezményt is? A kedvezmény beállítása esetén az adóalap, és az összevont adóalapot terhelő adó összege is 0 forint lenne, amely nem nyújtana fedezetet a nyugdíjpénztári befizetéshez kapcsolódó rendelkezésre.

Válasz:

Az Art. rendelkezései alapvetően lehetőséget adnak a kimaradt kedvezmény utólagos érvényesítésére, viszont nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt önellenőrzéssel változtatná meg. Tehát, ha a magánszemély jogszerűen rendelkezett az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba befizetett összeg 20 százalékáról, akkor a bevallását utóbb nem módosíthatja abból a célból, hogy a rendelkezett összeget visszakérje amiatt, hogy helyette családi kedvezményt tudjon érvényesíteni.

Ebben az esetben arra van mód, hogy a rendelkezéssel nem érintett, fennmaradó adóalapja után érvényesítsen önellenőrzés keretében családi kedvezményt. A számítás során az alapbevallásban szereplő összevont jövedelmeket terhelő adó összegét csökkenteni kell a pénztár felé rendelkezett adó összegével, amit osztani kell 0,15-tel. Ez az adóalapra átszámított összeg állítható be az önellenőrzés során a bevallás 26. sorába érvényesíteni kívánt adóalap csökkentő tételként.

Hátrányosan érintheti az adózót az, hogy adóalapját utólag a családi kedvezménnyel már nem tudja kimeríteni, emiatt járulékkedvezmény érvényesítésére nem nyílik lehetősége.

7. Záró gondolatok

Az Szja törvényben újszerű megoldást jelentett a családi kedvezmény érvényesítésének az a módja, hogy ugyanazon kedvezményre több személy is jogosult lehet, melyet akár egymás között meg is oszthatnak. A személyi jövedelemadózás rendszerébe ezzel családi adózási elemek épültek be, ami azt eredményezte, hogy a bevallást bár magánszemélyenként kell elkészíteni, de azokat az érintettek esetében mégis szoros egységben kell kezelni. A bemutatott példák is tükrözik, hogy a folyamatosan változó családi viszonyok miatt mindez egyre összetettebb feladatot jelent.

Szintén nehézséget okozhat a jogalkalmazás során, hogy a kedvezményre vonatkozó rendelkezés több ponton a családtámogatási ellátások szabályaira épül, ezért egy-egy eset helyes megítéléséhez – az adó és társadalombiztosítási törvény mellett – a Cst. és a Cst. vhr.¹³rendelkezéseit is alkalmazni kell. Az egyre gyakoribbá váló országhatárokat átlépő munkavállalás esetén pedig a nemzetközi egyezményekre és más államok szabályozására is tekintettel kell lenni.

1) 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról, a továbbiakban: Szja tv

2) 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, a továbbiakban: Tbj.

3) 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról, a továbbiakban: Cst.

4) 2011. évi LXXXIV. számú törvény a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről

5) A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, valamint annak végrehajtásra vonatkozó 987/2009/EK rendelet, a továbbiakban: koordinációs rendeletek

6) 1996. évi XCIX. törvény a Magyar Köztársaság és Románia között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Bukarestben, 1993. szeptember 16-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről

7) Koordinációs rendelet 67. és 68. cikke alapján a családtámogatás folyósítására kötelezett tagállamot elsődlegesen a kereső tevékenység (munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység) folytatásának a helye és nem a gyermek lakóhelye határozza meg.

8) 1999. évi XXX. törvény a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók területén Kijevben, 1995. május 19-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről

9) összevont engedély: a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 2. § v) pontja alapján az a tartózkodási engedély, amely a harmadik országbeli állampolgárt Magyarország területén meghatározott foglalkoztatóval foglalkoztatási jogviszony létesítésére és tartózkodásra jogosítja

10) 1996. évi C. törvény a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Pozsonyban, 1994. augusztus 5-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről

11) Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény, a továbbiakban: Art.

12) Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény, a továbbiakban: Eho tv.

13) 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról, a továbbiakban: Cst. vhr.

Szerző:

Bálóné Mazák Katalin

Kelemen Hilda

Évfolyam:

2019. április:04

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Az innovációs járulék szabályai 2019.

April 24, 2019, 2:28 am

≫ Next: Adóváltozások áttekintése 2019-ben

≪ Previous: Családi kedvezmény - Példatár

Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló 2018. évi XLI. törvény (Módtv.) 56. §-a 2019. január 1-jei hatállyal módosította az innovációs járulék szabályait tartalmazó, a tudományos kutatásról, fejlesztésről és az innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Inno. tv.) 15. § (2) bekezdésének a) pontját.

A módosítás az innovációs járulék-szabályozás 15 éves történetének egyik legsarkalatosabb pontját, a mikro- vagy kisvállalkozási besorolás Inno. tv-beli megítélését érintette. Az innovációs járulékra vonatkozó szabályozás ugyanis már a kezdetektől mentesítette a járulékkötelezettség alól a mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaságokat. A szabályozásbeli eltérés abban mutatkozott meg, hogy az említett besorolásnál milyen adatokat kellett figyelembe venni.

A 2018. december 31-ig hatályos szabályozás – amely 2015. január 1-jétől volt alkalmazandó – akként rendelkezett, hogy mentes a járulék fizetésének kötelezettsége alól a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény. (a továbbiakban: Kkv. tv.) 3. § (2) és (3) bekezdése szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság. Ez azt jelentette, hogy az említett adóévekben az innovációs járulék alóli mentesség szempontjából a mikro- vagy kisvállalkozói státuszt kizárólag a Kkv. tv. hivatkozott 3. § (2)-(3) bekezdései alapján kellett megállapítani.

2019. január 1-jétől azonban az Inno. tv. 15. § (2) bekezdésének a) pontja azt mondja ki, hogy a járulék fizetésének kötelezettsége alól a Kkv. tv. szerinti mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság mentesül. Ennek alapján az idei évtől kizárólag azok a gazdasági társaságok mentesülnek az innovációs járulék megállapításának, megfizetésének és bevallásának kötelezettsége alól, amelyek a Kkv. tv. valamennyi előírása figyelembevételével kis- vagy mikrovállalkozásnak minősülnek. A vállalkozásoknak tehát 2019. január 1-jétől nem csupán a Kkv. tv. 3. § (2)-(3) bekezdésében felsorolt mutatóértékekre – összes foglalkoztatotti létszám, éves nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg vizsgálata a vállalkozás saját, önálló szintjén – kell tekintettel lennie, hanem

• az önálló, a partner- és kapcsolódó vállalkozásokra vonatkozó szabályokra is (Kkv. tv. 4-5.§)

• az állam vagy önkormányzat tulajdoni részesedésével érintett vállalkozásokat érintő előírásokra, illetve arra, hogy

• valamely besorolási mutatószám meghaladása tartósnak tekinthető-e.

A Kkv. tv. valamennyi előírásának a kis- és mikrovállalkozói státusz megállapításánál való figyelembevétele elsősorban azokat a vállalkozásokat emeli be az innovációs járulékalanyok közé, amelyek egy nemzetközi vállalatcsoport tagjaként működnek, illetve kapcsolódó- vagy partnervállalkozásokkal rendelkeznek. Míg a 2015-2018. adóévekben egy vállalkozás az – üzleti év első napján ismert, utolsó rendelkezésre álló – éves (vagy egyszerűsített éves) beszámoló adatai alapján sorolta be magát, addig 2019-től már a konszolidált (összevont) éves beszámoló – ennek hiányában a partner- illetve kapcsolódó vállalkozások beszámolóiban is szereplő adatok saját beszámolóban lévő adatok melletti – figyelembevételével szükséges a KKV besorolást megállapítani. Ahhoz azonban, hogy egy vállalkozás besorolása megváltozzon, az is szükséges, hogy a vállalkozás mutatóértékei két egymás követő évben (beszámolási időszakban) meghaladják vagy alulmúlják az utolsó besorolást (ez az ún. kétéves szabály).

Figyelembe véve, hogy az újonnan – illetve ismételten – innovációs járulékkötelezetté váló adózókra 2019 második negyedévében két bevallási határidő is vonatkozik, jelen cikkünk célja az innovációs járulék idei évben hatályos előírásainak áttekintése.

1. Az innovációs járulék alanyai

Az Inno. tv. 15. § (1) bekezdése értelmében a belföldi székhelyű, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény(Szt.) hatálya alá tartozó gazdasági társaság kötelezett innovációs járulék megállapítására.

Mentesül azonban a járulék fizetésének kötelezettsége alól

a) a Kkv. tv. szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság,

b) a Magyar Nemzeti Bank,

c) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.,

d) a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság,

e) a cégbejegyzés évében a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága,

f) a közhasznú nonprofit gazdasági társaság,

g) a járulékfizetésre kötelezett, de felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt álló gazdasági társaság.

Mivel nem az Szt. alanya, nem kell innovációs járulékot fizetnie – egyebek mellett – a kisadózó vállalkozások tételes adója alanyának, az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (Eva tv.) szerint bevételi nyilvántartást vezető közkereseti társaságnak, betéti társaságnak, az egyéni vállalkozónak, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletének. Mivel nem gazdasági társasági formában működő adózóról van szó, szintén mentesül az Inno. tv. szerinti járulékkötelezettség alól pl. az egyéni cég, a civil szervezetek (alapítvány, egyesület), a szövetkezet, lakásszövetkezet, erdőbirtokossági társulat vagy a vízitársulat.

A felszámolással, kényszertörléssel érintett adózónak az eljárás megkezdését megelőző, tevékenységét záró adóévére vonatkozó innovációs járulékkötelezettségéről a ’71-es számú bevalláson kell elszámolnia. Az egyébként innovációs járulékkötelezett gazdasági társaságot a felszámolási illetve kényszertörlési eljárás alatt nem terheli innovációs járulék-bevallási, és fizetési kötelezettség. A végelszámolás alatt álló adózót azonban az Inno. tv. nem mentesíti a járulékkötelezettség alól.

Az innovációs járulékkötelezettség, illetve az az alóli mentesség megállapításánál az üzleti év első napján fennálló állapotot kell vizsgálni [Inno. tv. 15. § (3) bekezdés]. A hivatkozott rendelkezésnek különösen a Kkv. tv. szerinti mikro- vagy kisvállalkozói besorolásnál van jelentősége; a besorolás évközi változása ugyanis nem érinti az innovációs járulékkötelezettséget (vagy annak hiányát). Ha például egy vállalkozás az adóéve első napján mikro- vagy kisvállalkozásnak minősül, majd az adóév során esetlegesen elveszíti ezen besorolását, mindez nincs hatással az Inno. tv. szerinti adóévi besorolására, tehát nem válik utólagosan adóalannyá. Mindez fordított esetben is igaz; ha egy gazdasági társaság az adóéve első napján nem minősül mikro-, vagy kisvállalkozásnak (és az Inno. tv. egyéb rendelkezései alapján sem mentesül az innovációs járulék alól), járulékkötelezettségét nem érinti, ha év közben – pl. 2019 júniusában a legutolsó, 2018. évre vonatkozó beszámoló elkészültét követően az abban foglalt adatokat is figyelembe véve – immáron mikro- vagy kisvállalkozásnak minősül. [Itt jegyezzük meg, hogy az innovációs járulék szabályaitól eltérően a társasági adóban a KKV besorolást általában az adóév utolsó napján fennálló állapot szerint kell vizsgálni].

Mentesül az innovációs járulék alól a cégbejegyzés évében a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága. Előtársasági időszaknak minősül a jogelőd nélkül alapított vállalkozónál az alapítása időpontjától (létesítő okirata ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától) létrejöttének (a cégjegyzékbe való bejegyzésének), illetve a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának, vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének napjáig – mint mérlegfordulónapig – terjedő időszak, függetlenül annak időtartamától. Az előtársasági időszakról – bár önálló üzleti évnek minősül – csak akkor kell külön beszámolót készíteni, ha ezen időszak alatt a vállalkozó megkezdte vállalkozási tevékenységét, és/vagy a bejegyzésre az üzleti év naptári évnek megfelelő, vagy választott mérlegfordulónapjáig nem került sor. Ha az előtársasági időszakról külön beszámoló készül, a vállalkozás az innovációs járulék-kötelezettség alól az előtársasági évben, illetve az azt követő üzleti évben mentesül. Amennyiben az előtársasági időszakról külön beszámoló nem készül, a vállalkozás az innovációs járulék alól az első üzleti évében – a cégbejegyzés évében – mentesül (ami a létesítő okirat ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a bejegyzett társaság üzleti évének mérlegfordulónapjáig tart).

2. Az innovációs járulék alól mentesülő mikro- vagy kisvállalkozások besorolásánál figyelembe veendő adatok és körülmények

Az adójogszabályok fogalomrendszerében a KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

• összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és

• éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

A KKV kategórián belül mikrovállalkozás az a vállalkozás, amelynek

• összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és

• éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg

[Kkv. tv. 3. § (2)-(3) bekezdés].

Az összes foglalkoztatotti létszám, az éves nettó árbevétel és a mérlegfőösszeg adatok (a továbbiakban együtt: besorolási adatok) közül a foglalkoztatotti létszámra vonatkozónak mindenképpen teljesülnie kell, míg a másik kettő vonatkozásában elegendő, ha az egyik megfelel a rá vonatkozó határértéknek. Amennyiben a vállalkozás működési ideje 1 évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni.

Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati joga alapján – külön-külön vagy együttesen eléri vagy meghaladja a 25%-ot. Mivel 2018. december 31-ig a Kkv. tv. utóbbi, 3. § (4) bekezdését nem kellett figyelembe venni az Inno. tv. alkalmazásában a kis-, illetve mikrovállalkozói besorolás megállapításánál, 2015 és 2018 között az állami illetve önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok nem voltak az innovációs járulék alanyai, ha a Kkv. tv. 3. § (2)-(3) bekezdései szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősültek. 2019. január 1-jétől azonban azon vállalkozások, amelyekben az állami illetve önkormányzati részesedés külön-külön vagy együtt eléri vagy meghaladja a 25%-ot, innovációs járulék fizetésére kötelezetté válnak, adott esetben a Kkv. tv. 3. § (2)-(3) bekezdéseiben foglalt feltételek teljesítése ellenére is. Nem kell azonban a 25%-os, vagy azt meghaladó mértékű tulajdoni részesedést vizsgálni, ha a Kkv. tv. 19. § 1. pontja szerinti befektetők rendelkeznek a vállalkozásban az említett részesedéssel (pl. állami befektető társaságok, felsőoktatási intézmények, nonprofit kutatási központok, regionális fejlesztési alapok, évi 10 millió eurónak megfelelő forintösszeget el nem érő költségvetéssel és kevesebb, mint 5 000 lakossal rendelkező helyi önkormányzatok); ebben az esetben a vállalkozás KKV-nak minősülhet a törvényi feltételek teljesítésekor.

A besorolás alapjául szolgáló mutatóértékek megállapításánál a vállalkozó alapesetben az érintett üzleti évet megelőző második üzleti évre vonatkozó beszámoló adatait veszi figyelembe, ha az üzleti év első napján – az Inno. tv. szerinti besorolás napján – az előző üzleti évre vonatkozó beszámolóval még nem rendelkezik.

2019. január 1-jétől a vállalkozásoknak a KKV besorolásukkor figyelembe kell venniük a Kkv. tv. önálló-, partner- és kapcsolódó vállalkozásokra irányadó szabályait is.

Önálló vállalkozásnak minősülnek azon vállalkozások, amelyek nem minősülnek sem partner-, sem kapcsolódó vállalkozásnak [Kkv. tv. 4. § (1) bekezdés]. Azok a gazdasági társaságok tartoznak ide,

• amelyek nem rendelkeznek tulajdoni részesedéssel, szavazati joggal, döntő irányítási, ellenőrzési stb. joggal más vállalkozás(ok)ban, illetve amelyekben más vállalkozás sem rendelkezik az említett jogosítványokkal;

• amellyel a Kkv. tv. 19. § 1. pontja szerinti befektetők sem külön-külön, sem együttesen nem állnak kapcsolódó vállalkozási jogviszonyban, vagy amelynek befektetői – sem közvetlenül, sem közvetve – nem vesznek részt az irányításban, vagy amelynek a befektetői nem vállalkozásként működnek (a vállalkozás tehát akkor is önálló vállalkozásnak minősül, ha a Kkv. tv. 19. § 1. pont szerinti befektetők 25-50 %-ot birtokolnak a vállalkozás tőkéjéből vagy szavazati jogaiból);

• amelyeknél a vállalkozás 25%-nál kevesebbet birtokol egy vagy több másik vállalkozás tőkéjéből vagy szavazataiból (a magasabb értéket kell figyelembe venni);

• amelyeknél külső vállalkozások nem rendelkeznek 25%-os vagy azt meghaladó részesedéssel a vállalkozás tőkéjében vagy szavazati jogaiban (a magasabb értéket kell figyelembe venni).

Lehetséges, hogy a vállalkozásnak több befektetője is van, amelyek mindegyike 25 % alatti részesedéssel rendelkezik a vállalkozásban, és az mégis önállónak minősül, ha az említett befektetők nem kapcsolódnak egymáshoz (amennyiben mégis, a vállalkozást partner- vagy kapcsolódó vállalkozásnak kell tekinteni, a körülmények függvényében).

Önálló vállalkozásnál a besorolási adatokat kizárólag az adott vállalkozás nyilvántartása alapján kell meghatározni [Kkv. tv. 5. § (4) bekezdés], a rendelkezésre álló utolsó éves vagy egyszerűsített éves beszámoló alapján. Éves beszámolóval, egyszerűsített éves beszámolóval nem rendelkező, újonnan alapított vállalkozás esetében a tárgyévre vonatkozó üzleti tervet kell figyelembe venni.

Partnervállalkozásnak minősülnek azok a vállalkozások, amelyek nem minősülnek kapcsolódó vállalkozásoknak, és amelyek között olyan kapcsolat áll fenn, hogy egy vállalkozás kizárólagosan vagy több kapcsolódó vállalkozással közösen valamely másik vállalkozás jegyzett tőkéjének vagy a szavazati jogának legalább 25%-ával rendelkezik [Kkv. tv. 4. § (2) bekezdés]. Ennek megfelelően a vállalkozás akkor minősül partnervállalkozásnak, ha

• egy másik vállalkozás tőkéjében vagy szavazati jogaiban 25 %-os, vagy ezt meghaladó mértékű részt birtokol, és/vagy egy másik vállalkozás 25 %-ot, vagy annál nagyobb részt birtokol az említett vállalkozásban, és

• a vállalkozás nem kapcsolódik más vállalkozáshoz (tehát a vállalkozás szavazati joga illetve tulajdoni részesedése a másik vállalkozásban – vagy fordítva – nem magasabb, mint 50 %, illetve a vállalkozás nem rendelkezik döntő irányítási, ellenőrzési joggal a másik vállalkozásban vagy fordítva, stb.).

Kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek azok a vállalkozások, amelyeknél

• egy vállalkozás egy másik vállalkozásban a szavazatok többségével rendelkezik, vagy

• egy vállalkozás egy másik vállalkozásban jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy

• egy vállalkozás egy másik vállalkozás felett a tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött szerződés vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján (a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól függetlenül) döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol, vagy

• egy vállalkozás egy másik vállalkozásban – más tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján – a szavazatok többségét egyedül birtokolja, vagy

• egy vállalkozás a Kkv. tv. 19. § 1. pontjában meghatározott befektetővel (befektetőkkel) áll az utóbbi felsorolás valamelyikében szereplő kapcsolatban (akár egy vagy több vállalkozáson keresztül), illetve amelynek az említett befektetői közvetlenül vagy közvetve részt vesznek az irányításban, vagy

• a vállalkozások egy természetes személy vagy közösen fellépő természetes személyek egy csoportja révén állnak egymással kapcsolódó vállalkozási jogviszonyban, feltéve, hogy a vállalkozások a tevékenységüket vagy tevékenységük egy részét az érintett piacon vagy egymással szomszédos piacokon folytatják [Kkv. tv. 4. § (3)-(6) bekezdések].

A partner-, illetve kapcsolódó vállalkozói minőség kizárólag a Kkv. tv. alkalmazásában vállalkozásnak minősülő jogalanyokkal állhat fenn. A Kkv. tv. 19. § 5. pontja szerint vállalkozásnak minősül a gazdasági tevékenységet folytató jogalany, különösen az egyéni vállalkozó, az egyéni cég, a gazdasági társaság, az ügyvédi iroda, a szövetkezet, a vízi társulat, a víziközmű társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i 651/ 2014/EU bizottsági rendelet I. mellékletében meghatározott KKV kritériumoknak megfelelő mezőgazdasági termeléssel, halgazdálkodással, mezőgazdasági feldolgozással és forgalmazással, erdőgazdálkodással és vadgazdálkodással foglalkozó vállalkozás és természetes személyek.

Mivel a hazai kkv-szabályozás nem tesz különbséget bel-, illetve külföldi vállalkozás között, a partner-, illetve a kapcsolódó vállalkozási jogviszony bármely államban bejegyzett és adóügyi illetőségű adóalannyal fennállhat, ha az irányadó külföldi jog szerint vállalkozásnak, gazdasági tevékenységet végző jogalanynak minősül.

Partner- vagy kapcsolódó vállalkozással rendelkező vállalkozásnál a besorolási adatokat az utolsó összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján, ennek hiányában a vállalkozás nyilvántartása alapján kell meghatározni [Kkv. tv. 5. § (5) bekezdés]. Amennyiben nem áll rendelkezésre összevont (konszolidált) éves beszámoló, a vállalkozásnak az egyedi éves (egyszerűsített éves) beszámolójában – ennek hiányában a saját nyilvántartásában – szereplő adatokat kell figyelembe vennie, és ehhez kell hozzászámítania partner-, illetve kapcsolódó vállalkozásának (vállalkozásainak) adatait. Utóbbi érintett vállalkozások adatait is az érintett vállalkozások összevont (konszolidált) éves beszámolója alapján, ennek hiányában a vállalkozások nyilvántartása alapján kell meghatározni.

A partner-, illetve kapcsolódó vállalkozások adatait a besorolni kívánt vállalkozásnál az alábbiak szerint kell figyelembe venni. Partnervállalkozással rendelkező vállalkozás besorolási adataihoz a partnervállalkozás mutatóértékeit – amely közvetlenül tulajdonosa az adott vállalkozásnak, vagy közvetlenül az adott vállalkozás tulajdonában van – a tőkeérdekeltségi, illetve a szavazati arányok közül a nagyobbnak megfelelő arányban kell figyelembe venni. Keresztrészesedés esetén a magasabb százalékot kell alkalmazni. A partnervállalkozás(ok) adatainak meghatározásánál a partnervállalkozás(ok)hoz kapcsolódó vállalkozások adatait is teljes mértékben számításba kell venni, ha azok az összevont (konszolidált) éves beszámolóban nem szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy mielőtt a besorolni kívánt vállalkozásnál a partnervállalkozás(ok) adatai a részesedési/szavazati aránynak megfelelően hozzáadásra kerülnének, a partnervállalkozásoknál figyelembe kell venni utóbbi kapcsolódó vállalkozásának (vállalkozásainak) adatait is, 100 %-os arányban.

Erre vonatkozó külön előírás hiányában a besorolni kívánt vállalkozásnál a partnervállalkozás partnervállalkozásának az adatait nem kell számításba venni.

Amennyiben a besorolni kívánt vállalkozás kapcsolódó vállalkozás(ok)kal rendelkezik, saját adataihoz teljes mértékben hozzá kell adni a vállalkozáshoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó vállalkozások adatait, ha az adatok az összevont (konszolidált) éves beszámolóban nem szerepelnek. Még mielőtt azonban a kapcsolódó vállalkozások adatait hozzászámítanánk a besorolni kívánt vállalkozás besorolási mutatóértékeihez, a kapcsolódó vállalkozások adataihoz arányosan hozzá kell adni a kapcsolódó vállalkozással olyan partnervállalkozási kapcsolatban lévő vállalkozások adatait, amelyek közvetlenül tulajdonosai a kapcsolódó vállalkozásnak, vagy közvetlenül a kapcsolódó vállalkozás tulajdonában vannak, kivéve, ha ezek az adatok az összevont (konszolidált) beszámolóban már szerepelnek.

Előfordulhat, hogy a partner-, illetve kapcsolódó vállalkozás(ok)kal rendelkező vállalkozások eltérő nyilvántartást vezetnek. A nem eva-alany gazdasági társaság besorolásánál, ha az Eva tv. szerinti adóalannyal áll partner-, vagy kapcsolódó vállalkozási jogviszonyban, az utóbbi vállalkozások adatai közül csak a foglalkoztatottak éves létszámát kell számításba venni. Fordított esetben, ha a besorolni kívánt vállalkozás eva-alany, míg a partner-, illetve kapcsolódó vállalkozásai nem, a besorolni kívánt gazdasági társaság foglalkoztatotti létszám-adatai mellett figyelembe kell venni a partner-, illetve kapcsolódó vállalkozások összes, KKV minősítés alapjául szolgáló adatát (foglalkoztatotti létszám, éves nettó árbevétel, mérlegfőösszeg). Ha a partner-, vagy kapcsolódó vállalkozás egyéni vállalkozó, utóbbinál az adóbevallásában szereplő foglalkoztatotti létszám-adatokat kell figyelembe venni.

A Kkv. tv. 5. § (3) bekezdésében rögzített szabály alapján, amennyiben egy vállalkozás éves szinten túllépi a foglalkoztatotti létszám vagy pénzügyi határértékeket, vagy elmarad azoktól, akkor ennek eredményeként csak abban az esetben veszíti el, illetve nyeri el a közép-, kis- vagy mikrovállalkozói minősítést, ha két egymást követő beszámolási időszakban túllépi az adott határértékeket vagy elmarad azoktól (kétéves szabály). Mivel 2019-től az Inno. tv. alkalmazásában a vállalkozások KKV besorolásánál a Kkv. tv. valamennyi előírását alkalmazni kell, így a kétéves szabályra is tekintettel kell lenni. Ez azt jelenti, hogy a KKV kategóriák közötti váltásra, továbbá valamely KKV kategóriába történő bekerülésre vagy a mikro-, kis- vagy középvállalkozói minősítés elvesztésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a besorolás alapját képező mutatóértékek két egymást követő beszámoló adatai alapján elmaradnak, vagy túllépik a vállalkozás korábbi besorolását eredményező mutatókat.

Előfordulhat, hogy a két utolsó rendelkezésre álló beszámoló adatai alapján azonos irányba történik változás, azonban a beszámolókban szereplő adatok eltérő besorolást eredményeznének. Ennek feloldása érdekében ilyen esetekben az utolsó beszámoló alapján kell a minősítést elvégezni.

A kétéves szabály alapján addig nem módosul a vállalkozás KKV besorolása, ameddig nem áll rendelkezésre két olyan, egymást követő évben elfogadott beszámoló, amelynek mutatóértékei mindkét évben meghaladják a fennálló besorolás alapját képező adatokat, vagy elmaradnak azoktól.

3. Az innovációs járulék alapja és mértéke

Az innovációs járulékot az állami adóhatósághoz kell befizetni, a NAV Innovációs járulék beszedési számlára (számlaszám: 10032000-06056322, adónemkód 184).

Az innovációs járulék alapja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldön létesített telephelyre jutó iparűzési adóalaprész összegével. A járulék mértéke a járulékalap (vetítési alap) 0,3%-a.

A Htv. 39. § (1) bekezdése szerint az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve

a) az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke, együttes összegével,

b) az alvállalkozói teljesítések értékével,

c) az anyagköltséggel,

d) az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen

költségével.

Az innovációs járulék alapjának megállapításánál tehát – hasonlóan a helyi iparűzési adó alapjának kiszámításához – a nettó árbevételből kell kiindulni, amelyet

• teljes mértékben csökkenteni kell az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel és az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével, illetve

• sávosan, a nettó árbevétel összegétől függően kell csökkenteni a sávokra jutó eladott áruk beszerzési értékével és közvetített szolgáltatások értékével.

A sávos adóalap-csökkentés összege a következőképpen alakul: a nettó árbevétel

• 500 millió forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg egésze,

• 500 millió forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 85%-a,

• 20 milliárd forintot meghaladó, de 80 milliárd forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb e sávba jutó nettó árbevétel 75%-a,

• 80 milliárd forintot meghaladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 70%-a vonható le.

Az egyes sávokra jutó nettó árbevételt csökkentő összeget akként kell meghatározni, hogy az összes nettó árbevételt csökkentő összeget meg kell szorozni az adott sávba jutó nettó árbevétel összes nettó árbevételben képviselt arányának szorzatával. Ennek következtében megállapítható, hogy egy adott sávra mekkora mértékű csökkentő tétel jutna akkor, ha nem lenne érvényben az egyes sávok vonatkozásában további korlátozás. Amennyiben az egyes sávokra jutó nettó árbevétel csökkentő összeg belefér az érintett sávra vonatkozó maximális mértékbe – ami a nettó árbevétel százalékos arányában rögzített –, az adott csökkentés teljes mértékben érvényesíthető. Ellenkező esetben legfeljebb az adott sávra jutó nettó árbevétel meghatározott %-a vonható le.

Vannak azonban olyan esetek, amikor az eladott áruk beszerzési értéke, illetve a közvetített szolgáltatások értéke a nettó árbevétel nagyságától függetlenül, 100 %-os mértékben levonható a nettó árbevételből. A Htv. 39. § (7) bekezdése sorolja fel az ide tartozó beszerzéseket, közvetített szolgáltatásokat.

A nettó árbevétel kapcsán a Htv. önálló definíciót tartalmaz – Htv. 52. § 22. pont –, amely nem egyezik meg az Szt. szerinti értékesítés nettó árbevételének fogalmával.

Az éves beszámolóját az IFRS-ek szerint készítő – hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak, biztosítónak, befektetési vállalkozónak nem minősülő – gazdasági társaság a nettó árbevételét nem a Htv. 52. § 22. pontja, hanem 40/C. §-a alapján határozza meg. Emellett az Inno. tv. 16. § (14) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az adóalany az éves beszámolóját az Szt. 3. § (10) bekezdés 2. pontjában meghatározott IFRS-ek szerint állítja össze, járulékkötelezettsége megállapításakor köteles a Htv. 40/J-40/L. §-ában foglaltakat megfelelően alkalmazni.

4. A járulék-bevallási és megfizetési kötelezettség

A járulékfizetésre kötelezett gazdasági társaság a járulékot az üzleti évre állapítja meg. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó járulékfizetésre kötelezett az üzleti év első napján hatályos jogszabályok szerint állapítja meg, vallja be, teljesíti járulékfizetési kötelezettségét és fizet előleget.

Az innovációs járulék alanyait előleg-megállapítási, bevallási és fizetési kötelezettség terheli, illetve az üzleti évük (adóévük) elteltét követően el is kell számolniuk az innovációs járulékkal.

Az innovációs járulék-előleggel kapcsolatos további szabály, hogy nem kell járulékelőleget bevallania a járulékfizetésre kötelezettnek megszűnésekor, továbbá, ha járulékbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be.

A járulékfizetésre kötelezett bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettségének az Inno. tv. által nem szabályozott kérdéseiben, valamint a kötelezettség teljesítésének ellenőrzése tekintetében az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) és az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni [Inno. tv. 16. § (12) bekezdés].

Az Inno. tv. eljárásjogi szabályai különbséget tesznek aszerint, hogy az adózó a 2019. évben első ízben válik-e innovációs járulék-kötelezetté.

4.1. Az újonnan – vagy ismételten – kötelezetté váló adózók innovációs járulékelőleg- kötelezettsége

A 2019. évben első ízben kötelezetté váló adózók az Inno. tv. 16. § (9) bekezdése szerint állapítják meg járulékelőlegüket. A hivatkozott előírás szerint a járulékfizetésre kötelezettnek a járulékfizetési kötelezettség keletkezésének évében az adóévet megelőző adóév adatai alapján kell járulékelőlegét megállapítania és arról az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig járulékelőleg-bevallást benyújtania. A járulékfizetési kötelezettség keletkezése évének első két előlegfizetési időszakára vonatkozóan az adózó az előlegfizetéssel egyidejűleg bevallást tesz. Az előleg mértéke a járulék várható éves összegének időarányos része. Nem lehet járulékelőleget bevallani arra a negyedévre és a negyedév azon naptári hónapjára, amelyre az adózó már vallott be járulékelőleget.

Az említett előírások nemcsak azokra a gazdasági társaságokra vonatkoznak, amelyek működésük során először 2019-ben válnak innovációs járulékkötelezetté, hanem azokra az adózókra is, amelyek valamilyen okból – például a mikro- vagy kisvállalkozási minőség elnyerése okán – a korábbi években kikerültek a törvény hatálya alól, majd 2019-ben újra visszakerülnek a kötelezettek közé (pl. mikro- vagy kisvállalkozási besorolás elvesztése).

Az érintett adózónak a 2019. adóév során három alkalommal kell járulékelőleg-bevallást benyújtania, a 1949-es jelű nyomtatványon. A bevallásokban – feltételezve, hogy a gazdasági társaság a naptári évvel megegyező adóév szerint működik – a következők szerint alakul a bevallási időszak, a benyújtási határidő, illetve a járulékalap.

Az első előlegfizetési időszak 2019. január 1-től 2019. március 31-ig terjed, melynek bevallási és befizetési határideje 2019. április 23. (2019. április 20-a munkaszüneti nap) A második előlegfizetési időszak 2019. április 1-től 2019. június 30-ig tart, 2019. július 22-ei bevallási és befizetési határidővel (2019. július 20-a munkaszüneti nap). Mindkét esetben a 1949-es bevallás 01-es lapját kell kitölteni (a bevallás „C” blokkjában a bevallási kódnál 1-es jelöléssel), a járulékelőleg mértékét a járulék várható éves összegének időarányos része alapján kell meghatározni. Az innovációs járulék alapja ekkor a 2019. évre várható iparűzési adó alapja.

2019. május 31-éig a társaságnak be kell nyújtania a tárgyév harmadik 1949-es bevallását, ebben a bevallásban a 02-es lapot kell kitölteni és járulékelőleget bevallani az első két előlegfizetési időszakot követő 12 hónapos, 2019. július 1-től 2020. június 30-ig terjedő időszakra (a bevallás „C” blokkjában a bevallási kódnál a 2-es számot kell feltüntetni). A várható éves innovációs járulék kötelezettség összegét tehát a második negyedéves előleg bevallása és befizetése előtt meg kell állapítani. Az első két negyedévet követő négy negyedévre fizetendő járulékelőleget azonban – szemben az első két negyedévi előleggel – nem a 2019. évi várható adatok, hanem a tényleges, előző üzleti évi (2018-as), a Htv. 39. § alapján megállapított üzleti évi járulékalap összegéből kiindulva kell meghatározni (ha az előző adóév 12 hónapnál rövidebb volt, a járulékalapot évesíteni szükséges).

Ezt követően az adózó már az általános szabályok szerint fogja teljesíteni a járulék(előleg) bevallási kötelezettségeit, az adóévet követő adóév ötödik hónapja utolsó napjáig (általános esetben május 31-ig), adózási módjától függően a ’29, ’29EUD, ’43 vagy ’KIVA bevallásában.

Megjegyezzük, hogy a 1949 jelű bevallást – tekintettel arra, hogy kizárólag innovációs járulékelőleg bevallására szolgál – alapbevallásként lehet csak benyújtani, önellenőrzésre nincs lehetőség. A járulékelőleg-módosítást az adózó az illetékes adó- és vámhatósághoz benyújtott kérelem alapján kérheti.

A naptári évtől eltérő üzleti éves adózóknál az első, illetve második negyedévre vonatkozó innovációs járulékelőlegről benyújtandó bevallás határideje az adóév negyedik, illetve hetedik hónapjának 20. napja. Az érintett adózóknál az első két előlegfizetési időszakot követő 12 hónapos időszak (négy negyedévi előlegfizetési időszak) tekintetében az előremutató járulékelőleg bevallást a naptári évtől eltérő adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig kell benyújtani, amelyen – akárcsak a naptári éveseknél – mind a négy időszak előremutató előlegösszege egyidejűként jelenítendő meg.

A vállalkozásoknak 2019 decemberében ismét meg kell becsülniük az éves szinten várható innovációs járulékkötelezettségüket, mivel december 20-áig innovációs járulék-előleg kiegészítési bevallást kell tenniük a 1901 számú nyomtatványon, és az esetleges járulékelőleg-különbözetet is meg kell fizetniük.

A lenti táblázat rögzíti az újonnan kötelezetté vált adózók számára a bevallási határidőket.

4.2. Nem újonnan – vagy ismételten – kötelezetté váló adózók innovációs járulékelőleg- kötelezettsége

Az Inno. tv. 16. § (4) bekezdése alapján az adóévben járulékfizetésre kötelezettnek háromhavonként előleget kell fizetnie az előlegfizetési időszakot követő hónap 20. napjáig. Az adóév utolsó előlegfizetési időszakára vonatkozó járulékelőleget a járulékfizetésre kötelezett az előlegkiegészítéssel egyidejűleg köteles teljesíteni. Az előlegfizetési időszakra fizetendő járulékelőleg mértéke a járulékelőleg egynegyede.

A hivatkozott rendelkezés alapján azoknak az adózóknak, akik 2019-ben nem újonnan – illetve nem ismételten – válnak innovációs járulékkötelezetté, szintén járulékelőleget kell fizetniük. Az említett előleg bevallására – attól függően, hogy társasági adó, kisvállalati adó vagy egyszerűsített vállalkozói adó alanyáról van szó – a ’29, ’29EUD, a ’KIVA, vagy a ’43 nyomtatvány szolgál, amelyet az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig kell benyújtani. Az említett nyomtatványon a járulékbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra járulékelőleget kell bevallani az előlegfizetési időszakokra eső egyenlő részletek feltüntetésével. A járulékelőleg az adóévet megelőző adóév fizetendő járulékának összege, ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónap volt (ettől eltérő esetben pedig az adóévet megelőző adóév fizetendő járulékának a működés naptári napjai alapján 12 hónapra számított összege). Az előleget háromhavonta szükséges megfizetni, mindig a harmadik hónapot követő hónap 20. napjáig, kivéve az adóév utolsó előlegfizetési időszakára vonatkozó járulékelőleget, melyet az előleg-kiegészítéssel egyidejűen kell megfizetni, az adóév utolsó hónap 20. napjáig [Inno. tv. 19. § (5)-(6) bekezdés].

A járulékfizetésre kötelezettnek a járulékelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő járulék összegére ki kell egészítenie. Az előleg-kiegészítésre kötelezett a várható fizetendő járulék és az adóévre már bevallott előlegek különbözetéről az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig bevallást nyújt be és ezzel egyidejűleg eleget tesz fizetési kötelezettségének [Inno. tv. 16. § (10) bekezdés]. Az előleg-kiegészítést a 1901 számú bevallás 01-es lapjának 7. során kell feltüntetni.

Az innovációs járulékelőleggel kapcsolatos további szabály, hogy az átalakulás napjától számított 30 napon belül a jogutód köteles a jogelőd által bevallott járulékelőlegből számított (az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott) járulékelőleget bevallani, és ennek alapján köteles a bevallás esedékességének napjától az adóévet követő hatodik hónap utolsó napjáig járulékelőleget fizetni. Kiválás esetén a fennmaradó gazdasági társaság e rendelkezés alkalmazásában jogutódnak is minősül. Az átalakulással, egyesüléssel, szétválással érintett adózó esetén a járulékkötelezett jogutód az átalakulás, egyesülés, szétválás napjától számított esedékességi időszakokra az innovációs járulékelőlegét a ’251 bevallásban vallja be.

4.3. Elszámolás az innovációs járulékkal

Az innovációs járulék adóévi összegét az adóévet követő adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig – naptári év szerint működő adózó esetében adóévet követő május 31-éig – kell megállapítani, bevallani, illetve a jelzett dátumig kell a befizetett előleg, előleg-kiegészítés és a járulék éves összege közötti különbözetet befizetni (illetve a többletbefizetést ettől az időponttól lehet visszaigényelni). Az adózó – annak függvényében, hogy melyik adónak az alanya – a ’29-es, a ’KIVA vagy a ’43-as adóbevalláson számol el innovációs járulékkötelezettségével. A soron kívüli eseménnyel érintett adózó esetében a ’29EUD és a ’71-es bevalláson történhet a járulékkötelezettség elszámolása.

Szerző:

dr. Császárné dr. Balogh Dóra

Évfolyam:

2019. május:05

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Adóváltozások áttekintése 2019-ben

May 8, 2019, 2:47 am

≫ Next: A kft. tagjának kötelezése a cég meg nem térült tartozására

≪ Previous: Az innovációs járulék szabályai 2019.

Barack Thermal Hotel & Spa **** 2019. november 26-28.

Képek:

Időpont:

2019. november 26. kedd - 2019. november 28. csütörtök

november 26. (kedd)

16:00 - 18:00 dr. Rabné dr. Barizs Gabriella: Társasági adó és kisadók

november 27. (szerda)

09:00 - 11:00 Kiss Mariann: Társadalombiztosítás

11:15 - 12:15 Kopányiné Mészáros Edda: SZJA

14:00 - 16:00: dr. Szeöcs Kornél: ÁFA

november 28. (csütörtök)

10:00 - 12:00 dr. Bokor Csaba: ART

Részvételi díj:

	1 ágyas	2 ágyas
november 25-28.	125,500,- +áfa	95,500,- +áfa
november 26-28.	115,500,- + áfa	85,500,- + áfa

Helyszín:

Barack Thermal Hotel & Spa ****

6060. Tiszakécske, Rózsabarack ér 2.

Webes jelentkezési lehetőség:

Jelentkezés a konferenciára

Helyszín:

Barack Thermal Hotel & Spa ****

Letölthető jelentkezési lap:

tiszakecske.pdf

↧

A kft. tagjának kötelezése a cég meg nem térült tartozására

May 27, 2019, 2:40 am

≫ Next: Nyári nyitvatartás

≪ Previous: Adóváltozások áttekintése 2019-ben

Már évekkel ezelőtt a „cégtemetőkkel” szembeni fellépés lehetséges eszközeit keresve felmerült, hogy lehetővé kellene tenni a „megbízók”, a korlátozott tagi felelősséggel rendelkező, részesedésüket „rosszhiszeműen” átruházó tagok, részvényesek hatósági eljárás keretében történő mögöttes kötelezését. Ennek oka többek között az volt, hogy ugyan a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtörvény) 63/A. §-a már több mint tíz éve tartalmazza a társasági részesedését rosszhiszeműen átruházóval szembeni perindítási lehetőséget, azonban csak a legalább többségi tulajdonos perelhető és a per akár évekig is elhúzódhat, ami meghiúsíthatja a volt taggal szembeni végrehajtást. Mivel a vonatkozó szabályozás az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben két és fél évvel ezelőtt megszületett, és amelyet a 2018. január 1-jétől hatályos az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) is tartalmaz, ezért indokoltnak tűnik a jogintézmény ismertetése, az eddigi tapasztalatok összefoglalása, annak megítélése, hogy a részesedést átruházók mögöttes kötelezése mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A részesedését átruházóval szembeni határozathozatal feltételei

Fontos hangsúlyozni, hogy a részesedését, vagy részesedésének egy részét 2016. szeptember 1-jét követően átruházó a jogi személy (a továbbiakban: adózó) adótartozásaiért korlátozottan felelős taggal (pl.: a kft. tagjával), részvényessel (ide nem értve a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesét) szemben hozható az adózó adótartozásának megfizetésére kötelező határozat. Azonban ez nem azt jelenti, hogy például a betéti társaságnak, vagy a közkereseti társaságnak a társaságból kilépő – a társasági vagyon által nem fedezett tartozásért korlátlanul felelős – tagját ne lehetne mögöttesen kötelezni, de arra az Art. másik paragrafusa alapján kerülhet sor.

A határozat meghozatalának előfeltétele, hogy az adózóval szemben, a részesedés átruházásakor – a késedelmi pótlékot és az adóbírságot nem számítva – a jegyzett tőke 50%-át meghaladó olyan nettó (túlfizetés összegével csökkentett) adótartozás álljon fenn, amely a részesedés átruházását követően az adózótól nem hajtható be. Tehát a fennálló adótartozásba a késedelmi pótlékon és az adóbírságon felül a fizetési könnyítéssel érintett jövőben esedékes, nem fennálló összeg sem számít bele. Azonban bele számít a fennálló, esedékes, végrehajtható, de aktuálisan ideiglenesen behajthatatlanná nyilvánított adótartozás.

Ezen rendelkezés oka az, hogy a (volt) tag, részvényes kötelezésére a jogalkotó szándéka szerint csak akkor kerülhet sor, ha „rosszhiszemű” volt tehát, ha a részesedésétől annak tudatában vált meg, hogy az adózónak adótartozása áll fenn. Mivel a tagok, részvényesek pusztán ebbéli minőségükben nem jogosultak az adótartozás összegének a megismerésére, ezért a jogalkotó rögzítette az Art. szabályai között¹, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) megkeresésre tájékoztatja az adó megfizetésére kötelezhető személyt vagy szervezetet az adózó végrehajtható adótartozásának összegéről.

A határozat csak akkor hozható meg, ha az adótartozás az adózótól nem hajtható be. Ez nem feltétlenül jelenti a teljes körű eredménytelen végrehajtás lefolytatását, mivel a mögöttes felelősség érvényesítése iránt abban az esetben is intézkedni lehet, ha az adózóval szembeni végrehajtásból várhatóan befolyó összeg – a végrehajtási eljárás során fellelhető vagyonra és bevételre figyelemmel – a teljes tartozásra nem nyújt fedezetet, annak csak az elenyésző része térülne meg. Azonban az adózóval és a kizárólag az adó megfizetésére kötelezettel szembeni egyidejű („párhuzamos”) végrehajtásnak nincs helye, ami miatt a mögöttes határozat meghozatalát megelőzően az adózóval szembeni végrehajtási cselekményeket be kell fejezni akként, hogy abból további összeg már ne térüljön meg. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy teljes körű végrehajtásnak tekintendő a felszámolási eljárás lefolytatása is.

Mivel a NAV a határozatot főszabályként a részesedés átruházását követően az adótartozás behajtása eredménytelenségének megállapításától, illetve a felszámolást befejező végzés jogerőre emelkedésétől számított 90 napos jogvesztő határidőn belül hozhatja meg², ezért kiemelkedő jelentősége van a határidő megtartásának.

A határozathozatalra nyitva álló jogvesztő határidő nem az adótartozás ideiglenesen történő behajthatatlanná nyilvánításától kezdődik, tekintettel arra, hogy annak feltétele a teljes körű végrehajtás, mely akkor minősül teljes körűnek, ha a mögöttes felelőssel szemben a NAV már érvényesítette a mögöttes felelősséget.

Ha a részesedés átruházása a határozat meghozatalára nyitva álló határidő letelte után jut a NAV tudomására (pl.: az átruházás ténye a cégjegyzékbe csak az átruházás utáni eredménytelen végrehajtás lefolytatását követő 90 nap eltelte után kerül bejegyzésre), a határozatot a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül a NAV akkor is meghozhatja, ha a jogvesztő határidő már eltelt, vagy abból 30 napnál kevesebb van hátra.³

A részesedését átruházó (volt) tag (részvényes) kizárólag az átruházott részesedése arányában kötelezhető helytállásra. Az átruházott részesedés nagyságára az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálata elektronikus nyilvántartásában (a továbbiakban: IM Online) az adós cég iratjegyzékéből szerezhető adat.

A határozathozatal feltétele, hogy a tag (részvényes) a részesedésének átruházásakor a jogi személyben a szavazati jogok 25%-át elérő vagy azt meghaladó részesedéssel rendelkezzen.⁴Azonban határozat akkor is hozható, ha az átruházott részesedés mértéke kevesebb, mint 25%, feltéve, hogy a tag (részvényes) a részesedésének átruházásakor a jogi személyben a szavazati jogok 25%-át elérő vagy azt meghaladó részesedéssel rendelkezett. Ebből következik, hogy a helytállási kötelezettség megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a tag a részesedésének egészét, vagy csak egy részét ruházza át.

A kötelezés „mögöttes” határozatban történik, ami azt jelenti, hogy a kizárólag az adó megfizetésére kötelezettől behajtott összeg az adózó adótartozására kerül elszámolásra.

A mögöttes határozat meghozatalakor a NAV-nak nem kell vizsgálnia, hogy mentesülési okok fennállnak-e az adó megfizetésre kötelezett vonatkozásában, azonban tájékoztatnia kell, hogy meghatározott körülmények fennállása és igazolása esetén helytállási kötelezettség nem terheli.

A részesedését átruházó mentesülése az adó megfizetése alól

Az adózó (volt) tagja, részvényese mentesül a felelősség jogerős megállapítása alól, ha fellebbezésében igazolja, hogy a jogi személynek kintlévőségei vannak, melynek összege a részesedés átruházásakor az adótartozás összegét elérte vagy meghaladta és ez okból nem tudta megfizetni az adótartozást feltéve, hogy az adózó a kintlévőségei behajtása érdekében minden szükséges és elvárható intézkedést megtett.⁵ Tehát nem elegendő egy fizetési felszólítás megküldése, hanem – az önkéntes teljesítés elmaradása esetében – a követelést vagy fizetési meghagyásos, vagy peres, vagy felszámolási eljárásban kell érvényesítenie, illetve az utóbbi eljárás kivételével bírósági végrehajtást is kezdeményeznie kell.

Az adózó (volt) tagja, részvényese akkor is mentesül a felelősség jogerős megállapítása alól, ha fellebbezésében igazolja, hogy a részesedés átruházását megelőzően a felszámolást, vagy a kényszertörlési eljárást elrendelő végzés Cégközlönyben való közzététele időpontjában érte el vagy haladta meg a kintlévőségeinek összege a részesedés átruházásakor fennálló adótartozásának összegét feltéve, hogy az adózó a kintlévőségei behajtása érdekében minden szükséges és elvárható intézkedést megtett.

Ezen felül akkor is mentesül a felelősség jogerős megállapítása alól, ha fellebbezésében igazolja, hogy a tag a tagsági jogaival élve a tőle elvárható minden intézkedést megtett annak érdekében, hogy a jogi személy az adótartozását megfizesse, illetve a vállalkozás a tőkevesztés esetére előírt döntéseket meghozza.⁶ Itt a Polgári Törvénykönyv azon rendelkezéseire szükséges gondolni – többek között – melyek szerint a gazdasági társaság azon tagja vagy tagjai, akik együttesen a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkeznek, az ok és a cél megjelölésével bármikor kérhetik a társaság legfőbb szerve ülésének összehívását vagy a legfőbb szerv ülés tartása nélküli döntéshozatalát. Továbbá, ha egymást követő két üzleti évben a társaság saját tőkéje nem éri el az adott társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkét, és a tagok a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak (pótbefizetéssel, tőkeleszállítással stb.), e határidő lejártát követő hatvan napon belül a gazdasági társaság köteles elhatározni átalakulását, illetve az átalakulás helyett a gazdasági társaság a jogutód nélküli megszűnést vagy az egyesülést is választhatja.

Számok és ami mögöttük van

2016. szeptember 1-jét követően mostanáig a cégbíróságoktól több százezer adat érkezett a tagokkal, részvényesekkel kapcsolatos változásokról. Először ezt a hatalmas adatmennyiséget kellett „megtisztítani” a mögöttes határozathozatal szempontjából irreleváns adatoktól (pl.: tag név és címváltozása). Az így kapott már jóval szűkebb adathalmaz tovább csökkenthető azáltal, hogy kivételre kerülnek belőle azon adózók, amelyeknek a részesedés átruházásakor nem volt adótartozásuk.

Ezen szűrés informatikailag támogatott, melynek eredményeként 2018. év végéig 3046 kft. mint esetleges „rosszhiszemű” tagi üzletrész átruházással érintett cég adatai kerültek kigyűjtésre. Ebből 826 cég esetében, illetve ennek 1078 (volt) tagjával kapcsolatban a NAV vagy mögöttes határozatot hozott, vagy a határozathozatal feltételeit még vizsgálja, ami tipikusan azt jelenti, hogy még hiányzik az adózóval szembeni eredménytelen végrehajtás megállapíthatósága, mert például a kft. felszámolás alatt áll. A 826 céggel szemben a részesedés átruházáskor fennálló adótartozás összege meghaladta a tíz milliárd forintot.

Nehezíti a határozathozatalt, hogy a (volt) tag, részvényes csak a részesedés átruházásakor végrehajtható adótartozás megfizetésére kötelezhető, tehát nem érvényesíthető vele szemben, ha a részesedés átruházását követően a tagsági jogviszonya időtartamára vonatkozóan utólagos adó-megállapítás keretében adóhiányt állapít meg a NAV és az az adótartozás sem, amellyel kapcsolatos bevallás benyújtási kötelezettség határideje az átruházást követően telik le.

Továbbá, amennyiben a legalább többségi tulajdonos a teljes részesedését átruházza 2016. szeptember 1. napja után úgy, hogy az átruházáskor végrehajtható adótartozása nincs, majd az adózó felszámolás alá kerül a vele szemben – a volt tag tagsági jogviszonya időtartamára vonatkozóan utólagosan megállapított adóhiányra– lefolytatott eredménytelen végrehajtást követően, akkor erre az adótartozásra ugyan mögöttes határozat nem hozható, de már a felszámolási eljárás alatt a Csődtörvény alapján per indítható, pernyertességet követően adóvégrehajtás foganatosítható.

Összefoglalásképpen kijelenthető, hogy a részesedést átruházók mögöttes kötelezése hatékony eszköze a cégtemetőket megbízó, a „rosszhiszemű” üzletrész átruházókkal szembeni fellépésnek, azonban a megfelelő jogkövető magatartás eléréséhez az egyéb jogi eszközök (pl.: perelőkészítő ellenőrzés, perindítás, eltiltást megalapozó eljárás lefolytatása, a NAV mint nyomozó hatóság eljárása) együttes alkalmazása szükséges.

1) Art. 131. § (22) bekezdés

2) Art. 60. § (3) bekezdés

3) Art. 60. § (3) bekezdés

4) Art. 60. § (1) bekezdés a) pont

5) Art. 60. § (2) bekezdés a) pont

6) Art. 60. § (2) bekezdés b) pont

Szerző:

dr. Horváth Péter János

Évfolyam:

2019. június:06

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Nyári nyitvatartás

June 6, 2019, 2:39 am

≫ Next: A kezelőszemélyzet nélküli automataberendezések bejelentésével kapcsolatos aktuális tudnivalók

≪ Previous: A kft. tagjának kötelezése a cég meg nem térült tartozására

2019. június 11-től szeptember 13-ig az iroda nyitvatartása az alábbiak szerint módosul:

hétfőtől – csütörtökig: 09:00 – 14:00

péntek: zárva

Szabadságolás miatt 2019. augusztus 19-23-ig irodánk zárva tart.

Sürgős esetben az alábbi telefonszámokon vagyunk elérhetőek:

Vajtai Zsuzsanna(ügyvezető) 30/914-6819
Mári Andrea (irodavezető) 70/385-0962

Üdvözlettel: Kompkonzult Kft.

↧

A kezelőszemélyzet nélküli automataberendezések bejelentésével kapcsolatos aktuális tudnivalók

July 3, 2019, 1:51 am

≫ Next: Adózás egyes élethelyzetekben

≪ Previous: Nyári nyitvatartás

A gazdasági tevékenység végzésének egy speciális formája, amikor a termék értékesítésére vagy a szolgáltatás nyújtására, illetve ahhoz kapcsolódóan az ellenérték megtérítésére kezelőszemélyzet nélküli automataberendezés útján kerül sor. Az automataberendezések egy meghatározott körére vonatkozóan – amelyek élelmiszer-értékesítést végeznek – már a korábbi években megtörtént az üzemeltetéshez szükséges feltételek újraszabályozása, ami alapján 2015. január 1-től az élelmiszer-értékesítést végző automataberendezések üzemeltetését be kell jelenteni az állami adó- és vámhatósághoz, 2018. július 1-től pedig ezeket az automataberendezéseket fel kell szerelni ún. Automata Felügyeleti Egységgel is, ami lehetővé teszi az automataberendezések értékesítési és műszaki adatairól történő online adatszolgáltatást. Az idei évtől – a 2019. április 13-án hatályba lépett jogszabály-változások alapján – bővül azoknak az automataberendezéseknek a köre, amelyek üzemeltetését be kell jelenteni az állami adó- és vámhatósághoz. Jelen cikk célja összefoglalni a bejelentési kötelezettség teljesítésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

1. Automataberendezés fogalma

Azt, hogy egy automataberendezés üzemeltetését be kell-e jelenteni az állami adó- és vámhatósághoz, az határozza meg, hogy a berendezés megfelel-e a jogszabály által meghatározott fogalomnak. E fogalom szerint automataberendezésnek minősül az olyan kezelőszemélyzet nélkül is működni képes berendezés, ami termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás pénzbeli ellenértékének helyben történő megtérítésére szolgál.¹ A bejelentési kötelezettség megállapításakor valamennyi fogalmi elem fennállását vizsgálni kell.

1.1 Kezelőszemélyzet nélküliség

Az automataberendezéssel szembeni követelmény, hogy képes legyen kezelőszemélyzet nélkül működni, vagyis emberi beavatkozás nélkül is alkalmas legyen a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítésére, illetve ahhoz kapcsolódóan az ellenérték megtérítésére szolgáló folyamat kezelésére. Természetesen a vásárlást végző személy nem minősül kezelőszemélyzetnek.

1.2 Berendezés

Az automataberendezés egy fizikailag körülhatárolható, természetben beazonosítható felépítmény, ezt fejezi ki, hogy berendezésként kerül meghatározásra.

1.3 Termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás

Az automataberendezés használata termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódhat. A termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás történhet közvetlenül az automataberendezés útján, amikor maga az automata végzi az adott tevékenységet (pl. könyvet értékesítő automata). A másik esetkör, amikor nem közvetlenül az automataberendezés végzi a termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást, hanem csak az ellenérték megtérítésére – vagyis a fizetési művelet elvégzésére – szolgál (pl. parkolási díj megfizetésére szolgáló automata).

1.4 Pénzbeli ellenérték helyben történő megtérítése

Az automataberendezésnél a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének megtérítése történik, vagyis az automata meghatározásának fontos fogalmi eleme, hogy valamilyen módon fizetés történjen közvetlenül a berendezésnél, annak használatával. Az ellenérték megtérítése bármilyen fizetési módon történhet, a fogalom csak annyit rögzít, hogy az ellenértéknek pénzbelinek kell lennie, ami alatt érteni kell a készpénzzel (bankjegy, érme), a számlapénzzel és elektronikus pénzzel történő fizetést is. Ez a fogalmi meghatározás magába foglalja például a bankkártyával történő fizetést, ha az közvetlenül az automatánál – annak használatával – történik. Nem foglalja magába ugyanakkor azokat a fizetési megoldásokat, amelyek alkalmazása nem köthető közvetlenül az automataberendezéshez, ilyen lehet például a mobilapplikáción keresztül történő fizetés.

Fontos! Korábban kizárólag az élelmiszer-értékesítést kezelőszemélyzet nélkül végző automataberendezések esetén volt bejelentési kötelezettsége az üzemeltetőnek, azonban a megváltozott jogszabályi rendelkezések értelmében – függetlenül az automata által kezelt tevékenység jellegétől – már valamennyi automataberendezést be kell jelenteni az állami adó- és vámhatóság felé, ami megfelel a jogszabály szerinti fogalomnak. Ilyen automataberendezések lehetnek például a parkolóautomaták, az önkiszolgáló autómosó berendezések, a könyvárusító automaták, fényképkészítő automaták stb.

2. Bejelentendő események

Az automataberendezést üzemeltető adózó a jogszabályban meghatározott adattartalommal – automataberendezésenként – az állami adó- és vámhatósághoz elektronikus úton köteles bejelenteni:

a) az üzemeltetés megkezdését, legkésőbb az üzemeltetés megkezdését megelőző napon,

b) az üzemeltetés szüneteltetésének megkezdését és befejezését legkésőbb a szüneteltetés megkezdésének, illetve befejezésének napján,

c) az üzemeltetés megszüntetését, legkésőbb az azt megelőző napon,

d) az üzemeltetésnek az adózó érdekkörén kívül eső okból bekövetkezett megszűnését, legkésőbb az üzemeltetés megszűnésének napján,

e) haladéktalanul, a jogszabályban meghatározott adattartalomban bekövetkezett bármely változást.²

Azokat az automataberendezéseket, amelyek már jelenleg is használatban vannak, az üzemeltető 2019. június 30-ig köteles bejelenteni az állami adó- és vámhatósághoz.³ A Nemzeti Adó- és Vámhivatal közleménye értelmében legkésőbb 2019. július 31-ig szankciómentesen teljesíthető a bejelentési kötelezettség.⁴ A korábban már bejelentett – élelmiszer-értékesítést kezelőszemélyzet nélkül végző – automataberendezések üzemeltetésének megkezdését nem kell ismételten bejelenteni.

3. Bejelentendő adatok

A bejelentés során meg kell adni az üzemeltető azonosító adatait, az automataberendezés üzemeltetési helyének címét, az automataberendezés legfontosabb azonosító adatait és működési jellemzőit, valamint az automataberendezés egyes műszaki jellemzőit, amelyek a következőek:

1. az automataberendezés üzemeltetőjének

a) neve vagy megnevezése,

b) adószáma,

c) lakóhelye, székhelye vagy címe,

2. az automataberendezés üzemeltetési helyének címe az üzemeltetési helyének pontos, – a konkrét elhelyezés beazonosítására alkalmas – teljes részletességű megjelölésére is kiterjedően,

3. az automataberendezés azonosító adatai, jellemzői vonatkozásában

a) az automataberendezés által kezelt tevékenység jellege (termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás),

b) az automataberendezés által kezelt termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás TESZOR, TEÁOR vagy ÖVTJ szerinti kategóriája,

c) az automataberendezés gyártási száma, ennek hiányában más egyedi azonosító száma,

d) az automataberendezés típusa,

e) az automataberendezés gyártója,

f) az automataberendezés gyártásának éve;

4. az automataberendezés

a) vezérlő egységének az adatai,

b) vezérlő egységének a szoftver (firmware) verziója,

c) vezérlő egységének a jelenleg használt fizetési protokollja,

d) érmevizsgálójának a gyártója és típusa,

e) bankjegyvizsgálójának a gyártója és típusa,

f) bankkártya termináljának a gyártója és típusa,

g) zárt fizetési eszköz termináljának a gyártója és típusa,

h) egyéb cashless eszközének a gyártója és típusa,

i) audit kiolvasási lehetősége,

j) meglévő telemetria rendszerének adatai,

k) aktív vagy üzemen kívüli állapota, és

l) a működési jellemzőkre vonatkozó adatok.⁵

A bejelentés során meg kell jelölni – TESZOR, TEÁOR vagy ÖVTJ kód szerint – azt a tevékenységet, aminek végzéséhez az automataberendezés használata kapcsolódik, illetve azt a terméket vagy szolgáltatást, amit az automataberendezés értékesít vagy nyújt. Az üzemeltető döntése, hogy melyik osztályozási rendszer szerinti kódot használja, de azok közül legalább egyet meg kell jelölni az automata kategóriába sorolása érdekében.

Fontos! Az új fogalomnak megfelelő – nem élelmiszer-értékesítést végző – automataberendezések esetében jelenleg kizárólag bejelentési kötelezettség áll fenn, azokat nem kell Automata Felügyeleti Egységgel felszerelni és nem kell az értékesítési adatokról online adatszolgáltatást teljesíteni. Az adópolitikáért felelős miniszter a felügyeleti egységgel történő felszerelés és az állami adó- és vámhatósági felügyelet kezdetének időpontját rendeletben állapítja meg⁶, amire csak az élelmiszer-értékesítést kezelőszemélyzet nélkül végző automataberendezések esetén került sor, így jelenleg csak ezeket kell felügyeleti egységgel ellátni.⁷

4. Bejelentés teljesítésének módja

Az automataberendezések üzemeltetésének bejelentésére az állami adó- és vámhatóság az AVTOMATA megnevezésű adatlapot rendszeresítette, amely kizárólag elektronikus úton nyújtható be. Az AVTOMATA adatlap internetes kitöltő-ellenőrző programja és a hozzá tartozó kitöltési útmutató letölthető a Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapjáról (http://nav.gov.hu→ Nyomtatványkitöltő programok → Nyomtatványkitöltő programok → Egyszerű keresés/Összetett keresés). Az adatlap kitöltési útmutatója tartalmazza azokat a leggyakoribb TESZOR, TEÁOR vagy ÖVTJ kód szerinti kategóriákat és magyarázatukat, amelyekhez kapcsolódóan az automataberendezés üzemeltetése történhet.

Az AVTOMATA adatlapon a főlap mellett egyetlen – AVTOMATA-REGVALT megnevezésű – lap kitöltésével bejelenthetőek a hivatkozott események és adatok.

5. Regisztrációs szám

Az állami adó- és vámhatóság az üzemeltető bejelentés alapján automataberendezésenként egyedi regisztrációs számot állapít meg, amit elektronikus úton megküld az üzemeltető részére. Az üzemeltető köteles a regisztrációs számot az automataberendezésen jól láthatóan feltüntetni.⁸ Az állami adó- és vámhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi a bejelentett automataberendezések regisztrációs számát és az üzemeltetési helyét.⁹

1) Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. § 7a. pont

2) Art. 107. § (1) bekezdés

3) Art. 274/C. §

4) Közlemény a kezelőszemélyzet nélkül is működni képes automataberendezések bejelentéséről (NAV honlap, 2019.06.28.)

5) Az automataberendezés üzemeltetőjének adókötelezettségéről szóló 8/2019. (VI.27.) PM rendelet (a továbbiakban: PM rendelet) 1. §

6) Art. 107. § (2)-(3) bekezdés, Art. 269. § (7) bekezdés

7) Az élelmiszer-értékesítést kezelőszemélyzet nélkül végző automaták műszaki követelményeiről, az automaták üzemeltetéséről és szervizeléséről, valamint az automatákban rögzített adatoknak az állami adó- és vámhatóság felé történő szolgáltatásáról 31/2016. (IX. 2.) NGM rendelet 72. § (1) bekezdés

8) PM rendelet 2. §

9) Art. 266. § h) pont

Szerző:

dr. Nagy Sándor

Évfolyam:

2019. július:07

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Adózás egyes élethelyzetekben

July 30, 2019, 3:37 am

≫ Next: A legnagyobb multinacionális vállalatcsoportok ún. országonkénti jelentéstételi kötelezettségéről

≪ Previous: A kezelőszemélyzet nélküli automataberendezések bejelentésével kapcsolatos aktuális tudnivalók

Mindenki életében adódnak olyan helyzetek, amikor kapcsolatba kerül az adóhatósággal. A cikk célja, hogy az Olvasó elé tárja a leggyakrabban előforduló eseményeket, amikor valamilyen adókötelezettség, adózási teendő merül fel. A legjellemzőbb élethelyzetek közé a diákként történő munkavállalás, a külföldre távozás, a lakásvásárlás, a lakásértékesítés, a házasságkötés és gyermekvállalás, az elhalálozás és az öröklés tartozik. Mint láthatjuk az adózás végigkíséri életünket.

Tekintettel arra, hogy ezek az élethelyzetek nagy témaköröket ölelnek fel, terjedelmi okokból jelen cikk az adott témához tartozó legfontosabb szabályok bemutatására szorítkozik.

I. „Azok a szép diákévek…”

A diákok elsősorban különféle ösztöndíjak címén jutnak jövedelemhez. A felsőoktatási rendszerben adható juttatások közül adómentes juttatásnak minősül a nemzeti felsőoktatási törvény szerinti, teljes idejű, részidős, távoktatásos képzésben részt vevő hallgató részére kifizetett ösztöndíj, tankönyv- és jegyzettámogatás teljes összege, illetve a lakhatási támogatás.¹ Az említetteken kívül adómentes továbbá a hallgató részére folyósított Klebelsberg Képzési Ösztöndíj, Magyar Sportcsillagok Ösztöndíj, nemzeti felsőoktatási kiválóság ösztöndíj², a doktorjelölt részére a nemzeti felsőoktatási kiválóság ösztöndíj és az oktató, kutató részére a nemzeti felsőoktatási kiválóság ösztöndíj, valamint a doktori fokozatszerzésre tekintettel kifizetett juttatás (ösztöndíj) összege³ is.⁴

A törvény az adómentes juttatások között nevesíti még a két- és többoldalú nemzetközi megállapodások alapján, valamint európai uniós és hazai költségvetési forrásból finanszírozott nemzetközi oktatási, képzési, kutatásfejlesztési és kulturális mobilitási programok keretében belföldi és külföldi magánszemélyek részére folyósított ösztöndíjat,⁵ továbbá a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíjat is azzal, hogy ezen a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető által folyósított összeget kell érteni.⁶

Ha a diák olyan ösztöndíjat szerez, mely adómentes bevételnek minősül, akkor nem kell személyi jövedelemadót fizetnie és nem kötelezett ezen juttatás bevallására sem.⁷

Az is előfordul, hogy valaki nem elégszik meg ösztöndíjával, vagy éppen nem kap ösztöndíjat és elkezd diákként dolgozni, hogy jövedelemhez jusson. Ilyenkor jó, ha tudja, hogy – a munkavégzés formájától függetlenül – mindenképpen rendelkeznie kell adóazonosító jellel. Amennyiben valakinek nincs adóazonosító jele, úgy a munkába állás előtt meg kell kérnie az adó- és vámhatóságtól. Az adókártya igényléséhez a ‘T34-es nyomtatványt (2019-ben a 19T34-es nyomtatványt) kell kitölteni és eljuttatni az állami adó- és vámhatósághoz. Az adókártya igénylése ilyen esetben ingyenes.

Sokan diákként találják szembe magukat először adózási teendőkkel. Ilyenkor ajánlott felkeresni az adóhatóság honlapját (www.nav.gov.hu), ahol kellőképpen lehet tájékozódni a vonatkozó szabályokról. Az adóhatóság egy információs füzetet is közzétett ebben a témában „A diákok foglalkoztatásának alapvető adózási szabályai 2019” címmel.

A következő oldalon található táblázat segítségként összefoglalja a leggyakoribb foglalkoztatási formákat – és a hozzájuk kapcsolódó adó- és társadalombiztosítási kötelezettségeket –, melyekkel a diákok munkába állásuk során találkozhatnak.

Gyakran merül fel kérdésként a diákok részéről, hogy ha csak kis összegű jövedelmet kaptak az adott évben munkaviszonyukból, akkor is kell-e bevallást beadniuk? Az a körülmény, hogy valaki rövid ideig állt munkaviszonyban és csak kisebb összegű jövedelmet szerzett, nem meghatározó a bevallási kötelezettség teljesítése szempontjából. Az Szja tv. ugyanis nem tartalmaz ehhez kapcsolódó mentességi szabályt. Így a diákok kis összegű bérjövedelmük után is kötelesek bevallás benyújtására. A bevallási kötelezettség teljesítésében nagy segítséget jelent a foglalkoztató adatszolgáltatása alapján elkészített adóbevallási tervezet.

Napjainkban egyre gyakrabban fordul elő, hogy a felsőoktatási intézmények hallgatói szakmai gyakorlatukat valamely cégnél, szervezetnél teljesítik és e tevékenységükkel kapcsolatban juttatásban részesülnek. A hallgatók szakmai gyakorlata esetén hallgatói munkaszerződés megkötésére van szükség ahhoz, hogy a szakmai gyakorlatra kötelezett hallgató munkát végezhessen.

Adózás szempontjából a gyakorlati képzés idejére, duális képzés esetén az elméleti és a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből havonta a hónap első napján érvényes havi minimálbért (2019. évben 149 000 Ft-ot) meg nem haladó része adómentes¹¹ juttatás, az e fölötti rész nem önálló tevékenységből származó jövedelemként, 15 százalék személyi jövedelemadó fizetése mellett adózik. A duális képzés képzési ideje alatt külső gyakorlóhelyen, a képzési program keretében vagy a képzés részeként megszervezett szakmai gyakorlat, vagy gyakorlati képzés keretében foglalkoztatott hallgatóra a biztosítás nem terjed ki, ezért a hallgatói munkadíjbólnem kell egyéni járulékot levonni¹²és a hallgatót nem kell a ‘T1041 (2019-ben a 19T1041) számú nyomtatványon bejelenteni a NAV felé. A Szocho tv.¹³rendelkezései alapján a munkáltató hallgatói munkaszerződés alapján foglalkoztatott munkavállalójára tekintettel szociális hozzájárulási adó megfizetésére nem köteles.

II. Milyen teendők merülnek fel a külföldre távozás, külföldi munkavállalás kapcsán?

Napjainkban sokan döntenek úgy, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Nézzük, mik a legfontosabb tudnivalók a külföldre távozással kapcsolatban.

II.1. Adózási és bevallási teendők külföldi munka esetén¹⁴

Az egyik leggyakoribb tévhit a külföldi munkavállalással kapcsolatban, hogy ha valaki külföldön dolgozik, akkor ő döntheti el, melyik államban fizet adót a jövedelme után. Ha a magánszemély olyan országba megy dolgozni, amellyel van Magyarországnak hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről, akkor a megszerzett jövedelem adóztatási helyét az egyezmény szabályai szerint kell megállapítani.

A magánszemélyek külföldön leggyakrabban munkaszerződés keretében szereznek jövedelmet. Az egyezmények fő szabály szerint úgy rendelkeznek, hogy a munkaviszonyból (nem önálló tevékenységből) származó jövedelem abban az államban adóztatható, ahol a munkavégzés történik (a rövid távú kiküldetések kivételével). Egy magyar magánszemély külföldön végzett munkáért kapott bérjövedelme tehát – amennyiben van a két ország között egyezmény – általában külföldön adóztatható.

Amennyiben egy jövedelem a vonatkozó adóegyezmény rendelkezései értelmében külföldön adóztatható, az nem jelenti azt, hogy Magyarországon nem merülhet fel adókötelezettséggel kapcsolatos teendő.

Az egyezmények a munkaviszonyból származó jövedelmekre általában az ún. mentesítési szabályt alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy az összevont adóalapba tartozó, külföldön adóztatható jövedelmeket, mint amilyen a munkaviszonyból származó jövedelem is – magyar adóügyi illetőség esetén –, az összevont adóalap számítása során nem kell figyelembe venni, de az adóbevallásban tájékoztató adatként fel kell tüntetni, ha a külföldi állammal Magyarországnak van kettős adóztatást kizáró egyezménye és a magánszemély más okból is köteles a személyi jövedelemadó bevallás benyújtására. Nézzünk két példát a bevallási kötelezettség teljesítésére.

Példa:

A magánszemély július 31-éig Magyarországon dolgozott egy cégnél alkalmazottként. Munkahelyén felmondott és szeptember 1-jétől Németországban kezdett dolgozni (munkaviszonyban). Miként kell majd a bevallási kötelezettséget itthon teljesítenie a 2019. évről?

A Németországból származó bérjövedelem a két ország közötti kettős adóztatási egyezmény¹⁵szerint Németországban lesz adóköteles. Tekintve, hogy az érintett idén 2019-ben még szerzett itthon Magyarországon adóköteles jövedelmet (bérjövedelmet), melyet bevallási kötelezettség terhel, ezért Magyarországon az adó alól mentesített külföldi bérjövedelmet tájékoztató adatként fel kell majd tüntetnie bevallásában (magyarországi jövedelme mellett).

Más a helyzet, ha az érintett egész évben például Angliában dolgozik és Magyarországon egyáltalán nem szerez jövedelmet, melyről bevallást kellene teljesítenie.

Mivel az angliai munkából származó jövedelem a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény¹⁶ alapján Angliában adóköteles, Magyarországon pedig a külföldi jövedelmet csak akkor kellene feltüntetni a bevallásban, ha egyéb adóköteles jövedelmet is szerzett volna a magánszemély az adóévben, ezért itthon nem kell bevallást benyújtani és nem kell a külföldön adóköteles jövedelmet bevallania.¹⁷

Ha egy magyar illetőségű magánszemély olyan államból részesül jövedelemben, amellyel Magyarországnak nincs a kettős adóztatás elkerüléséről szóló Egyezménye, akkor a jövedelem adóztatására mindkét állam jogosult. A kettős adóztatást ebben a helyzetben az Szja tv. 32. § (1) bekezdése úgy oldja fel, hogy ha a nem egyezményes államban található forrásból származó, összevont adóalapba tartozó jövedelemből a külföldi államban is vonnak személyi jövedelemadót (és ez a magánszemély részére nem jár vissza), akkor a Magyarországon fizetendő személyi jövedelemadó összegét csökkenti a külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértékével (15 százalékkal) megállapított adó.

II.2. Bejelentési kötelezettség külföldre távozás esetén

Amikor valaki külföldi munkavállalás céljából távozik az országból, többféle bejelentési kötelezettsége merülhet fel. Mikor és hova kell bejelentést tennie a magánszemélynek, ha munkavállalás céljából külföldre távozik?

A NAV felé akkor kell bejelentést teljesítenie a magánszemélynek, amikor úgy megy külföldre, hogy előtte egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére volt kötelezett itthon. Ha külföldön egészségügyi szolgáltatásra válik jogosulttá, akkor a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, vagy a Magyarország által kötött nemzetközi egyezmények alapján mentesülhet itthon az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség alól. Ilyenkor az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetési kötelezettség megszűnését 15 napon belül be kell jelenteni a NAV-hoz a ‘adatlapon yon), melyhez mellékelni kell a további egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságról szóló igazolást is, mint például az EU más tagállamában fennálló biztosítás igazolását szolgáló okiratot, az ún. A1-es igazolást.

A másik bejelentési kötelezettség a kormányhivatal egészségbiztosítási szakigazgatási szerve felé állhat fenn bizonyos feltételek mellett. Az Ebtv.¹⁸alapján az a TAJ számmal rendelkező személy, aki

• valamely EGT tagállamban, illetve Svájcban, valamint a Magyarország által kötött nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó államban biztosított, vagy

• nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozó magyar állampolgár,

köteles a külföldön, illetve a nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszerében létrejött biztosítását és annak megszűnését 15 napon belül bejelenteni az egészségbiztosítónak.

II.3. Külföldi letelepedés

Ha a magánszemély külföldi letelepedés szándékával hagyja el Magyarországot, akkor lehetősége van arra, hogy kérje a személyi jövedelemadó soron kívüli megállapítását az Art.¹⁹148. § (1) bekezdése alapján. Fontos, hogy az adó soron kívüli megállapításának kezdeményezése nem kötelező, csupán egy lehetőség a magánszemély számára.

Ha valaki Magyarországot külföldi letelepedés szándékával hagyja el, úgy ezt a tényt nem az adóhatóságnál, hanem a járási hivatalnál vagy a konzuli képviselőnél kell bejelentenie.

III. „Otthon, édes otthon” avagy a lakásvásárláshoz kapcsolódó illetékfizetés szabályai

III.1. Visszterhes vagyonátruházási illeték alapja, mértéke

A családalapítást sok ízben előzi meg lakásvásárlás. A lakás vásárlása előtt fontos tájékozódni arról, hogy milyen költségeink merülhetnek fel. A költségek számba vételekor sokan megfeledkeznek arról, hogy egy lakás vásárlása (vagyonszerzési) illetékfizetési kötelezettséget is von(hat) maga után. Tekintve, hogy az illeték összege jelentős terhet jelenthet a vásárló számára, ezért célszerű már a vásárlás előtt előre kalkulálni a fizetendő illeték összegével. Lakás vásárlása esetén a fizetendő visszterhes vagyonátruházási illetéket az ingatlan terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke alapján kell kiszámolni. Ha a lakástulajdon szerzője a vásárláshoz vissza nem térítendő, lakáscélú állami támogatásban részesül, ennek összegét a forgalmi értékből le kell vonni.

Az illeték mértéke lakásonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint.20 Ennek megfelelően például ha 2019-ben egy 20 millió forint értékű lakást vásárolunk, akkor az illeték összege 800 ezer forint lesz.

Ha egy lakásnak csak a résztulajdonát szerezzük meg, akkor a teljes forgalmi érték tulajdoni hányaddal arányos része után kell az illetéket megfizetni.

Példa:

Egy házaspár megvásárol egy 20 millió forint forgalmi értékű lakást ½-½-ed tulajdoni hányadban. Mindkét személy 10 millió forint forgalmi értékben szerez tulajdont. Ennek okán 10 000 000 Ft 4%-a, azaz 400 000 forint lesz mindkét tulajdonos által fizetendő illeték összege.

III.2. Lakásvásárláshoz kapcsolódó kedvezmények

Az Itv. a lakásszerzés kapcsán nem csupán a vagyonszerzési illeték fizetéséről, hanem kedvezményekről is rendelkezik, mint például az első lakástulajdon megszerzéséhez kapcsolódó illetékkedvezmények.

Első lakástulajdon megszerzése esetén, ha a vásárló a 35. életévét még nem töltötte be, akkor az egyébként fizetendő illeték 50%-át kell megfizetnie, feltéve, hogy az egész lakástulajdon forgalmi értéke a 15 millió forintot nem haladja meg. Ilyen forgalmi értékű lakás tulajdoni hányadának megszerzése esetén a vagyonszerzőt a szerzett tulajdoni hányaddal arányos mértékű kedvezmény illeti meg.²¹

Az első lakástulajdont szerzők, ha kérik, az illetékre 12 havi pótlékmentes részletfizetési kedvezményt kapnak. Ez a lakás értékétől és életkortól függetlenül mindenkit megillet, ha első lakását szerzi meg.²²

Első lakástulajdont szerzőnek – mindkét kedvezmény vonatkozásában – az tekinthető, akinek nincs és nem is volt lakástulajdona, lakástulajdonban 50%-ot elérő tulajdoni hányada, lakástulajdonhoz kapcsolódó, az ingatlannyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű joga.

Az említett részletfizetési kedvezmény és a fiatalok első lakásszerzési kedvezménye külön-külön és együtt is igénybe vehető. Ha új lakást vásárolunk, akkor azt bizonyos feltételek mellett illetékmentesen szerezhetjük meg. Mentes a vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett – ideértve az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem lakás céljára használt épület átalakításával, továbbá a lakóépület bővítésével (pl. tetőtér-beépítéssel) létesített – 15 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása. Amennyiben az új lakás forgalmi értéke vagy a 21. § (1) bekezdés szerinti csökkentett értéke nem haladja meg a 30 millió forintot és a vagyonszerző másik lakástulajdon eladását nem igazolja, akkor a megállapított illetékből nem kell megfizetni azt az összeget, amely akkor járna, ha a lakás forgalmi értéke 15 millió forint lenne. Ilyen lakás tulajdoni hányada esetén a kedvezmény a 15 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos részére illeti meg a vagyonszerzőt.²³

Az Itv. 21. § (1) bekezdése alapján ha a lakástulajdon szerzője a vásárláshoz vissza nem térítendő, lakáscélú állami támogatásban részesül, ennek összegét a lakástulajdon forgalmi értékből le kell vonni.

Példa:

Egy magánszemély vásárol egy 30 millió forint forgalmi értékű új lakást. Ha igénybe veszi az új lakásra vonatkozó kedvezményt, akkor 30 millió forint után 4 százalékos illetékkulcsot alkalmazva 600 ezer forint kedvezmény levonására kerülhet sor az illetékből és 600 ezer forint lesz a fizetendő visszterhes vagyonszerzési illeték.

Sokan döntenek úgy, hogy lakás helyett inkább telket vásárolnak és építkeznek. Telekvásárlás esetén is biztosít az Itv. egy illetékmentességi szabályt, melynek több feltétele van. Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít és a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 10%-át. A vagyonszerző lakóházépítési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás véglegessé válásáig nyilatkozhat az állami adóhatóságnál.²⁴ Az illetékmentesség alkalmazása során az állami adóhatóság a vagyonszerzés után megállapított illetéket – a megfizetés tekintetében – felfüggeszti.

Az állami adóhatóság a lakóházépítésre meghatározott 4 éves határidő elteltét követő 15 napon belül megkeresi az illetékes építésügyi hatóságot a lakóház felépítésének igazolása céljából. Az állami adóhatóság a felfüggesztett illetéket törli, ha a) a határidő elteltét követő 15 napon belüli megkeresésére az illetékes építésügyi hatóság arról tájékoztatja, hogy a határidőn belül – a vagyonszerző nevére szóló – jogerős vagy végleges használatbavételi engedélyt adott ki, illetve a használatbavételt tudomásul vette; vagy b) a vagyonszerző a lakóház felépítését az illetékes építésügyi hatóság által határidőn belül kiadott – a vagyonszerző nevére szóló – jogerős vagy végleges használatbavételi engedéllyel, illetve a használatbavétel tudomásulvételét igazoló hatósági bizonyítvánnyal igazolja.

Ha a határidő lejártáig az építésügyi hatóság által – a vagyonszerző nevére – kiadott használatbavételi engedély a határidőn belül nem emelkedett jogerőre vagy nem vált véglegessé, az állami adóhatóság a felfüggesztett illetéket akkor törli, ha a használatbavételi engedély a határidő lejártát követően változatlan tartalommal – ide nem értve a kijavítással érintett részeket – jogerőre emelkedik vagy véglegessé válik, és az építésügyi hatóság erről a tényről az állami adóhatóságot külön értesíti. Az építésügyi hatóság az értesítéssel egyidejűleg közli, hogy a jogerős vagy végleges használatbavételi engedély – a kijavítással érintett részeket figyelmen kívül hagyva – tartalmában megegyezik-e a határidő lejárta előtt kiadott használatbavételi engedéllyel.²⁵

Mint látható, hasznos tisztában lenni azzal, hogy az adott lakás vagy telek vásárlása esetén milyen illetékkedvezmény, vagy mentesség érvényesíthető és érdemes előre kalkulálni, hogy miként alakul majd az illetékfizetési kötelezettség, mert így hozhatjuk meg a vásárlás során a számunkra legoptimálisabb döntést.

IV. Mennyi adót kell fizetni lakás eladása esetén?²⁶

Sok félreértés adódik abból, hogy mikor kell adót és mikor illetéket fizetni. Ezért fontos tisztázni, hogy míg a lakás vásárlása vagyonszerzési illetékfizetési, addig eladása személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget von(hat) maga után. Nézzük részletesebben a lakás értékesítéséből származó jövedelem megállapításának és az erre eső adó összegének meghatározására vonatkozó előírásokat.

Az Szja tv. alkalmazásában lakásnak minősül az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró építmény, valamint az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény, ha készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lévő lakóház.²⁷

Sokan azt hiszik, hogy a lakás értékesítésből származó bevétel az ellenérték kifizetésekor minősül megszerzett bevételnek. Az Szja tv. azonban úgy rendelkezik, hogy az ingatlan átruházásából származó jövedelem megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották.²⁸Így az, hogy mikor kerül sor az ellenérték átvételére vagy az adásvételi szerződés megkötésére, nem meghatározó.

Példa:

2018. szeptember 15-én került sor a felek között a lakás adásvételi szerződésének megkötésére. Az adásvételi szerződést október 4-én nyújtották be az ingatlanügyi hatósághoz. A felek úgy állapodtak meg, hogy a vevő a szerződés aláírásakor fizet 3 millió forintot, míg a fennmaradó 6 millió forint vételárrészt 2019. január 30-áig fizeti meg. A fenti szabály alapján a lakást értékesítő magánszemélynél a jövedelmet 2018. évben kell megszerzettnek tekinteni, mert 2018. október 4-én került sor a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtására.

Az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem meghatározása során az első lépés a bevétel megállapítása. Bevételnek tekintendő mindaz a bevétel, melyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ide tartozik például lakás értékesítése esetén az eladási ár, illetve a cserébe kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke.²⁹Például ha a felek az adásvételi szerződésben abban állapodnak meg, hogy a 15 millió forintos vételárat a vevő úgy fizeti meg, hogy annak egy részét, 14 millió forintot készpénzben, míg 1 millió forintot személygépkocsi formájában teljesít (a személygépkocsi értéke 1 millió forint), akkor is az eladónak 15 millió forint bevétele keletkezik az ingatlan értékesítéséből.

A bevétel meghatározása után meg kell vizsgálni, hogy melyek az elszámolható költségek. A bevételből levonható:

1. a lakás megszerzésére fordított összeg (például adásvétel esetén az az összeg amennyiért a lakás vettük),

2. a lakás megszerzésével összefüggő egyéb kiadások (mint például a megfizetett illeték összege az ügyvédi költség, közjegyzői díj és egyéb szakértői díjak),

3. az értéknövelő beruházások és

4. az átruházással kapcsolatos igazolt kiadások, többek között az állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeg.³⁰

Fontos, hogy a kiadásokat számlával, okirattal kell igazolni.

(Kivételes szabály: hogy ha a lakás megszerzésére fordított érték az Szja tv-ben foglaltak szerint nem állapítható meg, akkor a bevételt annak 75 százalékával kell csökkenteni.³¹ E szabály alkalmazása esetén azonban más kiadás költségként nem vonható le a bevételből.)

Fontos szabály, hogy költséget csak a bevétel mértékéig lehet elszámolni.

A lakás értékesítéséből származó jövedelmet tehát úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni a fent említett költségeket, így kapjuk meg az ún. számított összeget. Ezt követően kell alkalmazni az ún. „időmúlási szabályt”. E szerint a lakás 2019. évi átruházása esetén a számított összegből a szerzés időpontjától függően a következők szerint meghatározott összeg minősül jövedelemnek:

A fentiek alapján látható, hogy abban az esetben, ha az eladó több, mint 5 éve szerezte lakását, akkor 0 forint lesz a jövedelme, ezért adófizetési kötelezettség nem terheli.³²

Mi a helyzet akkor, ha valaki a vételi áron alul, vagyis csak veszteségesen tudja eladni lakását? Tekintve, hogy ilyenkor a levonható költség összege meghaladja a bevételt, ezért nem keletkezik jövedelem. A magánszemélynek nincs sem adófizetési, sem bevallási kötelezettsége. Például, ha valaki két éve 10,5 millió forintért vásárolta a lakását és idén csak 10 millió forintért tudja eladni, akkor jövedelem hiányában adófizetési kötelezettség sem áll fenn.

A lakás 2019. évi átruházásából keletkező jövedelem után az adó mértéke 15 százalék.

A lakás értékesítéséből származó jövedelmet és annak az adóját az éves személyi jövedelemadó bevallásban kell megállapítani és az adott évről szóló bevallás benyújtására előírt határidőre kell az adót megfizetni. Nem kell bevallani a lakás átruházásából származó bevételt akkor, ha abból jövedelem nem keletkezik.

Fontos tudni, hogy az adóhatóság által elkészített adóbevallási tervezet az ingatlanértékesítésből származó jövedelmet nem tartalmazza, ezért ezen adatokkal a magánszemélynek a bevallási tervezetet ki kell egészítenie.

V. Házasságkötés, gyermekszületés és az adókártya

Amennyiben valakinek házasságkötés miatt megváltozik a neve, akkor ezt a tényt nem kell külön bejelentenie az állami adó- és vámhatóság felé.³³ A névváltozást ugyanis a járási hivatal okmányirodája továbbítja az adóhatóság felé. A névváltozás miatt azonban új adókártyára van szükség. Az adókártya igényléséhez a ‘T34-es adatlapot kell benyújtani az adó- és vámhatósághoz (2019-ben a 19T34 számú nyomtatványt). A nyomtatványhoz csatolni kell a korábbi adóazonosító kártyát, mert az új adókártya csak a korábbi leadása mellett lesz díjmentes.

A gyermek születésével sok teendő hárul a szülőkre, azonban jó, ha tudjuk, hogy a gyermek adókártyájával és adóazonosító jelének igénylésével nem kell bajlódnunk. Az életkezdési támogatással összefüggésben ugyanis a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv a gyermek adóazonosító jelének megállapítása céljából a természetes személyazonosító adatokról és a lakcímről elektronikus úton adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóság részére, aki a gyermek adóazonosító jelét a támogatást kiutaló részére megküldi. Az újszülött részére az állami adóhatóság a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv adatszolgáltatása alapján az adóigazolványt hivatalból adja ki.³⁴

A jelenleg hatályos szabály szerint tehát az adó- és vámhatóság nem csak az adóazonosító jelet készíti el hivatalból az újszülöttek számára, hanem az adóigazolványt is automatikusan kiállítja.

VI. Gyermekvállaláshoz kapcsolódó ellátások adózásának szabályai

A gyermekvárás és gondozás ideje alatt kapott ellátások egy része adóköteles, más része adómentes. Sokan összetévesztik az egyes anyasági ellátásokat, és bár adóköteles ellátásban részesülnek, elmulasztják személyi jövedelemadó bevallási kötelezettségük teljesítését.

Nézzük, mely ellátásokat kell a bevallásban feltüntetni, és melyek számítanak adómentes juttatásnak.

Adómentesnek a családok támogatásáról szóló törvényben³⁵ meghatározott gyermekgondozást segítő ellátás, az anyasági támogatás és a gyermeknevelési támogatás minősül.³⁶ Az adómentes jövedelmeket a személyi jövedelemadó bevallásban nem kell szerepeltetni. Ha pedig az adóévben kizárólag adómentes jövedelmet szerez az érintett személy, akkor nem kell bevallást benyújtania.³⁷

Adóköteles anyasági ellátásnak minősül a csecsemőgondozási díj (CSED) és a gyermekgondozási díj (GYED).³⁸ Az adóköteles anyasági ellátásokat fel kell tüntetni az adóbevallásban.

A családi pótlék címén megszerzett bevételből nem kell jövedelmet megállapítani³⁹, így a bevallásban sem kell ezt az ellátást szerepeltetni.

VII. Nyugdíj és a bevallás

A nyugdíj – függetlenül annak összegétől – adómentes juttatás.⁴⁰Az, hogy mi minősül a személyi jövedelemadó rendszerében nyugdíjnak, azt az Szja tv. 3. § 23. pontja határozza meg. Eszerint nyugdíjnak minősül például a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátások és hozzátartozói nyugellátások. A nyugdíj jogcímén megszerzett bevételt nem kell a személyi jövedelemadó bevallásban szerepeltetni még akkor sem, ha más adóköteles jövedelem miatt egyébként bevallást kell beadnia az érintettnek.⁴¹

VIII. Elhalálozás kapcsán felmerülő adózási kérdések

Amikor valaki meghal, sok intéznivaló hárul a hozzátartozókra, örökösökre. Ilyenkor szokott felmerülni kérdésként, hogy az adóhatóság felé milyen kötelezettségek vannak? Az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy az elhalálozás tényét a NAV-hoz be kell jelenteni. Nem kell azonban minden esetben bejelentést tenni. Így például, ha a túlélő házastárs vagy örökös ismerete alapján az elhunytnak nem volt adóköteles jövedelme, vagy adókötelezettség megállapítása, adóvisszaigénylés nem várható az adott esetben, akkor nem kell bejelentést tenni az adó- és vámhatóság felé.

A másik fontos tudnivaló, hogy az elhunyt személy helyett hozzátartozója nem készítheti el bevallását. Ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnik meg, az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg a rendelkezésére álló adatok alapján.⁴²

Az elhunyt magánszemély házastársa, örököse is kérheti az adóhatóságtól az elhunyt soron kívüli adómegállapítását, amennyiben a kérelmező az adó megállapításához szükséges igazolásokat az adóhatóság rendelkezésére bocsátja.⁴³

Először nézzük az elhunyt adójának megállapítására irányuló, majd az örökösök kötelezésére vonatkozó rendelkezéseket.

1. Ha az állami adó- és vámhatóság az elhunyt magánszemély adóügyével összefüggésben adóigazgatási eljárást folytat vagy azt kezdeményez, és ennek során az örökösök személyének az ismerete szükséges, az adóhatóság megkeresésére a hagyatéki leltározásra illetékes önkormányzati jegyző adatot szolgáltat a hagyatéki leltár készítésének tényéről, a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző nevéről és székhelyéről, valamint a rendelkezésére álló hozzátartozói adatokról (név, cím).⁴⁴

Az adóhatóság a jegyző által megküldött hozzátartozói adatokat nyilvántartásából soron kívül törli, ha az eljárás eredményeként nem állapít meg adót, költségvetési támogatást az elhunyt terhére vagy javára. Az adóhatóság megkeresésére a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző a megkereső adóhatóságot tájékoztatja az örökösökről az azonosításukhoz szükséges természetes személyazonosító adatok és lakcím feltüntetésével, valamint az örökrészük alapján örökölt vagyonról és annak értékéről, vagy tájékoztatást ad a hagyatéki eljárás megszüntetéséről.⁴⁵

Ha az adókötelezettség a magánszemély halála miatt szűnt meg, az iratokat a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában az örökös köteles az állami vagy az önkormányzati adóhatósághoz továbbítani.⁴⁶

2. Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető – az állam, helyi önkormányzat kivételével – az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában.⁴⁷

Az adózó halála esetén az adóhatóság az örököst örökrésze arányában külön határozatban kötelezi az adózót terhelő tartozás megfizetésére, illetve rendelkezik az adózót megillető költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés örökös részére örökrésze arányában történő kiutalásáról.⁴⁸

A tartozást, illetve a költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a külön határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell megfizetni, illetve kiutalni. Az örökös részére kiutalandó összeget az örököst terhelő tartozás összegéig az adóhatóság visszatarthatja. A tartozás megfizetésének elmaradása esetén végrehajtás csak a hagyaték tárgyaira, illetve azok hasznaira terjedhet ki azzal, hogy ha a hagyaték tárgyai vagy annak hasznai már nincsenek az örökös birtokában, a végrehajtás az örökrésze erejéig az örökös egyéb vagyontárgyaira is folytatható.⁴⁹

Ha az adózó halála esetén más örökös hiányában a hagyaték az államra száll, az adóhatóság külön határozat meghozatala nélkül, hivatalból törli az örökhagyó adószámlájáról az államot mint örököst terhelő tartozást, illetve az államot mint örököst megillető költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést.⁵⁰

Amennyiben a magánszemély elhalálozott, úgy az állami adóhatóság az adóigazolványt bevonja.⁵¹

IX. Az örökség megszerzése

Sokszor merül fel kérdésként, hogy ha valaki örököl valamely hozzátartozójától, akkor hol kell az örökséget bevallásában feltüntetnie? Mivel az örökség megszerzése a magánszemélynél adómentes bevételnek⁵²minősül, így azt nem kell a személyi jövedelemadó bevallásban szerepeltetni.

Öröklés esetén tehát személyi jövedelemadót nem kell fizetni, azonban az Itv-ben meghatározottak szerint illeték még terhelheti az örököst. Az öröklési illetékkötelezettség az örökhagyó halála napján keletkezik.⁵³

Öröklés esetén az illeték alapja a vagyonszerző által megszerzett vagyon tiszta értéke. A tiszta érték kiszámításánál a megszerzett vagyon forgalmi értékéből le kell vonni a hagyatékot terhelő tartozás értékének egy-egy örökösre eső részét. A hagyatéki terhekhez kell számítani a hagyatéki eljárás során kirendelt gondnok és végrendeleti végrehajtó tiszteletdíját is.⁵⁴

Az öröklési illeték általános mértéke az egy-egy örökösnek juttatott örökség tiszta értéke után 18%, lakástulajdon öröklése esetén pedig az öröklési illeték mértéke 9 %.⁵⁵

Az Itv. tartalmaz számos illetékmentességi rendelkezést is. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy az örökhagyó egyenesági rokona valamint túlélő házastársa által megszerzett örökrész illetékmentes. Egyenes ági rokonok a szülő, a nagyszülő, a dédszülő, illetve a gyermek, az unoka, a dédunoka.⁵⁶

Mentes az öröklési illeték alól továbbá például az egy örökösnek jutó ingóörökség 300 000 forint forgalmi értéket meg nem haladó része. Az értékhatár megállapításánál a más címen illetékmentes ingóságot, továbbá az örökhagyó gépjárművének, pótkocsijának értékét, ruházatát és a személyes használatra szolgáló szokásos mértékű vagyontárgyait figyelmen kívül kell hagyni.⁵⁷

1)# A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 1. számú melléklet 4.12.1. pontjának a) alpontja

2)# Szja tv. 1. számú melléklet 4.12.1. pontjának c) alpontja

3) Szja tv. 1. számú melléklet 4.12.4. pontja

4)# Szja tv. 1. számú melléklet 4.12.2. és 4.12.3. pontja

5) Szja tv. 1. számú mellékletének 4.7. pont c) alpontja

6) Szja tv. 1. számú melléklet 4.2. pontja

7) Szja tv. 11. § (3) bekezdés a) pontja

8) A társadalombiztosítási ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.)

9) Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Efo tv.) 9. § (2) bekezdése szerint mentesített keretösszegnek minősül: az egyszerűsített foglalkoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos kötelező legkisebb munkabér vagy a garantált bérminimum napibérként meghatározott összegének 130 százalékának szorzata. 2019-ben minimálbér alkalmazása esetében 8918 (6860*1,3) Ft/nap, illetve a garantált bérminimum alkalmazásakor 11661 (8970*1,3) Ft/nap. Ld. a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum 2019. évi megállapításáról szóló 324/2018. (XII. 30.) Korm. rendelet 2. § (1) és (2) bekezdése.

10) az Efo tv. 9. § (2) bekezdése

11) Szja tv. 1. számú melléklet 4.12.1. pont b) alpontja

12) Tbj. 18. § (1) bekezdése

13) #A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.) 5. § (1) bekezdés e) pontja

14) Sok hasznos információ található az adóhatóság honlapján (ww.nav.gov.hu) “Magánszemélyek külföldről származó jövedelmének adóztatása és járulékkötelezettsége” elnevezésű 4. számú információs füzetben.

15) a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2011. évi LXXXIV. törvény

16) a Magyar Köztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között a jövedelem- és a tőkenyereség-adók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló 2011. szeptember 7. napján aláírt Egyezményről szóló 2011. évi CXLIV. törvény

17) Szja tv. 7. § (1) bekezdés m) pontja és a 11. § (1) bekezdés a) pontjának együttes olvasata alapján

18) A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 80. § (5) bekezdése

19) Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (továbbiakban: Art.)

20) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 19. § (1) bekezdése

21) Itv. 26. § (6) bekezdés

22) Itv. 26. § (15) bekezdés

23) Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja

24) Itv. 26. § (1) bek. a) pontja

25) Itv. 26. § (2a) bekezdése

26) Az adóhatóság részletes leírást tett közzé honlapján „Az ingatlanértékesítésből és a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmek 2019. évre vonatkozó adókötelezettségének alapvető szabályai” címmel a 9. számú információs füzetben.

27) Szja tv. 3. § 73. pontja

28) Szja tv. 59. §-a

29) Szja tv. 61. § (1) bekezdése

30) Szja tv. 62. § (1) bekezdése

31) Szja tv. 62. § (3) bekezdése

32) Szja tv. 62. § (4) bekezdése

33) Art. 44. §-a

34) A fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvény 5. § (1)-(2) bekezdései

35) A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény

36) Szja tv. 1. számú melléklet 1.7. pontja

37) Szja tv. 7. § (1) bekezdés a) pontja és az Szja tv. 11. § (3) bekezdés a) pontja

38) Szja tv. 3. § 15. és 21. pontjai

39) Szja tv. 28. § (19) bekezdése

40) Szja tv. 1. számú melléklet 1.2. pontja

41) Szja tv. 11. § (3) bekezdés a) pontja és a 7. § (1) bek. a) pontja

42) Art. 147. § (1) bekezdése

43) Art. 147. § (2) bekezdése

44) Art. 97. §-a

45) Art. 97. §-a

46) Art. 78. § (6) bekezdése

47) Art. 59. § (1) bekezdés a) pontja

48) Art. 147. § (3) bekezdése

49) Art. 147. § (4) bekezdése

50) Art. 147. § (5) bekezdése

51) a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 17. §-a

52) Szja tv. 1. számú melléklet 7.1. pontja

53) Itv. 3. § (1) bekezdés

54) Itv. 13. § (1), (2) bekezdései

55) Itv. 12. § (1), (2) bekezdései

56) Ptk. 4:96. § (1) bekezdése

57) Itv. 16. § (1) bekezdés d) pontja

Szerző:

Csikósné dr. Kis Réka

Évfolyam:

2019. augusztus:08

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

A legnagyobb multinacionális vállalatcsoportok ún. országonkénti jelentéstételi kötelezettségéről

August 29, 2019, 1:05 am

≫ Next: Betekintés a 2020-as adóváltozásokba

≪ Previous: Adózás egyes élethelyzetekben

Bevezetés

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) hosszú évtizedek óta küzd az adóelkerülés különböző formái ellen. Ennek fő terepe az elmúlt években az idehaza is csak BEPS (Base Erosion and Profit Shifting – adóalap-erózió és nyereség-átcsoportosítás) projektként emlegetett kezdeményezés volt, amely 2013-as megfogalmazásakor 15 konkrét intézkedési területet célzott meg¹. A 15 darab ún. akcióterv közül a 8-10. akciótervek, valamint a 13. akcióterv kapcsolódik közvetlenül a transzferárazás témaköréhez. A 8-10. akciótervek olyan kiemelten fontos területekre fókuszálnak, mint az immateriális javak kérdése (8. akcióterv), a kockázatok áthelyezésének témaköre (9. akcióterv), vagy mint az egyéb magas kockázatú ügyletek transzferárazásának kérdései (10. akcióterv). A témánk szempontjából ugyanakkor a 13-as akciótervben lefektetettek a relevánsak, amelyek a transzferárazás dokumentációs kötelezettségét voltak hivatottak megújítani. Ebben az akciótervben került újragondolásra a transzferárazás dokumentációs kötelezettségének témája, valamint került bevezetésre az ún. országonkénti jelentéstételi kötelezettség, amelyek együtt eredményezték az ún. háromszintű dokumentációs kötelezettséget a transzferárazás területén. A háromszintű dokumentációs kötelezettség első eleme a korábban is létező, de tartalmában jelentősen standardizált ún. fődokumentum (master file), amely többek között a multinacionális vállalatok globális üzleti működését, stratégiáját, valamint transzferár politikáját hivatott bemutatni. Második eleme az ország specifikus ún. helyi dokumentum (local file), amely már részleteiben hívatott bemutatni az adott tagvállalat kapcsolt ügyleteit, valamint az ügyletek szokásos piaci ár elvének való megfelelését. Az új szabályozás harmadik eleme pedig, amely a cikkünk témája is, az ún. országonkénti jelentés vagy CbC jelentés (Country-by-County Report – CbCR).

Az országonkénti jelentés és annak adattartalma

Mielőtt az országonkénti jelentés benyújtásával kapcsolatos kötelezettség szabályaiban elmélyednénk, érdemes még rögtön a cikk elején szólni arról, hogy mi is az az országonkénti jelentés, és milyen adatokat is tartalmaz a jelentés. Az országonkénti jelentés egy olyan nemzetközi szinten szabályozott tartalmú adatszolgáltatás – Magyarországon lényegében egy bevallás – amely adójogrendszerenkénti (államonkénti, illetve területenkénti) bontásban hívatott információt nyújtani a legnagyobb multinacionális vállalatcsoportok² tagjainak pénzügyi, és gazdasági adatairól, illetve azok tevékenységéről. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy csak azok a multinacionális vállalatcsoportok mentesülnek az országonkénti jelentés benyújtása alól, amelyek az adatszolgáltatási pénzügyi évet megelőző pénzügyi évre vonatkozó összevont (éves) konszolidált beszámolójában szereplő összevont (konszolidált) bevétele nem éri el 750 millió EUR-nak megfelelő összeget. Ez a magas bevételi küszöb szakértői becslések szerint a multinacionális vállalatok 85-90 százalékát úgy mentesíti a benyújtási kötelezettség alól, hogy mindeközben globálisan nézve a társaságok bevételének nagy részét (kb. 90 %-át) nem zárja ki a jelentéstételi kötelezettség alól. A benyújtott országonkénti jelentést a benyújtás szerinti tagország adóhivatala automatikus információcsere keretében megosztja azon országok adóhatóságaival, amelyekben az adott multinacionális vállalatcsoport tevékenységet végez. Fontos kiemelni, hogy az adatcsere keretében az érintett tagországok adóhivatalai nemcsak a szorosan véve rájuk vonatkozó részt, hanem a benyújtott adatszolgáltatás teljes adattartalmát megkapják.

Az országonkénti jelentés tartalmilag három jól elkülöníthető részből áll:

• egyrészt adójogrendszerenként tartalmazza a vállalatcsoport tíz darab, adatközléssel érintett évének pénzügyi, gazdasági adatát,

• másrészt tartalmazza a vállalatcsoport egyes tagjai által végzett tevékenységek megnevezését,

• harmadrészt pedig további, a jelentés szempontjából lényegesnek ítélt információkat tartalmaz.

Az országonkénti jelentés minden bizonnyal legtöbb információt tartalmazó, és ennek nyomán talán legérdekesebb része a pénzügyi, gazdasági adatokat tartalmazó rész. Az országonkénti jelentés 10 pénzügyi, gazdasági adatot tartalmaz, amelyek a következőek:

• bevétel – nem kapcsolt felektől,

• bevétel – kapcsolt felektől,

• bevétel – összesen,

• adózás előtti eredmény (profit vagy veszteség),

• megfizetett nyereségadó,

• fizetendő nyereségadó a folyó évre vonatkozóan,

• jegyzett tőke,

• eredménytartalék,

• foglalkoztatottak száma,

• készpénzen és készpénznek minősülő eszközön kívüli tárgyi eszközök.

Az adatok a multinacionális vállalatcsoport összes, az adott jogrendszer területén adóügyi illetőséggel rendelkező csoporttagjára vonatkozóan tartalmazza a fenti adatokat. Ez azt jelenti, hogy amennyiben például egy multinacionális vállalatcsoportnak Magyarországon több csoporttagja is van – és adott esetben ezek akár nincsenek is közvetlen kapcsolatban egymással – akkor az adatközlés keretében az összes társaságra vonatkozóan egyetlen, összesített pénzügyi adatot közöl az adatszolgáltató ezekre a társaságokra vonatkozóan.

Az országonkénti jelentés keretében feltüntetésre kerül a multinacionális vállalatcsoport összes csoporttagja, és csoporttagonként feltüntetésre kerülnek a csoporttagok által ellátott gazdasági tevékenységek is. Az üzleti tevékenység(ek) megadása 12+1 féle előre definiált tevékenységtípus közüli választással történik. Az előre definiált üzleti tevékenységtípusok az alábbiak:

• kutatás-fejlesztés,

• szellemi tulajdon birtoklása vagy kezelése,

• beszerzés,

• gyártás és termelés,

• értékesítés, forgalmazás vagy disztribúció,

• adminisztrációs, menedzsment vagy támogató szolgáltatások,

• szolgáltatásnyújtás nem kapcsolt felek irányába,

• belső vállalati pénzügyek,

• szabályozott pénzügyi szolgáltatások,

• biztosítás,

• tulajdoni részesedések vagy egyéb tőkeinstrumentumok birtoklása,

• alvó vállalkozás,

• egyéb tevékenység.

Fontos hangsúlyozni, hogy egy-egy csoporttag esetében csak a fő üzleti tevékenységtípust kell megadni, ami azonban nem zárja ki azt, hogy egy csoporttag esetében több fő üzleti tevékenységtípus kerüljön megadásra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy összetettebb tevékenységet ellátó csoporttag esetében nem ritka a 6-8 féle eltérő tevékenységtípus megadása sem. A 12 féle előre definiált tevékenységtípus természetesen nem fedi le az összes elképzelhető üzleti tevékenységet, ezért az adatközlés keretében lehetőség van egyéb tevékenységtípus megadására is, ez esetben azonban elvárt, hogy annak jellegét kiegészítő információ keretében az adatszolgáltató tovább pontosítsa.

Harmadrészt ún. egyéb információk adatközlésére is lehetőséget ad az országonkénti jelentés. Ennek keretében nincsen minimálisan elvárt információ, az alapvetően az adatközlőre van bízva, hogy milyen információt oszt meg ennek keretében az adóhatóságokkal. Az egyéb adatközlés keretében jellemzően előforduló információ lehet többek között, hogy milyen pénzügyi kimutatás adatai alapján készült az adatszolgáltatás (konszolidált beszámoló, vezetői információs rendszerből nyert adat), a társaság legfontosabb jellemzőinek a bemutatása, és a kimutatás készítése során alkalmazott árfolyam, hogy csak a szinte minden esetben előforduló adatokat említsük.

Az országonkénti jelentéstételi kötelezettség és annak teljesítése

Az országonkénti jelentést – amelyet a nemzetközi megállapodásoknak köszönhetően a legtöbb esetben elegendő egyetlen országban benyújtania a vállalatcsoportnak – főszabály szerint a multinacionális vállalatcsoport végső anyavállalata nyújtja be a működése szerinti állam adóhatóságához. Ugyanakkor bizonyos esetekben a végső anyavállalattól eltérő csoporttag is jogosult, illetve kötelezett lehet az országonkénti jelentés benyújtására. Jogosult akkor lehet a csoporttag, amennyiben a végső anyavállalat bármilyen okból kifolyólag kijelöli valamelyik csoporttagját az országonkénti jelentés benyújtására. Kötelezetté pedig akkor válhat a csoporttag az országonkénti jelentés benyújtására, amikor a multinacionális vállalatcsoport csoporttagjára valamilyen okból kifolyólag nem érkezik adat a végső anyavállalat – vagy adott esetben a kijelölt adatszolgáltató – részéről. Ezekben az esetekben a végső anyavállalattól eltérő csoporttagnak kell adatot szolgáltatnia a működése szerinti ország adóhivatalához.

Nemzetközi szinten a multinacionális vállalatok számára az első év, amelyről jelentést kellett tenniük a 2016-os pénzügyi év volt³. Ezt követően folyamatosan, évről-évről jelentést kell tenniük a jelentéstételre kötelezett multinacionális vállalatoknak. Az országonkénti jelentést a pénzügyi évet követő év 12. hónap végéig meg kell megtennie az adatszolgáltatónak. Ezt követően első ízben legkésőbb a pénzügyi év utolsó napját követő 18 hónapon belül kellett, ezt követő adatszolgáltatások esetén pedig legkésőbb 15 hónapon belül kellett/kell az adóhatóságoknak kicserélniük egymás között az adatokat. Ez tehát egy Magyarországon adatszolgáltatásra kötelezett multinacionális vállalatcsoport számára azt jelentette, hogy amennyiben normál pénzügyi éves adózóról van szó, akkor 2017. december 31-ig kellett az országonkénti jelentést benyújtania a 2016-os pénzügyi évre vonatkozóan, amely jelentésben szerepelő adatokat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) 2018. június 30-ig volt köteles automatikus információcsere keretében megosz-tani az országonkénti jelentéssel érintett országok adóhivatalaival. Ugyanezen adózó a 2017-es pénzügyi évről 2018. december 31-ig volt köteles országonkénti jelentést benyújtani, amelyről a NAV 2019. március 31-ig volt köteles automatikus információcsere keretében adatokat szolgáltatni a jelentéssel érintett országok adóhivatalainak. Az információcsere keretében természetesen nemcsak adatot ad, hanem adatot is kap a magyar állami adóhatóság. Egy olyan adatszolgáltatásra kötelezett multinacionális vállalatcsoport esetében, amelynek van magyarországi csoporttagja, de az országonkénti jelentés nem Magyarországon kerül benyújtásra, a NAV automatikus információcsere keretében kap adatokat. Az információcserére vonatkozó határidők figyelembe vételével tehát ez azt jelenti, hogy egy Magyarországon működő csoporttag esetében a 2016-os pénzügyi év tekintetében 2018. június 30-ig, míg a 2017-es pénzügyi év tekintetében 2019. március 31-ig kellett adatokat kapnia a NAV-nak. Az országonkénti jelentések benyújtási határidejét, illetve a tagországok közötti automatikus információcserére nyitva álló határidőket jól szemlélteti az alábbi ábra.

Az országonkénti jelentés nemzetközi és hazai szabályozása

Az országonkénti jelentés bevezetése mellett, amely egyike az OECD/G20 BEPS projekt 4 minimum sztenderdjének, több, mint 100 ország kötelezte már el magát. A bevezetés különböző szinten áll az egyes országokban, valamint ezzel párhuzamosan folyamatosan nő azon országok száma, amelyek két-, vagy többoldalú szerződések kötésével mára lehetővé tették az adatszolgáltatások információcseréjét. A BEPS cselekvési tervének 13. akcióterve alapján fogadta el az Európai Unió a 2016/881/EU számú irányelvet, amely az országonkénti jelentésekre vonatkozó kötelező automatikus információcsere hatályát és feltételeit rögzíti, és minden tagállam számára kötelezővé tette a jelentéstételi kötelezettséget, valamint az automatikus információcserét. A hazai jogalkotásba több jogszabályon keresztül került átültetésre a nemzetközi szabályozás, aminek kapcsán elsődlegesen két jogszabályt érdemes említeni:

• az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvényt, valamint

• az országonkénti jelentések cseréjéről szóló, illetékes hatóságok közötti multilaterális Megállapodás kihirdetéséről szóló 2017. évi XCI. törvényt.

A szabályozási kérdések kapcsán érdemes jelezni továbbá, hogy NAV honlapján a Közérdekű adatok/ Egyedi közzétételi lista/33. pontja alatt megtalálható az országonkénti jelentések automatikus megosztását előíró hatályos elismert megállapodások listája, amelyen feltüntetésre került az is, hogy az egyes államok illetve területek esetében a megállapodás melyik adatszolgáltatási pénzügyi évre terjed ki először.

Az országonkénti jelentés kapcsán egy magyar adózónak kétféle kötelezettsége merülhet fel. Egyrészt a már részletesen tárgyalt adatszolgáltatási kötelezettség, illetve a még nem említett bejelentési kötelezettség. A magyar szabályozás bevezette ugyanis a bejelentési kötelezettséget is, amelyet nemzetközi szinten nem kötelező alkalmazni, így vannak országok, ahol a magyar szabályozáshoz hasonló bejelentési kötelezettség létezik, és vannak országok, ahol ilyen kötelezettséggel nem találkozunk. A bejelentési kötelezettség lényegében minden olyan csoporttagnak minősülő adózót érint, amely olyan multinacionális vállalatcsoportba tartozik, amelynek adatszolgáltatási kötelezettsége van. A bejelentési kötelezettség keretében, amely maga is bevallásnak minősül, az adózónak azt kell bejelentenie, hogy a multinacionális vállalatcsoport melyik csoporttagja fog eleget tenni az adatszolgáltatási kötelezettségnek. A bejelentési kötelezettség a magyarországi végső anyavállalatokra is ugyanúgy vonatkozik. Az adózók a bejelentési kötelezettségüknek a megfelelő T201-es nyomtatványon, míg az adatszolgáltatási kötelezettségüknek a vonatkozó CBC nyomtatványon tudnak eleget tenni.

Az országonkénti jelentés jelentősége és jövője

Az országonkénti jelentések révén az adóhatóságok olyan információkhoz jutnak a multinacionális vállalatok globális tevékenységére vonatkozóan, amelyek korábban elérhetetlenek voltak az adóhatóságok számára. Ezen információk birtokában lehetőségük van az adóhatóságoknak, hogy jobban megértsék az egyes multinacionális vállalatcsoportok felépítését, működését, illetve megértsék az egyes csoporttagok szerepét a csoporton belül. Ez elsősorban egy a korábbinál hatékonyabb kockázatelemzésre ad lehetőséget, ahol könnyebben beazonosíthatóak azok a multinacionális vállalatcsoportok vagy csoporttagok, amelyek nagyobb kockázatot jelentenek a többinél, lehetővé téve ezáltal a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználását. A nemzetközi és ennek nyomán a magyar szabályozás is kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy az országonkénti jelentések az adóhivatalok számára elsődlegesen kockázatelemzésre – beleértve ebbe a más jellegű BEPS kockázatok feltárását is – használhatók fel, továbbá gazdasági elemzésre, valamint statisztikai célokra. Ebből következik, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egy ellenőrzés keretében csupán az országonkénti jelentések adataira alapozva adó megállapítást nem lehet tenni, de az országonkénti jelentésből származó információk egy adóellenőrzés során természetesen felhasználhatóak.

Végezetül kiemelendő, hogy nemzetközi szinten folyamatosan zajlik az országonkénti jelentésekből származó adatok hasznosságának kiértékelése, és ezzel párhuzamosan magának az országonkénti jelentésnek a felülvizsgálata is várható a BEPS 2020-as felülvizsgálatának részeként.

1) A témába jó betekintést enged az OECD honlapján található: OECD/G20 Base Erosion and Profit Shifting Project Executive Summaries– 2015 Final Report nevet viselő dokumentum

2) Multinacionális vállalatcsoportnak azokat a vállaltcsoportokat tekintjük, amelyek két vagy több, különböző államban, illetve területen adóügyi illetőséggel rendelkező vállalkozásból állnak, vagy amelyek olyan vállalkozást foglalnak magukban, amely egy államban, illetve területen székhely szerinti adóügyi illetőséggel rendelkezik, és egy másik államban, illetve területen állandó telephelyen keresztül adóköteles üzleti tevékenységet végez.

3) Országonként eltérő, hogy mikortól vezették/vezetik be az országonkénti jelentéstételi kötelezettséget. Magyarország az elsők között, már a 2016-os pénzügyi évre vonatkozóan bevezette.

Szerző:

Luczó Gábor

Páli Regő Bálint

Évfolyam:

2019. szeptember:09

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Betekintés a 2020-as adóváltozásokba

September 19, 2019, 4:14 am

≫ Next: A kiadmányozás hibája miatti semmisség és az elévülés a Kúria ítélkezésének tükrében

≪ Previous: A legnagyobb multinacionális vállalatcsoportok ún. országonkénti jelentéstételi kötelezettségéről

Az előadás 09:00 -16:30 óra között kerül megrendezésre.

!!!AKCIÓ!!!

2019. november 18-ig történő jelentkezés esetén KEDVEZMÉNY!

Képek:

Időpont:

2019. december 03. kedd

A konferencia időpontja:

2019. december 3.

09:00 - 10:15 dr. Rabné dr. Barizs Gabriella: A társasági adó törvényváltozásai

10:15 - 10:25 szünet

10:25 - 11:40 Kopányiné Mészáros Edda: Az SZJA törvény változásai

11:40 - 11:50 szünet

11:50 - 13:20 Sike Olga: Az ÁFA törvény változásai

13:20 - 14:10 ebéd szünet

14:10 - 15:10 Kiss Mariann: A Tb. törvény változásai

15:10 - 15:20 szünet

15:20 - 16:20 dr. Bokor Csaba: Az ART változásai

Megszerezhető kreditpontok:

könyvvitel: hamarosan

adótanácsadó: hamarosan

adószakértő: hamarosan

okleveles adószakértő: hamarosan

A konferencia díja:

2019. november 18-ig: 22,500,- + áfa/fő étkezéssel

19,500,- + áfa/fő étkezés nélkül

2019. november 18. után: 26,500,- + áfa/fő étkezéssel

23,500,- + áfa/fő étkezés nélkül

Webes jelentkezési lehetőség:

Jelentkezés a konferenciára

Helyszín:

1114. Budapest, Villányi út 11-13.

↧

A kiadmányozás hibája miatti semmisség és az elévülés a Kúria ítélkezésének tükrében

September 30, 2019, 12:41 am

≫ Next: Figyelem!

≪ Previous: Betekintés a 2020-as adóváltozásokba

A közelmúltban a bíróságok jelentős számú esetben és komoly költségvetési kockázatot eredményező módon semmisítettek meg közigazgatási határozatokat – többségében adóhatósági döntéseket – arra hivatkozással, hogy azok kiadmányozása nem volt szabályszerű. A kiadmányozás és a semmisség összefüggéseinek kérdése, továbbá ezzel szoros összefüggésben az elévülés mint a jogérvényesítés időbeli akadályának megítélése körüli bizonytalanságok végül – úgy tűnik – rendeződtek. A Kúria egyfelől az 1/2019. számú Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatában, másfelől az egyedi ügyben hozott Kfv.I.35.080/ 2019/8. számú ítéletében tett pontot a komoly gyakorlati kihatással bíró – és kellő sajtóvisszhangot is kapott¹– elméleti jogvita végére.

Jelen cikk a kiadmányozás hibája miatti semmisség, valamint ezzel kapcsolatban az elévülés témakörét kívánja összefoglalni az elmúlt időszakban nyugvópontra került bírósági ítélkezési gyakorlat tükrében, megvilágítva néhány jelentős szempontot úgy általában a közigazgatási határozatokkal szemben támasztott alaki követelmények jelentősége kapcsán is. Jóllehet a „mérgezett fa gyümölcse is mérgezett” elv, melyet az amerikai szakirodalom dolgozott ki, alapvetően a büntető eljárásjogban a jogellenesen megszerzett bizonyítékok felhasználhatósága kapcsán szokott felmerülni, de a problémakör tulajdonképpen valamennyi eljárásjogot (a teljes jogrendet) érinti, és lényegileg összefügg a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos alapelvével is. A jogszabályban rögzített eljárásjogi szabályok betartása, vagy azok mellőzése nem szabad választás vagy célszerűség – netán hasznosság – kérdése, mert „az igazsághoz hozzátartozik az út is, nem csak az eredmény” (Tremmel Flórián).

Mint ismert, a közigazgatási eljárás a közigazgatási szervek jogszabályokban meghatározott és szabályozott eljárása. A közigazgatási (és így az adó- és vámigazgatási) eljárás célja, hogy a hatóság a döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítsa, jogvitát eldöntse, jogsértést vagy annak hiányát megállapítsa, tényt, állapotot, adatot igazoljon vagy nyilvántartást vezessen, illetve az ezeket érintő döntését érvényesítse. Mindezt szigorúan és pontosan szabályozott keretek között.

A közigazgatási jogban a hatósági eljárások fent írt lehetséges céljait a hatóságok ún. közigazgatási aktusokkal érvényesítik, illetve fejezik ki. Szűk értelemben a közigazgatási aktus a közigazgatás alanya által egyedi ügyben közfeladat ellátása érdekében kibocsátott akaratnyilatkozat, melynek célja valamilyen adekvát jogi hatás kiváltása.

A közigazgatási aktusokkal, határozatokkal szembeni egyik legalapvetőbb követelmény, hogy azok érvényesek, a célzott joghatás kiváltására alkalmasak legyenek. Lehet egy döntés tartalmilag megalapozott és igazságos, de ha ezt a döntést nem a szigorúan szabályozott keretek között hozták meg és ez a szabálytalanság az ügy érdemére² is kihat, akkor a döntéshez joghatás nem fűződhet. A közigazgatási aktusoknak tehát meg kell felelniük a közigazgatási jog által meghatározott követelményeknek, ezek a közigazgatási aktusok érvényességi kellékei. Hibás közigazgatási aktusról beszélünk, ha a közigazgatási aktus nem felel meg ezen követelményeknek. Az aktus hibája lehet lényeges hiba vagy lényegtelen hiba. Lényeges hiba esetén a hibás közigazgatási aktus érvénytelen. Az érvénytelen aktusok lehetnek semmisek, illetve orvosolható aktusok aszerint, hogy az aktus hibája orvosolható-e oly módon, hogy az aktus érvényessé váljék. Ilyen érvényességi kellék többek között az is, hogy – a közigazgatási eljárások általános szabályaihoz hasonlóan – az adóigazgatási eljárásokban a hatóság döntéséből mindenki számára pontosan megállapítható legyen például a hatáskör gyakorlójának a neve, hivatali beosztása, valamint a döntés kiadmányozójának neve, hivatali beosztása, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával³.

De mit is jelentenek ezek a – sokszor köztudomásúnak tekintett, azonban éppen az érvényesség szempontjából alapvetően meghatározó, egymással nem azonos – fogalmak, mint a „hatáskör gyakorlása” illetve „kiadmányozás”.

Általános érvényű szabály, hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén, vagy kijelölés alapján köteles eljárni⁴. A hatáskör valamely szerv vagy személy intézkedési jogának köre, érvényességi határa, amely azt mutatja meg, hogy ki hogyan jogosult és kötelezett meghatározott közügyek intézésére. Az ügyek megosztását jelenti a különböző állami szervek között, vagyis azt mutatja meg, hogy egy adott ügyben pontosan milyen típusú szerv járhat el⁵. A hatáskör tehát anyagi jogi értelemben a feladatkör ellátását szolgáló jogi eszközöket, alaki jogi értelemben a közigazgatási szervek közötti munkamegosztási szabályt jelenti. A hatósági hatáskör eljárási kötelezettséget jelent, ezért az – főszabály szerint – nem ruházható át és nem vonható el⁶. A hatáskörelvonás tilalma a közigazgatási rendszer törvényes működésének követelménye, amely biztosítja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét minden szerv tiszteletben tartsa, azt tőle el ne vonja, hatáskörében és illetékességébe tartozó ügyben helyette ne intézkedjen. Ez a tilalom a hierarchikusan felépített államigazgatási szervek között is érvényesül, így például hatáskör elvonásnak minősül, ha csak a másodfokú közigazgatási hatóság bírálja el az ügyfél kérelmének egyes elemeit⁷. Amennyiben a hatóság a hatáskörébe nem tartozó ügyben döntést hozott, a semmisség általános szabályait kell alkalmazni. Ennek értelmében az eljáró hatóság közigazgatási eljárása során hozott döntését meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni, és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni. Ha a hatáskört jogszabály szervhez (pl. egy igazgatósághoz) telepíti, akkor a hatáskört az adott szerv vezetője (pl. az igazgatóságot képviselő igazgató) személyében gyakorolja, ő minősül a hatáskör jogosultjának, gyakorlójának. A törvényben megállapított hatáskör gyakorlása történhet úgy is, hogy a közigazgatási szerv valamelyik szervezeti egysége folytatja le az eljárást, de ez a hatáskör jogosultjának személyét és személyes felelősségét nem érinti.

A hatáskör fogalmához képest más jelent a kiadmányozás. A kiadmányozási jog – mely tartalmilag többet jelent a döntés puszta aláírásánál – magában foglalja az intézkedési tervezetek felülvizsgálatát, jóváhagyását, a közbenső intézkedések megtételét, a konkrét ügyben való érdemi döntést és az aláírási jog gyakorlását, továbbá az ügyirat irattárba helyezésének jogát. A kiadmányozott irat tartalmáért és alakiságáért a kiadmányozó felelős. A hatáskör valamint a kiadmányozási jog gyakorlása fő szabály szerint egybeesik, ugyanakkor belső feladatmegosztás alapján, célszerűségi és ésszerűségi okokból előfordulhat, hogy a hatáskör jogosultja – érvényes belső szabályzatban rögzített módon – meghatározott ügycsoportokban, illetve akadályoztatása vagy távolléte esetén helyettesítés céljából a kiadmányozási jogát más személyre átruházhatja. Fontos ugyanakkor, hogy a kiadmányozási jog átruházása nem minősül hatáskör átruházásnak, a kiadmányozási jog gyakorlásának átruházása a hatáskör jogosultjának személyét és felelősségét nem érinti. Az átruházással érintett, kiadmányozásra jogosult személy e jogkörét a hatáskör jogosultja nevében gyakorolja⁸. A kontinentális jogrendszerekben, így különösen hazánkban a mindennapi jogi gyakorlatban kiemelkedő szerep jut az – esetenként túlzott adminisztrációként is jelentkező – dokumentális eljárásnak, a „papírok bűvöletének”. Mindazonáltal miután a hatósági döntések (határozatok, végzések) esetén közokiratokról beszélünk⁹, így joggal várható el, hogy a döntést a kiadmányozó kézjegyével lássa el, szabályosan írja alá, ezzel mintegy hitelesítve azt, továbbá tanúsítva azt is, hogy személyében gyakorolja a kiadmányozás jogát, annak minden felelősségével együtt. Az aláírás tehát a közokirat – és így minden hatósági döntés – feltétlen alaki kelléke. Az „aláírás” fogalom hétköznapi jelentésének lényeges eleme, hogy az közvetlenül az aláírótól való származását fejezi ki és célja e személy hiteles azonosítása. Az aláírásnak történetileg kialakult, szokásos módja, hogy az aláíró az iraton a családi és utónevét tünteti fel. Jellemző vonása annak rendszeres és viszonylag nagy számú alkalmazása, amelynek során mind a formai, mind a képi megjelenést illetően kialakulnak bizonyos egyénre jellemző egyedi sajátosságok. Ezek magukba foglalják egyrészt azt, hogy az illető az aláíráskor hogyan használja a nevét, másrészt, hogy ezt milyen grafikai kép formájában jeleníti meg. Ennek eredményeként mindenki rendelkezik egy egyénre jellemző, „szokásos aláírással”, mely az általa kialakított egyedi aláírás formát és aláírás képet jelent. Lényeges ezzel együtt az is, hogy bár a döntést kiadmányozó személyének, nevének és hivatali beosztásának – mint érvényességi kelléknek – minden esetben beazonosíthatónak kell lennie, az aláírás az érvényességi feltételeknek akkor is megfelel, ha az nehezen vagy alig olvasható¹⁰.

Az adóhatósági határozatok semmisségét megállapító bírósági „lavinát” a Kúria 2017. január 12-én kelt Kfv.I.35.282/2016/6. számú ítélete indította el. Ebben az ügyben a felperes jogi képviselője az adóhatósági határozat megsemmisítését arra hivatkozással kérte, hogy a határozat nem felel meg a vonatkozó eljárási szabályoknak, miután az adóhatósági határozatot egy „beazonosíthatatlan személy” kiadmányozta. Ez gyakorlatilag abból állt, hogy a határozaton a hatáskört gyakorló nyomtatott neve felett ténylegesen a helyetteseként eljáró vezető írta alá a döntést „h” betűjelzés alkalmazásával (helyettesítő kiadmányozás). Tekintettel azonban arra, hogy a felperes álláspontja szerint a hatáskört gyakorló helyett aláíró helyettesítő vezető személye és hivatali beosztása pusztán a számára olvashatatlan aláírásból nem volt megállapítható a határozatból (legfeljebb a helyettesítés ténye), így nem teljesült az a törvényi feltétel, mely szerint a határozatnak – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – tartalmaznia kell a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával¹¹. Utalva az 1/2003. számú KPJE jogegységi határozatra a felperes kérte a határozat semmisségének megállapítását. A Kúria osztva a felperes érvelését a jelen ügyben úgy foglalt állást, hogy bár „a hatáskör gyakorlása és a kiadmányozás nem azonos eljárási jogintézmények, azonban a két jogintézmény összefüggésben áll egymással, mégpedig oly módon, hogy a nem jogszerűen átengedett kiadmányozás felveti a hatáskör átruházását, vagy a hatáskör elvonását”, melyet az eljárási törvény tilalmaz. Kiadmányozási jog gyakorlása esetén a határozatból ki kell derüljön, hogy a kiadmányozó a hatáskör gyakorlására feljogosított személy nevében, az ő megbízásából jár el. A Kúria kifejtette továbbá, hogy a kiadmányozás akkor jogszerű, ha a határozat tartalmazza a kiadmányozással szemben támasztott törvényi követelményeket. Ennek hiányát nem pótolhatja az alperes belső szabályzatra történő hivatkozása sem. Mindezek alapján a Kúria a támadott adóhatósági határozat semmisségét állapította meg.

A Kúria e döntését követően az elsőfokú bíróságokon és a Kúrián is nagy számban születtek hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító döntések a helyettes kiadmányozással érintett határozatok semmisségének megállapításával, amely rányomta a bélyegét az ezt követő közel két esztendő bírósági gyakorlatára is. Az első időszakban érezhetően az elsőfokú bíróság bírái körében is bizonytalanságot okozott a semmisséggel kapcsolatos jogértelmezés, és kezdetben csak azokban az ügyekben született hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító döntés, ahol erre a jogi képviselők hivatkoztak, később már a bíróság hivatalból is észlelte a „semmisséget”, és adózói kifogás nélkül is hatályon kívül helyezte a határozatokat. A későbbiekben pedig már nem csak a másodfokú, hanem az elsőfokú határozatok kiadmányozásának jogszerűségét is vizsgálták a bírák, és a helyettes által aláírt elsőfokú határozatok semmisségét is kimondták, hatályon kívül helyezve mind a közigazgatási perrel érintett másodfokú, mind a perrel közvetlenül nem érintett elsőfokú határozatokat.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal a formálódó bírósági gyakorlatra azonnal reagált és már 2017 tavaszán módosította szabályzatait a kiadmányozás formai megjelenésében, továbbá a másodfokú határozatokon a helyettes kiadmányozó (tényleges aláíró) aláírásán kívül – jellemzően névbélyegző használatával – feltüntette a kiadmányozó nevét és beosztását is. A bírósági gyakorlat ugyanakkor olyan irányt vett, hogy a megváltozott, a bírósági döntésekhez igazodó adóhatósági gyakorlat keretében hozott határozatok esetében sem látták megállapíthatónak a kiadmányozás jogszerűségét, így 2018 februárjától ezeket a döntéseket is semmisnek minősítették. Ezzel együtt a bírósági döntések indokolása is árnyaltabb lett: hangsúlyossá vált a „nevében és megbízásából” formula hiányára történő hivatkozás¹². Hiába volt feltüntetve a hatáskör gyakorlója és a kiadmányozó neve és beosztása is, ám a bíróságok sok esetben a „nevében és megbízásából” fordulat feltüntetésének hiányában a kiadmányozás jogszerű átengedésére utaló kapcsolatot hiányolták a határozatból. Emellett a bíróságok rendszeresen kifogásolták az aláírás „olvashatatlanságát”, a névbélyegző „dőlésszögét”, és azt is, hogy a névbélyegzővel utólag került a határozatra a kiadmányozó neve. A bírák jogértelmezésének különbségei oda vezettek, hogy egyes bírák a „nevében és megbízásából” formula hiányát is olyan súlyos jogsértésnek tekintették, hogy azon határozatok esetében is megállapították a semmisséget, ahol nem történt helyettes kiadmányozás. Azaz nem a kiadmányozásra jogosult távollétében őt helyettesítő vezető írta alá a határozatot, hanem az a vezető, aki a kiadmányozásra egyébként jogosult volt¹³.

A határozatok kiadmányozását érintő bírósági gyakorlatban a konszolidáció első jelei 2018 tavaszán mutatkoztak, amikor a Kúria több döntésében hangsúlyozta, hogy a „nevében és megbízásából” formula hiánya nem semmisségi ok¹⁴. Ennek ellenére az elsőfokú bíróságok következetesen ilyen esetekben is még mindig megsemmisítő ítéletek hoztak. Az adóhatósági határozatokat érintő bírósági felülvizsgálat során 2018 szeptemberétől ugyanakkor a Kúria már nem hozott az adóhatóságot elmarasztaló döntéseket. A kitűzött tárgyalásokat elhalasztotta, illetve a semmisséggel kapcsolatban folyamatban lévő jogegységi eljárásra tekintettel a perek tárgyalását fel is függesztette. Ezzel párhuzamosan 2018 októberében a Kúrián már születtek olyan ítéletek, melyek alapjaiban eltértek a korábban kialakuló bírósági jogértelmezéstől. A későbbi jogegységi döntés tartalmát már-már előrevetítve a Kúria ekkor már több ügyben rögzítette, hogy a kiadmányozási jog átengedésekor a határozat aláírásával kapcsolatos szabálytalanság legfeljebb eljárási jogszabálysértés lehet, amelyet a bíróság a kereseti kérelem keretei között vizsgálhat (Kfv.VI.35.611/ 2017/18.). Ha a kiadmányozóként megjelölt személy helyett más személy írja alá a határozatot, akinek a névaláírása nem olvasható, úgy ez a tény nem vonható a semmiséget megalapozó esetek körébe, így semmisséget nem eredményez (Kfv.VI.35.651/ 2017/11.).

Az adózók széles körét érintő jogalkalmazási bizonytalanságot eredményező folyamatoknak végül a 2019 elején megszületett, a közigazgatási döntés semmisségéről szóló 1/2019. KMPJE számú jogegységi határozat vetett véget. A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban meghozott határozat a következő lényeges megállapításokat tette:

1. A közigazgatási döntés semmisségét a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 121. § (1) bekezdésében, valamint külön törvényben meghatározott semmiségi okok alapozzák meg. A semmisségi okok köre jogértelmezéssel nem bővíthető.

2. A közigazgatási döntés kiadmányozójának aláírásával kapcsolatos hiba vagy hiányosság önmagában semmisséget nem eredményez, hanem eljárási jogszabálysértésnek minősül.

3. A Kúria felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási döntés semmisségének a megállapítására hivatalból bizonyítást nem folytat le, a közigazgatási döntés nyilvánvaló semmisségét azonban hivatalból észlelheti. Nyilvánvalóan semmis a közigazgatási hatóság döntése, ha annak megállapításához külön bizonyításra nincs szükség.

4. A közigazgatási perben eljáró bíróság az elsőfokú hatósági döntés semmissége esetén a másodfokú hatósági döntést hatályon kívül helyezi és az elsőfokú döntést megsemmisíti.

A jogegységi határozat indokolása rámutat többek között arra, hogy a hatáskör gyakorlásának részét képező kiadmányozási jog átengedése nem azonos a hatáskör átruházása Ket. 19. § (3)¹⁵ bekezdésében szabályozott esetével. A közigazgatási hatósági eljárásokban a hatáskör címzettje és a hatáskör gyakorlója nem feltétlenül esik egybe, hiszen a címzett lehet a szerv maga vagy valamely vezetője, kivételesen alkalmazottja is (pl. anyakönyvvezető). A hatáskör gyakorlására, vagyis a konkrét eljárási cselekmények elvégzésére, a döntések meghozatalára a hatáskör gyakorlója személyesen nem köteles, e jogkörök – a hivatali szerven, szervezeten belüli feladatmegosztás alapján – átengedhetők. A döntési jogkör hivatali szervezeten belüli átengedését a Ket. a kiadmányozási jog biztosítása, kiadmányozási joggal rendelkezés kifejezésekkel jelöli. A kiadmányozási jog gyakorlása ilyenkor a hatáskört ténylegesen nem érinti, nem minősül tiltott hatáskör átruházásnak. A kiadmányozási jog gyakorlása az egyedi döntés meghozatalát és természetesen aláírását jelenti¹⁶, amely jelentés eltér a kiadmányozás iratkezelési fogalmától¹⁷, mert ez utóbbi értelemben az az aláírt döntés további példányainak hitelesítését és a hatóságon kívülre szóló, ügyfelekkel, eljárásban részt vevő harmadik személyekkel, stb. való közlést, az irat részükre történő továbbítását, lényegében az irat kiadását jelenti (iratkezelési fogalom).

A közigazgatási eljárásjogi értelemben vett kiadmányozási jogot a hatáskör címzettje, illetve – ha tőle különbözik – gyakorlója átengedheti a hivatal meghatározott tisztviselőjére. A kiadmányozási jog átengedése a hatáskör gyakorlójának szabad belátásán múlik, neki kell erről határoznia a belső munkaszervezés kialakítása során. A kiadmányozási jog átengedése nem jogszabályban, hanem a hivatal belső szabályzatában történhet. Mivel nem a hatáskör gyakorlásának a teljes átruházásáról van szó, ezért a kiadmányozási jog átengedése nem érinti a közigazgatási szerv jogszabályban meghatározott hatáskörét, a hatáskörébe tartozó ügyben hozott döntésért való felelősség továbbra is a hatáskör címzettjénél, azaz a hatáskörrel rendelkező szervnél marad. Annyi történik, hogy a hatósági eljárást ténylegesen a kiadmányozási joggal rendelkező tisztviselő folytatja le, a döntést ő írja alá, mégpedig a hatáskör címzettje (gyakorlója) nevében. Mindezek a Ket.-nek a határozat formai követelményeit szabályozó 72. §-ából is következnek.

A Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségi okot a hatáskör hiánya jelenti¹⁸. E rendelkezés ilyen jogkövetkezményt az aláírással kapcsolatos esetleges szabálytalansághoz nem fűz. Ennek azért is van jelentősége, hogy a semmisségi ok vizsgálata hivatalbóli bizonyítást tesz lehetővé, vagyis a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatáskör megtartottságát erre irányuló kereseti kérelem hiányában is ellenőrizheti¹⁹.

A Ket. 72. § (1) bekezdés f) és g) pontjában írt szabályok^₂₀ azt a célt szolgálják, hogy a hatáskör gyakorlásának jogszerűsége megállapítható legyen magából a határozatból, az alapján az ügyfél számára is egyértelmű legyen, hogy vele szemben a közhatalmi döntést arra feljogosított szerv, személy hozta, a hatáskör gyakorlásában arra jogosult vett részt. A Ket. felsorolt követelményeinek megsértése eljárási szabályszegésnek minősül, azaz pusztán ezek hiányával, hiányosságával, az ezen előírásoknak való meg nem feleléssel kapcsolatos szabálytalanság a hatáskör hiányát és erre figyelemmel a döntés semmisségét nem eredményezi. Eljárási jogszabálysértés esetén a hivatalbóli bizonyítás kérdése fel sem merül, a bíróság ezt a kérdést kereseti kérelem hiányában nem vizsgálja.

Az előzőekből következik, hogy a hatáskör meglétét vagy hiányát nem a kiadmányozó aláírásának olvashatósága vagy a helyettesítés rendjének megtartottsága dönti el, hanem az, hogy az eljárás egészéből, az egyes eljárási cselekményekből, a döntés külső megjelenéséből, tartalmából megállapítható-e, hogy ténylegesen melyik hatóság járt el, továbbá, hogy e hatóságnak volt-e jogszabályon alapuló hatásköre az ügyben való eljárásra, döntéshozatalra.

Kétségtelen, hogy a hatósági jogalkalmazás és a közigazgatási bírósági ítélkezési gyakorlat szempontjából fontos mérföldkő az 1/2019. számú KMPJE jogegységi határozat, melynek egyik legfőbb tétele, hogy a semmisségi okok köre jogértelmezéssel nem bővíthető. A tárgyalt ügykörben hivatkozott semmisségi okot a törvény szerint legfeljebb a hatáskör hiánya jelenthet. Az eljárási jogszabályok ugyanakkor semmisségi jogkövetkezményt az aláírással kapcsolatos esetleges szabálytalansághoz tehát nem fűznek.

A kiadmányozási problémakör megnyugtató rendeződését követően az eredeti kérdés (a semmisség) kapcsán azonban újabb hullámok csaptak fel az éppen csendesedő vihar utóhatásaként. Tudniillik az időmúlás objektív tényére alapítottan az elévülés kérdése még nyitva maradt. A korábbi időszakban hatályos elévülési szabályok értelmében, ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a másodfokú adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik²¹. Kérdésként merült fel, hogy azokban az ügyekben, amelyekben a bíróság a közigazgatási per során az adóhatósági határozat semmisségét állapította meg, figyelembe vehető-e a per időtartama az elévülés szá-mítása szempontjából.

Az elévülés kérdése kapcsán is számos ítélet született. Az elsőfokú bírósági döntések szerint az adóhatósági határozatnak a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségére (hatáskör hiányára) alapított hatályon kívül helyezése esetén az elévülés nem nyugszik. A Ket. nagykommentárjára hivatkozva „semmisségi ok esetén a határozat oly mértékű fogyatékosságban szenved, hogy megsemmisítése esetén olyannak tekintendő, mintha létre sem jött volna, vagyis visszamenőleg (ex tunx) kell kiiktatni a jogrendből, az ahhoz fűződő valamennyi joghatással együtt”. Mindebből a bíróságok arra a megállapításra jutottak, hogy a megsemmisítés visszamenőleges hatályának figyelembe vételével az elévülés nyugvása és meghosszabbodása nem következhetett be. Hivatkoztak a bíróságok arra is, hogy az elévülés nyugvásának feltétele a közigazgatási határozat érdemi felülvizsgálata, viszont a semmiség megállapítása miatt erre nem került sor, ezért nem nyugszik az elévülés. A pervesztes ítéletekkel szemben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága a Kúrián felülvizsgálati eljárásokat kezdeményezett.

A Kúria a 2019. május 23-án meghozott Kfv.I.35.080/ 2019/8. számú ítéletében végül az adóhatósági álláspontot erősítette meg.

A Kúria az elévülés kérdésével érintett ügyben – miután ez az eljárás később folyt – már utalt az 1/2019. KMPJE jogegységi határozatára és ennek alapján leszögezte, hogy a polgári jog anyagi jogi természetű semmisség szabályai az adóhatósági eljárási jogi semmisség következményeire nézve nem adhatnak iránymutatást. A jogegységi határozat III.3. pontja szerint ugyanis „a polgári jogban a semmisség anyagi jogi kategória, amelynek elsősorban a szerződéses jogviszonyokban van jelentősége, ezzel szemben a közigazgatási eljárási jogban a semmisség eljárásjogi jogfogalom, amely a hatósági döntésekhez kapcsolódik. A semmisség tárgyának és jellegének alapvető eltérései miatt a Ket. 121. §-ában foglaltak értelmezéséhez a polgári jogban kimunkált értelmezés – így az 1/2010. (VI.28.) PK vélemény – és joggyakorlat közvetlen iránymutatásul nem szolgálhat.”

A Kúria kiemelt figyelemmel volt arra, hogy adóügyben hozott közigazgatási cselekmény bírósági felülvizsgálata folyt, amelyben a többi jogághoz képest is sajátos, belsőleg koherens szabályrendszert kell alkalmazni, továbbá a Ket. alkalmazására is csak az Art. 5. § által engedélyezett módon van lehetőség. Ezzel együtt tekintettel kell lenni arra is, hogy az adózás rendjéről szóló törvény sui generis szabályainak értelmezése az Alaptörvény 28. cikke által megkívántan, a józan ésszel és az erkölccsel összhangban lévő módon történjen.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (régi Art.) 164. § (5) bekezdése az elévülés nyugvást arra az esetre szabályozza, ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja. Ekkor a másodfokú adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik. A régi Art. 164.§ (13) bekezdésének c) pontja az elévülési idő meghosszabbodásáról rendelkezik arra az esetre, ha az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során a bíróság új eljárás lefolytatását rendeli el. A Kúria hangsúlyozta, hogy az adózás rendjéről szóló törvény alkalmazásában a „bírósági felülvizsgálat” ténye és nem a végeredménye, nem a bírósági határozat tartalma az, ami lehetővé teszi mind a nyugvást, mind az elévülési idő meghosszabbítását. A „bírósági felülvizsgálat” ennek folytán nem szűkíthető le az adóhatósági határozatban foglaltak érdemi vizsgálatára, az a kereset benyújtásától kezdődően folyik, függetlenül attól, milyen típusú és tartalmú bírósági döntéssel zárul az eljárás. Az adózás rendjéről szóló törvény szabályai tehát nem adnak lehetőséget a bírósági felülvizsgálatot lezáró határozatok tartalom szerinti megkülönböztetésére. Ennek következtében míg elvi jelleggel az adóhatóság döntései esetében is megállapítható, hogy semmis határozataihoz joghatás nem fűződhet, addig az adóhatóságnak önmagában a bírósági felülvizsgálat ténye miatt lehetősége van az Art. szerint megadott határidőn belül a joghatás kiváltására alkalmas adóhatósági határozat meghozatalára: az Art. elévülésre és így annak nyugvására vonatkozó szabályai a bírósági felülvizsgálat eredményeként megállapított semmisség esetében sem hagyhatók figyelmen kívül.

A Kúria joggyakorlat egységesítését szolgáló határozatában egyértelművé tette tehát, hogy a korábbi – jelentős vihart kavaró – értelmezéssel ellentétben nem semmisek azok a közigazgatási döntések, melyeknek kiadmányozása körében az aláírással kapcsolatos hiba, hiányosság merült fel. Ugyanígy az adóhatóság perbeli álláspontját fogadta el végül a Kúria az elévülés megítélése kapcsán is, kimondva, hogy pusztán a bírósági felülvizsgálat ténye (függetlenül annak eredményétől) az elévülés nyugvását eredményezi.

A témakör a költségvetési kockázatok miatt is rendkívül jelentősnek ítélhető. A kiadmányozási hibára hivatkozással ugyanis hozzávetőleg 250 közigazgatási per volt folyamatban, mely perekben – az adóbírság valamint a késedelmi pótlék összegeivel nem is számolva – közel 35 milliárd forint sorsa forgott kockán.

A történet vége összességében bíztató, hiszen – ahogyan a kialakult helyzetet az írásom elején hivatkozott internetes cikk is értékelte – valóban egy komolyabb jogalkalmazási „zűrzavart” sikerült elkerülni azzal, hogy a legfőbb bírói fórum az ítélkezési gyakorlat egységének hiányát felismerve, az Alkotmánybíróság alapjogi ítélkezésének az eredményeit is felhasználva, továbbá az adóhatóság következetes perképviseleti tevékenysége során kifejtett jogi álláspontra is figyelemmel végső soron az Alaptörvény 28. cikkével is összhangban álló döntéseket hozott.

Magyarország Alaptörvényének 28. cikke alapvető zsinórmértékül írja elő, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

1) Brückner Gergely: „A nagy aláírás-gate: megúsztunk egy komolyabb közigazgatási káoszt” - https://index.hu/gazdasag/2019/01/24/a_nagy_alairas-gate_megusztunk_egy_komolyabb_kozigazgatasi_kaoszt/

2) Az eljárásjogi jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az jelentős, a döntés érdemére is kihat, valamint a bírósági eljárásban nem orvosolható. Az ügy tárgya és az ügy érdeme nem azonos fogalmak. Az ügy érdeméhez – általában a hatósági eljárásokban – nem csak az a szűk értelemben vett anyagi jogi kérdés tartozik, melyet az adott anyagi jogi jogszabály az ügy tárgyává tesz, hanem az eljárásban érintettek, a jogaik és jogos érdekeik esetleges sérelme kapcsán ügyféllé vált személyek ezen anyagi jogi kérdéshez való viszonya, azaz az ügyfelek ügy tárgyával összefüggő konkrét jogai és jogos érdekei, illetve ezek megállapítása, korlátozása, megvonása is. (A Kúria 2364/2011. számú közigazgatási elvi határozata)

3) Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI törvény 73. § (1) bekezdés d) pontja.

4) Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 15. §-a, valamint az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény 25. §-a.

5) Boros Anita: im. Közérthető közigazgatási hatósági eljárás. 72. p.

6) Lásd ehhez bővebben az 1/2003. Közigazgatási-polgári jogegységi határozatot

7) KGD 2015. 29. A hatáskörelvonás tilalmába és az ügyfél jogorvoslathoz való jogába ütközik az az eljárás, amikor az ügyfél támogatásra irányuló kérelmének egyes elemeit csupán a másodfokú hatóság bírálja el.

8) A kiadmányozás kérdésével a szóban forgó 1/2019. számú KMPJE jogegységi határozat meghozatalát megelőzően az Alkotmánybíróság is foglalkozott a 23/2018. (XII. 28.) számú határozatában, mellyel a Kúria Kfv.I.35.676/2017/10. számú ítéletét alaptörvény-ellenesnek ítélte és megsemmisítette. Az ügy lényege szerint az indítványozó Magyar Nemzeti Bank (MNB) alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletei ellen. Az ügy előzményeképpen az MNB ellenőrizte egy befektetési társaság működését, majd kezdeményezte a társaság felszámolását, és vizsgálatot indított a társaság igazgatósági tagjával szemben. A vizsgálat eredményeképpen az igazgatósági tagot felügyeleti bírság megfizetésére kötelezték egy olyan határozatban, amelyet a Bank egyik alelnöke – a Pénzügyi Stabilitási Tanács (PST) felhatalmazása alapján – írt alá ún. „átruházott kiadmányozási jogkörben” eljárva. A megbírságolt igazgatósági tag a kiadmányozás visszásságaira hivatkozva kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság hatályon kívül is helyezte azt, mivel álláspontja szerint a Pénzügyi Stabilitási Tanács hatáskörének elvonásával az alelnök saját nevében hozta meg a határozatot. A Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta, és az alkotmányossági kérdésben érdemi és végleges döntést hozott. Az Alkotmánybíróságnak az ügyben azt kellett megvizsgálnia, hogy a kiadmányozás fogalmának a Kúria ítéletében foglalt értelmezése sérti-e az indítványozó tisztességes eljáráshoz fűződő jogát. A testület ennek megítélésekor elemezte a jogszabályi környezetet, a szabályozás célját és a konkrét ügy tényállását is. Míg a Kúria szerint a kiadmányozás lényegében a döntés aláírásával szinonim fogalom, addig a jogalkotó a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása kapcsán egyértelműen utalt a rugalmasabb döntéshozatalra irányuló szándékára. A bíróságoknak a jogszabályokat a jogszabály céljára tekintettel kell értelmeznie, a Kúria ezzel szemben – az Alkotmánybíróság álláspontja értelmében az Alaptörvényben foglaltak [28. cikk] ellenére – nem vette figyelembe a jogszabály célját. A meghozott bírói döntés önkényessé vált, mert kilépett abból a jogértelmezési keretből, amelyet számára az Alaptörvény előírt. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét, és azt megsemmisítette. Ez az ügy markánsan rámutatott arra, hogy a kiadmányozás fogalmának tartalma eltérő a hatósági eljárások és a bírósági eljárások esetében. A bírósági eljárásoknál a bíró a hatáskör címzettje és gyakorlója is egyben, helyette más nem járhat el. Ezzel szemben a közigazgatási eljárásokban a hatáskör címzettje a közigazgatási szerv, gyakorlója a szerv maga vagy valamely vezetője, illetve alkalmazottja, azaz elválhat egymástól a hatáskör címzettje és gyakorlója. Ebből következően a kiadmányozás is mást jelent a kétféle eljárásban. A bíróság esetén a kiadmányozás csak a bíró, illetve a bírói tanács által meghozott és aláírt döntés további példányainak hitelesítését jelenti. A közigazgatási eljárásban a kiadmányozás a döntés tényleges meghozatalát is magában foglalja. A kiadmányozási jog e gyakorlása ténylegesen nem érinti a hatáskört, csupán a látszólagos hatáskör-átruházás egyik esetét valósítja meg. A látszólagosság azt jelenti, hogy ténylegesen nem az a személy vagy testület (jelen esetben a PST) gyakorolja a hatáskört, akire nézve azt a jogszabály megállapította, hanem annak felhatalmazása alapján egy belső szabályzatban (jelen esetben ügyrendben) a hatáskör címzettje által feljogosított személy, akinek eljárási cselekményeit és döntéseit azonban a hatáskörrel rendelkező hatóságnak kell betudni.

9) A közokirat olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon állított ki. A közokiratot az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni. A közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja (a) hogy a kiállító a benne foglalt intézkedést megtette vagy határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta, (b) a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát, (c) a közokiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját. (Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 323. §)

10) A Kúria 3/2012. számú PJE jogegységi határozata.

11) Ebben az ügyben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 72. § (1) bekezdésének f) pontja volt az irányadó rendelkezés.

12) A bíróságok hiányolni kezdték azt is, hogy jóllehet az adóhatósági határozatokból immáron maradéktalanul kiderült, hogy konkrétan ki és milyen minőségben írta alá (kiadmányozta) a határozatot, de nem szerepelt az aláírások kapcsán szövegszerűen az a kitétel, hogy az aláíró (kiadmányozó) a határozatot a hatáskört gyakorló „nevében és megbízásából” írta alá.

13) Például a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.32.781/2016/22., 5.K.31/679/2017/7., 9.K.32.210/2017/10., 16.K.34.412/2016/20. számú ítéletei.

14) Pl. a Kúria Kfv.VI.35.035/2017., Kfv.I.35.570/2017. számú ítéletei

15) Ket. 19. § (3) A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve, ha törvény a hatáskör törvényben meghatározott esetben, az ott meghatározott másik hatóságra való átruházását kivételesen lehetővé teszi. Nem minősül a hatáskör átruházásának, ha a hatáskör gyakorlója kiadmányozási jogát jogszerűen átengedte.

16) 23/2018. (XII. 28.) AB határozat, indokolás III. 31.

17) A közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről szóló 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet 52-54. §

18) Ket. 121. § (1) Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, ha (b) az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe (…)

19) Az eljárási jogszabályok rendelkezései értelmében a hatáskör hiánya semmisséget eredményező orvosolhatatlan hiba, így az ilyen döntést mérlegelés nélkül meg kell semmisíteni. A közigazgatási döntésekkel szemben a törvényesség vélelme érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a semmis döntésnek is van joghatása, az ilyen döntésen alapuló jogok megilletik, kötelezettségek terhelik az érintettet, azok kikényszeríthetők mindaddig, amíg a döntést nem semmisítik meg. A semmis döntés tehát létező, ám érvénytelen aktus, amelyet – a semmisség észlelése esetén bármely eljárásban hivatalból – külön meg kell semmisíteni.

20) Ket. 72. § (1) A határozatnak – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – tartalmaznia kell (f) a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával, (g) a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát.

21) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (régi Art.) 164. § (5) bekezdése. Megjegyzendő, hogy a jelenleg hatályos adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (új Art.) 203. § (3) bekezdése is lényegében hasonló szabályozást tartalmaz, azzal, hogy a közigazgatási per megindításához – tehát még csak nem is ahhoz, hogy a bíróság az adóhatóság határozatát felülvizsgálja – köti az elévülés nyugvását, annak kezdő időpontját pedig a keresetindítási jog megnyílásától számítja. [„Ha az adózó az adóhatóság határozata ellen közigazgatási pert indított, a keresetindítási jog megnyílásától a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik.”]

Szerző:

Dr. Korossy Csaba

Évfolyam:

2019. október:10

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Figyelem!

June 6, 2019, 2:39 am

≫ Next: Csoportos társasági adóalanyok adózása

≪ Previous: A kiadmányozás hibája miatti semmisség és az elévülés a Kúria ítélkezésének tükrében

Ezúton tájékoztatjuk tisztelt ügyfeleinket, hogy 2019. október 21-től 25-ig az irodánk ZÁRVA tart.

Telefonos elérhetőségünk: +36-30/296-2062

E-mail cím: rendeles@kompkonzult.hu

Üdvözlettel: Kompkonzult Kft.

↧

Csoportos társasági adóalanyok adózása

October 29, 2019, 3:53 am

≫ Next: Cégvezetők iskolája

≪ Previous: Figyelem!

A csoportos adózás lehetősége a társasági adó terén 2019-től áll fenn, ugyanis 2019. január 1-jével léptek hatályba a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény [Tao. tv.] erre vonatkozó rendelkezései. A csoportos társasági adóalany létrehozása „önkéntes alapon” történik, a Tao. tv. – később ismertetésre kerülő – feltételeinek teljesülése esetén, az adóhatóság engedélyével. Az első bejelentkezési periódus a 2019. január 1-15-ig tartó időszak volt, az érintett csoportos társasági adóalanyok – melyek száma közel kétszáz – létrejövetelének időpontja pedig 2019. január 1-je. A következő bejelentkezési lehetőség az újabb csoportok részére 2019. november 1-je és 20-a között biztosított, melyre azért is érdemes különös figyelmet fordítani, mert a határidő jogvesztő. A jelzett határidőben benyújtott kérelmek esetén az újabb csoportos társasági adóalanyok létrejöttének időpontja 2020. január 1-je lesz. E határidő apropóján érdemes áttekinteni a csoportos adózásra vonatkozó szabályokat, hiszen ennek ismerete szükséges az adózóknak a megalapozott döntéshozatalhoz ezen adózási forma választásakor.

I. Feltételek

Csoportos társasági adóalany megalakításához legalább két adózó szükséges, a taglétszámra vonatkozóan felső határ nincs. Egy adózó – értelemszerűen – egyszerre csak egy csoportos társasági adóalanyban lehet tag. A leendő csoporttagoknak egy hármas feltételrendszernek kell megfelelniük: a szervezeti formára, kapcsoltsági viszonyra, és a számviteli rendszerre vonatkozó meghatározott követelményeknek. Az alábbi 1-3. pontok szerinti feltételeknek együttesen kell teljesülniük, és nemcsak a csoport megalakulása időpontjában, hanem a csoport fennállása alatt végig (ellenkező esetben a feltételeknek meg nem felelő tag „kiesik” a csoportból – a csoporttagság megszűnését ld. később).

1. Szervezeti forma

Csoportos társasági adóalanyt csak a Tao. tv. 2/A. § (2) bekezdésében megjelölt szervezeti formában működő adózók hozhatnak létre, ezek pedig a következők:

• gazdasági társaság,

• egyesülés,

• európai részvénytársaság,

• szövetkezet,

• európai szövetkezet,

• egyéni cég,

• a magyarországi üzletvezetési hellyel rendelkező (ezáltal belföldi illetőségűnek minősülő) külföldi személy,

• belföldi telephelye útján a külföldi vállalkozó.

Fontos megjegyezni, hogy nincs olyan előírás, hogy a tagoknak azonos szervezeti formában is kellene működniük, tehát például egy gazdasági társaság és egy egyéni cég is alkothatnak csoportos társasági adóalanyt.

2. Kapcsoltsági viszony

E feltétel egyfajta szoros összefonódást követel meg a csoporttagok között, amely a Tao. tv. szerinti kapcsolt vállalkozási viszonynál szűkebb kört eredményez. Vagyis nem elegendő a hagyományos értelemben vett kapcsoltság, hanem a Tao. tv. 2/A. § (3) bekezdése azt írja elő, hogy olyan, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény [Ptk.] rendelkezéseinek megfelelő többségi befolyás álljon fenn, amelynek keretében

• az egyik csoporttag/leendő csoporttag a másik csoporttagban/leendő csoporttagban, vagy

• más személy a csoporttagokban/leendő csoporttagokban

legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezik.

A fentiek szerinti többségi befolyás fennállhat akár közvetlen, akár közvetett módon. Ez utóbbi esetben az a további megszorítás érvényesül, hogy a köztes jogi személy szavazati jogát csak akkor lehet a benne befolyással rendelkezőnél figyelembe venni, ha a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezik.

2019. július 24-ei hatállyal a Tao. tv. szövege kimondja, hogy a befolyás számítása során a Ptk. szerinti közeli hozzátartozók1 közvetlen és közvetett szavazati jogát egybe kell számítani, ez azonban a korábbi törvényszövegből is levezethető volt a Ptk.-ra való utalásra tekintettel. Ha például „A” cég tulajdonosa 70%-ban „X” magánszemély, 30%-ban „B” cég, „B” cégnek pedig 100%-os tulajdonosa „X” magánszemély felesége, úgy a két cég csoportos társasági adóalanyt hozhat létre, mivel „X” magánszemélynek és közeli hozzátartozójának az „A” cégben fennálló közvetlen és közvetett szavazati jogát össze kell számítani.

3. Számviteli rendszer

E feltételrendszer két tekintetben követel meg azonosságot a leendő csoporttagok beszámolókészítése során:

• a mérlegfordulónap (beszámoló készítési kötelezettség hiányában az adóév utolsó napja), illetve

• a beszámoló/a könyvviteli zárlat összeállításakor alkalmazott szabályok

vonatkozásában.

Szükséges tehát, hogy egységesen, vagy minden tag a naptári év szerint, vagy minden tag eltérő üzleti év szerint (és azonos mérlegfordulónappal) működjön, és hogy egységesen, vagy minden tag a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény III. fejezetét kövesse, vagy minden tag az IFRS-eket alkalmazza.

A 2019. január 1-jétől hatályos szabályozás még egy feltételt tartalmazott, a könyvvezetés pénznemének azonosságát; az erre vonatkozó szövegrész azonban hatályát vesztette 2019. július 24-ével, így a 2019. novemberi bejelentkezések kapcsán e feltétel már nem vizsgálandó.

II. A csoport létrejötte, eljárási szabályok

Amennyiben az érintett adózók arra a döntésre jutottak, hogy csoportos társasági adóalanyt kívánnak létrehozni, úgy közös kérelmet kell benyújtaniuk az állami adó- és vámhatóság részére. Ahogy az a bevezetőben említésre került, ez az adóév utolsó előtti hónapjának első napjától az adóév utolsó előtti hónapjának 20. napjáig tehető meg, a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek nincs helye. Eltérő üzleti év esetén, például, ha a mérlegfordulónap március 31-e, és a csoportot a 2020. április 1-jével kezdődő adóévtől kívánják létrehozni, akkor a kérelmet 2020. február 1-20-a között kell benyújtani.

A csoportos társasági adóalany létrehozására, a csoportképviselő bejelentésére, a csoporthoz való csatlakozásra, az abból való kilépésre külön nyomtatvány szolgál, ez a ’T118 jelű „Adat- és változásbejelentő lap a csoportos társasági adóalanyisággal kapcsolatos közös kérelem benyújtásához, illetve változásbejelentéshez”. A csoport létrehozására irányuló közös kérelem ezen adatlap mellékletét képezi.

A kérelem tartalmi elemeit az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet [Adóig. vhr.] 15/B. §-a szabályozza, ennek értelmében abban szerepeltetni kell

• a csoporttagok által kijelölt csoportképviselő személyét és a csoportképviselőnek a képviselet vállalásáról szóló beleegyező nyilatkozatát, továbbá

• csoporttagonként külön-külön:

• a csoporttag nevét, címét és adószámát,

• az I. rész1-3. pontokban ismertetett feltételek fennállásának igazolását, ha az állami adó- és vámhatóság vagy a cégbíróság rendelkezésére álló adatok alapján az nem állapítható meg, és

• a nyilvántartási rendszer bemutatását, amely alkalmas a Tao. tv. 5. § (11) bekezdésben meghatározott adatok alátámasztására és ellenőrzésére.

Az utolsó követelményként említett nyilvántartási rendszer tekintetében nincsenek részletes előírások arra, hogy az mit tartalmazzon. A Tao. tv. 5. § (11) bekezdése általánosságban annyit ír elő, hogy a csoportképviselő által vezetett nyilvántartás alkalmas legyen a csoportos társasági adóalany adókötelezettségének teljesítése és jogai gyakorlása érdekében szükséges minden adat alátámasztására és ellenőrzésére; a csoporttag által vezetett nyilvántartás pedig alkalmas legyen a csoporttag egyedi adóalapjára vonatkozó – a Tao. tv. 6. § (12) bekezdése szerinti – nyilatkozatában foglalt minden adat alátámasztására és ellenőrzésére.

A feltételek teljesülése esetén a csoportos társasági adóalany létrehozatalát az adóhatóság engedélyezi; a csoport létrejöttének napja a kérelem benyújtását követő adóév első napja. Az engedélyező határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, tehát az engedélyezést követően az adózó nem kérheti, hogy a csoport mégse jöjjön létre.

Az engedélyező határozatnak – magán a csoport létrejöttének engedélyezésén túl – két további tartalmi elemét kell kiemelni.

Az engedélyező határozatban az adóhatóság csoportazonosító számotállapít meg a csoportos társasági adóalany részére az Art. 114/D. § (1) bekezdése szerint. Amennyiben az Art. eltérően nem rendelkezik, a társasági adóval kapcsolatos adóügyben a csoportazonosító számra az adószámra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A csoportképviselő a csoportazonosító számot a közös adókötelezettségek teljesítése és a közös adózói jogok gyakorlása érdekében kiállított minden iraton feltünteti, a csoporttagok pedig a csoportos társasági adóalanyt érintő adóval összefüggő adóügyben az állami adó- és vámhatóság részére átadott iraton - a saját adószámuk mellett - a csoportazonosító számot is feltüntetik. [Art. 114/D. § (2)-(4) bekezdés]

Látható, hogy az Art. fenti rendelkezései kifejezetten a csoportos társasági adóalanyt érintő adóra (amely jelenleg csak a társasági adónem), illetve a társasági adóval kapcsolatos adóügyre utalnak, ezért a csoportos társasági adóalany csoportazonosító számát csak ezen vonatkozású ügyekben kötelező az iratokon feltüntetni. A társasági adónemet érintő ügyeken belül

• a csoportképviselőnek a csoportazonosító számot minden olyan iraton fel kell tüntetnie, mely a közös kötelezettségek elszámolásának, illetve a közös jogok gyakorlásának dokumentuma,

• a csoportos társasági adóalany tagját pedig kizárólag az állami adó- és vámhatóság felé terheli a csoportazonosító szám feltüntetésének kötelezettsége. Fontos, hogy az egyéb – társasági adónemen kívüli – ügyletei vonatkozásában ilyen kötelezettsége nincs, még abban az esetben sem, ha az esetleg érinti a társasági adó elszámolását. Így például a csoporttag által kiállított kimenő számlákon a csoportos társasági adóalany csoportazonosító számát nem kell feltüntetni (ugyanakkor – természetesen – az adózó önkéntesen megteheti azt). Igaz ugyan, hogy a csoportazonosító számra az adószámra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók főszabály szerint, de mivel az Art. a csoportazonosító szám iratokon való feltüntetésére kifejezetten eltérő rendelkezést tartalmaz, ezért ez lesz az irányadó szabály.

Az engedélyező határozat másik fontos eleme a társasági adóelőlegek rendezése. A csoport létrejöttekor ugyanis a csoporttagok egyedi adószámláján még szerepelnek azok az adóelőlegek, amelyeket a korábban beadott társasági adóbevallásban már előremutatóan bevallottak (általános esetben ez a csoport létrejöttének adóévét megelőző második adóévről szóló bevallás, tehát például a 2020-tól létrejövő csoportok esetén a 1829-es bevallásban történt a 2020. első félévére vonatkozó előlegek feltüntetése). Az említett, még esedékessé nem vált adóelőlegeket az adóhatóság a határozatban törli az egyedi adószámlákról, és előírja a csoport adószámláján, ugyanolyan ütemezésben, mint ahogyan azok eredetileg esedékesek lettek volna. Az egyazon esedékességi időre eső tagi előlegek összesített összege kerül fel a csoport adószámlájára.

Ehhez kapcsolódóan jegyzendő meg, hogy a tagok utolsó egyedi társasági adóbevallásának benyújtása már a csoport fennállásának időszakában történik, de – értelemszerűen – még tagonként önállóan, mivel az az egyedi társasági adóalanyiság időszakára vonatkozik. Tekintve, hogy ezen bevallás kapcsán nincs kizáró szabály az adóelőlegekre nézve, így az utolsó egyedi bevallásban is megtörténik az előremutató társasági adóelőlegek szerepeltetése az általános szabályok szerint. Így például a 2020-tól létrejövő csoportok esetén a tagok utolsó egyedi társasági adóbevallása a 1929 jelű nyomtatvány, amelyben a 2020. második és a 2021. első félévi előlegek szerepelnek. Ezen előlegek rendezését is az adóhatóság végzi el az előzőek analógiájára.

Az Art. 114/F. §-a alapján a csoportos társasági adóalany pénzforgalmi számlával kell, hogy rendelkezzen (ezt a csoportképviselő nyitja meg), ugyanis a csoportos társasági adóalany társasági adófizetési kötelezettsége, illetve a Tao. tv. szerint őt megillető adóvisszatérítés teljesítésére ez szolgál. A pénzforgalmi számlát a csoportképviselő köteles az adóhatósághoz bejelenteni.

Az Art. szigorú felelősségi szabályokat is telepít a csoporttagokra az adókötelezettségek teljesítésére nézve [Art. 114/E. §]. Ezek értelmében a csoporttagok - a csoportos társasági adóalanyiság időszakát követően is - a csoportos társasági adóalanyban részt vevő valamennyi többi csoporttaggal egyetemlegesen felelősek

• a csoportos társasági adóalanynak a csoporttag csoporttagsága fennállása alatt keletkezett adókötelezettsége, és

• a csoportos társasági adóalanynak a tag csoporttagságát megelőző időszakban keletkezett adókötelezettsége teljesítéséért.

A felelősség azon adómegállapítási időszak tekintetében is fennáll, amelynek csak egy részében állt fenn a csoporttag csoporttagsága.

A csoportba történő belépéssel ezáltal a tag lényegében kockázatot vállal arra, hogy adott esetben akár olyan adókötelezettségért is helyt kell állnia, amely nem neki volt betudható.

III. A csoportból való ki- és belépés, a csoport megszűnése

A csoportos társasági adóalany tagjai körében „menet közben” is előfordulhatnak változások: újabb tagok csatlakozhatnak, esetleg valamelyik tag kilép, vagy „kiesik” a csoportból, és – értelemszerűen – közös döntéssel a teljes csoport megszüntethető.

Az önkéntes csatlakozáshoz, illetve kilépéshez szintén adóhatósági engedély szükséges. A csoportba való belépéshez a csatlakozni kívánó adózó és a csoportképviselő közös kérelmet ad be (a korábbiakban már említett ’T118 nyomtatványhoz csatolva), melynek – jogvesztő – határideje azonos az új csoportok létrehozásánál említett határidővel. A csoporttagság az adóhatóság engedélyével, a kérelem benyújtását követő adóév első napján jön létre, tehát a csoport bővítése mindig a soron következő adóévvel történhet. [Art. 114/B. § (1) bekezdés]

A Tao. tv. évközbeni módosítása értelmében 2019. július 24-étől az újonnan alakult adózó is csoporttaggá válhat a megalakulásától kezdve, ebben az esetben a csoporttagsága az adókötelezettsége keletkezése napján jön létre.

A csoportos társasági adóalanyhoz történő csatlakozást engedélyező határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

A csoportból való kilépéshez szintén közös kérelmet kell benyújtani, ez az adóév során bármikor megtehető, a csoporttagság megszűnésének időpontjára nézve a Tao. tv. tartalmaz előírásokat, melyek lentebb kerülnek ismertetésre.

Az önkéntes kilépés esetén túl bizonyos események következtében is megszűnhet a csoporttagság, ezek az esetek:

• ha a csoporttag adókötelezettsége is megszűnik (például mert maga a csoporttag szűnik meg, vagy például kikerül a Tao. tv. hatálya alól),

• ha maga a csoportos társasági adóalany szűnik meg,

• ha a csoporttag már nem felel meg a tagságra előírt összes feltételnek (ez esetben az adóhatóság határozatot hoz a csoporttagság megszüntetéséről).

A csoportos társasági adóalany – mint említettük – a csoporttagok erre irányuló döntésével is megszüntethető, ebben az esetben az összes csoporttag beleegyező nyilatkozatának csatolásával, a csoportképviselő kérelmére a csoportos társasági adóalany létrehozását engedélyező határozat kerül visszavonásra az adóhatóság által.

Megszűnik maga a csoportos társasági adóalany a következő további esetekben:

• a csoportképviselő a képviseletet nem vállalja, és az új csoportképviselő haladéktalan kijelölése és bejelentése nem történik meg,

• a csoportos társasági adóalanyban részt vevő csoporttagok száma kettő alá csökken, vagy

• a csoportos társasági adóalanyban részt vevő valamennyi csoporttag jogutód nélkül megszűnik.

Ezekben az esetekben szintén a csoportos társasági adóalany létrehozását engedélyező határozatot vonja vissza az adóhatóság.

A csoporttagság, illetve a csoport megszűnésének időpontja a Tao. tv. 6. § (3b)-(3d) bekezdéseiben megjelölt időpont, mely főszabályként az adott esemény bekövetkezésének napja (tehát például a csoport közös döntés szerinti megszüntetése esetén annak napja, a csoporttagok számának kettő alá csökkenése esetén az utolsó olyan nap, amikor még volt két tag). Ha az előzőek szerinti megszűnési időpont nem az üzleti év utolsó napjára esik, akkor lép életbe az a szabály, mely szerint ilyenkor a megszűnés napjának egy korábbi időpontot: a megszűnési ok bekövetkeztének napját magában foglaló üzleti évet megelőző üzleti év utolsó napját kell tekinteni. Ha ez utóbbi időpontban a csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság még nem állt fenn, akkor úgy kell tekinteni, hogy a csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság nem is jött létre.

A csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság megszűnésének napját követő nappal a csoporttagoknak/az érintett csoporttagnak önálló adóéve kezdődik.

A jogalkotói szándék a fenti rendelkezésekkel az volt, hogy a csoportos társasági adóalanyok, illetve a csoporttagok adóéve lehetőség szerint „teljes” legyen, és az adóév végére essen a kilépés, önkéntes megszüntetés időpontja. Ha a megszűnési ok mégis évközben következne be, ekkor a fent említett kivétel-szabály segít abban, hogy a megszűnés időpontja az előző adóév végéhez igazodjon. Így például, ha egy csoporttag 2020. évközben kiesne a csoportból, akkor ez utóbbi előírás alapján úgy kell tekinteni, hogy már 2019. december 31-ével megszűnt a csoporttagsága, tehát 2020. január 1-ével már önálló adóéve kezdődik, amiről egyedileg kell számot adnia.

Előfordulhat, hogy az adózó egyik csoportból kíván átmenni egy másikba, ennek sincs akadálya, ezen esetekben figyelni érdemes a bejelentések időbeliségére: először indokolt a kilépési kérelmet előterjeszteni (ez ugyanis már korábban is megtehető), és ezt követően a másik csoporthoz való csatlakozási kérelmet (amelyet csak az adóév utolsó előtti hónapjának első húsz napjában lehet megtenni).

IV. A csoportos társasági adóalany adókötelezettsége

A csoportos társasági adóalany létrejöttével lényegében sajátos lesz a csoporttagok „adózási státusza”: az egyedi adóalanyiságuk nem szűnik meg teljesen, mivel bizonyos elszámolások tekintetében továbbra is úgy kell eljárniuk, mintha nem lennének csoporttagok, azonban a csoport létrejöttével az egyedi adófizetési kötelezettségük nem lesz értelmezhető, hiszen a csoport szintjén kell adózniuk. A Tao. tv. rögzíti, hogy a csoport adókötelezettségét a csoporttagok közül e célra kijelölt és az adóhatósághoz bejelentett csoporttag, mint csoportképviselő útján, a csoportazonosító szám alatt teljesíti, tehát főszabályként társasági adót érintő ügyekben csak a csoportképviselő jogosult eljárni (a kivételeket lásd később).

Fontos leszögezni, hogy a csoportos alanyiság csak a társasági adónemre vonatkozik, egyéb tekintetben ugyanúgy kell eljárniuk az adózóknak, ahogyan eddig is: ha a csoporttag például alanya az energiaellátók jövedelemadójának, vagy az innovációs járuléknak, akkor ezen adónemekben továbbra is egyedi adózóként teljesíti az adóbevallási és – fizetési kötelezettségét. A csoportos társasági adóalany belföldi illetőségű adózónak minősül, tehát teljeskörű adókötelezettség terheli, ugyanakkor, mivel a telephelyük útján külföldi vállalkozók is alkothatnak csoportot, az ő esetükben az adóalap kiindulási pontjaként a belföldről származó jövedelem szolgál, hiszen a kettős adóztatás elkerülésére irányadó szabályokkal ez áll összhangban.

1. Adóalap

A csoportos társasági adóalany adóalapjának megállapításához először a csoporttagok egyedi adóalapját kell meghatározni. Ezt az egyes csoporttagok egyedi szinten, maguk végzik el, melynek során úgy járnak el, mintha egyedi adózók lennének. Elmondható tehát, hogy az adóalap levezetéséig a csoporttagoknak szinte ugyanaz a feladata, mint a csoporttagság előtti időszakban: meg kell állapítani a korrekciós tételeket és elvégezni a végleges adóalap kimunkálását. Ugyanakkor bizonyos további előírásokra is figyelemmel kell lenniük.

1.1. Egyedi adóalapok

A csoporttagok az egyedi adóalapot tehát a rájuk irányadó általános szabályok szerint vezetik le, a következő eltérésekkel:

• A transzferárral kapcsolatos korrekciós kötelezettség a csoporttagok egymás közötti jogügyleteire főszabályként nem vonatkozik, hiszen az egyes tagok „ellentétes irányú” adóalap-korrekciója a csoport szintjén „kioltaná” egymást. E szabály alól egy kivétel érvényesül: amennyiben a csoporttagságot megelőzően létrejött ügylet alapján valamelyik fél már élt adóalap-korrekcióval, a másik fél azonban még nem, akkor e másik félnek az „ellentétes irányú” korrekciós tételt alkalmaznia kell a csoporttagság alatt.

• A csoporttagok egymás között a Tao. tv. 7. § (1) s) és t) pont – vagyis a jogdíjjal és a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos kedvezmények – alkalmazásakor legfeljebb a szokásos piaci ár figyelembevételével őket megillető kedvezményt érvényesíthetik. Ez biztosítja, hogy a transzferár-korrekciós kötelezettség hiánya ellenére se lehessen az említett két kedvezményt a szokásos piaci ártól eltérő ár alapján igénybe venni.

• A csoporttagok között nincs lehetőség „megosztani” azokat a kedvezményeket, amelyek az általános szabályok szerint egyébként a kapcsolt vállalkozások részére átadhatók lennének. Ezek: a K+F tevékenység kedvezménye (amely egyébként két jogcímen is „megosztható”, a kapcsolt vállalkozások között, illetve a megrendelő és a K+F szolgáltatást nyújtó között), valamint a műemlék-kedvezmény. Ezek értelemszerű indoka, hogy a csoporton belüli kedvezmény átadás-átvétele csoportszinten ugyanazt a végeredményt adná. Csoporton kívüli kapcsolt vállalkozási körnek azonban természetesen átadható a kedvezmény, vagy csoporton kívüli kapcsolt vállalkozástól átvehető az általa nem érvényesített összeg a megfelelő feltételek teljesülése esetén.

• A kamatlevonás-korlátozási szabály [Tao. tv. 8. § (1) bekezdés j) pont] alkalmazása esetén a 939 810 ezer Ft-os/az EBITDA 30%-ának összege szerinti határ együttesen vonatkozik a csoportos társasági adóalany azon tagjaira, amelyek rendelkeznek nettó finanszírozási költséggel, a növelő tétel pedig a nettó finanszírozási költségek és az EBITDA összességére alkalmazandó. Első lépésként tehát a csoportszintű összesített finanszírozási költséget kell hasonlítani a csoportszintű összesített EBITDA 30 százaléka, illetve a 939 810 ezer Ft közül a magasabb összeghez. Ha a finanszírozási költségek ezt meghaladják, akkor a felettes rész a csoportszintű összesített növelő tétel, ezt kell „leosztani” a finanszírozási költségekkel rendelkező csoporttagokra az EBITDA-ik arányában. Megjegyzendő, hogy ez a számítási metódus 2019. augusztus 23-ától hatályos, a korábbi rendelkezés szerint a csoporttag finanszírozási költségeinek a csoportszintű finanszírozási költségekhez viszonyított arányában kellett a növelő tételt figyelembe venni, vagyis a 939 810 ezer Ft-nak – illetve az EBITDA 30%-ának – ezen aránnyal számított része az a „limit”, amely mértékig a finanszírozási költségek levonhatók az egyedi adóalapból. A 2019. adóévben az adózó döntése, hogy az említett két módszer közül melyiket alkalmazza.

• Az elhatárolt veszteség adóalapnál történő érvényesítésére vonatkozó – „50%-os” – korlát továbbra is irányadó az egyedi adóalap levezetésekor, azonban további korlátnak kell megfelelni, ha csoportszinten is történik veszteségleírás (a korlátokat lásd a csoportszintű adóalapra vonatkozó tudnivalóknál). Fontos továbbá megjegyezni, hogy az egyedi adóalap szintű veszteségleírás a szabályozásból fakadóan a csoporttagság előtti veszteségek felhasználását jelenti, mivel a csoporttagság alatt keletkező negatív egyedi adóalap a csoport veszteségének minősül, és annak leírása csoportszinten történik.

A jövedelem-(nyereség-)minimumra irányadó rendelkezéseket a tagoknak az általános szabályok szerint figyelembe kell venniük az egyedi adóalapjuk meghatározása során, így például ha a csoporttag a jövedelem-(nyereség-)minimumot választja egyedi adóalapjának, akkor egyedi adóalapja annak összegével lesz egyenlő. A jövedelem-(nyereség-)minimummal kapcsolatos nyilatkozatot – egyedi adóbevallás nem lévén – a csoportképviselő útján teszik meg a csoporttagok.

A fentieknek megfelelően megállapított egyedi adóalapjukról a csoporttagok adóévenként, a csoportos társasági adóalanyra irányadó adóbevallási határidőt (általános esetben az adóévet követő május 31-ét) megelőző 15. napig (május 16-áig) nyilatkozatot tesznek a csoportképviselő részére. E nyilatkozatban jelölik meg többek között a jövedelem-(nyereség-)minimummal kapcsolatos választást is.

A nyilatkozatban foglalt adatok alátámasztása és ellenőrizhetősége érdekében a csoporttagok nyilvántartást vezetnek, amelyet a nyilatkozat mellett szintén át kell adniuk a csoportképviselőnek. A csoportképviselő átveszi a csoporttagok nyilatkozatait, és az azokban foglalt (illetve a saját) adatokról a csoport adóbevallásban – csoporttagonkénti bontásban – adatot szolgáltat az adóhatóság részére. A csoport adóbevallásának határideje megegyezik az általános adóbevallási határidővel, tehát általános esetben az az adóévet követő év május 31-e.

A csoporttagok – amint azt említettük – főszabályként a csoportképviselőn keresztül érintkeznek az adóhatósággal, amely alól két kivétel érvényesül: önállóan teszik meg a bejelentett részesedésre és a bejelentett immateriális jószágra vonatkozó bejelentésüket. Ha a csoporttagság időtartama alatt ún. szankciós adófizetési kötelezettsége keletkezik a tagnak a fejlesztési tartalék címén, illetve a jogdíjra jogosító immateriális jószágra tekintettel képzett lekötött tartalék nem elismert feloldása/határidőben fel nem használása miatt, akkor e szankciós adófizetési kötelezettséget a csoportképviselő útján kell teljesíteni.

1.2. Csoportszintű adóalap

A csoportos társasági adóalany adóalapja a csoporttagok egyedi, nem negatív adóalapjainak összege, amely a csoportszinten keletkezett veszteséggel csökkenthető. Ez utóbbi kitétel azonban nem jelenti azt, hogy a veszteséges és a nyereséges csoporttagok adóalapja „nettósítható”, ugyanis erre nézve a Tao. tv. korlátokat állít fel.

Amint azt érintettük, a csoporttagság alatt keletkező negatív egyedi adóalapok összege minősül a csoport elhatárolt veszteségének. E veszteség – a csoportképviselő döntése szerinti megosztásban – a keletkezése adóévében (tehát akár azonnal!) és az azt követő 5 adóévben (vagyis összesen 6 adóév alatt) írható le.

A veszteségleírási korlátok a következők:

• a csoport adóalapja az elhatárolt veszteség levonását követően is el kell, hogy érje a csoporttagok adóévi, elhatárolt veszteség figyelembe vétele nélküli nem negatív adóalapjai összegének 50%-át, illetve

• amennyiben egyedi és csoportszinten is történik veszteségleírás, akkor az érvényesített veszteségek együttes összege legfeljebb a veszteség érvényesítése nélküli egyedi pozitív adóalapok összegének 50%-a lehet.

A fenti példában az egyedileg érvényesített veszteségek (3 000 + 3 000) kimerítették a veszteségleírási keretet, ezért a 2. csoporttag adóévi negatív adóalapja nem kerülhetett csoportszinten leírásra, az – mint a csoport elhatárolt vesztesége – vihető át a következő öt adóévre.

A szabályozásból fakadóan, ha a csoporttagok között veszteséges és nyereséges tagok is vannak, akkor előfordul az a helyzet, hogy a csoportos társasági adóalany adóévi adóalapja pozitív, ugyanakkor elhatárolt vesztesége is keletkezik a negatív egyedi adóalapok okán.

Amennyiben a csoporttag egyedi adóalapjaként a jövedelem-(nyereség-)minimumot alkalmazza, akkor a csoportos társasági adóalany adóalapjának megállapításakor ezen öszszeggel, mint pozitív adóalappal kell számolni, és a veszteségleírási korlát tekintetében is ez az irányadó. Ilyenkor a csoporttag általános szabályok szerinti adóalapja (akár negatív, akár pozitív összeg) nem vehető figyelembe a veszteségelhatárolásra vonatkozó szabályok alkalmazásakor, vagyis az

• ha negatív, nem lesz része a csoportszintű elhatárolt veszteségnek,

• ha pozitív, nem vehető figyelembe (nem ez az összeg vehető figyelembe) az 50%-os korlát meghatározásakor.

2. A fizetendő adó meghatározása

Az 1. pontban ismertetettek szerint kimunkált csoportos adóalap összegére vetített 9%-os mértékkel megkapott összeg a csoport számított adója, melyet csökkentenek az esetleges adókedvezmények.

A Tao. tv. kimondja, hogy az adókedvezmények érvényesítése szempontjából a csoport egyetlen adózónak minősül, és az adókedvezményhez szükséges jognyilatkozatokat a csoport fennállása alatt kizárólag a csoportképviselő teheti meg. A filmalkotások és a látvány-csapatsportok támogatása esetén ugyanakkor a támogatás nyújtására csoporttagonként kerülhet sor, az utóbbi adókedvezmény feltételéül szolgáló bejelentést (a SPORTBEJ nyomtatványon) ekkor is kizárólag a csoportképviselő teheti meg.

Az egyes adókedvezmények feltételeit természetesen csoportként is teljesíteni kell, és mivel ezt az egyes csoporttagok tudják kivitelezni (például egy beruházást megvalósítani), így az adókedvezmény igénybevételére akkor van lehetősége a csoportnak, ha az érintett adókedvezmény feltételeinek való megfelelést egy csoporttag vállalja és e csoporttag a feltételeket ténylegesen teljesíti. Ha az adókedvezményre a csoporttag még a csoporttagsága előtt szerzett jogot, azt a csoportos társasági adóalany akkor érvényesítheti, ha a csoporttag a kedvezmény feltételeinek csoporttagként is megfelel.

Amennyiben a feltételek teljesítését a fentiek szerint vállaló/az adókedvezményre egyéni adózóként korábban jogot szerzett tag csoporttagsága megszűnik, akkor főszabályként „viszi” magával az adókedvezmény megmaradt részét (feltéve, hogy továbbra is társasági adóalanyként működik). Tehát, ha például az adózó a fejlesztési adókedvezmény feltételeit vállalta és teljesítette, amely alapján az érvényesíthető összeg 100 egység, és a csoporttagság ideje alatt a csoport ebből 60 egységnyit használt fel, akkor a csoporttagság megszűnését követően a fennmaradó 40 egységnyi kedvezményt már nem a csoport használja fel, hanem az ismét egyedi szinten adózó tag.

Miként az egyéni adózókra vonatkozó szabályoknál, úgy a csoportos társasági adóalanyoknál is érvényesül az ún. 80/70%-os korlát, mely a számított adóból összesen levonható kedvezmények maximális összegét hivatott meghatározni. Ennek számítása a csoportos társasági adóalanyoknál „három lépcsőben” történik, ugyanis a fejlesztési és az energiahatékonysági adókedvezmények korlátját a tagra jutó fizetendő adóból kiindulva kell meghatározni, az ezen kívüli adókedvezményeknél pedig a fennmaradó csoportszintű adóból a következők szerint.

A jogosult csoporttagra – a lentebb ismertetett szabályok szerint – jutó számított adó 80%-áig érvényesíthető a fejlesztési adókedvezmény, majd az így igénybe vett adókedvezménnyel csökkentett számított adóból, legfeljebb a jogosult csoporttagra jutó összeg 70%-áig érvényesíthető az energiahatékonysági beruházás, felújítás adókedvezménye, és az így csökkentett egyedi számított adók összegéből, legfeljebb annak 70%-áig érvényesíthető minden más adókedvezmény.

A csoporttagokra jutó fizetendő adó kiszámításának módját a Tao. tv. 24. § (3) bekezdése határozza meg, ennek értelmében a csoport adóévi fizetendő adóját a csoporttagok között az egyedi pozitív adóalapok arányában kell felosztani.

A csoportképviselő az egyes csoporttagokra jutó fizetendő adót a csoportos társasági adóalany társasági adóbevallásában feltünteti, és a csoporttagok a számviteli beszámolóban ezt az összeget szerepeltetik adófizetési kötelezettségként.

Az adó befizetése a csoportos társasági adóalany pénzforgalmi számlájáról történik, tehát az egyes tagok a fizetési kötelezettség teljesítésekor is a csoportképviselővel állnak kapcsolatban, és nem közvetlenül az adóhatósággal.

A következő oldalon látható táblázatban érdekességképpen az utolsó sorban tüntettük fel, hogyan alakulna az egyes adózók társasági adófizetési kötelezettsége, ha nem hoztak volna létre csoportos társasági adóalanyt.

3. Adó-felajánlás

Az adó-felajánlással a csoportos társasági adóalanyok is élhetnek, és mivel a fizetendő adó csoportszinten értelmezhető, így annak felajánlása is csoportszinten történik, melynek során a csoportképviselő jár el. A létrejövő csoportok első másfél évének adóelőlegei adóhatósági határozattal kerülnek előírásra a csoport adószámláján, ezek is felajánlásra jogosítják a csoportot, ezt a Tao. tv. kifejezetten rögzíti.

A megtett felajánlás átutalásának feltétele, hogy annak időpontjában az adózónak ne legyen 100 ezer Ft-ot meghaladó adótartozása, e feltétel vizsgálatát a csoportos társasági adóalanyoknál csak társasági adónemre vonatkozóan kell elvégezni, hiszen csak ezen adónemmel érintett a csoport. A felajánlás alapján járó (7,5%-os, vagy 2,5%-os) jóváírás összegét a csoportképviselő a felajánlás adóévének fizetendő adója egyes csoporttagokra jutó arányában osztja fel.

4. Növekedési adóhitel (NAHI)

A növekedési adóhitel kedvezménye nem érhető el a csoportos társasági adóalanyok részére, illetve a csoporttagságot tervező adózók részére sem (a csoporttagság első adóévét megelőző adóévben nem alkalmazható a NAHI). Ha valamely csoporttag korábban élt e halasztás lehetőségével (és az érvényesítésre szolgáló időtartam még nem telt le), akkor a növekedési adóhitel összegére jutó adó korábban meg nem fizetett összege egy összegben esedékessé válik a csoporttagság keletkezésének időpontjával.

1) Ennek minősül a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér [Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 1. pont]

Szerző:

dr. Rabné dr. Barizs Gabriella

Évfolyam:

2019. november:11

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Cégvezetők iskolája

November 20, 2019, 4:05 am

≫ Next: Családi kedvezmény - Példatár

≪ Previous: Csoportos társasági adóalanyok adózása

Képek:

Időpont:

2020. február 19. szerda - 2020. március 11. szerda

Az előadássorozat célja megismertetni a résztvevőkkel egy vállalkozás felépítését, működését, előnyeit és buktatóit.

*Mit kell tudni egy cégvezetőnek? (ügyvezető – tulajdonos)
*Cég alapítás vagy vásárlás? (előnyök – hátrányok)
*Vajon mi az oka, hogy a cégek többsége 5 éven belül megszűnik? (kerülendő technikák)
*Vajon a cégvezető barátja vagy ellensége a munkavállaló? (okos praktikák a munkaerő lojalitásához)
*Hogyan adózzunk keveset vagy csak éppen annyit amennyit kell?
*Bejelentések, társadalombiztosítás… mire kell figyelnünk?
*Munkajogi kérdések
*Hogy készítsünk hatékony honlapot? Hogy használjuk a közösségi médiát?
*Miért is kell marketing terv?
*Biztos jól ismerem a piacomat, konkurenciámat?
*Hogyan találnak meg a vevők?
*Miért fontos a folyamatos online jelenlét?
*Hogyan építsek ügyfélkört?

Előadók:

Marjay Gyula, közgazdász a VOSZ Budapesti és Pest megyei regionális szervezetének elnöke

Barabás Miklós, HR-közgazdász és társadalombiztosítási szakember

Táborossyné dr. Morvai Zsuzsanna, társadalombiztosítási szakember

Kis-Vas Gabriella, marketing és PR szakember

Időpontok:

2020. február 19. (szerda)

2020. február 26. (szerda)

2020. március 4. (szerda)

2020. március 11. (szerda)

Helyszín:

Konferencia Központ 1114. Budapest, Villányi út 11-13.

Részvételi díj:

2020. január 31-ig történő jelentkezés esetén: 46,500,- + áfa

2020. január 31. után: 52,500,- + áfa

Fővédnök:

VOSZ Budapesti és Pest megyei Regionális Szervezete

Webes jelentkezési lehetőség:

Jelentkezés a konferenciára

Helyszín:

1114. Budapest, Villányi út 11-13.

Letölthető jelentkezési lap:

szoro.pdf

↧

Családi kedvezmény - Példatár

March 25, 2019, 6:03 am

≫ Next: Adat- és változásbejelentés az új Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazással

≪ Previous: Cégvezetők iskolája

1. Bevezető

2. Jogosultság

2.1. Kérdés:

Budapesti lakásukat – megállapodásuk szerint – az édesanya adja bérbe. A bérbeadásból származó jövedelme az összes jövedelmének 20%-a.

Az édesanya családi kedvezménnyel csökkentheti-e a bérbeadásból származó magyar jövedelmét?

Válasz:

Az Szja tv. a külföldi illetőségűek számára is lehetővé teszi a törvényben szereplő kedvezmények érvényesítését, azonban korlátozó feltételekhez köti.

2.2. Kérdés:

Válasz:

A családi kedvezmény érvényesíthetőségére vonatkozóan két releváns korlátozó rendelkezést tartalmaz az Szja tv.

Az anya – az osztrák kedvezménytől függetlenül – érvényesítheti a teljes családi kedvezményt a családi pótlékra jogosító gyermeke után.

2.3. Kérdés:

Román állampolgárságú apa magyarországi munkavállalásának időtartamától függetlenül, egész évre érvényesíthet-e családi kedvezményt 2018-ban?

Válasz:

Az érvényesíthető családi kedvezmény éves keretösszege a jogosultsági hónapok, a kedvezményezett, valamint az összes eltartott számától függ.

2.4. Kérdés:

Az ukrán magánszemély figyelembe veheti-e a családi kedvezményt magyarországi jövedelmének adóztatása során?

Válasz:

Családi kedvezményt azonban csak akkor érvényesíthet, ha magyar családi pótlékot vagy ahhoz hasonló ukrán ellátást igényelhet az Ukrajnában élő gyermekei után.

3. Eltartotti státusz

3.1. Kérdés:

A szülők milyen összegű családi kedvezményre jogosultak? Eltartottként figyelembe vehető-e a két idősebb testvér?

Válasz:

3.2. Kérdés:

A legidősebb gyermek 2018-ban egész évben kedvezményezett eltartottnak minősül-e?

Válasz:

4. Közös érvényesítés – megosztás

4.1. Kérdés:

Az élettárs az SZJA bevallásában érvényesítheti-e teljes évre vonatkozóan az anyának járó családi kedvezményt?

Válasz:

4.2. Kérdés:

Az anya megoszthatja-e az egész évre vonatkozó családi kedvezményét a vele közös háztartásban élő élettársával?

Válasz:

A gyermekekre és a magzatra vonatkozó kedvezményre tehát kizárólag az édesanya jogosult. Az élettárs a közös magzatra tekintettel sem válik jogosulttá.

[Cst. 7. § (1) bekezdés, Szja tv. 29/A. § (3) bekezdés a) és b) pont, Szja tv. 29/B. § (1b) bekezdés]

Az élettársnak átadható kedvezmény meghatározásakor a kedvezményezett eltartottakat egymástól függetlenül, külön-külön kell vizsgálni.

Megjegyezzük, hogy az anya decemberre jogosulatlanul vette igénybe az egyedülálló családi pótlékát, de a kedvezmény megoszthatóságát ez nem befolyásolja.

4.3. Kérdés:

Az édesanya – mivel adóköteles jövedelemmel nem rendelkezik – átengedheti-e élettársának a gyermeke után járó családi kedvezményt?

Az édesanya rokkantsági ellátása miatt kedvezményezett eltartottként figyelembe vehető-e?

Válasz:

Egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is, aki saját maga vagy házastársa, élettársa

• köznevelési intézmény tanulója, felsőoktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és jövedelme nincs,

• vakok személyi járadékában vagy fogyatékossági támogatásban részesül,

• megváltozott munkaképességű személyek ellátásában részesül és egyéb jövedelme nincs,

• a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és jövedelme nincs.

4.4. Kérdés:

Felváltva gondozásra tekintettel érvényesíthet-e családi kedvezményt az édesapa? Családi kedvezmény címén milyen összeggel csökkentheti adóalapját az édesanya?

Válasz:

A szülők ebben az esetben a rájuk vonatkozó mértékű családi kedvezmény 50-50%-át érvényesíthetik. [Szja tv. 29/B. § (1e) bekezdés]

Az anya pedig az általános szabályok szerint folyósított családi pótlékra tekintettel, érvényesítheti a kedvezményezett eltartottak után járó teljes kedvezményt.

5. Járulékkedvezmény

5.1. Kérdés:

Családi pótlékra jogosító gyermekei után érvényesíthet-e az apa családi járulékkedvezményt?

Válasz:

Mivel az apa által fizetendő járulékok alapja nem képez belföldön adóztatható jövedelmet, ezért családi kedvezmény járulékkedvezményként sem érvényesíthető.

5.2. Kérdés:

Válasz:

A kérdés megválaszolása során az egyes jogviszonyokat külön-külön kell megvizsgálni.

5.3. Kérdés:

2018-ban a társaság 2017. évi adózott eredményéből 4 millió forint összegű osztalékot fizettek ki részére.

Válasz:

A következőképpen alakult a beltag havi járulékkötelezettsége:

6. Egyéb eljárási és technikai kérdések

6.1. Kérdés:

Válasz:

Amennyiben csak az apa érvényesít kedvezményt, akkor az anya adóbevallásában nem kell kitölteni sem a főlap családi kedvezményre vonatkozó sorait, sem a 1853-03-as pótlapot.

6.2. Kérdés:

A szülők év közben – az adóelőleg megállapítása során – nem nyilatkoztak kedvezményről, azt a bevallásban egy összegben szeretnék visszakérni.

Válasz:

6.3. Kérdés:

Válasz:

Hátrányosan érintheti az adózót az, hogy adóalapját utólag a családi kedvezménnyel már nem tudja kimeríteni, emiatt járulékkedvezmény érvényesítésére nem nyílik lehetősége.

7. Záró gondolatok

1) 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról, a továbbiakban: Szja tv

2) 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, a továbbiakban: Tbj.

3) 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról, a továbbiakban: Cst.

5) A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, valamint annak végrehajtásra vonatkozó 987/2009/EK rendelet, a továbbiakban: koordinációs rendeletek

11) Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény, a továbbiakban: Art.

12) Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény, a továbbiakban: Eho tv.

13) 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról, a továbbiakban: Cst. vhr.

Szerző:

Bálóné Mazák Katalin

Kelemen Hilda

Évfolyam:

2019. április:04

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Adat- és változásbejelentés az új Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazással

February 27, 2019, 2:38 am

≫ Next: Az általános forgalmi adóról szóló törvény 2020. január 1-jétől hatályos változásai

≪ Previous: Családi kedvezmény - Példatár

Milyen újdonságot nyújt valójában az ONYA?

• A természetes személy adóazonosító jellel, adóigazolvánnyal, vámazonosító számmal és levelezési címmel kapcsolatos bejelentése;

• Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettséggel kapcsolatos bejelentések teljesítése;

• Természetes személyek adószám-igénylése, változásbejelentése;

• Egyéni vállalkozók adat- és változásbejelentése;

• A környezetvédelmi termékdíj-kötelezettség bejelentése;

• A BEV_J01-es és BEV_J02-es nyomtatványon teljesíthető jövedéki adóbevallások és adó-visszaigénylések kitöltése és benyújtása;

• A Jöt. 80. § (1) bekezdés szerinti adóalanyok esetében az adóbevallás tervezet megtekintése, elfogadása vagy módosítása és benyújtása.

Az ONYA főbb funkciói, különös tekintettel az adat- és változásbejelentésre

Ki használhatja az ONYA szolgáltatásait?

Milyen űrlapok, bejelentési lehetőségek érhetők el jelenleg az ONYÁ-ban?

Az ONYA főbb funkciói, használata az adat- és változásbejelentés során

A „Belépés”-gombra kattintva a felhasználó, vagy a nevében eljárni szándékozó természetes személy azonosítást követően érheti el a felületet.

Természetesen alapvető követelmény, hogy a felhasználó ne felejtse el beküldeni a kitöltött, közölt adatokat, nyilatkozatokat.

A „Dokumentumok”-csempe „Tovább”-gombjára történő kattintással az adózó által már szerkesztett, benyújtott, illetve törölt dokumentumok tekinthetők meg a képernyőn.

Az ONYA és az online adat- és változásbejelentés jövője

Szerző:

dr. Ács István

Évfolyam:

2019. március:03

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

Az általános forgalmi adóról szóló törvény 2020. január 1-jétől hatályos változásai

December 12, 2019, 2:10 am

≫ Next: Ünnepi nyitvatartás

≪ Previous: Adat- és változásbejelentés az új Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazással

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 2020. január 1-jétől hatályba lépő módosításait az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvény (továbbiakban: Mód1. tv.), az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvény (továbbiakban: Mód2. tv.) valamint a Versenyképesebb Magyarországért program egyes adóintézkedéseinek megvalósítását szolgáló törvények módosításáról szóló T/8015. számú törvényjavaslat (a továbbiakban: Mód3. tv.) – melyet az Országgyűlés 2019. december 3-án elfogadott és a kézirat leadásának időpontjában kihirdetés alatt áll – állapította meg.

I. A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás adómértékének csökkenése

A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás adómértéke 18%-ról 5%-ra csökken, ugyanakkor a szolgáltatás turizmusfejlesztési hozzájárulási kötelezettség alá kerül, aminek a mértéke 4%. (Turizmusfejlesztési hozzájárulás fizetésére kötelezettek az alanyi adómentes áfaalanyok is.)

I.1. Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás

Mint ismeretes, kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásnak minősül minden olyan alapvetően turisztikai jellegű szolgáltatás, amelynek során az adott szálláshelyre vonatkozó jogszabályok szerinti követelményeknek megfelelő szállás biztosítása történik, így különösen:

• a szálloda, panzió, kemping, üdülőház, turistaszálló, ifjúsági szálló által nyújtott szálláshely-szolgáltatás;

• üdülők szálláshely szolgáltatása (függetlenül attól, hogy a szolgáltatást igényjogosult, annak hozzátartozója, vagy más személy veszi igénybe);

• a kollégiumok, diákotthonoknak szálláshely-szolgáltatása (feltéve, hogy az nem adómentes az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés i) pontja alapján) valamint

• a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosítása.

A kedvezményes adómértékkel adózó szolgáltatás adóalapját az adott szálláshely legkisebb „szolgáltatás csomagjának” ellenértéke képezi, vagyis az olyan szolgáltatások összességének ellenértéke, amelynél kevesebb tartalmú szolgáltatás az adott szálláshelyen nem vehető igénybe, s amely „szolgáltatás csomagban” a szálláshely szolgáltatás mellett olyan szolgáltatások vannak, amelyek igénybevételének hiánya a „szolgáltatás csomagért” fizetendő árat nem befolyásolja.

[Áfa tv. 3. számú melléklet II. rész 5. pont]

I.2. Átmeneti rendelkezés

Az 5%-os adómérték alkalmazására való áttérés az adómérték-változásnál megszokott módon történik. Az átmeneti rendelkezés értelmében az Áfa tv. 3. számú melléklet II. részének 5. pontját azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben a 84. § szerint megállapított időpont 2020. január 1-jére vagy azt követő időpontra esik. Mivel az Áfa tv. 84. § (1) bekezdésében megfogalmazott főszabály szerint a fizetendő adó megállapítására a teljesítéskor érvényes adómértéket kell alkalmazni, főszabály szerint azon kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásra alkalmazandó 5%-os adómérték, amelynek a teljesítési időpontja 2020. január 1-jére vagy azt követő időpontra esik. A 2020. január 1-jét megelőzően fizetett előlegre még a 2019. december 31-éig hatályos 18%-os adómérték vonatkozik, tekintettel az Áfa tv. 59. §-ára és 84. § (2) bekezdés b) pontjára.

[Áfa tv. 334. §]

II. A vevői készlet közösségi szinten harmonizált új szabályai

Az adóalany vállalkozásában tartott termék továbbítása másik tagállamba [vagyis a vállalkozásban tartott termék másik tagállamba való feladása, elfuvarozása az adóalany vagy megbízottja által (a továbbiakban: a saját termék mozgatása)] főszabály szerint mind a két érintett tagállamban adókötelezettséget eredményez. A saját termékét mozgató gazdasági szereplő a termék feladási, elfuvarozási helye szerinti tagállamban termékértékesítést, a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban Közösségen belüli termékbeszerzést valósít meg. A termék rendeltetési helye szerinti adókötelezettség (adófizetési, adóbevallási, összesítő nyilatkozat benyújtási kötelezettség) teljesítéséhez a saját terméket mozgató gazdasági szereplőnek a rendeltetési hely szerinti tagállamban is nyilvántartott adóalanynak kell lennie. Ahhoz, hogy a saját termék mozgatása a termék feladási, elfuvarozási helye szerinti tagállamban adómentes Közösségen belüli termékértékesítés legyen, az adómentesnek minősülés valamennyi törvényi feltételét teljesíteni kell. E feltételekből következően a saját terméket mozgató adóalanynak a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban is héaazonosító számmal kell rendelkeznie.

E szabályok alól egyes tagállamok – köztük Magyarország is – kivételként kezelik a vevői készlet céljára történő saját termékmozgatás esetét. A kivételként kezelés eredményeként adókötelezettséget keletkeztető tényállást csak a termék tényleges értékesítése (tulajdonosának megváltozása) valósít meg. Ekkor a vevői készletből tulajdont szerzőt Közösségen belüli termékbeszerzés címen terheli adófizetési kötelezettség, míg a termék értékesítője – abban a tagállamban, ahonnan a termékét vevői készlet céljára feladták, elfuvarozták – Közösségen belüli termékértékesítést teljesít. A kivételként kezelés célja az adózás egyszerűsítése, eredményeként a vevői készlet céljából saját terméket mozgatónak nem kell adóalanyként regisztráltatnia magát a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban.

A vevői készlet céljából megvalósuló saját termékmozgatás megfelelő adózása azonban jelentős kihívást jelent az érintett adóalanyok számára, mivel az egyszerűsítést nem minden tagállam alkalmazza, és az ilyen esetet kivételként kezelő tagállamok eltérő feltételeket alkalmaznak.

Ezen a helyzeten változtatott a Héa-irányelv1 módosítása, amelynek révén valamennyi tagállamnak azonos feltételekkel, egyszerűsítést kell alkalmaznia.2 A tagállamoknak a módosított irányelvi szabályoknak megfelelő előírásaikat 2019. december 31-éig kell elfogadniuk, kihirdetniük és 2020. január 1-jétől kezdődően kell alkalmazniuk.

Magyarország e kötelezettségének az Áfa tv. Mód2. tv-vel megállapított, 2020. január 1-jén hatályba lépő módosítása révén tett eleget.

II.1. Saját termék mozgatása

másik tagállamba, vevői készlet céljára

Ahhoz, hogy a termék vevői készlet céljára történő másik tagállamba való eljuttatásához, a saját termék mozgatásához ne kapcsolódjon termékértékesítésként adókötelezettség, több feltételnek kell együttesen megvalósulnia. Ezek a következők:

• A termék másik tagállamba mozgatása abból a célból történik, hogy azt a megérkezése után egy későbbi időpontban egy olyan másik tagállami adóalany részére értékesítsék, aki (a belföldi adóalannyal kötött megállapodása alapján) jogosult megszerezni a termék tulajdonjogát.

• A termék tulajdonjogának megszerzésére jogosult másik tagállami adóalanynak adószámmal (héaazonosító számmal) kell rendelkeznie a termék rendeltetése szerinti tagállamban.

• A belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak (továbbiakban: belföldi adóalany), akinek a terméke másik tagállamba kerül

• nincs gazdasági célú letelepedési helye (székhelye, állandó telephelye illetve lakóhelye, szokásos tartózkodási helye) a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban,

• tudnia kell, hogy ki az a másik tagállambeli adóalany, aki a termék tulajdonjogának megszerzésére jogosult és ismernie kell a termék rendeltetési helye szerinti tagállami adószámát (héaazonosító számát),

• a saját termék mozgatása időpontját is magába foglaló időszakról benyújtott összesítő nyilatkozatában szerepeltetnie kell a termék tulajdonjogának megszerzésére jogosult másik tagállami adóalanynak a termék rendeltetési helye szerinti tagállami adószámát (héaazonosító számát),

• folyamatos nyilvántartást kell vezetnie a másik tagállamba, vevő készlet céljára továbbított termékeiről, és az adott termékmozgatást ebben a nyilvántartásában szerepeltetnie kell.

[Áfa tv. 12/A. § (1)-(2) bekezdése]

A törvényi feltételekből következően a belföldi adóalany csak azon tagállamokba kiszállított termékek tekintetében alkalmazhatja az új szabályokat, amelyekben gazdasági célból nem telepedett le. Amennyiben a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban gazdasági célú letelepedési helye van, akkor a termék mozgatása az Áfa tv. 12. § (1) bekezdése szerinti vagyonáthelyezésként Közösségen belüli termékértékesítést valósít meg belföldön és Közösségen belüli termékbeszerzést a rendeltetési hely szerinti tagállamban akkor is, ha a termék mozgatása vevői készlet céljára történik.

A közösségi szabály és ezzel összhangban a magyar rendelkezés is hangsúlyt helyez arra, hogy csak olyan adóalany későbbi tulajdonszerzésének céljával kiszállított termék tekintetében érvényesüljön egyszerűsítés, aki egyértelműen azonosítható, és akitől Közösségen belüli beszerzés jogcímen a rendeletetési hely szerinti tagállamban az adófizetés elvárható.

A terméket vevői készlet céljából másik tagállamba továbbító adóalany által vezetendő nyilvántartásban a Héa-irányelv végrehajtási rendeletének3 54a. cikke szerinti információkat kell szerepeltetni.

II.2. A termékértékesítésként való adózás

Ha az előző pont szerinti feltételek fennállnak, akkor a belföldi adóalanyt termékértékesítés jogcímen nem akkor terheli adókötelezettség, amikor az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott terméket továbbítja belföldről a Közösség más tagállamába. Az adókötelezettség egy későbbi időpontban áll be, még pedig akkor, amikor a törvény új 12/A. §-ának megfogalmazása szerint „a 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás beáll”.

Ebben az időpontban a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban egy Közösségen belüli termékbeszerzés teljesül. Ez után a termékbeszerzés után az adófizetési kötelezettséget vagy a termék tulajdonjogát megszerző másik tagállami adóalanynak, vagy a belföldi adózó másik tagállambeli adóalanyiságának kell teljesítenie, attól függően, hogy a joghatás milyen okból áll be.

II.2.1. Alapeset

Az előzőek szerinti feltételek fennállása esetén a vevői készlet céljára kiszállított termék után a belföldi adóalanynak akkor keletkezik Közösségen belüli adómentes értékesítésként adókötelezettsége, amikor a termék felett tulajdonjogot szerez az másik tagállambeli adóalany, akinek azt vevői készlet céljára a másik tagállamba mozgatták (a továbbiakban: akinek a terméket szánták). Ennek feltétele, hogy az, akinek a terméket szánták, a termék rendeltetési hely szerinti tagállamba érkezését követő 12 hónapon belül tulajdonjogot szerezzen a termék felett.

[Áfa tv. 12/A. § (3) bekezdése]

II.2.2. Speciális esetek

• A terméket visszaszállítják belföldre

Nem valósul meg adóztatandó tényállás akkor, ha a másik tagállamba, vevői készlet céljából kiszállított terméket a 12 hónapos időtartamon belül visszahozzák belföldre és ezt a tényt a saját termékét mozgató adóalany a nyilvántartásában szerepelteti (feltéve természetesen, hogy a belföldi adóalany vevői készlet céljából kiszállított termékén a termékmozgatást követően nem szerzett tulajdonjogot másik személy).

• A terméket továbbmozgatják a másik tagállamból

Amennyiben a terméket a rendeltetési helytől eltérő tagállamba helyezik át (és ez a tagállam nem belföld), akkor a belföldi adóalanynak az Áfa tv. 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés után keletkezik adókötelezettsége belföldön, a rendeltetési hely szerinti tagállamból való feladást, elszállítást közvetlenül megelőzően. A termék eredeti rendeltetési helye szerinti tagállamban keletkező adókötelezettségének teljesítése és a belföldi, 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésének adómentessége érdekében a rendeltetési hely szerinti tagállamban is adóalanyként nyilvántartásba vettnek kell lennie.

• A tulajdonjog megszerzése nem valósul meg 12 hónapon belül

Amennyiben az, akinek a terméket szánták nem szerez a terméken tulajdonjogot a 12 hónapos határidőn belül (és nem történt ezen időpontig más, a joghatás beállását eredményező esemény), akkor a joghatás a 12 hónap leteltét követően napon áll be. Ebben az időpontban a belföldi adóalany vagyonáthelyezésként termékértékesítést teljesít belföldön. A termék rendeltetési helye szerinti tagállamban Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímen keletkező adókötelezettségének teljesítése és a belföldi, 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésének adómentessége érdekében a rendeltetési hely szerinti tagállamban is adóalanyként nyilvántartásba vettnek kell lennie.

Amennyiben azonban a termék felett a rendeltetési hely szerinti tagállamban a 12 hónapos határidőn belül tulajdonjogot szerez valaki, akkor az eset a következők szerint ítélendő meg.

• A terméket nem az veszi meg, akinek azt eredetileg szánták

Ha a termék megérkezését követő 12 hónapon belül nem az szerez tulajdonjogot a termék felett, akinek azt eredetileg szánták, akkor az adózásbeli megítélés attól függ, hogy teljesülnek-e a II.1. pont szerinti egyéb feltételek és a változást a belföldi adóalany vevői készletről vezetett nyilvántartásában is rögzíti-e. Ha ezek teljesülnek, akkor a belföldi adóalanynak akkor keletkezik Közösségen belüli adómentes termékértékesítés jogcímen adókötelezettsége, amikor a harmadik személy a tulajdonjogot megszerzi. Ettől eltérő esetben (így pl. a harmadik személy nem adóalany) a belföldi adóalanynak a másik tagállamban nyilvántartottnak kell lennie, az Áfa tv. 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás a harmadik személy tulajdonszerzését megelőző napon áll be.

• A termék hiányzik, mert elveszett, megsemmisült (stb.)

Ha a másik tagállamba vevői készlet céljából kiszállított termék – a 12 hónapon belül – eltűnik, megsemmisül, ellopják, hiányzik, az Áfa tv. 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás abban az időpontban áll be, amikor a termék eltűnt, megsemmisült, ellopták. Ha ezt az időpontot lehetetlen azonosítani, akkor a joghatás akkor áll be, amikor kiderült, hogy a termék megsemmisült vagy hiányzik. A belföldi adóalanynak a rendeltetési hely szerinti tagállamban nyilvántartásba vettnek kell lennie.

• Egyéb esetek

Az Áfa tv. 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás – a 12 hónapos határidőn belül – haladéktalanul beáll, ha nem teljesülnek a II.1. pont szerinti feltételek. Így vagyonáthelyezés jogcímen adókötelezettséget kell teljesítenie a belföldi adóalanynak például akkor, ha gazdasági célú letelepedési helyet létesít a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban, ha belföldi regisztrációja megszűnik, ha jogutód nélkül megszűnik az az adóalany, akinek a terméket szánták és nem lép a helyébe megfelelő harmadik személy.

[Áfa tv. 12/A. § (4)-(7) bekezdései]

II.2.3. Összesítő nyilatkozat, nyilvántartás

A belföldi adóalanynak az összesítő nyilatkozatában nyilatkoznia kell annak az adóalanynak a héaazonosító számáról, akinek a vevői készlet céljára továbbított terméket szánták, valamint a bekövetkezett változásokról, ide értve a terméknek a belföldre való továbbítását is.

[Áfa tv. 4/A. számú melléklet I.1/A. pontja]

A más tagállamban fenntartott vevői készletről vezetendő nyilvántartásban a Héa-irányelv végrehajtási rendeletének 54a. cikk (1) bekezdése szerinti információknak kell szerepelnie, így például az alábbiaknak:

• az a tagállam, amelyből a terméket feladták vagy elfuvarozták, valamint a termék feladásának vagy elfuvarozásának időpontja,

• annak az adóalanynak a termék rendeltetési helye szerinti tagállami héaazonosító száma, akinek a terméket szánták,

• az a tagállam, amelybe a terméket feladják vagy elfuvarozzák, a raktár üzemeltetőjének héaazonosító száma, annak a raktárnak a címe, ahol a terméket érkezéskor tárolják, valamint a termék raktárba érkezésének időpontja,

• a raktárba beérkezett termék értéke, megnevezése és mennyisége,

• annak az adóalanynak a héaazonosító száma, aki annak a helyébe lép, akinek a terméket eredetileg szánták,

• a tulajdonjog megszerzésének időpontja, az értékesített termék adóalapja, megnevezése, mennyisége, a beszerző héaazonosító száma (stb.).

[Áfa tv. 182. §]

II.2.4. 2020 előtt kivitt termék

Az új vevői készletre vonatkozó szabályokat a 2019. december 31-ét követően kiszállított termékek esetében kell alkalmazni. A 2020. január 1-jét megelőzően vevői készlet céljából másik tagállamba juttatott termékek tekintetében a rendeltetési hely szerinti tagállam szabályai szerint kell eljárni. Ezek abban az időpontban tekintendőek termékértékesítésnek, amikor a vevői készlet helye szerinti tagállamban adófizetési kötelezettség keletkezik Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímen. Az adóalanynak az ilyen termékekről a 2019. december 31-éig hatályos szabályok szerinti nyilvántartást kell vezetnie.

[Áfa tv. 328. § (2) bekezdése,

331. § (1) bekezdése]

II.3. Saját termék mozgatása belföldre, vevői készlet céljára

Főszabály szerint Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősül az is, ha egy adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott terméket mozgatja belföldre. Ahhoz, hogy a termék vevői készlet céljára történő belföldre juttatása a saját termék mozgatásakor ne adózzon Közösségen belüli termékbeszerzésként, több feltételnek kell együttesen megvalósulnia. Ezek a következők:

• A termék belföldre mozgatásának abból a célból kell megvalósulnia, hogy azt a megérkezése után egy későbbi időpontban annak a belföldi adóalanynak értékesítsék, aki (a másik tagállami adóalannyal kötött megállapodása alapján) jogosult megszerezni a termék tulajdonjogát.

• A termék tulajdonjogának megszerzésére jogosult belföldi adóalanynak közösségi adószámmal kell rendelkeznie.

• A másik tagállami adóalanynak, akinek a terméke belföldre kerül

• nincs gazdasági célú letelepedési helye (székhelye, állandó telephelye illetve lakóhelye, szokásos tartózkodási helye) belföldön,

• tudnia kell, hogy ki az a belföldi adóalany, aki a termék tulajdonjogának megszerzésére jogosult és ismernie kell a közösségi adószámát,

• folyamatos nyilvántartást kell vezetnie a belföldre, vevő készlet céljára továbbított termékeiről, és az adott termékmozgatást ebben a nyilvántartásában szerepeltetnie kell.

[Áfa tv. 22. § (4) bekezdés, 12/A. § (1)- (2) bekezdés]

II.4. Adózás Közösségen belüli termékbeszerzésként

Amennyiben a másik tagállami adóalany a terméket vevői készlet céljára továbbítja belföldre, akkor a Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás akkor áll be, amikor fordított esetben az Áfa tv. 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás beállna.

II.4.1. Alapeset

A II.3. pont szerinti feltételek fennállása esetén a vevői készlet céljára beszállított termék után azt a belföldi adóalanyt, akinek a terméket eredetileg szánták, akkor terheli a Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás (adófizetési, bevallási, összesítő nyilatkozat tételi kötelezettség), amikor a termék felett tulajdonjogot szerez.

Ha azonban ez a belföldi adóalany (vagyis akinek a terméket vevői készlet céljára, belföldre mozgatták), a termék tulajdonjogát csak a termék belföldre érkezését követő 12 hónap leteltét követően szerzi meg, akkor belföldi adózónak nem keletkezik Közösségen belüli termékbeszerzésként adófizetési kötelezettsége. Utóbbi esetben a Közösségen belüli termékbeszerzés címen keletkező adófizetési kötelezettség a terméket belföldre mozgatót terheli (így belföldön regisztrált adóalanynak kell lennie). Ezt az adóalanyt a termék tulajdonjogának átengedése után, mint belföldön teljesített termékértékesítés után ugyancsak adófizetési kötelezettség terheli, amelyre tekintettel a Közösségen belüli termékbeszerzés miatt megállapított általános forgalmi adót levonásba helyezheti.

[Áfa tv. 22. § (5) bekezdése]

II.4.2. Speciális esetek

• A terméket továbbmozgatják „harmadik” tagállamba

Amennyiben 12 hónapon belül nem válik a termék tulajdonosává az a belföldi adóalany, akinek azt szánták, és ezen időszakon belül a terméket belföldről feladják, elfuvarozzák egy harmadik tagállamba, akkor a termék feladását, elszállítását megelőzően beáll a Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás. Mivel az, akinek a terméket eredetileg szánták, nem válik jogosulttá arra, hogy a termék fölött tulajdonosként rendelkezzen, a Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás nem őt terheli. Mivel a másik tagállambeli adóalany terméke ez esetben nem oda kerül vissza, ahonnan belföldre hozták, a termék tulajdonosának a továbbmozgatás miatt belföldön egyébként is adókötelezettsége keletkezik, a Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás is őt terheli.

• A tulajdonjog megszerzése nem valósul meg 12 hónapon belül

Ha az, akinek a terméket szánták nem szerez a terméken tulajdonjogot a megérkezést követő 12 hónapon belül (és nem következett be más adókötelezettséget eredményező eset sem), akkor a 12 hónap leteltét követő napon továbbra is belföldön maradó termékre beáll a Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás. Az adókötelezettség a terméket belföldre mozgató másik tagállambeli adóalanyt terheli (belföldi adóalanyként).

• A terméket nem az veszi meg, akinek azt eredetileg szánták

Ha a termék megérkezését követő 12 hónapon belül nem az szerez tulajdonjogot a termék felett, akinek azt eredetileg szánták, akkor az adózásbeli megítélés attól függ, hogy a tulajdonjog megszerzőjére teljesülnek-e a II.3. pont szerinti feltételek és a változást rögzítik-e a vevői készletről vezetett nyilvántartásában. Ha ezek teljesülnek, akkor a Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás a tulajdon megszerzésekor áll be, és a termék tulajdonjogát megszerző adóalanyt terheli. Ha nem teljesülnek, akkor a termékét belföldre mozgató külföldit (belföldi adóalanyként) terheli a termék Közösségen belüli beszerzéséhez fűződő joghatás, ami a termék értékesítését megelőző napon áll be.

• A termék hiányzik, mert elveszett, megsemmisült (stb.)

Ha a vevői készlet céljából belföldre juttatott termék – a 12 hónapon belül – eltűnik, megsemmisül, ellopják, hiányzik, akkor a Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás abban az időpontban áll be a „hiányzó” termékre, amikor az előzőek szerinti esemény megtörtént. Ha ezt az időpontot lehetetlen azonosítani, akkor a joghatás akkor áll be, amikor kiderül, hogy a termék megsemmisült vagy hiányzik. Az adókötelezettség a termékét belföldre mozgató adóalanyt terheli, akinek az adókötelezettség teljesítéséhez belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak kell lennie.

• Egyéb esetek

A Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás beáll akkor is, ha a – 12 hónapos határidőn belül – nem teljesülnek a II.3. pont szerinti feltételek. Így pl. akkor, ha a külföldi adóalany gazdasági céllal letelepedik belföldön vagy jogutód nélkül megszűnik. A Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás a feltétel nem teljesülésekor áll be, az adókötelezettség a termékét belföldre mozgató adóalanyt terheli (akinek ezen adókötelezettség teljesítéséhez belföldön nyilvántartásba vettnek kell lennie).

[Áfa tv. 22. § (5)-(6) bekezdései]

II.4.3. Összesítő nyilatkozat, nyilvántartás

Annak az adóalanynak, akinek a részére a terméket belföldre mozgatták, az összesítő nyilatkozatában szerepeletnie kell a terméket továbbító másik tagállami adóalany héaazonosító számát.

[Áfa tv. 4/A. számú melléklet I.1/A. pontja]

Emellett folyamatos nyilvántartást is vezetnie kell. Ebben a Héa-irányelv végrehajtási rendelete 54a. cikke szerinti információkat kell szerepeltetnie, így a következőket:

• a vevői készletre vonatkozó megállapodás keretében termék továbbítását végző adóalany héaazonosító számát,

• a neki szánt termékek megnevezését és mennyiségét,

• a neki szánt termékek raktárba való beérkezésének időpontját,

• a tulajdonába került termék megnevezését, adóalapját, mennyiségét, a tulajdonváltozás (a Közösségen belüli termékbeszerzés) időpontját,

• a terméket vevői készletre továbbító adóalany utasítására kitárolt termék megnevezését, mennyiségét,

• a megsemmisült vagy hiányzó termék megnevezését, mennyiségét, és az ehhez kapcsolódó időpontot, vagyis a megsemmisülés, hiány bekövetkezésének időpontját, vagy ha az nem azonosítható, akkor a megsemmisülés, hiány megállapításának időpontját.

[Áfa tv. 183. §]

II.4.4. 2020 előtt behozott termék

Amennyiben a régi vevői készletre vonatkozó szabályok szerint betárolt termék van még belföldön 2020. január 1-jén, arra 2020 folyamán még a régi vevői készletre vonatkozó szabályok alkalmazandóak. Abban az esetben azonban, ha ilyen termék még 2020. december 31-én is van belföldön, akkor arra ezen a napon beáll a Közösségen belüli termékbeszerzéshez fűződő joghatás. Ezt az adókötelezettséget a terméket vevői készlet céljából belföldre mozgatónak kell teljesítenie, belföldön nyilvántartásba vett adóalanyként.

[Áfa tv. 328. § (1) bekezdése]

III. Teljesítési hely megállapítása láncügyletnél

Ha a terméket az értékesítés közvetlen következményeként akár az értékesítő, akár a vevő (vagy bármelyikük javára) a beszerző nevére szóló rendeltetéssel feladják vagy elfuvarozzák, akkor a termékértékesítés teljesítési helye ott van, ahol a termék a feladás, elfuvarozás megkezdésekor található. Minden egyéb esetben a termékértékesítés ott teljesül, ahol a termék az értékesítés időpontjában van.

Láncügylet megvalósulása esetén a terméket többször értékesítik és az első értékesítőjétől az utolsó vevőjéhez adják fel, fuvarozzák el, vagyis több termékértékesítés kapcsán csak egy fuvarozás, feladás (továbbiakban együtt: fuvarozás) valósul meg. A termék fuvarozása ebben az esetben is csak egy értékesítéshez kapcsolódhat, vagyis a fuvarozás megkezdésének helyéhez kapcsolódó teljesítési hely megállapítás csak egy termékértékesítésre vonatkozóan alkalmazható. Kérdéses azonban, hogy hogyan határozható meg, hogy melyik termékértékesítéshez kapcsolódik a fuvarozás, ha olyan adóalany fuvaroz, fuvaroztat, aki a láncügyletben termékértékesítőként és beszerzőként is részt vesz (közbenső szereplő).

Annak megállapítására, hogy a közbenső szereplő a láncügyletben termékbeszerzőként vagy termékértékesítőként fuvaroz, fuvaroztat, a Héa-irányelv korábban nem tartalmazott előírást. Az erre vonatkozó szabályt a Módosító irányelv állapította meg annak elkerülésére, hogy a tagállamok különböző megközelítéseket alkalmazzanak (ami kettős adóztatáshoz vagy nem adóztatáshoz vezethet), továbbá a jogbiztonságnak a gazdasági szereplők érdekében történő növelése céljából. A Módosító irányelvvel megállapított szabálynak megfelelő rendelkezést a tagállamoknak 2019. december 31-éig kell elfogadniuk, kihirdetniük és 2020. január 1-jétől kell alkalmazniuk. Magyarország e kötelezettségének az Áfa tv. Mód2. tv-vel megállapított, 2020. január 1-jén hatályba lépő módosítása révén tett eleget.

A Héa-irányelvnek a Módosító irányelvvel megállapított előírása szerint láncügylet esetén a fuvarozás a közbenső szereplő részére történő értékesítés vonatkozásában veendő figyelembe. Ettől eltérő a megítélés abban az esetben, ha a közbenső szereplő a közli a részére terméket értékesítővel azt a héaazonosító számát, amelyet abban a tagállamban állapítottak meg, amelyből a terméket feladják, elfuvarozzák. Ez utóbbi esetben a fuvarozás a közbenső szereplő által teljesített termékértékesítéshez kapcsolódik.

A módosított Héa-irányelv csak a tagállamok közötti fuvarozás esetére rendeli alkalmazni az új szabályt. Az Áfa tv. szerinti előírás ettől szélesebb körben, valamennyi láncügylet esetében alkalmazandó, így nem csak azon láncértékesítésekhez kapcsolódó adókötelezettségre van hatással, amikor tagállamok között valósul meg a fuvarozás (vagyis közösségi ügylet történik), hanem akkor is, amikor a fuvarozás harmadik országba irányul (vagyis termékexport valósul meg).

III.1. Főszabály

Mivel a magyar szabályozás jelenleg is úgy ítéli meg, hogy ha a közbenső szereplő a láncügyletben fuvarozóként, fuvaroztatóként vesz részt, akkor a fuvarozás a közbenső szereplő részére teljesített termékértékesítéshez kapcsolódik, a főszabály átültetése révén a belföldi megítélés nem módosul. Az új közösségi szabály alkalmazása révén 2020. január 1-jétől

• abban az esetben, ha a közbenső szereplő részére teljesített értékesítés Közösségen belüli értékesítésnek minősül belföldön, akkor a közbenső szereplő bizonyosan Közösségen belüli beszerzést valósít meg a termék rendeltetése szerinti tagállamban, és

• abban az esetben, ha a közbenső szereplő beszerzése Közösségen belüli beszerzésnek minősül belföldön, bizonyosan Közösségen belüli értékesítés valósul meg abban a tagállamban, amelyből a terméket belföldre fuvarozzák.

Így pl. abban az esetben, ha német „A” terméket értékesít szlovák „B”-nek, aki azt továbbértékesíti román „C”-nek, mely utóbbi azt magyar „D”-nek értékesíti tovább, és a terméket „B” megbízásából Németországból Magyarországra szállítják, akkor az adózásbeli megítélés a következők szerint alakul. Mivel „B” közbenső szereplőként fuvaroztat, a felé teljesített értékesítéshez kapcsolódik a fuvar, vagyis „A” termékértékesítése Németországban teljesül. Tekintve, hogy értékesítése következtében a termék másik tagállamba kerül, „A” ügylete Közösségen belüli értékesítés. Mivel a „B”-nek értékesített termék rendeltetési helye Magyarországon van, „B” Közösségen belüli termékbeszerzést valósít meg belföldön. Továbbá mivel „B” és „C” értékesítése is ott teljesül, ahol a termék az értékesítéskor található, „B”-nek a „C” és „C”-nek a „D” felé megvalósuló értékesítése is belföldön teljesül. Előzőekből következően „B”-nek és „C”-nek is belföldön (azaz Magyarországon) nyilvántartásba vett adóalanynak kell lennie, és „B”-nek közösségi adószámmal kell rendelkeznie annak érdekében, hogy „A” a saját tagállamában teljesíteni tudja a Közösségen belüli termékértékesítés adómentességére meghatározott feltételeket.

[Áfa tv. 27. § (2) bekezdése]

III.2. Eltérés a főszabálytól

A hatályos előírás alapján nem a közbenső szereplő részére teljesített termékértékesítéshez kapcsolódik a fuvarozás, ha bizonyítja, hogy a termék fuvarozását termékértékesítőként végzi. A közösségi szabály átültetésének eredményeként ez a szabály megváltozik. A közbenső szereplő nem bizonyíthatja akárhogy azt, hogy a fuvarozást termékértékesítőként végzi. Ehhez azon tagállambeli héaazonosító számát kell megadnia a részére terméket értékesítőnek, amely tagállamban a termék fuvarozása megkezdődött. A közlés módjára a törvény nem ír elő semmilyen formát. Közöltnek tekinthető az adószám, ha azt a közbenső szereplő részére kiállított számlában szerepeltetik.

Ezt figyelembe véve, az előző pont szerinti eset megítélése az alábbiak szerint módosul akkor, ha „B” közli „A”-val a németországi héaazonosító számát. Mivel ebben az esetben a fuvarozás a „B” közbenső szereplő értékesítéséhez kapcsolódik, „A” értékesítése Németországban teljesülő nem közösségi értékesítés. „B”-nek a „C” részére történő termékértékesítése ugyancsak Németországban teljesül, és mivel annak következményeként kerül a termék másik tagállamba, Közösségen belüli termékértékesítés. „C” Magyarországon egy Közösségen belüli termékbeszerzést valósít meg és egy belföldi értékesítést „D” részére. Utóbbiakra tekintettel „C”-nek belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak kell lennie, és közösségi adószámmal is rendelkeznie kell annak érdekében, hogy „B” Németországban teljesíteni tudja a Közösségen belüli termékértékesítés adómentességére meghatározott feltételeket.

[Áfa tv. 27. § (2) bekezdése]

III.3. Átmeneti rendelkezés

Az új szabályokat azokra az ügyletekre kell először alkalmazni, amelyekben a láncügyletbe tartozó első értékesítés teljesítésének az időpontja 2019. december 31-ét követő napra esik.

[Áfa tv. 331. § (2) bekezdése]

IV. Adómentes Közösségen belüli értékesítés

A Módosító irányelv megváltoztatta a Héa-irányelvnek a Közösségen belüli értékesítés adómentességére vonatkozó előírását. Az adómentességnek a továbbiakban nem pusztán alaki, hanem anyagi jogi feltétele a vevő héaazonosító száma és az összesítő nyilatkozattételi kötelezettség megfelelő teljesítése.

IV.1. A vevő héaazonosító száma

Az Áfa tv. hatályos előírása szerint az adómentes Közösségen belüli értékesítés megvalósulásának főszabály szerint személyi feltétele az is, hogy a termék vevője másik tagállami adóalany vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy legyen. (A gyakorlatban a vevő e feltételnek való megfelelését a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban megállapított héaazonosító száma igazolja.)

A jogszabályi előírásnak a Héa-irányelv módosított rendelkezésével való összehangolása eredményeként ez a törvényi feltétel (a vevő másik tagállami adóalany vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy) kiegészül azzal, hogy a vevőnek adószámmal kell rendelkeznie a Közösség más tagállamában és azt közölnie kell az értékesítővel.

A vevő héaazonosító számának közlési módját a törvény nem szabályozza, az lényegében bármilyen módon történhet. Annak igazolásaként, hogy a közlés megtörtént, általában elégséges a vevő héaazonosító számának a számlán való szerepeltetése is.

Mivel a feltétel fennállásának igazolásaként jelenleg is megkövetelt a vevőnek a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban megállapított héaazonosító száma, amit az ügyletről kiállított számlának is tartalmaznia kell, az Áfa tv. előzőek szerinti módosítása a gyakorlatban nem eredményez érdemi változást.

[Áfa tv. 89. § (1) bekezdése]

IV.2. Megfelelő szerepeltetés az összesítő nyilatkozatban

Az összesítő nyilatkozat a Közösségen belüli ügyletek ellenőrzésének fontos eszköze, ezért szükséges, hogy az abban szereplő adatok a valóságot tükrözzék, pontosak legyenek. Ennek biztosítása érdekében a módosított Héa-irányelv a Közösségen belüli értékesítés adómentességének feltételeként írta elő az összesítő nyilatkozat megfelelő kitöltését is. Kivételt képez ez alól az, ha az értékesítő jóhiszeműen járt el, azaz megfelelően indokolni tudja az illetékes adóhatóságok számára az összesítő nyilatkozatot érintő hiányosságokat.

Ezzel összhangban az Áfa tv. az adómentesség (új) feltételeként írja elő, hogy az ügyletet megfelelően kell szerepeltetni az összesítő nyilatkozatban. Amennyiben az adóalany maga tárja fel, hogy nem megfelelően töltötte ki az összesítő nyilatkozatot, úgy korrigálhatja azt. Amennyiben az adóhatóság tárja fel, hogy az összesítő nyilatkozat adatai nem helytállóak, úgy az adómentesség nem alkalmazható. Utóbbi alól kivételt képez az az eset, ha az adóalany igazolja, hogy a mulasztás, hiba, hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be és ezzel egyidejűleg az adóhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat. Így pl. számítási hiba, elírás, programhiba nem eredményezi az adómentesség elvesztését (feltéve, hogy szándékosság nem állapítható meg és az adóalany megteszi a szükséges intézkedést a hiba kiküszöbölése érdekében).

[Áfa tv. 89. § (1a) bekezdés]

IV.3. Átmeneti rendelkezés

A Közösségen belüli adómentes értékesítésre vonatkozó új szabályokat azokra az értékesítésekre kell alkalmazni, amelyek teljesítési időpontja 2019. december 31-ét követő időpontra esik. Az ezt megelőzően teljesített termékértékesítésekre a törvény 2020. január 1-jét megelőzően hatályos előírása alkalmazandó, akkor is, ha azok a 2019. december 31-ét követően benyújtandó összesítő nyilatkozatban szerepeltetendőek és esetleg számlázásuk is 2020-ban valósul meg.

[Áfa tv. 331. § (3) bekezdés]

IV.4. A másik tagállamba való eljuttatás igazolása

A Héa-irányelv végrehajtási rendeletének új, 45a. cikke 2020. január 1-jén lép hatályba.

Mivel az említett rendelet közvetlenül hatályos, annak új előírásához nem kapcsolódik Áfa tv-beli módosítás. Az új rendelkezés a Közösségen belüli termékértékesítés adómentességének azon feltételéhez kapcsolódóan határoz meg szabályokat, mely feltétel szerint az értékesítésnek igazoltan másik tagállamba kell történnie (vagyis az értékesített terméket igazoltan elfuvarozták egy másik tagállamba). Az új rendelkezés meghatározza, hogy mely feltételek fennállása esetén kell vélelmezni azt, hogy a másik tagállamba való fuvarozás megtörtént. E vélelmeket az adóhatóság megdöntheti. Ehhez igazolnia kell, hogy a kiszállítás nem történt meg.

Ha az adóalany nem rendelkezik a Héa-irányelv végrehajtási rendeletének 45a. cikke szerinti igazolásokkal, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az értékesítése nem lehet adómentes.

V. Behajthatatlan követelés

2020. január 1-jétől a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítő adóalany az általa megfizetett adót önellenőrzés útján csökkentheti a behajthatatlan követelés adótartalmával. A fizetendő adó csökkenésének alapját az adóalap csökkentése eredményezi. Az adóalap csökkentéséhez a következők szükségesek:

• A követelésnek meg kell felelnie a törvény új, behajthatatlan követelés fogalmának.

• Az ügyletben részt vevő feleknek és az ügylet körülményeinek teljesíteniük kell a törvény 77. § (7) bekezdésében meghatározott feltételeket.

• Az ügylet teljesítőjének írásban értesítenie kell a termékbeszerzőt, szolgáltatás igénybevevőt.

• Az adóalanynak az önellenőrzésről benyújtott bevallásában nyilatkozatot kell tennie.

Az adóalap e jogcímen való csökkentésével összefüggésben az ügyletről kibocsátott számla adattartalma nem változik, a számla emiatt nem módosítható.

V.1. Új fogalom a törvényben

A törvény új fogalma szerint behajthatatlan követelésnek minősül a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás alapján keletkezett, követelésként fennálló ellenérték vagy részellenérték adót is tartalmazó összege, amelyet a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója ekként számol el nyilvántartásában az alábbi okok valamelyike alapján:

• a követelésre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi,

• a követelést a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedte,

• a követelésre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontja óta legalább két év telt el,

• a követelésre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet.

E definícióból következően behajthatatlan követelésnek olyan követelés minősülhet, amely követelésnek

• az adóalany által teljesített termékértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból kell származnia, így nem tartozik ide pl. a vásárolt követelés,

• adót is tartalmazó ellenértéknek kell lennie, vagyis nem származhat például fordított adózás alá tartozó ügyletből,

• fennálló követelésnek kell lennie, vagyis

• nem lehet megszűnt követelés, így például nem lehet olyan követelés, ami megtérült, vagy amit az adóalany értékesített (függetlenül attól. hogy a követelés megvásárlója mennyit fizetett), és nem lehet elengedett követelés, feltéve, hogy azt az adóalany a definícióban szereplőtől eltérő okból engedte el,

• lehet a számviteli nyilvántartásokból behajthatatlanként kivezetett követelés, feltéve, hogy erre a kivezetésre a definícióban nem szereplő okból került sor,

• a behajthatatlanság érvényesülhet az adót is tartalmazó ellenérték egésze vagy annak csak egy része tekintetében,

• az ügyletet teljesítő adóalanynak a kérdéses összeget az áfanyilvántartásába behajthatatlanként kell bevezetnie.

Megjegyzendő továbbá, hogy a törvényi feltételekből következően behajthatatlan követelésként csak olyan termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapja csökkenthető, amelyet (belföldi vagy külföldi) adóalany részére teljesítettek.

[Áfa tv. 259. § 3/A. pontja]

V.2. Az adósra és partnerére meghatározott feltételek

A korábban bevallott fizetendő adónak a behajthatatlan követelésre tekintettel megvalósuló csökkentését az adóalapnak a törvény 77. §-a szerinti csökkentése eredményezi. A hivatkozott § (7) bekezdése értelmében az adóalap csökkentése akkor végezhető el, ha a rendeltetésszerű joggyakorlás elve nem sérül, vagyis nem visszaélésszerűen kerül sor a korrekcióra. Ennek érdekében az adóalapot csökkenteni kívánó adóalanyra és a neki nem fizető adóalanyra is feltételeket, garanciákat állapít meg a jogszabály. E feltételek részben az adóalapot csökkentő adóalany ellenőrizhetőségét szolgálják, részben azt biztosítják, hogy adóalap csökkentésére ne kerülhessen sor olyan esetben, ha az ügylet teljesítője már a teljesítés időpontjában tudhatta vagy tudhatta volna, hogy az ellenérték megtérülése kockázatos.

E feltételek a következők:

• Az adóalapot csökkenteni kívánó adóalanynak és a neki nem fizető adóalanynak egymástól független feleknek kell lenniük, vagyis

• nem lehetnek kapcsolt vállalkozások,

• nem lehet közöttük névre szóló tulajdonosi, tagsági jogviszony,

• az egyik fél a másiknak nem lehet vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja,

• nem állhat fenn közöttük munkaviszony vagy azzal egyenértékű jogviszony,

• nem lehetnek egymás közeli hozzátartozói.4

E feltételnek az ügylet teljesítési időpontjától a behajthatatlan követelésre tekintettel megvalósuló adóalap csökkentés időpontjáig fenn kell állnia.

• Az adóalapot csökkenteni kívánó adóalany az önellenőrzés benyújtásakor nem állhat csőd-, felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt.

• A nem fizető adóalany az ügylet teljesítésének időpontjában nem állhatott csőd-, felszámolási vagy kényszertörlési eljárás hatálya alatt.

• A nem fizető félnek az ügylet teljesítésének időpontjában érvényes adószámmal kell rendelkeznie, vagyis teljesítéskor nem lehet olyan személy, akinek az adószámát szankciós jelleggel törölte az adóhatóság.

• A nem fizető fél az ügylet teljesítésének időpontjában és az azt megelőző egy évben nem szerepel a nagy összegű adóhiánnyal vagy nagy összegű adótartozással rendelkezők között. Ezeknek az adóalanyoknak a listáját az adóhatóság negyedévente tette közzé a honlapján, az adatok 2020-tól ugyanezen a honlapon adatbázisból lekérdezhetőek lesznek.

• Az ügylet teljesítésének időpontjáig az adóalapot csökkenteni kívánó adóalany nem kapott olyan levelet5 az adóhatóságtól, mely arra figyelmeztette, hogy (a később nem fizető) partner adóalannyal összefüggésben olyan, több adózót – egymással összefüggő módon – érintő kapcsolatot, tényt, körülményt észlelt, amellyel összefüggésben az adótörvényekben foglalt rendelkezések megkerülése vélelmezhető.

[Áfa tv. 77. § (7) bekezdése]

V.3. A követeléssel kapcsolatos további feltételek, a partner értesítése

Az adóalap behajthatatlan követelésre tekintettel való csökkentésére csak akkor kerülhet sor, ha a meg nem térített ellenérték, ellenértékrész megfizetésének esedékessége óta legalább egy év eltelt. Így az adóalap utólagos csökkentése időpontjában az ügyletet terhelő adónak már az adóalany áfabevallásában fizetendő adóként bevallottnak kell lennie.

Az adóalap behajthatatlan követelésen alapuló csökkentésére (is) csak az ügyletet terhelő adókötelezettség elévülési idején belül kerülhet sor. Az Art. 202. § (1) bekezdéséből következően az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az ügyletet terhelő, fizetendő adóról az adóalanynak bevallást kellett tennie.

A kettős megtérülés kizárása érdekében az adóalap csökkentésének feltétele az is, hogy az adóalany más módon ne juthasson hozzá a követeléséhez. Nem teljesül ez a feltétel például akkor, ha az adóalany kezességvállalás vagy bankgarancia révén hozzájuthat a követeléséhez.

További feltétel, hogy az adóalany a partnerének előzetesen, írásbeli értesítést adjon át illetve küldjön. Ez alól csak az az eset képez kivételt, ha a partner adóalany jogutód nélkül megszűnt. Az értesítés feladását megfelelően dokumentálni kell. Az értesítési kötelezettség alól nem mentesít az, ha a partnerrel már nem áll fenn kapcsolat. Ha az adóalany az értesítést a partnere tudottan nem valós címére küldi, az a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik.

Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:

• A behajthatatlan követelésként való elszámolás okát, ami a következő lehet:

• a követelésre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet azt csak részben fedezi,

• a követelést a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedte,

• a követelésre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontja óta legalább két év telt el,

• a követelésre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet.

• Az adóalap csökkentésével érintett termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kibocsátott számla sorszámát.

• A behajthatatlan követelés összegét, amelyet meg kell bontani nettó ellenérték vagy részellenérték valamint az arra jutó általános forgalmi adó összegére.

• Az adóalany nyilatkozatát arról, hogy a megjelölt ellenérték adót nem tartalmazó összegével utólag csökkenti az adó alapját.

[Áfa tv. 77. § (7) bekezdés b) pontja és (8) bekezdései]

V.4. Önellenőrzés, nyilatkozat

A termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjának behajthatatlansága miatti csökkentésére tekintettel nem kell és nem is lehet módosítani az ügyletről kibocsátott számlát, tekintve, hogy az nem módosítja a teljesítés megtörténtét, jellemzőit és a ki nem fizetett ellenérték követelhetősége továbbra is fennáll.

A fizetendő adó csökkentése annak a bevallásnak az önellenőrzése révén valósulhat meg, amelyben az adóalany az ügyletet terhelő adót fizetendő adóként szerepeltette. Az önellenőrzésről benyújtott bevallásban az adóalanynak nyilatkozatot kell tennie a behajthatatlan követelésként való elszámolás okáról, az érintett ügyletről kiállított számla sorszámáról, az adóalap-csökkentés összegéről, a termékbeszerző, szolgáltatást igénybevevő nevéről, adószámáról, valamint arról, hogy az ügylet ellenértéke más módon nem térült meg a számára. A nyilatkozat megtételére a bevallás 06. számú lapja szolgál.

[Áfa tv. 77. § (9) bekezdése]

V.5. A partner kötelezettsége

Ha az ügyletet teljesítő adóalany behajthatatlan követelés címen csökkenti a fizetendő adóját, akkor a termékbeszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany által levont adót is indokolt csökkenteni. Ez utóbbi megvalósulása érdekében a törvény – 153/D. §-ának (1) bekezdés a) pontja – 2020. január 1-jétől az előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának minősíti (a termék vevőjénél, szolgáltatás igénybevevőjénél) az ellenérték meg nem térülését abban az esetben, ha az ügyletet teljesítő adóalany behajthatatlan követelésre tekintettel csökkenti az adó alapját.

Ebből következően abban az esetben, ha a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany az ügylethez kapcsolódóan adólevonási jogot gyakorolt, akkor a behajthatatlan követelésre tekintettel adóalapot csökkentő adóalany értesítése alapján köteles a levont adóját korrigálni. Ezt a 153/C. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásával kell megtennie. Ennek megfelelően az adóalap csökkentésből eredő levonható adócsökkenésre tekintettel a fizetendő adó összegét növelő tételt kell elszámolnia. Ennek abban az áfabevallásában kell megvalósulnia, amelyiknek az elszámolási időszakában a partnere értesítését megkapta.

Utóbbi bevallásban az adóalanynak nyilatkozatot is kell tennie. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell az elszámolt különbözet összegét, a partner (vagyis a behajthatatlan követelés miatt adóalap csökkenést elszámoló) adóalany nevét, adószámát. A nyilatkozat megtételére a bevallás 06. lapja szolgál.

[Áfa tv. 153/D. § (1) bekezdés

a) pontja és (2) bekezdése]

V.6. Megtérülés

Ha az adóalany nem fizető partnere az adóalap – behajthatatlanságra tekintettel való – csökkentését követően mégis megtéríti az ellenértéket vagy annak egy részét, az az ügylet teljesítőjénél ismételt önellenőrzést és az adóalap növelését eredményezi. Az ügyletet teljesítő adóalanynak ebben az esetben is nyilatkozatot kell tennie az önellenőrzésről benyújtott bevallásában. Ebben a nyilatkozatban a partner nevét, adószámát és a megtérített összeg nettó értékét kell szerepeltetni.

[Áfa tv. 77. § (10) bekezdése]

Értelemszerűen az ellenértéket, ellenértékrészt megtérítő adóalany is érvényesítheti a változás adózási következményeit. Ezt úgy teheti meg, hogy önellenőrzést végez arra az időszakra, amelyben – a behajthatatlanságra tekintettel történt adóalap-csökkentéssel összefüggésben – a levonható adó csökkenése miatt fizetendő adót állapított meg.

V.7. Átmeneti rendelkezés

A követelés behajthatatlanságára tekintettel történő adóalap-csökkentésre vonatkozó előírások 2020. január 1-jén lépnek hatályba. Így azok főszabály szerint a 2019. december 31-ét követően teljesült termékértékesítésekre, szolgáltatásnyújtásokra alkalmazandóak.

A törvény átmeneti rendelkezése alapján azonban az új szabályok alkalmazása lehetővé válik minden olyan esetben, amikor olyan termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás képezi a behajthatatlan követelésként való elszámolás alapját, amelynek a teljesítési időpontja 2015. december 31-ét követő napra esik.

[Áfa tv. 332. §]

VI. Különös adóvisszatérítés

Ha az adóalany úgy ítéli meg, hogy azáltal, hogy az előzetesen felszámított adót nem helyezhette levonásba (az őt terheli) sérül az adósemlegesség elve, 2020. január 1-jétől adóvisszatérítési kérelmet nyújthat be az adóhatósághoz. A kérelem csak írásban nyújtható be. A kérelem folyamatban lévő adóellenőrzés során is előterjeszthető. A kérelemben az adóalanynak igazolnia kell

• azt, hogy az előzetesen felszámított adó neki fel nem róható okból nem volt levonható, és

• azt, hogy az adólevonás elmaradása révén sérül az adósemlegesség, továbbá

• azt, hogy a le nem vont előzetesen felszámított adó más módon nem térült meg.

Előzőek igazolásával összefüggésben értelemszerűen a kérelemből nem hiányozhat az eset részletes ismertetése és az azzal kapcsolatos dokumentumok, így különösen a számla, szerződés illetve az adólevonás elmaradását indokoló iratok csatolása.

A kérelmet úgy kell benyújtani, hogy annak az adóhatósághoz való megérkezése időpontjában még legalább hat hónap legyen hátra az adómegállapításhoz való jog elévülésének időpontjáig. A határidő jogvesztő. Amennyiben a kérelem megérkezésének időpontjában az elévülésig hat hónapnál kevesebb idő van hátra, azt az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

A kérelem elbírálása során valamennyi, az adóalany által feltárt indok, bizonyíték mérlegelése megtörténik. Emellett az adóhatóság vizsgálja azt is, hogy a kérelemben megjelölt adó bevallása, megfizetése megtörtént-e. Vizsgálat tárgyát képezi természetesen az is, hogy az adóalanynak volt-e lehetősége arra, hogy az adót levonja, vagy más módon megtéríthesse, az miért maradt el (stb.). Amennyiben a kérelem elbírálásához valamely tény, körülmény tisztázása szükséges, sor kerülhet adóellenőrzés elvégzésére is. A kérelmet mindamellett az adóhatóságnak a beérkezésétől számított hat hónapon belül el kell bírálnia.

Nem engedélyezhető az adóvisszatérítés például akkor, ha a kérelmet előterjesztő adóalany nem igazolta, hogy az előzetesen felszámított adó neki fel nem róható okból nem volt levonható, hogy az adólevonás elmaradása révén sérül az adósemlegesség, hogy a le nem vont előzetesen felszámított adó más módon nem térült meg, vagy ha az előzőek bármelyike nem áll fenn, ha az adóalany igazolása nem helytálló. Nem engedélyezhető az adóvisszatérítés akkor sem, ha a visszatéríteni kért adónak a bevallása, befizetése nem történt meg.

Amennyiben a költségvetésbe befizetett adó levonása ténylegesen az adósemlegesség elvébe ütközően maradt el és az adólevonás elmaradásában az adóalany vétlen, az adó visszatérítése engedélyezhető (feltéve természetesen, hogy annak egyéb jogszabályi feltételei is fennállnak).

[Áfa tv. 257/J. §]

VII. Egyéb változások

• Utazásszervezésre vonatkozó szabályok változása

2020. január 1-jével hatályát veszti a törvény önálló pozíciószám fogalma, és az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazásával történő fizetendő adó megállapítás szabályait tartalmazó alfejezete.6 Így 2020. január 1-jétől a fizetendő adó csak az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazásával állapítható meg. Az ehhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésből következően az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó utazásszervezőknek az önálló pozíciószámokat legkésőbb a 2019. december 31-ét magában foglaló adómegállapítási időszakban le kell zárnia.

[Áfa tv. 206. § (1) bekezdés d) pont,

212/A-212/C. §-ok, 326. §]

Nem 2020. január 1-jétől, hanem 2021. január 1-jétől veszti hatályát a törvény utas fogalma.7 Így 2020-ban is csak azokra a szolgáltatásokra kell az utazásszervezésre vonatkozó különös szabályokat (a törvény XV. fejezete szerinti árrésadózást) alkalmazni, amelyek igénybevevője utas. Továbbra is az minősül utasnak, aki az utazásszervezőnek tett nyilatkozata alapján a szolgáltatást nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében vagy a saját nevében és javára veszi igénybe.

A Mód2. tv-vel megállapított átmeneti rendelkezés alapján az utazásszervezési szolgáltatásra a 2020. december 31-éig hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, ha az adóalany a szolgáltatást 2021. január 1-jét megelőzően teljesíti, vagy annak előlegét 2021. január 1-jét megelőzően megkapja.

Utas fogalom hiányában a 2020. december 31-ét követően teljesített utazásszervezési szolgáltatásokra – ide nem értve azok 2021. január 1-jét megelőzően fizetett előlegét – a törvény XV. fejezete szerinti árrésadózás alkalmazandó akkor is, ha a szolgáltatást olyan adóalanynak nyújtják, aki azt továbbértékesíti.

[Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c) pontja,

(2) bekezdése, 333. §-a]

• Egyes olasz területek státuszának változása

A jelenleg minden szempontból harmadik állam területének minősülő Campione d’Italia település és a Luganói-tó olaszországi vizei 2020. január 1-jétől közösségi szabályok változásából eredően az Európai Unió vámterületébe tartozóként fognak általános forgalmi adó tekintetében harmadik állam területének minősülni.

[Áfa tv. 1. számú melléklet 2.f) és 3.c) pontja]

• A lakóingatlan 5%-os adómérték alá tartozásának megszűnése

Amint az ismeretes, az Áfa tv-nek a lakóingatlan értékesítés általános forgalmi adómértékét meghatározó 3. számú melléklet I. rész 50-51. pontjai 2019. december 31-én hatályukat vesztik.8 Főszabály szerint az 5%-os adómérték nem alkalmazható azokban az esetekben, amelyekben a 84. § szerint megállapított időpont 2019. december 31-ét követő napra esik. E főszabálytól eltérően a 2020. január 1-jétől 2023. december 31-éig terjedő időszakban még lehetőség van az 5%-os adómérték alkalmazására, de csak olyan – a hivatkozott pontoknak megfelelő – ingatlan esetén

• amely 2018. november 1-jén végleges építési engedéllyel rendelkezett, ha az építési munka építési engedélyhez kötött, vagy

• amelyet 2018. november 1-jéig bejelentettek, feltéve, hogy az építési tevékenység az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerint egyszerű bejelentéshez kötött.9

Előzőekkel kapcsolatban részletes tájékoztató jelent meg 2018. szeptember 27-én a NAV honlapján, amelynek címe „Tájékoztató a 2019. december 31-ét követően értékesített egyes lakóingatlanok áfa-rendszerbeli kezeléséről”, és az ahhoz kapcsolódó, 2019. február 1-jén közzétett, „Kiegészítés a 2019. december 31-ét követően értékesített egyes lakóingatlanok áfa-rendszerbeli kezeléséről szóló tájékoztatóhoz” című anyag. A hivatkozott anyagok a NAV honlapján az Adó rovaton belül az Általános forgalmi adó címszó alatt találhatók.

[Áfa tv. 327. §-a]

• Eva megszűnése

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény10 2020. január 1-jével hatályát veszti. Az említett időpontig ezen adózási módot alkalmazó, és ezt követően tovább működő vállalkozások 2020. január 1-jével áfaalannyá válnak. Ezzel összefüggésben, új adóalanyként nyilatkozniuk kell az általános forgalmi adózási módokra (pl. alanyi adómentességre, pénzforgalmi elszámolásra) vonatkozó választásukról illetve arról, ha kizárólag adómentes tevékenységet végeznek vagy valamely különös adózási módot alkalmaznak.

Az Áfa tv. átmeneti rendelkezése lehetővé teszi, hogy az érintett adózók ezt a nyilatkozatukat 2020. január 15-éig tegyék meg. Ez a határidő jogvesztő. Nyilatkozattétel hiányában úgy kell tekinteni, hogy az adóalany a választás hiányában rá irányadó szabályokat alkalmazza.

Az ilyen adóalanyok is kezdeményezhetik azonban a választásuk vagy választásuk hiányának módosítását, ha annak – az Áfa tv. 257/F. §-ában meghatározott – feltételei állnak.

[Áfa tv. 335. §]

VIII. Számlázást, számlaadat-szolgáltatást érintő, 2020. július 1-jén hatályba lépő változások

• A termékbeszerző, szolgáltatást igénybevevő adószámának feltüntetése a számlán

2020. július 1-jétől minden belföldi adóalanynak kibocsátott számlán szerepeltetni kell a termékbeszerző, szolgáltatást igénybevevő belföldi adóalany adószámának, csoportazonosító számának első nyolc számjegyét, vagyis megszűnik a 100 000 forintos értékhatár.

Ez a kötelezettség továbbra sem vonatkozik az áfaregisztráltakra, vagyis azokra az adóalanyokra, akiknek nincs belföldön székhelyük, állandó telephelyük, lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük.

E kötelezettséget teljesíteniük kell az alanyi adómenteseknek is. A számlán a partner adószáma akkor is szerepeltetendő, ha a számla nem tartalmaz általános forgalmi adót, mert az ügylet például adómentes vagy azon általános forgalmi adó a törvény tiltó rendelkezése alapján nem szerepeltethető.

Emellett továbbra is érvényben marad az az előírás, amelynek alapján a fordított adózás alá tartozó ügyletekről kiállított számlának a termékbeszerző, szolgáltatást igénybevevő teljes, 11 számjegyű adószámát szerepeltetni kell.

A kapcsolódó átmeneti rendelkezés szerint az adólevonás tárgyi feltételeként szolgálhat az olyan, 2020. június 30-át követően teljesített ügyletről kibocsátott számla is, amely nem tartalmazza a termékbeszerző, szolgáltatást igénybevevő adószámát, de csak akkor, ha annak kibocsátása 2020. július 1-jét megelőzően történt és 100 000 forintnál kevesebb áthárított adót tartalmaz.

[Áfa tv. 169. § d) pont dc) alpontja, 336. §-a]

• Számla-, nyugtaadási kötelezettség kiterjesztése

A közérdekű és az egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes – Áfa tv. 85-86. §-ai alá tartozó, tárgyi adómentes – ügyletek tekintetében jelenleg az adóalanyok a számviteli törvénynek megfelelő számviteli bizonylat kibocsátása révén mentesülnek a számla- és a nyugtaadási kötelezettség alól. Ezen adómentes esetek közül 2020. július 1-jétől kivételt képeznek a következők:

• azok az egészségügyi szolgáltatások, amelyek nem közszolgáltatóként végzettként adómentesek,

• az adómentes oktatási szolgáltatások közül az egyéb oktatás így például az OKJ-s képzés, a felnőttképzési törvény szerint engedélyezett és szervezett képzés,

• a fogorvos, fogtechnikus adómentes ügylete,

• az együttműködő közösség adómentes szolgáltatása és

• az adómentes ingatlan értékesítés.

Ha az adóalany 2020. június 30-át követően ilyen adómentes ügyletet teljesít vagy ilyen ügylet ellenértékébe beszámító előleget kap, akkor az általános szabályok szerint számlaadási kötelezettség terheli. Ha az ellenérték nem éri el a 900 000 forintot, akkor mentesülhet a számlaadási kötelezettség alól. E számlaadási kötelezettség alóli mentesülésnek további feltétele, hogy a terméket megvásárló, szolgáltatást igénybevevő olyan nem adóalany személy (ide nem értve a nem adóalany jogi személyeket) legyen, aki az ügylet ellenértékét – a teljesítés napjáig – készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, pénzhelyettesítő eszközzel vagy többcélú utalvánnyal megtéríti, és számla kibocsátását nem kéri. Utóbbi esetben az adóalanyt nyugtaadási kötelezettség terheli.

[Áfa tv. 165. § (1) bekezdés a) pontja, (5) bekezdése]

• A számlakibocsátási határidő 8 napra csökkenése

A jelenlegi szabályok szerint az olyan termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás valamint előzőek előlege esetében

• amelynek az ellenértékét illetve előlegét nem készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy többcélú utalvánnyal térítik meg, vagy

• amelynek az ellenértékét a teljesítést követően térítik meg,

• és a számla áthárított adót tartalmaz (illetve áthárított adót kellene tartalmaznia), a számlát a teljesítéstől számított 15 napon belül (vagyis legkésőbb a 15. napon) kell kibocsátani.

Ez a 15 napos határidő 2020. július 1-jétől 8 napra csökken.

[Áfa tv. 163. § (2) bekezdés c) pontja]

• Az online számlaadat-szolgáltatási kötelezettség kiterjesztése

Az adóalany által kibocsátott számlákról teljesítendő online számlaadat-szolgáltatási kötelezettség 2020. július 1-jétől az online számlaadat-szolgáltatási kötelezettség minden belföldi adóalany részére, belföldön teljesített ügyletről kibocsátott számlára kiterjed. Az adatszolgáltatási kötelezettség az alanyi adómentes adóalanyokat is terheli. E kötelezettséget nem befolyásolja, hogy a számla akár az ügylet fordított adózása, akár adómentessége, akár a törvény adó feltüntetését tiltó szabálya miatt nem tartalmaz áthárított adót.

Ezen időponttól sem esik számlaadat-szolgáltatási kötelezettség alá a nem adóalany (például magánszemély) és a másik tagállambeli vagy harmadik országbeli adóalany részére teljesített ügyletről kibocsátott számla, még akkor sem, ha a számlázott ügylet teljesítési helye belföld. Így nem kell adatszolgáltatási kötelezettséget teljesíteni például a Közösségen belüli adómentes termékértékesítésről és a termékexportról. [A nem belföldi és nem adóalany részére kibocsátott számlák 2021. január 1-jétől esnek online számlaadat-szolgáltatási kötelezettség alá.)

A számlaadat-szolgáltatási kötelezettség kiterjesztése mellett nem változik az a szabály, hogy a számlázási funkcióval rendelkező programmal előállított számla adatairól azonnal, elektronikus úton teljesítendő az adatszolgáltatás.

A nyomdai úton előállított nyomtatvány használatával kibocsátott számla adatait továbbra is az online felületen kell rögzíteni. Főszabály szerint ezt a számla kibocsátását követő (a hatályos rendelkezésben szereplő öt nap helyett) négy napon belül kell megtenni. Amennyiben azonban a számla, számlával egy tekintet alá eső okirat 500 000 forintot elérő vagy meghaladó összegű áthárított adót tartalmaz, az adatszolgáltatás továbbra is a számla kibocsátását követő naptári napon belül teljesítendő.

Új szabály, hogy végszámla (vagyis az olyan számla, amelyben az ellenértékbe beszámító előleg elszámolása is megtörténik) esetén az előleg figyelembe vételével adódó különbözetről szolgáltatandó adat.

Az online számlaadat-szolgáltatás új szabályai a 2020. június 30-át követően kibocsátott számlákra alkalmazandók.

[Áfa tv. 337. § (2) bekezdés, 10. számú melléklet]

• A számlabefogadóként teljesítendő adatszolgáltatás kiterjesztése

Az adóalanyoknak 2020. július 1-jétől a bevallásukban minden olyan számláról adatot kell szolgáltatniuk, aminek alapján az adott adómegállapítási időszakban adólevonási jogot gyakorolnak. A számláról szolgáltatandó adatok köre nem változik.

A jelenleg hatályos szabályokat még alkalmazni kell azon számlák tekintetében, amelyek alapján az adóalany a 2020. június 30. napját magában foglaló adómegállapítási időszakban gyakorol adólevonási jogot. Így havi bevalló esetén a 2020 júniusáról, negyedéves bevalló esetén 2020 második negyedévéről, éves bevalló esetén a 2020-ról benyújtandó bevallás benyújtása során alkalmazandó utoljára a jelenleg hatályos előírás.

[Áfa tv. 337. § (1) bekezdés, 10. számú melléklet]

1) A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv

2) A módosítást 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló 2018/1910 tanácsi irányelv (a továbbiakban: Módosító irányelv) tartalmazza.

3) A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (a továbbiakban: a Héa-irányelv végrehajtási rendelete).

4) Áfa tv. 259. § 13. pont

5) Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (továbbiakban: Art.) 267. §-a szerinti tájékoztató levél.

6) Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény alapján.

7) Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény és a Mód2. tv. alapján.

8) Az egyes törvényeknek a gazdasági növekedéssel összefüggésben történő módosításáról szóló 2015. évi CCXII. törvény alapján.

9) Az átmeneti rendelkezést az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény állapította meg.

10) 2002. évi XLIII. törvény

Szerző:

Száraz Tünde

Évfolyam:

2019. december:12

Szám:

Bemutató cikk:

cikk.pdf

Tartalomjegyzék:

tartalom.pdf

↧

I. Bevezetés

II. A NAV előtti elektronikus ügyintézéshez és kapcsolattartáshoz kapcsolódó alapvető elektronikus szolgáltatások

a) Azonosítási szolgáltatások

Azonosítási szolgáltatás igénybevétele külföldi személyek által

b) Biztonságos kézbesítési szolgáltatás és a kapcsolódó tárhelyek

c) Általános Célú Kérelem Űrlap szolgáltatás (ePapír) és ÁNYK űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás

III. Elektronikus ügyintézés, kapcsolattartás

Vállalkozási tevékenységet nem folytató természetes személyek

Egyéni vállalkozók, adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, adóköteles tevékenységet végző természetes személyek17

Kizárólag elektronikus kapcsolattartásra kötelezett szervezetek

Elektronikus ügyintézésre és elektronikus kapcsolattartásra kötelezett gazdálkodó szervezetek

IV. A meghatalmazottak kezelése az elektronikus kapcsolattartás során

V. Záró gondolatok

Adóbevallási tervezet készítése

A bevallási kötelezettség teljesítésének módozatai

Adóbevallási tervezettel kapcsolatos nyilatkozatok, kérelmek

Az adóbevallási tervezet megtekintő módja

Az eSZJA webes kitöltő menüjének változása

Használati tanácsok, könyvelők számára is

1+1%-os rendelkezés az adóról

Milyen újdonságot nyújt valójában az ONYA?

Az ONYA főbb funkciói, különös tekintettel az adat- és változásbejelentésre

Ki használhatja az ONYA szolgáltatásait?

Milyen űrlapok, bejelentési lehetőségek érhetők el jelenleg az ONYÁ-ban?

Az ONYA főbb funkciói, használata az adat- és változásbejelentés során

Az ONYA és az online adat- és változásbejelentés jövője

1. Bevezető

2. Jogosultság

3. Eltartotti státusz

4. Közös érvényesítés – megosztás

5. Járulékkedvezmény

6. Egyéb eljárási és technikai kérdések

7. Záró gondolatok

1. Az innovációs járulék alanyai

2. Az innovációs járulék alól mentesülő mikro- vagy kisvállalkozások besorolásánál figyelembe veendő adatok és körülmények

3. Az innovációs járulék alapja és mértéke

4. A járulék-bevallási és megfizetési kötelezettség

4.1. Az újonnan – vagy ismételten – kötelezetté váló adózók innovációs járulékelőleg- kötelezettsége

4.2. Nem újonnan – vagy ismételten – kötelezetté váló adózók innovációs járulékelőleg- kötelezettsége

4.3. Elszámolás az innovációs járulékkal

november 26. (kedd)

november 27. (szerda)

november 28. (csütörtök)

Részvételi díj:

Helyszín:

A részesedését átruházóval szembeni határozathozatal feltételei

A részesedését átruházó mentesülése az adó megfizetése alól

Számok és ami mögöttük van

1. Automataberendezés fogalma

1.1 Kezelőszemélyzet nélküliség

1.2 Berendezés

1.3 Termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás

1.4 Pénzbeli ellenérték helyben történő megtérítése

2. Bejelentendő események

3. Bejelentendő adatok

4. Bejelentés teljesítésének módja

5. Regisztrációs szám

I. „Azok a szép diákévek…”

II. Milyen teendők merülnek fel a külföldre távozás, külföldi munkavállalás kapcsán?

II.1. Adózási és bevallási teendők külföldi munka esetén14

II.2. Bejelentési kötelezettség külföldre távozás esetén

II.3. Külföldi letelepedés

III. „Otthon, édes otthon” avagy a lakásvásárláshoz kapcsolódó illetékfizetés szabályai

III.1. Visszterhes vagyonátruházási illeték alapja, mértéke

III.2. Lakásvásárláshoz kapcsolódó kedvezmények

IV. Mennyi adót kell fizetni lakás eladása esetén?26

V. Házasságkötés, gyermekszületés és az adókártya

VI. Gyermekvállaláshoz kapcsolódó ellátások adózásának szabályai

VII. Nyugdíj és a bevallás

VIII. Elhalálozás kapcsán felmerülő adózási kérdések

IX. Az örökség megszerzése

Bevezetés

Az országonkénti jelentés és annak adattartalma

Az országonkénti jelentéstételi kötelezettség és annak teljesítése

Az országonkénti jelentés nemzetközi és hazai szabályozása

Az országonkénti jelentés jelentősége és jövője

A konferencia időpontja:

Megszerezhető kreditpontok:

A konferencia díja:

I. Feltételek

II.1. Adózási és bevallási teendők külföldi munka esetén¹⁴

IV. Mennyi adót kell fizetni lakás eladása esetén?²⁶